Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)

1974-06-29 / 176. szám

\ é DUNANTOll NAPLÓ 1974. június 29. Fortunára várva — fürdőruhában Harkányban húzták a lőttét Hogyan fizessük • . a biztosítási dijakat! Ez a kérdés sokszor fölvetődött az utóbbi Időben és nagy mértékben növelte a biztosító pécsi városi fiókjá­nak munkáját. Ezzel kapcso­latban szeretnénk néhány főtanácsot adni. Akinek OTP átutalási be­tétszámlája van, minden biztosítását rendezze azon keresztül, kivéve a kötelező gépjármű felelősségbiztosí­tást. Utóbbi céljára rendsze­resen és időben kap befize­tési űrlapot. Az átutalási betétszámla egyéb hasonló gondjaitól is megszabadítja, hiszen a villanyszámlától a bútorrészletig mindent egy helyen, egyszerre fizethet be, a kezelési költség pedig mi­nimális. A PIK bérlői lakásbiztosí­tásukat kizárólag a lakbér­rel együtt fizethetik. Lénye­ges, hogy a biztosításról ne feledkezzünk meg, mert ez­zel mind a PIK, mind a biz­tosító nyilvántartásában ko­moly „rövidzárlatot" oko­zunk és emberek egész so­rát kell mozgósítani, hogy az „elfelejtett" díj végülis a helyére kerüljön. Felmerült, hogy a házfelügyelő nem ad nyugtát. Erre nincs szükség, mert a lakbérkönyybe beve­zeti a fizetményt, ebből még soha nem keletkezett prob­léma. Minden egyéb biztosítási dijat — a CSEB és a bá­nyászok egyéni életbiztosí­tása kivételével, melyek mun­kabérből kerülnek levonásra — elsősorban a biztosító díjbeszedői gyűjtik össze. Ezek a szorgalmas, kedves, többnyire nyugdíjas embe­rek messzemenően alkal­mazkodnak a biztosított kí­vánságához, előre megbe­szélik, mikor legalkalmasabb az időpont. így nem fordul­hat elő, hogy valaki feledé- kenységből elmarad, a fizet­nivaló halmozódik, végül túl­terheli a családi költségve­tést. A díjbeszedők a közeljö­vőben végigjárják mindazo­kat, akik még — az eddig nem említett — postai be­fizetést alkalmazzák. Ezzel megkímélik az ügyfelet a csekk kitöltésétől, a sorbán- állástól, a nyugta hosszú időn keresztül történő őriz- getésétől. A biztosító köszö­nettel vesz minden bejelen­tést, akár szóban, telefonon vagy írásban — melyben az ügylelek eddigi postai be­fizetésük helyett /díjbeszedőt kérnek. Gyorson o lényeget: 35, 47, 57, 75, 86. Ezek az „irányító­számok” a 26, heti milliomos- sághoz. és aki még ezek után is hajlandóságot mutat arra, hogy tovább olvassa a tudósí­tást, az megtudhatja, hogy pénteken Baranyában, a har­kányi strandon forgatták a sze­rencsekereket, — a szokásos harkányi körülmények között: Fortuna kegyeit kergetők deré­kig vízben állva várták, hogy ezen a derűs péntek délelőt- tön végre „kint legyenek a víz­ből“ Egy darabig rendben ment minden: játszott a zenekar, énekelt az énekesnő, humori­zált a humorista, — és a me­dence szélén álló hivatalos em­berek elintézték a hivatalos formaságokat A kiválasz­tott „szerencsecsinálók" egy ki­csit nehezen kerültek elő, de végül is forgott a szerencseke­rék és felmutatták az első nye­rőszámot Ezt a „harmincötöst” még arisztokratikus egyked­vűséggel fogadta a közönség. Az első számnál még nem illik ujjongani, akkor sem ha bejött, mert egy szám nem szám, vár­juk csak ki a végét... A másodiknál már egy kicsit nagyobb volt a hangzavar - ebbe ugyan a rendezők erősí­tője nem nagyon tudott bele­szólni, mert a hangszóró éppen csak suttogott — és nehéz lett volna kideríteni, hogy az öröm­kiáltás, vagy a bosszúságot ki­fejező szép magyar beszéd volt-e túlsúlyban ... A harmadik „szólam” a le­mondás és belenyugvás hang­ján zengett, a negyedik szóm­nál mór többen dacosan hátat fordítottak, míg az ötödiknél kitört a közönség. Akkora volt az ováció, hogy a távolabb ál­lók odaszaladtak, megnézni, hogy kitől lehet majd kölcsön­kérni, — de ez a lelkes ünnep­lés nem egy új lottó-milliomos­nak szólt: a férfi, aki kihúzta a számot, fordítva olvasta a „nyolcvanhatost”. És miután Pécs-Baranya képzőművészeti élete újabb értékes kapcsolattal gyarapodott, a Déryné utcai ki­áll ítóteremben tegnapelőtt este megnyílt lengyel képzőművésze­ti kiállítással, amelyen négy opolei művész: Krzisztof Bucki, Zdzislaw Chudy, Jan Maciej Maciuch és Mieczyslava Ka- minska alkotásaival ismerked­hetnek meg a tárlatlátogatók. A megnyitóra Zygbert Porada, a Lengyel Képzőművészek Szö­vetsége opolai területi szerve­zete elnökhelyettese vezetésé­vel héttagú művészdelegáció ér­kezett Pécsre a Magyar Képző­művészek Szövetsége dél- dunántúli területi szervezete meghívására. A két szövetség egyezmény-tervezetet készített elő a további együttműködésre, amelynek lényegét egymás te­vékenységének megismerése, ki­állítás-cserék, művésztelepi cse­rék képezik. A csütörtökön megnyílt kiállí­tás ízelítő csupán a 75 tagú opo­legszebb öröm a káröröm - különösen egy „rosszul kitöl­tött” szelvény birtokában — igen nagy derültséget okozott ez az elszámolás... Végül is egészen sima sor­solás volt Sütött a nap, kelle­mes volt a víz, hideg a sör — és istenem, talán még nyerni is lehetett volna ...-D. Kónyá­iéi területi szervezet tevékeny­ségéből, de így is alkalmas ar­ra, hogy a modern lengyel kép­zőművészeti törekvésekről fogal­mat alkothassunk. A megnyitón, amelyen ott volt többek között Újvári Jenő, az MSZMP Bara­nya megyei Bizottsága munka­társa is, két kiállító művész, Jan Maciej Maciuch, Zdzislaw Chu­dy jelentek meg személyesen. A kiállítást Várodi Géza, a Városi Tanács közművelődési csoportvezetője nyitotta meg, közreműködött Kircsi László oboaművész. A július 21-ig nyitvatartó tárlatot a Baranya megyei Tanács és Pécs város Tanácsa művelődésügyi osztá­lyai, valamint a Magyar Kép­zőművészek Szövetsége dél­dunántúli területi szervezete rendezte. A megnyitó után a két terü­leti szervezet képviselői baráti találkozón vettek részt. A len­gyel képzőművész vendégek szombaton reggel utaznak el Pécsről. Megnyílt az opolei képzőművészek kiállítása Komolytalan rovat HONI UTAZÁSAIM MOTTO: Csúnya kor volt, de ag­gasztóan fiatalok voltunk. ELSŐ PÉCSI UTAZÁSOM Akkoriban két nagy város volt Dél-Dunántúlon, Kaposvár és Pécs. Mint afféle szorgos kapo- si lokálpatrióta, Pécsről nem tudtam semmit, csak azt, hogy nagyobb. Ezért felkerekedtem és megnéztem. No, nem ilyen egyszerűen! Érettségi előtt elénk tettek egy papírlapot, hogyha a hon igényt tart ránk, akkor jelöljük meg, milyen alakulatnál kívánjuk ezt a virgonc kétévet eltölteni. Há­rom különféle alakulatot kellett megnevezni. Én akkor is makacs voltam már és valahol meghallottam, hogy híradónak a legjobb, hát beírtam, hogy Híradó Zászlóalj, Pécs. Mind a három helyre! Sok mindent nem tudtam még akkor! Nem tudtam, hogy van őrzőangyal, pedig csak azért osztottak be ide Pécsre, mert valami érzelmes lelkű írnok lus­ta volt számomra más alakulatot keresni, kipipálta hát és ráírta: — No, ez a marha, hadd menjen PécsreI Ha annyira akar! Mikor ideértem, nem akartam már! De ki kérdezte? Minden esetre előzőleg kissé optimisták voltunk. Virágos kalapunk nem volt, addigra kiment a divatból. Az nem sokkal előbb, Kossuth korában volt szokásos. A ked­vünk volt virágos. Borvirágos! Amikor beértünk a laktanya udvarába, kerek egy hétig a következőt hallottuk: — Emberek, üljenek csak nyugodtan! Telik az időből! Abból tellett! Meg az esőből is! Mi meg ültünk a ládánkon j és egyik cigarettáról a másikra gyújtottunk rá, a szívünk meg csak fájt az otthon után, a kis­lány után. Néztük a laktanya- udvart, meg ami a városból lát­szott, és mély gyökeret vert bennünk az a meggyőződés: — Nem város ez! Most, több mint harminc év után még mindig nem tudom eldönteni, valóban város ez? I ORFOI UTAZÁSOM Orfűn ott a kulipintyónk, ott a víz, a hegyek, néha este, ha meleg van, csak aludni is ki­megyek. Szóval ott Is otthon vagyok. Először azonban az előbb említett elfoglaltságom révén utaztam Orfűre. Gyalog. A ládáról lekerültünk már. Szépen ki is dekoráltak ben­nünket: Egy sapka, egy nadrág, egy zubbony, egy gatya. És ben­ne voltunk a gyalogsági kikép­zés javában. Aki a katonaság kezébe ke­rül — már az asszírok ideje óta —, az rájön arra, hogy sok min­dent nem tud, de egyet még- jobban nem tud: lépni. Rájön, hogy az addigi ténfergésnek semmi köze a menéshez. Erről győzi meg az embert elsősor­ban a kiképző tizedes úr, aztán a többiek. Ha az ember valamelyikük­kel találkozott, a szokásos üd­vözlés után (kiguvadt szem, kéz a sapkán, láb hupp a földre), az illető megszólalt — Hogy lép maga?! És a kiképző tizedest leszúrta, mint a pöngős malacot. ö az örömtől fölsikoltott és azt suttogta: — Majd én megtanítom ma­gukat! Na, ebben a korban voltunk már, amikor is a század közvé­leménye zúgolódni kezdett: — Mi nem gyalogosoknak jöttünk ide! Szép! Még rádiót se láttunk! Ezzel az erővel nyú­lok is lehetnénk! No, nem ilyen egyértelmű ez, kérem 1 így úgy látszik, mintha mi hősies sztrájkba kezdtünk volna. Erről szó sem volt! Csak ógtunk-mógtunk. De azért el­jutott az illetékesekhez. Közve­títették. (Ez az antivilógban volt, manapság azt hiszem, cizt mondanák, hogy beköpték.) A századparancsnok ezen meghatódott és a következő ki­nyilatkoztatást tette: — Ha kell nektek gyalogság, adok énl Másnap kora hajnalban föl- ráncigáltak bennünket: — Riadói Tetszik ismerni — legalább hallomásból — ezt a népszerű szórakozást! Annyit jelent, hogy a katona nem várja meg a kakaskukorékolást, bolhászko- dást, hanem villámgyorsan ma- gárarángat mindent, nehogy le­késsen. (Csak azt tudnám, mi­ről!?) És hogy útközben ne pusz­tuljon el, visz magával kosztot, esőköpenyt, — sátorlapot nem merek mondani, mert nem min­denki művelt — ágyat, hinta­széket, gázálarcot és nekiindul, hogy hasznosítsa a járkálás és menés közötti különbségről ed­dig összegyűjtött ismereteit Szóval megy Orfűre! Új, vagy újonnan agyusztált bakancsok­ban, hegynek föl, erőltetett me­netben, és hogy ne unja ma­gát, szórakoztatnia is kell ön­magát. Ezt legjobban úgy ér­heti el, ha saját fülébe dudol. Harsányan! Jóízűenl Életkori sajátosság vagy felelőtlenség? A balesetek többségét segédmotorkerékpárosok és motorkerékpárosok okozzák Baranya megyében 1973-ban 1150 közlekedési baleset tör­tént. 68 balesetet 14 és 18 év közötti fiatalok okoztak. A bal­esetek többségét segédmotor­kerékpárosok és motorkerékpá­rosok követték el. Jó és kelle­mes doloq nyáridőben a moto­rozás, nem kell a zsúfolt vonat­ra vagy autóbuszra várni, s az idejével is szabadon gazdálko­dik az ember. Sajnos, sok meg­gondolatlan fiatal nemcsak ar­ra használja motorkerékpárját, hogy azzal munkáját, szórakozá­sát megkönnyítse, hanem arra is, hogy a közúton sokszor ar­tistáknak is dicsőségére váló mutatványokat produkáljon. Jártasság és engedély nélkül De egyáltalán hogy jutnak a fiatalok az olcsónak éppen nem mondható vasparipához? Vannak, akik dolgoznak és a keresetükből összegyűjtött pén­zen vásárolják. Ez azonban a kisebbség, A többséget azok képviselik, akiknek szüleik, nagyszüleik vagy más hozzátar­tozóik vásárolják. Jóllehet a gyermeknek semmi jártassága o motorkerékpár vezetésében és vezetői engedéllyel sem rendel­kezik. Szép számmal akadnak mo­toros fiatalok, akik egymást se­gítik hozzá, hogy közlekedési balesetek áldozatai legyenek. Jó szívvel kölcsönadják motor- kerékpárjukat, mit sem törőd- v» azzal, hogy a jó pajtás életében először ü| motoron. Vagy éppen a jogosítvánnyal szintén nem rendelkező kislány ismerősnek gavallér módjára átengedik a vezetést. Csupán akkor csodálkoznak, mikor a, szeretett kislány az éles útka- nyarban kisodródik és összetö­rj magát a motorkerékpárral együtt. A motorkerékpározás szerte a világon a személygépkocsi nagyarányú szaporodása ellené­re vonzó maradt. Előnyei és hát­rányai egyaránt vannak. Az vi­szont tény, hogy hazánkban és szűkebb hazánkban, Baranyá­ban is a motorkerékpárok száma eqyre szaporodik. Me­gyénkben 1973-ban 22 745 sze­mélygépkocsit és 26 117 motor- kerékpárt tartottak nyilván. E két számadat önmagáért be­szél és nem kell hozzá különö­sebb szakértelem, hogy megál­lapítsuk: a motorkerékpár-veze­tőkkel az eddigieknél jóval töb­A Jóízűséget a karavónvezető biztosítja: — Nóta! — Majd, mint aki kételkedik füle épségé­ben, újra fölordít! — Nem hallom! És addig nem is nyugszik, amíg nem hallja! így értünk el a Remete-rétre. (Csak akkor még nem tudtam, hogy úgy hívják. Meg nem is nagyon érdekelt.) Aztán újabb lendület Egy szuszra Orfű. Ott megmártóz- tunk. — Na, nem a tóban, az akkor még nem volt! —, o sa­ját verejtékünkben. Hogy ott el ne unjuk magun­kat, társasjátékokat találtak ki számunkra, amivel eldévajkod- tuk az időt. Aztán vissza! Kérleltek ben­nünket yabb nótázásra. Mi meg kinéztük a következő tele­fonpóznát, hogy ott roskadjunk össze, meg a következőt, hogy ott Sok pózna volt! Néhányon össze is roskadtak, de kevesen. Mondom, aggasztóan fiatalok voltunk! Kettőt azonban megtanultunk: 1. Mi a különbség a menés és a mászkálás között? 2. Nem jó a gyalogosnak! Hogy mégis megszerettem Or­fűt? A csoda tudja, szívesen megtenném még egyszer azt az utat. Néhány feltétel azon­ban alighanem hiányzik hozzá. 1. Nem vagyok húszéves. Ahogy számolom ez az egy elég isi Szőllösy Kálmán bet kell törődni, ha art akarjuk, hogy közlekedésünk biztonsága javuljon. Mig a személygépko­csi-vezetők többsége jól szerve­zett tanfolyamokon, képzett ok­tatóktól sajátítja el a KRESZ- és a műszaki ismereteken túl a defenzív vezetést, a mozgásis­meretet és vezetéstechnikát, ad- diq a motorosok csaknem 100 százaléka ezt magánúton teszi, egymástól jól. vagy rosszul ta­nulnak meq motorkerékpárt ve­zetni. Az autósok viszonylag széles táborát fogja össze a Magyar Autóklub. Ezzel szem­ben a motorosoknak nincs ön­álló országos szervezetük. Lé­tezik ugyan az országban, így megyénkben is néhány motoros klub, de ez csak vízcsepp a tengerben. A meglévő motoros klubok többsége csak vegetál, mert nem találnak támogatók­ra. Pedig a motorosok képzé­séért a jól működő motoros klubok tehetnének legtöbbet. Erősítsük a klubmozgalmat! A motorosok qondjainak meg­oldásában sokat segíthetnek a művelődési házak. Úgy mint a Pécsi József Attila Művelődési Hóz teszi. A József Attila Művelődési Házban 1972-ben alakult meg mintegy 20 fővel a motoros klub. Azóta létszámuk többszö­rösére növekedett és a megye legjobban, legaktívabban mű­ködő klubjává fejlődött. A klubtagok zöme fiatal és így a " motorosok problémáinak meg­oldásán túl jelentősen .fejlődött . a művelődési ház egyéb kultu­rális, vagy politikai rendezvé­nyeinek fiatalok által történő látogatottsága is. Baranya megyében va la meny­nyi jelentősebb településen mű­ködik művelődési ház, így a le­hetőségek adottak. Segítsünk fiataljainknak, hogy elejét vehessük az értelmetlen tragé­diáknak és minél kevesebb em­lékük legyen, amire idősebb ko­rukban nem szívesen gondol­nak vissza. Támadás Sándor r. hdgy. az MKBT titkára * Elkészült a Harkány—Sellye— darányi út Harkánytól Vajszlóig terjedő szakaszának felújítása. A KPM Pécsi Közúti Igazgató­sága 4-rő| 6 méteresre széle­sítette az útpályát A munkát Drávafok és Szigetvár között folytatják. • Félszélességben lezárták a Rákóczi utat a Rózsa Ferenc utcai csomópontban, gázveze­téképítési munkálatok miatt. A munkák előreláthatóan több hétig is eltartanak. Megkezdődtek a X. nemzetközi hortobágyi lovasnapok Tizedik alkalommal rendezte meg ebben az esztendőben a l nemzetközi lovasnapokat a hor- ' tobágyi intéző bizottság. A ju- | bileumi program előversenyein pénteken délelőtt álltak rajthoz az első lovasok a mátai pályán, amelyet erre az alkalomra fel­újítottak. Több mint 200 lovas és ló vonul fel a nézők előtt három nap alatt. A program­ban szerepel az országos és területi hajtóverseny, az ifjúsági lovasok díjugratása, a díjugra- I tó csapat és egyéni verseny, a barátság staféta-ugratás, a hor­tobágyi díjugratás, a csikósok versenye. A fogatversenyen ti­zenhét négyes és 12 kettes fogat áll rajthoz. legkiválóbb hazai lovasok mellett svájci, osztrák, lengyel és szlovák versenyzők is indulnak. A hortobágyiak a Deb­receni Népi Együttessel mutat­ják be (pusztai pásztóijelenetü­ket

Next

/
Oldalképek
Tartalom