Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)

1974-02-20 / 50. szám

DUMANTOLI NAPLÓ 3 1974. február 20. A falu közepén szép új műve­lődési otthon. Esti fényei messze látszanak, hívogatóak. Hetente négyszer (kedd és péntek kivé­telével) tart nyitva, és ilyenkor altatóban mindig — ahogy mondani szokás — „van élet a művelődési házban". Fiatalok és idősebb korosztálybeliek egyaránt szívesen, örömmel föl­keresik szép. új, a múlt év de­cemberében fölavatott intézmé­nyüket Az emeleti klubhelyiség ott­honos berendezésű: új tv-készü- lék, sztereo magnó, társasjáté­kok szolgálják a kulturált szóra- kozást. Átellenben a tágas, sza­badpolcos könyvtár is mind a négy napon nyitva tart. A pol­cok közt kisasztalok, fotelek, puffok. Itt lehet csöndben ol­vasgatni, böngészni vagy épp az újságot, a folyóiratokat átnézni. A terem végében időszaki könyvkiállítás polcai, vitrinéi. Ottjártunkkor 3-—4 fiatalember válogatott az olvasnivaló között, a klubban kivételesen szünnap volt egy pénteki rendezvény miatt Gombos Sándor nyugdí­jas, a könyvtár vezetője úgy mondja, hogy beírt olvasóinak a száma 40-nel gyarapodott az avatás óta. Nagy Ferenc, iskolaigazgató, ez intézmény vezetője: — Már az építéskor voltak hangok: vajon nem „túlmérete­zett" a készülő intézmény? ... Most bizony pótszékeket is be­viszünk a 40 személyes klubhe­lyiségbe, amikor a fiatalok ne- kicllnak zenét hailgatni. De a rendezvényeken is megtelik. Nem nagy tömegekről van szó, persze. Az előadások rétegek­nek szólnak, a felmért igények alapján. Nagy sikere volt a ci­gányság történetéről szóló elő­adásnak — a cigánylakossá­gunk részére. A diavetítéses külföldi élménybeszámolók a legnépszerűbbek, de bizonyára hasonló érdeklődés fogadja majd — kéthetenként — a csa­ládtervezési, vagy az ifjúsági törvény és a baranyai hímzések című témákat is. Az ifjúsági klub csütörtök esténként tart programot, az asszonyok díszí­tőművészeti szakköre hétfőn jön össze; a szerdát a férfiak nap­jának szánjuk, amikor itt — kár­tyázás, szórakozás keretében — találkozhatnak a község veze­tőivel: meghányni-vetni a gon­dokat, a tennivalókat, az örö­möket. Terveik címszavakban: könyv­barát szakkör: Baranya műem­lékei fotókiállítás a könyvtár­ban; faragó szakkör és padlás­klub — ha elkészül a most épü­lő nagyterem épületszárnya is. Somogyhatvan Mintegy 560 lelkes íag'körség, Somogyapáti körzetében. Gyér világításé fő utca, egy-két ház­ban pislákoló fények, egyébként mintha az egész falu nyugo­vóra tért volna. Az utcán sehol egy lélek, este fél 7 lehet... A vegyesboltban még világos van. Itt érdeklődöm a — „klub­könyvtár” hangzatos című, hi­vatalosan „besorolt” — műve­lődési otthon iránt. Lebeszél­nek: úgy sincs nyitva... Az intézmény vezetője a Báli házaspár: pontosabban Báli Lászlóné pedagógus vezeti a könyvtárt havi 200-ért, férje a klubot — elvben —, de tisztelet­díj nélkül. A „tárgyi" feltételek: két kb. 5x4-es helyiség, egyik­ben a kétezer kötetes könyvtár. Kölcsönzés hétfőn délután, amíg csak jönnek. És jönnek ... A napló szerint átlag hetente hatvanon, öregek és gyerekek, főleg. A másik helyiség a „klub". Vizesfalú, barátságtalan, két kisasztal, négy öreg fotel meg egy tv. Ennyi ... A KISZ-es fiataloknak külön helyiségük van, de ahogy megtudom, bi­Hivogató fények Berkeiden, az esti szürkületben. Foto: Erb János. zony eléggé döcög az ő kollek­tív munkájuk is. Egyfelvonásos színdarabot akartak betanulni karácsonyra, de még ma sem írták ki az átadott szerepeket. Talán húsvétra ... — Kevés a KISZ-es korú ol­vasó — kesereg a fiatalasszony — próbáltcm, hogy vasárnap délelőtt nekik külön kinyitok: nem jöttek. Próbálkoztam kézi­munka szakkörrel; ketten jöttek, azután magam maradtam. Hiá­ba, nincsenek feltételek. A fia­talok is szívesebben mennek át a közeli Somogyapátiba vagy Szigetvárra. Hogy mit csinálnak az emberek esténként? ... Majd minden házban van tv. Bezár­kóznak, és nézik a tv-t... Szerencsére: van a televízió, mint a világra való egyetlen ablak, a mai kis falvak nagyobb részében. De hozzá kell ten­nünk: ez ugyanakkor az elzár­kózást, a közösségi, a közéleti igénytelenséget is óhatatlanul magával hozhatja. Pedig itt he­tente átlag hatvanon csak ki­mozdulnak otthonról: új olvas­nivalóért. Van tehát igény a szépre, a jóra s esetleg talál­kozni, szót váltani másokkal... Igen, de hol? A málló falú „klubkönyvtár” négy ülőhe­lyén? .., Szórakoztató ipar Von ugyan még egy lehető­ség. Nagyterem, színpaddal a kastélynál. Ez évente kétszer- háromszor zsúfolásig megtelik. A bálok alkalmával. A bálok előtt mindig van műsor. A mű­sort — színház nein járhat ide, öltöző sincs — mindig az ŐRI valamelyik „hakníbrigádja" szol­gáltatja, noha a Népművelési Tanácsadó I—. kérésre — leg­alább 20—25 féle műsort ké­pes a művelődési autóval ki­szállítani, elsősorban éppen ezekbe a kis falvakba. Az aján­ló jegyzék még általában ősz­szel megérkezik a körzeti intéz­ményekbe, de hogyan, hogyan sem, éppen a kis falvakban rendszerint nem is tudnak ilyen lehetőségről ... így azután marad kultúra he­lyett — a szórakoztató ipar, Legutóbb Somogyhatvanban például az „Anyós ellen nincs orvosság" című „kultúrcikk”- összeállítás ment. Frenetikus sikerrel, „zsufi” hóz előtt. Vajon az igénytelenség, a be- gubódzás a kulturális ellátat­lanság ellen tényleg „nincs or­vosság?” ... Wallinger Endre KGST­biofizikusok értekezlete Február 18-án a szovjetunió­beli Puscsinóban megkezdődött a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának biofizikai szak­értői értekezlete. Ennek három magyarországi résztvevője van, közöttük Lőrinczi Dénes, az MTA tudományos kutatója, aki a Pécsi Orvostudományi Egye­tem Biofizikai Intézetében dol­gozik. Az értekezlet február 21-én fejeződik be. Fordulat avagy a Szépek szépe A pécsi Gyermekszínházon utóbbi időkben a megfáradás, a rutinszerűség jelei ütögeltek elő. Kezdett megjelenni a gyer­mekeknek szóló színjátszás ha­gyományos hazai átka: a lefo­kozott, gyermeteg színvonal. Aminek nem az o fő vétke, hogy egy-egy előadást ront el, hanem a gyermekközönség színházéi ményét, ebből eredő­en igényei, ízlése alakulását torzítja. Annál örvendetesebb változást, „felnőtt” színvonalú színházat hozott az új bemuta­tó, Heltai Jenő Szépek szépe c. mesejátékának előadása. Nem hisszük ugyan, hogy ez a kedves, verses farsangi já­ték egyesítené a mesét és a „társadalmi drámát", de az bi­zonyos, hogy a jólismert Ha­mupipőke-mese eredendő de­mokratikus, népi igazságot kife­jező tartalmait mértéktartó íz­léssel, finom természetességgel aktualizálja, vagyis megerősíti. Hamupipőke alakja és történe­te így okos tanulság, emberi példa, igazságérzésre neveid élmény. Heltainak — és az előadásnak — hála, ez a Ha­mupipőke elvesztette hajdani jeles zárdista vonásait. Már nem az az ellenszenves erény- gyűjtemény, aki zokszó és el­lenállás nélkül válik elnyomói, mostoha családja lába kapcá­jává, s akit aztán ezért emel elsők közé a furcsa ízlésű ki­rályfi. (Persze ebben a képben nem a népmese, de a Grim- mék óta eltelt polgári másfél évszázad fölfogása hagyta ott a lenyomatát.) Az új Hamupi­pőke is elnyomott és megalá­zott, de lázadozó és józan. Minden munkát elvégez, de szemére is hányja léhűtő test­véreinek. A hamuban is föl­emelkedéséről álmodik, Nem nagyravágyásból, csak érzi hozzá a maga jogát. A királyfi sem pusztán jámborságát ked­veli meg, természetes embersé­gét, meg nem tört őszinteségét — még inkább. Kedves lele­mény a játékban a bölcs va­rázsló, a „tarokkói" szultán és Dömötör csatlós szerepeltetése: a cselekmény pergő bonyolítá­sát, a jellemző komikumot és így o biztos színi hatást szol­gálják.. A darab jelentőségteli újdonságait, írói finomságait az előadás pompásan érvénye­síti. Szegváry Menyhértnek ez a „pályakezdő" rendezése — tel- j s siker. Nem csak egy szép, hiteles mesével lep meg, ha­nem színes, mozgalmas, tartal­mas színházzal! Biztonsággal elkerülte a mese-produkciók oly gyakori csapdáit: a gügyö­gést és a didaktikus nagyké­pűséget. S ugyanilyen bizton­sággal talált rá a két, állan­dóan egymásba játszó szféra — a mesés jelképiség és a konkrét realitás — egységére. A színpadi játék soha nem il­lusztrál, hanem egy nagyon mulatságos és feszült farsangi játék jelenvalóságaba lagad, melynek természetes joga van a varázslatra, a realitásokból fölröppenő költőiségre. — Tón nem akadékoskodás ilyen szin­tű produkciónál még azt is el­1973-as künyvvásáríési gyorsiiisrleg Elkészült a könyvvásárlás el­múlt évi gyorsmérlege. Ezek szerint 1973-ban a könyvvásár­lás értéke meghaladta az 1.4 milliárd forintot. Az előzetes | adatok szerint az emelkedés 1972-höz képest 17—18 száza­lékos, ami több mint 200 millió­val nagyobb forgalmat jelent. Az Állami Könyvterjesztő Vál­lalat könyveiadása, vagyis á budapesti könyvterjesztés 19 százalékkal, a vidéki városok í forgalma, ahol a Művelt Nép | Könyvterjesztő Vállalói terjeszt, j 24 százalékkal nőtt egyik évről ! a másikra. Egy művelődési intézmény este sok mindent elárul. Nem abszolút értelemben, lehet, hogy éppen „üres nap" van... De némi beszélgetéssel képet nyer­hetünk ilyenkor a falunak (és vezetőinek) a művelődéshez va­ló viszonyáról. Azaz milyen le­hetőségekkel mennyire élnek az embe-ek; kimozdulnak-e otthon­ról néha; van-e kulturális-köz­életi érdeklődés bennük és mi­lyen mértékben. Berkesei Hosszú téli esték (3.) „Nincs orvosság?“... Országos áramkörben Pécs színvonalas és sokoldalú I művészeti élete mind többször I kap teret, hangot a tömegköz- j lés legszélesebb nyilvánossága j előtt is. Igazolódik ezzel is, hogy irodalmi—művészeti éle- 1 tünk nemcsak Pécs városáé, nemcsak a dél-dunántúli regio- [ nális egységé, hanem a legkü- ’ lönbözőbb formák közt — és valamennyi művészeti áq terü­letén — szervesen bekapcsoló­dik a magyar művészeti élet or­szágos áramkörébe. Ez a fo­lyamat jó részben a különböző országos művészeti szövetségek (az írószövetség, a képzőmű­vész, az építőművész és a fo­tóművész szövetség) pécsi cso­portján, illetve dél-dunántúli te­rületi szervezetein — mint o regio szervező és Irányító köz­pontjain — keresztül valósul meg, (A közeljövőben a zene­művészek szövetségének is meg­alakul a területi szervezete,) Valamennyinél igen tekintélyes számban, sőt, túlsúlyban pécsi alkotók képviselik az egyes mű­vészeti ágakat. A megyeszékhely állami vezetése igen sokat tett azért, hogy a művészet eredmé­nyei a párthatározatok szelle­mében minél szélesebb körben eljussanak az emberekhez. Pécs város lakossága évről évre ta­núja lehet annak is, hogy ez a város nem csekély erkölcsi és anyagi erőfeszítéssel otthont ad hazai, sőt Európa-hírű képző- művészeti és iparművészeti érté­, várni, hogy a színpadi ki-be- ! jövetelek helye a játék és a j színpadi topográfia szerint j mindig logikus legyen. Kivált, J ha a rendezőnek olyan kiváló megoldásai vannak, mint pl. a befejezésben. Minden színhá­zat. drámát Ismerő tudjc, hogy a darabok vége mily gyakran „leesik”, az előadások a fe­szültségek feloldásával „végki­merülnek”. A Szépek szépe sincs ezen szépséghiba nélkül, de nem úgy az előadás! Szeg- váry a kritikus pillanatban egy mozdulattal átlendítette a já­tékot a tulajdonképpeni befe­jezésen — egy lendületes taps­rendbe. Ez aztán egy itt na­gyon helyénvaló finálé moz­galmasságával felragadja ez utolsó perceket. A játék színes egységével függ össze, hogy a szereplők mind a helyükön vannak. Merő közhely ezt mondani, kritikusok akkor szokták, ha semmi nem jut eszükbe. Ezúttal minden szót hangsúllyal és tartalmason értve engedtessék meg mégis­csak mondani, mert a ténye­ket a legpontosabban fedi. Miklósy Judit az a Hamupipő­ke, akire itt szükség van: nem lebegő tündérke: mezítlábas, olykor szinte vadóc, reális kis­lány (akkor is az lenne, ha a kolbászt kolbásznak monda­ná!), mégis első perctől meg­van benne a tündérherceqnő álomlehetősége. Tulipán király­fiként Horváth István valóban „csinos fiú”, az igazságkereső tűz is kicsap belőle olykor. Mozgásának darabosságától, túl széles gesztusaitól még ió voina megszabadulnia. Ügy éreztük: most lépett színpadta Pécsett. Hosszú ideje nem lát­tuk ilyen kitűnőnek a két mos­tohatestvért alakító Sólyom Ka­tit és Vajda Mártát: ikerségük- ben is tudtak egyéniek lenni. Galambos György szerény-okos varázslója, SomodI Kálmán rusztikus kópé-csatlósa, Bősze Györav ostobán törtető bárója — jól iellemzett, dinamikus alakok. Uqyanezért kell még említeni Rudnyánszky Judit ne­vét, aki varázslóinas-manóként nemcsak fölöttébb artisztikusan, de szellemesen is „tevékenvke- dett” (ebben c rendező néhány meqoldása is seaítette). — Pintye Gusztáv díszlete naqyon stílusos, üqyes, bár kicsit most is zsúfoljo a csöpp színpadot, főleg a palotai jelenetek képe lehetne légiesebb, áttörtebb. A mesékben minden járti fordul. Ügy tűnik — a pécsi Gyermekszinházban is. Futaky Hajno keknek, gyűjteményeknek; ott­hont és támogatást ad ma már nemzetközileg is elismert ma­gas művészi rangú hazai .s nemzetközi fesztiváloknak, tolá - kozóknak. Hirdetve mindezzel, hogy a művészetek befogadó ,a eszköze és feltétele az emb- ribb élet megteremtésének, >3 hogy szerepe, jelentősége a szocialista tudat, a szociális'! életforma alakításában ma m ' aligha lehet kétséges bárki előtt. Ezt a gondolatot tükrözte a szándék, amellyel Pécs megyei Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága nemréq lezajlott ülé­sének fő napirendi pontjául vá­lasztotta Pécs irodalmi és mű­vészeti életének helyzetét, csak­úgy, mint a téma vitája is, amelyben részt vettek a művé­szeti szövetségek helyi csoport­jának vezetői is. Az előterjesz­tés részletes tájékoztatást adott a művészeti élet egyes területei­ről — a pécsi irodalmi, képző­művészeti, zenei, fotóművészeti, lamint az amatőr mbgksvgkqypb színházi, építőművészeti élet. valamint az amatőr művészetek — helyzetéről, eredményeiről, gondjairól. Az előterjesztés vég­ső következtetése szerint kétség­telenül vonnak ellentmondások, de ezek ellenére is Pécsett a különböző művészeti ágak fejlő­désének kedvező feltételei ala­kulta ki; a problémák nagy része helyben megoldható, a további fejlődés lehetőségei adottak. Ehhez a művészeti te­vékenységben fokozni kell a szocialista tendenciákat: javí­tani kell az esztétikai nevelés lehetőségeit és gyarapítani a művészeti közélet erkölcsi és anyagi támogatósát. Mély felelősségről és a pécsi művészet társadalmi szerepének különös fontosságáról tanúskod­tak a napirend vitájában el­hangzott hozzászólások. Érde­mes visszapillantani: ml min­denre figyeltek fel a vita részt­vevői. Hangot kapott az, hogy a pécsi Kamara Színház nincs kellően kihasználva; több ka­maradarab vagy sajátosan ide illő műfaj előadása volna szűk- séges, Többen Pécs regionális szerepét hangsúlyozták a külön bözó művészeti ágakban. Az ál­lami feladatokkal kapcsolatban elhangzott, hogy a művésí “és tudományos élet segítése terén a tennivalók és a szükséges személyi és tárgyi fettételek nin­csenek arányban. Hangsúlyt ka­pott az a gondolat, hogy a pé­csi művészeti életnek továbbra is őrizkedni kell c befelé fordu­lástól; Pécs szerepkörét az or­szágos művészeti élet részeként szükséges kialakítani ezután is. Megtudhatta a V. B., hogy Pécs városában csak nagyon kevés művész dolgozhat idejével kö­tetlenül rendelkezve,' Huszonki­lenc képzőművész csak „máso­dik műszakban" alkothat, s ha­sonlóan kivétel nélkül valahol munkaviszonyban vannak a pé­csi írók és költők. A pécsi mű­vészet eredményei tehát mun­kaidő után születnek. A Végrehajtó Bizottság egy­hangú határozatként állapította meg: Pécs városában a művé­szeti élet a párt politikájának megfelelően fejlődik, jó és eredményes. Ennek a kialakult jó légkör az alapja; a kölcsö­nös bizalom a művészek és a város közönsége, illetve a város vezetői és a művé.szek között. A továbbfejlődés feltételei adot­tak. Ehhez folyamatosan felül kell vizsgáin! egy-egy művészeti ág helyzetét és 1975, március 31 -iq a Végrehajtó Bizottság eié kell bocsátani Pécs irodalmi és művészeti életének távlati fej­lesztési tervét. Ez a dátum ismét arra utal, hogy Pécsett a különböző mű­vészeti ágak fejlesztésére a vá­ros állami vezetése különös gondot fordít a jövőben is. Aho­gyan az egyik hozzászólásban elhangzott: Pécsett nincs elha­nyagolt művészeti ág, ha bizo­nyos időszakban — a fejlődés váratlan körülményei, vagy le­hetőségei hatására — vannak is jelentősebbnek ítélt területek. w. e. VILLANYSZERELŐT ÉS LAKATOS-HEGESZTŐT felvesz A KÖBANYA V., KOMLO.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom