Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)

1974-07-07 / 184. szám

1974. július 7. DUNANTOLI NAPLÖ Nukleáris mérőműszerek a MÉV-nél Megismerték, vásárolják Európában Nem valami csodaszerkezet — így mondják a MÉV Kísérle­ti Kutató Özemében — csak ép­pen pontosan annyit tudnak a műszerek, amennyit az igények szerint tudniok kell, emellett lé­nyegesen olcsóbbak, mint nyu­gati testvéreik. Tulajdonképpen ez a piacképesség. Régebben hírt adtunk arról, hogy a Mecseki Ércbányászati Vállalat Kísérleti Kutató özemé­ben megkezdték a nukleáris mérőműszerek gyártását Nem­csak megkezdték, hanem reális tervek szerint ebben °z évben mór elérik a nyolcmillió forin­tos termelési értéket Az érdek­lődés, a kereslet olyan nagy, hogy ha ki akarják elégíteni az igényeket, akkor jövőre bővíte­ni kell az üzemet. Elsősorban az urán-ipar számára kísérle­tezték ki, de alkalmazási terü­lete ennél sokkal szélesebb, A Mecseki Szénbányáknál is al­kalmazzák a szén hamutartal­mának vizsgálatára, jó szolgá­latot tesznek a műszerek a Fő­városi Élelmiszervizsgáló Köz­pontban, a Sugárbiológiai In­tézetben és a Központi Fizikai Kutató Intézetben. Nemcsak ha­zánkban alkalmazzák, külföld­re is eljutottak különböző tí­pusok. Így Szovjetunióba, Bul­gáriába, Romániába, Ausztriá­ba és Csehszlovákiába. Gamma sugárzás, nukleáris műszer — van ezek körül vala­mi misztikum. Pediq egyszerű (I). A természetes sugárzó anyag — tórium, rádium, uránium, ká­lium — energiát bocsát ki. Ezt az energiát a detektorok elektromos jelekké alakítják át és a sugárzós mértékét le lehet olvasni a műszerről. A négycsa- torná* műszereknél még azt is. hogy melyik sugárzó anyag, milyen mennyiséget bocsát ki. Az üzem mérnökei háromfé­le típust fejlesztettek ki. Labo­ratóriumi, terepi-, illetve bánya­műszert és ipari felhasználásra alkalmas célműszereket. Legis­mertebbek az egycsatornás NP—420 és a négycsatomás NP—424 típusú mérőműszerek. Ezek hordozhotó változatai ki­tűnően alkalmazhatók a bányá­szati körülmények között. Ebben az évben kiállítás-kőr­úton voltak Romániában, jártak Lipcsében és Varsóban. A ki­állítás onyaga és kísérőik to­vábbra sem pihennek, a nuk­leáris mérőműszereket még az idén bemutatják a Bmo-i nem­zetközi vásáron, a bukaresti és a bratiszlavaj kiállításon. És még néhány állomás: Algir Szaloniki, Új-Delhi, a Szovjet­unióban Riga, Kijev, Kazány. Minden jel arra mutat, hogy jelentősen megnövekszik az igény a MÉV műszerei iránt Ez már nemcsak az üzem bővíté­sét, hanem a szakembergárda kiegészítését is igényli. Különö­sen szükség van elektronikus és általános műszerészekre, va­lamint forgácsoló szakmunká­sokra, K. Gy. Legtöbbet „tud” az NP—424 típusú analizátor Felborult az aratás meniMje A terményszárító üzemek vár ák a jó fermést Az eső felborította az aratás hadrendjét. A precizitásukról közismert állami gazdaságokban át kellett iini az aratás „forgató- könyvét", az eredetileg két hétre ütemezett aratási időt három hétre kellett megnyújtani. A plusz egy hetet őzért kalkulálták be, mert a jelek szerint ezen a nyáron a gabonának táblától a tár­házig vezető útján egy kis kitérőt kell tennie. Ez o kitérő a szárító üzem. Ez a kitérő a száritó üzem Aratni még lehet nedves ga­bonát, tárolni azonban tilos, mert tönkremegy. Ezért az ara­tás ütemét, ritmusát, az idén nem a kombájn, hanem a szó­Munkások, m után Középkorú, magas férfi a buszsofőr. Halántékára bök a mutatóujjával: — így mutogat némely utas, amikor leszáll a kocsiról. És mozog a szája is, szerencsére a vezetőfülkében nem hallom mit mond... S mindehhez jó képet kell vágnom, pedig — ahogy mondani szokás - „a pumpa föl ment bennem”, de mit tehetek? Nem állhatok le vitatkozni. Az­tán elindulok a legközelebbi megállóig, szinte a feszülésig kell figyelnem a forgalmat, nyáron ötven fokos a hőség a volán mellett, a gyomrom ráz­kódik, a lábamszárán mintha millió hangya mászna .. „ úr­isten I Mikor lesz délután egy óra, hogy leszállhassak a ko­csiról ...?!- És utána ml történik? — Azonnal fölülök a másik buszra, gyerünk Daindolba! Tudja hol van a Csurgó-dűlő? A hatos szám alatt van a sző­lőm. Kajtat Géza műszak utáni pontos programja: kabátját a vállára veti, ingjét végig kigom­bolja és fölballag a Csurgón. Mindjárt egy pohár bort lehajt, levetkőzik és jó félórán át süt- teti magát a napon. Ennyi idő kell, míg Idegei, izmai eíer- nyednek, feje megtisztul az ut­cai forgalom monoton zajától és most már meghallja a szőlő- levelek. falevlek nyugtató ne­szeit- Ezután már tudok enni is, mindig veszek valamit a „tizes ábécében”, hagyma meg effé­le van a szőlőben. Utána aztán megnézem a rózsáimat aztán a tőkéket, munka akad itt elég. Később megérkezik a felesé­gem, meg a két kislányom, el­sős és harmadikos gimnazisták.- El is telik a nap... — El bizony. Újságot nem na­gyon olvasok, nem jut rá idő, de a tévé-híradót megnézem, félóra alatt hogy úgy mondjam „magamhoz veszem” a szüksé­ges hazai meg külországi ese­ményeket, mégis tudni akarom, hányadán állunk a dolgokkal. Szóval: ez a szőlő nagyon jó nekem, csak kint tudok regene­rálódni. Hiába, ahogy múlnak az évek, úgy kopil$ a nyugal­mam is. Néha esténként a lá­nyaim viháncolnak, játszanak az asszonnyal, legszívesebben csendre inteném őket..., de másrészt meg örülök nekik, bol­TehéniarióSt, figyelem! Értesítjük a háztáji és egyéni tehéntartókat, hogy Állattenyésztési Felügyelőség folytatja a a B. m. 10—30 napos űszőborjak felvásárlását 40 Ftjkg áron. Az eladásra szánt borjak bejelenthetök a községi tanácsoknál, esetleg közvetlenül írásban, személyesen vagy telefonon az ÁLLATTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉGNÉL, 7265 PÉCS, Hunyadi János u. 54. szám. valamint a körzeti felügyelőinknél. Telefon: 13-588 dogít, hogy ilyen jól megvan­nak. — Mással nem foglalkozik? — Nem. Valamikor méhész- kedtem, ajaj I Nagyon szerettem a méheimet, tudja az ám egy csodálatos világ, a méheké! Hét-nyolc hónapos kemény munkával jár, s ebben van há­rom-négy hét, amelyen áll vagy bukik az ember fáradozása. Vi­rágzáskor a szél és az eső okoz nagy kárt, olyankor nincs nek­tárképződés, a porzás, permete­zés meg a méheket pusztítja. Én nem szoktam elérzékenyülni, de amikor a méheimet eladtam — muszáj volt, nem ment együtt a szőlőműveléssel — bizony meg­könnyeztem „őket”. * Kovács János is a 12. VOLÁN dolgozója, autószerelő: — Szép dolog a szőlő, de odáig is el kell jutni. Nyolc­százforintos albérletben éltünk a feleségemmel, az az állapot nem lehet életcélja az ember­nek. Hatezer forintért — akkori­ban! — vettünk egy telket apá- mékkal Kozórmislenyben. Aztán nekiálltunk a háznak, arra megy el minden időm. Műszak után rohanok haza, aztán foly­tatom a munkát. Sokszor az az érzésem, hogy azt a házat so­ha nem lehet befejezni.- Miért, hogyan áll? — Eddig már benn van leg­alább kétszáznyolcvanezerben, benne lakunk szüleimmel, csa­ládommal, de mondom, ritka eset, hogy műszak után csak úgy heverészek otthon. Most például nyulakkal győzködöm, nem tudom majd hogy lesz. — Mennyi nyula van? — Nem sok, szaporulattal ta­lán harminc valahány. Nem is akarok többet — Hogy-hogy ért a nyúlte­rryésztéshez? — Miért? Az autószerelést meglehet tanulni, a nyulászatot nem? Van egy szakkönyvem, benne van, mikor kell az anyanyulot elvinni a bakhoz, aztán kész. — Mi haszon van a nyutakon? — Nem nagyon számolgat­tam. Az biztos hogy általában a havi konyhapénzt majdnem meghozzák és ez sokat jelent mert mondom a házra is kell még költeni éppen eleget * Patócs Miklós karosszéria-lo- katos, egy műhelyben dolgozik Kovács Jánossal, szakmailag is kitűnő, akárcsak társa. — Pécsről költöztünk ki Gorá­ba, mit mondjak magának, olyan házba, amelynek nyitott — úgynevezett — „füstöskony- hója" volt, akár skanzenbe illő „népi műemlékként”. Hát ezt mindenképpen át kellett kicsit pofoznom ... — „Kicsit”? — szól közbe Du- navölgyi Vince nevetve. Patócs folytatja: — „Kicsit" megemeltem a te­tőt kicseréltem a falakat, bő­vítettem három szobára, hozzá egy fürdőszobát, enélkül nem is szabad manapság építkezni... — Elkészült már? Legyint: — Még nem eqészen. Hat­vanhatban fogtunk hozzá. Min­dent magam csinálok, kőműves­munkát, ácsmunkát, mindent — Hol tanulta? — Sehol. Eredetileg kovács a mesterségem, az üzemben le­mezlakatosit végzek, otthon meg kőműveskedem. Muszáj, kü­lönben az ember nem megy semmire. — Mellékállásra, mellékkere­setre nem tudna szert tenni? I — Foglalkoztam a gondolat­tal, kiváltom a működési enge­délyt, de ahhoz is töke kellene. Drága mulatság az! Csak a két gázpalack lenne majdnem tíz­ezer forint, és hol van még a többi, a reduktor, a hegesztő- apparát, a szerszámok sokasá­ga, berendezés, és egyáltalán, maga a helyiség! — Mi lesz, ha elkészül a há­za? Mondjuk délutánonként? — Ezen még csak el sem tű­nődtem. Messze van. Minden­esetre jó lenne egy kicsit pihen­ni. Bár nem olyan természet va­gyok, hogy huzamosabb ideig is nyugodtan tudnék ülni a fe­nekemen. * Dunavölgyi Vince főműveze­tő a VOLÁN-nál. Apja 40 esz­tendőt (!) húzott le a vállalat­nál, illetve a jogelődnél (MA­VART, később MÁVAUT-nál) ő maga már a huszonhetedik évet tölti itt. És ha minden jól megy - elektromérnöknek készülő III. éves egyetemista fia is talán átveszi a stafétabotot, hogy fo­lyamatos legyen a Dunavölgyi család dinasztikus kapcsolata a vállalattal. Generációk szép és tiszteletet érdemlő életutak ezek. — Ahogy a mesékben van: semmink, de semmink nem volt, amikor huszonöt esztendeje megnősültem. Azt kérdezi, mi­vel foglalatoskodom műszak után, nos, elmondom, annak­idején egy kis földet béreltünk, kukoricát termesztettünk, disznó­kat hizlaltunk, nem szégyenlem ma sem, zárt bödönben vittem naponta az ételmaradékot, de hiába, mindent el kell végzenie az embernek, ha valamicskét is gyarapodni akar. Kertvárosban felépült a házunk, ma is ott élünk. A ház úgy épült, hogy haverok segítettek, én pedig megjavítottam a motorjukat cse­rébe. Egy kis rosszmájúsággal „fusizásnak” is nevezhetnénk, pedig nem volt az, a munkás­emberek úgy segítenek egymá­son, ahogy tudnak, de mindig a tisztesség határán belül. Később elvégeztem a technikumot, a délutánjaim — éveken ót — ta­nulásra mentek el. Egyszer vet­tem egy oldalkocsis motorkerék­párt, feleségemmel azonnal el­indultunk országjárásra, mert szerintem kell, hogy ismerjük hazánkat, ahol élünk. — Az imént említette, hogy Mólomban szőlőjük van. — Igen. Itt a vállalatnál öten összeálltunk és közösen lottóz­tunk, végre bejött egy négyes, nem valami sokat fizetett azon a héten, de azért öt fele meg­osztva is meghozta a szőlő árát. Most már nagyon szép, sok munka van benne, úgy vagyok vele én is, mint a Kajtár Géza: a szívem szakadna meg, ha el kellene adnom. Erről persze szó sincs, bár a fiam örökké szemrehányást tesz nekünk ami­ért műszak után is csak dolgo­zunk a feleségemmel, öröÉké munkálkodunk. De hát levegő nélkül nem lehet élnL Munka nélkül sem. * Május 15-én utasszámlálást végzett a VOLÁN Pécsett. Reg­gel 5 órától 24 óráig 148 autó­buszsofőr, 207 266 utast szállí­tott a város különböző járatain hazulról munkába, munkából haza, vagy más egyéb céllal. A buszokat a szerelők, lakatosok, hegesztők javítják meg, e mun­káért felel a műszaki vezető, az utasok épségéért pedig a gép­kocsivezető. . . . Műszak után aztán „pi­hennek". Rab Ferenc rító üzem adja meg, ahogy a szárító fogadja a szemet, olyan ütemet diktál a kombájnoknak. Az állami gazdaságok napi 250 vagon gabonát tudnak learatni, mert annyi a szárító kapacitá­suk. A Gabona Felvásárló és Feldolgozó Vállalat tarifája sze­rint a szárítás kb. 10 forinttal növeli az egy mázsa búza ön­költségét. Legolcsóbban a nap­fény szárít. Meg lehetne várni, míg a gabona táblán beérik. Am várni veszélyes, mert a ter­mészetes érés az idén igen lassú — a tavalyihoz képest máris egy, másfélhetes késés­ben van. Aki vár, annak egyszerre zú­dul a nyakába minden: repce, borsó, ősziárpa, a búzával egy­beérik, s akkor már nincs az a kombájnpark, ami megbirkó­zik vele. Hála az utóbbi két-három év intenzív szárítóépítési program­jának, megbirkóznak vele. Na­gyon komoly teljesítményű szá­rítók léptek a termelésbe. A legnagyobb a bólyi hibrid üzem, amely a rekonstrukció után 40 tonnát képes óránként leszárí­tani, még vetőmag esetében — itt a csíra érzékenysége miatt a bemenő hőmérséklet nem lehet több 45—60 foknál — is megbirkózik a 20 tonnával. Har­madik éve üzemel a volt zengő­aljai, most július 1. óta a Pé­csi Állami Gazdaság csokoládé­pusztai dán MONSZUN szárító­ja. Kapacitása 30 tonna órán­ként, s a környező tsz-ek is ide hordják gabonájukat Minden állami gazdaságnak van szá­rítója, nem is egy, az öt gabo­natermelő gazdaságban — a hatodik a Villány, már csak szőlővel foglalkozik, — 15 szá­rító üzem működik, átlag három jut egy gazdaságra, összkapa- citásuk 125 tonna óránként Hu­szonnégy órás üzemben ezek a szárítók naponta maximum 290 vagon szemet tudnak le- száritani. Búzából 5300 vagon termést várnak. A szárítók és részben a kombájnpark — né­hány gazdaságba még nem ér­keztek meg a kombájnok — diktáló fenti ütem mellett — 20—25 munkanap alatt elvég­zik az aratást lőhet a termény Ha az időjárás nem fordul szárazra, akkor a terményszárí­tók munkáján áll, vagy bukik az aratás sikere a termelőszö­vetkezetekben is. Ami a kapo­: citást illeti, itt is kedvező hely­zetről számolhatunk be. Közös gazdaságaink az elmúlt más­fél, két évben 200 millió forin- j tos szárító-beruházási progra­mot bonyolítottak le. Ez a prog- I ram még most is tart, mert a j villányi, a vejti, a sellyei, a szi­getvári, a nagydobszai és a gödrei szárítók most vannak épülőben, s átadásukra az őszi kukorica szezonban kerül sor. i Ami eddig felépült, az idei gabona aratásba belép, az is nagyon tekintélyes szám, s meg tekintélyesebb kapacitás. Órán­ként 15 tonna kapacitású Bá­bolnai szárítót épített a szalán- tai, az újpetrei, a mozsgói, a kétújfalui, a siklósi, a kéniesi, a babarci, a lippói a mágocsi és ikertestvére, a boksái terme'ő- ! szövetkezet. Az egyirázasharaszti ' tsz, mely bérszárítást is végez, | dán MONSZUM szárítót épített, i Ezen kívül épültek még külön­féle típusú és kapacitású ter­ményszárítók a 10 tonna/óra teljesítményű MGF—OB, a Si­rokkó, az UNILAJTA, a COL- MANN, ezek lucerna kivételé­vel minden szemesterményt szó- rí tanok. Az ÁFOR ió ellátást ígér olajból összesen, — a KSH felméré­se szerint — 79 terményszárító van a tsz-ekben. — Ebből vagy másfél tucat a régi széntüzelé­ses Farmer szárító, a többi olaj- tüzelésű, modern, automatizált szárító üzem. A modern, olajtüzelésű szárí­tók üzemanyag tartályait lei- töltöttek — az induló készlet átlag két heti igénynek felel meg, — de az ÁFOR kiegyen­lített nyári ellátást ígér. Míg az állami gazdaságok az elmúlt héten sorra indították be szá­rítókat, a termelőszövetkezeteit még nem fűtöttek be. Az indí­tás nem egyszerű és nem is ol­csó mulatság. Igen nagy az in­dítás energiafogyasztása, a fo­lyamatos üzem jóval olcsóbb. A szalóntai tsz-ben 2 ezer fo­rintba kerül minden indulás. Boksán is a feltöltéssel vesződ­tek a hét közepén, az első fel­töltéshez 6 vagon gabona kell. A görcsönyi tsz viszont, amely­nek ősziárpa bérszárítást vállalt Baksa a sorozatos esők miatt csak tételeket tudott szállítani. Csak igen jól összehangolt, kö­rültekintő szervező munkával lehet a rendelkezésre álló szá- rírtók kapacitását jól kihasznál­ni, úgy, hogy az üzemelés is gazdaságos legyen. Az üzem csak akkor lehet folyamatos, ha ahogy a nedves terményt hozzák, a szárazot már viszik is tovább és ha nem egy mű­szakban, hanem éjjel-nappal, 24 órás üzemben dolgoznak a szárítók. Rné V %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom