Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)

1974-05-19 / 135. szám

Környezetünk kultúrája (2.)

Kiskanál és divat

A Iriskonái igazán gyönyörű. Egy Hasán fekvő, félmeztelen, kinyújtott lábú-karú néger rabszolganőt mintáz a nyele. Mintha csak úszna a test, de az előre tolt kezeket immár soha nem tudja hátrahúzni, mert a karján-tenyerén tartja magát a kanalat, amellyel levest. bármit szürcsőlni lehet Nem nagyobb az egész, mint egy jól megtermett kávéskanál, s igazán csak a régészek a megmondhatói, hogy az egyiptomiak mit kanalaztak vele. Mert a nemes fából faragott színes kiskanál egyiptomi munka. A Louvre egyik féltve őrzött kincse — ámbár Budapesten is van hasonló —, s ha egy francia filmes néhányperces művet forgatott volna róla: egész sor dijat nyerhetett volna a kiskanállai a különböző fesztiválokon.

Jó lenne ezzel a kiskanállai valami finom ételt enni? ValóKétségtelen, van ebben sok igazság, de a divattervezők a megmondhatói, hogy sok mindent kitaláltak már, sőt nagy energiával reklámozták is. s mégsem fogadta el a közízlés, nem lett belőle divat. Többnyire csak abból a tárgyból lesz divatos holmi, amely iránt a közönségben bizonyos várakozás, •befogadási készség von.

S végül is a divat tervezői, a mai lakáskultúra kialakítói a mi korunkban élnek, nem is tudnak attól nagyon eltérő divatot létrehozni, mint amire a nyersanyagok és az ipar technikai színvonala lehetőséget od. Ha van valami érdekes, sajátos a huszadik század lak- berendezési divatjában, az éppen az, hogy már nem az

egyes kézműves mesterek alakítják ki a tárgyak formáit, hanem azok többségét művészek tervezik. A gépen előállítható kiskanál formáját, éppen úgy, mint a villanylámpa kapcsolóját, a vízcsapot és a tv-készü- íék dobozát Formatervező művészek.

Mi a művészet egy vízcsap forgógombjának a kitalálásában? Milyen szabályai vannak ennek új művészeti ágnak? Mi a szerepe az új meg új, megmunkálásra alkalmas anyagoknak a divatban? Mi a helyzet a színekkel? Ezekre d kérdésekre keressük a válaszokat a sorozat folytatásában.

Bemáth László

Kamaraopera- és kamarabalett szemle

Negyedik alkalommal rendezik meg Eszéken a Kamaraopera és Kamarabalett Annáiét.

Tekintettel Eszék határváros jellegére, minden esztendőben meghívnak egy- egy magyar színházat, vagy együttest is. így 1971-ben a Pécsi Nemzeti Színház járt odalent, s a balettegyiittes bakfark: fantázia és Kincses: Mit takar a kalapod? című egyfelvonásosát mutatta be

Idén a Pécsi Balett Tóth Sándor: Mezítláb című, hat kis darabból állá sorozatával mutatkozik be Eszéken.

színű leg nem. Alighanem zavarná a kanalazót a tudat, hogy egy kis szobrot fog az ujjai között, még ha pici is ez és fából van. Ha nem tudnánk, hogy kik csinálták, akkor is inkább dísznek raknánk ki a szobánkba.

AZ IRQALOM ÁQAI

Természetesen több ezer éve az a magas rangú egyiptomi főúr - talán főpap, talán főpohárnok, esetleg éppen a fáraó — forgathatta a kezében. Tárgy volt csupán, nyilvánvalóan rabszolga, s ha^ kedve úgy tartotta, az élőt is „mártó gat háttá" a vízbe vagy bármibe. A kiskanál figurája éppen úgy tartotta a kanalat, mint az élő szolga a csészét, ha ura vizet kérf tőle. íme, egyetlen bájos kiskanóL hogyan tükrözi egy kor életszemléletét, s egyben művészi színvonalát is.

Vajon a mai kfskanalalnk is képesek ilyen „tartalmakat" hordozni? Bizonyos értelemben igen. Ha újabb ötezer év múlva egy tudós régész megvizsgálja a mai „kanál-leleteinket", először is az anyagok sokféleségén lepődhet meg. A filléres, már nem ritkán ingyen is osztogatott műanyag kanálon kezdheti, s folytathatja az alumíniummal, az alumíniumötvözeteken át az alpakkáig, az ezüstig, és ritka kivételként az aranyig is eljuthat Az anyagokból, oz előforduló? gyakoriságából azután egész szép kis értekezést írhat a huszadik század társadalmi réte- geződéséről.

és o minta? Hiszen a kiskondáinkon általában még minta sincs. Legföljebb néha, a préselőgépek egyenes vonalokat nyomni tudó, minimális díszítése. Ebből is lehet következtetni. Például arra, hogy nem egyedileg készítették a kanalakat hanem nagy sorozatban. Vagy arra, hogy a huszadik századi ember talán nem szerette annyira a cirádát, a kacskaringós mintát, mint mondjuk a tizennyolcadik századi. 5 ha a tudós jól ért a munkájához, a kis részletkülönbségekre is figyel, akkor azt is felfedezheti majd, hogy a huszadik század második felében újabb változások álltak be az evőeszközök divatjában. (Hiszen a kiskanál ebben az időben már többnyire az étkészlet - család-tagjaként jelentkezik.) Megfigyelheti például hogy kanál formája a tojásalakból gyakran a szegletes felé tolódik el. A késeknek egyre sűrűbben van a nyele és a pengéje egyetlen darabból. Felfedezheti hogy a késforma közeledik ahhoz a szikeformához amellyel a sebészek operálnak. A villa ágai rövideb- bek és tövükben tömzsibbek.

Persze — mondhatná bárki — változik a divat. Az evőeszközök divatja is. Mint ahogyan változik a lámpatesteké, a villanykapcsolóké, a vekkerórák formájáé, a tányéroké és a csészéké is. Nincs ezen semmi csodálkozni való.

Csodálkozni természetesen semmin s*m kell feltétlenül, de nem jó mindent a „divat" szóval elintézni. Még akkor sem, ha a divatot - nemcsak a ruházkodásét — gyakran irányítják. Kitalálnak valamit, nagy reklámhadjáratot kezdenek, s egyszerre csak az lesz a divat, amit fél éve még rondának, formátlannak tartott a közvélemény.

Sokáig úgy ék sz emberek

tudatában Galambos! László, mint o testet öltött életöröm. A Láng örömei c. kötetében olvastunk ugyan néhány szép verset a testi fájdalomról és az elmúlásról, s az ismerősök azt is megszokták, hogy a csendesebbé vált költő két vers között főként orvosi leleteit értelmezi, — de- hát ki figyel félpercnél tovább a más bánatára? S főként ítéleteinket nem változtatjuk meg. Galambosi László tehát az érzéki örömöket kedvelő, kedves bohém fiú, akinek verseiben úgy zubognak a képek, mint valaha torkán a nagyfröccs. (Ügy tűnik manapság lakóhelyet kell változtatni az embernek — pl. Pécs—Budapest viszonylatában — ahhoz, hogy új képet alakítsanak ki róla embertársai.)

Naponta találkoztam vele. Megszoktam, hogy teát vagy málnát rendel a kávéházban. Tudomásul vettem, hogy rokkantsági nyugdíjba ment, s kicsit örültem: végre van ideje verset írni. Néha gúnyolódtam: most biztos megírod a nagy eposzodat

Oj kötete, Az irgalom ágai megdöbbentett A verseket ismertem, de így együtt volt döbbenetes az 1970, 71, 72. év termése.

A kötet kétharmadát igen rövid, sőt négysoros versek adják, a korábbi évek epikus hangvételű verskolosszusaival szemben. A hosszabb költeményeket Is részekre szaggatja, csillaggal, alcímmel. A kötet kilencvenhéf verse közül hatvanhat foglalkozik a halállal, elmúlással, s ebből mindössze négy vers ünnepli a gyászból, halálfélelemből való kilábalást vagy ennek szándékát

Olyan régi kulcsszavai, mint „láng, tűz, égi" új jelentést kaptak az új kötet verseiben, s o legtöbbet előforduló szavak: tél, hó, jég, öreg (mint jelző), örvény, süllyedni, merülni, koporsó, csontok, koponyák, kő, moha, varjú, bárány — lettek.

A versek legtöbbjét olvastuk már folyóiratban vagy a Dunántúli Naplóban, hogyhogy nem tűnt fel eddig ez a halálközelség?

Galambosi nyelv! fölénye,

generatív nyelvi készsége, úgy szublimálja költészetté a látott és megélt valóságot, hogy az o legnagyobb természetességgel van jelen verseiben. S ami természetes, azon ritkán gondolkodunk el. Nála is költői eszközeire figyeltünk inkább tartalmi helyett Vagy ha a közvetlen tartalmat ki is fejtettük metaforáinak gyöngy-burkából, az érzelmi indítékot nem kerestük: miért erről írt?

Az irgalom ágai azért válik az életmű rangos kötetévé, mert bár a leg vigasztaló na bb emberi probléma az alapmotívuma, egyetlen sorában sem találkozunk siránkozással, jajongós- sal, ízlést irritáló önsajnálattal.

Galambosi huszadik századi költő. Ha halálfélelme van, nem oz érzéseiről ír, hanem az elmúlás természeti és társadalmi jelenségeiről, halál élményeiről, halottairól. így aztán az emberiséget féltő vagy anyjáért reszkető, harcos közéleti vagy bensőségesen lírai verseknek egyaránt mozgatója lehet életérzése.

Halottai, mintha csak másutt élnének. Olyan természetességGalambosi László versei

gél beszél velük, mintha sohasem lett volna az emberi tudatnak kétsége a másvilág létezése felöl. Ám aki humanizálta az életet, annak joga van a halált is humanizálni. Rég halott nagyszüleire emlékezve, nagyanyjához beszél. Elsorolva a közös emlékeket, berendez számára egy kis falusi hangulatú másvilági életet is. Közben megkérdezi:

Nagymama, mit főzöl nagyapának? / Mit csinál a jó öreg? Mintha bognárműhely / zaját hozná a fönti szél.

A vers utolsó részében a varázsszövegekre emlékeztető felszólító mondatok sorakoznak, hogy biztosítsák a kedves eltávozott kényelmét, majd három sorban a megkapó önieleple- zés:

Nem tudom mikor száll vallómra / a Kristólymadár. Ha megyek, ugye megvendégelsz / nagymama?

(Ugye megvendégelni)

Talán csak egyetlen versében, oz Utazás-ban fakad konkrét panaszokra, amiért nem válthatta valóra vágyait, amiért mindig kevesebbet kapott, mint amit várt. Ez a legkeserűbb és legdirektebb darabja a kötetnek. Utolsó két sorában így kesereg: „Az ember köröz, felszáll, megpihen. — Repül s nem látja röptét senkisem."

A méltóságteljes, ünnepélyes hangvételű versek mellett megtaláljuk a biztonságos forma- érzékkel teremtett eleven ritmusú verseket is. Borongó gondolatainak és képeinek ellensúlyozására sokszor használja a lüktető időmértékes sorokat, óm nem merevedik egyetlenszer sem klasszikus formába. Az élő nyelv alapján számítódnak verslábai, s a képek, gondolatok lüktetésének megfelelően váltogatja az emelkedő s ereszkedő metrumokat Érdekes formai megoldás a Ringató egyik részlete, ahol egy ereszkedő s egy emelkedő verslábból áll egy-egy sor: „Kőtekenőből — hull a virág. — Kőtekenőből — hajlik az ág." A sorok ritmusa is érzékelteti az elvont kép, a „kő- tekenő” ívét

Elterjedt hiedelem, hogy a magyar nyelvi közbeszéd menynyire természetesen tűri a jambikus mértéket Nos Galambosi versei azt is megmutatják, hogy a daktíluszokat épp ily természetességgel tűri nyelvünk. Ez csak véna kérdése. ahogy azt már Vörösmarty is bizonyította.

Galambosinak anyanyelve a költészet E nyelven képes újrafogalmazni, azaz birtokba venni a világot Életet halált Bő versterméséből két új kötet van jelenleg Is nyomdában, s nemrég fogadták el válogatott verseinek gyűjteményét Várva új köteteit a most megjelent könyv Rózsavértben e. versének utolsó soraival fejezném ki őszinte kívánságomat:

Soha többé fuldoklásba,

égő ágként üszök-gyászba.

Rózsavértből hófehérbe.

Soha többé feketébe.

Galambosi László: Az Irgalom ágai. Magvető Könyvkiadó. Bp. 1974.

Bükkősdi László

Galambosi László

Kard és könyv

Az ember idegenbe megy. Elhagyja házát löszágai fölperzselt pusztákon kavarognak jászol és kút után. A férfi tikkadton érkezik hordótetején kiáltozó vezérek, sanda kalmárok elé. A nő széttépi ünnepi fátylát fejékét gödörbe hajítja.

Hömpölyögnek az álarcosok, közrefogva az álarctalanokat Suhogtajták az áztatott kötelet Emelgetik a vérrel bemázolt poharat Sokasodnak a pancsolók, a földreborulók.

Nagy tárgyalások asztala fölé hajlók teknőc mozdulatokkal tervezik, a piramist melyben ravataloznák a háborút de még nem pókhálósodnak a fegyverek a világszemét kacatjai közt Még suhog a megátalkodott szél, mely megöli a szorgosság hasznát a szövetség ígéretét a kaptárok megtöltésének bizonyosságát. Cellák fölött, hol éberen kiáltott a kakas, a muskátlitarajú madár, a poroszlók sisakja villog, távol tartva a tanítványokat akiknek kezéből Hesett a kard és a könye.

Érettségi előtt

Holnap regei 8 órakor valamennyi középiskolában — a szokásos formaságok mellett — felbontják a lepecsételt borítékokat, és megkezdődnek az 1974. évi írásbeli érettségi vizsgák. Tanulók tízezrei — Pécsett és Boranyában 99 osztály 3031 érettségiző tanulója — hajolnak a magyar nyelv és irodalom választható írásbeli tételei fölé. hogy elkészítsék az első érettségi tárgy szakmai tájékozottságot, és általános érettséget: öszefüggések felismerését, rendszerezését és a jelenségek marxista—leninista értelmezését tükröző érettségi feladatuk egyik (írásos) részét. Az esemény más körülmények közt aligha érdemelne többet a szokásos egyszerű napi hírnél, s hogy most eltérünk ettől, nyilván senkinek sem okoz meglepetést. Más az idei érettségi. Sok szó esett változásairól és a megelőző oktatáspolitikai intézkedésekről, ám attól tartunk, mégsem elegendő ahhoz, hogy az érettségi közel kilenc évtizedes intézményrendszerének régi beidegzettségét egyetlen „gombnyomással" átállítsa a fejekben — és ideg- rendszereinkben — egy egészen más hullámhosszra.

Az érettségi intézménye Magyarországon — ha jól számolunk — éppen a 88. évét tapossa az idén. Nem megerősített forrásokból bizonyos következtetések arra utalnak, hogy a centenáriumát aligha fogja megérni, ha mégis, akkor nem így, ahogyan most. De ez természetesen függ az elkövetkezendő évek tapasztalataitól. Mindez nyilván nem vigasz a mai érettségizőknek, akik a változások tételes fogalmain túl valami egészen új erőpróba előtt állnak, méghozzá elsőként o hazai érettségi vizsgálatok történetében. Nézzük, miben, mennyiben állítja új feladatok elé érettségiző diákjaink tízezreit a most következő néhány hét május 20. és június 26. között.

Mindenekelőtt: az idei érettségi fakultatív jellegű, azaz nem kötelező, egyben úgy is jellemezhetjük, hogy a választások, az egyéni döntések, a helyes döntésekre való nevelés érettségije. Kezdve bizonyos tárgyak választhatóságától, bizonyos tárgyak választható írásbeli illetve szóbeli vizsgalehetőségéig. A diákok már voltaképpen mindkettőre választ adtak, $ ami itt fontos — mint legelső tapasztalat — az a vizsga nem kötelező jellege. Gyakorlatilag ugyanis mindenki jelentkezett érettségire. A szakközépiskolákról nincsenek adataink, de a mintegy 26 250 IV.-es gimnáziumi tanuló közül a nem érettségizők száma a százat sem éri el, és ez így természetes.

Ami At a legfontosabb a most következő hetekben, a szóbelikre való felkészülés időszakában, amit elsősorban szem előtt kellene tartaniok érettségiző fiataljainknak, az az érettségi vizsga megváltozott funkciója. Ez a változás egyenes következménye a Központi Bizottság oktatáspolitikai határozata végrehajtásának s ezzel már az idei tanév érzékelhető új intézkedéseinek (tananyagcsökkentés: osztályozás korszerűsítése; új érettségi vizsgaszabályzat). Ezek nyomán az idei érettségi célja mér nem azt jelenti, hogy „a jelölt adjon számot a négy év alatt elsajátított szakmai ismeretekről, stb.”, hanem éppen a tanulói terhelés csökkentésével, a választható vizsgatárgyak súlypontozott témaköreivel, s egyáltalán az érettségi vizsga célkitűzései alapján is az idén a teljesség számonkérése helyett valami egészen mást fognak mérni a tanulók feleleteiben. A bizottságok a vizsgázók általános emberi érettségét fogják lemérni elsősorban. Mit jelent ez, könnyebb vagy nehe- zebb-e általa a most kővetkező erőpróba?

Nehéz volna itt egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni. A vizsgán követelt szaktárgyi anyag kb. 25—30 százaléka a korábban megkövetelt négy éves szaktárgyi anyagnak — ennyiben jóval könnyebb. Ezt a kijelölt tananyagot most témakörök formájában kapják feladatul a vizsgázók, felkészülésükben tehát a témaköröket kell áttanulmányozniok, viszont a tételeket nem ismerhetik. Ennyiben talán nehezebb, legalábbis, ami a követelmények újszerűségét illeti. Akik viszont nemcsak „leckéket", szabályokat, adatokat tanultak ez alatt a négy év alatt, hanem gondolkodva, ösz- szefüggéseket keresve próbáltak egy-egy tantárgy új ismereteire szert tenni, azoknak bizonyára könnyebb lesz az idei érettségi.

Sok vita forrása lett az elmúlt időszakban ennek a mikéntje, vagyis az érettségizők három kategóriás új minősítése („megfelelt": „dicsérettel megfelelt" illetve „nem felelt meg") a korábbi öt számjegyes értékeléssel szemben. Szabály, végrehajtandó intézkedés ez, nem kívánunk e helyütt a kérdés részleteibe bocsátkozni. Nyilvánvalóan, ha megváltozott az érettségi funkciója, követnie kell az értékelés változásának is valamilyen formában. így a három kategória semmiképp sem rokonítható o korábbi ötjegyű minősítés valamelyikével. Más ez is, ahogyan az érettségi egész jellege nem mérhető a korábbiak tartalmához, funkciójához. Alapvető változást kell tudomásul vennünk, és úgy gondoljuk, felkészülésében mindenekelőtt ezt kellene figyelembe venni o több, mint háromezer fiatalnak, aki Baranyában eredményes érettségi vizsgát szeretne tenni a most következő hetekben.

Társadalmunk bíztatással, együttérzéssel és szeretettel figyeli minden évben diákfiataljaink első komolyabb erőpróbáját. Meggyőződésem, hogy most ez az érzés melegebb és erőteljesebb formában sugárzik érettségiző fiataljainkra, akik úgyszólván járatlan ösvényre lépve szerzik meg az első tapasztalatokat a maguk élete, jövője szempontjából és a magyar köz- oktatásügy korszerűsítésének folyamatában egyaránt.

Olvasom a statisztikai adatokat az érettségi jelöltek idei számáról, választásaik arányáról. Jóleső érzés tudni, látni, hogy a fiatalok döntései nem a köny- nyebb ellenállás irányában hatnak; hogy azok már kitapintható érdeklődési köröket jeleznek, és meggyőződésem, hogy sok jó meglepetés forrósai lehetnek majd a tapasztalatok összegezésében is. Erre utal például az, hogy érettségizőink több, mint 50 százaléka választotta o történelmet, noha alternatív megoldással nem lett volna kötelező ez a sokak szerint „félelmetes”, világnézeti és tárgyi felkészültséget egyaránt megkövetelő szaktárgy. S tendenciájában hasonló átgondoltságot mutat a többi választás képe is. Most már a végrehajtásban, a felkészülésben kellene ugyanez a komolyság, szem előtt a feladatok „más” jellegével. Ne lépjen tehát a korábbi leckeszerű tételek kidolgozása, betanulása helyébe a szaktárgyi témakörök „leckéje”; legyen inkább most a tennivaló azok higgadt és átgondolt rendszerezése, összefüggéseinek meglátása, gondolatokra ihlető tanulmányozása — esetleg a lexikonok, kézikönyvek, folyóiratok minél gyakoribb segítségével.

Az idei erőpróba a jó választások és a gondolkodás készségének az érettségije lesz.

Wallinger Endre

pír ama i