Dunántúli Napló, 1974. április (31. évfolyam, 90-117. szám)

1974-04-10 / 98. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt XXXI. évfolyam, 98. szám 1974. április 10., szerda Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja ........ 1 - ii i ■■ —............................................ ' ..................................................................... . ... | L átogatás a Moldva partján M agyar vendégeket fogad ma a száztornyú város. Kádár János vezetésé- •el magyar párt- és kormány- küldöttség érkezik az ősi Prá­gába. Utazása továbblépés azon az úton, amelyen immár negyedszázada, szorosan egy­más mellett halad a két ország. Szocialista mankamseny a gárláoneresszus tiszteletére Minőség, szervezettség, gazdaságosság a termelésben A nyereségterv tízszázalékos túlteljesítését vállalták a Bólyi Állami Gazdaság szocialista brigádjai Diákotthon-avatás Villányban Dr. Szűcs Kálmán, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium szakoktatási főosztályának vezetője átadja rendeltetésének az új diákotthont Nagy igazság, hogy a cseh, a szlovák és a magyar nép leg­jobb fiai ezeréves történelmünk során mindig szót értettek egy­mással. Amikor a barátság, a józan ész szelleme uralkodott a három nemzet között, Histó­ria asszony mindhármukra mo­solygott. Midőn viszont az uszí­tás fúriái játszották a prímet — mindhárom nép rosszul járt. Kell-e ezt bizonyítanunk? A híres 1335-ös visegrádi egyez­ményben a magyar és a cseh király összefogott Bécs áru­megállító joga ellen. Kifizetődő egyezmény volt. A Pogyebrád Györggyel való egyetértés gon­dolata, amíg el nem fordult tő­le, gyümölcsöző volt Mátyás ki­rály számára. Bethlen Gábor virágzást hozó politikájának egyik nagy célja az volt, hogy segítségére siessen a cseh ren­dek nagy Habsburg-ellenes fel­kelésének. Rákóczi kurucai kö­zött szlovák talpasok is voltak. Az 1849-es Prágában Kossuth nevével tüntetett a nép. A le­vert szabadságharc számtalan bujdosójának, majd a Magyar Tanácsköztársaság sok emig­ránsának Csehország, illetve Csehszlovákia nyújtott menedé­ket vagy egérutat. És a pokoli második világháborúban, ami­kor szinte úgy tűnt, hogy az uralkodó körök vaksága, egoiz­musa jóvátehetetlenül szembe­fordítja a három nemzetet — közös partizánharcot folytattak népünk legjobb fiai. A népeink közötti történelmi fáziskülönbség azonban a nagy sorsfordulókon sajnos, rendre- sorra megakadályozta, hogy együtt cselekedjünk. De 1945- ben, a szovjet hadsereg törté­nelmi győzelmével felvirradt a lehetősége, hogy közös úton haladjunk tovább. A történelmi lépésváltás pedig, amely végre egybehangolta a három nép lépteit, 1948-ban következett be. Abban az évben, amelynek nagy eseményét a csehszlovák történelem így említi: „Győztes február”, mi pedig a „fordulat évének" nevezzük. ß hétköznapok példáiból is láthatjuk, hogy igaz ba­rátság virágzik ki orszá­gaink, népeink között. Példák? Dél-Szlovákiában még emlé­keznek a borzalmas, 1965-ös árvízre, s arra, hogy néphadse­regünk katonái ezrével, ha nem tízezrével mentették az elöntött falvak lakóit. Vagy a legutóbbi napok krónikájából: a buda­pesti Athenaeum Nyomda szí­nes gépének meghibásodása után, csehszlovák barátaink azonnal intézkedtek, hogy a magyar sajtó rendelkezésére álljanak. Kádár János nem először jár a Moldva partján, mint ahogy többször járt a legmagasabb rangú csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség is Budapesten. E baráti találkozókon a szocia­lista testvériség és együttmű­ködés szelleme öltött testet. A tárgyalás eredményeként a szo­cialista közösség építő egysé­gé erősödött. Semmi kétsé­günk, hogy — okulva a múlton és megértve a jelen, a jövő pa­rancsát — most is így lesz. „Halónk felszabadulásának évfordulója tiszteletére a brigád a sokévi gyakorlatnak megfelelően többet kívánt vállalni, mini amit gazdaságunk vezetősége kerületünk részére tervfeladatkénl meghatározott. Ennek tudatában brigádgyülést hívtunk össze, s úgy döntöttünk, javaslattal fordulunk kerületünk kollektívájához: 1974-ben a nyereségterv tíz százalékos túlteljesítését tűzzük célul Javaslatunkat az április 3-án megtartott ünnepi termelési tanács­kozás egyhangúlag elfogadta. Brigádunk több tagja felvetette, hogy a brigád munkaverseny-javaslatát terjessze ki a gazdaság összes szocialista brigádjára, hívja ki a gazdaság szocialista bri­gádjait versenyre .. Wéber György, a Bólyi Ál­lami Gazdaság Kossuth nö­vénytermesztő-traktoros szocia­lista brigádjának vezetője mon­dotta ezeket a szavakat tegnap délelőtt, amikor a gazdaság központjában ismertette bri­gádja versenyfelhívását a szo­cialista brigádok vezetőivel. A Kossuth brigádról röviden csak ennyit: a gazdaságban elsőként alakult meg 1960-ban. Tizenkilencen tagjai, a meg­alakulás óta négyszer nyerték el a szocialista címet, egyszer a brigádzászlót, kétszer bronz, kétszer ezüst, kétszer arany fo­kozatot kaptak, és egy alka­lommal elnyerték a vállalat kiváló brigádja megtisztelő cí­met. Szocialista munkaverseny-fel- hívásukat pártunk közelgő XI. kongresszusa, és hazánk fel- szabadulásának 30. évfordulója tiszteletére tették közzé. Újabb hármas jelszó A zsúfolásig töltött ebédlő­ben ez a felhívás hangzott el: „A Bólyi Állami Gazdaság bó­lyi kerületének Kossuth szocia­lista brigádja felhívással for­dul a gazdaság valamennyi szocialista brigádjához és két éves munkaversenyt hirdet az MSZMP XI. kongresszusa és ha­zánk felszabadulásának 30. év­fordulója tiszteletére. Brigá­dunk munkaversenyét a szocia­lista brigádok hármas jelszava mellett újabb hármas jelszó alapján, a Dolgozz hibátlanul mozgalom szellemében hirdeti. Hármas jelszavunk: minőség, szervezettség, gazdaságosság a termelésben. Az értékelést Két alkalommal, 1975 és 1976 má­jusában javasoljuk. Brigádunk e hármas jelszó alapján a Kö­vetkező vállalásokat teszi: Minőség terén vállaljuk, hogy kiváló minőségű talaj-, beta­karítási és növényápolási mun­kát végzünk, amely munkánk lehetővé teszi kerületünk ered­ménytervének 10 százalékos túlteljesítését. Munkánkkal hoz­zájárulunk, hogy a gazdaság más brigádjai is hasonló fel­ajánlást tehessenek az általunk megtermelt termények további kikészítése, feldolgozása során. A lehető legjobb minőség el­érésének érdekében a többi brigáddal szocialista kapcsola­tot tartunk fenn. Szervezettség terén brigá­dunk vállalja, hogy a munka­időt maradéktalanul kihasznál­ja. Az egyes mezőgazdasági munkákat optimális időben el­végezzük, aminek feltételeként a munkánkra, a munkakezdést megelőző időszakban a gépe­ket felkészíti, beállítja, prófca- járatja. A munkavégzés során a baleseti és tűzrendészet, elő­írásokat fokozottan betartja, ezek berendezését külön figye­lemmel kezeli. Az új techno'ó- giákat átveszi a brigád, azokat fejleszti, tapasztalatait átadja más brigádoknak. Az ifjú szak­emberek szakmai fejlődését az elméleti és gyakorlati tapaszta­latok átadásával segítjük. Gazdaságosság: vállaljuk, hogy a nagy értéket képviselő gépeket a termelés érdekében maximálisan kihasználjuk, csúcsidőben két műszakban üzemeltetjük. Alkatrész- és üzemanyan 'e1 használásukat pedig a minőség és szervezett­ség követelményeinek szem előtt tartásával a minimálisra csökkentjük. A termelés gazda­ságossága érdekében a mun­kagépek megóvására, üzemel­tetésére nagy gondot fordítunk, azok karbantartását, kisebb ja­vításait elvégezzük. Kérem a szocialista brigádok vezetőit, hogy versenyfelhívá­sunkat fogadják el, csatlakoz­zanak ahhoz és a hármas jel­szó alapján munkaterületeiknek megfelelő vállalásaikat tegyék meg." Egyhangú csatlakozás felhívás elhangzott — a 'brígádvezetők közül egymás utón jelentkeztek a felszólalók. Szeitz József, Fodor Gyula, a sombereki kerület Gagarin bri­gádjának vezetője, Füleld Já­nos, a központi gépjavító sze- . relőbrigádja, Kösz Ferenc, az építő-üzegi, Schneider János, a sátorhelyi kerület szerelőbri­gádja, Wéber Vencel, a vető­magüzem Dobó István brigád­ja, Kostyák István, a siklósi ke­rület Becsület brigádja, Kai- kapulosz Nikosz, a központi gépjavító Lenin ifjúsági brigád­ja, Mosnitzka Ferencné, az iro­dai dolgozók Zrínyi szocialista brigádja,’ Nyíri Imre, a sertés­üzem Radnóti brigádja, Jaka- bos Dénesné, a baromfiüzem Május 1. brigádja, Gunderlach Bálint, a szállítócsoport bri­gádja és Kovácsevics József, a károlymajori szerelőbrigád ve­zetője azonnal csatlakoztak o versenyfelhíváshoz, egyben tá­jékoztatták vállalásaikról a je­lenlevőket. Ott volt e tanácskozáson a gazdaság valamennyi szocia­lista brigádjának vezetője, Koós László, az MSZMP Ba­ranya megyei Bizottságának osztályvezetője, Németh Károly, a MEDOSZ központ osztályve­zetője, s a gazdaság párt-, szakszervezeti és gazdasági ve­zetői. A felszólalások, bejelen­tések után Koós László mondott rövid beszédet. (Folytatás az 5. oldalon.) A megye egyik legszebb, legmodernebb diákotthonát avatták fel tegnap Villányban, s adták át a fennállásának 25. évfordulóját ünneplő villányi Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézet vezetőinek, diák­jainak. A 120 férőhelyes 13,5 millió forintos beruházással épült négyszintes kollégiumot, a hozzátartozó konyhát és ét­termet, az átadás napjára tel­jesen üzembe helyezték. A ta­nulók már az átadás előtt be­költöztek a szép világos búto­rokkal berendezett szobákba — a Baranya megyei Tanács egy­millió forinttal ■ járult hozzá a berendezéshez. Nyolfc, .gyerek lakik a tágas hálósziTOp.kbán, négy emeletes kárpitozott ágyon, s minden emeleten két-két tanulószoba van, mindegyikben modern TV- készülék. A fürdőszobák előte­rében vasaló szoba, mosógép. sőt centrifuga a kismosóshoz, amit különösen a lányok érté­kelnek sokra. A földszinten portásfülke, akár az igazi szál­lodákban, étterem, orvosi ren­delő és nagy társalgó, ahol a kollégisták a szülőket, látoga­tókat fogadják. Az avató ün­nepségre a gyerekek a saját fóliás kertészetükben nevelt zöldnövényekkel, virágokká! díszítették fel az épületet, ame­lyik immár második otthonuk, s ahol a tegnapi naptól kezdve valóban zavartalanul tanulhat­nak a lehető legkultúráltabb körülmények között. Az avató ünnepségre, ame­lyen részt vett dr. Földvári Já­nos, a Megyei Tanács általá­nos elnökhelyettese is, meghív­ták az építőket, a tervezőket, az iskolát patronáló helyi ter­melőszövetkezetet és állami (Folytatás az 5. oldalon) \ Egymilliomodik tonna cement a BCH-ben Dél-Baranya ipari óriása, a Beremendi Cementmű, termelé­sének kiemelkedő állomásához érkezett kedden: ennek a nap­nak a programja volt az egy­milliomodik tonna cement elké­szítése, ami temérdek munká­val, gonddal és izgalommal te­li időszak gyümölcse. A BCM 1972 nyarán adott először kész terméket. Azóta fokozatosan, egyre gyorsuló ütemben szapo­rodtak a tonnák, míg elérték ezt a mennyiséget, ami tulaj­donképpen az új cementmű tervezett, egyévi névleges ka­pacitásának felel meg. A ha­talmas silókban tárolt néhány | tízezer tonna készlet híján, a í többit elszállították az ország ; különböző építkezéseire. Büsz­kék rá, hogy a gyár termékére eddig egyetlen minőségi kifo­gás nem érkezett, kitűnő építő­anyag a BCM cementje. Az első millió tonna előállí­tása még 22 hónapig tartott. A második és. a további milli­ókhoz természetesen már sok­kal rövidebb idő is elég lesz, összeszokott ember és gép, mind kevesebb zavarral mű­ködnek a bonyolult berendezé­sek, műszerek. A gyár életének kezdeti, legnehezebb időszaká­ban összekovácsolódott az a kilencszáz ember, akiknek kö­zös feladata, hogy a 2,5 milli­árd forint költséggel épült mo­dern üzem eleget tegyen a népgazdaság elvárásának. E cél elérésében kezdeményező, példamutató szerepet vállalt a BCM több mint hatszáz dolgo­zót tömörítő 47 szocialista bri­gádja, Az a terv ugyanis, hogy idén megközelítsék, jövőre pe­dig el is érjék, esetleg valami­vel túlhaladják az évi egymillió tonna cement termelését. Zsákolva kerOI a vagonba a BCM-ben gyártott egymilliomodik tonna cement. Erb János felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom