Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)

1974-02-13 / 43. szám

é DUNÁNTÚLI NAPLÓ m*. február tC Visszanyertük éhség által. 285 évvel e?e!ótf szabadult )■©• Szigetvá' a fölött uralom alól 1566 szeptember 7-e szomorú gyásznap Szigetvár történeté­ben. Zrínyi Miklós és hős társai mártírhalálával ezen a napon esett el a vár, és kezdő­dött meg a hosszú török ura­lom. A város felszabadítására több kísérlet is történt, ezek kö­zül a figyelemreméltóbb a köl­tő Zrínyi Miklósé, aki éppen 290 évvel ezelőtt ezekben a napok­ban fejezte be zseniális fegy­vertényét, híres téli hadjáratát. Bár a hadjáratnak közvetlen célja nem Szigetvár felszabadí­tása volt, hanem felderítés, a török katonai erők nyugtalaní- tósa és az eszéki hadi híd fel­égetése, Zrínyi két alkalommal 5$ (1óó4. január 2ő-án és feb­ruár 9-én) elvezette hadseregét Szigetvár alá. Stratégiai meg­fontolások alapján nem veszte­gethetett hosszabb időt a szi­geti vár megostromlására. Szigetvár végülis két éves ki- éheztetéssei 1689-ben szabadult íe! a török uralom alól. 1939- ben volt e 250. évfordulója an­nak, hogy az utolsó törökök a több mint 122 évig tartó meg­szállás után kitakarodtak Szi­getvárból. E nevezetes évfordu­ló alkalmával a város lakói em­léktáblát helyeztek e! a város­háza főhomlokzatán, amelyet azóta — Vörösmarty szavaival élve — „a bús feledékenység koszorútlcn alakja" lebegett kö­rül. Érdekes és elgondolkodtató, hogy Szigetváron a város eles- tének a napja városi ünneppé vált, szabadsága visszanyerésé­nek időpontjáról pedig annyi­ra megfeledkeztek, hogy még az éve, napja is elbizonytalanodott. Szigetvár főterén áll Ali pasa dzsámija, amelynek török ku­poláját az európai hírű Dorf­meister Istvánnak hatalmas ba­rokk freskója díszíti. A művész a kupola nyugati oldalán azt a jelenetet örökítette meg, amikor az utolsó szigetvári bég a vá­rat ostromzár alatt tartó Veechi Gábor ezredes előtt térdre bo­Bogykapeterdi falukép. rulvo átadja a vár kulcsait. A jelenet alatt a következő kro- nosztichon olvasható: reVInDICata faMe jVre Ve­ter! eXVLtaVerat Magyar fordításban: ősi jogon az éhség által visszanyert (vá­ros) örvendezett. A kiemelt betűk római szánt jegyértéküknek megfelelő ösz- szegezésben 1688-at adnak, a város visszavételének az évszá­mát. (5 + 1 + 500 + 1 -f 100 + 1000 + 5 + 5 4- 1 + 10 +' 5 + 50 + 5 = 1688) Ezek szerint Szigetvár 1688- ban szabadult fel a török ura­lom alól. Az elmúlt hónapban a Kossuth rádió is megemléke­zett erről a jelentős évforduló­ról. Kársai Elek szerint Szigetvár 1689. január 26-án szabadult meg a törököktől. A városháza falában elhelye­zett emléktábla szerint: 1689. Szüret a szőlőhegyen február 13-án adta fel a várat utolsó török bégje, Hasszán. Az biztos, hogy Dorfmeister kronosztichonja pár hónapot té­ved a város felszabadításának időpontjában. Tény, hogy Lipót császár Bécsben 1689. január 26-án írta alá a kiéheztetett Szigetvár átadásaról-átvételérő! szóló jegyzőkönyvet, amelyben feltűnően humánus feltételeket szabott a vár török őrségének. Valószínűnek látszik tehát, hogy a február 13-i dátum a török tényleges kivonulásának az idő­pontja, ezért került ez a dátum az emléktáblára. A Szigetvári Várbaráti Kör az 1939-ben elhelyezett emléktáb­lát, amelynek a szövege már ol­vashatatlan volt, társadalmi munkával renováltatta, és feb­ruár 13-án, déli 12 órakor, a tö­röktől való felszabadulás 285. évfordulóján meghitt ünnepség keretei között megkoszorúzta. Molnár Imre Erb János felvételi. Berba, prelo, busa — Szüret, fonó, busó Uj életre kelnek a népszokások Mohácson Asszonyt árulnak kilónként — Ördögűzés a tűz körül Bemutató a busóiarás napiár« A régi hagyományok, a haj­dani népszokások tárháza szin­te kimeríthetetlen. A délszláv népi kultúra gazdagsága egye­nesen ámulatba ejtő. Számos ősi haqyomány és népszokás — a mohácsi délszláv klub tagja­inak hallatlan lelkesedése és szorgalma folytán — ma is él, sőt mondhatni azt, hogy rene­szánszát éli. A szunnyadó, az éppen pislákoló, vagy az elfe­lejtettnek vélt népszokások, az ehhez párosuló tréfás játékok, a vért pezsdítő tambura zene., a fergeteges táncok, a vidám dalok most újra életre kelnek, felelevenednek. Egy az egyben úgy, ahogyan azt ötven vagy száz évvel ezelőtt csinálták. Pa- | zárnák ígérkező közel két órát betöltő új műsort mutat be a mohácsi délszláv klub a busójá­rás napján, február 24-én este a Bartók Béla művelődési köz­pontban. Ak| keres, kutat, az lel! Az új műsor összeállítását lázas j gyűjtőmunka előzte meg. Ház- ' ról házra járva a város terüle­tén és a szigeten. Kérdések az ismerősökhöz, a rokonokhoz, kö­zülük is elsősorban az öregek­hez, a nagyszülőkhöz. És ők meséltek. Elmesélték, hogy ber- ba (szüret) ideién milyen szo­kásokkal tették vidámmá a munkát. Mivel, hogyan töltötték el idejüket a „preio"-ban (fo­nóban). És hogy hogyan ját­szottak. mókáztak a maszkos buse (busók) pokiada idején, azaz farsangkor, Berba — preló — buse, erre épül tehát a színpompás, Vál­tozatokban és meglepetésekben bővelkedő nagy műsor, ügyesen megfogalmazott, törés nélküli, sima áthajlásókkal megoldott összekötő szöveget mond a mű- —rközlő: Rafaiiovics Níkolc Megszakítás nélkül pereq a mű­sor, néhányszor változik a szín, 'de ezt a néző észre sem veszi. . . .veselu proslost . . .veselu berbu . . . omiljeno prelo i vese- lije pokládé... a közönséghez többek között .ezekkel a sza­vakkal szól bevezetőjében a műsorközlő. Magyarul, arról be­szél, hogy a mai estén mit szándékoznak bemutatni ... a nagyon vidám hagyományokat ... a vidám szüretet ... a kedves fonókat és az ón­nál i$ vidámabb fctrsangot. Nők a porondon Nemsokára újabb vendégek érkeznek. Legények. Nosza megy a csipkelődés, a tréfálko­zás é' a csalogató. A házigazda biztatására az ének táncba csap át. hiszen amúgy is már bizse­regtek a talpak a tamburaszó hallatán. Es pörög a pöndő, dobbant a láb... tánc. Leány- táncot járnak a lányok, a legé­nyek pedig a késes iffneot rop­ják. Eleget táncoltunk, szó! a‘ hózi- gezda, játsszatok el valami jó tréfát! Ezután egy igazán szív­derítő, kacagtató tréfás jelenet következik. Lényege az, hogy az egyik gazda elhatározza: bármilyen áron is, de ő világot akar látni. Éjihez persze sok pénz kell. Meg' is lesz, ha el­adja kutyáját, tehenét no és szemrévaló, szép feleségét. Ha­mar kap is vevőt egy agglegény személyében. A termetes me­nyecske ára kilónként 4 dinár. Folyik az alku. Végül 500 diná­rért elkel az asszony, aki mit sem sejt ura álnokságáról. Per­patvar kerekedik, mert hát a vevő vinné a „portékát”. A férj már bánja tettét. De az asszony hűségével és nem kevés fur- fangjával kihúzza a csávóból. Marad az asszony és marad a pénz is. Hót kell ennél jobb csattanó? Buse Műlovarnő A műlovarnő tökéletes mu­tatványaival ámított el ben­nünket, de amikor ugrásai már az ötödik percben is tö­kéletesek és magabiztosan precízek voltak: lóról le, lóra fel, úgy találtuk, hogy amit láttunk, természetes. A lónak körbe kell szaladnia, azért cirkuszi ló, és ezért kapja a dupla abrakot A műlovarnő­nek pedig, nos, ő egyébként valószínűleg így született, ilyen szép, arányos testűnek és ügyesnek. Egy szép dupla szaltó a ló hátán, de ebben nincs semmi vicc, olyan egy­szerű, én is meg tudnám csi­nálni. — Leesett a néni! — kiált­ja a fiam. Valóban, a ló rosszul moz­dult és egy kiszámított, talán évekig gyakorolt mozdulat nem sikerült A „néni".a szép fiatal lány, nem ütötte meg magát, csak egyszerűen kijött a tökéletes ritmusból. Ez az újságírásban: sajtóhiba: baki. Az aréna, persze, hallgat együttérez, szemet huny. A lány korrigál. Bizonyít, hogy amit csinál, az semmi, csupán könnyed játék. Az aréna viszont már tudja, hir­telen megtanulta: amit lót, az nehéz munka, a dupla szaltó valóban kunszt Unfel'rr,ann Az untermonn — alsóem­ber. Az, aki a legerősebb, aki tartja társait vagy aki fenn a magasban a lengő trapéz­ról elkapja a légtornászt. Mert ő, ugye nem légtornász, ő csak alsóember, untermann. Kijött a porondra két nő Bocsánat: kilíbbent Azaz, hogy az egyik habkönnyű tüll ruhájában valóban kilibbent. Mosolygó arc, a karok gració- zus, hattyú mozgása. Alakja tökéletes, ilyenről álmodik a kamasz. A másik nő rendes, mindent takaró, fekete se­lyemruhában.— jön. Megle­hetősen vaskos, ő is tesz egy mozdulatot a nagyérdemű publikum felé. A taps hal­kabb. Kulcscsontja fölé, vala­hol a nyak és a váll találko­zásánál elhelyez egy tízméte­res alumínium rudat. A tüll- ruhás pillanatok alatt a tete­jére kúszik. Fent csinál egy „zászlót”, és ismét kezének finom mozgatásával jelzi, hogy ezzel a mutatvánnyal kész. Bejön a vastaps! Már tíz perce dolgozik fenn. Visz- szafoitott lélegzettel figyeljük. Csodálatos! — Hány kiló lehet a néni? Nem érdemes ezzel a gye­rekkel sehova menni! Az ám, hány kiló lehet? ötven-ötven- het? Nézem a tartó nőt, mo­solyog. És figyel, apró jelek­kel irányít. Már tíz perce tartja és mosolyog. És én a hétéves fiamat, ha valahol el­alszik, alig tudom hazavinni. És nem is mosolygok. — Voila! — mondja fino­man a tüllruhás és keze ismét hullámzik. Vastaps. Mindket­ten meghajolnak. A tornász­ná csókot hint, az untermann szerényen, egy lépéssel hát­rább áll és a fiatal nőre mu­tat: 6 érdemli a tapsot. Orosz'ánok Néma csend. A szemekben félelemmel .vegyes csodálat. A porondon vasrács, belülről állatok, medvék és oroszlá­nok. És egy szép, nyúlánk, fe­kete nő. Ő az idomár. Nehe­zebbnél nehezebb, veszélye­sebb mutatványok. Az állat­szelídítő felbosszantja az oroszlánokat, azután a dühös állat ordító szájába teszi a kezét, majd rófekszik a dög­re. Az aréna felszisszen. Ez már sok! De még ezután jön a java, a tüzes karika. És az oroszlánok ugrálnak. Pattog a háromméteres ostor, s arti- kulátlan bőgéssel ugrik az oroszlán. Az idegfeszítő produkció után szünet következik. Ott hátul, a két cirkuszi kocsi kö­zött elszívok egy cigarettát. Közben veszekedésre leszek figyelmes. Egy szót sem értek. Románul beszélnek, de látom, érzem — veszekednek.^ Egy nő és egy férfi. Az áílctszelí- dítő nő még előbbi kosztüm­jében és egy artista férfi. A nő nyelve pereg, a fiú meg­unja. vállat rándít, s otthagy ja! Szájéban hanyagul lóg a cigaretta. Vigyorog. Végtére ő nem oroszlán, akit szelídí­teni lehet Suha Andor Berba Jönnek a busók! Zsivaj, lár­ma, Már itt is vannak az „elő­hírnökök", Bort, pálinkát készít­senek. kiáltják a házigazdának. A busók már elindultak a szom­szédházból. Betyárác dalokat énekelnek, kurjongatással, be- kiáitásokkal fűszerezve. Előtop- oan egy félelmetes maszkos busó: Zapivajte momci cure, kako néma nigde, a bandasi zasvirajte pokládé su stigle. A vers arra biztatja a lányo­kat és a legényeket, hogy úgy énekeljenek, mulassanak, aho­gyan azt sehol máshői nem te­szik, a zenészek pedig penges­sék hangszereiket, mert megér­kezett a farsang. Fergeteges tánc következik, a valpovo. S miután kimulatták magukat a farsangolók, a térre vonulnat ahol már lobog a nagy tábor­tűz. Riadalom támad a tűz körül. Megjelent a vilel A lányok az ördög eiől fehér lepedőbe rej- (tik magukat A vilevezető seprű­jével próbálja elhessegetni az ördögöt. De az szedi áldozatait. A busók „közelharcot” vívnak minden egyes lányért az ördög­gel. A közönséget ez a jelenet bizonyára harsány kacagásra ingerli majd. És végül diadalt aratnak a busók. Elűzik a gonosz ördögöt. A győzelem örömét pazar kóló váltja fel. Etzel a tánccal patta­násig feszül a légkör. Ferge- teges zárás... Miklósváry TRh* A színen egy jellegzetes sző­lőhegyi szüreti kép jelenik meg. Vidám ieánysereg szedi a sző­lőt. A szó szoros értelmében. Mert valódi szőlőtőkék állnak majd sorjában a pódiumon, . aszalt szőiőfürtökkel. Puttonyos [ legények vegyülnek el c lányok között. Incselkednek. Eközben a nézőre akarva, j akaratlanul igazi szüreti ban- 1 gúlát „ragad”, A szedők dala- 1 tál hangos q „táj”. A leányok 1 nyelve csípős. A legények vála- ; szül ugratnak, tréfálkoznak. A j környezetből nem hiányoznak a szürethez szükséges kellékek és eszközök sem, a daráló, á prés, a hordók és a dézsák. A dallal és táncjátékokkal tarkí­tott szüreti jelenet a szedéstől a kóstoláson át egészen a mű­velésig azaz a kapálásig tart ...planina se smirila vrijeme je za prelo... hallatszik ismét a műsorközlő hangja. Lefordít­va: a szőlőhegy elcsendesedett, elérkezett a fonó ideje ... Patikamúzeum ? Anyag van bőven! Pécsvaradon r©lt az el$© Prelo Egy pillanat és máris a fonó­ban vagyunk. Sokáé ízlés szerint berendezett nagy szoba, szem­beötlő búboskemencével. A ló­rokon félkörben ülnek a fonó vendégei A lányok tűt forgat­nak. A pöndőre varrják a csip­két Pörög a rokka orsója, fon­jak a gyapjúfonalat. A legények Is . foglalatoskodnak, vesszőből fonják a kosarakat. Persze a dal 'nnen sem hiányzik. És miről is szólhat a lányok dala, ha nem I e szerelemről. Ki hitte volna, hogy őseinknek a honfoglalás után alig 150 esztendővel arra is volt gond­juk, hogy megalapítsák a Kár­pát-medence első gyógyszer- tárát, Külön érdekesség, hogy ez a patika éppen Pécsvára- don működött az 10j30-as évek­ben. E kuriózum szamba me­nő tényt a készülő baranyai és pécsi gyógyszerészi és gyógyszertár történetéből ra­gadtuk ki. A közelmúltban országos mozgalom indult a magyar gyógyszerészeti hagyományok felkutatására. Ä többi megyé­hez hasonlóan Pécsett és Ba­ranyában is néhány histórikus hajlamú és kedvű gyógysze­rész, így többek között Bárá­nyéi Aurél és Larencz László, pécsi gyógyszerészek láttak e munkához. Úttörő jellegű fel­adatot jelent-e történeti fel­dolgozása a gyógyszerészei­nek, hisz történeti közlemény alig jelent meg e tárgykörben. Az anyog gyűjtése aprólékos levéltári kutatást igényel, azok feldolgozása pedig beható tör­téneti ismereteket feltételez az íróktól. Nem véletlen, hogy La­rencz László elvégezte a kö­zelmúltban a Semmelweis Or­vostörténeti Múzeum rendezte történeti szaktanfolyamot. Van mit kutatniuk a pécs- baranyai gyógyszerészet histo­rikusainak, mert ezen a tá|on komoly hagyományokká,' ren­I delkezik * szakma és tudó | mány. Mint említettük már a i 1030-as években volt patikák i Pécsváradnak. Az eddig feltál dokumentumok szerint az els< dél-dunántúli nyilvános páti kát Pécseit alapították mei 1697-ben. Ez a patika még mi is fennáll a Geisler Eta utci sarkán: Szerecsen, vagy Si pőtz patika néven Ismert. ' Si pőtz, a későbbi tulajdonos i gyógyszertár fennállásána 200 éves jubileuma alkalma bál újította fel ezt a felbecsül hetedem értékű gyógyszertárai A második pécsi gyógyszertá az 1700-as években nyílt meg ez volt az Arany Sas. A har módik 1793-ban, a Grónáta! mához címzetű patika az !r galmasoké, a Széchenyi tér é a Munkácsy Mihály utca ke reszteződésében. Az első mo hácsi gyógyszertárat II. Lajos ról nevezték el, mely valaha c mai Török presszótól nyugat« eső épületben volt A ^ gyógyszerészek történet kutató munkája párosul eg' pécsi gyógyszerészeti múzeurr létrehozásával, hisz a Janu: Pannonius Múzeum raktárai, ban számos olyan egyedüláüc gyógyszerész-könyvtári, páti. ka-berendezési anyag van, amely megérné, hogy köz- kinccsé tegyék. A legalkalma. sabb helynek erre a Sipőtj patika kínálkozna. ■ (ÍMéejí) C .-j

Next

/
Oldalképek
Tartalom