Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)

1974-02-05 / 35. szám

???4. február 5. DUNÄNTOLI NAPLÓ 3 Zabák rendben termel Hétfőre elkészült o helyreól- lítós c komlói Zobók-bónya szál­lítóaknájában, amelynek beren­dezései január 27-én, a vasár­napi karbantartás közben sú­lyosan megrongálódtak, s azóta esőkként teljesítménnyel látta el feladatát. A karbantartók és a lakatosok a rendkívüli szom­bati és a vasárnapi termelési szünetet használták ki a munka gyorsítására, amikor éjjel-nap­pal, megszakítás nélkül dolgoz­tak és elvégezték a megrongá­lódott kas kötélcseréjét, az ak­nában keletkezett rongálódást kijavították. Ezt követték hétfőn a legaprólékosabb biztonsági ellenőrzési mérések, amiből megállapították: Zobák-bánya szállítóaknája a délutános mű­szak második felétől már rend­szeresen. biztonságosan üze­melhet. Az üzemzavar körülményei­nek vizsgálata még tart Tudósítás helyett,,. i A szavazás másképp döntött A MÉM növényvédelmi szolgálata irányításával a Tolna megyei növényvédő állomáson —több éves kisérleti és nagyüzemi tapasztalataik alapján — egy új típusú programvezérlésű termikus Aerosol-gépet fejlesztettek ki, amely már sorozatgyártásra alkalmas. Kitűnően alkalmazható az egészségügyi rovarirtás és az erdei kártevők leküzdése mellett a szántóföldi növényvédelem­ben. Az idő kényszerével Szakmunkások az iskolapadban Az élet kényszere a továbblépés, a megállás — ha csak pil­lanatnyi is, egyenlő a lemaradással. A kormányrendelet, amely elő­írja a szakmunkások továbbképzését, ebből a természetes kény­szerből fakad. Egyre több üzem, vállalat ismeri fel a szakmunká­sok továbbképzésének szükségességét. Szemlélet és szaktudás Egy szinesszavú mesélő így mutatná be az" AFIT 14. sz. Autójavító Vállalat mohácsi szervizét: kacsalábon forgó, csupaüveg, csupabeton autór kórház. Mivel már több, mint fél ■ éve kézzelfogható valóság, így illik ismertetni: az ország egyik legkorszerűbb személy­gépkocsi-szervizállomása. Dolgozóinak átlagéletkora alig több, mint huszonhárom év. Kell az ilyen fiatal szak­munkásoknak továbbképzés? Hiszen többségüknél alig szá­radt meg a tinta a bizonyít­ványon. Somos László az egyik legidősebb szakmunkás, bár ó sincs több huszonhétnél, — A tanfolyam? — De mennyire hasznos! Tegnap pél­dául az előadónk elmondta és megmutatta, hogyan lehet a Zsiguli kormányzárat úgy^meg- javítani, hogy ne kelljen le­szedni a fél műszerfalat. Meg­ismerkedtünk a különböző cél­szerszámok használatával is. Én kilenc éve vagyok autósze­relő, volt már a kezem alatt a mezőgazdasági géptől személy- gépkocsiig minden. De állan­dóan új típusok jönnek, A hozzáértést a vállalat ki­próbált szakembereiből, mér­nökeiből toborzott előadógár­da biztosítja. Tisza László régi kitűnő szakember, a 2-es üzem­egység művezetője. Túl a szak­mai kérdéseken, mást is fon­tosnak tart: — Nemcsak azt akarjuk el­érni, hogy szakembereink lé­pést tartsanak az egyre fejlő­dő technikával, hanem azt a szemléletet is erősítjük, hogy csakis pontosan, lelkiismerete­sen szabad dolgozni, mindig az ügyfél érdekében. A mohácsi szerviz szakmun­kásai két csoportben, 122 órás tanfolyamon sajátítják el a leg­fontosabb tudnivalókat. Mun­kaidő alatt 4 óra elméleti, munkaidő után négy órai gya­korlati foglalkozást tartanak. — Nem megterhelő, hogy három hétig tizenkét órát töl­tenek o munkahelyen? Somos László valamennyiük nevében így vélekedett: — A vállalatnak is hasznos, nekünk is. Ennyit igazán meg­tehetünk. Hivatalosan semmiféle listán nem szerepel ilyen szakma, hogy TÜZÉP-eladó. Gyakorla­tilag azonban a Dél-Dunántúli TDZÉP Vállalatnál mintegy há- romszárötvenen, az országban csaknem négyezren látják el ezt q munkakört. Tíz évvel ezelőtt még helyt­állt az az okoskodás, hogy mi­ért is kell külön képesítés ne­kik? Egyszerű a dolog. A vevő j lemegy a telepre, vesz néhány mázsa szenet, fát, vagy pár­ezer téglát, cserepet. A vevő tudja, hogy mit akar, az eladó | tudja, hogy mennyibe kerül. ; Nem kellett külön iskola ah- hoz a négy-ötszáz féle cikkhez, i amit akkoriban forgalmaztak. Ma már más a helyzet. Több, j mint négyezer féle cikket áru­sít a TÜZÉP. Ezért fő a fejük i a vezetőknek, hogyan lehet , rendszeressé tenni az eladók képzését. A Kereskedelmi Módszertani Továbbképző Központ másfél, kétévenként szervez továbbkép­ző tönfolyamot, ahol az eladók telepvezető képesítést kapnak. Ennek feltétele a megfelelő szakmai gyakorlat, továbbá a | szakmunkásbizonyítvány. Igen í ám, de nincs TOZÉP-eladói szakma, tehát előzőleg valami más kereskedelmi területen kell j elvégezni az iskolát. Az idő, a követelmények már' jócskán túl- j nőtték ezt a helyzetet. Hogy mennyire életképes szakma ez, bizonyítja az is, I hogy 17 itt végzett vegyesipar- I cikk-eladó szakmunkástanuló j közül 14 továbbra is itt dolgo- j zik. Közülük az egyik, Haaz j Erzsébet tavaly az országos ta- nulmányi versenyen a hatodik : helyet szerezte meg. A TÜZÉP-nél tehát a képzést és a továbbképzést együtt kell megoldani. Mégpedig minél előbb, hiszen a jelenlegi el­adói gárda 40 százaléka öt éven belül „kiöregszik". A lakosság érdekében Egy éve csak elképzelés volt a Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalatnál egy jól felszerelt, korszerű tanműhely. Az elmúlt év őszén valósággá vált. A Hőerőmű felé vezető úton, a sorompó melletti épületben alakítottak ki a tanműhelyt. Ta­lán helyesebb elnevezés lenne a laboratórium, hiszen modern műszerekkel, szerelvényekkel, a Magyarországon található vala­mennyi gázkészülékkel felszerel­ve mindent be tudnak itt mutatni, amit a víz-, gáz- és készülék­szerelő szakmában tudni kell. A múlt év novembere óta itt folyik a szakmunkások továbbképzé­se. Hetenként egy napot — mun­kaidőben — töltenek itt a hall gatók. Hat hónap után vizs­gáznak, az eredményről bizo­nyítványt is kapnak. A vizsga eredményétől függően a leg­jobbak jutalomban, illettre óra- béremelésben részesülnek, Az elméleti tantárgyak között fizikát, matematikát, elektro­technikát tanulnak. A gyakor­latban pedig megismerkednek az automatikus berendezések­kel, a mérő- és a regisztráló műszerek használatával. Jelen­leg 26 szakmunkás tanul, a to­vábbi három csoporttal együtt összesen mintegy százhúsz szak­munkás szerez további ismere­tet a szakmájából. A végső cél az, hogy — a fo­gyasztók érdekében — egy sze­relőpár el tudja végezni a mun­kát a szerelvényezéstől az át­adásig, ' Kurucz Gyula VESZPRÉMBEN MEGKEZDŐDÖTT A KÉPZÉS Környezet­védelmi szakmérnökök Hétfőn megkezdték a kör­nyezetvédelmi szakmérnökök képzését a Veszprémi Vegyipa­ri Egyetemen. Az érdeklődés nagy volt. Harminc helyre több mint 200-an jelentkeztek. Az egyetem vezetősége éppen ezért az eredeti programot megváltoztatva, 100 jelentkezőt vett fel az első évfolyamra, to­vábbi 100-at pedig előzetesen a jövő, évre, A DÉLVIÉP Baranyában Húsz kilométer hosszúságú csővezeték A kaposvári székhelyű Dél- j Dunántúli Vízügyi és Közmű- j építő Vállalat jó időre megve- [ tette a lábát Baranyában. A j felfejlesztés alatt lévő DÉLVIÉP I idén kétszázhatvanmillió forint értékű beruházást végez Bara- j nyában, Somogybán, valamint j Tolna és Zala megyében. Idei ] terveik közül a legfontosabba­kat emeljük ki. Pécsett mintegy hetvenötmil­lió forint az a munka, amit i 1974-ben valósítanak meg. A i tortyogói víznyerő , területen j megvalósított bővítés a város- I nők napi nyolcezer köbméter- | rel több ivóvizet biztosít majd. : A DÉLVIÉP közel húsz kilomé- 1 tér hosszúságú csővezetéket i fektet |e, a tavaly megkezdett munkálatokat idén folytatják, j s az ígéretek szerint a jövő j esztendő első felében már az ! új gerincvezetéken érkezik az ivóvíz Pécsre. A Bálicsi út ezideig nem volt | csatornázva. A második negyed- ] évben kezdik meg a csapadék- t és szennyvízcsatorna építését, ‘ a vezeték egy része még az zási munkálatokat kezdik meg. Méq az idén elkészül a harká­nyi üdülőtelep szennyvízcsator­na rendszere is, A regionális jellegű DÉLVIÉP jóvoltából még az első ne­gyedévben több ivóvizet kap Kaposvár. A megyeszékhelyet húsz kilométeres vezeték köti össze az új víznyerő területek­kel, ami napi ötezer köbméter plusz ivóvizet jelent a város­nak. A DÉLVIÉP a kivitelezője a nyugat-balatoni regionális vízműnek is: még az idén át­adják a Fonyód—Balatonsze- mes közti vízvezetéket. Zalá­ban a nagykanizsai csatorna­hálózat rekonstrukcióig nem várathat tovább: az idén kez­dik meg a munkálatokat. Tolna megyében eddiq nem dolgozott a DÉLVIÉP: az első negyedév­ben hozzák létre a szekszárdi kirendeltségüket, amely a Sión létesítendő öntözőmű építését áprilisban kezdi meg. Senki sem volt türelmetlen, pedig a műszaki tanácskozás vitája alaposan elhúzódott. Hosszú ideig a katonás tö­mörség és a tanácskozások min­taszerű levezetésének követendő példájának egy másik vállalat műszaki értekezletét tartottam: a főmérnök 30 perc alatt el­mondotta, hogy a következő ne­gyedévben milyen feladatokat kell megoldani. Előadása köz­ben egyetlen felesleges szó, egyetlen a műszaki konferencia fő célját közvetlenül nem szol­gáló mondat sem hangzott el. De csak addig tekintettem köve­tendő példának, amíg arról nem hallottam, hogy a tanács­kozás végeztével az üzemveze­tők, mérnökök, osztályvezetők egymásközt dühösen, vagy gú­nyosan, de mindenképpen mél­tatlankodva suttogják, hogy: is­mét egy szép hegyibeszéd ... A katonás utasítások felét ugyanis soha nem lehetett megvalósí­tani. A következő értekezleten ezt ismét a főmérnök ismertette — ugyancsak katonás rövidség­gel. A Mecseki Ércbányászati Vál­lalat Ércdúsító üzemében közel háromórás volt az elmúlt héten a műszaki konferencia. Az utol­só félórában, az előzetes vitát követően, néhány kérdésben szavazásra került a sor. Négy kérdésben a következőképpen alakultak a szavazati eredmé­nyek: az elsőben az üzemveze­tőség javaslatát a többség el­fogadta, négyen ellene szavaz­tak. Hárman tartózkodtak. Egy másik kérdésben 16-an támo­gatták az előterjesztést, 17-en nem. A következő fordulóban csak 14 szavazat volt az üzem*. vezetőség álláspontja mellett, 16 ellene. Az utolsó kérdésben egyhangúlag az előterjesztés mellett döntöttek a résztvevők. Néhány mondatot feljegyez­tem a vitából. Az egyik mérnök az előterjesztés egy félmondatát kifogásolta: ...hogy megérde­meljük-e a számítógépet? Meg­érdemeljük? Szükségszerű! Az 1974-es feladatokat másként nem lehet teljesíteni. Más. (Azt hiszem, a főtechnológus mond­ta.) ügyelnünk kell a vízgazdál­kodásra — nemcsak gazdasági, de környezetvédelmi kihatásai miatt is. Erről kevés szó esett itt... A laborvezető: a beszá­molót lehet bírálni, és lehet di­csérni is ... Mindenesetre úgy készült, ahogy a régebbi mű­szaki konferenciákon kértük , .. Egyes kérdésekben azonban úgy tűnik, rossz az üzemvezető in­formációja . . . Végül: „ ... az elefánttoronybó! kevés látszik, de a portásoknak a kapuban el kell dönteni, hogy a kapun ki- és beáramló milliós értékek legálisan vándorolnak-e? A négy portás felel az üzem tűz­biztonságáért, a kevés fizetésű kapuőröknek kell az utálatos embernek lenni, az ittas mun­kást a portások elküldik, de egyetlen műszaki sem tette még ezt meg — mondotta a rendé­szet vezetője. Az üzemvezető félig tréfásan visszavágott: „ . . . hát ha a por­tások mindenkit észrevették, a műszakiaknak nem is volt kit elküldeniük . . . Megszívlelem mindazt amit önök mondtak . .." Az ÉDÜ-ben december 19-én a brigádvezetők értekezlete volt az 1973-as esztendő értékelésé­nek s az idei feladatainak de­mokratikus üzemi fóruma. Ja­nuárban a szocialista brigádok termelési tanácskozáson érté­kelték önmaguk munkáját. Ez- idő alatt folytak az 1974-es szerződéskötések. Az üzemveze­tőség elmondta, hogy mit vár­nak — a brigádok ezt beépítet­ték vállalásaikba. Néhány esz­tendeje az üzem legnagyobb gondja volt, hogy a zagytéri gát biztonságára ügyeljen. A szo­cialista brigádok egyetlen év alatt annyi akácfát ültettek a gátak oldalára, mint amennyit az üzem csak öt esztendő alatt valósíthatott volna meg... A mostani műszaki tanácskozás a szocialista munkaverseny utolsó fóruma volt, s egyben a gazda­sági értekezletek első fordulója, Természetesen azonnal adódik a kételkedés: kell ennyi tanács­kozás? A válasz egyszerű: ha a dolgozók íqy akarják, igen. Ugyanis az ÉDÜ-ben nem kis kérdésekben kell a decentrali­zált hatáskörökben dönteni. Az ÉDÜ is csak egyetlen üzeme a vállalatnak, eredménye nagyon is függ a nagy gazdasági egy­ség eredményétől, mégis vala­mennyi üzemegység saját ered- ményének arányában részesedik a nyereségből, a bérfejlesztés­ből .. . Úgy nincs demokrácia, hogy pénzt és jogot ne adjanak hozzá. Az emberek megszokták, hogy véleményüket figyelembe ve­gyék: legutóbb az üzemi orvos kiadott egy kérdőívet, hogy át­fogó képet kapjon az emberek egészségügyi problémáiról. A dolgozók 99 százaléka kitöltötte és visszaadta, pedig az volt rá­írva : ha nem érdekli, dobja el ... A beszélgetések után magam is éreztem, hogy túlságosan is kedvező a kép, bizonyára lesz­nek, akik teljesen más vélemény­nyel vannak az ÉDÜ-ben az üzemi demokrácia érvényesülé­séről. Találkoztam is ilyen műn- kással. Megmondta nevét, be­osztását, s mindazt amit kifo­gásol. Nagyon elégedetlen volt. Nem fél, hogy hátrányok érik — kérdeztem - ha az újságban rosszalló véleményt mond? Miért félnék, ha egyszer nem jól van. akkor megmondhatom. Nem? Természetesen még nagyon messze vagyunk attól, hogy egyetlen, akárcsak kicsi gazda­sági közösségre is azt mond­hassuk: ez a PÉLDA. Itt az üze­mi demokrácia úgy érvényesül, ahogy azt meqólmodtuk. De: ha a vezetők gőgjéről, uralkod­ni vágyásáról, egyeduralmáról beszélünk, a szolgalelkűségről is szólni kell. A kettő ugyanis el­választhatatlan egymástól, a mi társadalmunkban. Az utóbbi nélkül ugyanis az első sem le­hetséges. Az ÉDÜ munkásában fel sem merült, hogy jövőjét biz­tosítandó hűségnyilatkozatot kell tennie az újságíró előtt. Az elmondott jó példa elle­nére a nyugtalanság érzése j megmarad az emberben: mert mégsem ez a jellemző. A gaz- ! dasági irányítás pozitív változá­sai, a technikai fejlődés, a kor­szerűsítések oly gyorsan követik egymást, hogy az üzemi demok­rácia a legtöbb helyen nem ké­pes mindezzel lépést tartani. S „félő”, hogy ez a lemaradás visszaüt, mert üzemi demokrácia nélkül az előbbiek is csak tisza­virág életűek lehetnek. A kettő ugyanis elválaszthatatlan. Lombos! Jenó Kétezer vagon hibrid vetőmag Megkezdték a tavaszi vetőmagszáditást patak, a Balokány, valamint a Tettye-patak mederrendezését. A Fürst Sándor utcában, va­lamint a Szigeti úton új ben­zinkutak létesülnek: generál- kivitelezőjük a DÉLVIÉP, Az új AFOR kutak átadását a má­sodik félévre tervezik, Holj Lajos, q vállalat igaz­gatója elmondta, hogy Villány­ban, Vajszlón és Harkányban is dolgoznak 1974-ben, Villány­ban már megkezdték a községi szennyvíztelep építését, Vajsz­lón a második félévben vonul­nak fel a DÉLVIÉP-esek a helyi szennyvíztisztító építési munkái­hoz, míg Sellyén a csatornó­Február első napjaiban or­szágszerte megkezdődtek a ve­tőmag-szállítások, egész sor gazdaság már ót is vette o legkorábban elvetendő növé­nyek magját. Tormai Károly, a Vetömagtermeltetö és Értékesí­tő Vállalat kereskedelmi igaz­gatója elmondotta; a termelők a tavalyinál is jobb. egyenle­tes ellátásra számíthatnak a tavaszi kalászos növényekből. Az elsők között elvetésre kerülő tavaszi árpából ezer vagonos a kínálat, ebből a mezőgazda­sági üzemeit saját készletük felújítására 650 vagonnyit szán­nak, s a vállalat raktáraiban 350 vagonnyi tartalék marad, amire pótmegrendeléseket is felvesznek. Százharminc vagon­nyi tavaszi árpát már ki is szál­lítottak a mezőgazdasági üze­mekbe. Zabból 250 vagonos igényt jelentettek be a terme­lők, ezt a vállalat kielégíti. A vállalat összesen kétezer vagonnyi hibrid vetőmagot bo­csát a tsz-ek rendelkezésére, ez ugyan nem több, mint az el­múlt évben, de a fajtaválasz­tékot sikerült megjavítani, s ez egyértelműen kedvez a gazda­ságoknak, Előnyös számukra. hogy az 1973. évinél nagyob’ mennyiségű úgynevezett kétvo nalas hibrid ál! rendelkezésük re. Ezzel jobb termésátlagoka érhetnek el. A korai vetésű borsóból is ki elégítik a megrendeléseket. I tavalyinál több évelő pillangó növény vetőmagot küldenek ( termelőüzemekbe, egyebek kö zött például lucernából és vö rösheréből bőséges a kínálói A tavaszi árpa és a zab ve tőmagját március 1-ig minden hol átvehetik o gazdaságok, c kukoricahibrideket március vé géig szállítják el a meg^et^ delőkhör

Next

/
Oldalképek
Tartalom