Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)
1974-05-01 / 118. szám
Gafsai Pongrác A főhős jelleme Szederlaky belépett a kávé- hóiba. levette sokdioptriás szemüvegét, megtörölte, aztán újra feltolttá, majd hunyorogva kikeresett bennünket, és megcélozta az asztalunkat. Úgy jött, azzal a bizonytalan merevséggel, cél iránt, mint amikor az idegorvos azt mondja a betegének: „Most hunyja be a szemét, és menjen egyenesen o kályhához..." A rövidlátók őrangyala vigyázott rá, hogy töl ne borítsa az útjában álló székeket. Velem szemben, a szomszéd asztalnál egy nő ült. Fekete nő, sárga blúzban. Őmiatta ittam már a negyedik kétdecit. A város egyetlen kávéházában találkoztunk, jobbra az obiak mellett — akár egy vidám táborozáson. Erről a sarokról már rég lemondott az üzletvezető. Kevés bevétel, sok elgázolt cigarettavég és hamu a padlón, nagy ricsaj. Tulajdonképpen el kellett volna keríteni bennünket De a társaság gyülevész jellege tekintélyt parancsoló volt. Ennél tarkább bandát elképzelni sem lehetne: asztalunknál együtt ült a dupla-doktor egyetemi tanár és a rímfaragó flekksuszter, a szigorú gimnáziumi igazgató és a saját tanítványa — valami jókedvű, ősközösségi fraternitás- ban. Mi voltunk a helyi irodalom. Aki a városban író voH, vagy ónnak képzelte magát — már a tehetség, vagy az önkritikahiány jogán — közénk tartozott. S mi szívesen befogadtunk mindenkit. Miért is ne? Az egyetemi tanár szenvedélyes előadásokat tartott a kvantum-elméletről, vagy az asszírbabilóniai képírásról. Ezt a suszter is szívesen meghallgatta, Igaz, egy szót sem értett az egészből. Viszont egyenrangú félnek, szellemi osztályostársnak érezhette magát. A gimnáziumi igazgató pediq örült, ha a vőfély-költő felolvasta legújabb verseit. A* ilyen sorok, mint: „Egy szép nyári reggelen — sétáltam künn a tengeren" — akárhány Karinthy paródiánál több mulatságot szereztek nekünk. Eufóriás jókedvünkben néha arra vetemedtünk, hogy a legképtelenebb képzavarokat összehasonlítsuk. A szerző ilyenkor üdvözült csecsemőmosollyal ült a világirodalmi párhuzamok — számára tökéletesen érthetetlen — özönében. Szederlaky a város hites könyvszakértője volt, s maga is író, természetesen. Erkölcsi-lélektani történeteket írt, századvégi modorban. Most megállt az asztalunk előtt: — Szeretettel üdvözlőm a művész urakat — mondta, és ha- miskás bajuszán látszott, hogy megint alkotott valamit. A világ legritkább és legérzékenyebb bajuszót viselte. Egy árulkodó, szőke kis szőrbolyhot az orra alatt. — Novella? — kérdezte asztalszomszédom, oz ezoterikus költő. A sárgablúzos nő méq mindig nem nézett rám. Fitymáló közönnyel rágta a kávéjából kifelejtett kockacukrot. — Az — mondta Szederlaky, és aktatáskáját az asztalra helyezve, megszámolt bennünket. — Adsza már — morogta a gimnáziumi igazgató —, essünk túl a nehezén ... Szederlaky kiemelte táskájából új novellájának másolatkö- tegét, leszámolt belőle kilenc példányt — épp ennyien voltunk, — és szétosztotta a társaság tagjai között. Nekem a leghalványabb, már alig is kibetűzhető másolat jutott. ÜNNEPI ;M E tt t K L E T EH Barátunk különben éppoly negédes volt, akár a történetei. így könnyen meg tudta téveszteni az embereket. A városban ő volt a Róbert bácsi. Az aranyszájú mesemondó. aki este leül a gyermekek ágya mellé, s olyan mesét mesél nekik, hogy egész éjjel nem tudnak aludni... Azt mondták, a bukott lányok megmentésével is foglalkozik. Az asztaltársaság tagjai rögtön rávetemedtek Szederlaky új novellájára. „Essünk túl a nehezén .. ." Én azonban egyre a sárgablúzos nőt néztem. — Mi az? Nem érdekel? — kérdezte a szerző. — Dehogynem I — mondtam. — Nagyon is! ö a novellára értette, én a nőre. val. A novelláit pedig untam. Ki lehet az a Sári? Nem érdekelt. Szavakat húztam ki a ma- szatos szövegből, félmondatokat: „Az ég olyan volt. . mintha akkor... Sári befordult o sarkon . . . Mit akar kend a keresztapámtól? . ..” Aztán már a szavakat sem láttam. Ez itt az én fejem, ez meg a papír — s közötte tizenöt-húsz centiméter levegő. Már csokorra ügyeltem, hogy szabályos időközökben forgassam át a lapokat. De szerencsétlenségemre a kéziratot én tettem le elsőnek. A nő. ott a szomszéd-asztalnál, most már határozottan rám nézett. Közben Szederlaky is kipécé- zett a szemével; szinte a tekintetére fölszúrva tartott, míg a lassúbb észjárásúak is befejezik az olvasást; aztán egyenesen nekem szegezte: Tavasz Mohácsi Regős Ferenc rajza Szederlaky akkoriban hetenként megírt egy novellát; förtel- -meseket- persze, azt mondanom sem kell. Műveiről rengeteg másolatot készített, s folyton magánál hordta őket. Kéziratait míndaddiq nem tartotta véglegesnek, amíg valamennyien el nem olvastuk, akiknek a véleményére számított. Valóságos detektív-ösztönnel, módszeresen hajtotta fel a kritikusait Olvo- sóskényszer nélkül at utcán sem lehetett találkozni vele; ha sokdioptriás szemüvegének látóterébe kerültem, bevonszolt a legközelebbi nyilvános helyre, s omiq a rámtukmált papír- mennyiséget le nem nyeltem, el nem eresztett. Hiába magyaráztam, hogy én csak a figyelem meghitt óráiban vagyok jó olvasó. „Nyolc flekk oz egész, drágaságom, átfutod I" — mondta, A kézirat ilyenkor két sor híján kilenc flekk volt Azzal is hiába védekeztem, hogy a szerző jelenlétében nem szeretek olvasni: zavar az arciz- maimot vizslató pillantósok figyelme. „Jó, majd nem nézek rád!” — mondta. S színlelt szórakozottsága úgy Őrzött, mint a detektíveké, akik a fal mellé óllitdtt áldozatukkal nem akarnak feltűnést kelteni. Miközben az átforduló lapok zörgését számolta. Ezek a kávéházi összejövetelek tehát ünnepet jelentettek számára. Ilyenkor nyolc-tíz olvasót is ütött egy csapásra. Új novellájának ezt e címet adta: „Sári". Szimpla kis cím, érdektelen — gondoltam. — Sári. Éppúgy lehetne Erzsi, Eszti, vagy Elvira is. Hát azt a nőt, a szomszéd asztalnál, hogy hívhatják? A bor már a fejembe szánt. A kézirat szinte olvashatatlan volt. De a sárgablúzos most mintha rámnézett volna. Oda megyek hozzá és megszólítom. Csakhogy körülöttem mindenki a novellával töltekezett, Szederlaky az asztalfőn ölt készült a vizsgáztatásra, s mozgatta kis bajuszát, mintha rágcsálna. Bódult fejemet Indlgömaszat- ban tartottam. Nem szerettem Szederlakyt A szemüvegével. A bajuszával, A pomádeszogá— Nos, mi a véleményed? — Jó — mondtam, — nagyon jó. A téma érdekes. A probléma eredeti. A kidolgozás példás. A konfliktus... az is van ... Tudtam persze, hogy ez elégtelen felelet Most jönnek a puhatoló kérdések. — Minden kitűnő — mondtam — gratulálok. Csak .., — Csak? — kérdezte Sze- derloky. — Tudód, kérlek, hogy engem csak a „csak” érdekel ... A rutinomra bfztam magom, — Csak — folytattam elszántan — a főhős ,.. Sári, a főhős jellemét jobban el kellett volna mélyíteni... Ez az a kifogás, amit minden írásra a megszégyenülés veszélye nélkül, patent-biztonsággal alkalmazhatunk. Még Moupas- sant-ra vagy Gorkijra is. Ha egy Gorkij-hősről kijelentem, hogy a jelleme mélyebb is lehetne — nem ostobának fognak tartani, hanem igényesnek. Létezhet-e főhős egyáltalán, akinek jellemét ne lehetne még jobban — legalább egy ici-picivel jobbon — elmélyíteni? Ogy látszik, létezhet — Micsodát? — kérdezte o költő. — Kit kellene elmélyíteni? — Hét a főhőst — mond tam. — A Sárit A Sári jellemét Szederlaky döbbenten nézett rám: — Node köriek — mondta habogva. — Te úgy látom . . . te tévedsz... A Sári ugyanis, ha nem tudnád, a Sári egy tehén ... Egy öreg tehén, akit a vágóhídra visznek .,, Az igazgató ehhez még hozzáfűzte: — Igen, e Sári egy tehén. Te pedig egy ökör vagy. A társaságból ekkor fölszakadt a nevetés: nevetett, dülöngélt, vihogott mindenki: o kőltő, a professzor, a flekksuszter, a diák; az írók, fél-írók és öl-írók sereglete; az egész szedett-vedett irodalmi táborozás. Es persze a nő is. A nő is a többiekkel együtt névetett Megnyugodva láttam, hogy elöl két viplafoge van. Pákolitz István SZOT-díjas A költő ünnepel, kötelezőek tehát az adatok, a számvetés. — Pakson születtem, 1919-ben. 1955 óta élek Pécsett. 1967 óta a Jelenkor egyik szerkesztője vagyok. Tizenegy kötetem jelent meg ... — Az első éppen húsz évvel ezelőtt... — A legutolsó pedig tavaly. — S közben. 1963-ban, a félúton, egy József Attila-díj ... — Azok közé o költők közé tartozom, akik későn indultak, ezernyi belső és külső nehézség közepette. Ez a díj olyan volt számomra, mint a kapunyitás. Lapozgatjuk a köteteket, melyek úgy épülnek egymásra, mint egy szép, tisztavonalú, s célszerű épület emeletei. Pákolitz István a céltudatos, szigorú alkotók közé tartozik: számára a költészet nem kaland és nem varázslat, s nem is a magamutogatás lehetősége. Munka. Munka, amit csak szépen, pontosan, felelősséggel és szeretettel szabad végezni — s amelyről ugyanakkor mindig érzi: szolgálat is egyben. Késve indult, kissé lassan is, de ma már a legelismertebbek egyike. Ezért is ragad meg egy verssor: — „Nem azért maradok itthon, mert máshová nem mehetek ..." Legyen hát eqy kérdés ez a vallomás, mert nyilván nem csak a hazára, de Pécsre is vonatkozik. — Sohasem vonzottak a könnyebb megoldások. Sokan elhagyták ezt az országot, még többen vándorolnak városról városra, hogy megtalálják az érvényesülés legkedvezőbb feltételeit. Én másként érzek. A lecke, a feladat adott — ez elől nem kitérni kell, hanem ott kell megoldani, ahol születtünk, ahol az ember él ... Ami Pécset illeti: szerintem kedvező hely az alkotásra. Nem túl nagy ahhoz, hogy otthon érezze falai között magát az ember, s nem túl kicsi ahhoz, hogy bárki is úgy érezhesse: egyedül van. A művészetek számára lételem a Jé léqkör, a műhely, a baráti kritika. Pécsett ez megvan, bár hozzá kell tennem: az utóbbi időben, mintha nem lenne olyan őszinte és élénk az egymás iránti érdeklődés ... Azelőtt, ha megjelent egy kötet, összeültünk, hogy kritikát mondjunk róla, hogy elemezzük — most legtöbbször csinálunk egy irodalmi estet... Egyébként, visszatérve a kérdés lényegére — lehet-e vidéken élni? — csak azt tudom mondani, a tehetség, a szorgalom, az akarás a dőntő, az alkotói fegyelmezettség — no és persze a türelem. — Egy másik kérdés, egv másik idézet .... er halnyelO bicska is sárkányölő kés .. — Gondolj a gyermekkorra: megfogsz egy botot, s azt kiáltod: vigyázzatok, mert ftt van a kezemben a csoda-szablya ... A gyerekkor elmúlik, de annak a hitnek sohasem szabad elmúlnia, hogy igenis bele tudok szólni a dolgokba, hogy igenis, érek valamit. Adni, várni, s azt mondogatni: ez nem az én dolgom, ehhez nekem nincs eszközöm — szánalmas dolog. Igaz, az embernek uqyanakkor realistának is kell lennie, tehát ismernie kell saját határait. Illetve annak a határait, amit csinál. Itt van például a költészet. Nagy dolog, fontos, csodás, de hát azt is látni kell, hogy a költő ma nem egyedüli tudója az igazságnak ... — „ötvenen túl minden ráadás"... — Negyven éves múltam, amikor foglalkoztatni kezdett a halál. Betegeskedtem, meg is ijedtem nagyon. Ma mór keveset gondolok ilyesmire, nem érzem magam öregnek, de azt igenis érzem: hogy amit ma nem végzek el, azt lehet, hogy soha többé nem tudom már elvégezni.., — Valahol azt írod: a feladat szent... — Hát nem? Az ember fontosnak akarja érezni magát, nos, ehhez az kell, hogy megtalálja a helyét a világban, hogy feladata legyen, s hogy annak eleget is tegyen legjobb tudása szerint Mindezt otthonról hoztam magammal, a családból, ahol ténylegesen szent volt a munka, a feladat. Nem robot nem meló - hanem munka ... Hát ezt tudom mondani. Hatni szeretnék, segíteni, hogy kialakuljon körülöttünk az értelmes rend, így aztán a rendet keresem a versben is. A világ ma kétségtelenül kusza, nem egyszer kaotikus. Éppen ezért szerintem a költőnek, s egyáltalán minden alkotónak, az a feladata, hogy segítsen megteremteni a harmóniát. Nem idealizálni kell persze, csak érthetően, s igazat írni - azzal a hittel, hogy minden megváltoztatható ... B. 1 Május Pákolitz István versei Zöldarany Május, májas, harangvirág-álom; kotnyeles kis tengeSee lombosodé ágon. Májas, május, érlelő nap csókja; bajuszpődri búzakalási anyás ringatőja. Májas, május, arany-üllőn zengő kalapácsod gyémántszlkrós csillagos jövendő. Május, májas, rázsa-virulásed biborszirom-zóporábeit fürdesd a világot! Füst A jő! bebiflázett és hatásosan időzített idézetek között égigcsapó máglyaként lobogott a tájboroktól herülő tennivágyó akarat Csaknem riasztani keltett a tűzoltóságot. Hajnalra már cigarettagyujtásra való tűz se maradt Csak vacsoráravalóért szaladtál át a boltba; türelmetlenül várlak az ablakba hajolva. Sokáig jössz. Hiányod fokozza szomjem-óhom; riadtan rezzenek föl a riadt csöndességben: he nem leszel már. nem lesz ki magányom föloldja. Szivemet áltatom majd: »csak átszaladt a boriba.,* A sétány amatőr madérzenekarénat sevégesehossza-koneertje biztatja a kisírt szemű tavaszt A világ négy sarkából összecsődült ígrieek egyetlen zsoltárt énekelnek a Gyülekezet Sátorában. Szakadék szélén tántorgó Csillagunk hátha visszahőköL Tagere és Quasimodo fája virágzik. Megnyugtatóan nyugtalanít a zöldarany béke; hálaisten, elég sok a féltonhralá. Legalább tudjuk, miregre vagyunk a világon. Könnyebben Ha a marslakó űr egyáltalán ad valamit a szokásra, jámodorra, aligha jön furkósbot nélkül, De az sem valószínűtlen, hogy tarisznyájában Shakespeore-kötet is akad a hamuba sült pogácsa mellett Könnyebben dűlőre jutnánk. Üldözendő Crp-kep-klp-kop kalapod — — Elsikkasztja a teremtést, aki csak a dallam-csengést hallja s nem lát semmi mást! Bábel A nyelvek sokféleségéből edődá vásári zűrzavar nagyon hátráltatja a munkát Emiatt ugyan még fölépíthetnénk a Tornyot Az a keserves hogy olykor mintha nem Is akarnánk megérteni egymást
