Dunántúli Napló, 1974. április (31. évfolyam, 90-117. szám)

1974-04-08 / 96. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunantt XXXI. évfolyam, 96. szám 1974. április 8., hétfő Ara: 80 filler Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Ki jön helyette? M ind gyakoribbak a la­pokban az olyan hír­adások, amelyek kü­lönböző vezetők nyugdíjba vo­nulásáról tájékoztatnak. Abból a generációból, amely a fel- szabadulás idején a munkás- osztály harcának élére állt, egyre többen közelednek a munkahelytől való búcsú, a nyugdíjba menetel időszaká­hoz. Mind több munkahelyen tevődik fel majd emiatt a kér­dés: ki lép a szocializmus épí­tése során helytálló, nagy ta­pasztalatokra szert tett, példa­mutatóan dolgozó vezetők he­lyébe? Nem kis kérdés ez, hiszen a vezetőknek meghatározó szere­pük van a munka szervezésé­ben, a munkahelyi viszonyok és az emberek közötti kapcsolatok alakulásában. Ezért tudatosan kell előkészíteni azt, hogy a különböző vezető tisztségekben bekövetkező csere a lehető legkisebb zökkenővel járjon. Ahol ugyanis rendelkezésre áll a megfelelő, felkészült után­pótlás, ott nem is okoz különö­sebb gondot, nehézséget ez a változás. A Központi Bizottság 1973. november 28-i, a kádermunká­ról szóló határozatának egyik alapvető célkitűzése, hogy minden területen szervezettebt bé, tervszerűbbé kell tenni a vezetői utánpótlás nevelését. E tekintetben az utóbbi időben nem volt kielégítő az előreha­ladás, sőt több területen kife­jezetten lemaradás következett be. Megítélésünk szerint ennek nem az az oka, hogy nincs ele­gendő tehetséges, vezetésre al­kalmas, rátermett ember, ha­nem az, hogy az illetékesek — tisztelet a kivételnek — nem sok gondot fordítottak az után- aótlás tervszerű nevelésére. De kik ezek az „illetékesek"? Mindenki, aki állami, gazdasá­gi, kulturális életünk területén vezető funkcióban dolgozik, akár párttag, akár pártonkí- vüli. Hiszen minden vezetőnek jogszabály szerint is köteles­sége az utánpótlásról való gondoskodás, a művezetőtől az igazgatóig. A Központi Bizott­ság említett határozatában er­ről a következőket olvashatjuk: „A vezetők munkájának elbírá­lásánál legyen fontos elem: hogyan fejlődnek mellettük a káderek, mennyire biztosított az utánpótlásVezetőnek ugyanis nem születnek az em­berek, hanem azzá válnak, ha megvannak bennük a megfe­lelő adottságok és megkapják hozzá a szükséges támogatást. A vezetői utánpótlás kialakí­tásához államunk megfelelő feltételeket ■ teremt. Főiskoláin­kat, egyetemeinket évről évre egyre több jól felkészített szak­ember hagyja el, akik az után­pótlás egyik forrását képezik. Állandó és természetes bázist jelentenek a legtehetségesebb munkások és tsz-parasztok. A Központi Bizottság határozata ezzel kapcsolatban kimondja: „Az osztálypolitika részét képe­ző oolitikai, hatalmi kérdésnek kell tekinteni, hogy tehetséges munkások, parasztok, tervszerű előkészítéssel fokozatosan és folyamatosan vezető beosztás­ba kerüljenek." Nyilvánvaló, hogy amikor va­laki kikerül az egyetemről dip­lomával a zsebében, azzal még nem vált vezetővé. Jó alapot, sok ismeretet kapott, hogy az­zá váljék — de a diploma még nem „jogosítvány" vezető funk­ció betöltésére. A gyakorlati tevékenység során kell az ille­tőnek bizonyítania, hogy ren­delkezik olyan képességekkel, amelyek alkalmassá tehetik fe­lelős munkakör betöltésére. Nagyon fontos, hogy az il­letékes vezetők — kikérve a pártszervek, alapszervezetek véleményét is — jól válasszák ki a tartalékként számításba vehető személyeket. Ez azon­ban még csak a munka kez­dete — hiszen a legfontosabb útjuk, fejlődésük egyengetése. Mindenekelőtt politikai képzé­sükről szükséges gondoskodni. Sok olyan funkcionárius van, akik a szocializmus építéséért folyó harcban rendkívül gaz­dag tapasztalatokra tettek szert. Ezeket nem nélkülözhe­tik a fiatalok sem: amit lehet, át kell adni belőle számukra. Nevelni kell őket a vezetők és a beosztottak közötti helyes viszonyok kialakítására, mivel a jövő vezetőivel szemben még nagyobb igényként jelentkezik majd a szerénység, az embe­rekkel való bánni tudás, a de­mokratikus vezetői stílus. Nagy figyelmet kell fordítani az ön­állóságra való nevelésre, a lé­nyeglátás, a döntési készség, a határozottság, a meggondolt szókimondás, a kritikai érzék fejlesztésére is. Mindez előse­gíthető rendszeres megbízatá­sok adásával, a végrehajtás számonkérésével és körültekin­tő értékelésével, a tanulságok közös levonásával. Az utánpótlásnak széles bá­zisát képezik a munkások, tsz- parasztok legjobbjai. Közülük kik jöhetnek számításba? Kü­lönösen hasznos Ilyen szem­pontból figyelmet fordítani a párt, a szakszervezet, a KISZ aktivistáira, a szocialista bri­gádok vezetőire, a techniku­mot, illetve marxista—leninista esti egyetemet vagy esti kö­zépiskolát végzettekre. S akik valamelyik területen kitűntek tevékenységükkel1 például ki­váló szakemberek, jó szervezők, képesek az önálló végrehajtás­ra. üzemeinkben, termelőszö­vetkezeteinkben egyre nagyobb számmal találhatók ilyen fizi­kai dolgozók, akiket számítás­ba kell venni, mint a jövő ká­dertartalékát. A vezetőkkel szemben ma már igen összetettek a követelmények. Emiatt nincs lehetőség arra, hogy a munkások közvetlenül a mun­kapad mellől kerüljenek ma­gasabb vezető funkcióba. Erre ma már szükség sincs, ezt sem politikai, sem gazdasági hely­zetünk nem indokolja. Arra azonban igen, hogy az osztály tagjainak egészséges kezde­ményező szelleme, friss szem­lélete, valóságérzéke állandó­an áramoljon a vezetés sorai­ba. A munkásokból kialakított utánpótlási körrel megkülön­böztetetten, árnyaltan kell fog­lalkozni. Képzettségi szintjük­nek megfelelően fokozottabban szükséges bevonni őket politi­kai iskolára, marxista esti kö­zépiskolára és esti egyetemre. A társadalmi, politikai kérdé­sek iránt aktivon érdeklődő, legjobban felkészült személye­ket a Politikai Főiskolára is ja­vasolhatják. Gondoskodni kell szakmai továbbfejlődésükről is, tapasztalatcserék útján vagy tanulmányaik megszervezésével szaktanfolyamokon, szakiskolá­kon, az egyetemek nappali, es­ti vagy levelező tagozatain. Ehhez célszerűbben és tudato­sabban kell felhasználni a munkások tanulására biztosí­tott üzemi ösztöndíjakat. Végül önálló feladatokkal történő megbízatással, a közéleti te­vékenységbe való bevonással segíteni kell vezetőkészségük fejlesztését. Szegedi József, m MSZMP KB alasztálynietf)« Bnfcpestre érkezeit Wattéi 3ciics! A TARTALOMBÓL A brüssze'i reírtívá^ 2 old ) lavu t o pót tiagia szociális ö stetetefe (3 old.