Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)
1974-06-27 / 174. szám
6 DUNANTOLI NAPLÓ 1974. Június 27. „A Nagyhídi út valóban útnak számít" Maulbertsch-kiállítás fl »áros déjj peremén Nem is olyan régen csak a hivatalos utcalajstrom és a térkép bizonyította, hogy a Nagyhídi út valóban útnak számít, — alig volt szélesebb egy sze- kérnyomnál, s a sárról jobb nem beszélni... Mindez hamarosan már a múlté lesz, mert a közeli napokban átadják az új Nagyhidi utat Ott, ahol a salakdombfól az erőmű felé tartó zárt „szállító- szalag" átíveli a Felszabadulás utat, a „merészebb” autósok — nem sokat törődve az á'ljt parancsoló védőkorláttal ráfordulnak a most épülő Nagyhidi útra. Onnan, irány a Déli-ipari út, és máris rátérhetnek a Bolgár Néphadsereg útjára. Az új út bejáratánál a vadonatúj drótkerítésen belül mértani rendben téglarakások, gerendák és betonoszlopok magasra rakva, — a Pécsi Építőipari Szövetkezet új telepe. Mögötte a régi téglagyári gödröt feltöltötték, melynek szomszédságában — az új út nemrég elkészült, 40 méter hosszú hídja alatt — szénnel megrakott tehervonat dübörög. Az út mindkét oldalán a gépek harapta földbe az elmúlt napok nagy esőzései arasznyi barázdákat róttak. Építőmunkás ezen a részen egy sem akad. Aztán egy sárgára mázolt autóra szerelt berendezés közeledik, locsolja az út rézsűjét. — Füvesítünk — mondja a gépkocsi vezetője. — Vízzel? — A fűmagot vízzel, ragasztóanyaggal és szervestrágyávaJ kevertük össze. A munkálatokat Somlósi fenő, az Aszfaltútépítő Vállalat mérnöke irányítja: — A napokban láttunk hozzá a 18 centiméter vastag aszfalt- burkolat terítéséhez. A nyolcmillió forintos munkával július első napjaiban végzünk. Aztán mehet a forgalom ... Az új út néhány fontosabb adata: az építés egy esztendővel ezelőtt kezdődött, melynek során 50 ezer köbméter földet mozgattak meg az emberek és a gépek. Az út alapozásához 2500 tonna forgácskövet használtak fel az építők. A pontosan ezer méter és 50 centi hosszú, az egyenesekben hét, az ívekben pedig kilenc méter széles úton négy hidat vertek, melyek közül a vasúti pálya felett áthúzódó a leghosszabb, negyven méter. Ahogy a Gerle utca találkozik az új úttal vörösesbarna, deréknyi vastag vascsövek fekszenek. Mellette árkot ásnak a munkások: fektetik a gázvezetékeket. Megyünk tovább az úton. Az ember bolygatta, formálta táj egyszeriben elcsendesül, mintha falusi országúton járnánk: bal oldalon hangulatos nyárfasor. Mögötte a réten szénaboglyák. Egy ember kaszál. Kissé távolabb, az út jobb felénél konyhakertek és nádasok váltják egymást A Basamalomi, a Nagyhidi és a Déli-ipari út torkolatánál ismét zajos lesz a környék: a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat telepén bódékat ácsolnak az emberek. — A Budapesti Földgéptől jöttünk. Ideszállásoltak bennünket, — a kubikos és a szerelő brigádot — mondja Fodor Lajos brigádvezető. — Mi dolgozunk ott fönn, az új út mellett: csináljuk a 400-as gázvezetéket — Hogy állnak a munkával? — Mintegy 1800 folyóméter már a földben van. A Balo- kánytól a Gerle utcáig húzódó részben. Most a Gázmű felé haladunk. A köztisztasági telephelyével szemben lapostetejű, kis épület előtt versenydobogó árválkodik. Szerény táblácska hirdeti, hogy ez a terület a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság íjászaié. Az Ipari út jobb oldalán a hajdani zagytó töltése magasodik, a másik oldalon pedig feltűnnek a hőtávvezeték ezüstösen csillogó csőkötegei, amelyek az út mellé szegődnek, s elkísérik egészen a Bolgár Néphadsereg útjáig. A zagy-tó után nádasok következnek, meg kisebb-nagyobb szeméttelepek, majd pedig néhány kopott lakókocsi, roskatag bódé és csőhalmaz sejtet újabb építkezést ezen a környéken. — A CSÖSZER-é az a telep — tájékoztat Karagits Menyhért, a DÉLVIÉP munkavezetője, akivel az öreg-Tettyei-árok hídjánál találkoztunk. — A CSŐSZER tavaly elkészítette a Tettyei-ároktól a kertvárosi hőa Szépművészeti Múzeumban A Szépművészeti Múzeum gyűjteményes kiállításai között rangos helyet foglal el a június 28-tól megrendezésre kerülő „Maulbertsch és kora” című kiállítás. Franz Anton Maul- bertschnek, a XVIII. század egyik legnagyobb festőegyéniségének életútját, munkásságát csak töredékesen ismerjük. E. Go'd- schmidt morvaországi Maul- bertsch-emlékeket felölelő disz- szertációjában a festő oltárképeivel foglalkozik. A mai Maul- bertsch-kutatásban Garas Kláia, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója szerzett kimagasló érdemeket. A kiállítás kapcsán jelentkező néhány összefüggésre szeretném felhívni a kiállítást megtekinteni szándékozók és az érdeklődők figyelmét. A reneszánsz, majd a XVIII. század gyakrabban foglalkoztatott mestereihez hasonlóan, Maulbertsch is csak úgy tudott nagy számú megrendelőinek eleget tenni, ha a maga köré csoportosított tanítványok, segédek részt vettek tevékenységében. Műhelyének léte és működése azonban nem jelentette o mester tevékenységének csökkenését. Maulbertsch — különösen első korszakában — képeit teljes egészében maga festette, s ezek a festmények kivétel nélkül kiváló alkotások. Hatása a kortárs festők alkotói megnyilatkozásaiban érvényesült Szín- és formavilágának gazdagsága, kiegyensúlyozott kompozíciói tanítványai és követői körében is kimutathatók. A festő művészetének két változatban felismert kompozíciós nyomait Baranya megyében is sikerült kimutatni. A mohácsi, volt ferences templom — korábban Dorff- maisternek tulajdonított — főoltárképe a XVIII. század szokványos felajánlási jelenetei közül való. A téma nem sok variációs- lehetőséget hordoz magában, mégis figyelemre méltó a komponálás módjában, az alakok elhelyezésében és megjelenítésében jelentkező hasonlósága a „Maulbertsch követője” néven emlegetett festőnek a Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő, arányaiban, Kifejezőerejében kevésbé sikeres — felajánlás-képével. A mohácsi kép Johann Baumgartner munkája. Kérdés, hogy honnan származik „Maulbertsch köve- tőjé"-nek kompozíciós ötlete, s miként került vele kapcsolatba Baumgartner? A jelek arra vallanak, hogy a mohácsi festmény a Szépművészeti Múzeum ismeretlen szerzőtől származó felajánlás-képén keresztül Maulbertsch hatásának köszönheti szerkezeti felépítését. Igen érdekes egy másik, ugyancsak baranyai vonatkozású, de konkrétabb maulbertsch! hatást tükröző kompozíció fejlődéstörténetének vizsgálata. A mariánus tematika XVIII. századi festészeti példányai nagy számban maradtak fenn. Például a Mária mennybevitele téma egyik kompozíciós variációjának többszöri ismétlését Maulbertsch több neves kortársának feldolgozásában is megfigyelhetjük. A konceptus első XVIII. századi megjelenését S. Riccinek 1734-ben a bécsi Karls- kirche számára készített oltárképe jelentette. Schaller borsmonostori Assumptiója 1757-ben ennek a kompozíciónak felhasználásával készült Sorrendben a következő Maulbertsch volt, aki a témában a már bevált szerkezetet jelentéktelen változtatásokkal több ízben is alkalmazta. Mérsékelt lendületű győri Assumptiója csaknem azonos módon ismétlődik Dorff- maister vajszlói oltárképén, ahol a Maulbertsch-műhely hatása a legkézenfekvőbb. A Dorffmais- ter képén szereplő alakok mozdulata, testhelyezte, de a kompozíció szerkezetében rejlő sajátosságok is a győri vagy a hozzá igen hasonló Maul-i(j bertsch-kompozíciók megismételt, azonos megoldásai. Maulbertsch egyéniségének, művészi kisugárzásának baranyai nyomait csupán szerény kiegészítésként egy — a kiállítás kapcsán felmerülő — problémakör részeként tártuk fel. A Maulbertsch-műhely tevékenységének kutatása további nézőpontok kidolgozását teszi szükségessé, amelyek a művésznek és körének több oldalról történő vizsgálatát igyekeznek elősegíteni. Ezt a célt szolgálja a Szépművészeti Múzeum gyűjteményes kiállítása. Boros László tanár központig a vezetéket. Most a Hőerőmű alatt dolgoznak. — A DÉLVIÉP-nek mi köze ehhez a munkához? — Mi vagyunk a generál kivitelezők. Az Erőmű és a Tety- tyei-árok közötti mintegy három kilométeres szakaszon megcsináltuk a vezetéktartó beton- tuskókat, összesen 180-at. Most ennek a vízfolyásnak a rendezésével vagyunk elfoglalva. — Mikor adják át teljes egészében a hővezetéket? — Az 52 millió forintos beruházással szeptember 15-re végzünk. így a fűtési idényben már ezeken a csöveken jut el a meleg Kertvárosija. A Légszeszgyár utcai kereszteződésnél két telephely mellett suhan el az autó. Ide költözött a Szigeti útról mintegy fél esztendeje a XIV-es Autójavító Vállalat roncstelepe, s itt kapott helyet a Mecsekvidéki Pincegazdaság göngyölegtelepe. Aztán lassan végére is érünk a Déli ipari útnak. Mécs László Holnap nyílik a kerámiakiállítás Holnap délelőtt tizenegy órakor rendezik az első magyar kerámia kiállítás ünnepi megnyitóját a pécsi Köztársaság téren. Ünnepi megnyitót dr. Szabó János építésügyi és városfejlesztési államtitkár mond. A több mint négyezer négyzetméteres területen megrendezett porcelán és kerámia parádét a nagyközönség július hetedikéig tekintheti meg. A kiállítás hétköznap reggel tíz órától este nyolc óráig tart nyitva, vasárnap reggel nyolc órától este nyolc óráig tekinthető meg. GÉPKOCSIVEZETŐKET FELVESZ a Postai Gépjármű Szállítási Üzem. Jelentkezés: PÉCS, DIOSI ÚT 51. SZÁM Garázsvezetőnél. Holnap nyílik a kerámiakiállítás A Zsolnay Porcelángyár díjazott kollekciójából Fotó: Benkő Antal Török János első díjas porcelán kisplasz- Nádor Judit első díjas kerti plasztikája és Kóródi Gábor Porcelán-fajansz falitálak és váza. Kerámia díszkutak. Kovács István és felesége, valamint Istóko- Fürtös György harmadik dijat nyert munkái kovics Kórolyné munkái. A zsűri megosztott második dijjal jutalmazta.
