Dunántúli Napló, 1974. március (31. évfolyam, 59-89. szám)

1974-03-20 / 78. szám

t?74. március 20. OUNÁNTCILi NAPLÓ 3 Könyvtár az iskolában Két pécsi tárlat ® Társbérletben £ Irányelvek és a valóság @ Otthonossá teszi az iskolát Azt hinné az ember, hogy az iskolai élet peremére szorultak az iskolákban működő könyvtá­rak. Hiszen a Pécsett levő 33 általános iskolai könyvtár közül jónéhány kényszerül úgyneve­zett társbérletbe, vagyis egy-két szekrénybe, amelyek szerényen állnak az úttörőszobákban, szertárban, orvosi rendelők és irodák előterében, sőt a gyakor­lati oktatást segítő műhelyek oldalfalainál. A legtöbb ilyen szekrény, még jó, ha üvegajta­ja van, az osztálytermekben ta­lálható. Ezek a termek általá­ban foglaltak. Ezért néhol a műszakváltáskor bonyolítják le a gyors kölcsönzést. Ennél a társbérleti formánál valamivel kellemesebb az önál­ló helyiség, melynek a mérete mindössze 2—4x5—6 méter. Vi- ; szont már fellelhető a szabad i polc, négy-öt gyerek le tud ülni, | az összezsúfolt könyvállomány jobban megtekinthető. Sajnos, csak mintegy nyolc pécsi álta­lános iskolában akad ilyen jellegű könyvtárterem. Egyéb­ként az 1971. évi műve­lődésügyi minisztériumi irány­elvek legalább ötven négy­zetmétert javasolnak a könyvtár ideális méretéül és ekkora tér­ben már 25—30 tanuló helyben olvashat. Az irányelvek sürgetik 1 például az önálló olvasóterem létrehozását és ezekben az ifjú­sági és a nevelői könyvállo­mány egyesítését. A pécsi álta­lános iskolák közül mindössze csak ötben valósult ez meg. Szinte mindenütt a megfelelő terem- és emberhiány a legna­gyobb kerékkötő. Az irányelvek egyik pontja javasolja a füg­getlenített könyvtáros alkalma­zását már 500 tanuló, illetve 16 tanulócsoport esetében, másik fejezete szerint kisebb iskolá­ban tiszteletdíjasként dolgozik o könyvtáros. Sajnos, az irány­elvek csak ezt a két fenti lehe­tőséget biztosítják. Pedig olyan megoldások is lehetnének, ame­lyek szerint félfüggetlenített vagy órakedvezményben része­sülők lehetnének a könyvtárve­zetést vállaló tanárok. Jelenleg ! Pécs általános iskoláinak 90— 95 százalékában társadalmi munkában végzik a kölcsönzést és a könyvtárkezeléssel járó adminisztrációt. Szerencsére a gondok enyhí- j lésére is törekednek. A Köz- j társaság téri Általános Iskola j egykori szénraktárának majd- j nem száz négyzetméterén olva- : só, kölcsönző, játékszoba, elő- j szoba várja a tanulókat. Majd­nem mindenki könyvtári tag és ez köszönhető például annak, hogy az osztályfőnökök, a szak­tanárok, a szakkörvezetők rend­szeresen elviszik tanulóikat a j kölcsönzőbe, felhívják figyelmü­ket a könyvekre, tanítják a ! könyvkeresés, a lexikonkezelés 1 módjait és saját óráikon a ■ könyvtári könyvek képeivel, sző- ] vegeivel, borítóival szemléltet- ! nek. A kölcsönző főként a nap­közisek fellegvára. Foglalkozá­saik zajlanak itt, Hajas Ferenc- né, Pécs első függetlenített ál­talános iskolai könyvtárosának ; irányításával. Olvasmányaikat j dolgozzák fel, eljátsszák, sza- I valják, sőt, lerajzolják. Ezen — A Kun Béla Napok eine- j vezésű négynapos, hagyomá­nyos rendezvényen, — amely I ma, március 20-án kezdődik az ifjúsági fórummal, immár nyol­cadik alkalommal, a Komlói j Kun Béla Gimnáziumban —, megemlékeznek Kun Béláról, Lékai Jánosról, ismertetik a Kun Béla szaktárgyi pályázatok eredményeit, pályaválasztási ki­állítás nyílik, bitumenes sport­pályád ava'nak, megrendezik az i osztályok közötti dalosversenyt, j a po'i" - V veté l;■Hőt, három j kabiné1-? - - névad’’'ni tartják meg és ' m k-m ó> iskola több min: 50 új KISZ-tagjának j fogadalomiéteiére kerül sor. I A Köztársaság téri iskola könyvtára. kívül olvasási versenyeket is rendeznek. Segédeszközük a nélkülözhetetlen diavetítő, le­mezjátszó, a sakk és a malmo­zó, hogy a játékszobára is utal­jak. Az is természetes, hogy a bejáró tanulók az olvasóban töltik el indulásig az idejüket. A 39-es Dandár úti Általános Iskolában a könyvtári munka, — amelynek irányítója dr. Pé­ter Károlyné —, főleg az úttö­rőélet részévé vált. A könyvba- rát-szakkör, az őrsök tagjai ki­rándulásokon játékos formában adják elő olvasmányélményei­ket. Forgatókönyvek készülnek az egyes iskolai ünnepekhez, az évfordulókhoz. A „Nem térkép e táj" úttörőakció résztvevői honismereti forrásaikat a könyv­tárból szerzik be. A raj — „ki mit tudókra" itt gyűjtik össze a kérdés- és felelet-anyagokat. Az őrsi foglalkozásokon pedig könyveket mutatnak be. A zsúfoltságon is enyhítettek, mert az iskolaotthonos és a napkö­zis osztályokban szabadpolcos fiók-kiskönyvtárakat hoztak lét­re. Az Egyetem utcai iskola könyvtárában dr. Csaba Imré- né kívánságfüzeteket vezet. Az egyikbe írják az olvasók azt, hogy melyik könyv tetszett, a másikba pedig azt, hogy mi hiányzik. Ezek alapján tájéko­zódik a könyvtárosnő, így ren­deli meg a könyveket. Nagyon jól működik a kiskönyvtárosok szakköre. A szakkörtagok meg­tanulják a kölcsönzés, a válo­gatás, az ajánlás és a könyv- visszatétel csínját-bínját. Csa- báné 14 éve iskolai könyvtáros. Nemrég állította össze az öt­hatodikosok mesedélutánjainak programját. E szerint sok-sok mesét dramatizálnak játékosan. | A könyvtáros rendszeresen be- I számol az osztályfőnököknek, hogy ki mit olvas, mi érdekli a könyvtárban. Kutas Antalné, a Pécs-fehér- hegyi iskola könyvtárvezetője a tantárgyakhoz kapcsolódó tudo­mányos ismeretterjesztő irodal­mak propagálását tartja na­gyon fontosnak. Minden reggel hét és nyolc között és az órák után azonnal kölcsönöz. Az is­kolában olyan feladatokat is kapnak a gyerekek, amelyeket az olvasóban oldanak meg. Idegen szavakat, fogalmakat értelmeznek a szótárak alapján és életrajzokat jegyzetelnek a lexikonokból. Más órákra verse­ket, idézeteket keresnek ki a tanulók. Kutasné szerint az együttműködés az osztályfőnö­kökkel, a szaktanárokkal nélkü­lözhetetlen. Ö a legjobban an­nak örül, amikor egy kölcsön­zőiének saját könyvtára is lesz otthon. Az 1972—73-as tanévben Pécsett a 38 általános iskolában átlagban több mint háromezer forintot fordítottak könyvtárfej­lesztésre. Megéri az anyagi és emberi törődés, megbecsülés, hiszen a gyerek-szorongások a könyvtárban oldódnak fel leg­inkább, bizonyítva, hogy a könyvtár valóban otthonossá te­szi az iskolát azon kívül, hogy az önképzést, a tanórai munkát és a személyiségformálást is nagyszerűen segíti. C$. J. Zalai képzőművészek A Déryné utcai teremben fia­tal zalai képzőművészek képei láthatók. A zalai képzőművészet sokáig alig hallatott magáról, két ha­tártól övezve a „végeken” élte zárt világát. Gazdag népművé­szeti hagyományai ugyan hí­ressé tették országszerte, de . a jelentős, élő képzőművészeti élet sokáig váratott magára. A fordulatot azok a fiatalok hoz­ták, akik a megye szülötteként, a gyerekkor emlékét megőrizve visszatértek a főiskola elvégzé­se után. De ez még önmagá­ban nem lett volna elegendő. Szemléletváltozásra is szükség volt, hogy az eddig kevés fi­gyelmet, támogatást kapó Zala felfejlődhessen. A tanácsok messzemenő támogatását él­vezve műteremhez, műteremla­káshoz jutottak a fiatalok, s közösen keresték azokat a for­mákat, amelyek egy sajátos zaiai művészet felfutásához, ki­bontakoztatásához szükségesek. A mostohagyerek-kor után gon­dosan, lépésről-lépésre haladva jelentős eredményeket mond­hatnak magukénak. Nagykani­zsára és Zalaegerszegre építve megoldották a rendszeres kiál­lításokat, külföldi kapcsolatfel­vételre került sor, s megnyitot­ták a már nemzetközi faszob­rász művésztelepüket is. Ezek az erőfeszítések hálásan háládat- lan gondokkal járnak. Ameny- nyire meghatározó jellegű lehet a mór kialakult tradíciók foly­tatása, amennyire megkönnyít­őiét bizonyos művészet-szemlé­leti orientációt, annyira esetle­gessé válhat a hagyomány nél­küli puszta szándék; ugyanakkor szabad kezet kap azzal, hogy önmagát megvalósítsa, s nap­jainkban rakja le alapjait an­nak, ami később jelentkezhet követendő példaként. Ezt a kényszerítő, kellemetlen, de iz­galmas dilemmát éli át a néző, amikor végigtekint a kiállításon. A pécsiek előtt nem egészen ismeretlenek a zaiai művészek; a korábban hagyományos terü­leti kiállításon találkozhattak műveikkel. Németh János kera­mikus nevét a Kerámiai Bienná- lék egyik összetéveszthetetlen j alkotójaként tiszteljük ... Ha- ! raszti László, Szabolcs Péter, Kustár Zsuzsa önmagát hozta. Bizonyos óvatosság jellemzi mű­vészetüket, a szavahihetőség ér­dekében inkább ismétlik a már megtett utat, mintsem kísérle­tekbe bocsátkoznának. Kustár Orsós Laci Többnyire úgy lehetett vele megismerkedni, hogy jött a Me­gyei Tanács folyosóján, jobb fülén a világ leghosszabb he­gyű ceruzája. Vagy úgy, hogy ült az íróasztala mellett és fel­nézett az aktákból a szemüve­ge felett, hogy ki keresi. Az ak­tákra persze némi ellenszenvvél néz a hétköznapi ember, csak hát ezektől az aktáktól több mint száz iskola nem tudom hány ezer gyerekének a hétköz­napjai függtek. Az iskolai hét­köznapok, tehát az, hogy fény árad-e be az ablakon, van-e napközikonyho, fehérzománcos fallal, naponta jó meleg étellel. Meg a kényelmes padokról, a szakértő pedagógusokról, akik marasztaló szép házakban lak­hatnak kint a faluban ... A pontos felsorolás lehetetlen, mert az iskolai gazdaságügy bonyolult és hosszú pálya, ame­lyen immár 38 évet eltöltött Orsós Laci bácsi. A népszerű ember nyugdíjba- vonulásakor illő és igazságos belelapozni kicsit az életébe, hol kezdte, mint kezdte. Orsós László pesti, tehát a Madách Gimnázium után beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tu­dományegyetemre és ott ma­gyar-német szakos középisko­lai tanári oklevelet nyert 1932- ben. Mégsem lett belőle Orsós tanár úr, hanem Orsós úr vagy Orsós elvtárs, ahogy a történe­lem alakult. Legtöbbeknek per­sze Laci bácsi, s ebben a meg­szólításban nemcsak a kora iránti tisztelet van benne, ha­nem az emberközelség is. — Az az igazság, hogy min­dig szerettem tanítani, már gye­rekkoromban is — mondta —, de talán még jobban szeret­tem szervezni. A pedagógia iránti szeretetem talán onnét ered, hogy sok nagyon jó ta­nár példaképet láttam diákko­romban. A szervezés? — Az meg talán onnét, hogy az életérzé­sem mindig a nagyobb közös­séghez vonzott. Az egyetemi éveim alatt pedig elég sokat foglalkoztam a német irodalom­ban akkor erősen képviselt szo- ciálpedagógiával. Ez megerősí­tette bennem azt a szemléletet, hogy a pedagógia tényeit min­dig szélesebb társadalmi össze­függésben kell látni. Aztán mi még heti 12 órában tanultunk klasszikus nyelvet, latint és gö­rögöt, s a latin prózái olvas­mányok állandóan visszatérő gondolata volt a res publica. A görögök tanulásakor pedig igen erősen hatott rám az a kö­zösségi kép, amely az athéni városállamban kialakult. De nem tagadom, hogy sok min­den tetszett a spártaiak fegyel­mezettségében is. Mindezek mintegy kísérőzeneként meg­maradtak az egész életemben. Laci bácsi élő lexikon. Sza­badidejében még most is szíve­sen olvas latinul és görögül. Egyszer egy bécsi utam után beszélgetve fejből elmondta ne­kem az összes bécsi utcát a Stephans-dómtól a Duna-pcr- tig, pedig ő tán harminc éve nem járt odakint. Továbbá sen­ki sem ússza meg, ha egy-egy csipkelődő megjegyzést tesz, hogy Laci bácsi legalább két történelmi példát ne mondana rá, amely jobb, mint az éppen elhangzott sztori. Mégsem lett belőle pedagógus, legalábbis nem a tanórán oktató-nevelő ember, hanem 4 éves tanárko­dás után az iskolai szervezés és gazdasági ellátás fontos tiszt­viselője, majd irányítója. — Hogyan lehet évtizedek során íróasztal-pedagógiát mű- vélni, vagyis úgy szervezni az oktatásügyi ellátást, hogy ál­landóan a padban ülő kisgye­rekre gondolt? — Mindig nagyon élesen keK látni a társadalmi realitásokat, A művelődéspolitika elveit a gyakorlat próbakövén megmér­ve részletesen és újra meg újra átgondolni, s csak úgy meg­valósítani. A lényeg talán, meg kell becsülni az apróságokat, a kis dolgokat, anyagiakban és pedagógiai módszerekben egy­aránt. Ezek is lehetőséget ad­nak a kontrollkérdésekre, ame­lyek nélkül nem lehet reálisan dolgozni. — Pályájának a legnagyobb munkája nyilván az általános iskolák kötelezővé tételével függ össze. Mi a véleménye arról, hogy eltelt majdnem 30 év és az ország összlakosságának mintegy ötödé nem végzi el idő­ben, vagy egyáltalán nem végzi el az általános iskola mind a nyolc osztályát? — Már akkor világos volt, hogy ez évtizedek feladata lesz, s nem néhány évé, mint ahogy túllelkesült emberek hitték. Húsz év alatt szerintem a feladat nagy részét megoldottuk és na gyón eredményesen. De rész­tetszetős, meseszerű képei csak színekben változnak, Haraszti izgalmasabb kompozícióit gyen­gíti a mívesség hiánya. Sza­bolcs Péter művészetének java ! az érmekre szorítkozott, holott a faszobrász művésztelepi mun- j kája több meglepetést sejtetett. Dóczi László a már-már divatos szentendrei hagyományok foly­tatója; azonban jó felkészültsé­ge igazán erőteljes csak akkor lesz, ha utánzó folytatás helyett önmaga világát vetíti képeibe. | Útkeresés, helykijelölés — fog- j laihatnánk össze a zalaiak ki- I állításának tanulságait. A kez- ; deti izgalmak, bizonytalanságok után a komoly alkotómunka j kell, hogy kezdetét vegye. ßarakonyi Klára kiállítása A Pécsi Kisgalériában hagyo­mány a bemutatkozás. Barafco- nyi Klára Pécsről indult, majd Kaposvárott élt, s főiskolai ta­nársegédnek jött vissza a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főis­kolára. A bemutatkozásra így került sor; az alkotó émbernek kellett bizonyítani a „mester- legény-út” után, — a gye­rekkori ismeretséget. A szakma­I beliek hallhattak róla, hogy So­mogybán szép sikereket ért el, de hitetlenkedésük élő találko- j zást sürgetett. Barakonyi grafikái a népme- j sók, mondák világát idézik. Pécshez kötődésének legőszin- ;ébb bizonyítéka, hogy kevésbé ismert történeteket felkutatva fo- j gott a rajzoláshoz. Megfogta ! a tollat, s mint ahogy a pingáló asszonyok nekiláttak a festés­nek, vagy ahogy ügyes asszony­kezek hímeznek — öltötte egy­másba, egymáshoz a mintákat, vonalakat, népi ihletésű virág- . motívumait és figuráit. Kitöl­tötte a felületet és talán visz- | szájáról is éppen olyan gondos, aprólékos munkát végzett. Meghímezte a felületet finom vonalakkal, természetes díszítő- ! kedvvel variálta sűrűségüket, formájukat. Konkrét történetek illusztrációja esetében is csak a népi ihletettséget sikerült bi­zonyítania, a dráma, a feszült­ség, vagy éppen játékosság, hu­mor helyett a felület precíz megmunkálása jelentkezik el­sődlegesen. így a mívesség eré­nye önmaga ellen fordul, s az elmélyültebb szellemi, tartalmi azonosulás hiánya öncélú fi­nomkodássá szelídíti a grafikák vitathatatlan erényét. B. Pilaszanovich Irén Évente háromszáz diákkórus a rádióban Éneklő Ifjúság — Pécsett A komlói kenderföldi általános iskola kórusa. megoldásokat gyakorlatilag még most is keresünk, például az iskolai előkészítést, vágy a korrekciós osztályokat, aztán a hátráltató „rossz gyerekek" el­különítését. Ezeket külföldön is nagyjából velünk egyidőben kezdték el alkalmazni. Egy fon­tos összehasonlítás: Ausztriában 1875 óta kötelező a nyolc osz­tály elvégzése, s az egyik leg­utóbbi statisztikájuk szerint az összlakosságnak közel 30 szá­zalékának nincs még mindig a birtokában :z erről szóló bizo­nyítvány . . , Laci bácsi, a művelődésügyi osztály' eddigi helyettes vezető­je, nyugdíjcsként még mindig dolgozik a Megyei Tanácson. Változatlant egycentis hegyű ceruzával, állandó világtörté­nelmi példákkal és változatlan elvével — a realitással. Földessy Denes „Az Éneklő Ifjúság" cfmű rá­dióműsor a hasonló elnevezésű kórusmozgalomban résztvevők­nek; az általános és középis­kolák, valamint a szakmunkás- képző intézetek kórusainak biz­tosít fórumot, szereplési lehető­séget versenyformában már 1970 óta. A hároméves Ciklus első fordulójában a benevezet­tekkel helyszíni felvételt készíte. nek a rádió stúdiójában, az isko­lájukban, vagy egy közeli műve­lődési házban. Innen a legjob­bak továbbjutnak a II. forduló­ra, vagyis a megyei szintű nyilvános hangversenyekre. Tegnap, március 19-én délután fé| öttől a pécsi Liszt-teremben épp egy ilyen II. fordulón két megye; Baranya és Tolna tíz iskolai kórusa vett részt: a Dombóvári Gőgös Ignác Gim­názium vegysskara, a Pécsi 500. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet vegyeskara, a Pécsi Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola vegyeskara, a Komlói Kenderföldi Általános Iskola énekkara, a Szentlőrinci Újhelyi Imre Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskola vegyeskara, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola leánykara, a Pécsi Petőfi utcai Általános Is­kola énekkara, a Szigetvári Zrínyi Miklós Gimnázium „Man- dulafácska” kamarakórusa, a bonyhádi Petőfi Sándor Gimná­zium vegyeskara és a Berzencei ; Általános Iskola énekkora. A helyszínen felvett kórus­produkciókat egy országos zsűri hallgatja meg a későbbiekben Budapesten Vizsgálják többek között a kultúrált kórushang­zást. a ritmika-dinamika betar­tását, a tiszta éneklést, a szö­vegkiejtést, valamint azt, hogy a kórus adottságainak megfe­lelően választotta-e a bemuta­tott müvet és ezt miként tolmá­csolta, hogyan élte át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom