Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)

1974-07-14 / 191. szám

1974. július 14. DUNÁNTOLI NAPLÓ 3 Lapplctnder terepjárókat gyártunk Kézfogás a Volvóval Bemutatjuk az első magyar-külföldi vegyes vállalatot Bánszki Judit, Hirczy Károly, Pólai Józsefné, Döme János A mozdonyvezető, a kalauz, a vonatvezető és a forgalmista A cég neve: Volcom-Hungary Kft. Alapítói: magyar részből o Csepel Autógyár és a MOGQRT Külkereskedelmi Vál­lalat, svéd részről a világhírű AB Volvo Konszern. A szerző­dést július elején írták alá Bu­dapesten. Jóllehet, számos ma­gyar vállalatot fűz már össze kooperációs szerződés tőkés cé­gekkel, a Volcom-Hungary az első termelő vegyes vállalatunk, amelyben külföldi tőkeérdekelt­ség van. Egyébként két éve le­hetséges hazánkban ilyen gaz­dasági társulásokat létrehozni, s ilyen rendelkezés, tudomásunk szerint, a szocialista országok­ban csak Jugoszláviában és Romániában létezik. A Volvo- Hurigary alaptőkéje 6,5 miMió forint, amiből a Volvo 48 szá­zalékban részesedik, a részvé­nyek megosztása tehát biztosít­ja a magyar majoritást (több­séget). A svéd cég tőkerészese­dését, érdekes módon, az általa 4 millió svéd korona értékben szállított gyártási dokumentáció és a szerszámok képezik. A tíz évre szóló szerződés ér­telmében — kizárólagos joggal — a Csepel Autógyárban sze­relik össze a Volvo „Lapplan- der”-típusú, összkerékmeghajtá- sú terepjáró gépkocsikat. A Lapplander nem egészen isme­retlen a baranyai gazdaságok­ban. A sokoldalú járművet, amely egyaránt alkalmas teher- és személyszállításra, munkagé­pek és segédberendezések haj­tására, erdő- és mezőgazdasági célokra, köztisztasági feladatok ellátására, s amely használható javító-szerelő kocsiként is, há­rom évvel ezelőtt már bemutat­ták a mecseki erdőgazdaság­ban és több termelőszövetke­zetben. így tehát, amikor bő­vebb tájékoztatást kértünk az első magyar—külföldi vegyes­vállalatról, Szeghő László, a Volcom-Hungary Kft. igazgató­ja, aki mellesleg pécsi szárma­zású, külön is örült, mondván, Baranya és Pécs a Lgpplander- ek potenciális vevőjeként jön számításba. Fele-fele Lássuk most részleteiben a Volvóval létrejött szerződést. Mint említettük, a svéd cég adja a Csepel Autógyárnak a Lapplanderek gyártási do­kumentációját és technológiá­ját, de átadja az alkalmazott teljes gyártósort is. A termelési hozzájárulás fele-fele lesz. A Volvo szállítja a főegységeket — a motort, a kormányt, a se­bességváltót és a futóművet —, a Csepel Autógyár az alvázt, a karosszériát, minden más fel­szerelési eszközt, és természete­sen.Csepelen történik a készre szerelés. A későbbiekben növe­lik a magyar részvétel arányát, a Csepel Autógyár egyre több főegység gyártását átveszi. A tervek szerint, a prototípu­sok és a nullszéria elkészítése után, 1976-ban indul a sorozat- gyártás. A jövő év második fe­lében már 200, 1976-ban — az első teljes évben — pedig 1000—1200 darab Lapplander-t szerelnek össze a Csepel Autó­gyárban. A terepjárókat átad­GEPKOCSIVEZETÖKET keresünk felvételre. Havi munkaidő: 191 óra Jelentkezés: \ Postai Gépjármű Szállítási Üzem, Pécs, Diósi u. 51. sz, I Garázsvezetönél. ják a Volvo-nak, melynek felé­ben Magyarország évente 14— 15 millió svéd korona exportjö­vedelemhez jut, s egyúttgj ki­egyenlítik a svéd cég által szál­lított know-how, az átvett ké­szülékek és szerszámok értékét. A Volvo a Csepel Autógyárban összeszerelt Lapplander-eket a világpiacon, főként Dél-Ameri- kában értékesíti. Természetesen, nincs kizárva, hogy Magyaror­szág is vásárol ilyen terepjáró­kat. Hegbízható partnert kerestünk A Volvo cég neve, úgy gon­dolom, nemcsak szakmai kö­rökben, de az utca embere fü­lében is ismerősen cseng. Sze­mélygépkocsijaival a magyar utakon is gyakran találkozni. Hallgassunk most meg, a szer­ződés aláírását követően mit nyilatkozott Bertil Bengtsson, a Volvo elnökhelyettese a Világ- gazdaság munkatársának: — A Vojvo konszern Skandi­návia legnagyobb vállalata, je­lenleg hetvenezer embert fog­lalkoztat. Ebben az évben ke­reskedelmi forgalmunk — csak eladásainkra gondolok — eléri a 2,5 milliárd dollárt. Jelenleg termelésünk 80 százalékát ex­portáljuk, s remélhetően később ez az arány 90 százalékra f<»g módosulni. 1976 után tehergép­kocsi-termelésünket meg akar­juk duplázni, s kapacitásunkat tovább bővítjük. Svédország kis ország, kevés o munkaerő, s Fenyőágakkal, virággal feldí­szítve várta a vendégeket teg­nap délelőtt Áta község jelké­pes kapuja. A falu népe ünnep­lőbe öltözve, a híres átai tánco­sok színpompás népviseletben, dallal, tánccal fogadták az ér­kezőket. Elkészült, átadták ren­deltetésének a csaknem 9 mil­liós költséggel épült, 6,6 kilo­méter hosszú bekötőutat, amely az Egerág-szökédi út folytatá­sa, befejező szakasza. A négy méter széles, korszerű, beton­burkolatú út földmunkáit tavaly nyáron kezdték meg a gödrös, vizenyős területen — ahol ma már gépkocsik roboghatnak. A 387 lelket számláló, 92 la­kóházas községet ezidáig csak több kilométer hosszú, vízmosá­sokon, ösvényeken át lehetett megközelíteni. Most egyszeriben közelebb került Pécshez, az új úton autóval mindössze 20 perc. — Ajándék ez az út, lehetőség, kulcs a további fejlődéshez — mondotta köszöntőjében Korpa Sándor, az Egerág községi Kö­zös Tanács vb-titkára. Matusek László igazgató-tanító a község több évszázados történetének legfontosabb állomásait idézte az esemény kapcsán. Az átaiak szómontartják a fejlődés neve­zetes dátumait: 1957-ben vil­lanyt, 1960-ban művelődési hó­éiért fejlesztéseinket nemcsak svédországi gyárainkra kívánjuk alapozni. — Kereskedelmi szervezetünk jelzései alapján sokkal többet tudnánk eladni, mint amennyit jelenlegi kapacitásunk lehetővé tesz. Ezért olyan országot ke­restünk, amely jól felkészült, szakképzett munkaerővel ren­delkezik, megbízható partner, s ugyanakkor fölösleges Kapaci­tásokat is tud számunkra bizto­sítani. Azt hiszem, a Csepel Autógyár ideális partnerünk lesz. Már most, az aláírást kö­vető első pillanatökban úgy lá­tom, hogy ez a szerződés nem az utolsó a Volvo és a magyar vállalatok között... Ez még csak a kezdet A Csepel Autógyárban a Lapplander-részleg 1976-tól 120 dolgozót foglalkoztat, s az itt előállított évi termelési érték eléri a 200 millió forintot. Az ügylet a Csepel Autógyár ka­pacitásának csupán 1,5—2 szá­zalékát érinti, de — amint er­ről a Csepel Autógyár vezér- igazgatója ugyancsak a Világ- gazdaságnak nyilatkozott — le­hetséges, hogy a jövőben újabb szerződést kötnek a Volvo-val, s ennek nagyságrendje már jó­val nagyobb lesz, mint a mos­tani. Nincs kizárva a Voicom- hoz hasonló vegyes vállalat lé­tesítése sem, de mivel ez az első ilyen jellegű, a jövő fogja bebizonyítani a vállalkozás eredményességét. (—mz—) — zat kapott a falu, s most, 1974 ! nyarán végre birtokba vehették j a rég várt bekötőutat. Nem kell többet háton cipelni, kerékpá­ron tolni az árut, lovaskocsival vinni orvoshoz a betegeket. Az úthiány, szállítási gondok miatt volt gyakran akadozó az ellátás, problémát okozott a tüzelő, épí­tőanyag beszerzése, a termények értékesítése. A fárasztó gyalog­lás, vonatozás helyett — talán már nemsokára — autóbusszal utazhatnak munkahelyükre az üzemi dolgozók, tsz-tagok, s a Pécsett tanuló átai diákok. örömünnep volt tegnap Átán. A fiatalok ősi bosnyák dalokqt énekelve, kólóban karikázva avatták fel az új utat. Eljöttek a falu legidősebb lakói is, s kö­zülük többen megkönnyezték, amikor elvágta a nemzetiszinű szalagot, hivatalosan is átadta a bekötőutat Marosy István, a KPM Közúti Igazgatósága igaz­gatóhelyettese. Részt vett az út- avatáson Trubics Balázs, az MSZMP Pécs járási Bizottsága titkára, Tóth F. Béla, a Megyei Tanács, dr. Pusztai József a pé­csi járási hivatal osztályvezető­je, a kivitelező Pécsi Közúti Építő Vállalat, a szomszédos községek, a termelőszövetkezet és a fogyasztási szövetkezet kép­viselői is. Egykor nagy szerencse volt, ha valaki órabéres fékezőként beverekedhette magát közéjük. Nyugdíjas állás. Később, s ez nem is olyan régen volt, sokat veszített vonzerejéből. Ma ismét meg lehet nézni, mennyi a fia­tal. Gyorsan korszerűsödő tech­nika, jó pénz, kényelmesebb szolgálat — ez ma a vasút. — Nem igaz? A pécsi állomásfőnök ma­gunkra hagy, Hirczy Károly Die­selmozdony vezető pedig elmo- solyik, amiben az van, mennyi­re igazad van. Tegezödünk. — Nagyon úgy néz ki, hogy igen ... — Hogyan kerültél a vasút­hoz? — Nekem mindig nagyon tet­szett az utazás. A MÁV-bérhá- zakban laktam, sok motorvezető volt ott. Ök meséltek mindig a mozdonyokról. Édesapám is vas­utas, bent szolgál az igazgató­ságon. Apósom viszont moz­donyvezető. — És előtte? Mi szerettél volna lenni? _ Gépipariban végeztem. Próbá ltam elmenni lakatosnak, a Fémiparihoz, de anyagilag nem jöttem volna ki. Itt kezdés­kor kaptam kétezret, úgy meg csak ezerhármat. Egyéves elő­képzés után hetvenegyben tet­tem le a motorvezetői vizsgát. — Most mennyit keresel? — Kettőezerkettő az alapom, plusz még ezerkettő-ezerhárom. Ez a változó illetmény. Ameny- nyit utazunk. — Mennyit kell utazni? — Havi kétszáztíz a kötelező. De van úgy, hogy kétszáznegy­venet is megyünk. — A mozdonyod? — Emdéhatvankettes. Szov­jet. — Szereted? — A Szergejt? Igen, Kétezer lóerős, gyors és nagyon kényel­mes. — Ha volt osztálytársaiddal találkozol, mit szólnak? — Azt, hogy nekik jobb, mint a mozdonyvezetőnek, nem kell éjszakázni, vasárnapozni. Ez ev­vel jár. De hétközben nekem is megvan a szabadidőm. — Elégedett vagy? _ Igen — bólint rá Hirczy Károly. Huszonhárom éves, nős, ti­zenhathónapos kislány édesap­ja. Egy Szergejjel járja a vas­utat. Dombóvárra, a teherrel, meg vissza. • Bánszki Judit öreg vasutasnak mondja magát, pedig lefoga­dok, néhány utas már megkérte a kezét. Bár amilyen csinosan feszít az egyenruhában. Csak soha nincs itthon. Hanem Bá- taszéken, Mohácson, Tapolcán, Siófokon, Nagykanizsán, Har­kányban, Pesten. Kalauz. — Jó ez a vóndorélet? — Jó, mert változatos, — A pénz? — Három—háromezerötszáz. Persze a fiatalok azt mondják, egy összegben kimondva szép a háromezerötszáz forint, de akkor áldozzam fel a szabad­időm, a vasárnapom? Bizony, nem akkor megyünk moziba, amikor akarunk. De én szeretek utazni és emberekkel foglalkoz­ni. Hogy fárasztó? Mindenütt van laktanya, le lehet fürödni, pihenni, ebédelni. Szép élet a kalauzélet. — Es az utasok? Jók? Rosz­szakt r — Hű, van rossz is. De csak ; a távolságin, ahol büfé van, ott ; vannak problémák. Nehezebb vonatok. Persze sok minden függ a kalauztól. Nem lehet durvának, gorombának lenni. Randalírozók? Attól függ, ho­gyan kezdi el velük az ember. A hangsúly a hangnemen van. Tudni kell velük beszélni. És hát vannak utasok, akik segítenek. — Mit csinált, mielőtt a vas­útra jött? A szívformára rúzsozott száj titokzatosan mosolyog. — Szóval? — A kereskedelemben dol­goztam ... Nyíregyházán. — Nyíregyházán?! Hogyan került ilyen messzire? _ A barátnőmmel el akar­tunk jönni otthonról. Valahová jó messzire, csak Pestre nem. Barátnőm találta ki, jöjjünk Pécsre. Ö közben már vissza­ment Először a Sörgyárban dol­goztunk. Albérletben laktunk, s a szomszédban egy cigánylány, aki itt tanult jegyvizsgálónak, ő mondta, milyen jó itt, mennyit lehet keresni. — P écsett marad? — Megszoktam, megszeret­tem Pécset. Nem is fogok visz- szamenni. Pólai Józsefné közben mind­untalan az óráját nézi, izeg- mozog a főnöki iroda székén, idegesen gyűrögetí táskáját. Pillanatok alatt felmondja, ho­gyan lett vonatvezető. — Két éve jöttem a vasúthoz, előtte a buszon voltam. Anya­giak miatt jöttem el. Január óta vagyok vonatvezető, addig jegy­vizsgáló. Nem rossz a vasút, mondhatnám, szép. Jók a főnö­keim, sokat segítenek. Megbe­csülnek. Háromezernyolcszázat keresek. Férjem meghalt, öz­vegy vagyok. Van két kislányom, az egyik tizenhárom, a másik nyolc éves. Vasutas iskolába járnak. Ez nagyon könnyít a dolgomon, és nem is kell olyan sokat fizetni értük. Ebben a pillanatban mindket­ten felpattannak és gyorson el­búcsúznak. — Hová szaladnak? — öt perc múlva indul a vo­natunk Bátaszékre! A két fiatal nő visszaint. A vonatvezető és a kalauz. — Fél hatra már itthon is vagyunk.,. Elmentek a koradélutáni vo­natok és akkor két vonat között egy pillanatra átadja a szolgá­latot Döme János forgalmi szol­gálattevő. Egy atléta áll előttem. Huszonhat éves és hetvenben jött a vasúthoz. A történetet hadd mondjam el én. Döme János négy évig a drá- vaszabolcsi lengyárban volt mű­vezető. Harkányban lakott az anyóséknál és innen járt napon­ta Drávaszabolcsra. Busz olyan korán nem lévén, biciklivel ke­rekezett ki hajnali négykor Sza- | bolcsra. A kilenc kilométer, hó ! és sár, ez még hagyján. De nem ! kapta meg a lakást, amit pedig megígértek. Felesége nagybáty­ja a harkányi vasútállomáson szolgál. Hetvenben jöttek divat­ba a vasútnál a pihenőnapok, de ott ezt saját létszámból nem tudták megoldani. A rokon szólt, gyere Jancsi, a fizetés is több lesz. És Jancsi ment. A textil­ipari technikus újra elkezdtfe, mint forgalmi-kereskedelmi ta­nuló. De most már gyorsan pe­regtek az események. Három hét múlva letette a forgalmi vizsgát, két hónapra rá a személypénz­tárosit. Nehéz volt? Igen. Éjjel­nappal tanult és birkózott a sok idegen kifejezéssel. Addig ugyanis csak azt tudta a vasút­ról, hogy van egy sínpár, azon megy a vonat. Közben Harkányban szolgálati lakást kapott a vasúttól, s most onnan jár Pécsre szolgálni. A, nem akor egyelőre Pécsre köl­tözni. Van szép kert, kicsit gaz­dálkodnak. Megterem minden, megvan a baromfi, a hízó. A fi­zetés is jó, a háromezer körül van, negyedévenként prémium, vasutasnapkor, csúcsforgalomkor jutalom. — Megszerette a vasutat? — Most már jobban is sze­retem, mint az eredeti szakmá­mat. — Szakma ez? — Lehet, hogy a köztudatban nem. De ez is szakma. Állítom, sokkal többet kell tudnom, mint amikor művezető voltam. Itt mindig tanulni kell és semmit sem szabad elfelejteni. — Érdekesnek találja a vas­utat? — Aki egyszer belekóstolt, azt maradandóan vonzza. Érde­kes. Itt nincs két egyforma nap, két egyforma szolgálat. Hiába van menetrend, számtalan va­riáció lehet. — És milyen érzés ott állni a tárcsával? — Eleinte elfogja az embert valamiféle belső izgalom. Most már megszokottá vált. Ugyan­olyan nyugodtan eresztem el a Mecseket, mint a vicinálist — Divatos, hosszú haja van. A szolgálati szabályzat nem tilt­ja? — Van, aki azt tartja, egyen­ruhához a fölnyírt, rövid haj való. Nem tulajdonítok neki semmi jelentőséget. Egyébként amikor a tiszti előkészítőre jár­tam, a Keleti pályaudvaron lát­tam egy fiatal forgalmistát. Ügy nézett ki, mint Jézus Krisztus. • A mozdonyvezető, a kalauz, a vonatvezető és a forgalmista. Indulhat a vonat. Miklósvári Zoltán AUTÓTULAJDONOSOK, FIGYELE M! Értesítjük kedves ügyfeleink'f>ogy q HARKÁNYI SZERVIZÁLLOMÁSUNK SZOMBATI NAPOKON EGÉSZ NAP, VASARNAP 7—16 ÓRÁIG ÜZEMEL. Hétfőn szünnap. Vegye igénybe szervizszolgáltatásunkat! GÉPJARMUJAVITO ÉS VEGYESIPARI SZÖVETKEZET. Felavatták az átai bekötőutat « v i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom