Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)

1974-05-11 / 127. szám

6 DUNANTOll NAPLÓ 1974. május 11. Faházte’epek a Balaton partján A Balaton partján az egyik legkedveltebb nyaralótipusnak számít a faház. Az idegenfoi galmi szervek többnyire kém.- j pingekben alakítanak ki fahá­zakból üdülőnegyedeket. A kü­lönálló. egy-egy család elhe- 'yezésére alka'mas vizparti fa- házaka* már , .jegyzik" a kül- öldi tö zsve c! ~e!<. Az északi parlon Tihany és ".iliánte eo ,/aház legyedéit" bővítik. A déli parton Balaton- szemesen és Fonyód-Bélatele- pen már az elmúlt években jól bevált faház-típusokból telepí­tettek ú'abbakat. Balatonsze- mesen oéldául 272 lakrészes újabb 'aház-telepet alakítót- , tak ki. Csak egy lakatot kellett lefeszíteni... A statisztika szerint a betö­rések szárny csökken Baranyá­ban, de még mindig szép szám­mal vannak üzletek, ahol reg­gel bemegy a boltvezető és megdöbbenve tapasztalja hivatlan vendégek jártak éjjel. Hadd idézzek a bűncselek­mény vizsgálatát rögzítő jegy­zőkönyvekből: „Amikor első al­kalommal törtem be a boltba, csak a lakatot kellett lefeszí­tenem és már semmi sem áll ta utamat. A második alkalom­mal is hasonló gyenge lakat­tal volt zárva az üzlet. Már volt gyakorlatom . . „Meg­nyomtam a bolt ablakának a rácsát és a rozsdás rács köny- nyen engedett". „Egy ácska­Egy rétisas tojásért egy uxusautót 96 védett állatfaj A fogva tartásuk is tilos Mercedes gépkocsit cserélnek ma már egy rétisas tojásért, oly ritka ez a hatalmas testű ragadozó. Több afrikai ország­ban pedig halálbüntetéssel sújtják az elefántok elejtőit, mert más rendszabályokkal már szinte lehetetlen megakadá­lyozni a legnagyobb testű szá­razföldi emlős kipusztulását. A világ minden táján óvják azo­kat az állatokat, amelyeket a civilizáció ez idáig módszere­sen irtott. Magyarországon ez ideig csupán a madarakra és néhány hasznos gerinces állatra ter­jedt ki a védelem, hogy az élő­világ természetes egyensúlya fennmaradhasson. A közelmúlt­ban azonban az Országos Természetvédelmi Hivatal — tu­dományos felmérések alapján újabb 96 fajt nyilvánított vé­detté. A rendelet 18 halfajtára, valamennyi vadon élő hüllőre és kétéltűre, valamint 48 em­lősre terjed ki, így ezeknek tilos az irtása, vagy akár a fogva- tartása is. A védetté nyilvánított állat­fajok között több olyan is sze­repel, amelyek egyedül Ma­gyarországon lelhetők fel és világviszonylatban is jelentős állatföldrajzi ritkaságnak szá­mítanak. Ilyen a rákosi vipera, a pannongyík, vagy a mezőkön honos csíkos egér, de legalább annyira időben jött a védelem az Alföldön még időnként fel­bukkanó földi kutya számára is, amelynek eredete a jégkor­szakig vezethető vissza. A borz is a védett állatok lis­táján szerepel A Baranya megyében élő és honos emlősök közül a rende­let értelmében, bár nem hasz­nosak, de ritkaságuk miatt vé­delmet élveznek a borzok, a cickányok minden fajtája, a denevérek, a hermelinek, a menyétek, a mókusok, a mol­nárgörények, a nyestek, a nyusztok, a patkányfejű poc­kok, a pelék minden fajtája, a sünök, a vadmacskák, a vakon­dok és a vidra. A horgászok számára bizo­nyára meglepetés, hogy ezen­túl a mind gyérebben előfor­duló kecsege is csupán az év néhány hónapjában fogható ki. Az új rendelkezés talán még elejét veheti az eddigi oktalan és céltalan irtásnak. Mi csábítja a betörőket? Fis essen a mulasztó is! Legyen foganatjuk a figyelmeztetéseknek poccsal nyitottam ki az ajtó­zárat, nem kellett különös szak­értelem hozzá.” A mintegy negyedrészét „ablakbemászás, betörés”, egy ötödét pedig „lakatlefeszítés” módszerével követik el. A tette­sek elsősorban készpénzt ke­resnek. Ahova egyszer betörtek, ott már gondosabban ügyelnek a zárakra, figyelmesebben tesz­nek eleget az esetleges újabb betörést megelőző rendszabá­lyoknak. így kellene lennie! De vajon így van-e? A Pécsváradi TÖVÁLL zengő- várkonyi raktárát az elmúlt év­ben alaposan „megnyúltak”. Tíz zsák mészhidrátot, öt zsák cementet vittek el egy éjszaka. Most valószínű jobban őrzik — gondoltuk. Nem ezt tapasztal­tuk. A nagy udvarba zavarta­lanul hajtottunk be a Zsiguli­val. Kapu nincs, a pajta mel­letti épületben egy teremtett lélekkel sem találkoztunk, a kutya sem vakkantott ránk .. Még a rendőrségen láttam en­nek a pajtának fényképeit, amelyeket a betörés után ké­szítettek. Korhadt deszkaajtó, gyenge kis lakat a „főbejára­ton", a hátsó ajtaján is „vi­harvert” deszkák, lécek ... Semmi sem változott azóta. A korhadt deszkákhoz hozzá­nyúlni sem mertünk, félő volt, azonnal kidőlnek. A nagy rések között benéztünk a raktárba — telve cementes zsákokkal, mészhidráttal. A Makár italboltba Pécsett a Homok utca sarkán — tavaly kétszer is betörtek. A vizsgálat szerint a Homok utca felőli nem kellően rácsozott ablakon át hatolt be a betörő. Azóta volt idő megfelelő rácsokkal ellátni a bolt ablakait. — Két évvel ezelőtt egyszer, tavaly kétszer járt éjszakai „vendég” nálunk — mondja az üzletvezetőnő. — Mindig vittek amit találtak, szeszt, cigaret­tát, váltópénzt... Az ablakon át jöttek .., A Homok utca felől három ablaka van az italboltnak, ket­tőn új rács. — Amikor másodszor törtek be, akkor csináltatta rá a vál­lalat — mondja az üzletveze­tőnő. — De ha jól tudom, leg­utóbb a régi, nagyrácsos ab­lakon ugrott be a tettes ... — Igen, ott, mert annak a rácsnak nagyok a hézagai ... Ha két ablakra elkészítette a védőrácsokat a Baranya me­gyei Vendéglátó Vállalat, ne ! sajnálja azt a néhány forintot ' és a harmadik ablakra is sze- I reltessen megfelelő védőberen­dezést. I A Pécsi ÁFÉSZ cserkúti 9-es számú boltjában először 1973 novemberében járt betörő. Az épületben vegyeskereskedés és italbolt is működik. Most áprilisban ismét betör­tek. — Egy ácskapoccsal vagy tolvajkulccsal nyitották ki az üzlet hátsó ajtaját — mondja az üzletvezető. Új zár az ajtón, biztosító­pánt. — A betörés után készítet- I ték az új zárakat — mondja az üzletvezető. — De egy erős rács még elkelne, akkor meg­felelően zárhatnánk a boltot .. Szúrópróba-szerűen csak né­hány helyen jártunk. A tapasz­talat nem megnyugtató! Igaz sok üzletbe beszerelték már a riasztócsengőt. Az előírásoknak megfelelő védőberendezések­ről gondoskodtak. Félő azon­ban: sokhelyütt nem fordítanak kellő gondot az üzletek, boltok betörés elleni védelmére. Van­nak vállalatok, amelyek a sa­ját kárukon sem tanultak. Ha a rendőrség a rendszeres ellenőrzés során nem találja kellően rendben a boltok zárót, pántokat, lakatokat, figyelmez­tetést küld az üzemeltető vál­lalatnak. Ha pedig már meg­történt a betörés — „signalizá- cióval” hívja fel a figyelmet a hiányosságokra, kéri azok pót­lását az esetleges ismételt bűn- cselekmény megelőzéséért. Van, ahol foganatja van a figyel­meztetésnek, signalizációknak, van ahol nincs. Javasoljuk: a betöréses bűncselekmények megelőzése érdekében, ha a vállalat a figyelmeztetések el­lenére sem pótolja a hiányos­ságokat, a mulasztót kötelez­zék a betörésből származó kár megfizetésére. Garay Ferenc TÚRA. — DUNÁNTÚLI KORÚT. Pécs—Kaposvár—Keszthely—Hévíz— Szombathely—Kőszeg—Sopron—Fer­tőd—Győr—Veszprém—Szekszárd— Pécs útvonalon. Május 23 , 24. és 25-én. Szállodai elhelyezés, teljes ellátás. Idegenvezetés, belépők, panoráma busszal. Részvételi díj: 780,— Ft, Jelentkezési határidő: május 14. (x) Komolytalan rovat Történelém béka-perspektívából Annakidején a görögök a perzsákkal háborúba kevered­tek. A perzsák rengetegen vol­tak, a görögök meg egy hegy­szorost védelmeztek. Háromszáz hős spártai, Leonidas királyuk vezetésével. A perzsák nem tud­tok áttörni. Ez így ment mindaddig, míg végre akadt egy áruló, bizo­nyos Ephialtes, aki egy rejtett ösvényen a görög sereg hátába vezette a perzsákat. Na, erre befellegzett! Elül perzsa, hátul perzsa! Fogták magukat és mind egy szálig elestek. Azóta a szorosban táb­la hirdeti emléküket: „Itt nyug­szunk vándor! Vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza!” Engem ez a történet többféle szempontból nem elégített ki. Nagyon szép csata lehetett nem mondom, ha mindenki meghalt, de sok az ellentmon­dás. 1. Ha nem volt, aki elmond­ja, hogy Ephialtes volt az áru'ó, akkor ő maga fecsegett volna? Ez valószínűtlen! 2. Ki írta közülük a feliratot, ha mind elesett? Mert itt töb­bes szám egyes személyben be­széltek ! 3. Ha már napvilágra került az áruló neve, mi történt vele? Mert ahogy az ókori görögöket ismerem, abból is propagandát csináltak volna. Legalább egy újabb verset. Valahogy így: Isten szeme mindent lát El ne áruld a hazát! És elmondták volna, hogyan csapták agyon Ephialtest. Hosszú ideig kutattam utána, míg a mindmáig elfekvő iratok­ból kiderítettem, hogy hogyan történt: Ott állt a háromszáz hős a szorosban. Szorgalmasan kóká- nyolták a perzsákat. A jó, nap­fényen nevelkedett görögöknek meg se kottyant egy kupán- kólintás, legfeljebb kicsit széde- legtek tőle, mint mi ma a front- átvonuláskor. Ök visszaütöttek, a perzsák feje meg az állandó kucsmaviselés miatt gyenge volt, behorpadt, mint a rohadt tök tavasszal. Egyszeresek lihegve jön Ka- nopulos, a szakaszvezető: — Főnök! Hátulról is per­zsák vannak! — A szentségit! Ne marhás- kodjon! Hogy kerültek oda? — Megkerültek bennünket! — Hacsak úgy nem!... De akkor végürrkl Gyűlést hívtok össze. Leoni­das a helyzet komolyságának megfelelően tiszta fehérneműt vett fel, eligazította tunikáját és megszólalt: — Szakik! Lőttek az egész­nek! Még néhány ezer perzsát agyon tudunk csapni, de eny- nyi az egész. Megkerültek ben­nünket! Az elesést« már bele is nyu­godtak volna, csak az zavarta őket, hogy nem tudták, hogyan csináljanak neki propagandát? Nem érdemes elesni, ha senki se tud róla. — Verset kellene írni I — ja­vasolta egy alacsony, köpcös, fekete görög. (Ami nem jelent semmit, mert mind alacsony, köpcös és fekete volt.) — ökörség! Ki tud itt verset írni?! Költő ilyenkor itt nincs egy se, Petőfin kívül. De az is valamivel később lesz csak. A költők otthon szoktak buzdítani! — sóhajtott fel Leonidas. — Itt van az Ephialtes! Az tud verset faragni! — kiáltot­ták. — Az a nyavalyás! — mond­ta undorral Leonidas. — Tőle kitellik! Akinek mindig olyan koszos & zubbonya, meg I mocskos a csajkája!... És ha megírja, akkor mi van? Ki hí- reszteli el? Ephialtest is agyon­csapják. — Majd valamelyik sirctó- asszony! A perzsák eltakarodá­sa után megtalálják nála. — A perzsák eltakarodása után már semmit sem találnak. Se verset, se öngyújtót! Még egy ceruzát se! A perzsák tisz­ta munkát végeznek. Nagy mű­gyűjtők! ők nem fogják elhí­resztelni! Nem balekok! — Akkor bújjon el Ephialtes. — Jó! — egyezett bele Leo­nidas. — Főnök! — ordította az egyik alacsony fekete, stb. gö­rög. — Kőbe kellene vésni a verset! Épp ott egy sima szikla. Arra kellene ráfaragni I — Nem is olyan marhaság! De ki vésné? Azt is Ephialtes? Mert azt nem nézném ki belő­le! — gyanakodott Leonidas. — Nem is! Az csak költ — Majd Temisztokles. Ő kő­faragói Megszületett a határozat. Temisztokles előkészíti a szer­számokat. Ephialtes költ, a töb­bi meg addig veregeti a per­zsák fejét. Ephialtes elsompolygott ’Vni és megjelent az ismert verssel. Temisztokles gyorsan kőbe fa­ragta és aki még éppen nem volt őrségen, elgyönyörködött benne, i Segélykérő telefonok az autópályán Segélykérő telefonokkal szerelik fel az M 7-es autópályát. A 2 kilométerenként elhelyezett készülékeken a mentőket és az autópálya *-é vi-állomását hívhatják. A VILATI segélytelefonját az év végéig szerelik fel az út mentén. .........................- ■ *----------------------------- ■ "■» A gépjármű-műszerek és a forgalombiztonság A gépkocsivezetők munká­jának megkönnyítése — főként a nehéz gépjárműveket vezető­ké — közvetlenül és közvetve is kihat a forgalom biztonságá­ra. Különösen kritikus forgal-' mi helyzetekben fontos, hogy a retők figyelmüket teljes égövében az úttestre fordít­sák, s ne kelljen közben külön­féle műszerek leolvasásával tö­rőd ni ök. A gépjármű műszerezés fel­adata a vezetéshez szükséges és a jármű üzembiztonságáról tájékoztató információk köny- nyen érthető formában való közlése. Emiatt azokat a mű­szereket például, amelyek gya­kori megfigyelést igényelnek, lehetőleg egy csoportban, a vezető normál látóvonalában célszerű elhelyezni, A műsze­rek előlapját is úgy alakítják ki, hogy az információt gyor­san közölni tudják, ezért pél­dául ha az • ellenőrzött funkció rendben van, a mutatók nagy­jából függőleges helyzetet fog­lalnak el. Hasonló okok miatt például a féknyomásmérők nagy kitérésű műszerek, mert a nyomás viszonylag szé­A csata annak rendje-módja szerint befejeződött. Háromszáz görög feküdt holtan, meg ret­tenetesen sok perzsa. (Pontos számot nem merek közölni, mert a görögök számolták őket és náluk a statisztika kissé koz­metikázott volt.) Két nap múlva Ephialtes elő­mászott egy hasadékból és el­mesélt mindent Sokra ment vele! Egy regi görög csak a kőbevésett írás­nak hitt. Jó! ismerték egymást Egyideig csak hallgatták a hen­cegést, mert közben Ephialtes nem tudta megállni, hogy el ne vese a sulykot. Tanú nem 'é- vén, vérszemet kapott. Erre honfitársai, kik őszintén gyászolták az elesett 299-et, jobban szerették volna, ha ép­pen háromszáz esik el. — Nem lehet ez rendes do­log! — mondták gyanakodna. — Épp ennek kellett visszajön­ni? Nem tiszta ügy ezl — erő- sítgették. A kősziklába már háromszáz volt vésve, Ephialtes meg lét­számfölöttivé vált. Megtették hát árulónak. Amúgy sem volt hihető, hogy a pezsák árulás nélkül le tudták volna győzni a vitéz görögöket. Ephialtest tehát utolérte a legrettenetesebb sors, amit köl­tőt érhet. Irt egy remekművet, névtelenül és rókenték azt, amit el se követett. Dehát nehéz dolog az a tör­ténelem ! Szőllősy Kálmán les tartományban változik, ami a nagy mutatóelmozdulással jól hangsúlyozható. A gyors tájékozódást segítik a számla­pon elhelyezett színskálák is. Különleges helyzetben van a műszerek között a sebességmé­rő, amely nemcsak azt a célt szolgálja, hogy segítsen meg­tartani a gépkocsivezetőnek a sebességelőírásokat, hanem ténylegesen „navigációs" mű­szer. Nélküle a sebességnek a mindenkori feltételekhez igazí­tása rendkívül nehéz volna, A biztonságos sebességet sok is­mert tényező befolyásolja, ezért a gépkocsivezetőnek vi­szonylag gyakran kell a sebes­ségmérőre pillantania, s ez minden alkalommal egy pilla­natra elvonja figyelmét az út­ról és a forgalomról. De létez­nek olyan kritikus pillanatok, amikor nincs lehetőség a se­bességmérő figyelésére, s a gépkocsivezető csak a saját ítélőképességére támaszkodhat. A sebességérzet azonban, pél­dául rossz látási viszonyok kö­zött, jelentősen torzul. A sebesség leolvasása a mérések szerint átlagosan 1,5 mp-t vesz igénybe, idősebb kor­ban még többet. Ez 75 km/ó sebességnél 30 méter utat je­lent, ami alatt sokminden tör­ténhet. A megoldást a The Transport and Road Research .Laboratory szerint a pillanat­nyi sebességértéknek a szélvé­dőre való vetítése ielentené, akkor ugyanis a vezetőnek egy­általán nem kellene felpillan­tania az úttestről. Az anqol ku­tató intézet eqy Rover 2000 tí­pusú gépkocsit alakított át a kísérlet céljára. A sebességértékek vetítésére optikai rendszert használtak. Megállapították, hogy kedve­zőbb egyszerre két számot ki­vetíteni (pl. 30 és 40 km/ó), amelyek mindegyike egy közös alapvonalhoz közetedik, illetve távolodik, s így a sebesség nö­vekedése és csökkenése j, jól érzékelhető. Néhány probléma felmerült, a kísérlet azonban biztató eredményt hozott. A ki­vetített számok olvashatósáaa természetesen füga o megvilá- qítósi viszonyoktól, ezért a fényforrás erősséqe, beépített automatikus szabályozó rend­szer segítségével, illeszkedik a környezeti viszonyokhoz. A fény­erősséget azonban szükség esetén a gépkocsivezető maga is szabályozhatia. A tapasztala­tok őzt mutatták, hoqy a |eg- iobban a sárga színű számok olvashatók. Az optikai rendszerű sebes­ségmérő beépítése a hagyomá­nyosnál valamivel naqvobb he­lyet iqényel, íav az úi jármű­vek műszerfalának kialakítása­kor ezt majd figyelembe kell venni. h

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom