Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)
1974-07-24 / 201. szám
6 DUVANTOll NAPtO 1*74. lúniis 24. OGAZDASAQ ELET A világpiaci áraktól a hazai árakig Ma már nincs o világon egyetlen ország sem, amely valamilyen módon részt ne venne a nemzetközi munkamegosztásban. Attól függően nevezzük egy ország gazdaságát „zárt"- nak vagy „ny//f"-nak, hogy a külkereskedelem csatornáiban nemzeti jöverelmének hány százaléka fordul meg. Magyarország középen helyezkedik el — 40 százalékot meghaladó mutatójával — a zártabb gazdaságú nagy és a nyíltabb gazdaságú kis európai országok kö.'itt. Számunkra tehát a külső piaci qazdasági kapcsolatok létfontosságúak, amit jól jellemez az is, hogy külkereskedelmi forgalmunk az elmúlt két évtizedben gyorsabb ütemben nőtt, mint nemzeti jövedelmünk. Hazánk és a világpiac Számos olyan árut állítunk elő, amelyet a hazai fizetőképes kereslet nem tud felvenni, ugyanakkor népgazdaságunk importanyag-igényességével tűnik ki; termelésünk ugyanis sok olyan árut igényel, amelyet itthon egyáltalán nem, vagy csak igen gazdaságtalanul tudnánk előállítani. Mindennek természetes következménye, hogy hazánk Földünk szinte valamennyi országával tart fenn gazdasági kapcsolatot, és a hetvenes évek elejére mintegy kilencven országgal kötött kereskedelmi szerződést. Mindez együttesen azt jelenti és eredményezi, hogy népgazdaságunk nem függetlenítheti magát a világpiactól, az ott végbemenő gazdasági eseményektől, amelyek közül különösen az utóbbi időkben tapasztalható ármozgások érdemelnek különös figyelmet. Miért? Hiszen a világpiaci árak mindiq. eddiq is mozogtak, és e mozgás tendenciája általában áremelkedés formájában mutatkozott meg? Egy árutermelő gazdaságban ugyanis — akár szocialistáról. akár tőkésről van szó ~ pi árak mozgása objektív jelenség, bizonyos — viszonylag szűk — határok között a? áremelkedés pozitív, gazdaságot pezsditő hatású folyamat. Most azonban — nem először — a tőkés világpiac nem ilyen „természetes”, hanem durván manipulált ármozgásával állunk szemben. Az energiahordozók és a nyersanyagok ára az elmúlt időszakban nem várt nagy mértékben megnőtt, ami számunkra elsősorban két dolog miatt okoz komoly gondokat: 1. 1968 óta ármechanizmusunk számolt a tőkés világpiac elfogadható határokon belüli folyamatos áremeléseivel, de nem számolhatott a jelenleg tapasztalható világpiaci inflációval. 2. Népgazdaságunk nagy mértékben „importérzékeny'’, s ez az érzékenység — mint említettük — egyértelműen viszonylagos nyersanyagszegénységből fakad, már pedig a legnagyobb áremelkedések éppen e területeken következtek be. Válasz két kérdésre Az olvasó ezekután joggal kérdezheti: I. Importált nyersanyagaink mintegy kétharmadát a szocialista országokból hozzuk be és Értesítés! AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR B. m. Igazgatósága értesíti T. ügyfeleit, hogy be'ső tctarozás miatt JÚLIUS ”<5-4N, PÉNT---N CSAK 13 ÓRÁIG TART PíNTTARI SZOLGALATOT. JÚLIUS 27-SN, SZOMBATON PEDIG ZARVA LESZ. csak egyharmada tőkés import. Miért gyakorol mégis nagymérvű hatást árainkra ez a kisebbik hányad? A több ok közül két lényegeset emelünk ki. Az egyik, hogy a tőkés importból származó nyersanyagok — s ezeken belül elsősorban a szén- hidrogének — világpiaci ára oly mértékben emelkedett, hogy ez a kisebb egyharmad, ha nem is a mennyiségi arányokat, hanem az értékarányokat nézzük, már nem egyharmadot jelent, hanem közel 50 százalékot. A 10 ezer kalóriás kőolajat például 1967-ben 17 USA dollárért lehetett a világpiacon keresztül beszerezni, ugyanezért jelenleq már mintegy 70 USA dollárt vagyunk kénytelenek fizetni. S bár a KGST szerződéses árai ezen idő platt lényegében nem változtak, a tőkés áremelkedés mégis árképzési tényezővé vált, mivel gazdaságunk az ár úgynevezett „to- vábbgyűrűztetése” nélkül ezt az emelkedést már nem célszerű, hogy elviselje. A másik lényeges ok, hogy a KGST többi országai is velünk hasonló helyzetben vannak, ők is kénytelenek bizonyos fokig érvényesíteni árrendszerükben ezeket a változásokat és igazodni a világpiachoz. Minthogy a KGST tagállamok egymás közötti árucseréjében gz árakat a „szófiai árelv" alapján ötéves tervciklusokra rögzítik — és ebben figyelembe veszik a világpiaci ártendenciákat is —, vár» ható, hogy az 1976—1980-as szerződéses időszakra sor kerül például a szénhidrogének KGST külkereskedelmi órának némi emelésére is, mint aho- qyan ezt dr. Csikós-Nagy Béla, a Pénzügyi Szemle 1974. június havi számának hasábjain írja. II. Külkereskedelmi mérlegünk az elmúlt években rendre legalábbis egyensúlyban volt de esetenként exportunk meghaladta az importot. Miért nem tudjuk akkor export-termékeink árát úgy emelni, hogy népgazdasági szinten ne keletkezzen hiány, azaz ne kelljen a termelői. illetve fogyasztói árakat emelni? Ez nagyon jó és egyszerű megoldás lenne. A gyakorlatban azonban ez esetben több ok miatt kivihetetlen. Elvi kérdés, hogy ha módunkban is állna ilyen „ellentételezés” népgazdasági szinten, akkor sem lehetne célunk hazai áraink „vattába csomagolása”, a világpiaci tendenciáktól történő teljes elszakítása. Gyakorlati probléma, hogy erre módunk sincs, import-export struk- túiánk miatt. Már említettük, importált termékeink java nyersanyag, illetve energiahordozó Exportált termékeink nagyobb része viszont olyan ipari termék (például gép, gyógyszer, textília, stb.), továbbá élelmiszer, amelyeknél a világpiacon korántsem olyan mérvű az áremelkedés, mint az importált termékeinknél. Az export egyoldalúan nem nagyon bővíthető, tehát világosan következik, nincs mód az árváltozásoknak a külkereskedelemben történő kiegyenlítésére. Mi hát a megoldási A módosulásokat tovább kell gyű- rűztetni — legalábbis részben — a termelőkhöz, illetve a fogyasztókhoz. Ennek elvi és gyakorlati kérdéseiről lesz szó a továbbiakban. Az árak egymásra hatnak Az előzőek alapjón leszögezhetjük, jelenlegi árrendszerünk egyik lényeges vonása a belföldi és a külkereskedelmi árak szerves kapcsolódása egymáshoz. Az 1968. évi árreform kidolgozásakor ez nem jelentett különösebb problémát, hiszen a tőkés világpiaci áralakulásra a viszonylagos stabilitás volt jellemző. 1973-ban azonban már a Minisztertanácsnak olyan árszabályozási rendszer kidolgozását kellett elrendelnie, amely a külpiaci és a belső árak összekapcsolásának megtartását biztosítja, olyan körülmények között is, amikor a hazai viszonylagos árstabilitást világpiaci infláció mellett kell megteremteni. A külkereskedelmi áraknak I a belföldi árakba történő to- j vaayűrűztetése bonyolult, prob- I lematikus kérdés. Bonyolult ak- j kor is, ha csak a termelői árak- I ba gyűrűztetjük tovább a meg- ! növekedett terheket, de különö- I sert azzá válik, ha a fogyasztói árakat is eléri. Az előbbi esetben o vállalatok jövedelmezőségi mutatói romlanak, az utóbbiban pedig a szocialista társadalom egyik központi kérdéséhez, az életszínvonal-politikához jutunk el. A tartós nemzetközi ártendenciák érvényesítése a belföldi árakban viszont fontos követelmény. Az árak gazdaságszervező funkciója, termelés orientáló szerepe csak akkor biztosítható, ha ezeket a tendenciákat az időnkénti árrendezésekkel nyomon is követhetjük. Az tehát, hogy az árrendezés csak a termelői árak szféráját, vagy a fogyasztói árszerkezetet is érinti-e, egyedi kormányzati döntéseket igényel, mivel az árpolitika életszínvonal-politikánk egyik fő eleme. Közismert, hogy a kormány határozata alapján a közeljövőben a termelői árak széleskörű rendezésére kerül sor, ugyanakkor a fogyasztói árakat csak a már említett körben (fűtőanyagok és üzemanyagok) emelik. Hogyan lehetséges ez? Az általános tovagyűrűzést a külkereskedelmi beszerzési áraktól a fogyasztói árokig költség- vetési eszközökkel mérsékeljük. Bizonyos esetekben viszont a külpiaci áremelkedés termelői árak felé történő gyűrűzését is megakadályozza a költségvetés. Áreltérítések E mechanizmus jobb megértése érdekében — kis kitérővel — nézzük meg az import-termékeknek az első felhasználónál jelentkező beszerzési árát, illetve annak költségtényezőit. Ezek: a vételár forintra számított összege, a felmerült beszerzési költségek (szállítás stb.) forintra számított összege, a fentiek után fizetett vám, illetve import forgalmi adó, valamint a hazai külkereskedelmi vállalat ráfordításai. Ha tehát az állami költség- vetés politikai és gazdasági megfontolásokból nem avatkozik bele a világpiaci ármozgások tovagyűrűzésébe (a vámot nem tekinthetjük Myen jellegű beavatkozásnak), akkor az importanyagokat felhasználó vállalat termékei termelői árában ezeket a költségtényezőket érvényesíti. Ugyanez vonatkozik lényegétzen a fogyasztási cikkek importjára is. Abban az esetben viszont, ha az állam szükségesnek látja a — már említett okok miatti — beavatkozást, egyértelműnek látszik, hogy a felsorolásban harmadikként feltüntetett költségtényezők területén végezheti őzt el. Egyrészt elengedheti vagy csökkentheti a vámot, illetve az import forgalmi adót, másrészt úgynevezett „negatív adó” formájában import-árkiegészítést adhat, s így realizálhatja áreltérítő célkitűzéseit Ha az áreltérítés már ebben a szférában (külkereskedelmi beszerzés és termelői ár, illetve fogyasztási cikkeknél a kereskedelmi beszerzési ár között) megtörténik, a további árképzéseknél már nincs probléma. Vonnak azonban esetek, amikor az állam árpolitikai akaratát a vállalati szférába is to- vagyűrűzteti. Ilyen esetben a külföldi árak változása az alábbi következményekkel járhat az első felhasználónál (akár termelő, akár külkereskedelmi vállalatról van szó): 1. Növelheti vagy csökkentheti a vállalat nyereségét. 2. Átmenetileg az import árkülönbözeti tartalékalap terhére, illetve javára számolhatja el az árváltozás következményeit. 3. A vállalatot eladpsi árainak csökkentésére vagy növelésére késztetheti. Az első esetben a vállalat kénytelen „lenyelni” az áremelkedést, illetve nyereségkent jelentkezik nála az árcsökkenés, tehát termelői ára nem változik. A második esetben sem következik be termelői árváltozás, mivel a konjukturális áringadozásokat az erre a célra létesített tartalékalap kiegyenlíti. A harmadik esetben viszont a vállalat .Tiegváltoztatia a termelői árát és így tovább hárítja az árváltozás következményeit. Az első felhasználóknál jelentkező árváltozás azonban még 'mindig nem jelenti automatikusan a fogyasztói árak változását Ha ugyanis az állam gazdaságpolitikai érdekei azt kívánják, hogy a vállalatokat a termelői árak növelésével ösztönözze gazdálkodásuk javítására (az import csökkentése, a külkereskedelmi reláció megváltoztatása, a legkedvezőbb beszerzési források feltárása stb.), ugyanakkor azonban egyáltalán nem, vagy csak részlegesen érdeke a fogyasztói árak változtatása, akkor ismét a költségvetési eszközökhöz nyúl. Itt például módjában áll különböző megoldások alkalmazása, mint például a forgalmi adó kulcsának megváltoztatása, esetleg az adó eltörlése. Ha ez az út nem járható, akkor az ár emelésének megtiltása mellett olyan gazdasági intézkedéseket hozhat, amelyek az ebből fakadó árbevétel-kieséseket ellensúlyozzák, mint például az eszközlekötési járulék csökkentése vagy elengedése, különböző adókedvezmények nyújtása, illetve különböző vállalati tevékenységekhez kötött dotálás. Bérpolitikai intézkedések így tehát a termelői árak meqváltoztatása nem gyűrűztet- hető át automatikusan a fogyasztói árakra. Alapelvként szögezhetjük le, hogy ez csak ott lehet indokolt, ha befolyásolni kell a fogyasztás szerkezetét. Ez mutatkozik meg a már említett fogyasztói árváltozásnál, a tüzelő- és üzemanyagoknál is. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ilyen tovagyűrűz- tetés esetén is módjában áll az államnak az életszínvonalra ^gyakorolt kedvezőtlen hatások 1 bérpolitikai eszközökkel történő kiküszöbölése, amint ez most is történik. (Itt utalhatunk arra, hogy a munkaviszonyban állók az államtól 50 forint jövedelemkiegészítést kapnak. A szerk.) Mindezek mellett °z árstabilitás elvének érvényesítésére az állam további eszközöket is igénybe vesz. Ezek között megemlíthetjük az árak állami és társadalmi ellenőrzését, Miért változnak az árak? Feltehetjük így is a kérdést, hiszen — bár nálunk a fogyasztói áremelkedések évről évre 1—2—3 százalékot kitevőén, az árucikkek meglehetősen szűk körében, a zöldséges piacokat kivéve, irányítottan, többnyire szociálpolitikai intézkedésekkel párosulva zajlanak — egy árutermelő gazdaságban, akár szocialistáról, akár kapitalistáról van szó — és itt szerzőinket idézzük — az árak mozgása objektív jelenség, bizonyos — viszonylag szűk — határok között az áremelkedés pozitív, a gazdaságot pezsditő hatású folyamat. S hogy miért éppen ezzel a témával jelentkezik Közgazdasági élet rovatunk? Mert o világpiacon végigsöprő fantasztikus áremelkedések hatására, amint azt a pénzügyminiszter az országgyűlés nyári ülésszakán bejelentette, szeptember elsejétől nálunk js sor kerül bizonyos fogyasztói áremelésekre — a lista ismert a napilapok közleményeiből —, és ugyancsak január elsejével megdrágul néhány ipari alapanyag termelői ára. Az elhatározott és bejelentett áremelések természetesen élénken foglalkoztatják közvéleményünket Kiváltképpen úgy is, hogy vajon a január elsejei termelési áremelések nem vezetnek-e óhatatlanul és észrevétlenül a fogyasztói árak emelkedéséhez? Ezért határoztuk el, egyszerű és világos nyelven megpróbálunk eligazodást adni árrendszerünkben, megvilágítva a kérdés valamennyi nagy összefüggését A kis tanulmánynak is beillő cikk megírására a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pécsi kihelyezett nappali tagozata piacszervezési (marketing) tanszékcsoportjának két oktatóját, dr. Zeller Gyula tanszékvezetőt és dr. Orosdy Béla tanérsegédet kértük meg. M. Z. Kislexikon ZART GAZDASAG: Olyan gazdaság, amely szigorúan elkülönült nem kapcsolódik be egy nagyobb gazdasági egységbe, más gazdaságokkal való cserekapcsolata elenyésző mértékű. NYÍLT (NYITOTT) GAZDASAG: Olyan gazdaság, amelyben a nemzetközi munkamegosztás szerepe jelentős, s ennek következtében a külkereskedelmi forgalom értéke lényeges (30—50 százalékos) arányt képvisel a nemzeti jövedelemben. NEMZETI JÖVEDELEM: Meg. határozott idő (általában egy év) folyamán az adott országban az anyagi termelés különböző ágaiban az eleven-mun- ka-ráfordítás eredményeképpen létrehozott új érték. KÜLKERESKEDELMI ÁRKI- EGYENLÍTÉS: Az export- és az import-termékek hazai és világpiaci ára eltéréseinek kiegyenlítése a költségvetés terhére vagy javára. TERMELŐI AR: Az az ár, amelyet a termelő vállalat kap termékeiért. FOGYASZTÓI AR: Az ár utol- só lépcsőfoka, amely a termelői árat, a forgalmi adót, valamint a kereskedelmi árrést foglalja magában. FORGALMI ADÓ: Az állami költségvetés olyan bevétele, amelynél az adókötelezettség a termékek forgalmazásához kötődik. A szocializmusban az állam a fogyasztói árakat a társadalmi ráfordításokat kifejező termelői áraktól fel- vagy lefelé tudatosan eltéríti, ezzel a fogyasztói szférában tudatos állami preferenciákat érvényesít Állami preferenciák: Egyes termékek (szolgáltatások) eládásának vagy vételének e'őnyben részesítése társadalmi és gazdaságpolitikai okokból. KERESKEDELMI ÁRRÉS: A kereskedelmi beszerzési és eladási árkülönbözet Fedezi a forgalmazás költségét és tartalmazza a kereskedelmi vállalat nyereségét. Beszélhetünk nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árrésről. VÁM: A külfölddel lebonyolított forgalom után beszedett adó, alapvető feladata az ipar vagy a mezőgazdaság egyes ágainak, lényegében a belső termelésnek a védelme. Emellett elősegíti a külkereskedelmi politika hatásosabbá tételét, részben az import fedezése, részben a külfölddel folytatott áruforgalom országcsoportok és áruk szerinti terelése útján. IMPORT FORGALMI ADO: A külkereskedelmi áruforgalom keretében behozott egyes vámáruk után fizetendő külön adó. Alkalmazására kivételesen kerül sor. IMPORT ÁRKIEGÉSZÍTÉS: A külkereskedelmi forgalom keretében behozott egyes vámáruk után élvezett állami támogatás. Alkalmazására azoknál a termékeknél kerül sor, amelyek behozatala a lakosság szükségleteinek kielégítése szempontjából alapvetően szükséges, de importára a belföldi fogyasztói árakat jelentősen meghaladja. IMPORT ARKUIONBOZETI TARTALÉKALAP: Azon gyártó vállalatoknál létesített alap, amelyek import anyagokból hatóságilag szabályozott árral rendelkező termékeket állítanak elő. Célja, hogy csak a tartós külpiaci ártendenciák tovóbb- gyűrűződése váljék lehetővé árrendszerünkben, ezáltal segíti az árak viszonylagos stabilitását és mentesíti az állami költségvetést az áralakulásban való tömeges esetenkénti beavatkozások szükségességétől. Forrósa általában az import kedvező óra révén elért árnyereség. I Faipari technikust felveszünk BOTORIPARI VALLA LAT Szekszárd, Petőfi e. 9. Az árellenőrzés és a társadalmi nyomás Minthogy hazánkban az ármechanizmus viszonylag rugalmas, az árak alakulása sok esetben függ a piaci helyzettől. Ez viszont esetenként módot adhat indokolatlan áremelésekre, vagy az árakkal történő másfajta manipulálásokra (például az olcsóbb árfekvésű cikkek kivonása a piacról a drágábbak forgalmának növelése érdekében). Ezért fokozott súlyt kell helyezni a folyamatos árellen- órzésre, az árszínvonal elemzésére, az árak alakulásának figyelésére. Az prellenőrzés központi irányításának feladatát az Országos Anyag- és Árhivatal látja el. Aretlenórzést kötelesek végezni szakterületükön e Minisztériumok, illetve területi vonatkozásban a helyi árhatóságok. Az árhatóságok által végzett árellenőrzésektől eltérő jellegű, de ehhez kapcsolódó ellenőrzési tevékenységet fejthetnek ki az állami kereskedelmi felügyelőségek. a népi ellenőrzési bizottságok, valamint a szakszervezetek és a tömegszervezetek. Az árpolitikának azonban nemcsak gazdasági, hanem politikai és társadalmi oldala is van. Ennek megfelelően nemcsak a hatósági árellenőrzés követelményeinek kell megfelelnie, hanem a társadalmi elvárásoknak is eleget kell ten- (ü«l A vállalatok előtt lehetőség nyílik ugyani» efyem gazdasági lépésekre, omeJyek bár nem ütköznek jogi szabályokba, mégis sértik a szocialista társadalom érdekeit. A társadalmi elvárásokat a vállalat legjobban szolid árpolitikával való- sítilatja meg. Ez olyan vállalati •magatartást követel, amely a társadalom érdekeit úgy hozza összhangba saját nyereségérdekeltségével, hogy: 1. Az árak kialakításában nem él vissza a piacon elfoglalt esetleges monopolhelyzetével, nem használja ki a fogyasztók megkárosítását okozó piaci helyzeteket. 2. Tudomásul veszi, hogy a szükségletek kielégítése a magasabb nyereséget biztosító termékek mellett az olcsóbb termékek termelését és forgalmazását is megköveteli. 3. Tartózkodik az árak indokolatlan mozgatásától, órainak stabilizálására törekszik. *
