Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)
1974-05-22 / 138. szám
OUNANTOLI NAPIO 1974. május 22. Ne csak beszéljünk róla A kertvárosi új lakótelep első beköltözői közé tartozom, s így több mint eqy esztendeje szemtanúja vagyok oz itt történteknek. Csak néhányat említenék meg e szomorú szemtanúság példáiból. A rendszeretet hiányait. A környezet szépségeivel mit sem törődő felnőttekről szólok, okik a IV emeletes házak ablakaiból a járdára, az úttestre dobálják a szemetet. De ha lejönnek egy kis sétára, azt is rendszerint a frissen gereblyézett ágyúsokon, vaqy a zsenge pázsiton bonyolítják le. Ami pedig a lakóházak liftjeit illeti, szintén tele vannak szeméttel, nem is beszélve a lépcsőházakban kiragasztott házi rendről. rendeletekről, melyeket — nem tudni kik és miért, — de rendszeresen letépnek a falról. S befejezném a sort a lépcsőházakban leszerelt villanyégőkkel, vagy a műanyaggal bevont folyosókkal, melyeket több helyen is kilyukasztották már az eldobott cigarettavégek. Szinte aliq hihető, hogy vannak emberek, akik ennyire nem törődnek a társadalmi tulajdonnal, de a saját környezetükkel sem, amelyet már-már tudatosan, módszeresen elcsúfítanak, Kérdésünk: mely hatóságok, szervek hatáskörébe tartozik e rongálok, szemetelők lefülelése, felelősségre vonása?! Kocsis Laiosné Pécs, Varsóny u. Még egyszer a séiatéri vízlépcsőről Megkaptuk és köszönjük Iharosi Kálmánnak, Molnárnénak, Nagy Cyulánénak, dr. Illés Tibornak, Nagy Antalnak, Cserna- vöigyi Antalnak (Kisipari Termeltető Vállalat)., dr. Soós Aladár és József Attila brigádnak (Pécsi órvostudományi Egyetem), Petőfi szocialista brigád (Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat), Gáli László, Szalóki Anna, Pécsi Szikra Nyomda „Magyar Lajos” KISZ-alapszervezete, a 153 aláírással ellátott leveleket, melyekben számos értékes vélemény és felajánlás érkezett szerkesztőségünkbe a vízilépcső lebontásának tervével kapcsolatban. Ezeket a hozzászólásokat, — melyek mind azt bizonyítják, hogy a pécsiek mennyire megszokták, megszerették a városnak ezt a színfoltját —, elküldtük a Városi Tanács elnökéhez, aki a beküldött levelekre lapunkban majd összefoglaló választ ad. Jogi tanácsadás Takács I. termetősz&vetkezetl tag öregségi nyugdíjat kap. Fiához szeretne költözni idős kora miatt egy távolabbi helységbe. Kérdése: Elköltözése esetén is megkaphatja-e a háztáji földjét? Igen! A tagot a kijelölt háztáji föld használatának a joga a termelőszövetkezeti tagságának fennállása alatt megilleti. Ezzel kapcsolatban a 5/1967. (X. 24.) MÉM. sz. r. 180 § (2) bekezdése a következőket írja . elő; abban az esetben, ha a termelőszövetkezeti tag az öregségi nyugdíjra jogos:tó korhatárt elérte, megrokkant vagy tartósan munkaképtelenné vált, a kijelölt háztáji földet a korábban végzett munkája * I Növekvő aggodalommal A pécsi Alkony utcai úttest elhanyagoltságára szeretném felhívni a tanácsi szervek figyelmét. Nem is olyan régen (február közepe táján) itt dolgoztak az útkarbantartók aszfaltozó gépei, melyek a buszmegállónál, s még néhány helyen kijavítgatták az úttestet, — de ki tudja miért — a kisebb méretű lyukakat otthagyták „mutatóba”. Azóta e lyukak méreteikben is megnőttek, kiterebélyesedtek. Olyannyira, hogy a naqy teherreí megrakott qépko- icsilc kisebb méretű földrengést okoznak eqy-egy ilyen zökkenő uf0n. Szerény véleményem szerint ez az úttest — amint q példa is mutatja — ilyen gondozatlanul nem bírja el sokáig az említett terhelést, melynek hovatovább a lakóházaink vallják a kárát. A fentinél általánosabb problémára, — a környezetvédelem hiányosságaira is szeretném felhívni a figyelmet. Növekvő aggodalommal tapasztalom, hogy a drága pénzen kiültetett fáinkat, gondozott parkjainkat hogyan teszik tönkre a szemünk láttára a felelőtlen járókelők. S ha ehhez hozzáteszem még a fülbántó, idegtépő zajjal „furikázó” motorosokat is. — rendszerint csoportokba verődő kamaszok űzik ezt a sportot — egyszerűen érthetetlen, hogy mindezt büntetlenül tehetik. Véleményem szerint ne csak beszéljenek a környezetvédelemről, hanem végre tegyenek is már valamit ennek érdekében az illetékes hatóságok, Margit József Atléta u. 24. E’s' fűrssiüa itt ek Az illetékesek aála&z&lnak A Volcn 12. Vállalat figyelmébe A Szigeti úti új lakóteleppel egyidős a problémánk is. Nincs □ utóbusz összeköttetésünk, illetve ^csatlakozásunk a piactéri távolsági járatokhoz, továbbá a főpályaudvarhoz sem. Amíg a 30-as autóbusz, — az Alkotmány utca lezárása miatt, — a Rókus utcán át közlekedett, ez a járat még kielégítette a fentebb említett igényeinket. Nos, amíg ezen a téren nem teremt változást egy általános rendezés. addig is kívánatos lenne a 30-as autóbuszok mellett egy 30/A-s jelzésű járat beállítása, mely a Rókus utca, Steinmetz tér és a Doktor S. utcai kitérő beiktatásával a 30-as vonalán közlekedne. Mi az akadálya ennek? A másik problémánk az, hogy az újmecsekaljai végállomástól induló daindoli járatoknál kis befogadóképességű, elavult kocsikat közlekedtetnek, E járatok úgyszólván egész napon át zsúfoltak, ami különösen a szombati és munkaszüneti napokon okoz nagy tumultusokat. Véleményünk szerint csak a járatok szükségszerinti sűrítésével, vagy csuklós buszok beállításával lehetne enyhíteni a helyzeten. Ez utóbbi járatok indulásánál gyakorta tapasztalható egy másik kellemetlen jelenség, amelyet nem egyszer éppen a buszvezetők idéznek elő, amikor „tetszésük szerinti” helyen állanak be és nyitnak ajtót a megállóknál. Ez sajnos azzal jár, hogy a legrégebben várakozó utasok, vagy az előző járatról lemarad- takat a felszállásnál megelőzik a csak néhány perce várakozó utasok. Ezért kívánatos lenne, ha a gépkocsivezető a busz első ajtajával a „Megállóhely" táblánál állna meg, amivel elejét vehetné az előbb említett kellemetlenségeknek. Dr. Csenged László Szigeti út 21. Az egyik „Jogi esetek” című televízió-műsor láttán határoztam el, hogy leírom a műsorral kapcsolatos gondolataimat. Az előadás egyik része az alkoholtúlfogyasztás elleni harc problémáival foglalkozott. Valóban igen fontos társa dalmi érdek fűződik ehhez a témához. Legjobb tudomásom szerint kormányrendelet is szabályozza az alkoholfogyasztás mértékét, a túlfogyasztás megelőzését. Ennek ellenére bármerre járunk az országban, fokozódó alkohol-túlfogyasztással találkozunk. Én azonban csak városunk területére hivatkozom. A város területén elszórtan, de minden nagyobb üzem, vagy munkahely közelében van egy-egy fűszer- és italbolt, illetve borkóstoló, amely biztosítja a dolgozók és a lakók alkoholos itallal való ellátását Ezek közül megemlíteném a Somogyi Béla u. 220. sz. élelmiszerboltot, melyet minden nap, de különösen a piaci napokon, tömegesen lepik el a földön ülő fogyasztók, korra és i nemre való tekintet nélkül. Ugyanez a helyzet a Bajcsy- Zsilinszky utcai piacon is, ahol nem ritka az olyan összeverődött társaság, akik 8—10 üveg ital mellett dorbézolnak, amely sokszor verekedéssé fajul. Ezzel kapcsolatos kérdésem csak annyi: mit kíván tenni a város kereskedelme, annak ellenőrző szervei, s nem utolsó sorban a közrendészet, az említett áldatlan állapotok meg- megszüntetésére? Balog Imre Az ablakon folyik be a víz „Nálunk, a Diósi úton 1971- től 1973-ig csatornafektetési munkákat végeztek. A helyre- állítás után az összes fgldet, követ, csodarabokat itt hagyták, amely teljesen beszűkíti az amúgyis keskeny utcát. Vízelvezető csatorna nincs az utcánkban, így nagyobb esőzéseknél az ablakon folyik be a víz. Ezért kellett az utolsó eső alkalmával is tűzoltókat hívni. A házak falai repedezettek. Egy-egy nagyobb autó elvonulása alatt a lakásban a bútorok és a csillárok földrengésszerűén mozognak. A forgalom nagyarányú növekedése is szükségessé tenné a sürgős intézkedést, amit ezúton szeretnénk kérni az illetékesektől.” Vincze József és 6 aláírás A fenti levélre az I. kerületi Tanácsi Hivatal műszaki osztályának vezetője, Horváth Gyula az alábbi választ adta: — A panaszt jogosnak tartjuk. A Diósi út aszfaltozását a Városi Tanács megbízásából az UNIBER a III. negyedévben elvégezteti. Ezt megelőzően — természetesen osztályunk megbízása alapján, — az úton Összegyűlendő csapadékvíz elvezetésére az út mélypontján úgy- nevezett nyelőrácsokat szállíttatunk és I helyeztetünk el. Ezáltal a csapadékvíz az épülettől nyugatra lévő patakba ^ folyik majd. A patakmeaer rendezését a Költségvetési Üzemnél megrendeltük, a Bokor utcai híd keresztszelvényének rendbehozásával együtt „A legmostohább járat" A Dunántúli Napló 1974. április 3-i számában fenti címmel megjelent levélre az alábbiakban válaszolok. A helyi járatú kalauzállományunk részben betegség, részben létszámhiány miatti problémái indokolták, hogy néhány csuklósított vonalunkon — ahol ezt az utazási igények is igazolják, — időleges autóbuszjáratokkal oldjuk meg a közlekedést munkaszüneti napokon. Például a változatlan jóratsű- rűség mellett így került sor munkaszüneti napokon a 10, 20, 27-es és 47-es vonalakon átmeneti autóbuszok közlekedtetésére. Létszámproblémóink enyhülésével lehetőség nyílt az átmeneti állapot fokozatos megszüntetésére is. így előbb a 20, 47, és a 10-es, majd április 14-től a 27-es vonaion is visszaállítottuk \a csuklós járműveket A pontatlanságra vonatkozó panaszra közölhetem, hogy a belváros területén folyó közmű- és útjavítások erősen lelassítják a közlekedést, ami miatt valóban előfordulnak késések, s nem csak a 27-es, de más vonalak járatainál is. Tartós javulásra cspk az építési munkálatok végleges befejezése után számíthatunk. Laki Pál Volán 12. Vállalat igazgatóhelyetttese alapján megállapított keretben használhatja akkor is, ha a községből elköltözött vagy a háztáji gazdaság munkáit mással végezteti. H. I. másik lakásba költözött. Korábbi lakásának hiányosságait költségére akarja a bérbeadó kijavíttatni. Kérdése: Kötelessége a javítási költségeket megfizetni, vagy nem? Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 67 §-a értelmében a bérlő a lakást és a leltárban feltüntetett lakásberendezéseket a lakásbérleti jogviszony megszűnésekor, illetőleg a lakás kiürítésekor tisztán és rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban köteles a bérbeadónak visszaadni. A bérlő a megállapított hiányosságokért és a karbantartási kötelezettségének elmulasztása következtében keletkezett hibákért felel. Az érvényes rendelkezések értelmében a bérlőnek nyilatkoznia kell az őt terhelő hibák és hiánvossáqok megszüntetésének. illetőleg az ellenérlék Aieptérítésének a módjáról és határidejéről. Abban az esetben, ha a bérlő a hibák, hiányosságok measzüntetésére vagy az ellenérték meatérítésére nem nyilatkozik, illetve a bérbeadó a bérlő nyilatkozatát nem fogadjo el, a bérbeadó a lakás visszaadásától számított harminc napon belül a bíróságtól kérheti a bérlő felelősségének megállapítását. Amint a fenti ismertetésből is kitűnik, köteles a tényleges költségeket megtéríteni. Az elmúlt hetekben többen le érdeklődtek az iránt, hogy egy személynek hány lakása lehet. Az 1/1974. (I. 9.) M. T. sz. rendelet 13 §-a értelmében egy személy, illetőleg egy házaspár csak egy tanácsi bérlakást bérelhet. Az a személy, illetőleg az a házaspár, aki egynél több tanácsi bérlakást bérel — 1974. január 1. napján meglévő többletlakás esetén e naptól, azt követően keletkező több- letlakós esetében pediq a keletkezés napjától számított egy éven belül — köteles: a) a lakásokat egy lakásra elcserélni, vagy azokat egy tanácsi bérlakás kiutalása eMe- nében a lakásügyi hatóságnak átadni, illetőleg b) a megtartani kívánt lakást kiválasztani és a többletlakás lakásbérleti jogviszonyáról az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 86—89 §-ainak rendelkezései szerint meghatározott személy vagy — pénzbeli térítés eile- . nében — a lakásügyi hatóság javára lemondani. Aki tud, teremt, aki nem tud, ukritizál0 (Bemard Shaw) Kedves ügye messég Május 4-én a brigádommal közös kiránduláson vettünk részt, Harkányfür- dőt látogattuk meg, ahol a „Zöldkert" vendéglőben étkeztünk. Nem kis meglepetésünkre, a vendéglő dolgozói, Anyák napja tiszteletére, a brigád nő tagjait egy-egy üveg borral ajándékozták meg. Ezért a kedves figyelemért és az udvarias kiszolgálásért szeretnénk ezúton köszönetét mondani. A DUNAI VASMŰ kokszvegyészeti gyárrészleg gázkondenzációs üzemének „Táncsics” szocialista brigádja. Ez a kissé kihívó, de sok igazságot sejtető idézetet Bauer Gáspár pingálta fel bálicsi pincéjének homlokára. Nyilván más célzattal, mint annakidején az író, de akármilyennel is, neki joga van rá. Ö ugyanis a tudók közül való. Csak körül kell nézni a há- zatáján. Mindenek előtt a pincére épült két aprócska szobájában, amelynek sajátos komfortját ő maga ötlötte, teremtette. Már az invitálás sem olyan, mint más pinceszeren. — Megkínálhatom-e igazi tőkén termett bálicsival? A tartózkodó köszönöm után azt várná az ember, hogy a gazda felkel, hébérért, üvegért mozdul, hogy utána néhány percre eltűnjön, majd előkerüljön a pince homályából. De nem így történt. Gáspár bácsi ülve maradt az üres asztal mellett. Még hogy ülve, de a lábait is keresztbe rakta a nagy ráérésében. De a szeme, az egészen mást mutatott. Valamilyen turpisságot rejtegető 'élénk várakozás-félét, amitől akaratlanul is fészkelődnl kezd az ember. Csak ezt várhatta, mert amit utána művelt, azt akár varázslatnak is nevezhetném. Mert csak a kezét nyújtotta ki a falon lévő vízfestményig, mintha igazítani akarna rajta. Érintésétől a kép életre kelt. A , két sarka halk kattanással elvált a faltól, és a mögötte lévő polcos szekrény mélyéből már elő is kerültek a talpas poharak. Aztán egy másik falikép, egy másik „szezám tárulj” és hipp-hopp, már az asztalon volt a rubint- színű „Bálicsgyöng/e” is. De voltak ennél „prózaibb” mutatványai is. Talán elég, ha csak a falba rejtett éléskamrát és a ruhás szekrényeket említem meg, már csak az idézet helyénvalóságáért is, mert „kritizálni” valót még elvétve sem találtam Bauer Gáspár házatáján. De ő bennem igen, mert egy s másban „kijavított”. — Először is nem a ház falába, hanem mögéje, a szikla- ágybc vájtam az üregeket, mert csak ez az egy módom volt a terjeszkedésre. Hát ilyen varázslót sokat találhat, s nem is kell messze menni értük ... Valóban nem kellett. Megtaláltam őket a közeli Donátu- son, a Lámpásvölgyben, a cserkúti dombokon, mindenütt, ahol kis telkeket látni. Bányászok, tisztviselők, vasmunkások, műszaki értelmiségiek élnek idekint — ki már nyugdíjason, ki még évei és ereje teljében, — az egymásrautaltság minden társadalmi különbözősé[ get feloldó, íratlan törvényei j szerint. Nem csoda hát, ha ebben a közegben előbb- utóbb olyan, vagy hasonló „varázslók" teremnek, mint Bauer Gáspár. Feltétele a kényszerűség, amit tervezgeté- sek követnek, s egyszerre csak elkezdi valaki. Mint az uránbányász Lakatos László is, a cserkúti dombhajlat egyik kis telkese, aki már nagyon megelégelte a kicsorbult kerti szerszámokkal való örökös bajlódást. — Egy ideig gondolkodtam, tervezgettem, aztán megvettem egy kiszuperált mosógép motorját. Ehhez már csak a vázat, arra egy csapágyon forgó tengelyt kellett fabrikálnom, s készen is volt a gépesített szerszámköszörű. Nagyon ügyes gép. Amikor a szükség úgy kívánja, körfűrészlappal cseréli fel a köszörű korongot, ami egyenesen nélkülözhetetlenné vált, amióta belekezdett a nyúlfarm építésébe. t Apropó, nyúlfarm. Ehhez rr.eg a telekszomszéd, Lipcsik István adta az inspirációt. Nála is körülnéztünk. Ö már „nagyüzemi” szinten nyu- lászkodik, s nem is mostanában kezdte. Hadd tegyem hát közkinccsé ötleteit, s ezek közül is csak a legérdekesebbet: az önitató, önetető berendezéseit. Lehet, hogy a szakszerűségbe hiba csúszik, mégis megkísérlem a „műszaki leírását”. Az önitató? Közönséges literes üveg, amelyet vízzel töltve, s fejjel lefelé fordítva egy kon- zerves dobozba állít, melynek közepén egy bádogból hajlított szelepféle biztosítja, hogy csak annyi víz csorduljon az edénybe, amennyit egy-egy alkalommal elfogyaszt a jószág. Ezzel elkerülhető a víz szennyeződése, amire nagyon érzékeny a nyúl. Az önetető hulladék deszkából készült tartályból és a belsejében rézsutosan felszerelt, úgynevezett „surrantó lemezből” áll. Hasonlóan az önita- tóhoz, ez is arra szolgál, hogy az abrak adagolva hulljon az etetőedénybe. És még valamit a két szomszéd terveiből, melyhez az ötletet a közösen bérelt lucer- násfölci adta. Megbeszélték, hogy miért cipeljék haza kosárral a lucernát, amikor ezt kényelmesebben is megoldhatnák. Kifundálták, hogy a lucernás és a nyúlfarm között egy megfelelő lejtésű kötélpályát építenek, amire csak rá kell akasztani a kosarakat, melyek önsúlyuknál fogva lecsúsznak a helyszínre. De ugyanezt felhasználhatják építőanyag, permetezőoldat és trágya szállításhoz is. Sajnos már csak nagyon vázlatosan mondhatom el a bálicsi’ Nagy Bálint „találmányát” — a gépesített szőlőkapát. A hajtóerőt egy öreg, 125-ös Csepel motor szolgál- tótja, melyet egy üléssel ellátott vázra szerelt föl. A szőlősor elejére állított szerkezetet csigás drótkötél kötji össze a lénia másik végén lerögzített cövekkel, amiből már könnyen kitalálható, hogy mi következik. A motor ülésén helyet foglal az asszony, a férje meg csak ráakasztja az ekét a mozgó drótkötélre és meg sem áll a sor végéig. E műveletet persze szőlősoronként meg kell ismételni, ami csak abból áll, hogy egy-egy barázdával odább állítják a szerkezetet. A szomszéd telkesgazda újításáról is csak annyit, hogy a dudával és szirénával felszerelt elektromos madárijesztőjétől a seregélyek világgá menekülnek. , Végül hadd fejezzem be egy javaslattal, melyet mindenek előtt az új telkeseknek szántam. De ehhez némileg módosítanom kell a riport mottójául felhasznált idézetet is. Valahogy ilyenformán: „Aki tud, teremt, /aki nem tud, az mielőbb nézzen körül a tapasztalt, »öreg« telkesek házatáján! Megéri a fáradtságot.” Pálinkás György
