Dunántúli Napló, 1974. március (31. évfolyam, 59-89. szám)

1974-03-07 / 65. szám

DUNANTOlt NAPIG 1971. március 7. .Magunk között“ az olvasókkal ír „Építsünk reumatológiát Szép és nemes kezdeményezés volt az „Épít­sünk óvodát” útnak indítása, amely, mint tudjuk, igen szép eredménnyel zárult kicsinyeink javára, kényelmére. De rajtuk kívüi sajnos van még egy „korosz­tálya” városunknak", amely hasonló segítségre szorulna. Az ízületes betegekről van szó. de kö­zülük is elsősorban azokról, akik naponta keresik fel a maguk korszerűtlen, kényelmetlen „óvodá­ját”, a Rheumatológiai Intézet Rákóczi úti ren­delőjét. Pontosabban ennek rendkívül szűk mé­retű várószobáját, ahol a rendelési idő alatt ál­talában 40—50 ember vár a sorára. E zsúfolt­ságban, lökdösődésben bizony „rhpumás legyen a talpán” az, aki meg is tudja várni, amíg be­szólítják. Megelőzve a félreértést, nem az inspirált e le­vél megírására, hogy ez ügyben is valamiféle gyűjtőakcióra szólítsam fel a lakosságot, mert ennek még a gondolata is komolytalan volna. Csupán a figyelmet akartam felhívni arra az egyébként közismert tényre, hogy rajtunk kívül kevés olyan városa, megyéje van az országnak, (értsd: bányavidék)', ahol ennyi ízületi beteget tart számon az orvosi statisztika. És ha ehhez hozzátesszük azt is, hogy ugyancsak kevés város dicsekedhet ilyen korszerű klinikai, kórházi ellá­tottsággal, mint a pécsiek, akkor még szomorúbb és kirívóbb, hogy e nem kevésbé fontos egész­ségügyi intézményben még ma is ilyen mostoha körülmények uralkodnak. Betegtársaim nevében Mészáros József Az újságíró—olvasó találkozók tapasztalatairól Voltaképpen a már sok-sok éve meghonosodott „Iró-olvasó j üzemek szakembereinek adjunk találkozók" adták az ötletet az „Újságíró-olvasó” találkozások tanácsot, mert azok enéíkül is négy évvel ezelőtti útrabocsátásához. Csak az ötletet, mert talán mondani sem kell, hogy az iró-olvasó találkozók sajátos légkörét, közönségének merőben más hozzáállását, — vagy ha úgy tetszik, — hozzászólását, véleménynyilvánítását, bajoson tudtuk volna ta­pasztalatok formájában átvenni és hasznosítani a mi „hétközna­pibb” találkozásaink során. Jogi tanácsadó T. L. új munkahelyre került. Itt «ereiné korábbi munkában tol- j íött idejét is beszámíttatni. Így többek között a termelőszövetke­zetben tagként eltöltött időket is. Kérdése: A munkaviszonybms töltött idő számítását mely note deletek szabályozzák? A munkában töltött időnek a szá­mítására, figyelembevételére első­sorban a Munka Törvénykönyve 22. §-ának, a végrehajtási rendelet 19. §-ának előírásait kell alkalmazni. Ugyancsak a munkában töltött idő számításával foglalkozik többek kö­zött az 5/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet, a 8. §-tól a 13. §-ig terje­dő részében. E rendelkezés 10. § (1) bekezdésének előírása szerint a . munkaviszonyban töltött idő számítá­sánál figyelembe kell venni a me­zőgazdasági termelőszövetkezeti tag­ként töltött azokat az éveket, ame­lyeket c társadalombiztosítási szabá­lyok szerint a nyugdíj megállapítása szempontjából szolgálati időként fi­gyelembe vesznek, úgyszintén a kis* ipari termelőszövetkezeti tagsági vi­szony időtartamát is. Itt kel! elmondanunk, hogy a most hivatkozott rendelet 8. §-a értelmé­ben, ha a munkaviszonyra vonatkozó szabály a munkaviszonyban töltött idő figyelembevételét írja elő, ennél ..minden munkaviszonyban töltött idő: ■jozmgyjMf * kell számítani az egyes mun­kaviszonyok megszűnései módjától és a közöttük lévő időkiesések tartamá­tól függetlenül. Ezen rendelkezés '-nem^rinti c fegyelmi elbocsátás esetere az MT. V. 88. §-ának (3) bekezdése szerinti következményeket. Kovács T. János termelőszövet­kezeti tag kérdezi, hogy 1974. januártál kezdődően mennyi a termelőszövetkezeti járadék ösz- srege és ha meghalna, felesége milyen ellátást kaphat? A termelőszövetkezeti tag részére járó öregségi járadék összege ez évben havi 498,— Ft. Olvasónk el­halálozása esetén visszamaradó fele­ségnek havi 395,— Ft összegű öz­vegyi járadék jár, ha a jogszabály­ban előírt egyéb feltételeknek meg­felel. Abban az esetben, ha ő Is termelőszövetkezeti tag, akkor a sa­ját jogán is lehet ellátásra jogosult. Ez esetben természetesen a megálla­pítható ellátás összege magasabb. Olvasóink közül többeket is ér­dekel a lakásbérlet felmondásá­nak szabályozása. Az idevonat­kozó rendelkezéseket teljes egészében nem tudjuk ismertetni. Tájékoztatásul azonban közöljük az 1/1971. (II. fr.) Korm. sz. ren­delet 71. §-ának előírásait. E rendelethely szerint a bérbeadó a lakásbérleti szerződést felmond­hatja, ha a) a bérlő o lakbért a fizetésre megállapított időpontig nem fizeti meg, vagy a lakás karbantartására vonatkozó kötelezettségét nem telje­síti : b) a bérlő, vagy a vele együtt lokó személyek a bérbeadóval, a ház kezelőjével, a házfelügyelővel vagy a lakókkal szemben a szocia­lista együttélés követelményeivel el­lentétes, botrányos, tűrhetelen maga­tartást tanúsítanak; c) a bérlő, vagy a vele együtt I lakó személyek a lakást, a közös ! használatra szolgáló helyiségeket és I területét, az épület állagát rongál- j jók, illetőleg rendeltetésükkel ellen- j tétesen használják; d) cf bérlő, vagy a vele együtt I lakó személyek az épület karbantar­tásával, felújításával, helyreállításá­val, átalakításával, bővítésével vagy korszerűsítésévei kapcsolatos munkák eivéozését akadályozzák. Bérlőtársi jogviszony esetén a bérbeadó felmondása — a házastár­sak kivételével — valamennyi bérlő­társra csak akkor terjed ki, ha a felmondási ok velük is megvalósult és a felmondást valamennyi bérlő­társsal közölték. Sok bosszúságot okozott már a gyalogosoknak, de az autósoknak is az Ady Endre utcában, az Engels útnál és a Katalin utcánál, az úttesten átfolyó szennyvíz, ami különösen télen balesetveszélyes. Pedig mindez elkerülhető lenne, ha az útburkolat alá egyszerű átereszt építenének. Utóm reggelente a halcsar­nok előtt vezet el, ahol nem először állapítom meg, hogy az előző nap elhelyezett, eladásra szánt halak, — részben a túl­zsúfoltság, részben az oxigén hiány miatt, — reggelre dög­lötten fekszenek a vízen, a Bem utcai járókelők nem kis meg­rökönyödésére. Az elhullott halak további sorsát nem ismerem, — remél­hetőleg nem kerülnek eladásra, — de véleményem szerint szük­séges lenne, hogy a jelenlegi­nél megfelelőbb körülmények között tartsák az árusításra szánt halakat. Vagy ha ennek akadálya van, legalább ne te­gyék a kirakatba, ami enyhén szólva sem a legesztétikusabb látvány. Toll Iván Pécs, Szalai A. u. 12/B. Levélírónk véleményére az alábbi választ kaptuk a Bem utcai halcsarnok üzletvezetőjé­től. „Az említett halak (busa, amúr) a növényevők fajtáihoz tartoznak, s ami a viselkedésü­ket, alkalmazkodásukat illeti, ezek meglepően különböznek a másfajta halakétól. Magam is sokszor tapasztaltam, hogy alig 5 perccel az akváriumba he­lyezésük után az oldalukra dől­nek, ami valóban azt a látsza­Szerkesztöf üzenetek Hasznos észrevételek, tavaslatok E kapcsolat fenntartásának, ápolásának természetesen más útja-módja is volt már, amelyet a jövőben sem hanyagolhatunk el. Ilyen volt például a kb. 4—6 évenként megismételt újságol­vasói véleményfelmérés is, ame­lyet kérdőívek formájában fo­galmaztunk meg és helyeztünk el az újság lapjai között. Noha e kérdések teljesen azonosak voltak, a rájuk kapott válaszok mégis a legváltozatosabb, a