Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)
1974-02-06 / 36. szám
W4. február 6. 3 DUNÁMTÓLf NAPLÓ Több éwr@ szóló f©lradat®kHosszú téli esték m á magyar felsőoktatás és & szocialista szakemberképzés Háromnapos tanácskozó son veitek r .irt ai elmúl! héten hátúnk felsőoktatási •niézn'ényeinek vezetői. A Budapesti Műszaki Egyetem i ’ ö-po iti épületében pénteken beE''eeőiöít tanácskozáson rektorok. rekiorhe'yet- tessR, dékánok, füjazfotik is ar !n'é-mények pórtt’tírá rtt' vitatta’-- mag a magyar féltés':’n';■•*. és a szocialista sioUemb* képzés időszerű leiadatait. Pécsi középvállalat TV, rádió adó- és vevőoldali technikában jártas híradás« technika? mérnököt vggy üzemmérnököt keres jelentkezést „PERSPEKTÍVA" jeligére a Bem utcai hirdetőbe kérjük. k I c ’’écs — egyetemi város lévén •— többszörösen érintett és érdekelt abban, hogy az oktatás- po'itikai, ifjúságpolitikai és tu- dományDolitikai határozatok, célkitűzések minél előbb, maradéktalanul megvalósuljanak. Ez te-mészetesen nem egy napra és nem is eay évre szóló munkát ielent. A feldaatok széoek, de nehezek is egyúttal. Közvetve egész társadalmunk érzékelni és értékelni foaja majd azokat a várható eredményeket amelyeknek — a felsőoktatás terén — napjainkban vetjük men az alapjait. Néhány , pécsi felsőoktatási intézményt felkerestünk, hogy tá’ékozódjunk a budapesti tanácskozás helyi vonatkozásairól. „Gyűjtőutunk” során tejmé. szetesen nem kaphattunk teljes képet, és nem térhettünk ki a részletekre — csupán egy kérdést intéztünk a pécsi egyetemek, főiskolák vezetőihez: Mit tart intézményére vonatkozólag a legfontosabbnak az elhangzottakból? Bevált az integrált oktatás Or. Hajnal József, ts Pécsi Orvostudományi Egyetem főtitkárai — Egyetemünkön 1972-ben vezettük be — kísérleti jelleggel - az integrált oktatást. Ennek lényege az, hogy az oktatást tartalmilag korszerűsítettük. A budapesti tanácskozás megerősített bennünket abban, hogy a aécsi kezdeményezés jó volt Az egészségügyi szekció ülésén a testi nevelés kérdéseivel kiemelten foglalkoztak. Egyetemünk részéről is felmerült ez igény: a mostoha testnevelési feltételeken mihamarabb változtatni kellene... „Az oktatás és nevelés egysége juhász Jenő, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola főigazgatója: Nekem személy szerint is jólesett az, hogy intézményünket több esetben említették a tanácskozáson, mini jó példát Mi itt a főiskolán éppen most hajtottunk végre péhány strukturális változtatást. A „szétszórtság”, amelynek mielőbbi megszüntetésére a tanácskozáson elhangzottak alapián is szükség van, induláskor ránk is jellemző volt. Február elsejétől 2—2 tanszéket összevontunk. Az új tan- r • sk az anyagi és a szellemi örök egyesítésével átfogóképes- sebbek, ütőképesebbek lettek. Szükségtelen ma mór egyazon témakörökbe tartozó tárgyaknak önálló tanszékeket fenntartani. Az egyesítés természetesen a tanszékvezetők egyetértésével történt. A kari tanács is megvitatta az eavesítésse! kapcsolatos kérdéseket, és egyetértett azokban. Most egy újabb helyi kezdeményezés megvalósításán dolgozunk, A főisko'a nevelési terve elkészült, a minisztérium februárban tárgyába meg, és ha jóyáhaqyják, a többi műszaki főiskola is alapul veheti azt. A célunk az, hogy a nevelés és oktatás nálunk is egységet képezzen. A szocialista szakemberképzés nem elégedhet meg ma már azzal, hogy egy fiatal pusztán szakmai ismereteket kapjon. Fgy ember egyébként sem lehet jó szakember hibás, fogyatékos jellembeli tulajdonságokkal. Az a célunk, hogy az intézményünkből kikerülő szakemberek szakmailag, világnézetileg —* egyszóval emberileg is helyt tudjanak állni a társadalomban, és képesek legyenek az előttük álló feladatokra Egyeteme közgazdasági karral Siklói Tamás, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jog- tudományi Kara pártszervezetének csúcstitkára: A tanácskozáson sok újat hallottunk| Ezek közül közvetlenül is érinti oz egyetemet az a káderpolitikai határozat, amelynek megfelelően a jövőben a tanársegédeket és adjunktusokat meghatározott időre szerződtetik. A képesítési követelmények normáit telíesíteniök kell ahhoz, hogy előléphessenek. Aktuális feladatunk az egyesítés előkészítése is. Elvi döntés született ugyanis a jogi kar és a Marx Károly Közgazdasági Egyetem kihelyezett nappali tagozatának egy egyetemmé történő egyesítéséről. Az egyesítést — tudomásunk szerint — 1975-re tervezik, c °o!lack Mihály Műszaki Főiskola technikai bázisának (számítógép-park, nyomdakaoa- ritás) igénybevételével. E''smei és i a Pécsi Tanárképző Főiskolának Dr. Kálmánchey Zoltán, a I Pécsi Tanárképző Főiskola fő- j igazgatója: — Számunkra j természetesen a pedagógus- í képzéssel, továbképzéssel : és a pedagógusok munká- baállításával kapcsolatban el- j hangzottak a legfontosabbak, j Dr. Orbán László államtitkár ki ! is emelte e téma rendkívüli ! horderejét. Ma mór szinte köz- | hely: az iskolai nevelésben min- , den a pedagóguson múlik. A j szocialista pedagógus-szeijiélyi- | ség kialakítása viszont a mi fel- ; adatunk. Az most a kérdés, mi- ; íven . tempóban lehet itt tovább haladni. Egyes dolgok természetesen még vita tárgyát képe- j zik. A múlt heti tanácskozás is j része ennek a folyamatnak. A , „hogyan”-ok közül sokat még i ezután kell megkeresni, kiala- : kítani. Szervezeti, szerkezeti, 1 strukturális vonatkozásban kialakult egy rendszer. A négyéves, kétszakos képzés bevált, meqszilárdult. Ezen a téren nem várható, és nem is szükséges változás. Az egyetemi és a főiskolai tanárképzés közötti „válaszfalat” természetesen le kell bontani. *A szocialista-kommunista tanárképzés szakmai-ember! oldalának megerősítését szolgáló törekvéseinkért e tanácskozáson elismerést kaptunk, ez megerősített bennünket abban, hogy amit a tavaly életbe lépett komplex nevelési teivünk megvalósításával elkezdjünk," helyesnek bizonyult B. K. A hásszúhetényi Páva kör néhány tagja, A sorban a harmadik: Tóth Pista bácsi Á hefényi Páva kör Ä gondok másutt is jellemzők Szilveszter délutánján a Petőfi rádió szép, színes riportben mutatta be c hosszúhetényi Páva kör életét, működését. Ez a baranyai mértékkel nagynak tekinthető falu nem először hallatott magáról. Dalokban, szokásokban és népi viseletben gazdagon élő hagyományai már a harmincas években fölkeltették a folklórkutatók figyelmét. Gyöngyösbokrétáiukat sokfelé ismerték. Szereplőiből a néptánc „nagy korszakában" a negyvenes évek végén jó