Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)
1974-05-07 / 123. szám
1974. május 7. DUNANTOLI NAPLÓ 3 Nésypmlénj ggy motorkerékpár A segédmotoros Csepel 1934-ben. Az első magyar motorkerékpárt Csonka János építette 1893- ban. Ezen a kétkerekűn oldotta meg a világon elsőként oz üzemanyagadagolás problémáját: feltalálta a porlasztót. Az üzemszerű motorkerékpárgyártás jóval később, 1929-ben indult meg, akkor is csak afféle melléktermékként Weisz Manf- réd kerékpprgyárában. Az első hazai motorok a mai moped ősének tekinthetők: a pedálos kerékpárt 86 köbcentiméteres segédmotor hajtotta, később 98 köbcentis, 1,5 lóerős motort szereltek a kerékpárvázra. Ez a jármű két és fél kerékpár árába került. A kerékpárgyárban — mivel csak mellesleg foglalkoztak motorokkal — nem törődtek túlzottan a fejlesztéssel. Az első igazi motorkerékpár a felszabadulás utánig váratott magára. A P 20. Pannónia 1974-ben. E őször csak melléktermék’4 volt A fiatalok a gyors motort szeretik Befellegzett a Pannóniának ? Született 1946-ban Akkor viszont hamarosan megjelent, mert a romok eltakarítása után 1946-ban létrejött a Csepel Motorkerékpárgyár. A háború előttről megmaradt dokumentumok segítségével kezdték el a kismotor gyártását. Közben szervezték a műszaki gárdát, szerszámokat, gépeket szereztek be, egyszóval készültek a korszerű, nagyobb hengerűrtartalmú, háromsebességes motor- kerékpár sorozatgyártására, 1947-ben jelent meg a piacon a nagysikerű 100-as Csepel, amelyből közel tízezer példány készült két év alatt 1949-re megszületett a 125 köbcentis Csepel. Megváltoztatták a futóművet, új teleszkópot, új vázat kapott a jármű. S hogy az új konstrukció kitűnően sikerült, számtalan sportsiker, a fejlett ipari országokba irányuló jelentős exportszállítások bizonyítják. No és nem utolsósorban a hazai motorvásárlók megszerették ezt a járművet. Tartósságának ékes bizonyítéka, hogy ma is szép számmal vesznek részt ezek a motorok a közlekedésben. Az ötvenes évek elején divattá vált ez az igazán célszerű, sokak számára elérhető közlekedési eszköz. A megnövekedett igényeknek megfelelően megkezdték a nagyobb hengerűrtartalmú motorok tervezését és gyártását: 1950-ben megjelentő 250-es, 10 lóerős Csepel. A robusztus kivitelű, strapabíró típust 1954-ben korszerűbb, köny- nyedebb futóművel látták el, a jármű tartóssága azonban nem csökkent. Ezt a modellt Pannóniának keresztelték, a 14—16 lóerős motort építették az új vonalvezetésű vázba. Az első Pannóniától a P-20-ig Az első Pannóniától napjainkig a csepeli gyár folyamatos típusmódosításokkal tart lépést az igényekkel. A megváltozott futóművek, a korszerűbb rugózási megoldások, az újabb nyergek az esztétikai igények kielégítésén túl fokozott kényelmet és nagyobb biztonságot nyújtottak. A motorok teljesítményének . növelésével jelentősen nőtt a járművek végsebessége is. A gyártmányok saját versenyistállója működött, a versenyeken kikísérletezett újdonságokat később a szériagyártásban is felhasználták. Közben — 1954-ben — a Danuvia gyár átvette a 125-öst, s még közel 10 "éven át Danuvia néven készültek a csepeli 125-ösök. Lépést tartva a piaci igényekkel, 1960-ban két új típussal jelentkeztek a csepeli konstruktőrök: a 175 köbcentis Tünde robogóval — amelyről ma már nem szívesen beszélnek, mert nem sikerült — valamint a világon az elsők között a modern vonalú, burkolt motorral, a Pannónia TLB-vel. Közben a piacra Is figyelni kellett, mert gyorsan változtak a követelmények: az egész világon egyre inkább a fiatal korosztály ült a kétkerekű nyergébe, ők viszont a sportosabb, növelt teljesítményű, extrább motorokat szeretik. 1965-ben legördült a szalagról a T 5-ös típus, majd a motorteljesítmény további növelésével és az élettartamot fokozó konstrukciós megoldások alkalmazásával megszületett a P 10-es: 16 lóerős motorja 115 km/ó végsebességet kölcsönöz a modellnek. A P 10 konstrukciós megoldásai és új vonalvezetése már átmenetet jelentett a mába, az 1968-ban sorozatra érett P 20-hoz, amely ma is korszerű, keresett jármű, bár egy kicsit későn jelentkeztek vele a csepeliek. A motorblokknál eltértek a korábbi egy- hengeres megoldástól és kifejlesztették a kéthengeres, őtse- bességes P 20-at, amelyben mór 23 lóerő fickándozik 7500-as percenkénti fordulatnál, s ha ütközésig húzzák a gázkart, 135 kilométerre kúszik fel a kilométeróra mutatója. 1975-ben záróra? Jelenleg a hazai piacra két típust szállítanak: a T 5 és a P 10 továbbfejlesztett változatát, a P 12-t és a P 20-as új típusát, a P 21-et, melyet luxuskivitelben, fordulatszámméróvel, kétkulcsos fékkel szerelv« is készítenek. Ezenkívül jelentős számú — az összes gyártott mennyiség 60 százaléka — T 5-öt állítanak elő szovjet exportra, A magyar és a szovjet utakon kívül szép számmal futnak Pannóniák Lengyelországban, Indonéziában, az NDK-ban, később pedig Dániába, Finnországba, Francia- országba és az USÁ-ba is szállítottak. Amerikába főképp cross- versenygépeket. Négypercenként hagyja el egy kész motorkerékpár a szalagot: évente 38-40 ezer motor- kerékpárt és 10 ezer járműnek megfelelő alkatrészt gyárt a 2500 fős csepeli gárda. S hogy nem akármilyent, ezt a szakvéleményeken, műszaki teszteken kívül a Pannóniák nyergében nap mint nap utazók tízezrei igazolják. A Pannóniának azonban — úgy tűnik — örökre befellegzett: a csepeliek azzal számolnak, hogy 1975-ben megszűntetik a gyártást, mivel az ekkora szériánál gazdaságtalan. Többet pedig nemigen lehet eladni; a hazai kereskedelem évente 10 —12 ezer Pannonját tud értékesíteni, a szovjet piacra pedig 1975 után nem szállítanak. Akkor jár le ugyanis az az államközi szerződés, mely évi 26 ezer T 5-ösre szól — s a csepeliek képtelenek az új modellt is a szovjet üzletfél számára kedvező áron szállítani. Ogy tervezik, hogy 1975 után további három évig pótalkatrészeket gyártanak, amivel biztosítják a törvényben előírt tízéves kötelezettséget, azaz 1985-ig a Pannóniák zavartalan üzemeltetését. S hogy mi lesz a gyár sorsa? Most keresik a megoldást. Egy biztos: olyasmit fognak készíteni, amit a szakmai tapasztalat és a meglevő géppark lehetővé tesz. Dehát ne temessük el még a Pannóniákat, hisz egyelőre .gyártják, sőt a konstruktőrök további, módosított típusokat terveznek. Alkatrész ugyanis - ígérték — lesz bőven, s a csepeli motorkerékpárok tartósságát ismerve még sokáig találkozhatunk majd az utakon Pannóniákkal. Panics György Utasszámláiás a pécsi aifihuszoHon A legutóbbi — 1965-ben megejtett — utasszámláiás óta számos olyan váitozás történt Pécsett, amelyeket a tömegközlekedés nem tudott mindig az igényeknek megfelelően követni. Ezért május 15-én 0 órától 24 ó'áig valamennyi helyi járatú autóbuszon számolják a fel- és leszálló utasokat. A számlálás több célt szolgál. A kapott adatokból újból megállapítják a forduré- időket, az igényeknek jobbon megfelelő vonalvezetést terveznek megvalósítani, az utasáramlástól függően megfelelő kocsitípusokat állítanak be a járatokon, bővítik a gyorsjáratok körét, stb. Az utasszámlálás egében előkészületet jelent az épülő felüljáró forgalomba- helyezésével kapcsolatban várható forgalmi változásokra Az egy hét múlva esedékes utasszámláiás alkalmával a Volán nem kívánja az utasokat zaklatni, s nincs más kérése, csupán annyi: fogadják megértéssel a vállalat kezdeményezését és segítsék munkájukban a számlálóbiztosokat, akik az ajtóknál helyezkednek el és megállónként rögzítik a feles leszálló utasok számát. Az utasszámlálásban a Volán dolgozóin kívül a Nagy Lojos Gimnázium 500-nál több tanulója vesz részt, akik az „Egy napot Pécsért” mozgalom keretében ily módon segítik a városi közlekedés javítását Áramot termel Kisköre Vasárnap pontban éjfélkor megkezdte a rendeltetésszerű villamosenergia termelést a kiskörei vízlépcső 7 megawattos csőturbinája. Az építkezés vezetői elmondották, hogy az új turbina az első 24 órában kifogástalanul teljesítette tervszerinti feladatát. Az előírt program szerint most harminc napig megállás nélkül működik: áramot szolgáltat az ország villamosenergia rendszerébe. Ezermillió tonna szén a Mecsekben Gyorsítják a kutatásokat Mintegy 780 millió tonna szenet tartalmaznak a már művelés alatt álló bányák, a hosz- szúhetényi szénvagyon és az előzetesen felkutatott telepek a Mecsekben, s a szakemberek szerint mintegy további 400 millió tonnára lehet számítani az úgynevezett „reménybeli" területeken. A meglévő szénmennyiségnek körülbelül egyharmada az, amit ki lehet termelni. A jelenleg működő bányákból csaknem kétszázmillió tonna szenet nyerhetnek és legalább ugyanokA korszerű mezőgazdaság korszerűen képzett szakmunkásokat Igényel A közelmúltban miniszteri rendelet jelent meg a mezőgazdasági szakmunkásképzés és továbbképzés meggyorsításáról. A rendelet vállalat centrikussá tette a képzéssel kapcsolatos feladatokat és ez a közfigyelmet ismét a termelés személyi feltételeinek biztosítására irányította. , „ Dr. Szűcs Kálmánnal, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakoktatási főosztályának vezetőjével a rendelet végrehajtásáról beszélgettünk. — Az élelmiszergazdaságunk dinamikus fejlesztésének időszakát éljük, a termelés tárgyi feltételei robbanásszerűen javulnak; mennyiben követik ezt a személyi feltételek? Az igényekhez viszonyítva milyen mértékben áll rendelkezésre a korszerű technikát mozgásba hozó szakmunkásgárda? — Mezőgazdaságunk mai technikai színvonalán az ágazat szakmunkás igénye 150— 180 000 fő, ezzel szemben jelenleg 120 ezer képzett Szakmunkással rendelkezünk. Szakmunkás tanulóképzéssel ez a hiány nem szűntethető meg, hiszen az ágazat szakmunkás tanuló intézeteiben évente 8000 fiatal tanul. Az iskolák benépesítése egyre nehezebb, s ennek nemcsak demográfiai okai vannak. A mezőgazdaságból történő elvándorlás permanens folyamat és a jövőben is számolni kell vele. — Van egy számítás, amely szerint a mezőgazdaságban egy dolgozó 1985-ben két és félszer annyi terméket állit elő, mint 1970-ben, Ez nyilván csak nagymértékű műszaki fejlesztéssel valósulhat meg, ami azt is jelenti, hogy a dolgozók szakmai összetétele jelentősen megváltozik. Az ágazat szakmunkás igénye tehát fokozódik. Míg az iparban az ipari szakmáknál kismértékű fejlesztés is biztosított, addig a mezőgazdasági szakmáknál a szinttartás sincs megoldva tanulóképzéssel. Mit lehet tenni? — A helyzet a fiatalok esetében valóban nem könnyű. De, és ezt hangsúlyozni szeretném a fiatalokkal kapcsolatos lehetőségek ma koránt sincsenek kihasználva. A fiatalok helyes pályairányítását falun az ebben illetékes szervek ma még sokszor elmulasztják. De nemcsak a tanácsoknak, az iskoláknak, hanem az üzemeknek is konkrét feladatuk van a pálya- választás elősegítésében. Szoros kapcsolatot kell kiépíteniök az iskolákkal, meg keli győzniük saját dolgozóikat, hogy gyermekeikből szakképzett embereket neveljenek. A tapasztalat az, hogy aki a mezogazdasagi szakmát kitanulta, az ma már meq is marad a szakmában. Egy legutóbbi felmérés szerint a végzett szakmunkások csaknem 97 százaléka a szakmában marad. Ez lényegesen jobb más ágazatok például az ipar arányánál. Az üzemek feladata azonban ebben sem merül ki. A termelőszövetkezetnek vagy állami gazdaságnak a munka-; körülmények megjavításával kell vonzóbbá tennie a ma még népszerűtlen — főleg az állat- tenyésztési — szakmákat. A fluktuáció a mezőgazdaságban ritkán hozható összefüggésbe a bérekkel, annál inkább a munkakörülményekkel. A Lajtahan- sági Állami Gazdaságban például éveken át óriási mértéket öltött a fluktuáció, de egycsa- pásra megszűnt amikor a gazdaság korszerűsítette a munkakörül ménveket, biztosította a tisztálkodási és egyéb lehetőségeket. — Baranya megyében a termelőszövetkezeti tagoknak csak 10 százaléka szakmunkás, noha a kívánatos arány már ma is 25 százalék volna. Hogy helyezhető ez be az országos képbe, s milyen módon gyorsítható a képzés? A ma és a holnap mezőgazdasága milyen jellegű képzettséget kíván meg? — Az országos helyzet Is nagyjából hasonló, a mezőgazdaságban dolgozóknak csak 12 százaléka szakmunkás, a termelőszövetkezetekben 9—10 százalék, az állami gazdaságokban 20—22 százalék a szakmunkások aránya. Ez alacsony. A gyors előrelépés csak az intenzívebb felnőttképzéssel valósítható meg. Ez napirenden van. — A képzés jellegét a megváltozott igények szabják meg. Ma a termelési rendszerek térhódítása zajlik a mezőgazdaságban. A rendszerek egyetlen munkafolyamatában sem nélkülözhető a szaktudás. 1973-ban 240 ezer hektáron történt rendszerekben mezőgazdasáqi termelés, 1974-ben már 500 ezer hektárt vontak be a rendszerekbe, Ezzel lépést kell tartani a szakismereteknek is, A betanított munkással részfolyamatokat ismertetnek meq. Ám a szakmunkásnál ma döntő követelmény a műszaki, technikai, biológiai alapismeretek elsajátítása. Ma konvertibilis értékű szakmunkásokra van szükség, akik sokoldalúan meqállják helyüket és képesek követni a gyors technikai változásokat. A termelési rendszerek és a spe- cializáció folytán felül kell vizsgálni egyes mezőgazdasági szakmákat, mert az ipari sertéshús termelés például eqészen más képzést kíván, mint a hagyományos, Míq a hagyományosnál főként biológiai ismeretekre volt szükség, addiq az iparszerű sertéshústermelésnél a technikai ismeretszint a fontosabb. és ami leqalább ilyen lényeges, állandóan karban kell tartani, ^ leqalább öt évenként tovább kell fejleszteni a szakismereteket. A szervezett mezőgazdasági szakmunkás továbbképzés most indul. Orszáaosan öt szakmunkáskéoző intézetet jelölt ki a minisztérium a közelmúltban, köztük Baranyából a sellveit, amelyek elsősorban a továbbképzést szolgálják majd. — Rné — kora kitermelhető mennyiség van még a megkutatott, a felderített és a reménybeli telepeken. A mecseki szénbányászat jövője érdekében ezeket a területeket fel kell kutatni, illetőleg feltárni. Äz utóbbi másfél évtized alatt gyakorlatilag nem folytak ilyen kutatások. A megkutatott szénkészletek túlnyomó részét már kitermelték. Égetően szükséges tehát újabb kutató fúrások telepítése, a várható széntelepek mélységének, elhelyezkedésének megismerése. A IV. ötéves tervben tíz kutatófúrás kellene, ebből mindössze a második áll befejezés előtt. (Mindkettő Zobó- kon.) 1990-ig éves átlagban két-három lyuk lemélyítésére vqn szükség évenként, 8—10 millió forint értékben.,es Etzel esetleg meghosszabbítható lenne Kossuth-bánya élettartama is. A bányabeli kutatásoknál is egy sor probléma vár megoldásra. A fúrógépállomány növekedését nem követte a fúrás- létszám hasonló arányú fejlesztése, ezért a fúrógépek kihasználtsága mindössze 27 százalékos. Csökkent a fúrások eredményét kiértékelő, felsőfokú szakemberek létszáma. Hiába fúrnak, hó nincs, aki értékelje. Hátráltatja a kutatófúrásokat az is, hogy — egyébként teljesen jogosan — előtérbe helyezik a preventív (biztonsági) fúrásokat, és a termelőtevékenység miatt kevés időt tudnak biztosítani kutatásra. A kevés feltárt szénvagyon a vágathajtás elmaradásával is magyarázható. Közismert, hogy a mecseki szénmedencében a hazai szénbányák közül a legmostohább geológiai adottságok között kénytelenek dolgozni. Több, tragikus esemény is hátráltatta a vágathajtás tervezett szintjének elérését. Addig is, amíg az ígért beruházási hitelek meghozzák a kívánt eredményt — ez pedig nem rövid idő — a feltáró és előkészítő vágathajtási tervek teljesítése, tartalékterületek képzése jelenthet megoldást A Mecseki Szénbányák vezetősége reálisan felmérve a helyzetet, főbb vonalakban meghatározta a felettes hatóságok segítségével végrehajtandó feladatokat. Többek között azt hogy a kilátásba helyezett többletkeretből évi 8—10 millió forint értékben gyorsítják a külszínről történő kutatásokat és a földalatti komplex kutatásokat. Az ásványvagyon védelmét és a gazdálkodás hatékonyságát növelik, ezért fokozzák az értékelő és elemző munkát, a földtani szolgálat működését
