Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)

1974-02-03 / 33. szám

Két év Tanzániában Szellemi export, küzdelem és siker A történet úgy kezdődött, Hogy semmi sem lesz belőle. Esetleg, A nehezen kimozdulós Várbíró Gábor, fiatal pécsi bá­nyamérnök 1967-ben jelentke­zett, mert a Mecseki Szénbánya Vállalat személyzeti osztálya fiatal műszakiakat keresett, akik Vállalják, hogy hazájuktól távol, fejlődő országoknak nyújtsanak szakmai segítséget. Többen jelentkeztek, de minden konkrétumot nélkülöző dolog­nak tekintették az egészet. Ér­tesítették, hogy nyelvtanfolyam kezdődik. Az angolt választotta. Sikeres vizsga. Értesítés: Tan­zániába megy, ebbe a kelet- afrikai országba. A szerződés kurta volt, hogy hol dolgozik majd és mit kell csinálnia Tan­zániában, nem derült ki belőle. Megismerni az országot Addig is illő lenne bővebbet tudni erről az országról. Ami elérhető volt, összeszedte, elol­vasta, részben megtanulta. Te­rülete tízszer akkora, mint ha­zánk, lakossága pedig 10 mil­lió 118 ezer fő, fővárosa Dar es Saalam Szövetségi köztár­saság, 1964 óta független állom, amikor Zanzibárral kö­tött államszövetséget, Hivatalos nyelve az angol és szuahéli, 16 tartomónyo van, ebben az or­szágban emelkedik 5895 méter magasságra a legendás hírű Kilimandzsáró, két jelentősebb folyója a Ruvama és Rufiji, ta­vai a Viktória, Tanganyika és Nyossza. Lakossága bantu né­ger 95, indiai 1, arab 1, egyéb 3 százalék, Fejlődő mezőgazda­sági ország. A nemzeti jövede­lem megoszlása: mezőgazda­ság 57, ipar 18, kereskedelem és közlekedés 11, egyéb 14 szá­zalék. Bányászat termékei: gyé­mánt, arany, ezüst, só, csillám, ólom, ón, wolfram, foszfát, ti­tán. Szén? Az egyetemi tan­könyvek sem említik, Jó mind­ezt tudni. Azt is, hogy pénze a kelet-afrikai shilling, amiből egy 1,65 forintot ér. Kellemes éghajlatú, örök tavasz hazája az ország kétharmad részét ki­tevő Magasföld. A mi szép má­jusunk és júniusunk éghajlatú­tok megfelelő. Ennél többet is illő volt tűd­éi, nem a hencegő turisták módján, akik lelki gyönyörrel leintik a legtájékozottabb ide­genvezetőt is, hogy otthon már megtanulták, itt a prospektus. Szerencsére nincs agyat, fiziku­mot őrlő trópusi éghajlat, de az utazás izgalma negyven fok testmeleget éreztet, — Jólesett a tanzánok hűvös fogadása. Nem volt hivatalos és erőltetett mosoly, felesleges kedveskedés, hangos, fényes körülmény. Megérkeztem, ennyi az egész, — emlékezik a kez­detre Várbíró Gábor. A kellemes, hűtött fogadta­tást csak annyi követte, hogy tudatták vele, hol /og dolgozni és mennyit fizetnek, illetve mi­lyen ellátást a családdal együtt. Az ósványkutató intézethez osz­tották be munkára, ami nem I volt biztató, mert ebből aligha lesz gyakorlati munka. Később kiderült, hogy hasznos az öt hét, mert teljes áttekintést ka­pott Tanzánia ásvónybán/ásza- táról, a bányák műszaki álla­potáról. Amolyan alapozási időszak volt, ismeretszerzés, bő­vítés. Elmélkedésre kevés lehető­ség volt, mert öt hét után be­dobták a mélybe, Tanzánia és Kelet-Afrika egyetlen szénbá­nyájához küldték bányaműszoki felügyelőnek. A hazai bányá­szatot ismerőnek ad meglepe­tést. Műszaki felügyelő, ez be­határolt munkakör, de azonnal észrevette a termelés gazda- ságtalanságának tényezőit, a hiányos művelési eljárásokat. Mit lehet tenni? Beavatkozni hatáskörön túl is, hiszen ezért jött, gondolja, Otthon vájár a haját tépné, de itt nyugodtan, meggondoltan kell szólni, ja­vasolni, ajánlani, mert mások, jaj mennyire mások a körülmé­nyek. — Szerencsém, hogy c bá­nyának jó gondolkodású veze­tője volt. Gyorsan rájött, hogy előnyök lesznek abból amit ja­vasolok. De a végrehajtás. Az külön gond. Gyakorlat meglepetésekkel Várbíró Gábor elmondta, hogy a helybéli