Dunántúli Napló, 1974. április (31. évfolyam, 90-117. szám)

1974-04-24 / 111. szám

Cigánysors? V alamikor szinte „sikk" volt a „cigányprobléma” sajtó­beli szellőztetése, nem is volt igazi újságíró, aki legalább egyszer .ne írt volna a cigányok „különös világáról”, tele nosz­talgikus közhelyekkel, .kreol bőrű férfiakról, hosszúhajú ci­gány madonnákról, fűszer-illatú erdei rezervátumokról, olvadé­kony cigánydalokról, erdőszéli tábortüzekről, romantikus ci­gánykaravánokról ..." — aztán az évek gokasága telt el, s most már végre rájöttünk, hogy csupán a felszínt kapirgáltuk. A kérdés megoldásához ta­pasztalataim alapján kemény kézzel és szappannal jutunk el. A képlet persze frivol, de ami­kor ma még mindig cigányok százai lézengenek munka nél­kül, lógnak, csavarognak, s közöttük is meglehetősen sokan zsebelnek, lopnak, ölnek, s ami­kor a világra jött jobb sorsra érdemes kis csecsemő már ele­ve a piszokba születik bele, amikor a mocskos putrik bűzé­vel együtt szinte darabokban lélegzik be a szennyet és a gyereket éjszaka a patkány rágja meg, akkor elhiheti bárki, hogy ez a frivol képlet elszomo­rítóén valóság is. Tudom, most könnyen bárki ellenérvként felhozhatja, hogy „ez mégsem jellemző már". Nos, nem tudom, mi jellemző, de hogy ennek ellentéte sem, az biztos. Tessék csak jól vissza­emlékezni a hajdani Horthv- rendszer „produktumára”, a szinte minden nagyobb város peremén megtalálható barakk- táborokra, bádogtetős „villa- negrákra", azokra a nyomorta­nyákra, ahol nem cigányok, ha­nem prolik éltek. Ez a látvány már az ötvenes évek első felé­ben megszűnt, az állam meg­szüntette, egyáltalán nem az új lakások építésével elsősor­ban, hanem úgy, hogy az ott lakóknak munkát, keresetet biztosított, s ez a szerény kis gazdasági alap már megnyi­totta a peremlakó előtt a lehe­tőségeket emberibb hajlék, em­beribb tartás és életforma megszerzésére. Csupán azzal, hogy dolgozott. A mai nyomortanyák — a ci­gánytelepek. Baranyában (Pécs kivételével) ma 16 565 cigány él, s ezek közül 3964 fő — tehát majdnem egynegyede! — még telepen lakik. Vagyis nyomorta­nyákon. Pedig ha valamikor, hát most igazán van munka minden ember számára ebben az országban, következésképpen dolgozhatna még a telepeken élő munkaképeseknek az a 36,8 százaléka is, akiknek még nincs munkahelyük, mert nem is keresnek. Hogy majdnem négyezer em­ber lakik még putrikban, kuny­hókban — ez egyáltalán nem törvényszerű. Ma már, mert tíz­tizenöt esztendővel korábban a megye cigánylakosságának jó 60 százaléka lakott az erdőszé­len, s hogy ez az arány a mai napig örvendetesen megválto­zott, csak bizonyítja állításomat. Ha van valami, ami alapjaiban átformálja a cigánycsaládok sorsát, az semmi más, mint a munka I Szentlőrincen számos cigánycsalád él az Ércbánya új lakótelepén összkomfortos laká­sokban, Véménden az olcsón megvásárolt parasztházakban, Pécsett o Mohácsi úti kolóniák kis házaiban, Meszes fölött a Rigli-völqyben, a cigányok há­zat építettek vaqv vásároltak Komlón, aztán Mánfán, Alsó- szentmártonról nem is beszélve, ahol ahogy zsugorodik a haj­dani putri-telep, úgy népesül be maga a község, ahol szintén megvásároltak lakóházakat, sőt, ahogy egyre gyarapodó anyagi erejük ezt lehetővé teszi, néhá­nyon már „modernizálják” új otthonukat, fürdőszobával, tá­gas, világos ablakokkal, toldják kisebb-nagyobb szobákkal. De a példák közé sorolhatnánk a nagyharsányi „cigányso-t” is, ahol már évekkel ezelőtt új két­szobás családi házakat építet­tek részben saját erőből, rész­ben állami támogatással. Mert ezeknek a családoknak van egy biztos pontjuk, a havi jövede­lem. Ez nemcsak biztonságérze­tet kelt. Ha van pénz, akkor jut berendezésre, ruhára, rendsze­res táplálkozásra, ezzel együtt kialakul bennük az igény az emberibb tartásra, életformára is. A bűnüldözési szervek a megmondhatói, hogy a kisebb- nagyobb bűncselekmények el­követőit — kivételektől eltekint­ve — már nem az új cigány otthonok környékén kell keresni, hanem az elvadult telepeken. S ez a tapasztalat vonatkozik nemcsak a felnőttekre, hanem a kiskorúakra is. A legfájóbb az egész cigány­kérdésben a gyermekek sorsa. Ha a telepen cseperednek fel, életük nem lesz különb a fel­nőttekénél. Ahogy értelme nyila­dozik, úgy sajátítja el, szokjö meg a telepi „erkölcsöket". Pedagógusok és tanácsi veze­tők tanúsíthatják, hogy a te­lepi kislányok legföljebb ha el­végzik az általános iskola öt­hat osztályát, aztán „szerelmi frigyre” lepnek valamelyik tizen­éves fiúval, s ezzel önmagukat zárják ki az iskolából. De a fiú­gyerekek közül is elég kevesen jutnák el — főleg bukás, ismét­lés nélkül — a nyolcadik osztá­lyig. Az a felnőtt apa, akinek nincs, de talán soha nem is volt folyamatos munkaviszonya, legkevésbé törődik azzal, hogy gyermekei járnak-e iskolába vagy sem. Ezek a tizenéves fia­talok aztán csatangolnak — például Pécsett — a városban, piacok környékén, vásárokon, csellengenek vagy „megnyúlják" a kosarakat, zsebeket, a kávé- házakban koldulnak, vagy virá­got árulnak. Üjmecsekalja ut­cáin megszokott iátvóny már a guberáló cigányasszonyok és gyermekek hada. Pontos menet­rend szerint érkeznek a reggeli órákban, vasárnap valamivel később, mindenesetre gondosan megelőzve a szemétszállító au­tókat. Kiszedik a kenyeret a konténerekből, láttam azt is, hogy az asszony az ötesztendős gyerekét dugta be a szemét kö­zé, aki aztán kiadogatta a zsák­mányt. A kenyeret nem ők fo­gyasztják el — szerencsére — a disznókkal etetik fel. Van csa­lód, ahol öt-hat-tíz sertést is hizlalnak eladásra. Azon túl, hogy felháborító és undorító látvány, a auberólók szégyente­len szemléletére vall. S a gye­rek — néhány esztendős fejével is már — részese ennek. A telepek zsugorodnak^ de mintha „újratermelnék" la­kosságát. A munka nélkül lézengők nyomába gyermekeik lépnek, s nem biztos, hogy sza­kítanak a semmittevés és máról- holnapra élés örökségével. A hatósági beavatkozás eppen ezen a ponton időszerű lehetne végre: aki nem dolgozik, azt akár így, akár úgy, de munká­ra kell kényszeríteni. Mert amíg nem dolgoznak, addig hiányzik az a kevés gazdasági és erköl­csi alap is, amelyre az állam építhetne a kölcsönök és egyéb kedvezmények formájában. A telepek felszámolása, a putrik elsöprése, az emberibb élet megteremtése, a gyermekek jö­vője, mind-mind ennek függvé­nye. Mindezt szigorúan es kémény kézzel. Azután jöjjön a szap­pan, Rab Ferenc Uzemavatás Szigetváron Ikerszárító, terménytároló és keverőüzem a Szigetvári Állami Gazdaságban Ismét egy új mezőgazdasági létesítménnyel gazdagodtunk. Tegnap adták át, illetve helyez­ték üzembe, a Szigetvári Állami Gazdaság évi 2500 vagonos ka­pacitású takarmánykeverő üze­mét, amely 3 ezer szarvasmarha, 11 ezer sertés, 2 ezer juh, 100 ezer baromfi éves takarmány- szükségletét elégíti ki. Ezenfe­lül mintegy 800—1000 vagon ke­veréktakarmányt gyárt a környe­ző termelőszövetkezetek részére is. A keverőüzem mellett egy- egy ugyancsak nemrég épült napi 50 vagon kapacitású iker szernestermény-szárító és egy ezer vagon befogadóképességű terménytároló üzem. A három objektum beruházási összege 17.5 millió forint. Építésének költségei meghaladták a gazda­ság anyagi erejét, ezért a gaz­daság társult a Baranya megyei Gabonafelvásárló és -feldolgozó Vállalattal, amely az építési költségek 22,4 százalékát és az objektum teljes forgóalapvonza- tát vállalta. A tegnapi üzemavató ünnep­ségen részt vettek a Gabona­felvásárló és -feldolgozó Válla­lat képviselői 'is, Szendró Ká­roly, a vállalat igazgatója kér­désünkre válaszolva elmondotta, hogy miért társultak. — A múlt évben belépett a termelésbe az állami gazdaság 1080 anyakocás modern sertés­kombinátja, s ennek az éves táp- takarmányszükséglete meghalad­ta a régi szigetvári keverőüzem kapacitását. A kérdés úgy me­rült fel, hogy vagy a saját keve­rőüzemüket fejlesztik, vagy be­társulnak a qazdosáq beruházá­sába. A,z érvek az utóbbi mellett szóltak. Ez a társulás mindkét félnek kölcsönös előnyöket biz­tosít, nem is beszélve arrói, hogy mennyire megjavítja maid a környező termelőszövetkezetek táoellátását. Egy jó időre meg­oldja a szigetvári térség gond­ját, csúcsidőszakban, aratáskor pedig az itt kialakított fedett tároló segít a GFV által felvá­sárolt búza, kukorica átmeneti elhelyezésében. A gazdaság részéről Szeghi Sándor, igazgatóhelyettes ismer­tette a további elképzeléseket — Még ebben az évben, egy 1.5 kilométeres vasúti szárnyvo­nal kiépítését kezdik meg a A keverőüzem szigetvári vasútállomástól a ser­téstelepig, illetve a takarmány­központig. Ez a vasúti szárny érinteni fogja a most épülő AG­ROKÉMIAI központot is, itt egy 1500 vagon kapacitású mű­trágya tároló és növényvédő­szer raktár lesz a hozzá tartozó szociális létesítményekkel, A szárnyvonalon a gazdaság éven­te 2500 vagon cukorrépát, 1100 vagon kukoricát, 900 vagon bú­zát fog többek között szállítani. Az iparvasút Szigetvár felőli el­ső szakaszán egy speciális cu­korrépa rakodót épít ki a gaz­daság — a Kaposvári Cukor­gyárral közösen — amely a térség 2000 hektár cukorréoa területének évi, mintegy 8000 vagon termését tudja zökkenő- mentesen fogadni és továbbíta­ni. A másfél kilométeres vonal első szakaszát szeptember 1-ig, a cukorrépa szállítás megkez­déséig ót akarják adni rendel­tetésének. Kasó József, a qazdasáq igaz­gatója az üzemavató alkalmá­ból pénzjutalmat adott át a legkiválóbb építőknek, Kiss Jó­zsef telepvezető pedig az Álla­mi Gazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta meg. —■ Rné —■ Megnyílt a Komszomol kongresszusa Mosikvában ünnepélyes kül­sőségek között, a Kreml kong­resszusi termében megnyílt a Korns- imoi kongresszusa. A tegnapi tanácskozáson Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára egyórás | beszédet mondott. A 34 millió ; szovjet fiatalt egyesítő ifjúsági tömegszervezet képviselőihez fordulva Brezsnyev elismeréssel beszélt a Komszomol részvéte­léről a kommunista eszmék dió- I daláért vívott történelmi küzde­lemben, a szovjet fiatalok lel­kesedéséről, energiájáról, kez­deményezőkészségéről, az or­szág előtt álló hatalmas gaz- | dasági feladatok megoldásé- j ban való részvételéről. A Komszomol XVII. kongresz- szusa ma reggel folytatja mun­káját. Fotó: Szokolaí Pécsi bőripari termékek sikere Bemutatkozás a fővárosban (Tudósítónktól.J, Két bemutatót is rendezett kedden a fővárosban a divat- tervező vállalattal együttmű­ködve a pécsi Kesztyűgyár. Egyiket a sajtó, másikat a bél­és külkereskedelem képviselői számára. A több mint 100 esz­tendős gyár — amely tavalyi eredményei alapján éppen ma veszi át a Kiváló vállalatnak járó elismerő oklevelet dr. Ba­kos Zsigmond könnyűipari mi­niszterhelyettestől —, bebizo­nyította, hogy a hagyományos kesztyűkészítésen kívül a bőr felsőruhák termelésében is megállja helyét. A pécsiek számára nem je­lent már újdonságot, hogy a vi­lág egyik legnagyobb kesztyű­gyárát mondhatják magukénak, hogy a gyárhoz tartozó négy­ezernél több dolgozó évi 400 milliós értékben állít elő kesz­tyűket, s hogy az ötödik gyár­Rotó: Kérédí Gábor egységben készült bőrruházati termékek 50 milliós értéket képviselve az ország 9 megyé­jében, fővárosában, sőt június­tól már külföldön is kaphatók. A pesti közönség nagy érdek­lődéssel -fogadta a termelésről szóló tájékoztatót, és a felvo­nultatott több mint 100 modellt A bemutató a divatot is tük­rözte, szafari típusú viseletét láthattunk nők és férfiak szá­mára, autós-ka botokat, motoros együtteseket, zsekiket, úgyne­vezett szabadidő-ruhákat, női mellényeket, kertésznadrágokat, szövet és bőr összeházasításá­val készített kosztümöket, per­forált és rátétes díszítésű gyer­mekruhákat, kismamaöltözéke­ket. Koptatott sertésvelúrból farmerszabású nadrágokat, sor­tokat, erdészkabátokat, öltö­nyöket és zakókat. Az öltözéke­ket a sportos szabás, gazdag díszítés, különleges zsebek, „beállított” és bújtatott övék, sok-sok dísztűzés jellemzi. A kabátokon, zsekiken, mosható ingeken a szokványos gombo­lás helyett a legkorszerűbb pa- tentos-villámzáras megoldáso­kat alkalmazták a tervezők, A bemutató sikerére jellem­ző, hogy az újságírók számos kérdése közül — amit a szü­netben tehettek fel a gyár ve­zetőinek — szinte refrénszerű- en visszatért: mikor, hol kapha­tók a felvonultatott modellek? Kerestek-e már új termékeiknek új exportpiacot? A válasz szokatlan volt: a modellek már forgalomban van­nak, kaphatók Pécsett és Buda­pesten is. Az első bőrruhózati exportszállítmány pedig május 10-én indul útjára Pécsről Nagy-Britanniába, ezer darabos rendelést eléqít ki ezzel a gyár. Másik külföldi partnerük egy holland cég, amely ugyancsak ezer darab bőrö'tözéket rendelt a gyártól júniusi szállításra. Legköze'ebbi bemutatkozá­suk ősszel, a szeptember 14- 22 között rendezendő BNV-n lesz. Harsányi Márta A biológia nagy kérdéséi Í3 old.). Nórát feile i azték? {3 old.) Halál az országútokon ‘4 síd) Autófosztogaroi ítélték e' (5 old.) A szolgálati hierarchia nyomában (6 old.) Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napio XXXI. évfolyam, 111. szóm 1974. április 24., szerda Ara: 80 fillér ............................................................ A z MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom