Dunántúli Napló, 1974. április (31. évfolyam, 90-117. szám)
1974-04-11 / 99. szám
é DUNANTÖLI NAPLÖ 1974. április 11. _______J f c'iss A-rr'Ctä Pákolitz István Tovább YBsIcebozóton keresztül, myaktörá kapaszkodókon iparkodik az egek iránt, Minél keservesebb az út, annál erőszakosabbak az űtonállők Az itt-otti tűzszünet csak kelepce: csapatösszevonásra és együttes támadásra készülnek a haramiák. A tiltakozó szándék nem elég, a védekező akarat kevés; a parittya nem számít fegyverzetnek. A szívet meg úgyse érdemes kicserélni. Valameddig elbőcölészik ez a javíthatatlan Gyerek: úgy tekinti föl a mérhetetlen távolságot, mint aki holtbiztos benne, hogy megérkezik. De ennél alább se adhatja. Arató Károly Csorba Győző Galambosi László Hóember * Ellágyulás nincs — hiába díszeleg virágcsokor beletűzött mosollyal. Csattannak vihogások: hógolyók telemen. Eljön a talpig hódprémes erdő, zúgását rám teríti, cammog esetlenül a havas hegy felém derekára szijjazott utakkal, sítalpakon hozzám lesíklanak zúzmara-szemöldökű esték — körülfog mindegyik. Uveghang: jegecesednek kristályok közt pillanataim — arcomat fölmutató kezem a magashoz odafagy, lábam a sétány kőszobrához. Minusz Űz fok alatt hóember vagyok — majd semmivé aláz, elolvaszt simogató, izzó öíü vigasztalás Üj házak Cinege kinézek: mozog olajosan-simán az óriás építődaru rakogatja góliát mozdulatokkal a födémlapokat falakat emeli a harcsaszájú beton-tartályokat Egy-egy fordulatnál kicsit meg is riadok: mintha becentrifugálna szobámba a vashorog Nő a ház nőnek a házak nőnek oly szervezett pontossággal, hogy a látvány szinte élvezet bámészkodom elégedetten percekig sőt tízpercekig hergesztőpisztoly-villogások hörrenő gépkocsik integető kezek erejű-hangsúlyú szavak laza szertartás melyből kő-csodák bomlanak A bűvöletben már-már azt is elfelejtem mi fenyeget hogy veszik el tőlem a várost veszik a fél egei Lovász Pál SEPTICHON „A hallgatás tornya” költőjének A GYERMEK SZÜLETÉSE Időtlenségben ringott, nyílt a tájék, tűz-jég ágyban vajúdott az anya, tej-vér-arcú, napszárnyú magzata az űrhöz nőtt köldökzsinóron szállt még. Bolygőföld-Sághegy aljában a háznép szép reményfa-bölcsővel várta a gyermek jöttét A Rába kanyaró magzatvízként áradt; s a nyíló ágyék kelyhében a szemfénypár megjelent: —• Kalliorje mo'* Mária n“v<rt kapott, s emlőjére vont újszülöttje szivében a Mindenség üteme — mint ni'önci*''— éneke —*• megzendült $ szállt, hullt vioia-körökbe Tavaszt fodroznak is hegyek. Bimbó-orsón szirom pereg. A cinke ide-oda kap. Surrognak tünde sugarak. A Nyár ® az ősz ormán delel. Magánya mélyén főifelel. Hatalma jó. A kedve nagy. Gyászolni kezd, ha dong a fagy. Toli-köntösét a einege őrzi, sohasem ved le. Munkálkodik. Bolyong a főn. Csillag az Isten poharán. ☆ Makay Ida Néma fáraók ős-egyiptomi hieroglifek. Sötét ékszerek. Árva paloták, Királysír mélyén hallgató tekercsek, Csönd-ölű kertek. Lehullt koronák Néma fáraók, a Naptól fogantak Holdashomlokű iszonyú babák Szent Völgyben nyugvó kihúnyt birodalmak Sosem halottak Balzsamos csodák Bárdos! Németh János A költészet ügyében A költészet hete egy alkalommal több, hogy a verset és alkotóját népszerűsítsük. Baj lenne azonban, ha ez a hivatalossá avatott időszak: — József Attila születésnapja — csak alkalmi jellegű volna a vers, a költészet állandó szeretete nélkül. „Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret vallotta József Attila. Igen, aki ismer és szeret. Tehát Ismerni kell a költőt, hogy jöjjön a sz;vek befogadása: a szeretet. /■ A szocialista könyvkiadás sokat tett a költészet ügyéért. Csak egyetlen példa: a 30-as években még Illyés Gyula is előfizetési ívet küldött nekem, hogy Szálló egek alatt — már akkor ötödik verseskötetére — előfizetőket gyűjtsék. Még egy példa — megdöbbentőbb —: Móricz Zsigmond 1933-ban egy szombathelyi szerepléséhez honoráriumként azt kérte, hogy az Athenaeum által kiadott 10 kötetes Móricz-sorozatra gyújtsunk tíz előfizetőt. Ma már a verseskötetek gyakran 5—6000 példányban is megjelennek, a kisebb példányszám is 1500—2000, de az idei költészet napra megjelent Mai magyar költők antológiája 12 800 példányban, míg a Szép versek könyve — újabban nem publikálják a kiadók a példányszámot — kb. 70—75 000 példányban jelenik meg, és — még örvendetesebb — el is fogy. Egy-egy jelentősebb klasszikusunk, vagy élő költőnk kötete szinte állandóan „hiánycikk" a könyvesboltokban. A költészet ünnepe újabb eszköz lehet a költők népszerűsítésére. Ezekben a napokban lépnek a költők is a dobogóra, hogy az élő szó erejével erősítsék a közönség és a költők kapcsolatát A személyes találkozásnak megvan a maga teremtő pszichológiája. Móricz Zsigmond országjáró útján szinte személyesen ismerte olvasóit s rengeteg anyagot, inspirációt kapott tőlük: témát, szavakat, sorsokat, igazi nép és társadalom ismeretet. De ne csupán a gyakorlati hasznosságát nézzük a kérdésnek, maradjunk az érzelmek oldalán. Babits Mihályt a művészi tolmács bizonyára művészibben adta elő, de lehet-e felejteni éneklő, később a betegségtől recsegő, roncsolt hangját, ahogy ő mondta a verseit? Felejthetem-e Kosztolányi Dezsőt, aki viszont minden művészi versmondóját megcáfolva, a legremekebb eszközökkel szólaltatta meg költészetét. A Hajnali részegség című nagy versét sokszor hallottam szavalni (Ascher Oszkár tolmácsolásában is), de rám reveláclóként hatott az ő versmondása. Még a prózát is sajátos nemes pátosszal mondta. Igézőén, szívekig érően. Élmény maradt mindörökre és — bizonyára — az őt, vagy őket hallgató közönség számára is. S ez a kapcsolat — az elmondottakból adódóan — tőfcsS- nösen hasznos és nélkülözhetetlen. A visszhang szavát halljuk a közönség szeretetéből, amelyet mi indítunk el és a hallgatóink lelke véri vissza. A költészet napja vesse fel a vers befogadásának összes lehetőségét. Vegyék — például — hangszalagra a költők verseit és vigyék el oda Is, ahova esetenként nem ér el a szava: a falusi iskolákba, tanyákba, kultűrotthonokba, munkásotthonokba. Mit nem adnánk érte, ha a technika lehetősége és varázslata megőrizte volna számunkra Ady Endre hangját? Hogy örültem, amikor Bartók Béla Cantata Profana-lemezén nemcsak a Bartók-muzsika hangja ütött szíven, de szava is, ahogy a szarvasokká vált fiúk verssorait mondta tisztán, szabatosan, férfias csengéssel. Mindez nem csupán a költők ügye és főleg nem a sikerkeresés kérdése, Tiltakozásul használjuk fel erre József Attila szavát: x£n költő vagyok, de nem kell dicsőség, ne ünnepelje bennem senki hősét„ Versem azé, ki szivem versbe kérte és nékem elég a barátság érte”, A költő barátságot, $ bizalmat kér cserébe* a jé közérzetet az alkotáshoz, s ahhoz, hogy szükség van rá, mert munkája által szebb lesz a világ és szabadabb az ember. Enélkül nincs teremtő és hasznos művészet: így hát kultúránk, emberségünk ügye, hogy a költő írjon, s a szava „minden emberi mű értelme” legyen. Máté „Azért szeretem a költészetet, mert amit a köznapi életben beszédben nem tudok elmondani, és ilyen sok van, azt mind kifejezi, elmondja helyettem ..." Máté Rita a Széchenyi Gimnázium ék Szakközépiskola II. E. osztályos tanulója. A Doktor Sándor Művelődési Központban találkoztam vele. Éppen egy újabb versmondó versenyre jelentkezett. A legutóbbi, dr. Hajdú Imre versenyen a második helyezést érte el ... Szép, szőke, szemüveges, nyurga lány. A költészetet szinte rajongva szereti. De mit is lehetne mondani magáról a költészetről, a versekről, a hozzájuk fűződő hangulatokról? — ezen gondolkodik. — Van amikor szomorú vagyok, egyedül érzem magam. Ilyenkor hangulatomhoz illő verseket keresek. Ezek feldobnak, és lelkesítenek. Ha elolvasom Aragon: „Ballada arról, aki dalolva állta a kínszenvedést", megszűnik a szomorúság, az egyedüllét érzése. — Mit gondol, miért? — Ho elkezdek olvasni egy verset, más világba kerülök, másrr - -is"' o figyelmem Ha egyedül érzem magam, elolvasol,, Zelk í~o .ó : „e.-ó ' í: j '* megfogalmazott, — Tudja-e, milyen „valóságos" alapja van ennek a versnek, és hogy az ami a Sirályban van, nem kitalált dolog. — Igen. De nem szükséges az, hogy nekünk is legyenek ilyen tapasztalataink. Az érzések enélkül is érthetőek, azonosulhatunk velük . . . Zelk Zoltán egyébként a legkedvesebb költőm. A külföldiek közül most ismerkedem Burns verseivel. Nagyon tetszenek. — Kedvenc tantárgyai a magyaron kívül? hhen igen egyszerűen nagy érzések jól kifejezik az en érzéseimet is. — Biológia, történelem ... A matematikát is szeretem, különösen a példamegoldást. Ez izgalmas, és akkor okoz örömet, ha meg is tudom oldani a példát. Szeretem a kémiai kísérleteket is. — Milyen verseket olvasott legutóbb? — Csorba Győző: „Időjáték“ című verseskötetét Hárman a költészetről, Bulsz Menyhért a Pécsi Kesztyűgyár raktárosa. Gyakran szerepel versmondó-versenyeken, a Pécsi Amatőrszínpadnak is tagja. Most végzi a gimnáziumot esti tagozaton. 21 éves. — Úgy tudom, 300 kötetes könyvtára van. Sokai olvas. Szereti a verseket. — Mit adott, miben segített eddig életében a költészet? — Egyedüli gyerek voltam a családban, és érzékeny alkatú lévén, az időm java részét otthon töltöttem. Nem tudtam mit kezdeni a sok szabad idővel és akkor elkezdtem olvasni. A verseket eleinte vegyes érzések kísérték. Később aztán bejárogattam a hírlapolvasóba, olvastam esz Üj írást és a Kortárs-t. Megfogott a versek hangulata. József Attilát már korábban is nagyon szerettem. Egyszer az iskolában egy ünnepségen én mondtam el az „Anyám" című versét Ez a vers azóta is foglalkoztat. Az tetszik nekem József Attilában, hogy rengeteg érzést ír meg a verseiben, de ezek az érzések sohasem csak az ő érzései.,. — Á költészet nekem — úgy is mondhatnám — teremtő nyugtalanságot adott Megmutatta, hogyan teljesítheti ki önmagát az ember. Nekünk már nem sokat kell küzdenünk az alapvető fontosságú dolgokért, de a teremtő nyugtalanságra szükség van. A vers segít az érzések tisztázásában is. Az űrhajózás például korlátlan lehetőségként jelentkezik az ember előtt, és mint korlátlan lehetőség, megbontja az ember belső harmóniáját. Dürrenmatt vándora ezt mondja a Holdnak: „Én a földön lent, te az égbe fent / Mindkettőnk útja végtelen / Én álmosan, te könnyedén / Miért vagy te más, mint én?..." Nagyon szeretem még Petőfi fonodáin] verseit És Véd Mihály költeményeit... Bánáti Ferenc f a TIT Baranya megyei Szervezete tudományos munkatársa. 31 éves. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia szakán végzett. Most éppen doktori disszertációját írja a „város peremén”, vagyis a szépen épülő kertvárosi lakótelep egyik legszélső épületének első emeleti lakásában. — Én nem tartom magam a költészet átlagfeletti ismerőjének. Én sem olvastam többet, mint amennyit egy átlagos műveltségű embernek el kell olvasnia, tehát csak az olvasó rögtönzött véleménye az, amit mondok, A líra és a filozófia között többféle hasonlóságot is lótok. Az igazi vers bizonyos, hogy mindig komoly világnézeti problémákat vet föl. A költészet sok esetben legalább olyan előkészítője volt egy társadalmi forradalomnak, mint amilyen előkészítő szerepet tulajdonítanak sokan a francia felvilágosodás filozófusainak a nagy francia forradalom előkészítésében. Az igazi költészet, mint ahogyan minden művészet, az ember lénye- giségét akarja megragadni, kifejezni. Arra keres választ, hogy milyen az ember, milyen helyet foglal el a világban, milyen szerepet tölt be ebben a világban. Ezt a szerepet valamennyi művészet közül talán a költészet tölti be a legjobban. Ha csak az ars poétikákat vesszük ... Petőfi, Ady ... és így tovább ... „Előre hát, mind, aki költő, a néppel tűzön vizen át..." Ez nemcsak a költőket mozgósítja. Marx a XI. Feuerbach tézisében ezt írja: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; a feladat az, hogy megváltoztassuk.” Az igazi költészetnek mindig is ez volt a célja. Mivel a filozófusok és a költők legtöbbször ugyanezt akarták, rengeteg problémájuk volt a mindenkori társadalmi rendszerekkel. Amit a valamikori filozófusok mondtak, az ma is nagyon sok esetben aktuális. Ugyanez érvényes a költészetre is. A szabadság-szükségszerűség ellentmondása feszíti az embereket. Ez az, ami a költészetet és a filozófiát is táplálja. Hogy mi nekem a költészet, mondja el helyettem egy József Attila-idézet. „A költő ajkán csörömpöl a szó, / de ő az adott világ varázsainak mérnöke I Tudatos jövőbe lát, / s megszerkeszti magában, mint ti / majd a harmóniát” Bebes! Károlw
