Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)

1974-07-14 / 191. szám

Környezetünk kultúrája (9.) NEON a cégér Nem H olyan régen egy bu­dapesti kapualjban a követke­zőket tudatta a kis tábla a járókelőkkel: „X. Y. spéciál nadrágszabó". A jámbor gyalo­gos találgathatott ezután: a de­rék szabó speciál csak nadrá­gokat készít, zakót, nagykabá­tot. egyéb ruhadarabot nem. Vagy a táblát úgy kell értelmez­ni, hogy ez a szabómester spe­ciális nadrágokat tud készíte­ni? Ez utóbbi a valószínűbb, bár továbbra is nyitva marad a kérdés: milyenek is azok a speciális nadrágok? Betűk, ábrák Bármilyenek Is, a példa jő! szemlélteti, mennyire fontos az, hogy mit és hogyan közlünk az utcai járókelőkkel. A régi, középkori mesterek minden eset­re egyszerűbben oldották meg a kérdést: mesterségük jelképeit készíttették el jól látható nagy­ságban, lehetőleg vasból, hogy az idő se tegyen kárt a cég­táblákban. Hatalmas ollók, va- koló-kanalak, kalapácsok és mindenféle szerszámok kerültek így a mester kapuja fölé: aki arra járt, megtudhatta, hogy odabent ilyen, vagy amolyan szakember áll rendelkezésére. Ahogy az írás, olvasás tudo­mánya terjedt, úgy kerültek a vasból való jelvények helyébe a nagy festett táblák, mindenek­előtt azért, hogy a mester neve is kikerüljön az utcára. Egy-egy város arcát azután nagymérték­ben meghatározták azok a cég- táblafestő mesterek, akik nagy műgonddal, de gyakran igen kevés ízléssel pingálták a be­tűket, s a tulajdonos kérésére a név mellé még felrajzolták o legfontosabb portékákat is a táblára. (Talán egyedül a bor­bély-műhelyek őrizték meg réz­tányér jelvényüket, szinte a mai napig, igaz, azért a tábla sem maradt el, a szépen frizírozott fejekkel, kackiásro pödört baj­szokkal. Szó, ami szó, elég ször­nyűek voltak ezek a fejek, amint hogy az egész cégtábla-festé­szet inkább a rossz ízlés terjesz­téséhez járult hozzá, mintsem a kulturált környezet megterem­téséhez.) Igaz, a cégtábla, az utcai reklám nem élhet olyan szelíd eszközökkel, mint mondjuk a festészet. Az a dolga, hogy fel­hívja a reklámozandó boltra, tárgyra, szolgáltatásra a figyel­met. Ehhez olyan színekre, for­mákra van szüksége, amelyek azonnal a járókelők szemébe ötlenek. Meg aztán, mondjuk, mit is keresne egy kicsit is stilizált emberi fej a borbély- üzlet cégtábláján, olyan fej, amelyen még o ha], a frizura sem látszik? Igazán megdöb­bentő reklám lenne, mondjuk egy kockára stlilizált emberi fej, a haj mesterei számára. „Öltöztetnek* a fények Azoz gondoljunk csak utána! Tényleg kizárólag magával a tárggyal, ez esetben a szépen fésült emberi fejjel lehet a bor­bélyüzletnek ajánlania ma­gát? A reklám szakemberei — közöttük tudományosan képzett pszichológusok — már elég ré­gen felfedezték, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. (Ameriká­ban és Angliában például egy hosszú, színes-csíkozású rúd a borbélyműhelyek cégére, már igen hosszú ideje és éppen, mert a járókelők fejében ez a színes rúd egyet jelent a bor­bélyműhellyel, felesleges egye­bet Is kirakni, vagy kirajzolni az üzlet homlokzatára.) A hagyományos cégtábla haldoklását azonban végül a neon megjelenése hozta el. A neon csak erős, keveretlen szí­neket produkál: a pirosat, a zöldet, a kéket és persze a fe­héret. A betűknek, formáknak bizonyos mérete és hajlítósa le­hetséges csak, az üvegtechnika és az elektromos megoldások miatt. Igaz, a neon nappal nem ég, de a neon betűk nappal is látszanak, nappal is elolvas­hatok. Méreteiknél fogva is meghatározzák egy-egy üzlet portálját. Nem nagyon van hely — és nincs is sok értelme — a neon mellé bármit is fes- tegetni. így szorítja ki a neon a cégtáblát. És ami neon, az mind ízlé­ses, mind a környezet kulturált összhatását szolgálja? Nem fel­tétlenül. Ám a neonnak mégis sok az előnye, azon kívül is, hogy este minden korábbinál feltűnőbben hívja fel magára a figyelmet. Bizonyos mértékig szűkszavúságra késztet. Nagy gonddal kell formálni a betűt, az írásformának tehát alapvető­en fontos szerepe van. A betű­típusok megválasztása mór ön­magában hangulatot kelthet, megidézhet egy kort és jelezhe­ti előre összhatásában is azt, amit hirdetni hivatott A betűn kívüli ábrák eleve inkább jel­képek, szimbólumok lehetnek csak, s nem naturalista tárgy- utánzatok. A képi szimbólumok ugyanolyan jól közük a járó­kelőkkel, hogy miről van szó, mintha az eredeti, festett mását látnák. Nem lebecsülendő elő­nye a neonnak, hogy az esti utcák barátságosabbak, ha úgy tetszik vidámabb hangulatúak, mint valaha. (Bár ehhez a nagy­városok erősebb közvilágítása és a kirakatok erős fénye Is hozzájárul.) A nagyvárosokban most mór ezért a fehér fények­től Is egyre gyakrabban el­térnek, s például a szebb köz­épületeket, műemlékeket sárga férmyeí világítják meg, mert ez a szín jobban érvényesíti a sötét háttér előtt az egyes épületek tömbszerűségét, plasz- ticitásót, tagoltságát Reklám és épület A mozgó neonok egy része persze visszakanyarodik a rossz­ízű cégtábla-naturalizmushoz, de még ezek között is gyakran igen szellemes képi, sót moz­góképi ötletekkel találkozunk. Az már külön tantárgy lehet a reklám ABC tanulásánál, hogy melyik épülettípushoz mi való. Nyilván egy középkori műem­lékház sörözőjének ajtaja fölé jobban illik a vasból készült söröskrigli középkori cégérének művészi kivitelű változata, egy csupaüveg vasbeton épület pe­dig a vékony neonbetűk különbö­ző variációit vonzza inkább. Bernóth László A pécsi színházi évad tanulságai Alig gördült le a függöny a színházban az utolsó elő­adás után, a televízió kép­ernyőjén a fél ország láthatta a pécsi évad egyik legjobb és legsikeresebb bemutatóját, a Tévedések vígjátékát. Né­hány héttel korábban Buda­pesten több darabbal is sze­repelt az együttes — ugyan­csak szép sikerrel. A rádió is egyre gyakrabban közve­títi a pécsi előadásokat. Nem csupán pécsi többé a pécsi színház. A falak mind­inkább országos szélesre nyíl­nak, s örvendetes, hogy szín­házunk állja a próbát: érté­kes, szép előadásokkal gaz­dagítja a szocialista kultúrát Hosszú évek óta megbízható, jó átlagszínvonalon. * A most zárult évadban ti­zenöt darabot játszott az öt tagozat A színház értéke és fejlődése szempontjából a leg­jelentősebbek a prózai bemu­tatók, amelyek sorában ötö­dik éve közvetkezetesen ve­zető helyet foglalnak el az új magyar drámák. A hat színházi bemutató közül hórom az idén is magyar ősbemu­tató volt ötödik éve szívesen ismételjük: a pécsi színház országos tekintélye, a szocia­lista magyar dráma és szín­játszás alkotó szolgálata ezekben ez előadásokban ölt testet, a színháznak hosz- szú idő óta hangoztatott hár­mas célkitűzése: a népszerű­ség, a korszerűség és az ere­detiség igénye ezek nélkül el­képzelhetetlen. A három új magyar dráma: Gorái Gábor: A lebegi Aj- /asz, Sándor Iván: Az áldo­zat hegyén és Csók Gyula Te­rézia c. darabja eszmei-mű­vészi értéküket tekintve egya­ránt közel állnak egymáshoz. Mindhárom darab a történel­mi közelmúlt felelevenítésével mai magatartásformákra kér­dez s - közvetlenül vagy köz­vetve — a jövő felé vezető he­lyes utat keresi. Talán erő­teljesebb, kidolgozottabb ben­nük a követhetetlen magatar­tásformák kritikája és elutasí­tása, mint a pozitív eszmény pontos megfogalmazása, de ez nem csökkenti értéküket. Egyik sem tökéletesen ki­forrott, maradandó értékű dráma, de mindhárom azt a nagyon jó és elkerülhetet­lenül szükséges utat járja, amelynek során nagy magyar drámák születhetnek. Szeré­nyebben fogalmazva: jelen­tős magyar drámairodalom jöhet majd létre. Dramaturgiai szempontból talán Az áldozat hegyén a legkiérleltebb, nyelvi megfor­málásában A lebegő Atlasz a legigényesebb, problémaér­zékenységével pedig a Teré­zia tűnik ki. Garai Gábort az ismert és becsült költőt ta­lán Ígéretes drámaírói pályán indította el a pécsi előadás, és Csók Gyula is biztatást kaphatott a magyar falu vi­lágának mélyebb feltárásá­hoz. A hórom darab Nógrádi Róbert (A lebegő Atlasz), Dobai Vilmos (Az áldozat he­gyén) és Sík Ferenc (Terézia) rendezésében, az együttes legjobb művészeinek közre­működésével került színpad­ra, színvonalas, noha kissé ta­lán „biztonsági" előadásban. A rendezők a művek gondo­lati tartalmának kiemelésére törekedtek, a tradícióktól el­térő, merészebb rendezői megoldásokra nem vállalkoz­tak. Azaz Sík Ferenc tett rá kísérletet, kevés sikerrel. Tanulságul talán megfonto­landó: az Új magyar dráma dramaturgiai jellegű előkészí­tése, író és dramaturg alko­tó kapcsolata mellett nem az író, a dramaturg és a ren­dező szorosabb együttműkö­dése lenne-e a pécsi színház­nál a továbblépés kulcsa? Mintha az eddigi magyar be­mutatóknak viszonylag kevés lett volna az egész színházat átható, a rendezést, játékstí­lust stb. is befolyásoló ho- zadéka... A korábbi Anti- krisztus előadáson kívül alig emlékszünk példára, amikor az új darab a rendezői fan­táziát is serkentette volna ... * Az új magyar bemutatókon kívül a szovjet drámák cik­lusában Gorkij: Kispolgárok e. művét láthattuk az évad során Nógrádi Róbert rende­zésében, jó előadásban, to­vábbá Shakespeare: Tévedé­sek vigjátéka c. darabját, amelyet Sík Ferenc rendezett s - ismételjük, amit a beve­zetőben említettünk — az évad egyik legnagyobb sike­rét hozta. Kevésbé tudtunk örülni Tennessee Williams kétes értékű darabjának, A vágy villamosának noha a Tévedések ... mellett kétség­kívül ennek volt a legna­gyobb közönségsikere. A Shakespeare-előadás ta- nulságakénttalán nem felesle­ges kiemelnünk, hogy a szín­ház, éppen a pécsi színház — bármennyire legfőbb érdeme az új magyar drámák bemu­tatása — semmiképpen nem nélkülözheti a klasszikusokat. Közművelődési kötelezettségei miatt sem mellőzheti őket, de azért sem, mert — mint az idei példa mutatja — ezek a művek is a színház alkotói erőinek állandó meg- újítói, serkentői. A studióbemutató, a szű- kebb körű kísérletezés lehe­tőségeivel alig élt az idén a színház. Külön stúdió-előadá­sa nem volt. A gyermekszín­ház Szépek szépe előadását számíthatjuk mégis annak, amelyet Szegvár/ Menyhért színművész rendezett, szép si­kerrel. Kevesebb újat hozott viszont a másik gyermekszín­házi bemutató, a Ludas Ma­tyi. örvendetesen magas szín­vonalú volt viszont a kamara- színhárban bemutatott idei jelenkor-est. A négy év előtti t'-'^'-'nló esthez viszonyítva vagy a nemrégi Janus-emlék- musorhoz mérve is ff/. Kőmű­ves Sándor önálló koncep­ciójú, jó előadást állított színpadra, lelkes és nagyon lelkiismeretesen felkészült fiatal színművészekkel. * A balett, az opera és az operett, ili. könnyű zenei ta­gozat idei bemutatóinak rész- la<es elemzésére nem vállal­kozhatunk. A balett, úgy tű­nik, a megújulás módjait, le­hetőségeit keresi, hiszen a tizenöt éve választott út lé­nyege éppen a változó élet­hez való szüntelen „alkalmaz­kodás”, célok és eszközök ál­landó újrafogalmazása. Az idei új opera-bemutató, a Figaró házassága a néhány éve újjászervezett tagozat megerősödéséről és állan­dósuló jó színvonaláról ta­núskodik. A magánénekesek többsége kitűnően képzett, s a kibővült zenekar és a kórus is lassan Pécs értékes zenei hagyományaihoz méltó szín­vonalon képes dolgozni. * A színház munkáját a most zárult évadban is a jó együt­tes, az összehangolt közössé­gi munka jellemezte. A színészi munka most is fegyelmezett, a közös célnak alárendelt szemléletet és ve­zetést mutatott. Ennek ellené­re - vagy éppen ennek kö­vetkezményeként — észre kell vennünk az évad kiemelkedő egyéniségeit, különösen azo­kat, akik itt értek meg a pé­csi színházban. A prózai elő­adások bázisszereplői közül Holl Istvánt az idén is első helyen említhetjük. Holl csak­nem mindenütt jelen volt, nö­vekvő erővel, jelentős mű­vészként. Az idén talán kissé fáradtabb Cyőry Emil mellett Szegvár/ Menyhért vállalt rendkívül sokat. A művész­nők közül Tímár Éva és Pász­tor Erzsi mellett szívesen em­lékezünk Miklóssy ludit, Vaj­da Márta és Vörös Eszter ki­tűnő alakításaira. * Az egészében sikeres, jó évad után merre tovább? A hosszú évek óta megbízható, „konszolidált" pécsi színház­nál látványos fordulatra, kü­lönösebb „pályamódosításra” sincs szükség. A prózai mű­sorrendben a hírek szerint a jövő évadban is három-négy új magyar drámára számítha­tunk, köztük Illyés Gyula új művére. Talán az új évad meghozza a rendezői munka megújulását, frissülését is. Talán a stúdió is új életre kel. Jó lenne, ha az erősödő szervezett közönségkapcsola­tok mellett szorosabb alkotói kapcsolatot találna a színház a pécsi művészeti élettel. Nem csupán az irodalommal, hanem emellett a képzőmű­vészettel is. Növekvő közművelődési fe­ladatok, helyi, regionális és országos igények követelmé­nyei állnak a pécsi színház előtt. Bizalommal várjuk az új évadot. Szederkényi Ervin Ókeresztény kápolna a Geisler Eta utcában Esteledik. A szól meg-meg­rózogatja a bokrok ágait Ko­mor arcú férfiak és nők gyülekez­nek a kápolna előtt. Füst rebben fel itt-ott, lent a város falai kö­zött és fellobban még mielőtt végleg kihunyna az üszkös ge­rendákban a parázs. Temetnek, halottakat siratnak városszerte. Rohamosan hanyatlik, hervad az egykor virágzó élet Sopia- nae-ban. A környéket gól— hun—alán népcsoportok tart­ják rettegésben. Talán az utol­só temetés szertartásának visz- szafogott, halk szavai röpköd­nek a boltozat alatt, mint ijedt, menekülni képtelen ma­darak. Kint körös-körül sírok, vacogó temetobokrok... A vá­ros idelátszó égremeredó tetőt- len falai között, felbomlik a rend, évszázados szokásokat borít fel szinte máról holnapra a barbár erőszak . .. Az egykori római kori temető kellős közepén emelték ezt a kápolnát. Gyászszertartások zajlottak itt. Szomorú arcok ez­reinek emlékét, szeretteiktől búcsúzók fájdalmát fogadták magukba, és őrzik ezek a fa­lak. Kibontásukat 1968-ban kezdték meg a Nemaeti Mú­zeum kutatói, dr. Fülep Ferenc főigazgató irányításával. Míg az ősi falakra terített papírokon, párnákon ülve be­szélgetünk, mindarról, ami itt látható, dr. Burger Aliz felvéte­leket készít, a munka minden fázisát meg kell örökíteni. Van mit fényképezni. Az elmúlt he­tekben bontották ki a karé|os ívek között talált sírokat — köz­tük egy rangos római matró­náét is. A matróna csuklóján karpe­receket, koponyája mellett dí­szes fülbevalókat találtak. Az útravalónak adott Jullanus pénz is előkerült... A popok részére készült ülőpadok alap­ja is szépen kirajzolódik. Hogy miért ültek itt a papok? Imád­koztak-e, várták-e hogy a szer­tartás elkezdődjön? Virrosztot- tak a halottak mellett? Miért temették a matrónát az oltár alá? Sajnos ezt nem lehet tud­ni még. Az élet mintha végleg elröppent volna innen. A római kori város életének rekonstruk­ciója egyelőre csak találgatá­sokon alapulhat. Éppen ezért dr. Fülep Ferenc is csak a tu­dományosán bizonyítható ob­jektív tények közlésére szorít­kozik. Korábban egyébként So­pianae egykori városközpontját is északabbra képzelték. Ma már a Megyei Könyvtár udva­rán és a Székesegyház közelé­ben feltárt sírok egyértelműen bizonyítják, hogy a mai Sallai utcától északra nagykiterjedé­sű temető terült el. Ahol va­gyunk, egykor domboldalként magasodott a város fölé. Ezen a környéken 1968 és 71 között több, mint 100 sírt találtak. Ezt a munkát a Mecsekvidéki Pin­cegazdaság igen előzékenyen, példás áldozatvállalással segí­tette. A kápolna ugyanis az ő területükön fekszik. Á most feltárt négy sírt, ame­lyeket egyelőre fólia takar a közönség is megtekintheti majd. A kápolna történetileg is rend­kívül érdekes, mert a klasz- szikus római kor után az V. század elejéből, vagyis a hun korszak kezdetéből a falakon kimutatható egy építkezés. Ez az átépítés a legutolsó híradás a római kori városban folyó építkezésekről, Sopianae utolsó üzenete . .. 320-tól temetkeztek ebben a kápolnában. A környéken ta­lált leletek alapján megálla­pítható, hogy á temető óke­resztény temetkezési hely volt Nagy Konstantin császár korá­ban már a Drávától északra is gyorsan terjed a keresztény­ség. 313-ban megszűnik a val­lásüldözés, és a kereszténység államvallássá lép elő. A ká­polna az V. század elején tör­tént építkezés során végleges formát kapott. Maga az átépí­tés is egyértelműen bizonyítja ókeresztény voltát. Mint ilyen ritkaságnak, pá­ratlan értéknek számít. A fölé­be épített gyönyörű pavilonnal európai szinten is egyedinek tekinthető állandó kiállítás lesz itt. A katalógus, a dokumentá­ció most készül. Az, ünnepé­lyes átadást augusztus végere tervezik. A pavilon terveit az Országos Műemléki Felügyelő­ség tervezői készítették el — elismerést érdemlő ízléssel. A kivitelezési munkálatokat ugyancsak az OMF végezte el — 200 ezer forintos költséggel. Szeptembertől mór „élő” történelemórákat tarthatnak itt a római kort tanító pedagógu­sok, körbejárhatják a káóoi.na maradványait a letűnt korok története iránt érdeklődő pé­csiek, és á távolból érkező ó- togatók. Bebesi Kardi? A f k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom