Dunántúli Napló, 1974. április (31. évfolyam, 90-117. szám)

1974-04-18 / 105. szám

4 DUNANTOLI NAPLÓ 197*. április. 18. Olvastuk, hallottuk Baranyáról Baranya megyét mindig szíve­sen látogatják a központi szer­vek, a rádió, televízió, az orszá­gos sajtók képviselői. Elismerés­sel szóinak megyénk fejlődéséről, az itt élő emberek munkájáról, jövőnkról. Lapozzunk bele né-, hány újságba. A Népszava március 24-i szá­mában Thiery Árpád riportját olvashatjuk, A Mecseki Szén­bányák 17 milliója címmel Lé­nyegében azt keresi a szerző: tudják-e a dolgozók, hogy a részesedési alap egy része a vállalati dolgozók szociális és kulturális javát szolgálja. Van-e fogalmuk arról, hoqy ezt az összeget mire költik? A cikkből kitűnik, hogy akit érdekel a téma, szigorúan szá­mon tartja mire fordítják mun­kája eredményét, ismeri a fel­használható összeget, sőt java­sol is. mire kellene fordítani. A közörnbösebb bányászok ,,hal­lásból” ismerik a témát, de mé­lyen nem foglalkoznak vele, egyeseket pedig eaválíalán nem érdekli. Pedig 17 millió 500 ezer forintról van szó. Rész­letezve: a részesedési alapból 1973-ban 8 millió 800 ezer fo­rinttal támogatják a dolgozók üzemi étkeztetését. A vállalat gyermekintézményeire Újhe­gyen, Szabolcson és Vasason csaknem egymillió forintot köl­tenek. Még a SZOT beutalóval norma alapján üdülhetnek, így a harkányi üdülőjükre ez évben is 713 ezer forintot fordítanak. Béla-telepre eqymillió 841 ezer, az orfűi horgászházra 116 ezer, a gemenci vadásztanyára 55 ezer forintot költenek. 111 ezer forinttal járulnak hozzá a kül­földi SZOT üdültetésekhez, és 259 ezer forinttal támogatják a családosok külföldi csere üdültetését. A kulturális intéz­mények működésére meqszáva- zott támogatás •egymillió 93 ezer forint. Rendezvényekre 441 ezer, a sportegyesületek támogatására eaymillió 56 ezer, a Pécsi Bányász öltözőiének re­konstrukciójára egymillió 400 ezer, eredményességi prémiumra 87 ezer, egyéb jóléti kiadások­ra pedig 853 ezer forint jutott. * A Népszava április 4-i szá­mában Beke János kétszeres Ki­váló vájár szocialista brigádve­zető nyilatkozott. Magyar Lász­ló újságírónak. Az ismert vájár vonaton utazik munkahelyére, ahol ezeregy kérdésre kell vá­laszolnia. „Milyen mélyen dol­gozik? Mennyit keres? Mit gon­dol, van a bányászatnak jövő­je? Nehéz-e a munka? Bizony most is fárasztó a bá­nyászat, de nem annyira, mint régen, hiszen fémtámakkal dol­goznak, nem kell bajlódni fa- ácsolatokkal: láncos kaparok, gumiszalagok továbbítják a sze­net egyre kevesebb a csillézés, lapátolás. Beke János csapatában 5500 forintot keres egy beosztott vá­jár. Maga a csapatvezető 6500 —7000 forintot. Ebből iutott szö­vetkezeti lakásra, külföldi üdü­lésre is. * Rapp Imre megy — Rapp Im­re jön! De mikor? Kérdezi Kán­tor Kálmán újságíró ugyan­csak a Népszava hasábjain. A 36 éves válogatott kapus keserűen nyilatkozik labdarúgó pályafutásáról. Nyolc esztende­je került a válogatott keretbe, de csak tavaly esett rá a vá­lasztás az NDK ellen. Itt mind­járt gólt kapott, s azóta sem került vissza a csapatba. Sőt méq a válogatott keretbe sem. Legalább néhány búcsúszót el­várt volna, amikor lemondtak további közreműködéséről. Most már aligha hívják vissza a leg­jobbak közé, hiszen a csapat fiatalítása elkerülhetetlen. Visszavonulás? Már gondolt rá, de időpontra nem. A fia 17 éves. ő is labdarúgó. Azt sze­retné, ha Pécsett lehetne NB I- es Játékos, és akkor talán ugyanazon a mérkőzésen, ame- ken ő bemutatkozik Rapp Imre elbúcsúzna, ha csak 10 perces játékkal is, A cikkíró megállapítja, hogy Rapp Imre változatlanul csapa­ta legjobbiai közé tartozik, s ez immár tizedik éve tart, hiszen 1965 márciusában került Pécs­re. s azóta megszakítás nélkül véd. Ilyen sorozatban hazánk­ban talán nincs is példa. Lipóczki József Hová lettek a siklósi várkápolna szobrai? A siklósi várkápolna A siklósi vár egyik legérde­kesebb látványossága a vár kápolnája, amely tiszta gót stílusban épült s mint ilyen, párját ritkítja hazánkban. A kápolna szépen kiképzett csodálatosan ép csúcsívei megragadják a nézőt. Ám ugyanakkor hiányérzete is támad és önkénte'enül is felteszi a kérdést: hová let­tek a kápolna egykor volt szobrai? A kérdésre egészen véletle­nül pontos választ ád a tör­ténelem Szinán csausz török történetíró, aki megírta az 1543. évi magyarországi háború történetét — többek közt Pécs elfoglalásának tör­ténetét is, elmondja, hogy Vas Mihály, a siklósi vár vár­nagya, a várat tizenöt napon át tartó ágyúzása után 1543. július 6-án feladta, s II. Szu- lejmán szultán 1543. július 9- én maga is bennjárt a vár­ban, hogy azt belülről is megszemlélje. Szinán csausz ezután ezt írja: ,,Az anatóliai közt aszker {vagyis az i anatóliai hadtest fő hadbírója) szintén bement a von ha és amint ott járt-kelt, útja véletlenül a várbeliek femp'o-nába vitte. Ott látta, terry az átkozottak bálvány?'7 néfj mirviig az e'őbbeni é áflapoV- an á'itmck. Ezt ló­vá rö o e-y rudat kaoott a kezé’-e *ör az Isza (ma­gyarul Jézus, képmásának ne­vezett bálványnak a jobb kar­ját ütötte le, azután a hitet­lenség jelvényeként szereplő többi bálványokat és szobro­kat, amennyi csak volt, mind leverte és darabokra törte.*' A kázi aszker eljárásának magyarázataként meg kell említenünk, hog'f- a Korán tiltja az Isten és a szentek, de még a közönséges halandók szobor vagy kép formájában való ábrázolását is, ezért a mohamedán török hódítók a keresztényeknek azt a szoká­sát, hogy templomaikban képeket és szobrokat helyez­tek el, bálványimádásnak te­kintették. Innen van az egyko­ri török hadbíró főtiszt „szent haragja", mely arra a barbár cselekedetre ösztönözte, hogy a kápolna szobrait egytől egyig összetörje. Mostanában sok szó esik a budai vár területén talált, Zsigmond-korabeli, gót stílu­sú szobrokról és szobortöre­dékekról — azokat a régé­szek felbecsülhetetlen értékű- eknek mondják. Vajon hány helyen- rejt még hazánk föld­je hasonló régészeti értéke­ket? Fentiekben vázoltuk, hogy honnan ered, hogy tö­rökök a hódoltsági területek templomaiban talált szobro­kat és egyéb képmásokat megsemmisítették. Elmondhat­juk, hogy nagyrészt a törökök vallási fanatizmusa volt az oka annak, hogy a középkor­ból aliq maradtak szobraink és egyéb képmásaink. Ugyan­ez volt az oka többek közt annak is, hogy a pécsi szé­kesegyház restaurálásakor csak kevés szobor került elő, az is a föld alól, s ami elő­került, az is törött állapotban került elő. Arra a kérdésre, hogy a várkápolna szobrai hová let­tek, a történelem már nem ad választ. Feltehető azonban, A Budai várban talált Anjou­iéi hogy a szobrok töredékeit o törökök, amikor berendezked­tek a várban, egyszerűen ki­dobálták, és nem lehetetlen, hogy valahol a közelben, ta­lán a várkert földjében rej­tőzködnek. Ha előkerülnének, ami nem lehetetlen, közép­kori képzőművészetünk jelen­tős dokumentumokkal gazda­godna. Dr, Leidecker Lajos Az utolsó tavaszuk ) z ötlet tetszett: egy úf­> ság néhány heti lap­< példányai segítségévei be­< mutatni, milyen volt az a j 44-es tavasz, az utolsó ta­> vaszuk... A vállalkozás iz- S galmasnak bizonyult. Lapról < lapra egyre fantasztikusab- r ban bontakozott ki a pusztu- r lásra érett rendszer halál­> tánca, amely a nemzetet a i pusztulás szélére sodorta. Március 9-én kelt a „legfel­ső kézirat”, amelyben Horthy két éve kormányon lévő mi­niszterelnökét, Kállay Miklóst a Magyar Érdemrend Szent Ko­ronával Ékesített Nagykereszt­jével tüntette ki e szavak kísé­retében : „Változatlanul biza­lommal tekintek további műkö­dése elé..." A március 22-é.i kelt „Kedves Sztójay!" megszó­lítással kezdődő kormányzói le­vél már említést sem tesz Kál- layról. A 60 éves csendőrséget dicsőítő vezércikk azt kívánja, hogy „az egyre nehezülő idők­ben munkájuk minél könnyebb legyen", aztán egy április 12-i híradás a csendőrség fegyver­használati jogának „jelentős” kiterjesztéséről. A folytatást na­gyon is ismerjük. Nem vagyunk ártatlanok Az újság a Pécsett megjelent Dunántúl volt, átböngészett példányai pedig 1944. február 4-e és április 28-a között láttak napvilágot. S a „félidőben”: március 19. Az „első félidő” a hintapo­litika utolsó heteire esett. A kormány kétségbeesetten bi­zonygatta: „Nincsenek az arc­vonalban magyar csapatok” (február 8.), mert külföld' rá­diók két magyar hadosztály felmorzsolásáról adtak hírt. A cáfolatot nagyon fontosnak tar­tották, ezért is jelentettek meg haditudósításokat az állítólag szétvert hadosztályokról. Hete­ken át vezető helyen jelentek meg a finn béketapogatózások­ról szóló jelentések és olyan tudósítások, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy Bulgária is kifelé készülődik a háborúból. Ezek a hírek a ma­gyar olvasóban olyan illúziót kelthettek, hogy mindez nálunk is megtörténhet Annál is in­kább, mert olyan híradósok is jelentek meg, amelyek szerint „a Wilhelmstrasse nem toglal állást...", tehát mintha a né­metek is engednének . .. A ha­ditudósítások „bizakodók”, arc- vonalrővidítésekről, taktikai visszavonulásokról, az ellenség­re mért csapásokról szóltak, de Kállay egy február 21-i beszé­dében, amelyben a leggyakrab­ban ismételt szó a béke volt, ezt mondta: „Magyarország a legbékésebb nemzet a világon", amihez a Dunántúl vezércikke így kontrázott: „soha máséra szemet nem vetettünk". Virág Ferenc pécsi megyéspüspök azonban február 28-i pásztor­levelében másképp látta: „Nem vagyunk ártatlanok, sok búm terheli az egész nemzettest lel­két" és így figyelmezteti hí­veit: „Ennek az iszonyatos há­borúnak mi most jutottunk a keresztjáró idejébe ..." Hogyan tükröződik ez a Du­nántúl hasábjain? Hatmillió halott Ha nem lennének hadijeien- tések, az Idilli béke hangulata áradna a sárgult lapokról. S ezt még a svéd Aftenbladed híradása sem mérsékli: a há­borúnak már 6 millió halottja van! Ilyeneket olvashatunk: ja­nuárban 2,2 millió pengő adót fizettek be Pécsett, a megyében 12,2 millióra nőtt az adóhátra­lék, februárban 227 bűnügyi eljárást folytatott le a rendőr­ség, a 110 pécsi haláleset kö­zül 62-t agyvérzés okozott. A Pécsi Takarékpénztár 1943-as mérlege: 29 776 572 pengő. 141 résztvevővel tehetségkutató versenyt rendeznek. Pécs 1944- ben 12,6 milliós költségvetéssel gazdálkodik. A városi villamos 1943-ban 10 millió utast szállí­tott. A lap hasábjain akció fo­lyik a szegény gyerekek segé­lyezésére, február 27-én pedig belügyminiszteri leirat jelenik meg a szegényügy „korszerű” rendezéséről: „Mindig lesznek akik életüket a köz karitatív jellegű, ezért tisztán materia­lista szempontból improduktív­nak látszó támogatása nélkül fenn nem tarthatják", azaz olyan rendezésről volt szó, amely a koldulás „intézményét" fenntartja. Van egy híradás (március 8.) Mindszenty veszprémi püspökké való kinevezéséről, néhány nap­nap később pedig a lap ve­zércikke arra buzdítja Pécset: kövesse Zala megye példáját és követelje a házassági tör­vény revízióját, az egyházi há­zasságkötés kötelezővé tételét A pécsi leventelányok beteg­ápoló tanfolyamát őzv. Horthy Istvánná vizsgáztatta (február 27.), Szakosíts Árpád négyezer kötetes szakmai munkáskönyv­tárt avatott Pécsett (március 7.). A színház Zách Jánossal a címszerepben bemutatta a Hamletet, a Vasas Aknavölgyi — Adóm, Fása, Nagy /., Nagy 11., Somolányi — Németh, Tóth 11., Sütő, Zörgő, Kiszely felállí­tásban 4:2 (0:1) arányban hó­viharban győz Pécs ellen (feb­ruár 14.), s a hónap végén egész Pécs gyászolja dr. Sci- piades Elemért, az európai hírű nőgyógyászt. A heti húsfej­adag 30 deka, a típuscipők új ára 31,80—68,90 pengő... Az egyhónapos Pécsi Nemzetvé­delmi Akadémián arról ábrán­doztak, hogy ha ez meg nem történik, „50 milliós magyar nemzet állna a germán és szláv rétegek hullámverései között", a Munkásfőiskolán pe­dig Várady Károly MÁV-íiszt orréi beszélt, hogy marxi értelmezésű szocializmussal baj van, a történelem igazolta an­nak csődjét". „Atmene+gazdálkodási program" Es közben már jelennek meg a háború utánnaL foglalkozó cikkek, amelyek ezt úgy kép­zelik, hogy minden marad a régiben. Horthy 24 éves „or- száglását” méltatva így ír a lap: „Nyugodt lélekkel nézünk a jövőbe (március 3-án) és hisszük, hogy megadatik Horthy Miklósnak az is: népét a bol­dog béke 'évébe vezeti... Un. „átmenetgazdálkodási prog­ram" jelenik meg a háború utánra, s ez 40 városnak 800 millió pengőt irányoz elő. Pécs is ábrándozik. Előkészíti a vá­ros munkaprogramiát a béke­évekre, mert „az előrelátó okos­ság azt parancsolja, hoqy meg­tegyük az előkészületeket arra az időre, amikor a fegyverek elhallgatnak". A programban sok minden szerepel, gyanúsan sok, a Horthy Miklós Tüdősza- natóriumtól kezdve a kerületi leventeotthonokon át igen lát­ványosnak ígérkező városrende­zési tervekig. Az OTI Meszesen és a Kertvárosban 42 millió pengőért lakásépítést tervez, új sportpályákról és egyetemi sportcsarnokról tárgyalnak. És még két külföldi híradás ezekből a hetekből: 70 mosást bolvhosodós nélkül kibíró mű- szálas harisnyát gyártanak Per­ion néven, s egy Eklöh nevű svéd bazártulaidonos újítása, a személyzet nélküli bolt „Szol­gáld ki önmagadat” jeligével. A „félidő" vége felé már be­repülésekről esik szó, a már­cius 15-i pécsi ünnepség is lé­giveszély miatt marad el. Az újság közli az ellenséges bere­pülések esetére vonatkozó új szirénajelzéseket, amelyeket né­hány hét múlva alaposan meg lehetett tanulni. 10, 20, 40, 50 pengős rendőrbírói ítéletek« je­lennek meg az elsötétítés el­mulasztása miatt, s amikor Horthy már Kleshelmben „tár­gyal” Hitlerrel, a vezércikk or­ról ír, hogy „most a magyar földön a közelgő vihar ellen való felkészülés munkája folyik". Az ország Kossuth halála 50. évfordulójáról készül megemlé­kezni, a március 20-i esemény vezérszónoka a miniszterelnök lenne. Az ünnepi vezércikk március 19-én azt írja: „Meg­adjuk az egységet, rendet, fe­gyelmet ... életünket a függet­lenségért, szabadságért..." Elmaradtak a Kossuth-ünnepségek De a Kossuth-ünnepségek el­maradtak, az újságból hiányzik a mindennapi színházi rovat, témcseoak. »oDhirdeiések. De ml lehet? Az újság március 21-én arról ír, hogy „Mikor szólalsz meg nyitnlkék ma­dár?“, vannak-e hasznos lep­kék, hogyan lehet patkánybőr­ből sevrót készíteni, a 669-es cserkészcsapattól elloptak 8 sátrat, őrizetbe vettek egy ka­báttolvajt és — tájékoztató az esetleg hontalanná válók ré­szére arról, hol lesznek átme­neti szállások a városban. A megszállás negyedik nap­ján jelenik meg a hivatalos közlés arról, hogy „közös meg­egyezés alapján német csapa­tok érkeztek Magyarországra", hogy az ország „támogatást” kapion a háborúban való rész­vételre. A lap kommentárja ilyeneket ír: „Sztójay személye a becsület politikáját jelenti. . adjuk meg a bizalmat... (hol van már a Kossuth emlékének szóló fogadkozás!) ez a bizto­sítéka Magyarország jövőjé­nek ... köszöntjük a legendás dicsőségű német véderő ha­zánkba érkezett csapatait.. És egy riport arról, hogy „nem minden fejtetőn állás egészsé­ges". A hírek jelzik már, hogy valami megváltozott. Egy ber­lini jelentés már ígér: „a kor­mányváltozás az ország életé­nek minden vonatkozásában je­lentős belpolitikai kihatásokkal jár". S hogy milyenekkel, arra mór ugyaneznap egy elduqott hírecske figyelmezteti az olva­sót. Jól jegyezzük meg a dátu­mot: március 24! S a hír: „Ket­tős öngyilkosság a gr Be- nyovszky (ma Bajcsy-Zsilinszky) utcában. Mondschein Béla 66 éves zsidó vallású pécsi lakos, a Fűszerkereskedelmi Árufor­galmi Rt. elnöke csütörtökön felakasztotta magát és felesége késszúrásokkal követett e1 ön­gyilkosságot. A kettős öngyil­kosság ügyében a szokásos vizsgálat folyik." Az új kormány tagjai már a legsürgősebben meqoldandó zsidókérdésről be­szélnek, meg a „baloldali (?) marxizmus felszámolásáról". Egy berlini kommentár Roose­velt szemére veti, amiért aqgó- dik a magyarországi zsidókért, ugyanakkor közük a miniszter- tanács üléséről, hogy „rövide­sen megjelennek a zsidókérdés megoldásával kaocsolatos ren- deletek". Feloldják a nemzeti­szocialista vezetők internálását, „állambiztonsáal okokból" fel­oszlatják a Szociáldemokrata Pártot, a Füqgetlen Kisgazda Pártot és a Parasztszövetséget. Sorra jelennek meg a lapbe- tiltósokró! szóló közlemények (köztük a Pécsi Naplóé is), maid a szakszervezeteket osz­latják fel. A Nemzeti Munka­központ (fasiszta szakszervezet­pótló) pécsi szervezete felhívja a munkásokat: „A bekövetke­zett történelmi események a magyar szocialista nédí élet­rend utolsó akadályait is le­bontották", a lap vezércikke pedig azzal kommentálja az eseményt, hogy „nem volt baj a magyar munkással" és asim<í­jórt „meg is nyugtatja” a műn. kást: „Ne féljen, gondoskod­nak róla..." Pécs életében Is megválto­zott valami, de a Dunántúlt ol­vasva úgy tűnik, a böjti lelki- gyakorlatok határoznak meg mindent. 24-en vizsgáztak a menyasszonyok iskolájában, a mozi kicseréli a március 19-1 jegyeket, százéves a Mária Szíve Társulat, Horthyné 1600 pengőt adományoz a pécsi szegénygyerekek felruházására, Mindszentyt püspökké szente­lik, 18 személyvonatot megszün­tetnek a pécsi üzletigazgatóság területén, sikerrel zárult a ház­tartási alkalmazottak tanfolya­ma, Korcsák József (Mozi Józsi) — az első pécsi mozis — 75 éves korában szegénysége miatt felakasztotta magát, a MA­VAUT járatok bizonytalan ideig szünetelnek. Pécsett a nagyhe­tet Árpádházi Szent Margitnak ajánlják, a mélypincéket igény­beveszik óvóhelynek, zászlót bont Pécsett Imrédy, Rátz, Já­rass fasiszta Magyar Megújulás Pártja „korszerű” földreformot ígérve. Elrettentés vagy reménykeffés? A háború az ország határain, megkezdődik a magyarországi hadicélok bombázása, s az új kormány „a jelentős belpoliti­kai kihatások"-on ügyködik: megjelennek a százezrek életét követelő zsidótörvények. A lap első oldalán Horthy hadparan­csa: „Ma is ugyanazzal a né­met hadsereggel harcolunk váll­vetve, mint 1914—18-ban,” a második oldalon pedig „Gyü­lekeznek a hazaárulók" címmel gyűlölködő hangú kommentár olvasható arról, hogy London­ban Károlyi Mihály vezetésével megalakult a Magyar Tanács, alatta pedig londoni forrásra hivatkozva szóró! szóra közli a lap a Magyar Tanács program­ját Nem tudni, „elrettenteni" akarta-« olvasóját attól, ami rá vár, vagy megcsillantani a reményt. Ilyeneket olvashattak a pécsiek: „Ellenállás megszer­vezése Magyarországon ... Bé­ke a szövetségesekkel, mozgósí­tás Németország ellen ... Ma­gyarország jövője a Szovjetu­nióval és a többi szomszédai­val szoros és baráti együttmű­ködéssel biztosítandó, mihelyt lerázták a fasiszta uralmai.. - A feudalista fasizmus gyökeres­től való megsemmisiiése és a szabad, független Magyaror­szág megteremtése, amely a parasztnak földet, a munkásnak kenyeret, valamennyinek pedig biztonságot ad." Hát ez egyenes beszéd volt Nagy kár, hogy csak kevesen fi­gyeltek fel rá és értették meg valódi értelmét Hársfai ÜsSwäsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom