Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)
1974-07-25 / 202. szám
6 1974. Július 25 Jóízlés — harmónia Hétvégi házak Orfűn Fotó: Szokolai A repülés századai (2.) A legendák lassan szétfoszlanak... Vallomások a városról Az élet néha a legkegyetlenebb sorsot szánja az emberiség legnagyobb elméinek is. Ez a sors jutott a reneszánsz zsenijének, Leonardo da Vincinek is, — különösen ha a repüléssel foglalkozó művének sorsát idézzük fel. ' OSIRASSAL KÉSZOLT MŰ Leonardo da Vinci, akinek életútját a televízió nézői, a nagy sikert aratott olasz tévé- film-sorozatból jól ismerik, 1452—1519 között élt. Repüléssel foglalkozó műve 1505-ben készült el, joggal félt az inkvi- cíziótól, ezért műveit titkos írással írta, A repüléssel foglalkozó kézirat ilymódon hosszú századokig nem került kinyomtatásra. Amikor Bonaparte Napóleon 1796-ban betört Olaszországba, több értékes remekművel együ't ennek kéziratát is hadizsákmányként Francaiországba vitette. Itt kezdték sajtó alá rendezni Leonardo eddig kiadatlan feljegyzéseit, munkáit, de így is csak 1893-ban ismerkedett meg a világ a madarak röptével foglalkozó művel, A Codice Sül Volo deglj Ucelli kódex négy könyvre van osztva. Az első rész a madarak, röptével, a második a siklórepüléssel, a harmadik a rovarok, más állatok és halak röptével, a negyedik pedig az ember készítette repülőszerkezetekkel foglalkozik. Leonardo a matematika talaján állva egyetlen mozdulattal elvetette a korábbi legendákat, a képtelen feltevéseket, a madarak hámbafogásávol, a tollas szárnyakkal való próbálkozásokat. Nem hitt a madárbőr bűvös szállóképességében. A repülésről szólva, a következőket szöqezte le: „Bizonyosságról csak akkor beszélhetünk, ha a matematikai tudományok egyikét alkalmazhatjuk, vagy olyasvalamivel érvelhetünk, ami ezekkel a tudományokkal összefügg”. Zseniális meglátással, mintegy 200 évvel Newton előtt kimonda a hatás-ellenhatás törvényét, — alkalmazva magára a repülésre: „A tárgynak a levegőre gyakorolt nyomása egyenlő a levegőnek a tárgyra gyakorolt nyomásával. Hiszen láthatod, hogy a levegőbe ütköző szárnyak a súlyos testű sast a rendkívül híg levegőben is fenntartják." A DENEVÉR VOLT A MINTA A mester repülő eszközének mintája a denevér volt, mert annak bőre a merevítések kötésére. azaz támasztékul szolgál. Elképzelése és vázlatai alapján a szárnynak hálót javasolt, amelyre borítóanyagot kell feszíteni. Minden anyagnak a lehető legkönnyebbnek és legszilárdabbnak kell lennie — lr* ta — s ezzel tulajdonképpen a mai repülőgépkonstruktőr egyik alapelvét mondta volna ki. Készüléket szerkesztett a súhrÉvszázadokiq tartotta magát az a legenda, hogy a mester egyik szerkezetével repült volna. Ezt semmi sem valószínűsíti. Korának anyagai, a leírt és szokásos megmunkálási lehetőségek, az alkalmazott eszközök ugyanis még nem tették lehetővé a nagy lépést az eszmétől a gyakorlatig. Feltehető viszont, hogy a zseniális Leonardo felismerte az elmélet és a kor technikája között tátongó szakadékot, és nem kockáztatta sem a maga, sem pedig mások életét. De akadt abban a korban szép számmal olyan fanatikus kísérletező, aki nem mérte fel az adott lehetőségeket. 1550 táján egy francia városban, Troyesben élt egy temperamentumos olasz órásmester, bizonyos Bolori, akj szárnyakat öltött magára, úgy ugrott le a katedrális tornyáról. Életét vesztette. A portugál Joao Torto magiszter a ha rang torony tetejéről egy tetőn át zuhant az ebédelő család asztalának közepére. Leonóráéval a repülésben új korszak vette kezdetét. Az ember ebben az újabb korszakban sem volt képes repülni, de már kezdett értően és reálisan odafigyelni a természet jelenségeire. A természettudományok és a matematika újabb felfedezéseiből ~ mint építőkövekből — aztán lassacskán felépült az a palota, amelynek neve; aviatika, — azaz repülés. (Folytatás a fövő keddi számunkban) pont meghatározására, és csapkodószárnyú repülőgépében úgy tervezte meq az emelőket, hogy a repülő- ember lábának izomerejét is felhasználhassa. Arra is gondolt, hogy a pilóta netán vízre kényszerül leszállni, ezért mentőeszközként hosszúkás tömlőt tervezett, amely a víz felszínén fenntartotta volna emberét. Leonardo megállapította, hogy a repülő testnek le kell győznie a levegő ellenállását is. Feljegyzéseiből kiderül, hogy nem bízott teljesen repülő szerkezetében, ezért megkonstruálta az ejtőernyőt. Számításai alapján később az ejtőernyőt elkészítették, és előbb bábuval, majd emberrel kipróbálták, — teljes sikerrel. De ehhez méq évszázadoknak kellett elmúlniok ... Leonardo emelőcsavaros repülőgépet is tervezett, a mai helikopter ősét. Ezt a konstrukcióját a következően írta le: „ .. .Azt tapasztaltam, hogyha eme csavaralakú szerkezetet jól készítjük el, vagyis, ha olyan vászonból csináljuk, amelynek pórusait csirizzel alaposan eltömítjük, akkor eme csavar gyors forgatással a levegőbe emelkedik". A MESTER NEM REPOL Repülés: vázlatok Leonardo da Vinci napjójából IJogi oltalom halaknak, hüllőknek Hazánk 326 nyilvántartott madárfaja — 19 kivételével évek óta védett. Ezzel szemben a gerinces fauna más osztályaiba tartozó állatfajok, az amúgy is veszedelmes méretekben fogyatkozó halak, kétéltűek, hüllők és emlősök mindeddig a törvény mosto- hagyterekei voltak. Szabad prédát jelentettek a vadorzóknak, a zug-állatkereske- dőknek és az állatvilág más ellenségeinek. A legutóbb született természetvédelmi rendelet azonban nemcsak a madarakat veszi védőszárnyai alá, hanem 18 hal-, 15 kétéltű-, 15 hüllő-, és 48 emlős állatféleséget is. A törvényes védelemben részesülő halfajták között ott találjuk a legritkább típusoka: a dunai ingolát, a lápi pácot, a magyar márnát, a dunai galócát, a vaskos csa- bakot, a selymes durbincsot, a tarka gébet, a cifra kö- löntét. A kecsegének március 1. és június 30. közötti időszakban csak mesterséges tenyésztésből származó példányait vagy ikráit lehet — engedéllyel — külföldre szállítani. A békák, qőték, gyíkok és kígyók minden változata, a szalamandrákkal egyetemben, ugyancsak a védelmi listán szerepel. A mocsári teknős „létbizonytalansága" is megszűnt: a jövőben a tavi- és kecskebéka befogását csak mesterséges halastavakon engedélyezik. A kígyók közül a keresztes- és a parlagi vipera is nyugodtan élhet ezentúl, kivéve, ha az emberi településekhez ezer méteres távolságon belül merészkedik. A denevérek huszonnégy fajtája szintén védelmet kapott. A patkányfejű pockot, a földi kutyát, a molnárgörényt, vakondokot, a sünt, a hermelint és a vidrát ugyancsak védő paragrafusok patronálják. Mókust, borzot és vadmacskát csak indokolt esetben érhet sérelem, A vakond kertkultúrákban, a menyét, hermelin és a sün baromfi- és szárnyasvadtenyésztő telepek környékén továbbra is védtelen marad. Ezzel 404 qerinces állatfajunk kapott teljes „függetlenséget": egyedeit az ikrától és tojástól kezdve, minden további fejlődési alakjában az ország egész területén tilos elejteni, s élettevékenységüket nem szabad gátolni. Maros Rudolf A budai villa, ahol Maros " Rudolf zeneszerző, a Ze- leművészeti Főiskola tanára la- [ik, kicsit emlékeztet arra a vlecsek oldalán, fák között negbújó épületre, melyben pé- :si évei egy részét töltötte. Ta- án a környezet hasonlósága >kozza, hogy Maros Rudolfban nég elevenen élnek pécsi em- ékei. — Egy kicsit az ifjúságom jut lyenkor eszembe . .. 1942-ben 'égeztem Kodálynál a Zene- nűvészeti Főiskolán és utána ögtön Pécsre kerültem, ahol ikkor a zeneiskolán sok tehet- éges, fiatal muzsikus tanított, gy Molnár Klóra, Thirring Zolán a kitűnő csellista, Sirio Pio- esan, az olasz származású he- ledűs és nem utolsó sorban akács Jenő, az új igazgató. :lső pécsi utam alkalmával, imikor lementem bemutatkozni, Weöres Sándoréknál laktam, ént a dóm felett. Soha nem elejtem el a csodálatos őszi eggeleket, a ködben úszó torkokat ... Aztán megkezdődött i munka. Én, mint afféle „Möd- hen für alles”, mindent taní- Dttam, egy-két évig még a limnáziumban, éneket is. Vezéreltem a Pécsi Dalárdát, meg bőrgyári kórust... A felsza- ladulást Pécsett értem meg. Ak- or a mai Bem utca elején kik- jnk. Egy szovjet tábori zene- ar állomásozott a házban, kikkel együtt nagy muzsikáláso- at folytattunk. A felszabadulás romunkra egy csomó új fel- datot is jelentett. A szovjet árosparancsnoknak egyik első rendelete az volt, hogy a színházi előadásokat meg kell kezdeni. Én is bekapcsolódtam a munkába: dirigáltam, bráesáz- tam, ba kellett komponáltam. Az első darabokhoz még találtunk kottát, később azonban magunknak kellett rekonstruálnunk az operettek szövegét, zenéjét. Rendkívül gondosan csináltam a partitúrákat, ami egy fiatal zeneszerzőnek jó iskola volt. Alig készültem el, máris próbáltunk, a következő héten pedig bemutatóra került sor. így ment ez hosszú ideig, nem is szólva arról, hogy a zenekar mindig töredékes volt, mert hol megjött egy-egy kürtös, hol hiányzott... A következő évben visszamentem a zeneiskolába, ott tanítottam 1949-ig. — 1945 őszén Kodály a •záros vendégeként hosszabb időt töltött Pécsett. Milyen emlékeket őriz erről Maros Rudolf, aki Kodály közvetlen környezetéhez tartozott? — Valóban, Kodály mindennap eljött a zeneiskolába, hogy új, azóta világhírű szolfézs-módszerét kipróbálja. El sem mondhatom, milyen nagy izgalom volt ez számomra. A gyerekeket nem izgatta, nekem azonban minden órára alaposan fel kellett készülnöm. Agó- csy László vett még részt ebben a munkában, aki azóta is kiemelkedő alakja a szolfézsoktatásnak. Néhány kedves emléket is őrzök ... Kodály abban az időben gyengén állt cipő dolgában. Én a Bőrgyári Dalárda karmestere voltam, megegyeztem az igazgatóval, hogy szereznek a Mesternek valami cipőre való bőrt és ő cserébe egy művet dedikál. Kérdezték, mit jelent ez? „Belekerülnek a zene- történetbe” .— feleltem, s így is történt. Kodály a Bőrgyári Dalárdának ajánlotta Petőfi: „A magyar nemzet” c. versere komponált kórusművét... Egy másik emlékem, hogy Kodály Vonósnégyesének előadására 40 próbával készültünk. Piovesan a legszigorúbb quartett-primá- rius volt a világon, pontosan vigyázott a metronóm előírások betartására. Eljött a nap, amikor azt hiszem egészen tisztességesen eljátszottuk a Mesternek a művet. Hosszú csend után Kodály ennyit mondott: „Gyors I” Mi bizonygattuk, hogy pontosan betartottuk a tempót, amit a Tanár úr beírt. „A metronóm számok 30 évvel ezelőtt voltak érvényesek, azóta lassabb az én szívdobogásom is, nem kell ilyen gyorsan játszani.” Egy másik alkalommal, amikor Bajcsa Andrással együtt élelmet vittünk a Mesternek, megkérdezte: „Ráér, Maros?" „Tanár úrnak mindig ..." „Nahát, itt van ez a kis particella, hangszerelje meg!” Mint fiatal zeneszerző, életem legnagyobb kitüntetésének éreztem a feladatot. Szaladtam haza, a témát kibontottam nagyzenekarra és másnap már vittem is vissza a partitúrát. Kodály hosszan nézte, egy-két hangot kijavított, majd ezt mondta: „Maradhat Tessék, itt a következő.” Hosszú hetek munkája után derült ki, hogy amit hangszereltem, az a Cinka Panna volt; Kodály operája ... Ekkor határoztam el, hogy én is írok egy operát. Ebből ugyan nem lett semmi, de már akkor rengeteg apróságot komponáltam: kórusműveket nagy szériában, népdalfeldolgozásokat, ami jó előiskolája volt a későbbi Ecseri lakodalmasnak. Pécsett írtam Weöres Sándor versére a „Nyúlfark kan- tátá”-mat és első szimfoniettá- mat, ami később az amerikai Southern kiadónál jelent meg. — Milyen a kapcsolata Pécs- csel, mióta Pesten él? — A Pécsi Balettel vagyok állandó kapcsolatban. Három darabomat mutatták be. Tulajdonképpen ott kaptam kedvet a baletthez, úgyhogy az elmúlt évadban 5 zeném szerepelt külföldön: Manchesterben, a londoni Sadler Wals-ban, Barcelonában a Goulbekian-balett táncolta meg egyik zenekari művemet, aztán Dortmundban volt új balettbemutatóm. Idén Izraelban és Üj-Zélandban táncolnak Maros-zenére. Sose hittem volna, hogy ilyen táncosak a partitúráim ... Pécset változatlanul szeretem, olyannyira, hogy legkisebb fiam is ott járta a főiskolát ütőszakon. Visszavisszatérek, nemcsak az egykori barátok miatt, akik meglehetősen szerteszóródtak, hanem a város miatt Is. Legutóbb felmentünk a csodálatos szépségű, új televízió toronyba, ahonnan egy egészen új város látképe tárult elém. Jártam a hegyrefutó Mikszáth Kálmán utcában, ahol laktam és a pécsieket gyakran megbotránkoztattam azzal, hogy nyáron mezítláb, télen pedig sítalpon jártam le a városba ... Dehát mindenképpen nagyszerű hét esztendő volt... Dt, Nádor fámát 1
