Dunántúli Napló, 1974. április (31. évfolyam, 90-117. szám)
1974-04-04 / 93. szám
Pavlov professzor az Egészségügyi Világszervezet vezérigazgató-helyettesének nyilatkozata Male íetleáezések iiiszsőh a rákMatás Az Egészségügyi Világszervezetet (WHO) 1946-ban hívták életre. A világszervezet célja, segíteni a tagállamok egészségügyi fejlődését, hatékony támogatást nyújtani a fejlődő országoknak a járványok elleni küzdelemben, s a gyermekegészségügy fejlesztésében. Alkotmányát alapításakor 51 állam fogadta el. Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa irányításával működő szervezetnek jelenleg már 140 ország, köztük hazánk is tagja. A magyar törvényhozás törvénybe iktatta a világszervezet alkotmányát. Az Egészségügyi Minisztérium meghívására a közelmúltban egy hetet töltött hazánkban Alexandr Szergeievics Pcv- lov professzor, az Egészségügyi Világszervezet vezérigazgató- helyettese. A neves szakember megbeszéléseket folytatott a világszervezet és Magyarország kapcsolatainak aktuális kérdéseiről és látogatást tett több egészségügyi intézményben, így a Pécsi Orvostudományi Egyetemen is. Pécsi tartózkodása során nyilatkozott lapunknak. — Első magyarországi látogatása alkalmával milyen benyomásokat szerzett Pavlov professzor? Eredményeink közül mely egészségügyi témák keltették fel leginkább érdeklődését? — Rendkívül kedvező tapasztalatokat gyűjtöttem, őszinte elismeréssel szólhatok a magyar egészségügy szervezettsegóről. az oktatás magas színvonaláról, s ez itt folyó kutatásokról. A személyes benyomások erős>- 'ették a már korábban kialakult Jó véleményemet Az önök hazája már eddig is érdemleges szerepet vállalt az egészségügy nemzetközi munkájában. Sok magyar szakember tevékenykedik a világszervezetben, magoz "unkclókat is betöltve. így dr. ■ Tigyi József, a POTE rektora c 24 főből ólló Végrehajtó Tanács tagja. Alkalmazottként 10 magyar szakember dolgozik különböző posztokon a genfi .főhadiszállástól" egészen Afri- :álg. Tudásuk, tapasztalatuk ré- ■én nagy hatással vannak a -ejlődő országok szakembereire. Munkóiuk fontos a nemzetközi együttműködés keretében megoldásra váró kiemelt feladatok: a fertőző betegséqek és a rákkutatás területén. Nagyon ;elentős, hogy a Humán-oltó- unyag Termelő Vállalat kolera és egyéb vokcinót gyárt a vi- ógszervezet száméra, a Sze- zedi Egyetem Nőgyógyászati (linikóla pedig népesedéspoliti- ai referenciaintézetünk, egyetek között a nagyfontosságú nrosztaqlandin kutatások mi- «itt. Szívügyem az oktatásügy, •ímelynek egyik vezetője ugyancsak honfitársuk. — Világszerte előtérbe került az oktatás korszerűsítése, a szakemberképzés. Megismerkedve a Pécsi Orvostudományi Egyetemen bevezetett oktatási reform eredményeivel, hasznosithatónak tartja-e azokat a világszervezet számára is? — Integrált oktatással má- utt is foglalkoznak, ám — az ntegrálás magas foka miatt — 1 pécsi kísérlet az oktatás egyik egfejlettebb formája. Ésszerű, nogy az oktatás nem tantárgyakra bontott hanem téma- centrikus. A korábban izolált csoportok kénytelenek együttműködni, s az így kialakult csoportok később, mint a kutatás cgvsénei számottevőek lehetnek. A reform egyik erénye, követendő példa: nagyobb hangsúlyt kap a gyakorlat Az oktatókórházakban komoly tapasztalatokat szerezhetnek a leendő orvosok a betegágymelletti gyógyításban. Ez utóbbi döntő, hiszen a szervezettség, oktatás, kutatás együttes célja a mind hatékonyabb gyógyítás. A világszervezet korábban a fertőző betegségek visszaszorítására fordította a legtöbb figyelmet. E téren — gondolok itt a himlőre, kolerára — jelentős sikereket értünk el a fejlődő országokban. A járványok megakadályozásával összefüggésben sürgetővé vált a higiéniai feladatok megoldása, jó ivóvíz, csatornázás stb. Mindezek mellett már náluk is, az emberiség nagy gondja, a rák elleni küzdelem került az érdeklődés középpontjába. — Hol tart ma az orvos- tudomány a rákbetegségek gyógyításában, milyen kutatások folynak a világszervezet irányításával? Ezek a kérdések foglalkoztatják a közvéleményt — A világszervezet nem tudományos központ, de anyagilag és szakmailag is támogat intézeteket, összehangolva a kutatómunkát. A rákkal kapcsolatban kiemelt együttműködési program kezdődött nemzetközi síkon. Küldetésem egyik célja éppen e hosszúlejáratú együttműködés kereteinek kialakítása. Ebben a munkában már eddig is sokat segített a téma kiváló Ismerője, az Országos Onkológiai Központot irányító Eckhardt professzor, s a továbbiakban is számítunk a magyar tudósok, szakemberek közreműködésére. Olyan módszert, közös kódrendszert dolgozunk ki, amely lehetővé teszi a különböző országok eredményeinek összehasonlítását így elkerülhető, hogy a világ országai külön-külön „felfedezzék Amerikát". Ami a betegséget illeti, néhány éve még a szakemberek körében 's egyenlő volt a rák a halállal. Szerencsére már túlvagyunk ezen az állásponton. A gyógyító sugár, a cytostatikumok és a sebészeti beavatkozás együttesen — hatékony fegyverként vethetők be a rák ellen. Ma mór nem egy rákfajta gyógyítható. ha idejében felismerik. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a korai felismerés, a rákszűrés életmentő fontosságát A megelőzés lehetőségeit keresve azt is vizsgálják a kutatók: milyen hatással van a külső környezet a rák előfordulásának gyakoriságára. A tömegkommunikációs eszközökre is felelősség hárul a megelőzésben: fel kell lépni a levegőszennyeződés, dohányzás, s a rákkal összefüggésbe hozható káros szokások ellen. Mint onkológus és a világszervezet egyik vezetője, magam is kétszeres elkötelezettje vagyok az ügynek. — Megnyugtató, hogy rangos intézetek, tudósok, kuiatókollektívák fáradoznak a rák legyőzésén, s hogy az erőket nemzetközileg összefogja, mintegy megsokszorozza a világszervezet Mesz- sze van-e még a megoldás? Mi erről Pavlov professzor véleménye? — Döntő felfedezések küszöbén áil a rákkutatás. A jelek szerint olyan eredményekre számíthatunk, amelyek alapjaiban megváltoztatják a rák diagnosztikájára és eddigi kezelésére vonatkozó szemléletünket. A rák felismerésére és kezelésére alkalmas módszerek kutatása, kidolgozása új területeken is folyik. A kutatómunkába bekapcsolódtak a fizikusok, kémikusok, matematikusok. Megítélésem szerint, nincs messze a megoldás. Wesztí Márta Vendégségben Csillagvárosban * Mindenkit, aki Csillagvárosban lakik és dolgozik, Jurij Gagarin „fogad”. A Kozmosz úttörőjének magas emlékművet a várost övező erdő szélén állították fel. A városban mindenekelőtt az új építkezés látványa szembetűnő. Egy nagy, mesterséges tó partján, amelyet a Csillagvá,os lakói maguk hoztak létre, emelkedik a város második szállodája. Nem messze néhány új laboratóriumi épületet szerelnek. ...Az egyik laboratóriumban a Szojuz típusú űrhajók fehérre festett leszállóegységein dolgoznak. Elfoglaljuk az űrhajós helyét. A miniatűr televízió képernyőjén fényesen világító impulzus-lámpáival egy másik Szojuz tűnik fel. Az űrhajók közelednek egymáshoz. Néhány kézmozdulat az irányítókarral és máris megtörtént az űrhajók összekapcsolása. így lehet a földön begyakorolni az űrhajózás egyik legbonyolultabb dinamikus műveletét. A központban nagy jelentőséget tulajdonítanak a komplex gyakorlatokon végzett munkának, különféle osztályú és rendeltetésű, élethű kozmikus készülékeken, például, Szojuz típusú szállító-űrhajón, vagy Szal- jut típusú orbitális űrállomáson végzik a kísérleteket. Ellenőrzik és összegezik, kiegészítik az űrhajósoknak a felkészülés különböző szakaszában szerzett ismereteit. Az űrhajósok egyik csoportja a repülőtérre ment, reaktív gépeken próbarepülé- seket végeznek. Ez is fontos szakasz az orbitális űrrepülésre váló felkészülésben. Az űrhajósképző központ szorosan együttműködik az akadémia tudósaival, akik az űrhajózás kulcsfontosságú kérdéseit tanulmányozzák. Érdekes kísérleteket végeznek például az űrhajósok életbenmaradási képességével kapcsolatban. A centrum munkatársai néhány napot töltöttek egy sivatagban, természetesen megfelelő, bármely űrhajós személyes biztonsági tartalékában megtalálható élelmiszer- és ivóvíz-készletekkel felszerelve. A kísérlet végső célja a kozmikus munka biztonságának fokozása volt. Azokban a napokban, amikor ott jártunk, idegen nyelven is beszéltek a Csillagvárosban és a Jurij Gagarin űrhajósképzc központban. Az amerikai asztronauták érkeztek, akik szovjet kollégáikkal együtt hozzákezdtek kéthetes gyakorló foglalkozásaikhoz. A Szojuz—ApoMo program vendégei és házigazdái számára megkezdődtek o dolgos hétköznapok. Alekszej Gorohov Ballada a gellérthegyi emlékműről Valahányszor Budapestre jövök, felmegyek a Gellérthegyre. Talán a háborús napok emlékei vonzanak oda? Onnan, a hegycsúcsról zúdítottak tüzet Pestre a németek, a Citadella vastag falai mögé húzódva, amikor Budán dúltak a harcok. Vagy talán, mint turista szeretek gyönyörködni a város panorámájában, mely a hegyről elémtárul? Igen, szeretem körüljárni a Citadellát, megkopogtani a három méternyi vastag falakat, s ezredszer is elcsodálkozom azon, hogy katonáink milyen rövid csata után semmisítették meg itt a fasiszták helyőrségét Szeretek itt üldöqélni, s nézni fentrőJ Pestet és Budát De úgy érzem, mindennél jobban vonz a Gellérthegyre a Fel- szabadulási emlékmű — Kisfalu- di Stróbl Zslgmond lenyűgöző alkotása. Maqas talapzaton egy nőalak feje fölé emelt kezében a béke pálmaágát tartja. Aletta pedig egy szovjet katona áll, zászlóval a kezében. Budapest vendéqeit most nem a heqyről dühöngő ágyúk torkc fogadja, hanem a város fölé magasodó pálmaág — a béke jelképe. 1965 áprilisában egy háborús veterán küldöttség taq iáként érkeztem Budapestre, Magyar- ország felszabadulása 20. évfordulójának megünneplésére. A második vagy a harmadik napon kezdtem felfigyelni arra, hogy az egyik veterán — Vaszi- lij Mihajlovics Golovcov — néha eltűnik. Hol maga megy el, hol gépkocsival jönnek érte. Előfordult, hogy kora reggel a szálloda halijában újságírók gyűrűjében lehetett látni — interjút kértek tőle a lapok, a rádió és a televízió számára —, máskor meg úttörők, vagy idősebb emberek vették körül. Kíváncsi lettem, mi ez a nagy érdeklődés Golovcov kórüL Gyorsan megtudtam, hogy Magyarországon Golovcovot évek óta várták... Kisfalud! Stróbl róla mintázta a Felszabadulási emlékmű szovjet katonáját I Azt mondják, Golovcov felkutatása sem volt mindennapi. A szobrász emlékezett a keresztnevére, de vezetéknevét elfelejtette. Valaki ehhez hozzátette, hogy Vaszilij vezetékneve katonai rangra emlékeztet. (Golovcov „fejest" jelent. — A fordító). A szovjet rádió felhívást tett közzé: „Jelentkezzen az a Vaszilij keresztnevű katona, aki Budapesten harcolt, s katonai rangra emlékeztető neve van”, A felhívásra 30 ember jelentkezett, de sajnos, nem volt köztük az, aki modellt állt a szobrásznak. A „bronzkatona" Golovcov volt Golovcowa! egymás melletti szobában laktunk. Az egyik szabad estén bementem hozzá. Fá- adtnak tűnt. Kiderült, éppen akkor mentek el tőle az egyik fjúsógi lap munkatársai. Amikor előhúztam a jegyzettömbömet, szemrehányóan pillantott rám. De azért barátiam elbeszélgettünk. Vaszilij Mihajlovics ma Tej- kovóbon él, a pamutfeldolgozó kombinátban dolgozik. Sose hallottam még Tejkovóról, de pontosan magam elé tudtam képzelni Golovcov elbeszélése nyomón. Csendes kisváros, sok parkkal. Milyen volt Golovcov katonai múltja a háborúban? Harcolt a Volgánál, és a Donnál, ei Baltikumban és a Dunánál. Csapatteste a háború utáni egy ideig Budapesten állomásozott Itt találkozott Kisfalud! Stróbl Zsigmonddal. Jól szemügyre vettem Golovcovot: valóban fel kellett, hogy keltse a szobrász érdeklődését Arca nyílt, egyszerű tekintete egyenes, és ami a legfőbb, a harcolni és dolgozni egyaránt jól tudó ember magabiztosság sugárzik róla. Azután pillantásom az obiakon keresztül messze Budára, a Gellérthegyre tévedt, aho; fényözönben lebegett a pálmaágat tartó nőalak. „Jó volna tudni, vajon őt kiről mintázta a szobrász?... Ki is lehet ez a nő?” — tűnődtem. Sajnos, másnap el kellett utaznunk Budapestről. Négy év múlva, 1969 márciusában újra Magyarországra látogathattam, ez alkalomma! szakszervezeti küldöttséggel. Bár a március, hideg és esős volt, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját szerte az országban nagy tömegek ünnepelték. Küldöttségünk tagjai különböző városokba látogattak. Én a Győrbe és Sopronba tartó csoportba kerültem. Találkoztunk veterán forradalmárokkal, a volt nemzetközi brigádok katonáival, közülük sokan harcoltak Oroszországban a polgárháború idején a szovjethatalomért, majd hazájukban, Magyarországon. Győrből Sopronba utaztunk. Itt meglátogattunk egy szanatóriumot Amint az egyik folyosón mentünk, a röntgenszobábó! egy szép, szobortermetű nő lépett ki fehér köpenyben. Valamennyien felfigyeltünk ró. A nő felénk jött, és az orosz beszédet meghallva, sorra megölelte küldöttségünk nőtagjait A főorvos sietve megjegyezte: — ö a röntqentechnikusunk, Turánszki Erzsébet. Róla mintázta Kisfaludi Stróbl a pálmaágat tartó nő alakját... Most meg a mi asszonyaink kezdték ölelgetni Turánszki Erzsébetet Felismerték őt! így ismerkedtem meg, számomra is váratlanul, Turánszki Erzsébettel I... Aztán, amíg társaim megnézték a kezelőhelyiségeket, leültünk az ablak alatti padra, s beszélgettünk. Turánszki Erzsébet sokgyermekes családból való, korán megismerte a szükséqet és a bánatot Sok rosszat átélt a fasiszta uralom és a német megszállás Idején. Megpróbáltatások vártak rá az 1956-os ellenforradalom napjaiban is. Nem bocsátották meg neki, hogy modellt állt Kisfaludi Stróbl Zsigmond- nak. Azzal fenyegették, hogy megölik. — Engem csak kővel dobáltak meg, többre nem szánták rá magukat bronz hasonmásomra azonban már kötelet vetettek, megkísérelték ledönteni talapzatáról. De ehhez nem volt elég erjeükl... Én ott óriás vagyok, 30 méter maqas. A bronz Erzsébet szilárdan áll a lóbáni — mondta nevetve. — Akárcsak az élő Erzsébet Igaz? Igen, Turánszki Erzsébet nem hátrált meq, szilárdan kitartott a népi hatalom mellett, amely lehetővé tette, hogy tanulion és munkát adott számára. A régi Maqyarorszógon mindezt nem kapta volna meg ilyen magától értetődően eay parasztlány!... Tudta, várta, hitte, hoqy a segítséget 1956-ban hazáiénak nehéz óráiban csak a szovjet emberek hozhatják. — Olyanok, mint Vaszitii Golovcov, a katona — mondta —, aki az emlékmű tagozatánál zászlóval és géppisztollyal áll. Emlékszik? — Igen, emlékszem. Sőt Golovcovot személyesen Is ismerem. A sors véletlenül összehozott vele is. Turánszki Erzsébet elbeszélését hallva, újra Kisfaludi Stróbl Zsigmondra gondoltam. Arra. hogy szeretnék megismerkedni magával a művésszel is. Ezt a találkozást követő magyarországi látogatásom idejére terveztem. Másnap visszatértünk Budapestre. Egy késő estiq tartó fogadás sűrűjében, a Parlamentben, tolmácsom bemutatott a művelődésügyi miniszternek. Nagyon szívélyes volt, megkérdezte, lehetne-e valamiben a segítségemre, nem szeretnéic-e még valahová utazni az országbanBeszélgetésünk körben oda jött hozzánk egy középmagas Idősebb férfi, borospohárral c kezében. Az ismeretlen pompá hangulatban, széles mosollyá köszöntötte a minisztert Kisfaludi Stróbl Zsigmonr volt Különös érdeklődéssel figyel tem. Nemcsak azért, mert t sors vele is véletlenül hozat össze. Tiszteletre méltó kora el lenére energikus, erős ember nek tűnt Borospoharakkal teli tá'cávc egy pincér lépett hozzánk. Kisfaludi Stróbl Leningrádrr mondott pohárköszöntőt Megköszöntem a szobrós szívből iövő szavait kifeiezter elragadtatásomat a gellérthe gyi emlékmű iránt, és sok siker kívántam következő munkájá hoz. Felhajtottuk bonunkat. — Az új munkám — Pető Sándor. A költői Megformálási régóta izgat, s nem először pró bálkozom vele. Kisfaludi Stróbl hirtelen meg fogta a könyökömet, és meg hatva mondta: — Ó, Leningrád!... Tudja-e hogy egy régi, kedves szobrom az íjász az Ermitázsban látha tó .. Ha arra jár, köszöntst majd. Kisfaludi Stróbl Zsigmon [jásza az Ermitázs udvarán ál s az íj húrját megfeszítve a pa Iota áttört kapuján keresztül < számunkra láthatatlan célrr szegezi tekintetét Georgij Helopof Ismert uevjc 'Író. Elbeszéléseinek és regényei nek’ fő témája a Honvédő Hó ború, a szovjet katonák hősié« sége. Haditudósítóként megfor dúlt a hadszíntereken. Magyal országon is járt. Itteni emléke ről, élményeiről Magyar regén címmel önállá kötete jelent meg Az idén éppen hatvan éves író t leningrád! irodalmi-művészeti le lyóirat, a Zvezda főszerkesztője Fordította: Losass Púin
