Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)

1974-05-09 / 125. szám

A

DUNANTQll NAPLÓ

1974. május 9.

Magyar katonák emlékműve Zlata Korunában

Honvédek menyasszonya

Von egy íalu Európában, ahol a felszabadulás ünnepén egykori magyar katonák sírjához mennek el az emberek, az ő sírjukra teszik le a tavasz virá- -jait. Tizenkét fejfát fog össze az emlékmű Ötön közülük ez olvasható: Bence Pál honvéd. Berkes Mátyás honvéd, Gergely Mihály honvéd, Krivanjek György honvéd, Balázs Lajos zászlós.

Ez a falu Csehszlovákiában van, közelebbről Csehországban, annak is a déli részén, a Moldva forrásának vidéken Zlatá Korunában. A történet, amely miatt az ősi cseh falu örökre szívébe zárta a magyar honvédeket, emberi, szomorú és mégis felemelő.

Azon az ígéretes 1945-ös tavaszon Csehország földjén még dúlt a háború. Hullámai magyar katonai alakulatokat sodortak messze nyugatra. A mély

erdők, magas hegyek közé zárt kis falvak menedéket adtak nekik. Befogadták őket a házakhoz, a honvédek pedig segítettek az ottaniaknak a ház körül a földeken.

így volt ez Zlatá Korunában 's, ahol több száz magyar katona várta rejtőzve Mars isten elvonulását. Számukra az esztelen háború véget ért. Illetve mégsem . ..

Egy napon valahonnan egy német tiszt vetődött az eldugott, kis faluba. A közelgő tavasztól, a szabadság mámorától megittasodott falubeli legények, alkalmasint néhány nyak leves kíséretében, megszabadították a nácit revolverétől, s hagyták, fusson, amerre 'át. Az meg visszarohant alakulatához, s dühében csakhamar a falura zúdította SS-cimboráit.

A faluban lévő magyar katonák hallották, látták a boszszúra éhes német különítmény érkeztét és évek tapasztalatából ismerték a fasiszta bosszút. A csendes tavaszi napon egy szemDillaniás alatt elérkezett a döntés nehéz órája. Ők a faluban egyedül fegyveres emberek meglapuljanak, s hagyják a nekik menedéket nyújtó házigazdákat lemészárolni, vagy álljanak ki mellettük, ahogy ezt a becsület kívánja?

Balázs Lajos zászlós géppuskás raja az utóbbit választotta. A faluba vezető hídnál foglaltak tüzelőállást, s amikor a hídon túl feltűntek a csukaszürke egyenruhák — megnyitották a tüzet. A cseh falu ki- lencszáz éve vezetett krónikájában ezt írják halálos . csatájuk perceiről:

„Nagyszerűen verekedtek a magyarok. Nehéz géppuskájuk Hosszú sorozataival megállították az SS-ek első hullámát. De

ez sem segített Mindannyian elestek. Parana, .jkuk, a 38 éves Buiázs Lajos házról házra visszavonulva, az utolsó töltényig harcolt . , "

A német alakulat megszállta a falut. Néhány óra ciat‘ véres bosszú; ál't, maid elhordta az irháját. S Zlatá Korunában megkezdődött a temetés. A falu az öt magyar fiút ős> cseh szokás szerint helyezte örök nyugalomra. Errefelé legenyem- bert úgy temetnek, hogy párja menyasszonyi fehérben búcsúzik tőle a sírnál- Akinek az életben nem volt senkije, annak temetésére a falu legszebb lánya ölti fel a menyasszonyi fátylat. A magyar honvédek síriánál a kis cseh falu tanítónője búcsúzott, a távoli kedves helyében . . .

És ma, május 9-én, országuk nemzeti ünnepén, Zlatá Korunában ismét elzarándokolnak a falubeliek a sírhoz, a magyar fiúk emlékművéhez, amelyen so-* ha, soha nem hervad el a friss virág.

Firon András

Ötvenéves iskola

© Helytörténész úttörők © Hatezer kötetes iskolai könyvtár © Szocialista szerződés üzemekkel

A gyerekek már ősz óta gyűjtik iskolájuk történetének dokumentumait. A pécsi Egyetem utcai Általános Iskola tanulói eljutnak a levéltárba, a könyvtárba, de legfőképpen iskolájuk egykori növendékeihez, volt tanáraihoz. A fennállásának 50. évfordulóját ünneplő pécsi oktatási intézmény története így áll össze a gyerekek szorgalma és gyűjtése révén. ízelítőül néhány kép az iskola történetéből,

Az úttörő munka részét jelenti ez a helytörténeti búvárkodás. Egy olyan úttörőcsapat tagjai mozdultak me9, amely kiváló ténykedéséért a közelmúltban megkapta a Marx Ká- , r°ly csillagot. Kulturális hagyományaik ápolásáról sem feledkeznek meg. Húsz éve rendszeresen működik a kórusuk, A 25 tagú kamara- és száz tagú nagykórus az utóbbi évtizedben mindiq arany oklevelet nyert A hatszáz tanulónak egyharmada vesz részt a' 12- féle szakkör munkájában. Fotóznak, kézimunkáznak, sportolnak, táncolnak, zenélnek. Vannak, akik a közlekedést, a matematikát és az eszperantót tanulják. Nagyon kedvelik a kesztyűvarró szakkört. Foglalkozásaikat a kesztyűgyárban tartják. A eszközkészítő szakkörben a diákkezek szemléltető eszközöket állítanak elő. Az Egyetem utcai oktatási intézmény orosz tagozatú iskola. Alsóban már Hl—IV.-ben megismerkednek az orosz nyelvvel, az A-osztályokban, heti három órában. Ez folytatódik heti öt órában a felső tagozat A-osz- tólyaiban. Kétszáz tanulót érint ez a fajta nyelvtanulás.

Az iskolások több mint 70 százalékának a szülei gyári munkások. A beiskolázási körzetet a Bajcsy-Zsilinszky, a Kossuth Lajos, a Légszeszgyár

EniihezSk, figyelem!

A DÉl-DUNÁNTOLI TÜZÉP VALIALAT

Gorcsönyi 1. és

Mohácsi 1. számú TÉGLAGYÁRÁBÓL

10 százalék engedménnyel ÉRTÉKESÍT

május 31-ig B 30-as BLOKKTÉGLÁT

Befizetés :

TÜZÉPés

ÁFÉSZ-TELEPEKEN.

utca és az Irányi Dániel tér által bezárt terület jelenti. De a „vonzáskörzetekből”: így Hirdről, Kozármisleny-Üjtelep- rő| és Pécsudvardról js járnak be. A napköziben kétszáz diáknak biztosítanak helyet reggeltől délután ötig. A hatezer kötetes iskolai könyvtár gyakran második otthont ad a bejáróknak és a napköziseknek szervezett játékos, könyvet megszerettető foglalkozásaival.

Az iskola kapcsolatai főként gyárakkal, üzemekkel alakultak ki. A pécsi Szolgáltatóipari Vállalattal kötött szocialista szerződésük 15 éves már. Hasonló szerződés jön létre még az idén a pécsi Hőerőmű kalorikus brigádjával. Jól alakultak a kapcsolatok a Gázmüvek, az Építő- és Tatarozó Vállalat, a Dohánygyár brigádjaival, a pécsi MHSZ-lövész- klubbal. A Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanárai, hallgatói nemrégiben olyan fizika-kémia előadótermet szereltek fel, amelyben részben programozott oktatás folyhat.

A széles bejárati folyosó márványtáblája arról, tanúskodik, hogy a ma is látható kétszintes épületet 1923-ban emelték Pilch Andor műépítész tervei alapján. Először 1924-ben tanítottak az Egyetem utcai iskolában, amely 1948-ig nyolc- elemis leányiskola volt. Az első nevelőtestületben húszán, a maiban negyvenen oktatnak- nevelnek. A bővülés, a korszerűsödés útját jelzi az alagsori napköfei (az ötvenes években alakították ki), a különálló műhelyterem (1961). a kézilabdapálya (1970), nyelvi labor (1971), központi fűtés (1972),

oz orvosi szoba (1972), önálló könyvtár, nevelőtestületi szoba, fizika-kémiai előadó (1974). Létrehozásukban a patronáló vállalatok, üzemek szocialista brigádjai sokat dolgoztak társadalmi munkában.

Iskolájuk félévszázados történetét Igyekeznek felderíteni az úttörő krónikások. Tanári magyarázatok teszik helyre a tényeket, adatokat, értékelik múlt és jelen világát. A haladó történelem iránti tisztelet erősödik meq így és természetesen a szülőváros iránti szeretet is.

A pécsi Egyetem utcai Általános Iskola, május 25-én ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Ez alkalomból az iskolának kiváló és példamutató munkájáért átadják a KISZ KB Vörös selyem zászlaját.

Foto: Nyárfás Balázs

! ; ,

A Rókus domb remetéje

Ki volt Idrisz baba?

Á Rókus-domb északnyugati részén, a Gyermekkórház alatt húzódó parkban áll Idrisz baba türbéje, vagyis síremléke.

Ki volt Idrisz babra?

A kérdésre Ibrahim Pecsevi török történetíró és Evlia Cselebi híres török utazó leírásából pontos választ kaphatunk.

Ibrahim Pecsevi, vagyis Pécsi Ibrahim 1574 körül született Pécsett. A törökök egyik jeles történetírója, aki többek közt megírta az 1591—1606-ig .tartó tizenötéves háború történetét. A mohamedán időszámítás szerint az 1000-ik évben (1591 — 92.) valószínűleg akkori gondviselője, Lala Mohammed basa, későbbi nagyvezér megbízásából Boszniába utazott.- Akkoriban kezdődött meg a tizenötéves háború azzal, hogy Dervis Hasszán basa, aki egyébként Ibrahim Pecsevi anyai nagybátyja volt, ostrom alá fogta és elfoglalta Bihács várát, és Újvárt (Petrinját). Ibrahim Pecsevi útja szülővárosán át vezetett, és pár napot itthon töltött. Ez alatt az idő alatt találkozott Idrisz babával. Az öreg török szent embert emberi közelségbe hozva csodálatos közvetlenséggel beszéli el ezt. a találkozást.

,,A mi városunkban, a gyönyörű Pécsett,” — írja, — „akkor egy Idrisz baba nevű jövendőmondó élt, kinek néhány csodatétele nyilvánosságra jutott és szentnek tartották. Sírja fölé nemrég magas kupolát építettek és a zarándokok jótéteményekben részesülnek ott, mivel némelyek, kik odajönnek, fogadalmi ajándékot és alamizsnát osztanak. Abban az időben még életben volt Találkoztam

vele és azt mondtam neki: „Apó Boszniába megyek, nem izensz valamit Hasszán basának? De bizony izenek", — felelte —, „bárhová megy, szerencsés lesz, — a szentek lelkei segítik őt, sőt a felséges Allah kegyelmének közvetítője, Ali is vele lesz és katonáival. Ezt mondd meg neki!” — Jelenlevő testvéreim egyike azt kérdezte tőle: „Apó, kivánsz-e valamit?! — mire ezt válaszolta: „Vallahi!' (Allahra!) a köoenye- gem már elavult — egy köpenyeget kívánok."

A továbbiakban Ibrahim Pecsevi elmondja, hogy Hasszán basa korábban szegedi bég volt és megfordult a család pécsi házában is, Szegedről ugyanis a szigeti vár őrzésére rendelték és útközben Pecse- viéknél szállt meg. Most Banjaluka közelében találkozott vele, ahol a török seregek kibontott zászlók alatt, trombitaszóra éppen gyakorlatoztak. A basa kardoson, csizmásán o tanácsterméül szolgáló épület erkélyén üldögélt. Nagy szeretettel fogadta unokaöccsét, aki átadta neki Idrisz baba izenetét.

„Nagyon örült neki” — írja Pecsevi, — „és ismételten kérdezte, hogy még mit mondott. Az apó szavait talán tízszernél többször el elmondatta velem."

Evlia Cselebi (született 1611- ben Konstantinápolyban) az 1600-as évek közepe táján járt Pécsett és Idrisz babáról a következőképp emlékezik meg:

„A Szigeti-kapun kívül déli irányban hajló főút jobb oldalán paradicsomkerthez hasonló, hegyes földön egy igazhitű orvos élt, aki az orvosi tudományokban olyan volt, mint a Messiás. Szerette ezt a helyet, ezért itt tartózkodott. Sirja fölött kupola vagy másféle épület nincs, csupán egy hosszú márványkő, melyen különféle nyelveken való írást lehet látni: Idrisz baba bucsujáró helye. Ez az ember az 1000-ik esztendőben (1591/ 92) élt és az öregek többféle csodáiról beszélnek. Nisándzsi Mehemed basa bucsujáró helye, — ő a Kászim dzsámija közelében van eltemetve.”

A két török író leírása alapján összeállíthatjuk a már életében szentként tisztelt Idrisz baba arcképét. Szerette a természetet, azért választotta tartózkodási helyéül a városfalakon kívüli dombot. Nagytudású orvos, akinek csodatételeiről beszélnek az emberek. Ne feledjük, hogy abban az időben, ha valaki megbetegedett, el lehetett rá készülve, hogy meg is hal, és szinte csodának számított, ha a beteg életben maradt. Idrisz baba nyilván sok beteget meggyógyított, ezért kerekedett csodatevő híre, ezért tisztelték s hívei ezért gondoskodtak ellátásáról. Haláláig szegénységben élt.

Ibrahim Pecsevi friss, interjúként ható elbeszélésében jóslás közben mutatja be a török Pécs híres szent emberét. Azt jósolja meg, hogy Hasszán basa minden vállalkozását szerencse kíséri. Az öreg szent ember ebben tévedett, mert Hasz- szán basa a királyi hadakkal Sziszek alatt vívott súlyos harcokban nemsokára elesett.

Ügy Pecsevi, mint Evlia Cselebi megemlékeznek arról, hogy halála után sírja búcsújáró hely lett.

A helyet, ahol élt és meghalt, már-mór nem keresik fel zarándokok. Teste már nem nyugszik magyar földben, mert tetemeit a törökök az iránta századok múltán is megnyilatkozó kegyeletből török földre szállították.

Dr. Leidecker Lajos