nevű népi együttes alakult, amely tíz éven át sokfelé hallatott magáról: előadásukban mindenütt szívesen fogadták c hosszúhetényi lakodalmast. Azután — sokféle okból — megszűnt, felbomlott az együttes. A pangás évtizedét csak az országos népdaléneklési mozgalom, a RöNegyvenezer látogató A Csontváry Múzeum vendégkönyvéből Köszönjük, gratulálunk, végre! Fogjuk vallatórc o vendégkönyvet, melyben a látogatók írták meg véleményüket, fejezték ki önmagukat, ki-ki a maga vérmérséklete alapján. A vendégkönyv tanulsága szerint a Csontváry Múzeum létesítése körül kialakult polémia az érdeklődést, ha csak lehet, még fe| is fokozta. Kezdjük előbb a statisztikával. Nem egészen három hónap leforgása alatt közel 40 000-en nézték meg a kiállítást. Októberben 13 445-en, novemberben 20 289- en és még a múzeumi holtszezonnak számító decemberben is 5 444 látogatót jegyeztek fel, a többszörösét, mint az összes pécsi múzeumban együttvéve! „Leg”-ek a vendégkönyvből: Legelső beíró volt Németh Gyöngyi II. éves pécsi joghallgató: az első nem pécsi látogató: Bárdossy György Veszprémből; első a pécsi festők közül természetesen az örökifjú Simon Béla; oz első iskolai csoport az Építőipari Szakközépiskola ll/B. osztálya 35 tanulóval. Az első írásbeli vélemény: „Csodálatos élményI“ Az első híres emberek Sinkoviís Imre és Gombos Kati voltak: „Köszönjük, gratulálunk! Végre!!!”.., Az első külföldi. Matti Koskala finn grafikus, a testvérváros Lahtiból jött. Egy távolbasza- kgdt hazánkfiának véleménye: „Tisztelet Magyarorszáq művészetének, Tóth Ferenc, San Diego, California". Végül álljon itt o legszellemesebb beírás: „Csodálattal és lenyűgözve állunk a zseni művei előtt. Felejthetetlen élmény még egy olyan Gedeonnak is, aki nem Ger'óczy, csak Gedeon Pál.". pülj páva! tudta feloldani, A dal itt is fölcsendült, és hqgy többé nehogy elnémuljon, megalakult itt a Páva kör . Kaszás János, az általános iskola igazgató-helyettesének vezetésével. Attól kezdve minden vasárnap este összegyűlnek énekelni, táncolni c művelődési otthonban r negyvenen vannak a legkülönbözőbb korosztályból. Valamennyien — két pedagógus kivételével — kétkezi dolgozók: bányászok, tsz-taaok és a feleségeik: tizenöt házaspár mega gyerekek és néhány öreg. Ide toppantunk be egy hétvégi családi összejövetelre, amolyan rendhagyó Páva-estre, amikor a kör tagja! szendvicsekkel, és egy-egy üveg heté- nyi sajáttermésűvel ballagtak el a „kultúrba”. Ági, Kaszás János széphangú óvónő lánya konfettit meg szerpentint hullatott a népre, koccintottunk rá, valaki a zongorához ült és máris szárnyra kapott a dal, csupa esti hangulatú népdal: a „Fenn az égen a sok csillag, de fényesen ragyog” meg az „Este van már a faluban”: egyik a másik után, kifogyhatatlanul. S ahogy az lenni szokott, a vidám nótaszó ugyancsak megbizser- getíe Tóth Pista bátyám talpát, mert kilépett a középre és máris rakta a verbunkos lépéseit egymás mellé, feszesen, keményen, ahogyan azt fél évszázada, legénykorában megtanulta. Mellézárkóztak a többiek és máris kinyílott a tánc, körben, karikában, ahogyan a virág is kibontja szirmait az éltető napfényre. Pista bácsi 62 esztendős, de mindig elsőül igazítja lábait a táncra. Aranyos kedélye, legé- nyes kurjantása megtölti körötte szikrákkal a teret. — Ez még csak bírná — csap a lába szárára — csak a „motor”... — fúj nagyot, végigsimítva a szíve táján. És máris benne az emlékezésben, igaz, én is erről faggatom. Arról az időről, amikor a csárdás meg a verbunk jelentette egyedül a táncot Hetény- ben, amikor nem maradt ki hétvégi mulatság a nagykocsmában, se őszi vagy tavaszi vásár, se búcsú, lakodalom, hogy kezdettől szinte megállás nélkül végig ne táncolta volna az estét, az éjszakát. Csak ilyen legény rikkanthatta büszke virtussal tánc közben, hogy „Gí- Ung-galang, ging / Vizes már a gatya meg az ing!".,, Pista bácsi ebből a jó táncos, jó mesélő fajtából termett; kifogyhatatlan az élményekből, a katonatörténetekből. Jóízű meséjét mégis megszakítja az ajtónyitás: — !-héé! Ángyika!... — rikkant egy amolyan legényeset, mikor belépni látjuk a nála is korosabb Bagó Sándornér, aki az együttes nagy tiszteletben álló nótás-táncos kedvű Kati nénije, ő tudja a legtöbb he- tényi népdalt, és ma sem kéreti magát, fürgén, könnyedén ropja a csárdást, ha táncrakel- nek a többiek. Hetvenkét éves, hat unokával és négy deduno— Egészen kislány koromban jártam én is először. Az édesapámnak citorója volt, s ha elkezdte pengetni, fogtam a söprűt, és raktam a lépést, ahogy a lábomra jött. Meglátta az anyám, nagyot nevetett, hi de piros lettem, odavágtam a seprűt, csak úgy nyekkent! Később aztán jöttek a lakodalmak, mulatságok. Nem ültem én egy percet sem. Hogy is bírtuk mi annak idején!.,. Úgy sajnálom, hogy ezek a mai lányok, legények nem táncolják a ml táncainkat. Nem kel! nekik . .. A lányom se nézi jó szemmel, hogy idejárok ... Pedig bírom méq I Nem beszélgetünk tovább. Pista bácsi elviszi „Ángyikqt" csárdásozni. Szól a dal, ropják a frisset, félrehúzódom pár szóra az együttes vezetőjével. Úgy látom, valami felhő árnyékofjö a kedvét. Mint kiderül, nem is ok nélkül. „Azon már túl vagyunk, hogy vasárnaponként összejövünk és énekelgetünk” ... — mondja. A legtöbb Páva körben találkozni ezzel a kicsit keserű gonddal. Mert az nemcsak szép és fölemelő dolog, hogy nehéz fizikai munkában megfáradt emberek hétvégi pihenésükből másfél-két órát áldoznak ar egykori híres dal- és tánchagyomány életben tartására és a maguk Örömére dalolnak. De — érthető — szeretnének másoknak is énekelni és erre bizony nagyon -ritkán jut lehetőség. A hetényiek például otthon csak a szabadban léphetnének fel: a kultúrház nem alkalmas, a moziban nincs szin- pad. Eddig egyszer voltak már Pécsett, és nagy sikerre! mutatták be teljes estés műsorukat c hidasi művelődési házban. Ott voltak a szebényi lakodalmason; az elmúlt nyáron felléptek 3 harkányi nyár programióban é„ műsort adott róluk a PetőP rádió. Dehát ez bizony nem sok. Valamikor a kulturális szemlék legalább tavasz tájt nyújtottak egy-két szereplési alkalmat 3 falusi műkedvelő együtteseknek. Jó lenne elgondolkodni ezen és sok máson is. Mennyi energia, mennyi őszinte vonzalom és hit a magyar népzene iránt! Értékek: ahogyan csak ők tudnak dalokat, táncokat. Nagy kár lenne, — és a lelkesen reginduló Páva-mozgalom legnépesebb vonulatét és eredményeit veszélyeztetné, ha előbb- utóbb kedvüket szegné az érzéketlenség. Van példa, hogy egymást 'átlók vendégül egy-egy közös szereplésre, mások „szomszédainak” a műsorukkal. De mintha anyhulna a figyelem Irántuk. Többet érdemelnének! Itt a sok isz-zárszémadás és ünnepi esemény később is akad. Mennyi színt, melegséget nvúithatna itt s a Páva-körök néodalműsora, — esetleg a kulturális alap „tér- nére" — hisz ez valóban kulturális cél lehetne. Baranyában közel 20 Páva- tőr működik — minimális sze- eplési lehetőséggel ... Wallinger Endre \ Számos rövid, o névaláírást emocionálisan kiegészítő felkiáltás, mely minden valamire való emlékkönyv sajátja, közülük is néhány: „Végre, köszönettel!... Grandiózus élmény! ... Egyedülállói... Váltpzatla- nul csodálatos! ... Végre méltó otthont kapott Csontváry!... A város büszke lehet erre a gyűjteményre!... Van Csontváry kiállításunk!... Külön örülünk állandó jellegének!... Gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű I...” Van a látogatók között olyan is, aki felszabadultan ír, ír, ír... Talán az élmény hatását levezetendő? „Csak most fogom fel Csontváry teremtő agyának mikrohullámait, most. hogy élőben láthatom. Most markol belém minden fájdalma, szomorúsága, ahogy kifejezi a kifejezhetetlent, minden létezésünk színes és érthetetlen és megfoghatatlan hömpölygését, mágikus kavargását. )ö(.. századinak érzem Csontváryt; egy önmaga robo- gásába fulladó, zakatoló kor hullámok alatti panaszát, jaj- dulását, tudat-föld-mag májából fel-feltörő kérdőjelek megszó- laltatóját, muzsikusát, szín-, folt és vonal szimfonikusát”. Pedig a szimbolikus, mítoszteremtő cédrusképek még itt sincsenek Pé esett I „Szinte hihetetlen * hatalmas színskála”... Mások is Csontváry színvilágát emelik ki: „Csontváryt méltán nevezhetjük a színek uralkodójának, felülkerekedik rajtuk. Csodálatosan bánik g színekkel: helyet, időt, hangulatot, egyáránt kifejez”. Vagy: „Amikor a Nagy Tarpatak a Tátrában és c 3aa!bek képet nézem, számomra ® két képben társul az örökké mozgalmas, nyughatatlan Európa és a mesés, harmonikus Kelet. .Asszociációs gondolat — de a kép olyan csodálatosan szép és művészi, hogy mindent lehet gondolni anélkül, hoqy a kép igazi qondolatát csorbítanám”, „Irigylem Gerlóczy Gedeont Ennél csodálatosabb gyűjteménnyel kevés ember rendelkezhet!’’ A beírok egy része 0 múzeum érdemét is kiemeli: „Minden tisztelet és elismerés a Janus Pannonius Múzeum vezetőinek ezért a szép kiállításért. Végre 1 méltó helyet teremtettek Csont- | vóry remekeinek. A kevésbé jól- j értesültek egyébként hiányosnak tartják a múzeum mai, nem teljes állapotát „Hiába kerestem a Magányos cédrust,. „Csontváry művészetének rajongója vagyok. A múzeumszerű képtár nagyon szép, de a kiállított képanyag mennyiségileg kevés, Nogyon hiányzik a ; múzeumból a Magányos cédrus, G Taorminai görög színház romjai és a Vihar a Nagy Hortobá- gyón. Véleményem szerint a felsorolt nagy képeknek is itt lenne a helye, akkor lenne igazi .. .** A fentiekkel messzemenőkig egyet lehet érteni. A távlati tervek szerint g múzeum bővítése során a cédrusok mellett még számos főművel qazdagodik a területileg Is kibővülő képtár. Befejezésül álljon itt az ismeretlen krónikás bejegyzése: Ide Ismételten vissza-vissza kel! tómii... Romváry férene
