Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)
1974-07-22 / 199. szám
Teivezgetnek az edzők Ki mit vár? Az Újpest ismét bajnok akai lenni Mindenki sokat vár a tiaíaloktól Garami új szerepben Szemléletváltozás nélkül a játékban sem várhatunk változást (Budapest] tudósítónktól) Lassan végéhez közeledik a labdarúgóknál az úgynevezett tiszta felkészülés. Az MLSZ által kibocsátott új követelmény- rendszer szokatlan nyári programot ír elő. A napi két edzés és a váratlanul szeszélyes időjárás nem váltott ki osztatlan sikert a játékosok körében. A labdarúgó világbajnokságon látottak azonban meggyőztek mindenkit, hogy ha utál akarjuk érni a világ élvonalát, akkor komolyabb, intenzívebb, keményebb edzésmunkát kell végezni, mint eddig Persze, ne várja senki, hogy ez az új követelmény-rendszer egyik napról a másikra megváltoztatja a csapatok játékát, rendet csinál a játékosok fejében. Ez csak a kezdeti lépés volt... Lezárult az átigazolás időszaka' is. Most már alakulóban vannak a játékos keretek. Az edzők pedig tervezgetnek. Éppen ezért megkérdeztünk néhány szakembert, mit vár az új bajnoki évtől? íme a válaszok: Várhidi Pál (Újpesti Dózsa): — Hat bajnokság után jó lenne hetedszer is a dobogó legfelső fokán végezni. Ez nem , lesz könnyű, mert érzésem szerint vetélytársaink nagyon megerősödtek. Az első három között azonban így is helyünk van. Újra indulunk a bajnok- csapatok Európa Kupájában, s ha megint a legjobb négy közé kerülünk, elégedett leszek. De addig növelnünk kell a játékosok állóképességét, gyorsabbá kell tenni a csapatjátékot, s főleg a támadósor játékát. Középpályásainknak és védőinknek jobbon el kell sajátítaniuk a szoros emberfogás tudományát És mindenkinek futni, futni kell, méghozzá sokat, mert az állófoci korszaka lejárt Dalnoki Jenő (FTC* — Sokkal nehezebb évünk lesz, mint a legutóbbi volt Erőteljesen folytatjuk a fiatalítást o csapat átszervezését ami természetesen nehézségekkel jár. Nagy bravúr lenne, ha az első három között végeznénk, hiszen fiataljaink még rutintalanok és kiforratlanok. Egy biztos, lerakjuk a jövő csapatának alapjait. Kovács Imre (MTK): — Egy új edzőnek nehéz arról nyilatkozni, hogy mit vár. Egyelőre én is ismerkedem. Annak ellenére, hogy szoros lesz a mezőny, feltétlenül többet várok, mert több van a csapatban, mint amit eddig elért. S hogy ez a több mennyi? Talán a 7. hely. Dr. Lakat Károly (Bp. Honvéd): — Papíron jól sikerült az igazolásunk. De a sok ismert név, még nem csapat. A Honvéd éveken át ígéret volt, jó lenne már valamit megvalósítani ebből. Szeretnénk végre örömet szerezni a kispesti szurkolóknak. Kérem azonban, hogy legyenek tőreimmel, és segítsék a munkánkat. Dobogóra várom a csapatot. Keszthelyi Mihály (VM Egyetértés): — Eddig egy évben kétszer láttam az Egyetértést, ebből nem lehet magabiztos nyilatkozatot kikerekíteni, még nagyon sok a kérdőjel, de alakul a csapat. Nagy dolgot nem ígérhetek, azt viszont igen, hogy bizakodó vagyok. Szeretnénk nyugodtan elérni azt, amit tavaly csak az utolsó fordulóban tudtak a fiúk kiharcolni: a bentmaradástl Sárosi László (Haladás VSE): — Sok mindentől függ az 1974—75. évi szereplésünk. Egy biztos, a fiatalítást nem hagyjuk abba. Becsületes munkával, nyugodt körülmények között akarunk az NB l-ben játszani. Magamnak pedig annyit, hogy szeretném ha a szurkolók egy év múlva ugyanolyan bizalommal kérdeznék meg tőlem, mint most, meddig maradok Szombathelyen? Szabó Géza (DVTK): — Csapatunk magja adott. A rutinos és a fiatal játékosok olyan ötvözetét akarjuk kialakítani, melyből az utóbbiak egyre többet tudnak vállalni a terhekből. Nekünk, újoncok- . nak nem lehet más vágyunk, | csak a bentmaradás. Mértéktartó nyilatkozatok. Bizakodnak az edzők, Most már jöhet a küzdelem, hogy mi is lássuk, mit tudnak megvalósítani az álmokból. Baross Dezső Nincs szomorúbb hosszú éveket a küzdőtéren töltő sportoló számára, mint vesztes csapat tagjaként búcsúzni. Garami Józsefnek, a Pécsi Dózsa volt csatárának ez jutott osztályrészül. 1963-ban Pécsett a Tatabányától elszenvedett 1:0-ás vereség jelentette labdarúgópályafutása végén a pontot. Vannak, akik visszavonulva, toÁ szándék érthető de a magatartás nem Miéri állt le a válogatott súlyemelő? Jó verseny volt fl Gemenc bajnokság sikeréről nyilatkozott a sportbizottság vezetője Befejeződött az MHSZ Mező- gazdasági II. gemend vitorlázó repülő bajnoksága. A nagy találkozóról Petróczy György (Csepel) a sportbizottság vezetője a válogatott keret tagja, így nyilatkozott a Hétfői DunántúG Naplónak. — Az egész versenyre rányomta bélyegét a kedvezőtlen időjárás. Jobb meteorológioi viszonyok mellett lényegesen jobb eredmények születtek volna. A magyar sportrepülés történetében ez volt az első verseny, amelyen három kategória indult Az ebből adódó feladatok a szokottnál nagyobb terhet róttak a vendéglátó MHSZ szekszárdi, gyuloji repülő klubra. A verseny magas színvonalához hozzájárult a válogatott keret több tagjának, valamint az idegszálas műanyagból készült Cirrusnak szereplése. A szabad osztályban és a standard osztályban nem születtek nagyon váratlan helyezések, ám a klub kategóriában a magyar vitorlázó repülősport új reménységei tűntek fel. — A verseny fejleményeit országos érdeklődés kisérte. Lényegesen nagyobb mint tavaly. Az ön véleménye szerint miért? — Ehhez feltétlenül hozzájárul a hivatalos csapatverseny Villásának rendszeres értékelése. A repülősport barátai nem any- tyira egy versenyzőnek, mint l.ikább egy klubnak szurkolnak. Ez az értékelési mód a jól szereplő pilóta mellett méltán állítja reflektorfénybe az ót felnevelő, fejlődésében rendszeresen segítő klubot Persze, az sem közömbös, hogy ez az értékelési mód gyorsabb előrelépést ígér a páros repülési technikában. S ha már a haladásnál tartunk ki kell emelnem a vidéki, közöttük pedig a dunántúli klubok fejlődését — A sportbizottság négy kom. páterrel dolgozott, miért kellett olykor mégis soká várni az eredményre? — Előfordultak fotózási és a barográffal kapcsolatos műszaki hibák; az is, hogy verseny- szám igazságos értékelése végett utólag el kellett repülnünk oda, ahol a pilóta a fordulópont fotót készítette. — A sportbizottság, bár nem hivatalosan, összepontozta a szabad és a standard osztály eredményeit. Miért? — Végső soron a handicap pontozási rendszer további finomítására törekedtünk ezzel. A bajnokság alkalmával meggyőződtünk arról, hogy az E-31 típusú gépek ma már nem alkalmasak versenyzésre. Mindent összevetve: jó verseny volt az őcsényi bajnokság; sokkal gazdagította az egységes magyar repülést, - fejezte be nyilatkozatát Petróczy György, a sportbizottság vezetője. 8j Kozári Péter Pécsett született, itt nevelkedett.. Ebben a városban lakik édesanyja, testvére. Pécsett ismerkedett meg a súlyemeléssel, innen lett válogatott Ügy tűnt, minden ideköti. Tavasszal mégis fogta magát összecsomagolt és elment Tatabányára, Miért tette? Nem jött ki az edzőjével, vezetőkkel? Anyagi okok miatt? Oda húzza a szíve? Kozári Péter 1965-ben a PEAC-nóI kezdett súlyt emelni. Viczay Alajos keze alatt. Tizenhat évesen serdülőbajnok, 1969- ben junior magyar bajnok lett és ifjúsági válogatott. 1972-ben 420 kg-ot ért el összetettben. 130 kg-ot szakított, 160 kg-ot lökött Ez - az azóta bevezetett — két fogásos összetettben számolva 290 kg-ot jelent Eny- nyit vóltósúlyban azóta sem tudott elérni. Felnőtt válogatott lett, csapata pedig bekerült az NB l-be. Ez volt eddigi legsikeresebb idénye. Év végén átkerült a szakosztály a P. Bányásztól az Ércbányászhoz, előtte Kozári és Hoffer „körülnéztek" Le- ninvárosban, de aztán Pécsett maradtak. 1973. január 1-lől Ércbányász versenyző, a fúzió utón a PMSC-hez került. Sportállást kapott az Ércbánya vállalattól, jó fizetést és élsportolóknak járó kedvezményeket. Márciusban 4. lett a Druzsba Kupán, a junior bajnokságon jó formában volt, de megsérült, így kiesett. A CSB-n félig sérülten indult, eredményével nagyban hozzájárult az NB l-ben maradáshoz. A felnőtt magyar bajnokság előtt beteg volt, a versenyen magasan kezdte a szakítást, „elszállt" és kiesett. Ez az év balszerencsés volt. 1974-ben aztán váratlan dolgok történtek. A Druzsba Kupán 6. lett Bár továbbra is válogatott maradt, nem került be az EB-re készülő szűk keretbe — itthon készült tovább. Elégedetlen volt anyagi helyzetével, kevesellte a támogatást Egy edzésen összekapott Viczay edzővel, pár nap múlva Bódi Dezső elnöknek átnyújtott egy három mondatos levelet. Közölte, hogy akkor hajlandó kiversenyezni az évet a PMSC-ben, ha év végén kiadják a Tatabányai Bányásznak. Egyesülete nem adta ki, így ki kell várnia az egy évet Kozári bejelentette, hogy nem Jfíván a PMSC-ben maradni, jelenleg Tatabányán lakik, ott edz, de nem verse- _. nyezhet és nem kaphatja az élsportolóknak járó juttatásokat. Menyasszonya tatabányai, július 27-én lesz az esküvőjük. Eddig a tények. De mit mond az „ügyről” a versenyző, Kozári Péter: — Pécsi vagyok, ide köt minden. Nem vesztem össze senkivel, de a PMSC-nél mellőztek, annak ellenére, hogy válogatott voltam. Amikor kiestem a magyar bajnokságon, abból ítélték meg az egész évi munkámat. Azt nem vették figyelembe, hogy a CSB-n sérülten, salt felelősségemre indultam, ogy bentmaradjunk az NB I- ben. Megnősülök, kértem, segítsenek hozzá lakáshoz. Azt mondták, 1980-ban, vagy ha kijutok Montrealba — előbb nem. Szerettem volna, ha be, segítenek a főiskolára, ez eíol is elzárkóztak. Az is bántott, hogy más klubokban jóval nagyobb támogatást kapnak a versenyzők, mint én Pécsett. Ezt az edzőtáborból tudom. Aztán megkerestek Tatabányáról, odavalósi a menyasszonyom is és a Bányásznál ideális körülmények között készülhetek: igent mondtam. Kaptam egy garzonlakást is, ha megnősülök, nagyobbat kapok. Súlyemehe löknek az Tatabánya, ami a focistáknak Újpest. És ha egy focistát Újpestre hívnak, oz is szívesen elmegy... Mit mond Bódi Dezső, a PMSC elnöke? — Kozári válogatott szinten kapta a juttatásokat Ügy is mondhatnám, hogy előleget kapott — nem is akármilyent — de nem tett semmit az egyesületért Egyetlen olimpiai pontot sem hozott, ennek ellenére jutalmat is kapott — például a Druzsba Kupa után. Mi be nem juttathatjuk a Főiskolára, de maximális lehetőséget adtunk neki a nyugodt felkészülésre. Nekünk soha nem szólt hogy anyagi problémái vannak, azt sem mondta, hogy nősülni akar és lakás kell neki. Ha hozzánk fordult volna gondjaival, tudtunk volna segíteni. Ehelyett összeveszett edzőjével, majd beállított hozzám, mint egy világbajnok és diktálni kezdte a feltételeit. Ezek után az Intéző Bizottság úgy döntött, hogy nem adjuk ki Kozórit: nálunk egy versenyző sem dirigálhat az egyesületnek. A kép lassan összeáll. Kozári távozási szándéka érthető. Tatabánya „súlyemelő-főváros”, sokkal jobb körülmények között készülhet ott, mint Pécsett. Oda nősül, azonnal lakást kapott. Az k igaz, hogy az igazán nagy versenyeken, nem tudta „hozni magát”, de sokat tett a PMSC súlyemelő csapatáért és a nemzetközi kupákban is általában jól szerepelt. A továbbtanulási indok viszont sántít: Tatabányán erről már nincs szó. Kozári viselkedése szintén „érdekes”. Hónapok óta tudta már, hogy menni akar, mégsem az „alkotmányos utat" választotta, húzódozva edzett, többet foglalkozott az anyagiakkal, mint a súlyemeléssel. Végül csak olyan feltétellel lett volna hajlandó versenyezni a PMSC-ben, ha év végén kiadják. Márpedig — ebben igaza van az egyesületnek — egy versenyző ne szabjon feltételeket. így aztán hiába volt a tatabányaiak nagyvonalú ajánlata — náuk eddzen Kozári és a PMSC-nek versenyez — olyan helyzet alakult ki, amelyik nem jó sem a versenyzőnek, sem az egyesületnek, sem pedig az amúgy is gyengélkedő magyar súlyemelő sportnak. Belénessy Csaba vábbra is ott maradnak a köz- érdeklődés reflektorfényében, ő azonban egyik napról a másikra tűnt el a közönséq szeme elől. Igoz, nem önszántából. Hosszú sérüléssorozata kényszerítette, hogy szíwel-lélekkel űzött sportjától búcsút vegyen. Aztán eltelt néhány év, és egyre többször lehetett nevével találkozni, mint a sikert sikerre halmozó pécsi sportiskolás labdarúgók edzője. A múlt bajnoki idényben pedig valósáagal berobbant a köztudatba a „Rába Kupát” nyert ifj. csapatával. Ősztől pedig egyik segítőtársa lesz dr. Dunai Jánosnak, a Pécsi Munkás SC labdarúgócsapata vezető edzőjének. — Mennyiben változott meg edző; koncepciója, hogy az ifiktől a felnőttekhez került? — kérdeztük meg tőle a múlt héten az egyik délelőtti edzés után. — Csak annyiban, amit az MLSZ által kibocsátott előírások megköveteltek. Az elmúlt évben szinte ugyanazt csináltuk mi az ifikkel, mint Dunai edző a nagyoknál. Csupán az arányok voltak mások. Nálunk kisebb volt a fizikai megterhelés. viszont többet foglalkoztunk a technikai elemek és taktikai megoldások gyakorlásával. De, gondolom ez érthető is, hisz nekünk a feladatunk inkább a tanítás volt, mint a fizikai felkészítés. — Amíg Dunai dr. a világ- bajnokságon volt önnek kellett vezetni az edzéseket. Néhány játékos zsörtölődött a megterhelés miatt. — Valóban zörögtek néhányon. De már túl vagyunk ezen. Megértették, hogy ez nem csupán az én passzióm.-*■ Gondolom épp ezt példázták a televízióban látott világbajnokság mérkőzései is. — így igaz. Feltételezem — látva a mérkőzéseket — ezt a következtetést vonták le ők is. De ugyanezt tapasztaltam Korzikán is, ahol már a profiklubok fiataljai sem ismertek lehetetlent. Lényegében ezen intenzívebb edzéseken kívánjuk felkészíteni játékosainkat a nagyobb feladatok megoldására. — Az elmúlt bajnokságban egy átszervezett csapatot láthatott a közönség. A védelem nagyszerűen helyállt, a csatársorral azonban többször bajok voltak. Most, hogy két volt csatár edzője van a PMSC-nek, várható-e változás a támadásban és egyben az eredményesség fokozásában? — Bár sok tapasztalattal rendelkezünk, és megpróbáljuk azokat átadni, gólt azonban csak a pályán lévő csatárok rúghatnak. A meglévők mellé ezért került a csatársorba Hámori és Kiss. A sokmozqásos játékot szeretnénk megvalósítani, persze ez nemcsak a csatársorra vonatkozik. Kapu László A BEM UTCA 3. SZÁM ALATTI ÉPÜLET tatarozása alatt IS VÁLTOZATLANUL MEGRENDELŐINK szolgálatára áll órásrészlegünk GARANCIÁLIS ÓRAJAVITAS! ÓRAVAS ÁRUS! ORAELADÁSI PÉCSI SZOLGALTATÓIPARI VALUUT.
