Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)
1974-02-08 / 38. szám
VlfaQ proletárjai, egyesüljetek! napi A TARTALOMÉ Öl m m Repülőgépen a terroristák Milyen kerékpárra ül NyugauEurópa? XXXI. évfoIyam3 38. sióm 1974. február 8.. péntek Ára: 80 fillér Az asszisztens a számítógép Száz kérdés a családtervezésről Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Dr Bihari Ottó. székfoglalója az Akadémián A Varsói Szerződés honvédelmi minlszierei Brtaresüten tnácskazlak lámái egyesített fegyveres erőinek vezérkari főnöke, valamint Batyickij, a Szovjetunió' mar- sallja, honvédelmi miniszterhelyettes. Jelen volt a román legfelső pártvezetés és a kormány több tagja is. A találkozó meleg, elvtársi légkörben zajlott le. Fehér Lajos Igérsióléton A Heves megyei Egerszóláton csütörtökön tartotta zárszámadó közgyűlését a Béke Mezőgazda? | ság: Termelőszövetkezet. Az ese- ! ményen részt vett és felszólalt i Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi- ; nisztertanács elnökhelyettese. Jó év volt a tavalyi Magyarország a világpiacon A külkereskedelmi miniszter sajtótájékoztatóin a Parlamentben — A DM kérdései Évek óta napirenden szereplő kérdés a munkásművelődés, és tegyük hozzá — évek múlva is az lesz. Egyszerűén azért, mert ezen a területen bőségesen akadnak tennivalóink. Körülbelül tizenöt *éwei ezelőtt, és később is a munkás- szállásokon tartottak ismeret- terjesztő előadásokat a TIT előadói, a vacsorát fózőcskéző és fogyasztó fáradt munkások között. Akkoriban ezeket a kísérleteket nem tartottam célravezetőnek. Egy momentum azonban mégis erősen megragadott. Már akkor is, és ott is, a zsúfolt hálótermek zajában, nagyritkán csendjében, a munkások egy része, bármilyen fáradtan és elgyötörtén üldögélt is vaságyán vagy székén, ha a téma érdekes volt, odaadással figyelt. Igaz, sok függött az elpadó olykor bravúros produkciójától. _ A munkás kulturálódásának problémája ma sokkal differenciáltabban jelentkezik, mint a múltban. A nemrég folytatott vizsgálódások, szociográfiai felmérések, viták, amelyeken olykor magam is részt vettem, minduntalan arról győznek meg, hogy a munkásművelődés kérdése rendszerint elválaszthatatlan a munkásöntudal, az osztályöntudat problematikájától. Ezt vallották maguk a munkások is, akik részt ^vettek ezeken a vitákon. Nem vitás, a munkásművelődés taglalását mint minden alkalommal, most is az abc betűinél kellene kezdenünk: az általános Iskolai tanulmányoknál. Hiszen tudomásul kell vennünk, hogy még mindig rengeteg olyan fiatal kerül be az iparba, a mezőgazdaságba, akik nincsenek birtokában az általános iskola elvégzését igazoló bizonyítványnak. A munkás-kultúráról rendezett vitán egy angyalföldi munkás nemrégiben éppen errő| panaszkodott, mondván: „Nem értem, hogyan lehetséges a felszabadulás után ennyi évvel, hogy az általános iskola ötödik és hetedik osztályaiból még ma is annyian kimaradnak!” Az elhangzott panasz korántsem alaptalan. Bizonyítja ezt a a dolgozók általános iskoláiba járó felnőtt munkások csökkenő, de még mindig jelentős száma. Csupán egy-két adat, amelyek fényénél felmérhetők a változások. Az 1960/61 -es tanévben 99 300 munkás járt a dolgozók általános iskoláiba, míg 1972/73-an már csak 24 800. A megfogyatkozott létszám vitathatatlanul azt jelenti, hogy ma már kevesebb munkásnak van szüksége az utólagos tanulmányi „kirándulásra” az általános iskola padjaiban. Hadd tegyük hozzá azonban, hogy ez a megfogyatkozott létszám 1970'71-ben valójában ennél kis kisebb volt: 21 300. Ez utóbbi viszont azt bizonyítja, hogy egyetlen év alatt újra megugrott az általános iskola: tanulmányaikat kellő időben el nem végzettek száma. Az 1973/ 74-es tanév adatai még nem ismeretesek. Lehetséges, hoqy ez a szám még tovább növekszik? A statisztikai adatok persze mindig bizonyos merevségről tanúskodnak. A számok mögött, ha egy kicsit megpiszkáljuk őket, összetett emberi sorsok, életpályák rejtőznek. Nemrégiben egyik olajfeldolgozó vállalatunknál járva, egy kétgyerekes családanyával, egy majdnem negyvenéves asz- szonm'a! beszélgettem, aki nagy büszkeséggel mondta el, hogy most végre kijárja a nyolcadik általánost. Leánykorában családi okok miatt ki kellett maradnia az iskolából. Elfojtott ambíció, kútbafulladt akarások, betűszeretet és ismeret- szerzési vágy áradt az asszony szavaiból. Ez az asszony egyike azoknak, akik még mindig benne foglaltatnak az általános iskolát végzők huszonegy- néhányezres tömegében. Az általános iskola azonban csak nélkülözhetetlen alapja a műveltség megszerzésének. Később is számtalan lehetőség adódik tanulásra, ismeretek szerzésére. A munkások maguk is tudják, hogy „a nyolc általános iskola néhány év mú'va már nem elegendő egy szakmunkásnak”, ahogy ezt nermé- giben megfogalmazta számomra egy húszesztendős villany- szerelő. Valóban, sorolhatnánk azt az évről évre növekvő számsort, amelyből világosan kitűnik, hogy egyre többen tanulnak a dolgozók középiskoláiban is. A munkásművelődés lehetőségeiről a munkások éppen eleget hallhatnak munkahelyükön. Ezúttal inkább a még mindig sokakat érintő rossz, avitt szemléletről ejtsünk néhány szót. A „nemtörődöm, a nemérdekéi, a fáradt vagyok” szemléletről, amely éppen a kultúra elutasításában csapódik le, és amely ellen a munkásoknak maguknak kell verekedniük. A munkások egy jelentős rétege ugyanis csak igen kevés energiát, vagy semmit sem hajlandó áldozni saját műveltségének megszerzéséért. Gyakorta hajtogatják azt is, hogy fáradtak, és ezért nem érdeklődnek a kultúra áldásai iránt. Sokakat kielégít a kocsmában felhajtott munka utáni fröccs, csevegés. Egy másik réteg viszont hajlandó befogadni némi kultúrát, de ez inkább álkultúra, felszínes, könnyű, nem kerül megerőltetésbe, 'és nem késztet gondolkodásra. Egy harmadik kérdéses réteg, amely ugyan különbözik az előbbiektől, kitűnik vasszorgalmával, fáradhatatlanságával, de kizárólag otthont teremtő munkájával, kertjével, telkével, motorjával, azaz komfortjával bajlódik. A munkásosztály, szerencsére, nemcsak a felsorolt rétegekből áll. Nagyon sok közöttük a kultúrára, műveltségre igényt tartó munkás. Igaz, sokan azt vallják, — és talán nem is jogtalanul —: „hozzák a gyár kapujához a kultúrát, ne kelljen külön fáradnunk érte, mi készek vagyunk befogadni!” Nos, ezen lehet meditálni. Még mindig jobb ez a szemlélet, ezerszer jobb, mint zárt, vagy éppen üres kapukon dörömbölni. Az ország tele van kultúrházakkal, művelődési otthonokkal, sok közülük egyenesen a gyárkapukban ásíto- zik. A munkásokat be kell csalogatni, be kell vinni a művelődés otthonaiba. Megvan bennük a mélyről érkező érdeklődés. Csakhogy sokhelyütt meg fel kell ébreszteni ezt a lappangó vágyat. Hogyan? Erre nem lehet receptet adni. „Az utak Rómába vezetnek” — tartja egy régi latin mondás, s ezúttal a Várpalotai Erőmű egyik szocialista brigádjára gondolok: tagjai önként segédkeztek az anyagi eszközökben szűkölködő réqész munkájában. Nem is sejtve po.ntosan, mire vállalkoznak, kiásták a megye leggazdagabb római sírját. Alig várják, hogy elkezdhessék a következő kultúrtörténeti munkálkodást. No igen. Az érdeklődés felébresztése! Kinyitni a kultúra bűvös Pandora-sze- lencé'ét. Hadd lássák, mi-mindent tartalmazhat ez a rejtelmes doboz. Szémanm Béta A Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi miniszterei bizottságának üléséről a következő közleményt adták ki. 1974. február 6—7-én a Román Szocialista Köztársaság fővárosában, Bukarestben ülést tartott a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi minisztereinek bizottsága. A bizottság munkájában részt vettek a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszterei, valamint az egyesített fegyveres erők főparancsnoka és vezérkari főnöke. Az ülésen megvizsgálták a Varsói Szerződés szervezete katonai szerveinek tevékenységével összefüggő időszerű kérdéseket. A honvédelmi miniszterek bizottságának ülése baráti légkörben, valamennyi résztvevő kölcsönös megértésének szellemében folyt le. A megvitatott kérdésekben összeegyeztetett határozatokat hoztak. Az ülésen Ion lonita hadseregtábornok, a Román Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi minisztere elnökölt. * Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Államtanács elnöke, a Fegyveres erők főparancsnoka fogadta a Varsói Szerződéshez tartozó államok honvédelmi miniszterei bizottságának bukaresti ülésén résztvevő személyiségeket. A fogadáson megjelent Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió honvédelmi minisztere, továbbá Ivan Jakubovszkij, a Szovjetunió mar- sallja, a Varsói Szerződés tagál(Kiküldött munkatársunktól) Szokásos évi sajtótájékoztatóját tartotta - tegnap a parlamentben dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter. A tájékoz- j tatón a külkereskedelem elmúlt évi forgalmának alakulásáról és az idei feladatokról volt szó. A tavalyi jó eredmények a KSH műit hét vasárnapján közzétett jelentéséből már ismertek. A számokról tehát csak annyit, a külkereskedelmi forgalom lendületes fejlődéséről tanúskodnak, a kivitel mindkét fő relációban meghaladta a behozatalt, bár a tőkés forgalom növekedése elsősorban a világpiaci áremelkedésekre vezethető vissza. Bíró József ezután felvázolta a forgalom szerkezetében megfigyelhető vonásokat, részletesen ismertette a forgalom alakulását az egyes külpiacok viszonylatában. Külön foglalkozott a KGST-vel, amely az idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. A gyártási kooperációkról szólva elmondta, míg a KGSJ komplex programjának aláírásakor a magyar exportban a kooperációs jellegű szállítások volumene nem érte el a 4 százalékot, 1975-re már elérheti a 10 százalékot. Ugyanakkor a fejlett tőkés országokkal 1973 végéig 300 termelési kooperációt hoztunk létre. Fokozott figyelem kísérte a miniszer tájékoztatóját, amikor arra tért ki részletesen, hogy a tőkés világ valutagazdálkodá- sának, energia- és nyersanyagellátásának helyzete milyen mértékben befolyásolja hazánk gazdálkodását. Mindeddig hatásosan védekeztünk a tőkés országokban dúló infláció és spekuláció árfelhajtásával szemben. Ebben az évben azonban ez a feladat még nehezebbnek ígérkezik. Az előre jelzett áremelkedés folytatódik és egyes termékeket (energiahordozók, szintetikus szálak, vegyi anyagok, gyapiú, pamut és pamutfonal) olyan nagy mértékben érint, hogy ezt már nemcsak ár, hanem termeléspolitikai okokból is ellensúlyozni kell. i Ami a külkereskedelem szempontjából az idei évet illeti, számolhatunk a beruházási tevékenység élénkülésével, ugyanakkor az 1972. és 1973. évi tartózkodó vállalati készletpolitika után a készletek feltöltése is aktuális feladattá válik. Ebből következik az export mérsékeltebb ütemű fejlődése és az import élénkülése. Törekednünk kell, — mondta a miniszter — a terv által biztosított fejlesztési lehetőségek legkedvezőbb felhasználásával, a nemzetközi piacokon versenyképes I árucikkek előállítására alkalmas | újabb kapacitások létrehozására, az innen származó termé- i kekkel az export áruválaszték kiszélesítésére. Az idén a szocialista országokkal való kereskedelmi forgalom további növelése a céll Á forgalom két oldalának megítélésénél azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy 1973-ban a szocialista viszonylatú áruforgalomban a kivitel jóval meghaladta a behozatalt, ezért a partner országokkal együtt közös érdekünk, hogy a magyar import nagyobb mértékben növekedjék. Ezért a vásárlóknak gondosan vizsgálniuk kell a szocialista országokból történő behozatal élénkítésének lehetőségét. A fejlett tőkés országokkal való idei kereskedelmi forgalmat — adottságaink mellett — a konjunkturális helyzet és a két-, illetőleg a többoldalú kapcsolatokban érvényesülő kereskedelempolitikai klíma határozza meg. Úgy ítélhető meg, mondta a miniszter, e két tényező alapján lehetőség adódik a* 1974. évi forgalom fejlesztésére. Ezen országokkal folytatott külkereskedelem egyik sarkalatos pontjaként kell kezelnünk az árproblémákat. Az áremelkedés feltehetően 1974-ben is egyik jellemzője lesz a világpiaci irányzatoknak. összességében a számítások szerint az idén a külkereskedelmi forgalom 8—10 százalékkal emelkedik, ezen belül a szocialista országok viszonylatában 12—13 százalékos növekedésre számíthatunk. Az export körülbelül 6—7, az import viszont 20 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál. A tájékoztatót követően dr. Bíró József válaszolt a sajtó képviselőinek kérdéseire. A Dunántúli Nppló kérdéséi: Várhatók-e az idén további magyar hitelfelvételek a tőkés országokban, különös tekintettel a külkereskedelmi miniszter nemrég folytatott NSZK-beli tárgyalásaira, továbbá: lesznek-e könnyítések a magyar—jugoszláv határmenti árucserében? Dr. Bíró József elmondta, veszünk fel és adunk is hitelt, de inkább mi adunk, mint felveszünk, mert igen magasak nyugaton a kamatlábak. Egyébként a jó, gyorsan megtérülő beruházásokra van dollárunk. A határmenti árucserének, tekintettel arra, hogy Jugoszláviával áttértünk a dollár-elszámolásra, a miniszter nem sok jövőt jósolt. Miklósvári Zoltán .1 Saját lakatorműhelyében készíti el a szükséges nyilászáró szerkezeteket a Baranya megyei Állami Epitőipari Vállalat 1973-ban 29 millió Ft ériékben gyártottak, az idei évben emelkedett az elvárás. — Senke Antal felv. fi munkásmövelfidésrfil Egységes határozatok