í '/áros csoda fo »o !3 old.) Kivégezték a moson- monyát óvón •yilko.t 4 oia.; KS/D. NAPLÓ, TELEFOTO Vendégünk, dr. Walter Scheel alkanceilár, a Német Szövet­ségi Köztársaság külügyminisz­tere. Púja Frigyes külügyminiszter meghívására vasárnap hivata­los látogatásra Budapestre ér­kezett Walter Scheel, a Német Szövetségi Köztársaság alkan- cellárja és külügyminisztere. Walter Scheellel együtt Buda­pestre érkezett felesége és a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztériumának több vezető munkatársa is. Fogadásukra a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Púja Fri­gyes és felesége, Nagy János külügyminiszter-helyettes és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a fogad­tatásnál Hamburger László, a Magyar Népköztársaság bonni nagykövete és Hermann Kers­ting, a Német Szövetségi Köz­társaság budapesti nagykövete is. * Púja Frigyes külügyminiszter és felesége vasárnap vacsorát adott Walter Scheel, a Német Szövetségi Köztársaság aikan- cellárja és külügyminisztere, va­lamint feleséqe tiszteletére a Gellért Szállóban. Részt vett a vacsorán Huszár István, a Minisztertanács elnök­helyettese, dr. Bíró József külke­reskedelmi miniszter, Bondor Jó­zsef építésügyi és városfejlesz­tési miniszter, s a politikai, a gazdasági és a kulturális élet több vezető személyisége. Je­len volt a vacsorán Hamburger László, a Magyar Népköztársa­ság bonni nagykövete és Her­mann Kersting, a Német Szö­vetségi Köztársaság budapesti nagykövete is, Gye'cgosok birodalma lesz Húsvét istán kendik a Kossuth la/«« utca felújítását Közmükorszerűsités szakaszosan — Nem lesz járda 1974. június 3—7. Szarvasmarha-tenyésztési kiállítás Baranyában A legu.obbi o:szágos mező­gazdasági kiállítást 1970-ben tartották, a követezőt 1975-ben rendezik. (Míg korábban even­ly majd kétévenként rendeztek az országos kiállításokat, ad dig most eqy-egy tervciklus le­zárásakor ötévenként kerül sor az eredmények bemutatására.) Az országos kiállítások közötti években egy-egy tájegység ki­állítását rendezik meghatározott céllal. Az idei táj kiállításokat a kormány szarvasmarha prog­ramja végrehajtásának jegyé­ben tartják. Békés megye rendezte 1973 nyarán az első ilyen jellegű tájkiállítást, az or­szág másik három tájegységé­nek — Baranya, Vas és Heves megye — bemutatója állat­egészségügyi okokból maradt el tavaly. Ez év nyarán azon­ban mind a hármat megtart­ják. A sort Baranya megye kezdi meg június 3—7-« között, rá két hétre Vas megye, majd augusztusban Heves megye rendezi meg tájkiállítását. A reprezentatívnak ígérkező, nagyszabású esemény előkészí­tésére tegnap délelőtt megyei opeiatív bizottság alakult Pé­csett o Megyei Tanács mező­gazdasági és élelmezésügyi osztályán. A megbeszélésen a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium, az Országos Kiállítási Iroda, az Országos Állattenyésztési Felügyelőség és a megyei Idegenforgalmi Hivatal képviselői is részt vet­tek. A háromnapos bemutatóra hat megyéből — Baranya, Nógrád, Heves, Fejér, Tolna és Somogy — mintegy ötszáz szakembert várnak. A vendé­gek többségét az Idegenfor­galmi Hivatal Harkányban és Siklóson — a várban — fog- | ja elszállásolni. A kiállítás megnyitója Pé­csett lesz, június 3-án, amelyen Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tart előadást a kormány szarvasmar­ha programjának végrehajtá­sából a szakembereknek. Az ál­la bb^mutatókat öt kijelölt me­zőgazdasági üzemben tartják meg. A táj-kiállítást a legszigorúbb állategészségügyi óvintézkedé­sek mellett tartják meg. Meg­nyitása előtt május 28—29-én az eqyes helyszíneken főpróbát rendeznek. A bemutató esemé­nyeit a Magyar Televízió is közvetíti. Szinte egymást érik az egyeztető megbeszélések a Vá­rosi Tanácson. A cél az, hogy az eddigi sok kedvező és ked­vezőtlen tapasztalat tanulsá­gait leszűrve minél simábban lehessen indítani, majd lebo­nyolítani a pécsi belváros idei legnagyobb építési munkáját, ami a város csaknem minden polgárát igen közelről fogja érinteni. Április 16-án — a húsvét utáni napon — megkezdődik a Kossuth Lajos utca közművei­nek felújítása. Elavult, s a mai igényeknek már egyáltalán nem felel meg a víz-nyomóvezetek, ugyancsak elavult, s a gáztör­vény előírásainak sem felel meg a gázvezeték, és egyálta­lán nincs — egy egészen -ö- vidke szakasz kivételével — csapadékcsatorna. S hogy az úttest és a járda milyen, azt mindenki tudja. A munka a vízvezeték felújí­tásával kezdődik. A Vízmű a Széchenyi tértől indul, s 10 sza­kaszban végzi el a vezeték fel­újítását. A Sörház utcáig ter­jedően az utca déli, onnan az északi oldalán vezetik. 50—60 méteres szakaszokat vesznek munkába, hogy a Kossuth La­jos utca forgalmát, az üzletek áruval való ellátását minél ke­vésbé akadályozzák. Mindig csak a munkában lévő útsza­kasz lesz járhatatlan, s az el­látási nehézségek kiküszöbölé­sére a jelenlegi félhivatalos egyirányú forgalom feloldódó, minthogy az utca mindkét ol­dalról zsákutcává válik. A be­csatlakozó mellékutcákban az üzleteket kiszolgáló forgalom megkönnyítésére reggel 8 és délután 6 óra között parkolási korlátozást vezetnek be. A víz­vezeték felújításának befejezési határideje: június 30. Közben május 1-re ideiglenesen rendet csinálnak, hogy a felvonulással kapcsolatos forgalmat ne aka­dályozza lezárt utcaszakasz. A Gázmű június 1-én kezd (befejezési határidőt még nem tudtak megállapítani), s a ve­zetékcserét három szakaszban hajtja végre, bár a város négy szakaszt javasol. E két munka költségvetési előirányzata mintegy 3 millió forintot tesz ki, további 2,5 mil­lió forintba kerül a csapadék- csatorna megépítése és az út- burkolat felújítása. Erre azon­ban pillanatnyilag nincs ága­zati fedezet, tanácsi eszközölt átcsoportosítására lenne szük­ség ahhoz, hogy a kezdődő munka eredményesen és főleg gyorsan befejeződjön. Ha a tanács végrehajtó bizottsága biztosítja a fedezetet a közmű­vek építése idén befejeződhet, s 1975 tavaszán megtörténhet a burkolat felújítása is. Azért használtunk feltételes módot, mert itt van még a szo­kásos kérdőjel: a pince. A Széchenyi tér és a Sörház ut­ca közötti szakaszon 8 ismert pincét tartanak nyilván, ame­lyeknek megerősítése, részleges, vagy esetleg teljes megszünte­tése indokolt. Erre 2 millió forin­tot irányoztak elő. És milyen lesz a felújított Kossuth Lajos utca? A Hunyadi úthoz hasonlóan faltól falig újítják fel ezt az utcát is azzal a különbséggel, hogy itt már kidomborítják a sétáló-utca jelleget. Eltűnik ugyanis a jár­da a kiemelt szegélyekkel, s az utcában erősen korlátozzák a jármű-forgalmat. A Kossuth Lajos utcában lakóknak és az áruszállító járműveknek útvo­nalengedélyt adnak, egyébként minden más járművet „kitilta­nak" innen, s az utca a gyalo­gosok birodalma lesz. Kertváros villamosenergia-ellátásának fokozósara a DÉDASZ egy 35 kilovoltos állomást építtet a harkányi út és Nagyárpád közötti területen. A transzformátor-ál'omás kérőbb 120 kilovoltra bő­víthető. A most folyó földmunkákat, útépítést július végére befejezik. Ezt követően a VERTESZ veszi birtokba a területet és megkezdi a gépi berendezések szerelését

Next

/
Oldalképek
Tartalom