legizgalmasabb „olvasmányt” jelentették a szerkesztőség ve­zetői és munkatársai számára. Hogyne, hiszen ha csak egy-egy mondat erejéig is, de magvas és őszinte véleményt kaptunk lapszerkesztésünk egészéről csakúgy, mint az állandó rova­taink, sőt egyes cikkeink, riport­jaink színvonaláról, beleértve a szerzőikről alkotott személyes véleménynyilvánítást is. E kapcsolatban mégis veit egy zavaró körülmény: —a köz­vetettség. Ugyanis az olvasó csupán a kérdőív kitöltésére és beküldésére szorítkozhatott, mert — tekintettel a szerkesztő­ségünkbe visszaérkező sokezer ugyancsak kitöltött kérdőívre — hogyan is várhatott volna sze­mélyes választ a véleményére. Enélkül viszont csak hosszútávon következtethetett arra, hogy el­fogadták, vagy legalábbis meg­szívlelték-e az oly nagy körül­tekintéssel, jóhiszeműséggel megfogalmazott észrevételeit, javaslatait. Nos, részben ezek a bizony­talanságok inspirálták szerkesz­tőségünket arra, hogy az emlí­tettnél elevenebb kapcsolatot teremtsen olvasóival. Közülük is mindenekelőtt a vidéki előfize­tőkkel, akikhez naponta több mint 37 és félezer példányszá­mú Dunántúli Naplót kézbesít a posta. Köszönet értei Jóllehet túl szerénynek tűnik, hogy a négy év során csupán 45 községbe látogattunk el, de ha hozzátesszük, hogy a meg­látogatott községek közös tana- csaihoz közigezgatásilag újabb két-három község csatlakozik, akkor a legszerényebb számítás Az illetékesek oá! aszóin alt „Miért kell külön is megfizetnünk?” A városi autóbuszjáratokra kiadott Díjszabás II. szakasz 3. bekezdése előírja; az egyvo- nalra szóló bérletjegy az iga­zolványon feltüntetett vonalon érvényes a korlátlan számú utazásra, míg más helyi és hely­közi vonalak járatain csak a jegyen feltüntetett vonallal kö­zös szakaszon érvényes. Közös vonalszakasznak minősül a kö­zös megállóhelyekkel behatárolt út vagy vonalszakasz. Közös vo­nalszakasznak számít a 39-es, illetve a 39/a. vonalon a 38-cs vonallal a Bőrgyár—Vasút ut­ca közötti megállókkal behatá­rolt útszakasz. A 39-es vonalra váltott vonalbérlet az Árnyas úttól csak a 39-es vonalra ér­vényes. Laki Pál igazgatóhelyettes Gépkönyveléshez is értő képesített könyvelőt AZONNAL FELVESZ A DÉLDUNÁNTULI m'émí VALIMAT, Pécs, Dr. Doktor Sándor u. 14. sz. Jelentkezés: könyvelési csoportvezetőnél. H. /ánosné, Pécs: Levele alapjón ingatlanát végrendeletileg unokájá­ra hagyhatja, de a leányát megilleti a köteles rész. H. P.: A gyermekgondozási segély lejárta után a vállalat köteles ere­deti munkakörében foglalkoztatni, F. Antalné: Napi 4 órás állása — nyugdíjio'ős szempontból is — tel­jes időnek számít. K. Mihály, Siklós: Az 1939. év előtti mezőgazdasági munkaviszonyt nem lehet a nyugdíjidőbe beszámí­tani. G. Szentlőrinc; Mivel írásban mondott le lakásáról a tanács javá­ra, nem kaphat Iqkásmegvóltási dí­jat. Pósa L. Pécs; Nyugdíjba vonulása esetén a jubileumi jutalmat 38 éves munkaviszony után is meg fogja kap­ni. 5, Gy. Korvin Ottó utca, Pécs: Ut­cájukban e Plk* mostanában nem tervez tetőantenna-építést. „Ki viílal szögbeiüvist?“ Lopunk egyik korábbi szá­mában a panelházak lakóinak egyik megoldatlan problémájá­ra hívtuk fel a figyelmet. Előre bocsátottuk azt, hogy az állami építőipar dolgozói a lakók ál­tal kijelölt helyen belövik a szö­geket a falba, de amikor a há­ziak változtatni szeretnék a dí­szítő tárgyakat, faliszőnyegek helyét, vagy új lakó költözik a házba és nem tetszik neki az eredeti szög-elrendezés, meg­kezdődik a „nyomozás” olyan ismerős utón, aki pénzért, vagy szívességből új szögeket lő a falba. Ehelyütt adtunk hírt ar­ról is, hogy a Műszaki Főiskola Villamoshálózati Tanszéke, szögbelövő tanfolyamokat szer­vez az érdeklődőknek. Ugyan­itt kérdeztük meg, hogy amíg e tanfolyamok eredménnyel jár­nak, okad-e olyan pécsi szövet­kezet, amely lakossági szolgál­tatás címén vállalja e. munkát. Nos, azóta levél útján négyen is jelentkeztek szerkesztősé­günkben: az „Üjmecsekalja" I. sz. Lakásfenntartó Szövetkezet javító és karbantartó részlege (Pécs. Mogyor Lajos utca), az Épületszerelő és Karbantartó Ipari Szövetkezet (Pécs, Kos­suth Lajos u. 63), továbbá a Pécsváradi TÖVÁLL és Nemes Zoltán kisiparos (Pécs, Doktor S. u. 1.). Mindannyian örömmel vár­ják az ügyfeleket, akár más egyéb lakáskorbantartósi mun­kák vállalásával is. szerint is jóval túljutottunk már a százas számon. Ezek után mégse okozzon csalódást, vagy lekicsinylést, hogy e több mint száz községet mindössze 3 ezer olvasónk kép­viselte a találkozókon, mert ez távolról sem az érdektelensé­gen, hanem rajtunk, illetve a szerkesztőség szervezési elvein múlott. Azon, hogy nem vala­miféle falugyűléseket, hanem annál sokkalta szellősebb, ol­dottabb találkozásokat Igyekez­tünk létrehozni, . ahol ‘gazán „magunk közötti" kontaktust tu­dunk teremteni olvasóinkkal. Ehhez természetesen nagyban hozzásegítettek a községek ta­nácsi és politikai vezetői is, akik a „toborzás” munkaigényesebb, de mindenképpen hálásabb módszerét választva, személyes meghívókat küldtek ki olvasóink, nak. Köszönet érte. Ennyit az előkészületekről, amely csak azért kívánkozott ide, hogy némiképpen érzékel­tessük: mennyivel igényeseob ma már a falvak lakossága is, mint akár 10—15 évvel ezelőtt. Ma, amikor a rádió, a magnó, a tv, a klubélet, a rendszeres mozi és tájelőadások, valanvnt a legkülönbözőbb szakköri el­foglaltságok már-már kitöltik a „falusi téli estéket”, akkor ter­mészetes az is, hogy e dús programnak csak egyike az új­ságolvasás. , Többet a faluról Nem csoda hát, hogy az első találkozóinkra még némi „lám-» palázzal” utaztunk ki, f csak hónapokkal később, amikor a kollégáink tapasztalatait „be­gyűjtöttük”, akkor foglalhattuk csak össze teljes bizonyosság­gal o még távirati stílusban megfogalmazott első jelenté­sünket: „Mind a 12 községben jó hangulatú légkör és a meg­jelentek sokoldalú érdeklődése jellemezte a találkozókat" És ma, amikor már a 45-ik községből is hazatértünk, meg­kíséreljük a lehetetlent: meg­próbáljuk olo'ottabbqn is elmon­dani, vagy legalábbis érzékel­tetni, hogy mi mindenben nyil­vánult meg falusi olvasóink sokoldalú érdeklődése. E sokol­dalúsághoz persze hozzájárult az is, hogy a pedagógustói a körzeti orvosig, a diáktól a tsz- parasztig, szinte minden réteg képviselve volt a találkozókon. És ami várható volt, mindenek­előtt c „házuk tájával" kapcso­latos kérdésekre helyezték a hangsúlyt, amit nagyjából így foglaltak össze: A mezőgazda­ság gyors iparosodása, az ipar növekvő mezőgazdasági érde­keltsége, a közel azonos beru­házási, fejlesztési célkitűzések, következésképpen pedig a csak­nem azonos emberi gondok, minden eddiginél nagyobb fi­gyelmet követelnek meg a sajtó dolgozóitól is. Többek között sérelmezték, hogy gyakran bemutatunk váro­si közgazdászokat, orvosokat, műszaki értelmiségieket sib., de jóval ritkábban mezőgazdasági szakembereket, vagy akár csak egyszerű tsz-tagokat, s közülük is legkevésbé h falu „három műszakosait”, a tsz-ben, a ház körül és a családdal, a gyerek­kel foglalkozó, fáradozó falusi asszonyokat. Figyelemreméltó volt ama vé­leményük is, ami szerint, ha már itt élünk a határ közelében, miért nem ösztönözzük jobban a gazdasági, politikai és kultu­rális információk eddigieknél is tágabb rnedrű áramlását. Mert úgymond, többet szeretnének tudni a szomszédos baráti or­szág életéről, gondjairól. Általános volt az a vélemény is, hogy többet kellene foglal­koznunk a háztáji gazdálkodás időszerű kérdéseivel; például a háztáji állattenyésztés és a nö­vényvédelem gazdaságos és amellett korszerűbb módszerei­vel. Ne a mezőgazdasági nagy­tudják, hogy mit kell tenniük. Szóvá tették azt is, hogy pél­dául a tanácsválasztások ide­jén, ne csak arról írjunk, hogy a lakosság mi mindent kér, ja­vasol, hanem arról is, hogy ci helyi tanácsoknak meddig ter­jednek a lehetőségei, mire fut­ja a kasszájukból. Jogos kívánalom volt az is, hogy ne csak „helyből” írjunk színházkritikákat, hanem alkal­manként látogassunk el egy-egv vidéki tájelőadásra is, amelyről — néhány előadást kivéve — igen ^rosszak a tapasztalataik. Jó néhány találkozón szóba- kerültek még az újságban gya­korta előforduló pontatlanságok is (pl. név és számadat elíró, sok), amelyet — s ezzel is egyet kell értenünk — a telefonon szerzett információinknak tuícj- donítanak. Természetesen to­vább lehetne folytatni még a vélemények sorát, a lapunkban észlelt más apróbb-nagyohb hiányosságokról (pl. a képek rossz minősége), de szeretnénk helyet szorítani a jó vélemé­nyeknek is, mert azért ebből sem volt hiány. Szeretik a lapot Méltán leírhatjuk, hogy a fa­lusi olvasóink is szeretik, magu­kénak vallják a Dunántúli Nap­lót. Mint mondották, elsősorban a sokoldalúságáért, ami azt je­lenti, hogy a nagyon szerény oldalszárnunk ellenére is helyet biztosítunk nemcsak a szőkébb pátriánk, hanem újabban aj szomszédos megyék legérdeke­sebb, legaktuálisabb esemé­nyeinek is. De szeretik a lapot a frisseségéért is: a legkiemel­kedőbb hozai és külföldi sport- események (olimpiák, Európa- bajnokságok, világbajnokságok stb.) sokszor éjszakába nyúló eseményeinek, eredményeinek szinte azon melegében való publikálásáért. És szeretik a la­pot a sokszínűségéért is: a kü­lönböző korosztályokat érdekiő „Asszony — család — otthon", továbbá az ifjúsági, a hobby, oldalakért, valamint a Fórum és a Szerkesztőség postájából — címmel megjelenő céloldalain­kért is. Végül, de nem utolsó sorban őszinte elismerésben részesítet­ték legifjabb produktumunkat, az egyéves évfordulójához elér­kezett Hétfői Dunántúli Nap'ót is, amelyre csak egyetlen „ki fogásuk" volt: nagyon keveslik a hozzájuk, mármint a közsé­gekbe kijutó péidányszámot. Nos, ha csők a példánysznm növelésén múlana, ennek nem is lenne különösebb akadálya — hiszen a kezdeti 15 ezres példányszámunk már 40 eze-re emelkedett —, de másról van szó: az árusítás, illetve a kéz­besítés nehézségeiről, mert tud­valévő, hogy a falusi kézbesítőt általában csak fél napra alkal­mazzák, de reméljük, hogy előbb-utóbb ebben is szót ér­tünk a Postával. lövőre ismét találkozunk Sommázva a találkozók fel­tétlenül megszívlelendő tapasz­talatait, méltán elmondhatjuk, hogy messze többet adtak az eddigi legnagyobb példány- számban kibocsátott és leg­gondosabban megszerkesztett kérdőíves véleményfelmérésnél is. És ez arra kötelei — ami egyébként kellemes kötelesség —, hogy időnként ismét felke­ressük falusi olvasóinkat, okik sok közséqben jó szívvel már meg is előlegezték a meghívást. Pálinkás György SZOLOSKERT VENDÉGLŐ takarítónőt keres azonnali belépéssel. Kisszkókó 4. Telefon: 15-88& tot kelti, mintha elpusztultak volna. Ennek biológiai magya­rázatát nem ismerem, de fel­tételezem, hogy a kemény, kló- ros víz váltja ki belőlük ezt a bágyadtságot, vagy inkább „lustaságot", mert a legkisebb beavatkozásra, azonnal vissza­nyerik élénkségüket. Noha egyetértünk abban, hogy a látványuk nem a „leg­esztétikusabb”, de időnként mégis rákényszerülünk, mert ponty híján az egyébként ízes húsú amurt, vagy busát is el kell adnunk." Nem a kirakatba való...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom