Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)
1974-05-12 / 128. szám
F I ATA LOK FEGÓ LAJOS S te elsírtad magad Ai este sötétben virító fehérségével meglepett bennünket és ünnepi fátylát mosolygó kedvvel ránk terítette. Te hajladoztál s néztem, hogy sürögnek-forognak a szoba tárgyai kezed egy mozdulatára — hasad gömbölyded vonala mint lüktetett gyermeked teste felett Hajad kicsúszott a fonálból szikrát vetett egy pillanatra, mint az ünnepi gyertya lángja és égett és lobbant és fénylett Csendes zsongás kelt bennem a nehéz napok után... Örömöm átadnám hát — s Te elsírtad magad. ÁDAM ERIKA FEKETE LÁSZLÓ Marasztaló Villanás Sütök neked friss kenyeret — Hiába marasztalsz — Hozok neked kútról vizet — Hiába marasztalsz — Puha tollal tömök vánkost — Hiába marasztalsz — Takaródnak hajam vágom — Hiába marasztalsz — Poharadnak szájam nyújtom — Hiába marasztalsz — Tükrödnek a szivem adom — Hiába marasztalsz — Addig, addig igyekeztél, Útra kerekedtél, Kifosztottál, itt maradtam, Bánatomban majd meghaltam. KOVÁCS JÓZSEF Nyomunkban Vad tavaszban játszunk kergetőzünk a széllel Együtt lélegzünk az új ruhába bújt földdel t Friss tüdőnket csipteti a harmat Nyomunkban őzek szelíd vadak vidáman fölhorkannak Nap nap után sűrűsödő problémák közt hányszor próbáljuk átruházni másra saját torzképeinket ILLÉS ZSUZSA Veled A lilafodros szürkületben A körömfeketényi estét várom S kiteljesedő szerelmünket A vonatablakokra rápingálom. ZOMBOR BÉLA Ennyi maradt KUPACBA hordta a szél egy nagy-nagy kupacba amit a nyár meghagyott Van itt emlék-szemét remény-kacat Meg egy fáradt mosoly-darab Ennyi maradt Szatyor Győző rajza A villamos megrándult a kereszteződő síneken, és majdnem beleestem egy kosár érett szilvába. A fiúnak, aki elkapott, lángvörös haja volt — Nem szeretem a lekvárt — mondta, és nevetnem kellett. Az asszony is nevetett, akié a kosár volt Nem csodálkoztam. Később a fiú megkérdezte: — Messze még a Nyugati? — A következő. Utazol? — Pozsonyba. Egy kanyar nekem lökte, arca közel került. — Nem kísérsz ki? — Minek? — Hogy integess nekem. Ránéztem. Sötétbarna és nagy volt a szeme. Még sose láttam vörös embert barna szemmel. Bólintottam, hogy igen, miért ne, miért ne integethetnék. Aztán leszálltunk, lesegítettük a kosaras asszonyt is. — Szereted a szatmári szilvát? — kérdezte a fiú. — Szathmáry Szilva? Várj csak! Persze, a Szathmáry lányok, a Vilma, meg a Szilva. A Szilva egy nagydarab svédhez ment férjhez, valami Bjönstrom- hoz, akinek gyufagyára van Stockholmban. Őrá gondolsz? —• Bolond. Pálinkára gondoltam. — Az büdös. — A szatmári nem. (gy hót a restibe mentünk, hogy bebizonyítsa nekem a szatmári szilva kiváló illatát Áttörtük magunkat a füstön, a pult mellett ácsorgó, löttyedt habú söreik fölé hajló emberek közé, és megvettük a blokkot Mellettünk két férfi összeborulva, halkan énekelt: „Kéknefelejcs, kéknefelejcs virágzik a tóparton.” — Ne nevess! — szólt rám a fiú. Világos, ritka szemöldöke a homlokára szaladt — Hát mit csináljak? — Sajnáld őket! Darányi Marianna: Sínek Elénk lökték a pálinkát Tényleg nem volt büdös. Aztán hallgattunk. Jó volt hallgatni vele a ricsajt Sárga pöttyök ültek sötétbarna szembogarán. Később megszólalt a megafon, hogy a „baltorientexpress- bratislavaprágaberlinfeléötperc- múlvaindul". Azért megértettük. Otthagytuk a két részeget, akik a „Csak egy kislányánál tartottak már, ott a söreikbe bámuló bambákat és kimentünk. Vasszagú szél téblábolt a pe- roronon. Végigkopogtunk benne. Körülöttünk álldogáló, cigarettázó, csomagokon üldögélő emberek. Megálltunk az utolsó koesi előtt. Két perc volt indulásig. — Lobogtatsz kendőt utánam? BOGNÁR LÁSZLÓ Éjszakába hajló esfe Éjszakába hajló este, Hiányod átleng a szobán. Az ágy most üresen tátong, Feszes árnyékkal oldalán. A zongora húrja kattan. A falon moccanna a kép. Testem tested koronázná, Önmagában semmi se szép. Éjszakába hajló este, Feszes árnyékkal oldalán. Gyönyörre érett a tested. Hiányod átzúg a szobán. — Csak papír van. Nagy, fehér zsebkendőt nyomott a kezembe. — Ezzel. „Figyelemfigyelemabaltorientexpresszazonnalindul” — Gyerekkoromban, tudod, mit szerettem volna? — kérdezte. — Bemondani a vonatokat. Hogy megmutassam, hogyan kell. S hogy hallják a hangomat Állomásfőnök volt az apám. Míg részegen a mohácsi teher alá nem esett. Föllépett a lépcsőre, onnan visszafordult, megérintette a hajamat — Hát, szevasz. — Szevasz. Becsukta maga után az ajtót, lehúzta az ablakot. A kalauzok fütyültek, kiabáltak, „beszállás”, majd fölugrottak maguk is, és a vonat, mint hosszú, lomha kígyó, lassan elindult. Fölkaptam a fejem. — Mi a neved? „Abaltorientexpressbratislava- prágaberlinfeléelment" Ő kiabált valamit, de a megafonba újabb szövegeket olvastak, és nem értettem, mit mond. Már futnom kellett, ő egyre ismételte, én is kiabáltam, hogy Dóra, Dóra vagyok, de a megafon nem hallgatott el, az emberek meg rám bámultak. C zaladtam még, aztán megálltam, tehetetlen kisgyerek, fölemeltem kezemet a kendővel, és integetni kezdtem. Sokáig lengettem nagy, fehér zsebkendőjét. Mikor kihajló vörös feje eltűnt a kanyarodó vonattal, akkor is. Álltam egy darabig zsebkendőjét szorongatva, a síneket figyeltem, ahogy szétfutnak, elválnak egymástóL Kozma Ferenc: A palotában Megveregette o váltam. — Jól van, cimbora! Azzal csajkáját megbillentette, hogy a kanállal az utolsó cseppekhez is hozzáférjen. Mintegy jelezte is: érti a dolgot, ne is magyarázzam többet. Az oroszlán elé dobott egy falatot és intett a hegedűsnek, hogy kezdheti. A hegedűs biccentett fejével, megigazította szmokingja gallérján a szegfűt, majd a hegedűt az álla alá emelte. A csodálatos dallam betöltötte az egész palotát, leszaladt a lépcsőn, ki a parkba, végig a nyárfák között. Kergetőzött a virágokkal, s a melegen csillanó napsugarakkal TAVASZT hozott. A lépcső alján a homályból egy gyönyörű, rózsaszín hajú leány körvonalai bontakoztok ki; testét leheletvékony lila fátyolruha- borította, s amint lehajtott fejét lassan felemelte, mosolyából tarka pillangók szakadtak ki. Méltóságteljesen fellépett az első lépcsőfokra; rózsaszín haja tűzvörössé vált, a tüll pedig égőfeketévé. Az ablakon át aranylón beragyogó napsugár átsütötte testét, sóhaját elragadta a szél... , Szaniszló mereven bámulta; szeméből szivárványcsepp szaladt az állóig. Mintha motyogott volna valamit, jobb kezét a lány felé nyújtotta tétován, hívón. A kéz kis idő múltán lehanyatlott — Gyönyörű nő — mondtam önkéntelenül. A nő még lépett egyet, egy lépcsőfokkal feljebb; halványzöldre vált hajából fekete rózsát húzott elő, két ujjával megforgatta a szárát és felkacagott. Megböktem Szaniszlót A lány kilépett fótyolruhójá- ból, és ott állt mosolyogva, hófehéren és tündöklőn. A hegedűs eltűnt, de a dallamot egyre játszotta a vonó. — Ne akard, hogy feljöjjön — kérlelt Szaniszló, — Dehogynem — válaszoltam —, hiszen az előbb éppen róla volt szó. A zene felerősödött; a he- gedüszóba valahonnan harangzúgás vegyült. A csarnokon két pettyesruhás kislány szaladt át Csak a cipőjük sarka kopogott, pedig innen az asztaltól úgy tetszett, mintha nevetgéltek is volna. Hirtelen kicsapódott a bejárati hatalmas ajtó fél szárnya; egy postás lépett be, Barna táskájából fekete levelet vett elő, körülnézett, majd átsétált a csarnokon, a lépcső aljáig. Közben kezében a levél mind nagyobbá nőtt. A lány mintha megérezte volna, hogy mögötte valaki áll; hátrafordult, mire a postás mély meghajlással átnyújtotta neki a levelet, majd eltűnt. Szaniszló rámnézett: — Te, mi lehet az? — Valamiféle levél... — mondtam. — Azt látom. De mit gondolsz, ki halt meg? — Talán az Isten — súgtam neki. A nő feltépte a borítékot, kiszakította belőle a levelet és izgatottan olvasni kezdte. Ügy éreztem ekkor, hogy olyan közel van hozzám; ha kinyújtom a kezem, megsimogathattam volna a. haját A belőle áradó meleg arcomat égette. A levelet felém nyújtotta, de egy üres papírlapon kívül, semmit sem láttam. Miközben átvettem, ujjammal egy pillanatra ujjához értem. Hideg futott át rajtam. — Hogy került hozzád? — kérdezte Szaniszló. A lány ismét ott állt a lépcső alján, messze. — Nem tudom — mondtam. Elvette kezemből, szemével végigfutott a nemlétező sorokon. Amikor befejezte, ösz- szegyűrte és eldobta. — Érdekes..; érdekes... — motyogta maga elé. Értetlenül bámultam rá. — Igazad volt — mondta. — A levél,.,? Bólintott — Hallod ezt a harangot? — kérdezte később. — Miféle harangot? — néztem rá. Valahogyan, nem tudom, de arra gondoltam, hogy ebben a pillanatban nem szabad semmit sem tenni, csak hazudni. — Semmiféle harang sincs itt. — Nem is itt... — Sehol sincs harang — mondtam dühösen. — Inkább a lányt nézd. Szőke haját, kék szemét... Szaniszló a lépcső felé fordult, de hirtelen mozdulattal leverte a mórványtetejű asztalról a csajkát. — A fene essen bele! Utána nyúlt, de lebillent a székről, s fejjel előrebukott. Ebben a pillanatban eltűnt a lány, az asztal, abbamaradt a hegedűszó; csak a harang zúgott egyre kegyetlenebbül. Hófehér lett körülöttünk minden, hidegen, csillogóan fehér. Nem láttam már a lépcsősort sem, csak a hatalmas mezőt. Őrült szél támadt, havat fújt szemembe, torkomba. — Mit tettél te őrült — kiáltottam rá, odaugrottam, s két kézzel ütöttem a hátát, keservesen, kétségbeesve, egyre vadabbul, egyre elkeseredettebben. És ... ekkor hirtelen egy percre átfutott rajtam a gondolat, hogy megölöm. Nyúltam a bajonetért, de pengéjéhez fagyott az ujjam. A fedezék mélyére kúszott a tél. Megrántottam a vállát s hanyatt fordítottam. Borostás arcára hópelyhek ragadtak, szemével értetlenül bámult rám. Sokáig néztük egymást. Mint két bolond szerelmes. — Jól van, cimbora! A csajka után nyúltam; a zöldfestéke-lekopott, horpadt pléhbögréért Beletettem a kanalat, majd feltettem Szaniszló válla mellé egy göröngyre. Akkor vettem észre, hogy füle mellett lassan bugyborékol a vér. Bordón, melegen ... A csajkát is golyó ütötte át Valahonnan távolból ismét hegedűszó hallattszott, egyre hangosabban, egyre tisztábban. Betöltötte a végtelent, kifutott a parkba, végig a nyárfák között... A hegedűs ott állt a patakparton, s a csodálatos dallam hatására, talán a patak habjaiból egy gyönyörű, rózsaszín hajú leány kelt életre; lila fátyol- ruhában. Amikor a fejét felemelte, mosolyából tarka pillangók szakadtak ki. G. BROWN Cáfolat — Elég! — csapott öklével az asztalra az öreg Angus MacDouglas. — Torkig vagyok a skótok zsugoriságáról szóló anekdotákkal! Az ember lép- ten-nyomon ilyen történeteket hall: „Élt Aberdeen- ben három fivér. Egyikőjük kivándorolt Amerikába. Mikor húsz év múlvo hazatért, két térdig érő szakállú férfi fogadta a repülőtéren. A testvérei voltak. És az első dolog, amit megkérdeztek tőle • „Nem vitted véletlenül magaddal a közös borotvánkat?" A népes család tagjai rémülten néztek Mac- Douglasra. — Torkig vagyok ezekkel a hülyeségekkelI — dühöngött az öreg. — Be fogom bizonyítani, hogy az igazi skót is tud úgy költekezni, mint bármely más náció képviselője. A skót ember is lehet pazarló, sőt tékozló! És hogyan bizonyítja ezt be, nagyapám? — tette fel a kérdést MacDouglas legcsinosabb lányunokája. — Hogyan? — kérdezett visza az öreg, majd — jól megnyomva minden egyes szótagot — a következőket mondotta: — Mindenki szeme láttára elszívok egy valódi havanna-szivart, amelyre egy ötfontossal fogok rágyújtani. Nagy szerencse, hogy MacDouglas házában nem volt Whisky, mert ez öregnek az egészet fel keleti volna használnia, hogy eszméletre térítse családjának mind a kilenc ájulton fekvő tagját. így aztán végül is vízzel locsolta fel őket. Willy, MacDouglas kisebb fia igen hidegvérű ember volt, de még az ő hangja is reszketett és meg-megcsuklott, amikor végre megtörte a beállott síri csendet: — ötfontossal gyújtani rá egy havannára! Ebből az összegből a családom két hétig megélne: sőt — még maradna is belőle! Atyám, jól gondold meg, mit készülsz elkövetni! !— Hallgass, Willy! — csattant fel az öreg. — Több lehetőség van arra, hogy ellensúyozzuk ezt a tékozlást. Először is: meg vagyok győződve, hogy városkánk lakói közül legalább kétszázan kivánják majd látni azt a világraszóló eseményt, ahogy egy skót ötfontossal gyújt rá a havannájára. Ezért mindegyiktől beszedünk majd egy félpennyst. — Fejenként félpennyl kiáltott fel Willy. A többiek visszafojtott lélegzettel hallgatták az öreget. — Továbbá: a mi híres napilapunk, a „Bőkezű Skót", amely tízezer példányban jelenik meg, s mintegy két és fél millió olvasója van, bizonyára nem tagadja meg, hogy három fontot fizessen a csodás eseményről való első közlés jogáért. Harmadszor: mivel miridezt a haza és a nemzet dicsőségére teszem, gondolom, hogy a kormány ingyenesen a rendelkezésemre bocsát egy valódi havanna-szivart. — In-gye-ne-sen! — visszhangozták a család togjaL — Egy valódi havannát! Bert, MacDouglas legfiatalabb unokája nem tudott elfojtani egy hitetlenkedő mosolyt. A többiek azonban feszült figyelemmel várták, hogy Angus MacDouglas befejezze mondókáját. Mindannyian érezték, hogy az öreg még nem mondott el mindent, így is volt. .. — Negyedszer — tette hozzá MacDouglas —: csak nem gondoljátok, hogy a szivarra egy valódi ötfontossal fogok rágyújtani? Éppen ma fedeztem fel, hogy tegnap a boltban egy hamis ötfontost csempésztek a visszajáró pénz közé . .. Fordította: Till Tamás
