Dunántúli Napló, 1974. április (31. évfolyam, 90-117. szám)
1974-04-28 / 115. szám
M ónjainkban, omikor fé! ■ szemmel már az ötödik ötéves tervidőszakra tekintünk, fokozódó jelentőségre tesz szert annak vizsgálata, hogy milyen különbségek vannak az egyes területek gazdasági fejlettségében, s ezekből milyen politikai és gazdasági gondok adódnak. Számunkra természetesen az a legizgalmasabb kérdés, hogy milyen Baranya helyezése a megyék rangsorában, s fejlődési üteme mennyiben felel meg a területfejlesztési célkitűzéseknek. Cikkírónk, a Meayei Tanács közgazdásza, a KSH évente megjelenő területi statisztikai évkönyve összehasonlító adatai alapján rendkívül tanulságos képet tár elénk, de talán ennél még fontosabbak azok a következtetések, amelyek a területi idősorokból Baranya számára levonhatók. Egy aforizma Napjaink rohanó világában még ahhoz is rohanni kell, hogy helyben maradjunk — összegezhetjük e közgazdasági aforizmával megyénk mai fejlődésének főbb sajátosságait. A kedvező eredmények ellenére ugyanis — olyan objektív tényezők hatására, mint a területi kiegyenlítődés, a szerkezeti egyoldalúság és a struktúraváltozáshoz szükséges pénzügyi alapok képződésének problémái — a megye szerepe, gazdasági súlya bizonyos fokig mérséklődött az ország életében. Ez a számunkra kedvezőtlen változás nemcsak a népeség áramlásának mérséklődésében, hanem a megyét érintő beruházások visszafogásában is jelentkezik. A meqye szerepének relatív csökkenéséhez vezetett az a tény is, hogy a gazdasági növekedés üteme — bár intenzívebb a korábbi éveknél — alatta marad az országosnak. Közismert probléma, hogy a területi fejlődés önmagában is ellentmondásos. A gazdasági fejlődés ötrténelmi folyamatában ugyanis az ország területi egységeinek a gazdasági életben betöltött szerepe változik, súlyuk növekszik vagy csökken. S a szerepkörvóltozás függvényeként a fejlődési ütem is megfelelően változik. Nos, ilyen ellentmondásokkal teli, szerepkörváltozást eredményező folyamat játszódott le az utóbbi néhány évben Baranyában, de a többi alapanyagtermelő megyében is. S ennek hatását még ma is érezzük. Depressziós terület A statisztikai adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a megye gazdasági arculatát meghatározó ipar fejlődési folyamatából az 1965 utáni időszakot kiemelten kell kezelni. A holtpont ugyan későbbi évekre esik, de reális összehasonlítási alapnak mégiscsak ezt az időszakot tekinthetjük. Az energiahordozók szerkezetének arányváltozása következtében ugyanis alapvetően új helyzet állt elő, Az ipar közel felét kitevő bányászatban — központi elhatározásra — a termelés szintentartása lett a cél, s ez egyéb fejlesztések hiányában, a megye egészének fejlődésére is mérséklőén hatott. Sajnos, a szerkezeti egyoldalúság már korábban is magában hordozta a depressziós területté válás veszélyét, de ennek kedvezőtlen hatása csak most érződik. Remélhetőleg, átmeneti jelenségről van szó. Az ipar növekedési mutatói közül különösen a technikai mutatók (állóeszközök bruttó értéke, villamosenergia-felhaszná- lás, egyebek) és a termelékenységi mutató marad el az országos átlagtól. Ezek eqyben az ipari termelés kedvezőtlen alakulását is jelzik. Nógrád, Komárom és Baranya megyékben — 1965. évhez viszonyítva — az ipari termelés indexe nem mutat lényeges növekedést Ugyanakkor az ország egyéb területein másfél-kétszeres növekedési ütemnek lehetünk szemtanúi. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kedvező növekedési ütemet felmutató megyék egy kisebb hányada nagyon alacsony szintről indult, s számukra az ipar fejlesztése, az ipari bázis megteremtése mór-már létkérdéssé vált. De Baranya ipari termelésének stagnálását még ezek ismeretében sem tekinthetjük megnyugtatónak. Az eredményeket több tényező együttes változása határozza meg. A szocialista ipar állóeszközeinek bruttó értékét tekintve a megvék élén Borsod és Pest, maid Komárom és Fejér megyék állnak. Növekedési üteBARANYA A megyék rangsorában met vizsgálva, viszont Csongrád és Heves megyék vezetnek, de figyelemre méltó Szabolcs-Szat- már megye előretörése is. Baranya a 60-as években az előkelő negyedik helyen állt, s itt volt az ország ipari állóeszközeinek majd 6 százaléka. Napjainkban ez az arány — az eszközigényes bányászat mellett — csak 4,8 százalék, s ezzel a hetedik helyen állunk. Közrejátszik ebben az alacsony fejlesztési ütem, mely tekintetében csak Nóqrád és Zala megyék állnak mögöttünk. A hátrány Az iparban foglalkoztatottak létszámának alakulása nagyjából az eszközökhöz hasonló kéAz egy hektár termőterületre jutó halmozott termelési érték — 1965. évhez viszonyítva — Komárom, Pest és Győr-Sopron megyékben növekedett a leggyorsabban. Baranya a növekedési ütemet tekintve a kilencedik helyen áll, s ezzel szorosan felzárkózott Szolnok, Tolna és Fejér megyékhez. Az árutermelés és értékesítés növekedési ütemét vizsgálva, hasonló előrelépést tapasztalhatunk. A termelési eredmények kedvező alakulása a jövedelmi színvonalat is meghatározza. Bázishoz viszonyítva a mezőgazdasági jövedelmek mintegy másfél-kétszeresére emelkedtek, s ezzel megyénkben ma már az ipari átlag körül mozognak. Országosan hasonló tendencia érvényesül. pet mutat A létszámbővítés Szabolcs-Szatmár, Békés és Haj- du-Bihar megyékben volt a leggyorsabb. Baranya a növekedési ütem tekintetében a 16. helyen áll, ami azt jelenti, hogy kizárólag csak a többi alapanyagtermelő megyékkel vagyunk versenyképesek. S ha már a területi hátrányokról van szó, meg kell említenünk, hogy míg másutt az ipari bázis megteremtésén van a hangsúly, addig nálunk a kedvezőtlen tér ü l e t i és ágazati struktúra változtatásán. S ez a költségesebb. A termelékenység kedvezőtlen alakulására — megítélésem szerint — több tényező együttesen hatott Az üzem. és munka- szervezés kezdetlegességétől eltekintve, elsőnek kell említenünk a korszerűen felszerelt, dinamikusan fejlődő iparágak hiányát s a gépi munkahelyek alacsony arányát. Ez utóbbi ugyanis or- száqos átlagtól elmaradóan a foglalkoztatott munkáslétszám alig egyharmadát érinti. A termelékenység növekedési ütemének mérséklődéséhez, s átmeneti visszaeséséhez természetesen még az is hozzájárult hogy a túlzott ágazati és térbeli koncentráció ellensúlyozására megindult decentralizált iparfejlesztés — egyéb lehetőség hiányában — az alacsony hatékonyságú iparágakban történt Örvendetes előrelépés A területi egységek gazdasági fejlettségének fontos jellemzője — ipar mellett — az élelmiszergazdaság fejlettsége, valamint a társadalmi szolgáltatások színvonala. A statisztika mindkét területen örvendetes előrelépésről tesz tanúbizonyságot. A mezőgazdaságról összefoglalóan azt mondhatjuk, hoqy ma már az iparnál kevesebb dolgozót foglalkoztató, mégis nagyfontosságú ágazat. Jelentőségét az egyre javuló terméseredmények adják. Megyénk szempontjából különösen kedvező, hogy a mezőgazdaság nagyrészt ellensúlyozni tudta az ipar staqnálását, s csökkentette az ebből fakadó területi hátrányokat. A termelési eredmények — mind növény, mind állattenyésztés vonatkozásában — kimagaslóak, az ágazat fejlődési üteme az országos átlaanak megfelelő, bizonyos vonatkozásokban azt meghaladó. Ebben nagy szerepet játszik a mezőqazdaságot érintő beruházások gyors növekedési üteme, mely a 60-as évek közepéhez viszonyítva, mintegy megháromszorozódott, s ezzel a megyék rangsorában a hatodik helyen állunk-vagyis a korábbi mérséklődött elmaradás Lakásépítkezésben hátú! A társadalmi szolgáltatások szerepe — mind megyei és mind országos szinten — ma már rendkívül fontos. Szorosan hozzátartozik mindennapi életünkhöz. Fontosságának megfelelően az erre fordított kiadások a költségvetés döntő hányadát — Baranyában mintegy kétharmadát — jelentik. A ráfordításoknak megfelelően a szolgáltató, vagy más néven tercier ágazatok — a lakásépítés kivételével — megyénkben hosszú időszak óta a legdinamikusabban fejlődnek. A társadalmi szolgáltatásokkal való ellátottság legjellemgát jelzik. Az ország lakásállománya 1960—1972. között közel 6 százalékkal gyarapodott. Baranyában ettől elmaradó a növekedési ütem, s jelenleg az ezer lakosra jutó lakásépítkezések tekintetében az összes többi megye előttünk jár. Ezt egyébként az is érzékelteti, hogy megyénk az országos lakásépítkezésekből népességtől elmaradó arányban részesedik. A 100 lakásra jutó népesség száma alapján sem kedvező a helyzetünk. A megyék élén Somogy, Bács-Kiskun, Békés és Csongrád áll, s az utolsók között foglal helyet Baranya, Győr- Sopron, Borsod, valamint Szabolcs-Szatmár megye. Vagyis a kedvezőtlen lakásellátottságból fakadó problémákat még tovább súlyosbítja az a körülmény, hogy a lakásépítkezések tekintetében a leqalacsonyabb ütemet tudjuk felmutatni. S míg korábban a nagyvállalatok legalább saját dolgozóik lakásgondját megoldották, addiq ma ez is a tanácsi költségvetést, illetve tanácsi keretszámokat terheli. Az igénylők száma pedig állandóan növekszik. S ha azt is fiqyelembe vesszük, hogy a lakásellátottság és a népesség növekedése között szoros kapcsolat van, úgy az igények jogosságát sem vitathatjuk. Gyorsabb fejlődési ütem A felszabadulás óta a termelőerők gyors növekedésének és a termelési viszonyok átalakulásának hatására a termelőerők területi elhelyezkedésében meglevő és a múltból örökölt aránytalanságok csökkentek. A kiegyenlítődési folyamat — ezt érezzük mi is — az utóbbi években tovább fokozódott. Az átgondolt és következetesen végrehajtott területfejlesztési politika következtében — az elmaradott területek kiemelt ütemű fejlesztésével — erőteljes nivelláció érvényesül. Ez kifejeződik abban, hogy a gazdaságilag elmaradott és a fejlett területek közötti szakadék viszonylag csökken, s a fejlettségi szintek százalékban kifejezhető eltérései mérséklődnek. S erre - az ellátásbeli különbségek csökkentése érdekében — még akkor Is szükség van, ha ez átmenetileg egyes korábban fejlett területek átlagostól elmaradó növekedési ütemét eredményezi, De itt zŐbb mutatói az eqészségügyi és kulturális ellátottság, — ezekre külön most nem térünk ki — a lakásállomány, a lakások felszereltsége, a közmű- és intézményhálózat fejlettsége. A hatalmas fejlődés ellenére, ma még mindig nagyok a differenciák és hiányok, nagyon sok a tennivaló, hisz a csatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya 1972-ben országosan 26 százalék, a vízhálózatba bekap- csoltaké 44 százalék, összesített mutatókat tekintve, megyénkben országoshoz hasonló a helyzet, de a városok és községek között méq mindiq nagyok az el- látásbe'i kütönbséqek. S ezek mérséklése csak folyamatosan történhet. A lakás és kommunális szolgáltatás mutatói az eqyes megyék lakosságának legfontosabb szükségletekkel való ellótottschangsúlyozottan átmenetről lehet szó, hiszen a területi adottságok (mint pl. természeti erőforrások, munkaerő, egyebek) kihasználatlansága — hosszabb távon — a qazdaság eqészének fejlődési ütemére is fékezőleg hat A kedvező természeti adott**• Ságokkal rendelkező Baranya megye számára ez azt jelenti, hogy a következő tervidőszakban még a jelenleginél is gyorsabb fejlődési ütemet kell felmutatni ahhoz, hogy a lakosság életkörülményeinek alakulásában, az ellátottság kialakult színvonalában kedvezőtlen változás ne következzen be. A jelenleq ismert — megyénket is érintő — ötödik ötéves tervi megállapodások e szempontból biztatóak. Piti Zoltfa Hunka a palotában Huszonöt évvel ezelőtt, 1949. április 26-án tartotta meg első ülését a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Bárhonnan is nézzük a Moszkva folyó partján álló KGST-palo- tát, egy nyitott könyvre emlékeztet. A 29 emeletes, modern épület legfelső szintjéről csodálatos kilátás keríti hatalmába az odalátogatót — szép időben szinte egész Moszkva belátható. A moszkvai emberek azt mondják, ma már elképzelhetetlen a 9 milliós szovjet metropolis e jellegzetes építészeti nevezetesség nélkül. S ahogy elengedhetetlenül szervesen beleilleszkedik a moszkvai városképbe a KGST Titkárságának székháza, ugyanúgy elengedhetetlenül szorosan összekapcsolódik a szocialista országok gazdasági fejlődése a nemzetközi gazdasági szervezet működésével. Negyedszázaddal ezelőtt, 1949. április 26-án került sor a néhány hónappal azelőtt életre- hívott KGST első ülésére. A szocialista országok fiatal nemzetközi gazdasági szervezetének kezdeti lépéseit az adott politikai és gazdasági helyzetben óriási érdeklődés kísérte. Az első ülést az elmúlt 25 esztendőben sok-sok tanácskozás követte. Ezeken végzett eredményes munka is közrejátszott abban, hogy a KGST-országok ipari termelésének növekedési üteme az elmúlt negyedszázadban meghaladta a tőkés országok hasonló mutatóját, a világkereskedelem bővülését meghaladóan emelkedett a KGST-országok egymásközti külkereskedelmi forgalma. Beszélgető partnereim mondották a nemzetközi szervezetben: visszatekintve, a megtett út mindig könnyebb, mint az előttünk álló. 25 évvel ezelőtt az első ülésszakokon felvetett kérdések kidolgozása bonyolultnak tűnt. Megismerkedni egymás lehetőségeivel, elindulni a szocialista országok előtt járatlan, a gazdasági kapcsolatok új formáját hozó úton. Ezeket a mai tennivalókhoz hasonlítva — a hosszútávú és középtávú nép- gazdasági tervek összehangolása, közös fejlesztések, beruházások — egyszerűbbnek tűnnek. De évtizedek múlva, amikor a komplex program végrehajtásából fakadó feladatokat sorra- rendre megoldottuk, a helyükre lépő, akkor aktuális problémákkal lesznek így a szakemberek. Amikor legutóbb a KGST palotájában jártam, a Végrehajtó Bizottság soron következő, 67, ülését készítették elő. A tervbizottság tartotta ez idő tájt a megbeszéléseket, a tanácskozás témája a KGST földgázvezeték létrehozása volt. Bulgária és a Szovjetunió korábban már szakértői szinten több lényeges műszaki kérdést tisz*áztak. így a többi között megállapodtak arról, hogy a vezetékrendszer kiinduló állomása Orenburg lesz. Itt a közelmúltban befejeződött kutatások szerint 2000 négyzetkilométernyi körzetben megközelítőleg 1,7 trillió köbméter földgázkészlet található. A végállomás Ungvár lesz, a szovjet szakaszon megépített vezeték ott kapcsolódik maid be a csehszlovákiai tranzitvezetékbe. A földgázvezeték hossza 3000 kilométer lesz a Szovjetunió területén s a többi között átszeli a Volgát, a Dont, a Dnyepert és a Dnyesztert A vezeték éoí- tésére általános megállapodást írnak ma:d alá az érdekelt országok. A tervek szerint Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország részt vesz a vezetékrendszer megépítésében. Románia pedig az Oren- burgban tervezett két nagy teljesítményű gáztisztító kombináthoz szállítana berendezéseket A tervbizottsági ülésen jóváhagyták a közös vezeték megépítésének programját. Ennek megvalósításával — amelyre a kö^ vetkező ötéves tervidőszakban kerül sor — az európai szocialista országok fűtőanyagmérlege tovább korszerűsödik, s a vegyipar termelésükhöz szükséges, fontos földgáznyersanyag is elegendő mennyiségben áll majd rendelkezésükre. Figyelemreméltó javaslatokat dolgoztak ki az élelmiszer bizottság legutóbbi ülésén is. A szocialista orszáqok megállapodtak, hogy a Szovjetunió területén közös beruházásban egy olyan üzemet építenek fel, amelyben az élelmiszeripari készítményekhez nélkülözhetetlen adalékanyagokat gyártják. A kombinát a tervek szerint 1976- ban kezdi meg termelését, s a gyártmánylistán szereplő cikkekből fedezi majd a szocialista orszáqok igényeit. Az egyik termékük például a margariníllatosí- tó lesz. A szocialista országok a világ margarintermelésének egynegyedét adják, az ízesítő adalékanyagok többségét viszont jelenleg a tőkés országokból importálják. A beszerzési nehézségek és a növekvő igények szükségessé tették a margarinillatosító KGST-n belüli gyártásának mielőbbi megoldását. A kombinát másik fontos terméke az úgynevezett füstülőfolyadék lesz. Ezzel a kolbászkészítmények gyártási folyamatát korszerűsítik. Számítások szerint az újtípusú adalékanyaggal a feldolgozási idő 30, az önköltség pedig 18 százalékkal csökken, amíq a minőség változatlan marad. Az elmúlt negyedszázadban a KGST nemzetközi gazdasáqi életben betöltött szerepe is dinamikusan fejlődött Monqólia csatlakozásával két, majd Kuba belépésével három földrészre terjed ki a szocialista országok gazdasági szervezetének vonzás- körzete. A múlt esztendőben pedig az első kapitalista országgal — Finnországgal — írtak alá együttműködési megállapodást. A gyakorlati munkára az egyezmény értelmében munka- esooortokban kerül sor. Április első napjaiban a tudományosműszaki együttműködési csoport tartotta meq ülését A naoiren- den a többi között az erdőgazdaság, a cellulóz- és papíripar, a kőolajfeldolaozás, valamint a környezetvédelem terén menvalósítandó együttműködési kérdések szerepeltek. A közeljövőben kerül sor a sokoldalú gazdasáqi kapcsolatok felvételére a gépipar, a vegyipar és a szállítás eqyes konkrét területein. A KGST nyílt gazdasági szervezet, amelyhez bármely Ország csatlakozhat, ha eleget tesz az alapszabályokban foglalt kötelezettségeknek. Legújabban Mexikó, Irak, a Jemeni Demokratikus Köztársaság juttatott el más országok mellett a KGST Titkárságához olyan dokumentumot, amelyben az együttműködés lehetséges formáiról érdeklődnek. Sokasodnak tehát a KGST Titkárságában dolqozó szakemberek tennivalói. Bizottsági ülések, különböző szakmai tanácskozások előkészítése; programok, ajánlások kidolgozása, egyeztetése; a Komplex Program végrehajtásával összefüaqő temérdek feladat megoldásának segítése: a tagországok különböző szintű delegációinak fogadása — mind, mind felelősségteljes munkát igényel az itt dolgozóktól. S ezt ők végzik fáradhatatlanul, az eredmények tégláiból alkotva azt a hatalmas építményt, amelynek neve: a szocialista gazdasági integráció. Faragó András I I VASÁRNAPI MEUEKIET