munkafegyelem bizony nem hasonlítható a ha­zaihoz. Reggel meg volt hatá­rozva a munkakezdés ideje. Volt aki időben érkezett, voltak későn jövők, de szép számmal akadtak, akik egy-két órával később vidáman, beszélgetve kerékpároztak a már régen el­kezdődött műszakra. A későnjö- vőket sorba állítva kérdezték, hogy miért késett, lelkére be­széltek, hogy időre kell jönni, ami még több órát elvett a munkából. Erre nem volt nehéz megol­dást találni, jószerével kitaláljo ezt egy hazai csillés fiú is. De Tanzániában? Először is mennyi szénre van szükség? Kell-e több? Akarnak-e többet keres­ni a helyi bányászok? A jelek szerint nem. Igényeik otthon, családjuk körében milyenek? Kell-e több, vagy elég és marad minden a régiben? A régiben ne maradjon, nem azért jöttem. Ez mind tárgyalási, ismeret- szerzési ok és alap. Negyed év telt el. Kiderült, hogy mennyi szén kell naponta, ennek alap­ján kiszámítható lett, hogy egy főnek mennyit kell kitermelni és ennek teljesítéséhez szabták a bérezést. Izgalmas volt, hogy milyen hatása lesz itt ennek oz ismeretlenségnek. Mosoly miatt nem villogtak a fehér fogak, de megszűnt a szokásos reggeli részleges bevonulás, kihallgatás, rábeszélés. A fizetés még vára­kozás volt, de mind többen vol­tok, akik az előírt mennyiségnél több szenet termeltek. Amikor kifizették a béreket, ami o várt­nál is több volt, a bánya mé­lyén is megvolt az elismerő mo­soly és ez többet jelent minden szónál. Nagyon egyszerű volt: munkaidőben dolgozni és ennek megfelelően többet keresni, így már egyszerű itthon, De ott? Izgalommal figyelni minden rezdülést, a kitermelt szén mennyiségének növekedését. Tíz, húsz, ötven százalékkal több, néhány hét alatt. Produkáljon Pécsett valaki ilyesmit, sok ki­tüntetést köp és sok jutalmot. De más a mecseki szénbányá­szat és mennyire más a tanzá­niai. Egyszemólyben Meglepetés. Várbíró Gábort kinevezték a bánya igazgatójá­vá, A bányaműszaki felügyelői beosztását is megerősítették. Bányaigazgató és felügyelő egyszemélyben? Garamvölgyi és Koncsag? Mármint itthon ők, ott pedig kétszer Várbíró Gá­bor, — Jól összeegyeztették a tan­zánok. * Magamra kellett fel­ügyelnem és ez nagy felelőssé­get jelentett. Igaz a hazai ál­lapotokhoz képest miniatűr vál­tozatban. Bevezetett egy ott újnak szá­mító bányaművelési eljárást, amit itthon, hq nem tud oz egyetemista, akkor tanulmányi könyvét a portán veheti ót és ugyanakkor megnyerte az em­berek bizalmát, akik nem azo­nosították a gyarmati időszak kegyetlen bányofelügyelőivel. Tudták, érezték, hogy másféle ember Várbíró Gábor, más fel­fogást, eszmét, politikát, em­berséget képvisel. Nehéz ezt ott megfogalmazni, mindennél töb­bet jelent a megérzés, tapaszta­lás. Siker? Az, de a szólás sze­rint kezdeti a helyi viszonyok között. Ezzel megelégedni? Gyönge dolog lenne. Újabbat, többet tenni, adni. A szellemi export itt érvényesül a gyakor­latban. 1972 tavasza. Tanzánia bá­nyavezetőinek kongresszusa, Az ország erőteljesen fejlődő bó- nyaiparónak legjobbjai gyűltek össze, hogy tanácskozzanak. Várbíró Gábor is részvevő. Tele cselekvéssel, további javaslatok­kal, kezében több kilónyi mű­szaki rajz, leírás a bányaműve­lési módszerek korszerűsítésére, a tanzán föld természeti kincsei, nek gazdaságosabb kiaknázásá­ra. Az elismerés örömbe csa­pott, de itt megállt. * — Amikor közöltem a beru­házási költséget, elszomorod­tak. A tárgyalás szünetében szá­momra jólesőn mondták, hogy „pénz van ebben a fiúban”. De végül tudtomra adták, hogy nagyszerű mindaz amit tettem, előterjesztettem, csináljak min­dent amit akarok, csak pénzt ne kérjek, mert az nincs. Ez a pénzszegény jaj-baj a fejlődő országok legnagyobb gondja. A tőke-erőtlenség ha­•• Tanzánia fővárosa Dar es Saalam 129 000 lakóidról Várbíró Gábor tanzán munkatársaival Mások mennek Ennél tölíb, egy életre szóló élmény az ilyen kiküldetés. A végzett munka örömével az em­lékekkel együtt. Ismét itthon. Várbíró Gábort hazaérkezés» után kinevezték a Mecseki Szén. bánya Vállalat műszaki-fejlesz­tési osztályának helyettes veze­tőjévé. — További tervek? — Hívnak Tanzániába, Szer­ződést kaptam, Azt hiszem, hogy inkább itthon. talmas fék fejlődésükben. De mit tesz a kiküldött? Fél évig dolgozott tervein, javaslatain. Felejtse el? Tegye félre? Otthon a pitiáner egy ácsolat „korsze­rűsítés” okán küzdött, itt pedig egy egész bányáról van szó. Dehogy teszi félre. Esze ágá­ban sincs. lesz ebből valami. Jobb meg­oldást kell keresni, mert itt nincs sók olvasmány emléke. Kikkel találkozók? Kincskeresők, kalan­dorok, rablók, öldöklők az ara­nyért. Belecsöppent Nem az arany­ba, a bányába. Gondolta, hogy valamiféle hallatlanul pontos és szigorú gépi berendezéseket talál, ami az aranyport is meny- nyiségben mutatja, mely a ke­mazó szemcséket, másikból pet- dig fizet, — megítélése szerint Ide bányatörvény kell az ország érdekében. Lesz? Kell! Két év alatt a munka mellett sok minden történik. Élni, ta­pasztalni is kell, — Amikor végleges lett # kiküldetés, nem magam, hanem a család miatt izaultam, Fele­ségem hogyan tud beleillesz­kedni az idegen világba, gyer­mekeink hogyan tanulnak. Kel­lemes meglepetés volt q hazai­tól eltérő, szinte túlzó gondos­kodás. Feleségem segítőt kapott a háztartás vezetésére, a gye­rekek angol iskolába jártak. Mindenünk megvolt a helyi adottságoknak megfelelően. A hazánknál tízszer nagyobb ór- szág kétharmadát beutaztuk. Szép, nagyszerű élmények. Egyik utazáskor négy oroszlán lepte meg gépkocsinkat és békésen szagolták a gumikat. Se előre, se hátra. Kitartó jószágok. Egy német házaspár húzott ki ben­nünket az oroszlánok többmá­zsás gyűrűjéből. Az óvatosan leengedett ablakon át egy kö­telet nyújtottak be, majd lassan vontatni kezdtek és „lekoptak" az oroszlánok. Több éjszakán kellemetlen álmaim voltak. Tanzániai nők népviseletben, sárból falazott lakás jelvényeivel tervhivatal, minisztérium, kor­mány, pártközpont mint otthon, ahol javasolni, kérni, reklamál­ni, bírálni, de még szitkozódva keserűséget is elmondani lehet. Nincs személyzeti vezető se, aki, köszönet utána is, annyira biz­tatta, hogy csak derekasan Gabi — Megnéztem, hogy a régi bányából mit lehet felhasznál­ni, átmenteni, az új beruházás­nál felhasználni. Költségcsök­kenés. Újabb rohamom, mert már olcsó lett, betörte a helyi vezetőket. Itt minden olyanért zekre, ruhákra rakódik. Ehelyett talált egy indiai származású bányatulajdonost, aki állandóan ott állt az aranyvájók mögött. Nem ezért, bányája állapota miatt összeugrott a gyomra. Ez o bányatulajdonos kuriózum. Nyolc órát áll és ellenőriz mun­kásai mögött és két zacskója van, Egyikbe a munka végén besurrantja oz aranyat tartal­Az MTI adta a hírt; Magyar- ország további segítséget ad Tanzániának műszaki szakem­berek kiküldésével. Tanzániából diákokat fogadunk egyetemi ta­nulmányok végzésére. Segítünk erőnkhöz mérve, jó akarattal. Újak mennek és reméljük, hogy legalább ennyi, vagy több siker, rel. Maletics Miklós mtim meg kell küzdeni, ami nálunk természetes. Aranybánya A szén után arany, Megbíz­ták, hogy az egyik környékbeli aranybánya műszaki felügyele­tét is lássa el. Ez amolyan má­sodállás. Bánya, Vajon mi lesz itt? — A megbízatás után meg­tudtam, hogy Tanzániában min­den állampolgár, aki nem álla­mi hivatalnok, hazai forintban számolva 40 forintért (illeték díj) egy évig bányásrkodhat. Feltolult bennem e kincskar«- Vidéki település Dél-Tanzániában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom