Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)
1974-06-29 / 176. szám
\ é DUNANTOll NAPLÓ 1974. június 29. Fortunára várva — fürdőruhában Harkányban húzták a lőttét Hogyan fizessük • . a biztosítási dijakat! Ez a kérdés sokszor fölvetődött az utóbbi Időben és nagy mértékben növelte a biztosító pécsi városi fiókjának munkáját. Ezzel kapcsolatban szeretnénk néhány főtanácsot adni. Akinek OTP átutalási betétszámlája van, minden biztosítását rendezze azon keresztül, kivéve a kötelező gépjármű felelősségbiztosítást. Utóbbi céljára rendszeresen és időben kap befizetési űrlapot. Az átutalási betétszámla egyéb hasonló gondjaitól is megszabadítja, hiszen a villanyszámlától a bútorrészletig mindent egy helyen, egyszerre fizethet be, a kezelési költség pedig minimális. A PIK bérlői lakásbiztosításukat kizárólag a lakbérrel együtt fizethetik. Lényeges, hogy a biztosításról ne feledkezzünk meg, mert ezzel mind a PIK, mind a biztosító nyilvántartásában komoly „rövidzárlatot" okozunk és emberek egész sorát kell mozgósítani, hogy az „elfelejtett" díj végülis a helyére kerüljön. Felmerült, hogy a házfelügyelő nem ad nyugtát. Erre nincs szükség, mert a lakbérkönyybe bevezeti a fizetményt, ebből még soha nem keletkezett probléma. Minden egyéb biztosítási dijat — a CSEB és a bányászok egyéni életbiztosítása kivételével, melyek munkabérből kerülnek levonásra — elsősorban a biztosító díjbeszedői gyűjtik össze. Ezek a szorgalmas, kedves, többnyire nyugdíjas emberek messzemenően alkalmazkodnak a biztosított kívánságához, előre megbeszélik, mikor legalkalmasabb az időpont. így nem fordulhat elő, hogy valaki feledé- kenységből elmarad, a fizetnivaló halmozódik, végül túlterheli a családi költségvetést. A díjbeszedők a közeljövőben végigjárják mindazokat, akik még — az eddig nem említett — postai befizetést alkalmazzák. Ezzel megkímélik az ügyfelet a csekk kitöltésétől, a sorbán- állástól, a nyugta hosszú időn keresztül történő őriz- getésétől. A biztosító köszönettel vesz minden bejelentést, akár szóban, telefonon vagy írásban — melyben az ügylelek eddigi postai befizetésük helyett /díjbeszedőt kérnek. Gyorson o lényeget: 35, 47, 57, 75, 86. Ezek az „irányítószámok” a 26, heti milliomos- sághoz. és aki még ezek után is hajlandóságot mutat arra, hogy tovább olvassa a tudósítást, az megtudhatja, hogy pénteken Baranyában, a harkányi strandon forgatták a szerencsekereket, — a szokásos harkányi körülmények között: Fortuna kegyeit kergetők derékig vízben állva várták, hogy ezen a derűs péntek délelőt- tön végre „kint legyenek a vízből“ Egy darabig rendben ment minden: játszott a zenekar, énekelt az énekesnő, humorizált a humorista, — és a medence szélén álló hivatalos emberek elintézték a hivatalos formaságokat A kiválasztott „szerencsecsinálók" egy kicsit nehezen kerültek elő, de végül is forgott a szerencsekerék és felmutatták az első nyerőszámot Ezt a „harmincötöst” még arisztokratikus egykedvűséggel fogadta a közönség. Az első számnál még nem illik ujjongani, akkor sem ha bejött, mert egy szám nem szám, várjuk csak ki a végét... A másodiknál már egy kicsit nagyobb volt a hangzavar - ebbe ugyan a rendezők erősítője nem nagyon tudott beleszólni, mert a hangszóró éppen csak suttogott — és nehéz lett volna kideríteni, hogy az örömkiáltás, vagy a bosszúságot kifejező szép magyar beszéd volt-e túlsúlyban ... A harmadik „szólam” a lemondás és belenyugvás hangján zengett, a negyedik szómnál mór többen dacosan hátat fordítottak, míg az ötödiknél kitört a közönség. Akkora volt az ováció, hogy a távolabb állók odaszaladtak, megnézni, hogy kitől lehet majd kölcsönkérni, — de ez a lelkes ünneplés nem egy új lottó-milliomosnak szólt: a férfi, aki kihúzta a számot, fordítva olvasta a „nyolcvanhatost”. És miután Pécs-Baranya képzőművészeti élete újabb értékes kapcsolattal gyarapodott, a Déryné utcai kiáll ítóteremben tegnapelőtt este megnyílt lengyel képzőművészeti kiállítással, amelyen négy opolei művész: Krzisztof Bucki, Zdzislaw Chudy, Jan Maciej Maciuch és Mieczyslava Ka- minska alkotásaival ismerkedhetnek meg a tárlatlátogatók. A megnyitóra Zygbert Porada, a Lengyel Képzőművészek Szövetsége opolai területi szervezete elnökhelyettese vezetésével héttagú művészdelegáció érkezett Pécsre a Magyar Képzőművészek Szövetsége dél- dunántúli területi szervezete meghívására. A két szövetség egyezmény-tervezetet készített elő a további együttműködésre, amelynek lényegét egymás tevékenységének megismerése, kiállítás-cserék, művésztelepi cserék képezik. A csütörtökön megnyílt kiállítás ízelítő csupán a 75 tagú opolegszebb öröm a káröröm - különösen egy „rosszul kitöltött” szelvény birtokában — igen nagy derültséget okozott ez az elszámolás... Végül is egészen sima sorsolás volt Sütött a nap, kellemes volt a víz, hideg a sör — és istenem, talán még nyerni is lehetett volna ...-D. Kónyáiéi területi szervezet tevékenységéből, de így is alkalmas arra, hogy a modern lengyel képzőművészeti törekvésekről fogalmat alkothassunk. A megnyitón, amelyen ott volt többek között Újvári Jenő, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága munkatársa is, két kiállító művész, Jan Maciej Maciuch, Zdzislaw Chudy jelentek meg személyesen. A kiállítást Várodi Géza, a Városi Tanács közművelődési csoportvezetője nyitotta meg, közreműködött Kircsi László oboaművész. A július 21-ig nyitvatartó tárlatot a Baranya megyei Tanács és Pécs város Tanácsa művelődésügyi osztályai, valamint a Magyar Képzőművészek Szövetsége déldunántúli területi szervezete rendezte. A megnyitó után a két területi szervezet képviselői baráti találkozón vettek részt. A lengyel képzőművész vendégek szombaton reggel utaznak el Pécsről. Megnyílt az opolei képzőművészek kiállítása Komolytalan rovat HONI UTAZÁSAIM MOTTO: Csúnya kor volt, de aggasztóan fiatalok voltunk. ELSŐ PÉCSI UTAZÁSOM Akkoriban két nagy város volt Dél-Dunántúlon, Kaposvár és Pécs. Mint afféle szorgos kapo- si lokálpatrióta, Pécsről nem tudtam semmit, csak azt, hogy nagyobb. Ezért felkerekedtem és megnéztem. No, nem ilyen egyszerűen! Érettségi előtt elénk tettek egy papírlapot, hogyha a hon igényt tart ránk, akkor jelöljük meg, milyen alakulatnál kívánjuk ezt a virgonc kétévet eltölteni. Három különféle alakulatot kellett megnevezni. Én akkor is makacs voltam már és valahol meghallottam, hogy híradónak a legjobb, hát beírtam, hogy Híradó Zászlóalj, Pécs. Mind a három helyre! Sok mindent nem tudtam még akkor! Nem tudtam, hogy van őrzőangyal, pedig csak azért osztottak be ide Pécsre, mert valami érzelmes lelkű írnok lusta volt számomra más alakulatot keresni, kipipálta hát és ráírta: — No, ez a marha, hadd menjen PécsreI Ha annyira akar! Mikor ideértem, nem akartam már! De ki kérdezte? Minden esetre előzőleg kissé optimisták voltunk. Virágos kalapunk nem volt, addigra kiment a divatból. Az nem sokkal előbb, Kossuth korában volt szokásos. A kedvünk volt virágos. Borvirágos! Amikor beértünk a laktanya udvarába, kerek egy hétig a következőt hallottuk: — Emberek, üljenek csak nyugodtan! Telik az időből! Abból tellett! Meg az esőből is! Mi meg ültünk a ládánkon j és egyik cigarettáról a másikra gyújtottunk rá, a szívünk meg csak fájt az otthon után, a kislány után. Néztük a laktanya- udvart, meg ami a városból látszott, és mély gyökeret vert bennünk az a meggyőződés: — Nem város ez! Most, több mint harminc év után még mindig nem tudom eldönteni, valóban város ez? I ORFOI UTAZÁSOM Orfűn ott a kulipintyónk, ott a víz, a hegyek, néha este, ha meleg van, csak aludni is kimegyek. Szóval ott Is otthon vagyok. Először azonban az előbb említett elfoglaltságom révén utaztam Orfűre. Gyalog. A ládáról lekerültünk már. Szépen ki is dekoráltak bennünket: Egy sapka, egy nadrág, egy zubbony, egy gatya. És benne voltunk a gyalogsági kiképzés javában. Aki a katonaság kezébe kerül — már az asszírok ideje óta —, az rájön arra, hogy sok mindent nem tud, de egyet még- jobban nem tud: lépni. Rájön, hogy az addigi ténfergésnek semmi köze a menéshez. Erről győzi meg az embert elsősorban a kiképző tizedes úr, aztán a többiek. Ha az ember valamelyikükkel találkozott, a szokásos üdvözlés után (kiguvadt szem, kéz a sapkán, láb hupp a földre), az illető megszólalt — Hogy lép maga?! És a kiképző tizedest leszúrta, mint a pöngős malacot. ö az örömtől fölsikoltott és azt suttogta: — Majd én megtanítom magukat! Na, ebben a korban voltunk már, amikor is a század közvéleménye zúgolódni kezdett: — Mi nem gyalogosoknak jöttünk ide! Szép! Még rádiót se láttunk! Ezzel az erővel nyúlok is lehetnénk! No, nem ilyen egyértelmű ez, kérem 1 így úgy látszik, mintha mi hősies sztrájkba kezdtünk volna. Erről szó sem volt! Csak ógtunk-mógtunk. De azért eljutott az illetékesekhez. Közvetítették. (Ez az antivilógban volt, manapság azt hiszem, cizt mondanák, hogy beköpték.) A századparancsnok ezen meghatódott és a következő kinyilatkoztatást tette: — Ha kell nektek gyalogság, adok énl Másnap kora hajnalban föl- ráncigáltak bennünket: — Riadói Tetszik ismerni — legalább hallomásból — ezt a népszerű szórakozást! Annyit jelent, hogy a katona nem várja meg a kakaskukorékolást, bolhászko- dást, hanem villámgyorsan ma- gárarángat mindent, nehogy lekéssen. (Csak azt tudnám, miről!?) És hogy útközben ne pusztuljon el, visz magával kosztot, esőköpenyt, — sátorlapot nem merek mondani, mert nem mindenki művelt — ágyat, hintaszéket, gázálarcot és nekiindul, hogy hasznosítsa a járkálás és menés közötti különbségről eddig összegyűjtött ismereteit Szóval megy Orfűre! Új, vagy újonnan agyusztált bakancsokban, hegynek föl, erőltetett menetben, és hogy ne unja magát, szórakoztatnia is kell önmagát. Ezt legjobban úgy érheti el, ha saját fülébe dudol. Harsányan! Jóízűenl Életkori sajátosság vagy felelőtlenség? A balesetek többségét segédmotorkerékpárosok és motorkerékpárosok okozzák Baranya megyében 1973-ban 1150 közlekedési baleset történt. 68 balesetet 14 és 18 év közötti fiatalok okoztak. A balesetek többségét segédmotorkerékpárosok és motorkerékpárosok követték el. Jó és kellemes doloq nyáridőben a motorozás, nem kell a zsúfolt vonatra vagy autóbuszra várni, s az idejével is szabadon gazdálkodik az ember. Sajnos, sok meggondolatlan fiatal nemcsak arra használja motorkerékpárját, hogy azzal munkáját, szórakozását megkönnyítse, hanem arra is, hogy a közúton sokszor artistáknak is dicsőségére váló mutatványokat produkáljon. Jártasság és engedély nélkül De egyáltalán hogy jutnak a fiatalok az olcsónak éppen nem mondható vasparipához? Vannak, akik dolgoznak és a keresetükből összegyűjtött pénzen vásárolják. Ez azonban a kisebbség, A többséget azok képviselik, akiknek szüleik, nagyszüleik vagy más hozzátartozóik vásárolják. Jóllehet a gyermeknek semmi jártassága o motorkerékpár vezetésében és vezetői engedéllyel sem rendelkezik. Szép számmal akadnak motoros fiatalok, akik egymást segítik hozzá, hogy közlekedési balesetek áldozatai legyenek. Jó szívvel kölcsönadják motor- kerékpárjukat, mit sem törőd- v» azzal, hogy a jó pajtás életében először ü| motoron. Vagy éppen a jogosítvánnyal szintén nem rendelkező kislány ismerősnek gavallér módjára átengedik a vezetést. Csupán akkor csodálkoznak, mikor a, szeretett kislány az éles útka- nyarban kisodródik és összetörj magát a motorkerékpárral együtt. A motorkerékpározás szerte a világon a személygépkocsi nagyarányú szaporodása ellenére vonzó maradt. Előnyei és hátrányai egyaránt vannak. Az viszont tény, hogy hazánkban és szűkebb hazánkban, Baranyában is a motorkerékpárok száma eqyre szaporodik. Megyénkben 1973-ban 22 745 személygépkocsit és 26 117 motor- kerékpárt tartottak nyilván. E két számadat önmagáért beszél és nem kell hozzá különösebb szakértelem, hogy megállapítsuk: a motorkerékpár-vezetőkkel az eddigieknél jóval töbA Jóízűséget a karavónvezető biztosítja: — Nóta! — Majd, mint aki kételkedik füle épségében, újra fölordít! — Nem hallom! És addig nem is nyugszik, amíg nem hallja! így értünk el a Remete-rétre. (Csak akkor még nem tudtam, hogy úgy hívják. Meg nem is nagyon érdekelt.) Aztán újabb lendület Egy szuszra Orfű. Ott megmártóz- tunk. — Na, nem a tóban, az akkor még nem volt! —, o saját verejtékünkben. Hogy ott el ne unjuk magunkat, társasjátékokat találtak ki számunkra, amivel eldévajkod- tuk az időt. Aztán vissza! Kérleltek bennünket yabb nótázásra. Mi meg kinéztük a következő telefonpóznát, hogy ott roskadjunk össze, meg a következőt, hogy ott Sok pózna volt! Néhányon össze is roskadtak, de kevesen. Mondom, aggasztóan fiatalok voltunk! Kettőt azonban megtanultunk: 1. Mi a különbség a menés és a mászkálás között? 2. Nem jó a gyalogosnak! Hogy mégis megszerettem Orfűt? A csoda tudja, szívesen megtenném még egyszer azt az utat. Néhány feltétel azonban alighanem hiányzik hozzá. 1. Nem vagyok húszéves. Ahogy számolom ez az egy elég isi Szőllösy Kálmán bet kell törődni, ha art akarjuk, hogy közlekedésünk biztonsága javuljon. Mig a személygépkocsi-vezetők többsége jól szervezett tanfolyamokon, képzett oktatóktól sajátítja el a KRESZ- és a műszaki ismereteken túl a defenzív vezetést, a mozgásismeretet és vezetéstechnikát, ad- diq a motorosok csaknem 100 százaléka ezt magánúton teszi, egymástól jól. vagy rosszul tanulnak meq motorkerékpárt vezetni. Az autósok viszonylag széles táborát fogja össze a Magyar Autóklub. Ezzel szemben a motorosoknak nincs önálló országos szervezetük. Létezik ugyan az országban, így megyénkben is néhány motoros klub, de ez csak vízcsepp a tengerben. A meglévő motoros klubok többsége csak vegetál, mert nem találnak támogatókra. Pedig a motorosok képzéséért a jól működő motoros klubok tehetnének legtöbbet. Erősítsük a klubmozgalmat! A motorosok qondjainak megoldásában sokat segíthetnek a művelődési házak. Úgy mint a Pécsi József Attila Művelődési Hóz teszi. A József Attila Művelődési Házban 1972-ben alakult meg mintegy 20 fővel a motoros klub. Azóta létszámuk többszörösére növekedett és a megye legjobban, legaktívabban működő klubjává fejlődött. A klubtagok zöme fiatal és így a " motorosok problémáinak megoldásán túl jelentősen .fejlődött . a művelődési ház egyéb kulturális, vagy politikai rendezvényeinek fiatalok által történő látogatottsága is. Baranya megyében va la menynyi jelentősebb településen működik művelődési ház, így a lehetőségek adottak. Segítsünk fiataljainknak, hogy elejét vehessük az értelmetlen tragédiáknak és minél kevesebb emlékük legyen, amire idősebb korukban nem szívesen gondolnak vissza. Támadás Sándor r. hdgy. az MKBT titkára * Elkészült a Harkány—Sellye— darányi út Harkánytól Vajszlóig terjedő szakaszának felújítása. A KPM Pécsi Közúti Igazgatósága 4-rő| 6 méteresre szélesítette az útpályát A munkát Drávafok és Szigetvár között folytatják. • Félszélességben lezárták a Rákóczi utat a Rózsa Ferenc utcai csomópontban, gázvezetéképítési munkálatok miatt. A munkák előreláthatóan több hétig is eltartanak. Megkezdődtek a X. nemzetközi hortobágyi lovasnapok Tizedik alkalommal rendezte meg ebben az esztendőben a l nemzetközi lovasnapokat a hor- ' tobágyi intéző bizottság. A ju- | bileumi program előversenyein pénteken délelőtt álltak rajthoz az első lovasok a mátai pályán, amelyet erre az alkalomra felújítottak. Több mint 200 lovas és ló vonul fel a nézők előtt három nap alatt. A programban szerepel az országos és területi hajtóverseny, az ifjúsági lovasok díjugratása, a díjugra- I tó csapat és egyéni verseny, a barátság staféta-ugratás, a hortobágyi díjugratás, a csikósok versenye. A fogatversenyen tizenhét négyes és 12 kettes fogat áll rajthoz. legkiválóbb hazai lovasok mellett svájci, osztrák, lengyel és szlovák versenyzők is indulnak. A hortobágyiak a Debreceni Népi Együttessel mutatják be (pusztai pásztóijelenetüket
