Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)
1974-06-08 / 155. szám
Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja W Átalakuló parasztság-ben Magyarországon az aktív keresőknek közel 40 százaléka kisórotermeló paraszt volt. A szocialista fejlődés során ez a réteg felbomlott, két irányba te átalakult A továbbra is egyénileg gazdálkodó parasztok kicsiny és egyre jobban elöregedő rétege mellett a paraszti kisárutermelők egy része termelőszövetkezeti taggá, másik része ipari munkássá vált A mezőgazdasági termelésben megmaradt rész tevékenységét a szocialista termelési viszonyok közepette mint szövetkezeti tag végzi. A magyar parasztság történetében alapvető mérföldkövet jelentett a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a kisárutermelő gazdálkodásról a szocialista nagyüzemi termelésre való áttérés. Ezzel azonban egyáltalán nem zárult le a parasztság átalakulásának folyamata. A termelőszövetkezetek fejlődése a szövetkezeti tagság megváltozását és differenciálódását is eredményezte. Míg 1963-ban a termelőszövetkezetekben teljesített fizikai munkaidő háromnegyede volt a hagyományosan paraszti munkaidő, addig napjainkban már csak ezen munkaóráknak a fele. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek aktív tagjainak és alkalmazottainak ma már alig több mint a fele dolgozik a növénytermesztésben, az állattenyésztésben és a takarmányozásban, tehát végez hagyományos mezőgazdasági tevékenységet Sót e tevékenységek egy része is ma már sokszor közelebb áll az ipari munkához, mint a hagyományos paraszti tevékenységhez. Azt mondhatjuk tehát, hogy ma már minden második termelőszövetkezeti dolgozó nem klasszikus értelemben vett paraszti munkát végez, és ebből is több mint 60 000 fő a szellemi foglalkozású. A termelőszövetkezetek vállalati gazdálkodásának erősítése, a garantált munkadíjra való áttérés, a szociális juttatások egyre erőteljesebb kiteriesztese, a szövetkezetek anyag' I chni- kai bázisának és a dolgozók iö- vedelmének emelkedése, a falu infrastrukturális és kulturális ellátottságának javulása mind azt eredményezték, hogy a termelés és az életmód tekintetében egyaránt a szövetkezetek dolgozói közelebb kerültek a munkás-léthez. Lenin kifejezését egy másik szituációra alkalmazva azt mondhatjuk tehát, hogy a parasztság átalakulásának az „elparasztiatlanodás" a legjellemzőbb vonása. A termelőszövetkezetek tagságán belül négy jellemző csoport különböztethető meg: a szellemi dolgozók (pl. a vezetők, értelmiségiek, adminisztrátorok); a nem hagyományos mezőgazdasági tevékenységet folytatók (pl. szerelők, melléküzemágban foglalkoztatottak); a termelőszövetkezetekhez erőteljesen integrálódó, többnyire bonyolultabb mezőgazdasági munkákat végzők (pl. nóvény- és állattenyésztő szakemberek és szakmai szintű tapasztalatokkal rendelkezők); és a szövetkezethez lazábban kapcsolódó, megélhetésüket nagyrészt a háztájiból biztosító tagok csoportja (pl. öregek, családtagok). A hagyományos paraszti lét elsősorban ennél a legutóbbi rétegnél él tovább, és a négy csoport aránya a szövetkezeten belül erőteljesen függ a termelőszövetkezet gazdálkodási módjától és eredményességétől. A KSH mezőgazdasági kisüzemi összeírása alapián Magyarországon 1 681 076 mező- gazdasági kisgazdaság (háztáji és kisegítő) van. Ezekben — természetesen különböző rendszerességgel — 2 210 404 aktív kereső dolgozik, akiknek csők 24,5 százaléka tsz-tag. 1 302 057 a nem mezőgazdasági főfoglalkozásúak száma, ebből több mint egymillió a fizikai dolgozó. Tehát azt lehet mondani, hogy a mezőgazdasági kisüzemekhez, a háztáji és kisegítő gazdaságokhoz a nem mező- gazdasági fizikai dolgozók közel negyven százaléka is kapcsolódik valamilyen formában. Sőt, a kifejezett tsz-háztáji gazdaságokban érintett aktív keresők közül is csak 50 százalék a tsz-tagok aránya. Mindezeknek a társadalom egész szerkezetét érintő átalakulásoknak a következtében ma már csak az aktív keresőknek mintegy 8—10 százaléka sorolható egyértelműen a hagyományos paraszti léthez, és így nemcsak a mezőgazdasági keresők száma csökkent jelentősen, hanem a termelőszövetkezeti tagok között is egyre kevesebben vannak a tradicionális értelemben vett parasztok. A paraszti lét elhagyásának másik, egyértelműbb folyamata a mezőgazdaságból az iparba vándorlás. Ez a folyamat a legjellemzőbben a paraszti származású, falun élő nem mező- gazdasági munkásoknál mutatkozik meg, akik származásuk, tradícióik, falusi létük, családjuk, a háztáji és kiegészítő gazdaságok révén még kötődnek a parasztsághoz, ők maguk azonban már munkássá váltak. így egy sajátos paraszti származású munkásréteg alakult ki, amely ma a segéd- és betanított munkások túlnyomó többségét és a szakmunkások egyharma- dát alkotja, ingázóvá vált és főfoglalkozású munkaidején túl a háztáji és kisegítő gazdaságokban a mezőgazdasági termeléshez továbbra is kapcsolódik. A falun élő családok jelentős részénél az a helyzet, hogy a család egyes tagjai — többnyire a férj, és a gyerekek egy része — ipari munkásként dolgoznak, míg mások — legtöbbször a feleség, és az idős nagyszülők — a termelőszövetkezet tagjai. Az utóbbi években jelentkezik egy más típusú folyamat is, amikor a fiatalok egy része főként szakmai képesítést szerezve a termelőszövetkezetben marad. E z azonban már az „elparasztiatlanodás’’ másik útjára utal. A termelőszövetkezetekben egyre bővül azoknak az aránya, akik már nem hagyományos paraszti tevékenységet végeznek. (1970 végén a termelőszövetkezetekben a szakmunkások száma 78 488, a traktorvezetőké 55 544, a vezetésben és adminisztrációban dolgozóké 62 283 fő volt. és ez összesen a nem nyugdíjas tagoknak és alkalmazottaknak több mint egynegyede.) Végül sajátos típusként figyelembe kell vennünk a mezőgazdaság állami szektorában dolgozókat is, akiknek egy része szintén a kisárutermelő parasztságból származik, részben paraszti tevékenységet végez, más társadalmi jellemzőik alapján azonban a munkássághoz tartozik. A parasztságnak ez az átalakulása pedig a munkásság és a parasztság egyes részérdekeinek eltérése ellenére a szocialista céljainkban való azonos érdekeltség mellett olyan materiális érdekközösséget teremt, amely tovább erősíti a munkás- osztály és a parasztság szövetségét. E szövetség pedig — mint Kádár elvtárs Nyíregyházán elmondott beszédében is hangsúlyozta — államunk legfőbb politikai alapja, amelynek további megszilárdítása és erősítése a jövőben is legfontosabb feladatunk. K. T. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülése Pénteken a Parlament Vadász termében kibővített ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Az elnökségben foglalt helyet Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, valamint Apró Antal, az országgyűlés elnöke és Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Részt vett az ülésen és felszólalt Pul- lai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Az elnök- ségbert foglaltak helyet továbbá Sarlós István, a HNF Országos Tanácsának főtitkára, Bugár lánosné, Szabó László, Szemők József és Nagy Józsefné, az Országos Tanács alelnökei és dr. Molnár Béla, dr. Szentistványi Gyuláné, S. Hegedűs László, az Országos Tanács titkárai. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke megnyitó szavai után Sarlós István, a Hazafias Népfront főtitkára fűzött szóbeli kiegészítést az elnökség által beterjesztett írásos jelentéshez. A jelentés többek között hangsúlyozza: a népfront-kongresszus óta eltelt időszakban erősödött a népfront mozgalmi jellege, bizottságaiban, kezdeményezéseiben mind többen megtalálják azt a közérdeket szolgáló munkaterületet, ahol hasznos társadalmi, közéleti tevékenységet fejthetnek ki. A szocialista nemzeti egység alappillére a munkás-paraszt szövetség. A mozgalom aktivistái eredményesen dolgoznak ennek erősítéséért, a munkás- osztály politikájának érvényesítéséért. A Központi Bizottságnak, a munkásosztály vezetőiről szóló határozata arra ösztönöz, hogy a népfront-bizottságok határozott intézkedéseket tegyenek a munkások fokozottabb bevonása, közéleti szerepük növelése érdekében. A fizikai dolgozók érdeklődése kiterjed a város- és községpolitikai —, a környezetvédelmi bizottságok tevékenységére, szívesen vesznek részt a művelődéspolitikai munkában, a helytörténeti, honismereti tevékenységben is. A főtitkári kiegészítő után vitával folytatta munkáját o tanács ülése. A vitában elhangzottakra Sarlós István válaszolt, majd a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülése Kállai Gyula zárszavával ért véget. Hétszázötvenkét tanuló búcsúzott tegnap az 500-as Zrínyi Miklós Iparitanuló Intézettől. Képünkön: az iskola ballagó diákjai. Kaizer Péter felvétele Búcsúznak az iskolától a jövő szakmunkásai Jövendőbeli pécsi és baranyai szakmunkások, ápolónők és szülésznők, gyors- és gépírók — megközelítőleg háromezren — ezen a héten búcsúznak iskoláiktól. Ballagásokat tartanak jövő héten is. A tíz baranyai szakmunkásképző intézetben, a qép- és gyorsíró iskolában, valamint a szülésznő- és ápolónóképzóben ezen a héten fejeződött be az utolsó éveseknek a tanév. Ezután következik a szakmunkás- és szakvizsgák ideje. Pécsett majdnem kétezren, csak az 500-as szakmunkásképzőben mintegy nyolcszázan válnak meg az Alma Matertől, j Sokan lesznek autószerelők, ' gép- és karosszérialakatosok, ! esztergályosok. Vannak, akik j dieselmozdonyszerelőként, kesz- i tyűsként, női fodrászként, női I szabóként dolgoznak majd. [ Siklóson, az intézet kihelyezett r iskolájában közel száz ifjúmunkás készül a vizsgákra: a jövő ! géplakatosai, mezőgazdasági I géoszerelői, autó- és villanyszerelői. Vannak továbbtanulók is. Az ötszázasok közül 100—120 tanuló folytatja tanulmányait az érettségit adó két, illetve hároméves esti tagozaton. Egykori osztálytermeinek intett búcsút a pécsi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet félezer diákja is. A pécsi 508-as Szakmunkás- képző Intézet több mint kétszáz harmadikosa vizsgát tesz majd — Pécsett kétezren készülnek a szakmunkásvizsgára — Sokan tanulnak tovább többek között víz-, gázvezetékés készülékszerelő, bútor- és épületasztalos, vas- és fémszerkezetlakatos, porcelánfestő, villa mosgépszerelö szakmából. Az esti tagozaton nyolcvan ifjú szakember szeretne két-három év év alatt leérettségizni. A ballagok száma a pécsi 506-os Szakmunkásképzőben is meghaladja a kétszázat. Hiányszakmák itt például az ács-állványozó, az épületburkoló, a kőműves mesterség. Szobafestéssel és -mázolással kilencve- nen foglalkoznak majd. A hat vidéki szakmunkásképző közül a legtöbb harmadéves: majdnem 350, a komlói 501-es- ben tanul. A szigetvári 509-es szakmunkásképzőben mintegy 150-en indulnak a vizsgákra. Az iskolából két osztályt indítanak az érettségit biztosító esti tagozaton. A mohácsi 502-es szakmunkásképző mintegy 140 harmadévesének sikeres vizsgák esetén [ géplakatos, esztergályos, autó- I és villanyszerelő, kőfaragó szak- ! munkásoklevelet nyújtanak át. Az intézetben hiányszakma a mezőgazdasági gépszerelés. A szántóföldi növénytermesz- | tő gépész-pálya várja a seflyei mezőgazdasági szakmunkásképző 70—80 vizsgázó harmadikosát. A pécsváradi mezőgazdasági szakmunkásképző hatvan har. madévese vizsgái befejeztével a szarvasmarha- és baromfitenyésztésben bizonyíthatja tuda sót, A villányi mezőgazdasági szakmunkásképző oklevelet nyerő mintegy hatvan tanulója a szőlő- és zöldségtermesztésben kap munkalehetőséget. Dorticos elnök fogadta dr. Korom Mihályt Dr. Osvaldo Dorticos, a Kubai Köztársaság elnöke, pénteken délelőtt hivatalában fogadta dr. Korom Mihályt, az MSZMP KB tagját, igazságügyminisztert, a hivatalos, baráti látogatáson Kubában tartózkodó magyar delegáció vezetőjét. Megkezdődött Komlón a it. Kodály Zoltán Gyermekkórus Találkozó. A találkozó ünnepi megnyitóján Gallusz József köszöntötte a résztvevőket. (Tudósításunk az 5. oldalon) — Szokolai felv. — XXXI. évfolyam, 155. szám 1974. június 8., szombat Ara: 60 filléi
