Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)
1974-07-26 / 203. szám
1974. július 26. DUNANTOLI NAPLÓ Miért nem épülnek a diákotthonok? (3.) Komló: ffIéf egy kábel a föld alatt...11 Szabó Rácz Mátyásáé, a komlói Steinmetz kollégium igazgatója tanácstalanul néz rám: — Mér régóta épülhetne az új 100 személyes kollégium. Most a kábel-ügy miatt áll az egész... A mostani kollégium 80 személyes. Százhúszon vagyunk ... De nem ez a zsúfoltság a legnagyobb probléma. Inkább az, hogy az idén is 60 tanulót kellett elutasítanunk, közöttük 34 elsőst. És mit mondjunk a mostani II.—III. osztályosoknak? Évekkel ezelőtt azt ígértük, hogy legfeljebb két évig kell fizetniök az 500—600 forintos albérletet Másfél éve húzódik A pénz is megvan (kb. 11.5 millió), most már a hiányzó másfél millió is, a kiviteli tervek 1973. márciusa óta (!) fekszenek. A kivitelező (Tolna megyei Építőipari Vállalat) a munkát még annak idején 1974. évi befejezéssel vállalta (!) — az építkezés csak nem akar elkezdődni. De miért? Ez is még 1971-es „úgy"... Egy budapesti Ybl-díjas tervező- mérnök, aki a Steinmetz Gimnáziumot tervezte, megbízást kapott és elkészítette a jelenlegi kollégiumhoz csatlakozó 100 személyes új intézmény tervét Ezt 1972-ben a Városi Tanács jóváhagyta; a beruházó (UNI- BER) megrendelte a kiviteli tervdokumentációt amely — mint említettük — 1973 tavaszán elkészült A kivitelező vállalta, hogy még abban az évben elkezdi a munkát 1973. Kiderül, hogy a kivitelező csak kb. 11.5 millió Ft-ért vállalja a munkát a meglevő 10 millió helyett Egyeztető tárgyalások sora a többletköltség lefaragása céljából. A Városi Tanács a többletet saját eszközeiből nem tudja pótolni, végül is a Megyei Tanács vállalja. Hogyan, hogyan se, az építkezés mégsem akar elkezdődni. Sem ősszel, sem ez év tavaszán. Mi történt? „Álljon meg a menet! A munka szervezése, — állítólag a kivitelező felvonulása — közben 1973 őszén beütött a mennykő. Azaz pontosabban nem „ütött be", mert idejében észrevették, hogy az építési területen egy 20 kilovoltos magas- feszültségű föld alatti kábel húzódik át Az ember fantáziája megmozdul ilyenkor... Ügy elképzelem: békésen dolgozgató építőmunkások, a kellemes őszi verőfényben készülődnek, hogy elkezdjék (majd) az alapozást Az ilyesmit nálunk nem hamar- kodják el, szerencsére, mert hírnök jő, s pihegve szól: „Álljon meg a meneti...” Földkábele van a területnek... A szenzációs „lelet" híre futótűzként elterjed a Városi Tanács, a szakhatóságok, a tervező, a beruházó, a kivitelező, és nem utolsósorban a DÉDÁSZ illetékesei között Vége-hossza nincs az ólmélkodásnak. Jé. Egy földkábel! Nahát! Lám, lám, hogy mik vannak!... Talán még valakinek az is eszébe jutott: vajon, hogy került oda? S ha már ott van, ez miért nem derült ki három év alatt? A tervezés előtti bejáráson, az organizációs bejáráson, a beruházási program egyeztetésénél, meg a jó ég tudja hányféle tárgyaláson, ahol minden illetékes jelen volt. Elképzelhető, hogy senki se tudott róla? Elkészül egy terv, jóváhagyják, elkészül a kivitelezési program is, a vállalat kezdeni akarja a munkát, egyszer csak kiderül, hogy nem lehet: kábel-veszely von. Még szerencse, hogy nem egy markológép „vette észre” ... Ki a hibás? De nézzük, ki mit mond ez ügyben: Gádor András, a beruházó vállalat (UNIBER) igazgatója: — Szerintem elsősorban a tervező a hibás, akinek tervezés előtt meg kell keresnie minden közművet... — Lehet, hogy megkereste. — Akkor viszont elsősorban a DÉDÁSZ-é a felelősség ... Szekeres József tervezőmérnök, Iparterv, Budapest: — Kábel a föld alatt?... Ilyenről nem tudok. Pedig én 73 márciusában a kiviteli terveket is leadtam, de azóta se szólt senki. Az egyeztetés különben a beruházó dolga ... Engem az érdekel, honnan kapom az áramot, fűtést stb. A DÉDÁSZ-t több ízben megkerestük — erről jegyzőkönyv is van — az enegiaellátás ügyében. Föld alatti kábelről egy ízben sem nyilátkoztak. Ha van ilyen kábel, jelezniük kellett volna nekünk, hogy költségelni tudjuk: mennyibe kerül a kiváltása. Az organizációs bejárás jegyzőkönyvében is csak az áramellátásról esik szó ... — Némelyek szerint a tervező is hibás ... — Nem kutathatom meg szondával a területet. Valakinek szólnia kellett volna! .. . Várszegi Alajos, a DÉDÁSZ csoportvezetője: — Több ízben megkeresték központunkat a kábel ügybe ,. Először nem tudtuk vállalni. Most jött létre az a szerződés, amelyben vállaltuk augusztus 15-i határidővel a kábel áthelyezését. A brigád éppen ma, július 23-án vonul ki a helyszínre és megkezdi a munkát. Talán egy héttel korábban is végeznek, hiszen mindössze 400 méter nyomvonalról van szó— — Voltaképpen mióta van ott az a magasfeszültségű kábel? — Azt is meg tudom mondani: 1969-ben tervezték, és 1970 augusztusában fektettük le ... A tandíjat más fizeti Ennyit sikerűit megtudnom. Hogy ki a felelős ezért a kihagyásért, kiknek kellett volna fi* gyelmeztetni a tervezőt, ennek a megállapítása nem a mi feladatunk. Néhány, a dolgok lényegéhez tartozó adat: a kábel áthelyezésének terve már a múlt év decemberében készen volt Több, mint fél évig kilincseltek különböző vállalatoknál, míg végül a DÉDÁSZ nemrégen mégis elvállalta a „kiváltását”— Pavelka György, az UNIBER főmérnöke: — A terverő megkereste a DÉDASZ-t: energia-ügyben. A DÉDÁSZ visszajelezte, hogy rendben, de nem hívta fel a figyelmét egy fontos akadályra. Viszont a tervező is elmulasztotta megkérdezni, van-e valami a föld alatt Sabáfy szerint ezt meg kellett volna tennie. .. Eljutottunk o tartós okozat döntő okához. Egyetlen alapvető információ kimaradása, egyetlen egyszerű mondat kihagyása miatt legalább száz középiskolai tanulónak nem iegy-két évig, hanem két-három, esetleg három és fél évig kell fizetnie a méregdrága albérletet. Ha a szüleinek jut róva! ója . „„ Az eset tanulságos. Kár, hogy a tandíját kispénzű családok fizetik meg. Azon persze érdemes elgondolkodnia mindenkinek, akit illet; akár íróasztal, akár rajztábla vagy a malterkeverő mellett dolgozik: ebben az országban nem lehet mindegy; mit, kinek és hogyan építenünk. Elgondolkodni érdemes ezen akkor is, ha néha úgy tűnik, hogy ebben az országban a felelősség és a felelősségre- vonás „szokása" olykor mesz- sziről integet. Wallinger Endre 149. Anna-bál Balatonfüreden július 27- én rendezik meg a 149. Anna-bált. A híres bál iránt az idén is nagy az érdeklődés. A belépőjegyek többsége hónapokkal ezelőtt gazdára talált és a szervező irodában már a nyár elején kiakaszthatták a „minden jegy elkelt" feliratú táblát. A 149. Anna-ból programja ezúttal is a hagyo- mányokhdz igazodik: a balatonfüredi városi tánc- együttes a díszpalotással nyitja meg a rendezvényt, majd az első bálozók tánca következik, s éjfélkor kerül sor az „Anna-bál szépe” megválasztására. Rajzasztalon a mohácsi öntözőfürt 0 Az ötödik ötéves terv egyik nagy létesítménye A 1980-tól 30 ezer hektár válik öntözhetövé Nagy munkára vállalkoztak a tervezők a mohácsi térségben. Elvállalták, hogy az év hátralevő néhány hónapjában megtervezik a mohácsi öntözőfürtöt, az ötödik ötéves terv egyik legnagyobb baranyai mezőgazdasági létesítményét. A feladat igen összetett, így a tervezési munka is több síkon folyik egyidejűleg. Először is el kell készíteni a regionális tervet, hogy a fürt-beruházás szervesen illeszkedjen az egész térség 1980—1985-ig r Árnyék a nagyközség felett Mi lesz a Sellyéi Építőipari Szövetkezet sorsa? Sellyének nincsenek gyárkéményei. időről időre az Agrokémia Szövetkezet hallatott, hallat magáról. Éppen ezért kelthetett megütközést tavaly a hír: csődben van a Sellyéi Építőipari Szövetkezet Baranyában az elmúlt évben ez volt az egyetlen veszteséges ipari vállalkozás. Építőipari szövetkezet ment tönkre. egy olyan ipar, amely már hosszú ideje óriási keresletnek örvend. Azóta eltelt egy félév. Vajon a felfelé a lejtőn jegyében telt-e el? Hogyan látja ezt egy kívülálló, és mégsem kívül álló. Sellye egyik felelős vezetője? Hajós Ferenccel, a nagyközség párttitkárával ültünk le beszélgetni az Építőipari Szövetkezet jövőjéről, miközben a sellyei gazdaság egészének jövőjét tartottuk szem előtt. Az előzményekről annyit, a jobb sorsra érdemes szövetkezetben a veszteséget a zűrzavaros anyag- és készletgazdálkodás, a rossz munkaszervezés, Fuvarozás, kedvezménnyel! Külön megállapodás alapján jelentős kedvezményt nyújtunk a szombati és vasárnapi, nagyobb tömegű kampányfuvarozásokra. FUVAROZTASSON KEDVEZMÉNYESEN! 12. SZ. VALLALAT végsősoron a vezetés hozzá nem értése hozta össze. Ezt a bevételi hivatal revizorai és a szanálási bizottság egyaránt megállapította. Mi is tudjuk, hogy rossz a gazdálkodás, teszi hozzá a nagyközség fiatal párttitkára, mentek is a figyelmeztetések, de nem történt intézkedés. A szövetkezet távlati fejlesztési tervében ragyogó számok szerepeltek, sokfelé vállaltak, sokfelé dolgoztak, de a magasabb termelési értéket úgyszólván csak a létszámgyarapodásra alapozták, a technika fejlesztése nem szerepelt a súlyponti kérdések között. Márpedig az építőipari szervezeteket nem a létszám, hanem sokkal inkább a gyorsan megújuló technikai eszközök teszik korszerűvé. így aztán a tavaly évközben kiugró veszteség, majd a szanálás nem is volt olyan nagy meglepetés. Mi történt január óta? A szövetkezet működik, a vezetőség a helyén van, a korábban háromszázat meghaladó létszám azonban a felére csappant A szanálás után felvetődött a gondolat, hogy az Építőipari Szövetkezet beolvad az Ág- rokémia Szövetkezetbe. Ezt mindenki szerencsés megoldásnak tartotta. Igen ám, de a fúziónak ára van. Az Agrokémia mégsem vállalhat magára csődtömeget Mindez május végén volt, s akkor úgy látszott, a szanálási hitelen felül 1,8 millió forintot kellene letenni az Építőipari Szövetkezet mellett, hogy hitelképes legyen. Ezt a terhet azonban a KISZÖV nem vállalta, mondván, nem biztos, hogy ez a végösszeg, a szövetkezetnek a folyó félév során további veszteségei támadhatnak várjuk meg a félévi mérleget, bajd minden kiderül, s akkor nyilatkozik a KISZÖV. Most tehát a félévi mérleg eredményeire várnak. Mégis, mit hozhat a Jövő, függetlenül a mérlegeredményektől? Két megoldás lehetséges. A szövetkezet marad önálló, amit tisztújításnak kell követnie, s olyan új vezetőségnek, amely képes kilábalni a mostani nehéz helyzetből és ismét felvirágoztatni a szövetkezetei. A másik: fúzió az Agrokémiával. S akkor amolyan ve- , gyes profilú szövetkezet jönne létre. Van még egy harmadik megoldás, is, ha ezt egyáltalán megoldásnak lehet nevezni, ez pedig nem más, mint a felszámolás. Kimúlni hagyni egy nagymúltú szövetkezetét, úgy hiszem, erre senki sem gondolhat komolyan. Annál is inkább, mivel Sely- lyén és a környékén az építési igények nagyok, s egyre nagyobbak lesznek. Ki fogja akkor építeni a többszintes lakóépületeket, a családi házakat és egyebeket? A szövetkezet négymillió forintos munkát volt kénytelen visszautasítani, s így kérdésessé vált a sellyei szakmunkásképző iskola tanműhelyének bővítése. Hol találnak rá kivitelezőt? Mindez már átvezet bennünket a nagyközség fejlesztési gondjaiba. Mint minlenütt, falun és városban, egyre növekszik az emberek igénye. Sellyén sincs másként. Ez kellene, az kellene, kultúrház, tornaterem, vízhálózat, és így tovább. Miből? A tanács pénzéből nem futja. Persze, ahol akad egy nagy ipari üzem, jó a termelőszövetkezet, könnyebb a helyzet, besegíthetnek fejlesztési alapjaikkal a községfejlesztésbe. Sellye viszont nem ilyen gazdag. Vannak kisebb, negyvenötven-nyolcvan fős ipartelepei, amelyek a foglalkoztatást ugyan megoldják, de nem rendelkeznek számottevő fejlesztési alapokkal, s így nem is igen tudják támogatni a községi beruházásokat Nincs ebben a helyzetben a sellyei termelő- szövetkezet sem. A párttitkár — s nyilván a község más vezetőemberei is — erős gazdaságot benne virágzó építőszövetkezetet szeretnének maguk körül látni, ezen munkálkodnak. Tisztában vannak ugyanis, csak a gazdaság hathatósabb anyagi támogatásával érhetik el, hogy Selymének meglegyen mindene, ami egy nagyközséget megillet, ami ma nap mint nap óhajként megfogalmazódik a község lakóiban. Miklósvári Zoltán terjedő általános mezőgazdasági fejlesztési tervébe. A fürt megépítésével az egész érintett térség nagyot lép előre az intenzívebb gazdálkodás felé. A fürthöz kapcsolódó üzemeknek, főként a később csatlakozóknak ezért át kell dolgozniok a középtávú tervüket. E tervekbe bele kell építeniök a területükön esedékes vízrendezési, meliorációs munkákat, ezek elvégzése nélkül a részvételüket nem is engedélyezik. A fürt legnagyobb üzeme a Bólyi Állami Gazdaság, és a fürt legelején levő nagyüzem a mohácsi Új Barázda Termelőszövetkezet már megkezdte a terv készítést. De napirenden van ez a munka a fürt többi üzemében is. A regionális tervet a pécsi AGROBER tervezői készítik, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem öntözés Tanszékének o segítségével. Erre a megbízást az öntözőfürtöt kezelő mohácsi társulástól kapták, amelynek minden érintett gazdaság a tagja. A mohácsi víztársulat a közelmúltban a Kelet-Baranyai öntözőfürt Vízgazdálkodási Társulás nevet vette fel. Tekintettel arra, hogy a vízkiemelő mű és az egész szolgáltatóművi rész egészen az üzemi lecsatlakozásokig az ún. hidránsokig — 100 százalékos állami támogatással épül, ennek a kiviteli tervét a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium készítteti el saját intézetével, a TMI-vel, a Szolnokon működő Tisza vidéki, Mezőgazdasági Fejlesztési Irodával. A műszaki tervek elkészítésében a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság tervezői is részt vesznek. A tervezési munka most rajtol, ezért a tervezők ma még nem tudnak nyilatkozni. Olyan lényeges kérdésekben sem W- tént még döntés, hogy a Dupcj- ból milyen módon emelik ki p vizet, felszín felett, vagy felszín alatt, hogy külszíni tápláló csatornával, vagy föld alatt juttatják el a vizet felhasználókig. A felszín alatti megoldás mellett döntő érv szól; igy szabdalják fel legkevésbé az értékes mezőgazdasági területet Két dolog biztos, hogy a dunai vízkiemelőmű Mohácson épül meg, és hogy a fürtöt 1980-ig át kell adni rendeltetésének. Másfél évtizedes vágyálom realizálódik megyénkben ebben a térségben az ötödik ötéves terv során. Köztudott, hogy a mohácsi öntözőfürt nem új téma, a most folyó ötéves tervből is csak azért maradt ki, mert a térség üzemei a szakosított telepek építésére, haladéktalanul fontos üzemi beruházásokra fordították pénzüket Most, hogy ez a nagy telep fejlesztési kampány lezárult a termelőszövetkezetekben, jelentős pénzalapok szabadultak fel, nincs akadálya annak, hogy egy ilyen termésnövelő beruházásba invesztáljanak. A feltételek is tulajdonképpen most értek meg igazán, a mohácsi térség üzemeinek eszközellátottsága az átlagosnál jóval magasabb. A szárazgazdálkodás lehetőségeit ezekben a gazdaságokban sok vonatkozásban már kimerítették. A térség a megye egyik legszárazabb pontja, s ezért a nagy termések eléréséhez nélkülözhetetlen tényezők közül igen gyakran a vízre van már a legnagyobb szükség. A fürt két lépcsőben épül meg, az első lépcsőben 6500 hektár, a másodikban 30 ezer hektár szántóföld válik öntözhe- tővé, a társulat nagyüzemeiben a Bólyi Állami Gazdaságban, a lánycsóki, a mohácsi Új Barázda, a bólyi, a bajai, a nagy- nyárádi és a babarci termelő- szövetkezetben.- Rné 4 é I
