Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)

1974-02-03 / 33. szám

A harminchatodik — Virágerdő a színpadon

Magyar

Színház

Újvidéken

„Mindörökké'

Makay Ida verseiről

Varcidy Hajnalka, Horváth István és N. Kiss Julio o

„Macskajáték" egyik jelenetében.

Fotó: Dormán László (Újvidék)

Röpke, futólagos „helyszíni szemlét” tartva az eredetek vidékén, a tudatformáló, polarizáló eröteiekben botladozva, első pillantásra látható: Makay Ida is korunk, jobbanmondva korszakunk gyermeke A mai napig egy baranyai községben. Veménden él, és amíg mások másutt: kis- és nagyvárosokban keresik, és próbálják megteremteni maguknak és közösségüknek az — elveszettnek hitt — értelmes emberi attitűdöket, ő ott teszi ugyanezt

Sohasem írt „törmelék-veise- ket”, valóság-foszlányokból fabrikált, ál-apokaliptikus víziókkal aligha untatta olvasóit. A zűrzavaros változatokat, lényeg- másolatokat messze . elkerülve a „nehezen mondhatóí” igyekezett fülöncsípni, megfogalmazni, bízván abban, hogy a kimondhatatlan is holnap: — jóllehet nehezen — kimondható, értelmes, kerek emberi egész lesz. Ebben a hitében soha semmi sem ingathatta meg. Innen ered eltökéltsége, amit johb szó híján vagyunk csak kénytelenek fanatizmusnak nevezni. De, ha meggondoljuk, hol tartanánk

Színház született Újvidéken

— a szomszéd országokban működő 11 magyar nyelvű, állandó társulattal együtt a Kárpát-medence 14 milliós magyarságának immár a harminchatodik színháza, ünnepeltek az újvidékiek. Vendégekkel, jugoszláviai ősbemutatóval, kivételesen nagyon' hosszú lapsor- kánnal és annyi virággal, amely virógerdóvé varázsolta a színpadot. A színhóznyitás mögött hosszú küzdelem áll. Az Újvidéki Népművelő Testület a múlt nyáron hozta meg róla a határozatot, de eddig csak jogilag létezett. Egyeljek mellett helyhiánnyal küzdött: előfordult, hogy egyhónapos szünet is eltelt két próba között. Tagsága nincsen, az újvidéki rádió magyar színtársulatának és a Szabadkai Népszínháznak a művészei szerződtek ide egy-egy előadásra. Megbízott igazgató Németh P. István újságíró, az újvidéki rádió és televízió magyar szerkesztőségének színikritikusa

— társadalmi munkában dolgozik.

Az intézmény neve: újvidéki Színház. Egyelőre az Újvidéki Szerb Népszínház kamaraépületében kapott helyet, ahol hetenként kétszer játszhat az újvidéki és a környékbeli magyaroknak. Idei műsorterve: Örkényi István: Macskajáték, Dürrenmatt: Play Strindberg, Mom Frisch: Játék az életrajzzal és Brecht: Svejk a második világháborúban.

Németh P. István;

—- Az elmúlt években magyar kultúrközponttá alakult Újvidék. Itt van a magyar nyelvű könyvkiadó. televízió, rádió, egyetem, a Hungarológiai Intézet, a legtöbb magyar lap szerkesztősege, és több más magyar művelődési intézmény. Ezen kívül természetesen nagyon sok magyar munkás is él a városban. A színházra tehát régóta nagy szükség van. Az első darab előadásaira négy nagyüzemből vásároltak igen sok jegyet. .

— Tájolnak is majd?

— Mi hivatalosan Újvidék színháza vagyunk, a város pénzéi bennünket A Szabadkai Népszínház magyar tagozata, ha tájol, akkor a Tartományi Művelődési Közösségtől bizonyos térítést kap. Számításom szerint ez a tájelőadósok önköltségi órának általában csaknem 70 százaléka. Mivel Újvidék város vezetősége nem akarja megrövidíteni a Szabadkai Népszínházát, azzal, hogy a térítésre rendelkezésre álló tar- (ómányi pénzalapból magának

is kér - ezért mi is tájolhatunk, de csak önköltségi áron. Ezt is megoldjuk azért, és a megfelelő színpaddal rendelkező nagyobb falvakba és városokba elvisszük műsorunkat.

Tavaszhangulatú, januári este Újvidéken, Fehérük a bun- dabélés, a kigombolt kabátokból szerb és magyar mondátok felváltva dicsérik a jó időt, és lassan kígyózik a sor a Ben Akiba felé. így hívják az Újvidéki Szerb Népszínház kamara- épületét,

Előcsarnok. Legalább annyion beszélnek szerbül, mint magyarul. Azt mondják, hogy itt o szerb színház sok művésze, szurkolni a magyar kollégáknak. Nem egy szék karfáján ott a fejhallgató, tolmácsolják az előadást azoknak, akik nem tudnak magyarul. A jegyszedők, a ruhatárosok között magyar egyetemista lányok. Segítenek.

Majdnem háromnegyed nyolc

— belép a színpadra Orbánné

— N. Kiss Júlia — és megszólal Örkényi István szövege, szép orgánumé tiszta hangon, benne mégis valámi remegés — első évad, első bemutató! Aztán megy a játék. Vajda Tibor fiatal televízió-rendező diplomamunkája ez az előadás, tulajdonképpen a magyarországi bemutatók szellemében állította színpadra^ a Macskajátékot, de újdonság, hogy az eddigi rendezői felfogásokkal szemben a főhős életének törését jobban a fiatal korára helyezi. Orbánné visszaemlékező pillanatai ebben az előadásban súlyosabbak, itt fájdalmasabban fizet fiatal korának bizonytalanságáért, azért hogy nem tudott dönteni férje és Csermlényi között. N. Kiss Júliában klasszikus tragikót ismerhettünk meg, aki nem ötvözte, hanem váltogatta a tragikus és 'komikus pillanatokat. Szuggesztív erejénél Fog va azonban jól tudta szolgálni az írói szándékot a tragikomi- kumot. E riport nem kíván kritika lenni, de legalább soroljuk fel a szép előadás sikeres szereplőinek nevét: Tűsnek Otti'ia (Giza), F. Várady Hajnalka (Paula), Pribilla Valéria (Egérke), Adóm Olga (Adaiada), Ladik Katalin (llus), Horváth József (Viktor), Fischer Károly (Józsi), és Lőrinci Lajos (pin cér),

Néhány évig meg nehez helyzetben lesz az újvidéki színház. De már tervezik a saját épületét, mégpedig a belvárosban, ahol egy régebbi épületet alakítanak át,

Feldessy Dértes

..Régebben lappang már bennem valami...'

Félbeszakadt

életmű

in.-* 16* , „u*,~ S

Dokumentum értékű levél fekszik előttem. Móra Ferenc írta egy keserűen válságos pillano tóban, A levelet — több más levéllel együtt a címzettől kaptam: megőrzésre. Közlésére is Ő hatalmazott fel,, rám bízva ennek időpontját és helyét,

Móra széleskörű-levelezése ismert: barátok, ismerősök, .tisztelők . közelállók és idegenek napról napra valóságos levél- özönnel árasztották el.'Az Író válaszai és közeli jóbarátainak küldött levelei közül — magánkézből — az utóbbi évtizedekben mintegy 200—300 kutatókhoz került és különböző napilapok. folyóiratok hasábjain, illetve válogatásként már önálló kötetben is megjelent. További százakra, sőt ezrekre tehető viszont azoknak a ma is családi ereklyeként őrzött, még kiadatlan Móra-leveleknek a száma, amelyek felkutatásra várnak vagy intimitásuknál fogva ma még nem közölhetőek.

Irodalomtörténetünk sokat merített az eddigi levélközlésekből is egy markánsabb, hitelesebb és emberibb Móra-portré marxista igényű felvázolásához. Újabb és újabb dokumentumok, adatközlések — az író magánéletére, küzdelmeire, örömeire és gondjaira fényt vető vallomások — forrása ez a jobbára feltáratlan és ismeretlen terület, amelynek méreteit a kortársi feljegyzések is sejtetik.

„Levelei nyilvántartásához külön könyvet vezetett; ebben minden levelet az érkezés napján beírt, és pontosan beírta a válaszadás napját is. De nagyon kévés olyan ember akadt, akivel levelezése egy egész életen át tartott volna, még kevesebb,'akinek szabad bepillantást engedett gyötrelemmel, vívódásokkal teli ismeretlen önmagába'’ — Írták róla életének tanúi. Talán ez is okozta, hogy csak nagyon kevesen sejtik, még kevesebben tudják azt, amit az irodalomtörténet se tisztázott még kellően; milyen titkon melengetett álmait temette magába, és mik voltak ennek a közvetlen objektív és szubjektív okai; azaz milyen irodalmi tervei foszlottak semmivé korái halálával. 55 éves korában?

Egyik neurológusa irta: „Sokat hagyott ránk, még többet vitt magával..,"

Hogy mi ez a több? Sejteti életműve, egész szétforgácsolt önmaga és bontakozó írói pályája, amely kettétört, mielőtt delelőjéhez juthatott volna. Sejteti maga az író is. Meleghangú. önvallomás értékű tárcáiA nagybeteg Mora 1933 őszén . Emlékező Írásunkat a nagy író ha falának 40., és születésének 95 évfordulója alkalmából közöljük.- " v ; :.....

ÍT- ::.

• .

ban és leveleiben is sokhelyütt visszatérő gondolat; fúj ő még olyan szappanbuborékot, amely meg is marad . , .

Ezzel a bizakodással rokon, ennek szinte kísérő motívuma egyfajta rezignált sóhaj; a kétkedés abban, hogy valóra is válthatja álmait. Erre utal néhány bizalmas vallomásában és két nagyobb műve, az Ének a búzamezőkről és az Aranyko- porso megírásakor is felbukkanó félelme: hátha ez qz utolsó nagy munka, melyet az élet még enged számára.

Életígenlése és derűje, — ami oly megkapó színeket és hangulati elemeket kölcsönöz írásainak — gyakran hordoz több-kevesebb keserűséget, szomorkás fintort. Némelyek szerint ez alkati tulajdonsága. Pedig nem elsősorban az. Zaklatott élete ismeretében ennek az okait nem feltétlenül pesz- szimizmusra való hajlamban kereshetjük. Nem kellett meghatározó belső alkati tulajdonságokkal rendelkeznie abban a korban egy haladó írónak ahhoz, hogy társadalmának ismeretében és bírálatában keserű megállapításokra jusson.

Mindehhez hozzájárult meg egy kevésbé tisztázott körülmény, Rövidre szabott életét nyilván megsejtette. És ez nem ..hajlamból" származó jósolga- tás, nem ösztönös sejtelem nála. ahogyan monográfusoi, ezt az írásaiban is gyakran felbukkanó motívumot értékelik.

Móra súlyos — végül halálát is okozó — betegségének köz- 1 vétlen jelei nem eltávozása előtt egy-két évvel jelentkeztek, hanem már jóval korábban. Egyik 1926-ban — tehát nyolc évvel a halála előtt irt levelének ta núsága szeint már akkor sejtet, te, hogy — gyógyíthatatlan Pontosabban az. élet nagy a ternatíváját már akkor igen megalapozottan fölvethette.

Erre utal fönt jelzett levelének itt közölt részletében is. A levelet kévéi bizalmasa közt a

tálán legközefebbinek írta, Makóra. A Diósszilágyi csalóddal — dr. Diósszilágyi Sámuel kórházigazgató főorvossal, a feleségével és Éva leányukkal — folytatott levelezésének anyagából idézhetem azt a részt, amelv sok későbbi rezignált utaiását, keserű fintorát, megvalósult és magában eltemetett álmait ió részben megérteti. Legalábbis egy lépéssel hozzásegít élete egészének megismeréséhez, megértéséhez.

A levél dátuma. Szeged, 1926. dec. 10. Címzettje: dr. Diósszilágyi Sámuelné, Makó Úri u. 12.

„ . . . Ma, csütörtök hajnalban érkeztem haza Pestről, mert fontos intézeti ügyben kivételesen hazasürgönyöztek. Délután vagy éjszaka már megyek is vissza, ti. orvosi vizsgálat alatt állok. Régebben lappang már bennem valami baj, amiről magam se tudom, hogy mi, hiszen ott, ahol a baj székel, soha semmi fájdalmat nem éreztem. A vese és kapcsolt részei körül van, sajnos nagyon súlyosnak látszó veszedelem, amely annyiszor mondott tréfás jóslatomat nyilván közelebb viszi a teljesedéshez ..

A dologról egy pesti barátomon, kezleöorvosomon és Bercin kivül nem tud senki. O is csak annyit, hogy valami baj van és azt is csak azért, mert lehetetlen volt eltitkolni előtte. Nem is kell, hogy tudjon róla valaki. Vagy van segitség es akkor fölösleges az izgalom, vagy nincs és akkor engedjenek nyugodtan elvégezni minden dolgomat,,."

Mindent nem végezhetett el, az életmű — torzó maradt. Mégis sokat hagyott ránk. Művei eddig több mint száz kiadásban milliókhpz jutottak és jutnak el. A statisztikák szerint az egyik legnépszerűbb és legolvasottabb magyar író ma is,

Wölling»; Endt«

még mindig az ilyesfajta ..fana- tizmus” nélkül, el kell ismernünk: — Neki van igaza

Sokcn így vélekedne.-; — egyhúrú a költészete. „Egy témája van csak: a szeieíem.1' Messze lehetne száguldani innen most, és ezerfelől leheine lerohanni, lehengerelni ezt ez állítást, amelyben van valami igazság ugyan, de csak nogyon halvány. A szerelem mint olyan nem ,itéma”. Ha az lenne, az lenne az „élet”, a „halál” a „születés”, és így tovább ... Jól tudjuk azonban, hogy ezek nem „témáink”. Többek és kevesebbek annál. Bármelyikükbe „témák" végtelen sora fér, és bármelyikük, ha „téma” volna, kedvünk szerint bánhatnánk velük.

A szerelem Makay verseiben mint racionalista látóterében az ellentétek, ellentmondások, ellentétpárok, a minőségi ugrások ritka lehetőségeként jelenik meg. A nőben mindig - ott a férfi is, és a férfiben ott a nő. Óriási lehetőségek a beteljesülésre, de mint fájdalmas terhek is . . .

Mert ezernyi fékezője, gago van annak, hogy a testi és a lelki szerelem mindannyiszor fedjék is egymást. A felemelkedést kínáló feszültség, ellentmondás maga is ellentmondásos, és az ellentmondások végtelennek tetsző sorának forrása. Ezért félelmetes, bármilyen vonzó is. Ezért van az, hogy Makay versében „holthoz a gyász tapad így, eloldozhatatlan” mint kedves a kedveséhez. A kockázat nagyságából eredő szorongás, a szerelem párját halha- tatlanító, és ugyanakkor párját ritkító lehetősége szüli a félelmet, amely Makay Ida szerelmes verseinek egyik fontos motívuma.

De nézzük, hogy all c költészet szerelmével?

Mert szerelem ez is nála, mióta csak először átsiklottak idegein Juhász Gyula, József Attila, Pilinszky versei. . Félelem és rettegés fonja át ezt az — elveszíthető — szerelmet is. A vers így szól o költőhöz: „Ha engem akarsz, hagyd el mindened, Csontigfosztottpn, lehetsz csak enyém”. Miért? — kérdeznénk tüstént. Miért ilyen sokat követelő a vers?

— Azért, mert sokat ígér — mondja Makay Ida: „Mit kívánsz, s rettegsz: tengeren sziget. De a tengert is én adom neked. Mikor már semmi, én leszek tied.”

Végletek, fikciók ... Ez a költészet. Egy madárfütty ugyanannyit mondhat a költőnek, mint másnak egy olaszoiszági utazás. Abszolútumok között él. A végtelen folyamatosságból mindig, minden pillanatból csak egyhez kötődik. Azt nagyítja fel fantáziáját tudata. És ezek a felnagyított árnyak olykor félelmetessé válnak, eltakarják magát a folyamatosságot, amelyből kiemelkedtek. Megkövülnek, és nem lehet szabadulni tőlük. Nem volna jobb — mindezek után — szembenézni már velük? S elűzni mind a tisztázatlanság kísérteties árnyait, amelyek rosszul megvilágított szobák éjszakai fáradt függönyein ott táncolnak ■még , . .?

Csak néhány vonását akartuk felvillantani most Makay Ida költészetének. Hogy jófelé kereskedtünk-e, döntsék el verseinek alaposabb ismerői.

Egyet, amit már régen, nagyon régen megnevezhettünk volna mindabból, ami költészetének ránkgyakgrolt hatásában a legdöntőbb, hadd nevezzünk meg most végezetül: jellemző rá, talán a legjellemzőbb: az emberi értékek szentségébe vetett gyermeki tisztaságú hit. Sorait ez izzítja cseresznye-vörössé, most megjelent Mindörökké című első önálló kötetében, mint edzés előtt tűz az acélt. Anakronizmus volna ez világunkban? Nem hinném. Sohasem volt még nagyobb szükség az ilyen hitre, mint manapság, amikor erre is és arra is egyre tágulnak a perspektívák, és a lezáratlan, íezárhatatlan látómezőben egyre kisebbnek látszik emberi alakunk.

Sebesi Károly

Fül

vasírna rí MtltíKUI

I