Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)
1974-07-16 / 193. szám
WW. ffflhif t«. DUNANTOLI NAPIG 5 Ankét a Dunántúli Napló szerkesztőségében Hatékony megelőzést! Szakemberek javaslatai a pincekérdés megoldására A Dunántúli Napló szerkesztőségébe július 11-én szakembereket hívtunk meg ankétra. Célunk az volt, hogy eszmecserét folytassanak a Pécset sújtó természeti csapásról: a pince- és üregrendszerről, a fennálló veszélyhelyzetről és a védekezés- kutatás, feltárás, megerősítés, Sietve megszüntetés — módjáról. Az eszmecsere időszerűségét- a súlyos gond állandó jelenlétén túl — az adta meg, hogy a kormányzati szervek tárcaközi bizottság létrehozását tervezik azzal a céllal, hogy az állapítsa meg, mit lehet tenni a természeti csapás megszüntetésére. A város szellemi erőinek hangot adó ankét résztvevői kijelentették: tapasztalataikat, ismereteiket kívánják átadni, s ezzel akarják megkönnyíteni a bizottság munkáját. De ugyanakkor azt is kifejtették: feltétlenül indokolt, hogy a bizottság munkájában a helyi ismeretekkel rendelkező szakemberek is részt- vegyenek. Különben sok energia vész kárba, rengeteg értékes időt veszítünk, ha a döntést csak olyanoktól várjuk, akik ezután ismerkednek a problémával. Az ankéton résztvettek: Kaszás Ferenc, a Polláck Mihály Műszaki Főiskola mélyépítési tanszékének adjunktusa, Majorosi Károly, a Pécsi Tervező Vállalat talajmechaoikusa, dr. Masszi Dénes, a Mecseki Szénbányák kutatási osztályának vezetője, Nagy István, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat pécsi üzemvezetője, dr. Szabó Lajos megyei főorvos-helyettes, Szabó Sándor, a Mecseki Ércbányászati Vállalat geofizikusa, dr. Szederkényi Tibor, a Magyar Állami Földtani Intézet dél-dunántúli területi osztályának vezetője és Vidéki József, a Pécs- Baranyai Beruházási Vállalat műszaki ellenőre. A Városi Párt- bizottságot Melis András, a gazdaságpolitikai osztály munkatársa, a Baranya megyei Tanácsot Tóth F. Béla építési, közlekedési és vízügyi osztályvezető képviselte. •W „Alvilági’ látogatáson A Dunántúli Napló ankétjónak meghívott vendégei először néhány pincét és üreget kerestek fel. Megtekintették az Ele- fántos tömb alatti pincerendszert, amelynek nagy részét az évek folyamán óriási költséggel megerősítették. Jó benyomást keltett a PMMF új tömedékelési eljárása modellkísérletének eredménye, melyről az ankéton is sok szó esett, megállapítván célszerűségét és alkalmazhatóságát. Megtekintették a tömb névadó épületét is, amely alatti pincék még nem kerültek megerősítésre. A következményt minden pécsi tapasztalhatja: az épületet életveszélyessé nyilvánítása után kiürítették, maga az étterem pedig unikumként vonja magára a figyelmet: olyan, mint egy felszínre került bányavágat. Az épület további károsodását megelőzendő beácsolták. A látogatás másik színhelye a Lánc utca 12—14. számú épületek alatti pince- és üregrendszer volt. Itt a várost sújtó bajok sűrítetten tanulmányozhatók. A hatalmas kéthajós pince megroskadt padozata arra utal, hogy az esetenként bezúduló töméntelen víz utat talál magának még mélyebbre. Az egyik pincéből sokfelé ágazó üregbe lehet jutni. Valamikor homoknyerő hely volt, ahol az ember felelőtlen tevékenységét a természet romboló munkája követte. Jól láthatók az esetenkénti vízbetörések nyomai. A pince- és üregrendszer feletti épületeket már régebben kiürítették, a megszüntetésre a Budai városrész rekonstrukciójánál kerül sor. A frissen szerzett benyomásokkal ültek tárgyalóasztalhoz az ankét résztvevői. Az alábbiakban az elhangzott megállapítások és javaslatok közül a legfontosabbakat ismertetjük. (A Dunántúli Napló az ankét teljes anyagát az illetékes szervek rendelkezésére bocsátja.) A bajok forrása: a víz Többek foglalkoztak a súlyossá vált helyzetet kiváltó okokkal. A város alatti — nem pontosan ismert vastagságú — homokréteg potenciális veszélyt jelent a rétegbe jutó víz által. Becslés szerint 10 000 köbméterre tehető a város alatt vándorló víz mennyisége. Aggasztó méreteket ölt a vízszint állandó mozgása is, ami hatványozza a víz pusztító tevékenységét és bizonyíthatóan a legtöbb károsodás okozója. Elősegíti ezt, hogy a veszélyzónától délre lévő területen több közület üzemeltet saját kutat — tehermentesítendő a város vízháztartását —, s az intenzív víztermelés az érintett területek mélyrétegeinek roska- dását idézi elő, hiszen a víz © Meg kell kezdeni a jól szervezett tudományos alapku- tatást* mert enélkül nem lehet hatékony megelőzést folytatni. A város területén egyes megfigyelőpontokon véqzett térképészeti mérések szerint tízévenként + 2 cm-es kéregmozgás tapasztalható, ez a pincék, üre- qek állagromlásán túl az építkezésekre is kihat. Nem eléggé ismertek a város földtani viszonyai, ezért haladéktalanul szükséges az építésföldtani térképezés, aminek elvégzésére már évekkel ezelőtt aiánlatot tett a Központi Földtani Hivatal (melynek elnöke ezt 1972 őszén lapunknak adott interjújában is megismételte), de amire mindeddig nem kapott érdemi választ. Meqjeavezzük, hogy az építésföldtani térképezés alapián iutott el Eoer oda, hogy kimondhatta: az évtized végére meqoldhatia a város fejlesztését gkadáh'ozó pincekérdést. @ A városban székelő két nagy bánvavállalat, a Mecseki Szénbányák és a Mecseki Érc© A témával egymástól függetlenül több szerv foglalkozik a városban és azon kívül. Valamennyit össze kell fogni — hangzott el az ankéton. Mit tartsunk meg? Felvetődött az ankéton egy kérdés, ami sokakban bizonyára ellenérzést kelt, s hallatán felhördülnek majd a megszokott városképet féltvén. Mégis beszélni kell erről, mert olyan dolog, ami zsebre ryiegy és éppen ezért nem lehet, nem szabad szó nélkül hagyni. Az Elefántos tömbről és ennek kapcsán a Belváros veszélyeztetett és nem is mindig értékes, minden áron megtartandó épületeiről van szó. A látvány hatására hangzott el: szabad-e súlyos tízmilliókat költeni ilyen kétes kimenetelű vállalkozásra. Néhány éve a tömb rekonstrukciós terve még kb. 40 milliós költségelőirányzattal számolt. Számos új ismeret ! alapján ma már 70—80 millióról van szó. És mi lesz, ha ‘ hozzá is nyúlnak a tömbhöz? A világ legjobb húsmarhája R -JRMH nMite'élMHK Jönnek a Limousine-ok Az Elefánt étterem belseje bányavágathoz hasonlít jelenlétével járó egyensúly megbomlik. Még egy figyelemreméltó körülmény: a történelmi belvárosban és északi peremén még néhány évtizeddel ezelőtt is számos forrás adott vizet a lakosságnak. A források megszűntek, pontosabban: megj szüntette az ember, s ezzel a vizet a mélybe kényszerítette. Ma ez a víz is ellenünk dolgozik. A másik fontos ok a fokozódó motorizáció, azaz a természeti csapással sújtott belterületen a nehézgépjárművek koncentrált forgalma. Az utolsó évtized óriási fejlődésének közvetlen következményeként a felszín állandósult rezgései tömörítik a mélyrétegeket, elősegítve ezáT- tal az üregképződést, az alátámasztás nélkül maradt közmű- vezetékek — elsősorban a vízvezetékek — pedig állandósítják a veszélyhelyzetet. Számos példa van erre, a Jókai téri, s a legutóbbi Kossuth Lajos utcai leszakadás pedig arra figyelmeztet, hogy könnyen katasztrófát idézhetnek elő a nagyfeszültségű elektromos kábelek és gázvezetékek is, ha a leszakadás zónájába kerülnek. f Összefogást Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy a megoldásra túlságosan is egyszerű képletet lehet Felállítani. Ténylegesen jóval bonyolultabb a helyzet, ennél fogva a megoldás Is igen körültekintő, jól összehangolt tevékenységet igényel. Mindenekelőtt art kell leszögezni: jelenleg úgyszólván semmilyen kutató tevékenység nem folyik a városban, az erőket évek óta az ún. tűzoltómunkára kell összpontosítani. A prevencióra sem szellemi, sem fizikai erő nincs. A legfőbb akadály mindig a pénzhiány volt. Az ankéton elhangzott javaslatok közül a legfontosabbá lu bányászati Vállalat jelentős tudományos bázist is jelentő geofizikai apparátussal rendelkezik. Mindkettő felajánlott olyan geofizikai kutató módszereket, amelyekkel nagy biztonsággal kimutathatók ismeretlen üregek, pincék, figyelemmel kísérhető az állagromlás, így döntéseket segíthetnek elő. Megállapították azonban, hogy a különböző geofizikai módszereket együttesen kell alkalmazni, mert a viszonyok okozta hibaforrásokat csak így lehet kiküszöbölni. © Lépéseket kell tenni a belváros veszélyeztetett tömegközlekedési útvonalai alatti pincék megszüntetésére, hogy a közlekedés addig is biztosított legyen, míg az új tehermentesítő útvonalak elkészülnek. © A jelenlegi helyzetben komoly gondot okoz, hogy a helyreállítással foglalkozó egyetlen szervezet, a Bányászati Akna- mélyítő Vállalat csak eseten kénti megbízás alapján dolgozik, jóllehet munkalehetőség hosszú távon van. Ebből adódik, hogy nem mindig a célnak legjobban megfelelő módszerekkel dolgozik, nem kielégítő a gépesítettsége, ami aztán a munkák elhúzódásához vezet — nehezítve a város életét. ® Módot kell találni arra, hogy egyetlen szerv kezébe összpontosuljon a pincekérdés megoldására irányuló tevékenység. Jelenleg sok a gazda és ez itt sem vezet jóra. Az utak alatti pincékkel a Városi Tanács építési osztálya, az állami épületek alattiakkal a PIK foglak kozik, a személyi tulajdonúak alattiakkal a tulajdonosoknak kellene foglalkozni. Egységes szemléletet csak akkor lehet kialakítani, ha minden egy kézbe kerül, ez pedig ma mindennél fontosabb I Megjegyzendő egyébként, hogy ez a költségbecslés csak a felszín feletti részekre vonatkozik! Az Elefánt-étterem pedig ma — a felszín alatti kárforrás miatt — „bányavágat”. Pécsett évek óta téma a tőmbrekonstrukció. A tervezők nagyszerű elképzeléseikkel így akarják megfiatalítani, szellőssé tenni a belvárost. A szándék kitűnő, megvalósítása mindnyájunk örömébe történne. Mindazonáltal — a jelenlegi helyzetben és jelenlegi ismereteink alapján — meggondolandó, mit tartsunk meg és milyen áron. Bizonyára van egy meghatározható, kedvező határ, amelyen túl semmiesetre sem szabad menni. Harmadfokú...” Az ankét résztvevői társadalmi felelősségérzettől áthatva állapíthatták meg: a város mai helyzete sokban hasonlatos azon területekéhez, ahol az árvízveszély miatt harmadfokú védelmi készültséget kell elrendelni. Éppen e felismerés alapján fogalmazódott meg az is, hogy a széleskörű tudományos kutatómunka során olyan módszerekre is figyelemmel kell lenni, amelyek hatékonyságuk mellett gyorsak is, hiszen sok esetben — és erre is bőséges tapasztalatok vannak — amikor észlelni lehet egy pincében a falak állapotának romlását, már szinte dől is az épület. A veszély tehát nagy, ennek megfelelően kemény kézre és határozott, gyors intézkedésekre?van szükség. Ehhez kérték a résztvevők a Megyei Tanács és a Városi Pártbizottság támogatását Hársfai István Franciaországnak talán egy'rk megyéjét sem kapta úgy fel a világhír, mint Limousine-ét, innen terjedt el a második világháború után a viláq legjobb húsmarhája. Egész Közép- Franciaországban, majd Európa, Afrika és Észak-Amerika számos országába. Ez a 30 évvel ezelőtti igénytelen „tanyás marha”, ma az állattenyésztők körében fogalom. Száz üszőt vettek Ma Limousine-bo jár üszőt venni a fél világ. Megyeri Vilmos, a Bikali Állami Gazdaság főállattenyésztóje dr. Láng Miklós, a megyei főállatorvos társaságában 10 napot töltött limousine-ban, és darabonként 7500 francia frankért megvásárolt már 15—18 hónapos korú üszőt. Az állatok augusztus első napjaiban érkeznek meg a vasúton a magyarszéki állomásra. Onnan irányítják át őket Ligetre a Keleti-Mecsek legelőire, amelyről Megyeri Vilmos azt állítja, hogy olyanok, mint a Francia Közép- hegység legelői. Végülis mi adja a LIMOUSINE igazi értékét, amiért ekkora a porfelverés körülötte. A Limousine sem a fűből, sem az abrakból nem rak I« faggyút, sem fiatalon, sem idősebb korban, így a Here- fórnál 1—1,5 mázsával na- gyob végsúlyra hizlalható a húsminőség romlása nélkül. A Limousine húsa márványozott, épp olyan jó minőségű és épp oly ízletes, mint a mi magyartarkánké. Amiben túltesz a mi tarka marhánkon, az éppen a jóval kisebb béltraktusóval függ össze. Mivel sohasem is- táHozták, lényegesen kisebb a bendője, az egész bélrendszere, ezért 4—5 százalékkal jobb a színhús, és ugyanennyivel a csontos hús kitermelő képessége. A húsipar a nagy combok és a hosszú vesepecsenye miatt igen kedveli. A világon a leghosszabb vesepecsenyéje a Limousine marhának van. Ez a marha legértékesebb része. ság, de ezek igen egyszerű és olcsó istállók lesznek, hisz a Limousine teheneket nem fejik, ezeket csak azért tartják, hogy évente egy borját adjanak, vagyis csekk a húsukért, A magyarszéki vasútállomás közelében egy nagy marhahíz- laldát épít a gazdaság, a bikaborjúkat itt hizlalják meg kötetlen tartás mellett. Az üszőborjúkat visszatartják és kialakítják ezekből az ország legnagyobb Limousine tenyészetét 1980-ra 1000 tehenünk lesz, ebből 300 tisztavérű Limousine, a többi keresztezett magyartarka. A nyolcvanas években már tenyészüszőket is adnak el majd más gazdaságoknak. Szabad tartásban Nagy kísérlet mondhatnánk, hisz a szilaj magyar marha visz- szavonulósa óta hazánkban nem sikerült még a legeltetéses marhatartást megoldani. Érdekes lesz újra olyan gulyákat látni, ahol a bika is kinn legel a tehenek között. A legelős tartásnál a mesterséges termékenyítés megoldhatatlan. A legelőket persze fel kell újítani, hisz nem elég a négy szál drót közé beterelni a marhát, ez sem csoda- fajta és csak akkor nő meg 650—700 kilósra — a bikái között 9 mázsás példányok is vonnak —, ha tápanyagban gazdag legelőn legelnek. — A franciák — meséli Megyeri Vilmos — a nagy munkaerő gondokkal már ott tartanak, hogy o villanypásztort is elvetették — gyakran át kell helyezni — és állandó kerítést építettek négy szál drótból. Ott is éjszakázik a tehén tavasztól őszig, míg van mit legelnie. Vízről úgy gondoskodnak, hogy ahol nincs patak, ott műanyag tartályt tesznek le és teherautókkal töltik fel időnként. így egy gondozó elvileg többszáz állatot gondozhat. Gyakorlatilag Limousine-ban, ahol átlag 40 hektárosak a családi farmok és hektáronként egy tehenet tartanak, egy családtag megbirkózik velük. Ezer tehén A Bikali Állami Gazdaság nagy dologra vállalkozott, — ahogy ezt már ettől a gazdaságtól megszoktuk — gondoljunk csak a nyúltelepükre, vagy a halgazdaságukra — amikor elvállalta, hogy a húsmarha dunántúli rendszergazdája lesz. Vannak már Limousine tehenek az országban, Hajdúszoboszlón, Zalában, Mezőbéken, sőt néhány Baranyában, Zengőalján is. Am a hazai tartási rendszerünk kidolgozatlan, a francia kisüzemi tartást pedirj nem lehet egy az egyben a mi nagyüzemi viszonyainkhoz adaptálni. — A legelős marha nem kér sem silót, sem abrakot — leg feljebb a hizlalás vége felé kap, de naponta maximum csak 3 kilót, így nem köt le szántóföldet. Legelője pedig ez év január elseje óta Bikáinak bőven van, mivel átvette a volt Bükkösdi Gazdaság csaknem összes hegyvidéki legelőjét. A Limousine telep itt épül ki Oroszló és Magyarszék kő zött. A tervek szerint 1985-ig két egyenként 500 férőhelyes tehénistállót épít itt a gazdaFGpogácsák A Limousine fajta gyors karrierjét az urbanizáció idézte elő, Franciaországban a háború után a fiatalság elment a városba. A farmok kicsik, a nagy francia forradalom óta a felső birtoknagyság 150 hektárban van maximálva. Ennél nagyobb üzemeket csak Orleansban, Bie- tagne-ban láttunk, ezeket azonban bankok és egyéb társaságok tartják fenn. Ä Limousine-i farmer azon volt, hogy minél kisebb tőkebefektetéssel és élőmunka ráfordítással, minél egyszerűbb és minél jobban gépesíthető tevékenységgel érjen el nagy bevételt. Kapóra jött a francia húsprograrn, amit a felduzzadt városok húsigénye idézett elő, A farmer a szántóföldiéit begyepesítette és a rosszul tejelő táifaitából 25—30 év alatt kialakította a Limousiné-t Kérdés, Bikaion, a nagyüzemben meqfelel-e a várakozásnak. Hogy bírja az intenzív tartást is, azt az Eqyesült Államokban bizonyította be, ahol qyári fűpo- qácsákka! zárt helyen hizlalják kiváló eredménnyel. Nem kétséges, hogy a bika liak is megtalálják majd a kellő megoldási — Rné —
