Dunántúli Napló, 1974. április (31. évfolyam, 90-117. szám)

1974-04-26 / 113. szám

1974. április 26 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Befejezte munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka in-t--rEell^cl?k A házasságról, a családi életről, a gyámhatóságok munkájáról, a gyermek~ és szociális, intézmények helyzetéről (Folytatás az f , oldalról.) Az ebédszünet utón az or­szággyűlés az interpellációkkal folytatta munkáját. Dr. Fekszi István (Szabolcs megye) nyugdíjas, az egész­ségügyi miniszterhez intézett interpellációjában elmondotta, hogy a népesedéspolitikai in­tézkedések hatására Szabolcs- Szatmár megyében — ahol a természetes népszaporulat csak­nem háromszorosa az országos átlagnak — már az év első két hónapjában is jelentősen emelkedett a terhesek száma és a kórházak egyre kevésbé képesek megfelelő színvonalon ellátni a szülő nőket és a be­tegeket. Az egészségügyi ága­zat milyen differenciált, köz­ponti segítséget kíván nyújtani azoknak a megyéknek, amelyek­ben a népszaporulat magasabb az országos átlagnál? — kér­dezte a képviselő. Dr. Schultheisz Emil egész­ségügyi miniszter válaszában elmondotta, hogy Szabolcs me­gye gondjai egyúttal az Egész­ségügyi Minisztérium gondjait is reprezentálják. Megjegyezte, hogy a szülések számának nö­vekedése egyelőre még nem elsősorban a népesedéspoliti­kai határozattal kapcsolatos in­tézkedések következménye, ha­nem annak, hogy a szülőképes korba jutó nők száma emelke­dik. Ezzel egyébként az Egész­ségügyi Minisztérium már ko­rábban számolt, és olyan hatá­rozatot .hozott, hogy a szülé­szeti ágyakat sehol sem sza­bod felszámolni, és szüneteltet­ni sem. A miniszter válaszát az inter­pelláló képviselő és az ország- gyűlés egyhangúlag elfogadta. Széles István (Tolna megye) a dunaföldvári községi pártbi­zottság titkára a mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi miniszter­hez interpellált kiegészítő föld- rendezés tárgyában. Tolna me­gyében, Szekszárd város, Du- naföldvár és Paks határában a mezőgazdaság szocialista át­szervezése során nem kerültek közös művelésbe a zöldség, gyümölcs és a hagyományos művelésű szőlődűlők, szórvány­kertek. Az átszervezés óta el­telt 14 évben a tagság egy ré­sze lemondott a használati jogról, a kívülállók közül is so­kan otthagyták a földparcellá­kat, a szövetkezeti tagok örö­kösei közül sokan nem kötöt­tek haszonbérleti szerződést a szövetkezetekkel. Felajánlották a szabadon maradt földparcel­lákat a szövetkezeteknek, ame­lyek azonban rendre visszauta­sították ezeket. Miután a kép­viselő javasolta, hogy kiegészí­tő földrendezéssel táblásítsák a zártkerteken kívül eső terüle­teket, és azokat a szövetkeze­tek vegyék nagyüzemi művelés­be Dr. Óimény Imre mezőgazda­sági és élelmezésügyi miniszter t | válaszában kiemelte: a minisz­térium ezért több lehetőséget biztosított a földtulajdon és földhasználat rendezésére. így például az 1967. évi IV. tör­vény alapján zárt kertet lehet kijelölni ott, ahol a területi adottságok vagy a földek tulaj­doni és használati viszonyai ezt szükségessé teszik. A miniszter válaszát az in­terpelláló képviselő és az or­szággyűlés elfogadta. Széles Lajos (Szabolcs me­gye), a Fehérgyarmati Járási Hivatal elnöke interpellációjá­ban a Fehérgyarmat—Máté­szalka közötti vasútvonal kor­szerűsítését, illetve a tunyog- matolcsi Szamos-híd megerősí­tését szorgalmazta. Dr. Csanádi György közleke­dés- és postaügyi miniszter vá­laszában elmondotta, hogy en­nek a meglehetősen gyenge forgalmú, 40 kilométer hosszú vasútvonalnak az újjáépítése — együtt a Szamos-híd felújí­tásával — körülbelül 200 mil­lió forintba kerülne. A vonal még elbírja a jelenlegi forgal­mat, sőt különböző technikai és üzemszervezési intézkedésekkel a MÁV még 25—30 százalék­kal tudja bővíteni teherforgal­mát. A miniszter válaszát mind az interpelláló képviselő, mind az országgyűlés tudomásul vette. Mobácsy Barna (Somogy me­gye), a somogyszentpáli tsz főmezőgazdász-mérnöke Kara- kas László munkaügyi minisz­terhez intézett interpellációjá­ban a termelőszövetkezeti ta­gok családi pótléka emelésé­nek lehetőségéről érdeklődött. Karakas László munkaügyi miniszter válaszában utalt ar­ra, hogy családipótlék-rendsze- TÜnk jelentős társadalmi erőfe­szítéssel elért fejlődés eredmé­nye. A társadalmi-gazdasági feltételek alakulásától függően formáltuk és formáljuk családi pótlék-rendszerünket, s ennek nyomán fokozatosan bővült a pótlékra jogosult dolgozók kö­re. 1953 óta kapnak családi pótlékot a termelőszövetkeze­tekbe tömörült dolgozó parasz­tok is. A termelőszövetkezeti gazdálkodás körülményei — például a háztáji gazdaságok — a gyermekek eltartásának gondját némileg enyhítették — egyebek közt ez is közrejátszik abban, hogy a jelentős intézke­dés a tsz-tagok körében szeré­nyebb színvonalon valósul meg. A fejlődés azonban egyértelmű: bevezetése idején csak a há­rom-, vagy többgyermekes csa­ládok voltak jogosultak csalá­di pótlékra; pótlék csak a 10. életévét be nem töltött gyermek utón. járt és összege is alacso­nyabb volt, mint a munkások és alkalmazottak esetében. A különbségek fokozatos meg­szüntetésének első lépéseként 1966 július elsejétől a termelő­szövetkezeti tagok is jogosultak már két gyermek után családi pótlékra, a gyermekek 14 éves koráig. Az ezt követő családi pótlék­emelések mindegyik dolgozó ré- réteget egyformán érintették, így a szóbanlévő különbség tovább­ra is fennmaradt. Ez azonban nem azt jelenti — mondotta a miniszter -, hogy e juttatási for­ma valamilyen más mércét al­kalmaz a parasztgyermekeknél. Ez a már említett paraszti élet- körülményekkel, a háztájiból származó jövedelmekkel, illetve a költségvetés korlátozottságá­val függ össze. A miniszteri választ mind az interpelláló képviselő, mind az országgyűlés elfogadta. Fülöp László (Tolna megye, 3. v. k.) a bátai November 7. tsz elnöke Dimény Imréhez in­terpellált a folyók hullámteré­nek használata tárgyában. Dr. Dimény Imre válaszában utalt az 1964. évi IV. törvény rendelkezésére, amely szerint a folyómeder megközelítése és a mederrel kapcsolatos szakfel­adatok ellátása érdekében a parti sáv a Duna mindkét ol­dalán legfeljebb 10—10 méter lehet. A sávon belül nem sza­bad fát ülteni, az ottlevő fákat, bokrokat és a meder használa­tát akadályozó, vagy annak ép- I ség ét veszélyeztető növényzetet el kell távolítani. E sáv fenntar­tására a jövőben is feltétlenül szükség van. E törvény alapján a végrehajtási rendelet arról is intézkedik, hogy az árvíz és a jég szabad levonulásának elő­segítése, valamint a mezőgaz­dasági termelés biztonságának fokozása érdekében a folyók hullámterének a parti sávhoz csatlakozó részén szabad sávot kell kijelölni. A választ a képviselő és az országgyűlés elfogadta. Dr. Varga Pálné (Hajdú me­gye, 11. v. k.), a Debreceni Bio- gal Gyógyszergyár kutatási fő­osztályvezetője interpellációjá­ban a vidéki orvosellátás javí­tását sürgette. Dr. Schultheisz Emil egészség­ügyi miniszter válaszában el­mondotta, hogy a meglévő gon­dok ellenére folyamatosan ja­vul a vidéki orvosellátás: 1965- ben tízezer vidéki lakost még átlag 13, 1973-ban már 17 or­vos gondozott. Kétségtelen, hogy az ellátás egyenetlen, a ked­vező tendencia azonban két esztendeje megállt, a helyzet 1973-ban kifejezetten javult. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az illetékeseket nem fog­lalkoztatja a gondok enyhítése. Az egészségügyi miniszter vá­laszát az interpelláló képviselő elfogadta, az országgyűlés egy ellenszavazattal tudomásul vette. Az elnöklő Apró Antal ezt kö­vetően bejelentette, hogy az el­fogadott tárgysorozat végére ér­tek, s — a képviselőknek további jó munkát kívánva — az ország- gyűlés tavaszi ülésszakát be­zárta Közlemény a KGST végrehajtó bizottságának Moszkvában április 23—25-én megtartották a KGST végrehaj­tó bizottságának 67. ülését. Az ülésen részt vettek a KGST- tagállamok helyettes kormány­fői és Jugoszlávia KGST-kép- viselője. , Az ülésen Tano Colov, a Bol­gár Népköztársaság képvise­lője, a Bolgár Minisztertanács első elnökhelyettese elnökölt­A végrehajtó bizottság pneg- vitatta a KGST soron levő ülés­szaka elé terjesztendő kérdése­ket. Jóváhagyták az .ülésszak elé terjesztendő jelentéseket: a végrehajtó bizottság jelentését a KGST-nek a tanács XXVII. és XXVIII. ülésszaka közötti tevé­kenységéről, a tervezési együtt­működési bizottságnak a KGST- tagállamok terveinek összehan­golásában kidolgozott előzetes eredményekről, az 1976—1980- as évekre vonatkozó gazdasági együttműködésről, valamint a KGST-taOállamok 1976—1980- ig terjedő sokoldalú integrációs intézkedéseit összehangoló terv- javaslat kidolgozásának helyze­téről. A végrehajtó bizottság meg­elégedéssel állapította meg, I hogy a KGST vegyipari állandó bizottságának 43. ülésén o Bol­gár Népköztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió kormánymeghatalmazottal alá­írták a KGST állandó vegyipari bizottsága és az „Interkémia” tanácsa által jóváhagyott egyezményt a szintetikus festé­keket és az ezekhez szükséges félkésztermékeket előállító ter­melési kapacitások létrehozásá­ról az 1976—1980-as években, figyelembe véve e termékek elő­állításában a szakosodást és a kooperálást. A végrehajtó bizottság ülé­sének időszakában aláírták a tervezési együttműködési bizott­ság által elkészített sokoldalú alapmegállapodásokat a vas­tartalmú nyersanyagok és egyes fémöntvényfajták Szovjetunió­ban való termelésének fejlesz­tésére vonatkozóan. Azt az egyezményt, amely­üléséről nek értelmében együttműköd­nek a vastartalmú nyersanya­gok termelésének a Szovjet­unió területén való fejleszté­sében, aláírták a Bolgár Nép- köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Len­gyel Népköztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió központi ter­vezői szerveinek elnökei; azt az egyezményt, amely az egyes fémöntvényfajták termelésének a Szovjetunió területén való fejlesztésére vonatkozik, Bul­gária, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió meg­hatalmazott képviselői írták alá. Ezeknek az egyezményeknek megfelelően, a dúsító- és vas­öntő vállalatok építéséhez és kibővítéséhez építő szerkeze­teket, anyagokat, gépeket és gépi berendezéseket, valamint közszükségleti cikkeket és más árut szállítanak a Szovjetunió­ba. A végrehajtó bizottság ülé­sét a barátság és c kölcsönös megértés jellemezt*. Halasi Lajosné felszólalása az országgyűlés tavaszi ülésszakán Az országgyűlésen, a házasságról, a családról és a gyámhe- j Jóságról szóló napirendi vitában szerdán felszólalt Halasi Lajosné 1 Baranya megyei országgyűlési képviselő is. Az alábbiakban rész­letesen közöljük beszédét. Tisztelt Országgyűlési Bevezetőben engedjék meg, hogy helyesléssel szóljak o tör­vényelőkészítés módszeréről, két szempontból is. Egyrészt helyes az a megoldás, hogy a család­ról szóló nagy jelentőségű tör­vényt, törvény útján módosítjuk és nyomban egységes szerke­zetben. Ez utóbbi jelentős mér­tékben elősegíti a törvény meg­ismertetését. De választó körze­tem tapasztalatai alapján igen kedvező fogadtatásban része­sült a lakosság által az a lehe­tőség is, hogy a Hazafias Nép­front rendezésében mód volt az előzetes társadalmi vitákra. Ugyanakkor jó alkalom volt ez annak megismerésére, hogyan vélekednek állampolgáraink a család mai életéről és az azt szabályozó jogszabályokról. Mindjárt meg is említem azon­ban azt a helyi tapasztalatot, hogy a meglévő részletszabá­lyokat sem eléggé ismerik ál­lampolgáraink. Nagyon fontos volna, hogy a most megalko­tásra kerülő törvény, de ugyan­úgy a végrehajtási szabályok az eddiginél hatékonyabb pro­pagálásra kerüljenek. Ez már csak azért is fontos, mert a csa ­ládi konfliktusok okai részben társadalmiak és elsősorban ma ga a társadalom az, amely sa­ját bajain segíteni tud, Fokozott felelősség a családokért A családra vonatkozó törvény­hozás nagy jelentőségű, mint ahogy az a családi élet is az emberek életében, hiszen az emberek döntő többsége úgy­szólván a bölcsőtől a koporsóig valamiféle családi kötelék kere­tében éli az életét Egyetértek azzal a fő gondolattal, amelyet a törvény szerkezete sugall: fo­kozni kell a családért való fe­lelősséget Ez két módon mehet végbe: Egyrészt növekedjen a család­tagok felelőssége, egymásért, a saját családjukért. Másrészt nö­vekedjen a társadalom felelős­sége a családért. A családért való felelősség szempontjából alapvető jelen­tőségű a házasság megszilárdí­tása; ha ez megtörténik, akkor nem merül fel számos más csa­ládjogi vita, per, konfliktus sem. Éppen ilyen szempontból nézve a családjog szabályai között igen nagy a jelentősége annak, hogy a válás szabályozása mi­lyen módon megy végbe. A ter­vezet 18. §-a törvényerőre kíván­ja emelni azt a bírói gyakorla­tot, amely lényegében szerepet tulajdonít a házasság felbontá­sa tekintetében a házastársak megegyezésének. Kérdés azon­ban, hogy a megegyezés szere­pének most már törvényerőre voló emelése nem lazít-e, nem enged-e könnyelmű válási szán­dékot? Itt mindenekelőtt Lenint kell idézni, lenini gondolat, hogy a házastársaknak a válás során ne kelljen kiteregetniök egymás szennyesét, ne kelljen átgázolni a válás mocskán. Ugyanakkor meg keM azonban győződni, hogy o felbontásra váró házasság végképpen ha­lottá vált kötelék-e. A válás szabályaival össze­függésben a megegyezés alkal­mazása elvben humánusabb lehetőség, és ezáltal el lehet kerülni, hogy a hózastársak — el kívánván titkolni a házasélet legbelsőbb intimitásait — szín­játékot játsszanak a bíróság előtt Az akarati egyetértéses bontás módszerének bevezetése után azonban, ahogy azt a bí­rák elmondják, egy másik fajta színjáték játszására került mos­tanában sor. Ez pedig a túlsá­gosan is szép megegyezés volt, a hárastársak annak érdekében, hogy házasságukat könnyen, gyorsan felbontsák, mindent vállaltak, de csak látszólag. Alig hogy jogerőre emelkedett a bíróság ítélete, sőt azon még jóformán meg sem száradt a pecsét, már előállt valamelyikük azzal, hogy mégsem egészen úgy van ám az a megállapodás, mégis csak nála helyezze el a bíróság a gyermeket mégis csak az övé legyen a volt közös lakás. Ezért lehet helyeselni azt a szigorúbb álláspontot, hogy. a megegyezéses bontásnak törvé­nyes előfeltétele lesz a válással összefüggő alapvető igények rendezése. Aligho kétséges, hogy a legdöntőbb érdek a gyermeké; akinek biztosítani kell válás esetén is, hogy ha mór megcsonkult családban kell élnie, akkor legalább ott zavartalanul élhessen. De va­jon nem aggasztó-e, hogy túl­ságosan is sok, gyermekes há­zasság bomlik fel eléggé gyor­san ? Á válási szándék gróbája a különélés Tisztelt képviselő társaim! Engedjék meg, hogy a ren­delkezésemre bocsátott bírósági statisztika alapján egy olyan jelenségre hívjam fel a figyel­met, amely engem legalább is aggodalommal tölt el. Ha az igazságügyi statisztikába bele­lapozunk, azt kell tapasztalni, hoay a válóperes kereset meg­indítása előtt az esetek jelen­tős részében eléggé rövid a különélés. A felbontott házas­ságok majdnem 60 százaléká­ban egy év alatt éltek csak kü­lön a kereset beadása előtt a házastársak, és ha ehhez hozzá­vesszük, hogy a beadott bontó­perek több mint 75 százaléka fél év alatt befejeződött, akkor az merül fel az emberben, hogy feltétlenül helyes-e ez a siet­ség? A válási szándék próbája a különélés. Jó volna tudato­sítani állampolgárainkkal is, hogy ne siessenek annyira, kü­lönösen ne közös gyermekük ér­dekében a válási szándékkal. Ez nem változtat azon, hogy az elvált gyermekek — ahogy ők magukat nevezik — helyze­tét ma nem is elsősorban maga a válás, hanem a szülők fe­gyelmezetlensége érinti igen hátrányosan, az, hogy egymás utón indulnak a gyermekelhe­lyezés: perek, dúl a vita a szü­lők között a gyámhatóság előtt, hogy hány órán át lehessen lát­ni a gyermeket, több elvált szülő lő nem hajlandó a hatósági döntést fegyelmezetten tudomá­sul venni. Ez sokszor igen káros Módom volt a mohácsi leány- nevelő otthon fiatal lakóivai beszélni. Megdöbbentő, hogy hány lelki sérült gyermek ma­radt a társadalomra és közülük csak kevesen tudják a lelki­egyensúlyukat visszanyerni. Nem egy gyermekelhelvezési vita vé­gül is azral oldódik meg, hogy a gyermek felnő időközben. Ép­pen ezért helyeselni lehet a tervezetnek azt a megoldását, amelyik az új gyermekelhelye- zési per megindítását az eddi­ginél szigorúbb feltételekhez ' köti. Nem kétséges, hogy a leg­jobb szándékkal megalkotott törvény is csak annyit ér, amennyit megvalósítunk belő'e. Különösen vonatkozik ez olyan sajátos közegre, mint a család élete, amelynek megsegítése során számos társadalmi feladat van. fgy mindenekelőtt az, hogy a családjogi törvény mel­lett még igen sok más szabály és más állami Intézkedés segít­heti elő a csalódok életének i megszilárdítását Már említet­tem, hogy a családi élet a bői- i csőtől a koporsóig zajlik, hadd vegyem itt most a bölcső prob­lémáját elő, azt, hogy az sem mindegy számunkra, milyen kö­rülmények között jön világra a I gyermek. Itt a mohácsi szülé- i szét helyzetét kell felvetnem, amely azonban gondolom, nem egyedülálló probléma az or­szágban, A népesedéspolitikai intézkedéseink nyomán Mohács város és járás területén is jelen, tős mértékben emelkedett az új terhesek száma, előrejelezve az év második, illetőleg harmadik negyedében várható igen jelen­tős születésszaporulatot. Ez a szülészet eddig is túlfeszített igénybevételét még nagymérték­ben fokozni fogja. Ez az osztály már a harmincas években, ki­alakításakor is a sebészettel közös műtőt kapott és kiszolgáló helyiségei hiányosak. Ma is mindössze 40 ággyal rendelke­zik, egyetlen kis alapterületű kezelöhelyisége van, ahol a be­tegek vizsgálata, kezelése, ki­sebb műtétek, terhességmegsza­kítások is történnek, sőt a szü* lések egy részét is itt kell le­bonyolítani, minthogy a szülő­szobáról a megszült anyákat helyhiány miatt nem tudják nyomban elszállítani. Hatékony végrehajtást! De növelni kell a társadalom erőfeszítéseit a bölcsőde és at óvodai hálózat kiépítésében, a szociális intézmények továbbfej­lesztése térért" éppúgy, mint a családi élet szempontjából oly lényeges alkoholizmus elleni harc területén A végrehajtásnak egyik fon­tos területe lesz az, hogy a jog- alkalmazás tevékenységét is még hatékonyabbá tudjuk ten­ni. S itt merül fel az, hogy a legjobb határozat sem eléggé hatékony, ha azt nem követi időben a végrehajtás. A meg­csonkult családok életének nyu- galma szempontjából távozni köteles házastárs valóban idő­ben távozzon is. A megyei ta­pasztalatok legalábbis azt mu­tatják, hogy ez a végrehajtás eléggé vontatottan halad, hol­ott pedig ez igen súlyos em­beri helyzetek szülője. Ismefek olyan esetet, amikor az anya két kiskorú gyermekével szíves­ségből testvérénél húzódik meg egy kis szobában, mialatt volt férje egyedül használja a két szoba összkomfortos lakást, mert oda a feleség nem mer visszaköltözni, félve a megve- réstől és a férj pedig nem haj­landó onnan hatósági határo­zat ellenére sem eltávozni. Ilyen esetekben a humánumnak nem elsősorban a lakásból távozó személlyel szemben kell hatá- lyosulni, mert ez antihumánum a másik házastárssal, legfőkép­pen az okvetlenül nyugodt éle­tet kívánó kisgyermekkel, vagy kisgyermekekkel szemben. Sza­porítani kellene az ilyen szemé­lyek szükségelhelyezésére álló lehetőségeket, vagy más kevés­bé lakályos, de szükségből megfelelő épületeket. Váljon a családok ügye az egész társa­dalomnak lelkiismereti ügyévé, A magam részéről a törvény- javaslatot elfogadom és elfő-' gadásra ajánlom — fejezte be felszólalását Halasi Lajosné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom