Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)

1974-02-12 / 42. szám

!»?*. február ft. DUNANTOL! NAPLÖ 3 Az 1973-as ígéretek nyomában A Carbon gondjai ígéret kőiül csak ai egyik tehesült Ám iáén befejeződik a sumonyi tó-rekonstrukcié Lopunk elmúlt évi példányai között tallózva ezúttal az élel­miszergazdaság terén elhang­zott ígéretekét vettük bonckés aiá, „Fóliaváros épül Pécs mel- •'eff. 1973 október—novemberé ben má' hajtatott primőröket ad a pogány! Tavasz Tsz fólia telepe", adja hírű1 a Dunántúli Napló 1973. március 9-i száma A lap november 30 I számából oedig arról értesülünk, hogy felújítják a Tolna és Baranya megyei halastavakat, mely so­rán a sumonyi tórendszer tér meló egységeit az év — 1973 — végéig átadják, A két ígéret közül, mint arra már a címben is utaltunk, csak az egyik teljesült, a novemberi. A pogányiak nekibuzdulása túl szép'volt ahhoz, hogy igaz le­gyen, Csaknem egy esztendő teit e! az ígéret óta es sajnos meg kell állapítani, hogy Pécs röldségövezetének kialakítása hoz egy lépéssel sem jutottunk közelebb. Ezt az első lépést a oogányi Tavasz Termelőszövet­kezet kívánta megtenni. Az idé­zett cikk megjelenésekor a po- gányíakban nemcsak a szán­dék volt meg, hanem a pontos és igen konkrét realizálási ter4 vek is készen álltak. Ezek sze­rint a termelőszövetkezet bri­gádja már áprilisban megkezd­te volna saját kivitelezésben — szentesi modell alapján — az egy hektáros fóliatelep és a szociális objektumok építését. A kertészetet két lépcsőben akarták kialakítani, az első lép­csőben 1973-ban magát a fó- liatelepet, mely 1973 őszén már hajtatott primőröket adna a vá­rosnak. A második lépcsőben létesítendő 50 hektáros nagy­üzemi kertészet kialakítását 1974-re ígérték. Mindebből azonban nem lett semmi, a munkákat egyáltalán nem kezdték meg, s az elhangzott ígéret óta a pogányi fóliavá- ras ügye körül teljes a csend. Pusztán elhalasztásról van szó, vagy teljesen kútbaesett a fóliaváros terve? Tettük Fel a kérdést Kislak! Lászlónak, a szövetkezet elnökének, — Elhatározott szándékunk volt megcsinálni a kertészetet, ehhez a megyei vezetéstől is megkaptunk minden biztatást és támogatást. Am Időközben nagy dilemma elé kerültünk. A pénzügyi kalkulációk olyan magas beruházási igényt hoz­tak ki, amely meghaladta erőn­ket Ehhez tudni keli, hogy kis termelőszövetkezet vagyunk, s tő profilunk a baromfitenyész­tés. Ennek megfelelően — már jóval a kertészet létesítésének gondolata előtt — 10 milliós hozzájárulással beléptünk társ­ként a pécsi Baromfifeldolgozó Közös Vállalatba. A feldolgozó építése, mint köztudott, ebben az évben indul meg A kérdés most már úgv vetődött fel, hogy vagy a feldolgozó, vagy a kertészet, mindkettőre nem ? FÖ JŐl KÉPZETT ívhegesztőt — hosszú szakmai gya­korlattal — [elveszünk Német nyelvtudóssal rendel­kezők előnyben jelentkezni lehet: e „PROSPERITÁS” KS2 munkaügyi osztályán. Budapest !X„, Yiola u. Í5. szám. futja az erőnkből. A problémá­kat a megyei vezetés elé tár­tuk, melyik fontosabb és sür­getőbb most a megyének és a városndk, mert ha a fóliaváros, akkor kilépünk a baromfifel­dolgozó társulásból, s a pén­zünket a kertészetbe fektetjük be. Megértették problémánkat, s a válasz az volt, hogy ne lép jühk ki, mert bár mindkettő na- gyón fontos, a baromfifeldol­gozó most a sürgetőbb, a ki­viteli tervek elkészültek, az épít­kezés tavasszal megindul s nagy zavart okozna, ha a tár-' sak most lépnének ki. Hát ezért nem tudtuk beváltani tavalyi ígéretünket,. A Tolna—Baranya megyei halgazdaság 1974. január 1-én Bikalj Állami Gazdaságba olvadt be — az ígéretüket azonban teljesítették. A 20 mil­lió forintos tó rekonstrukciós, programból a sumonyi máso­dik lépcső befejezését ígérték 1973. december 31 lg. Ä 8,5 milliós beruházást igénylő mun­kaiatokat a Sellyéi Víztórsulat végezte, mintegy 40—50 ezer köbméter föld megmozgatásá­val felújították — megemelték — a régi körgátat. E munkála­tok miatt tavaly egyáltalán nem üzemeitek a sumonyi ta­vak. A társulás vezetői és dol­gozói azt az ígéretet tették, hogy a háromlépcsős rekon­strukciót egy év üzemkieséssel megoldják, a 1974-ben már új­ra termelhetnek a sumonyi ta­vak. Az ígéret való.a vált. A ter­melő egységek múlt év decem­ber 19-én műszakilag átadták, s azóta az apróbb hiánypótlá­sokat is elvégezték, illetve most van folyamatban a partvédelmi munka befejezése. A négy tó közül az ütemezésnek megfele­lően három fog az idén termel­ni, ebből két tó fellöltésé máris folyamatban van. Pusztán o téli csapadékhiány okoz gon­dot, hisz a sumonyi tavakat; fő ként a téli hóolvadásből szok­ták feltölteni. A tavak 1974-ben 70 százalékos vízkészlettel fog­nak üzemelni. Tavasszal kezdik a telepítésüket és az idén az géreteknek megfelelően ma ijro árut adnak. Az egyesülés után a vállalat neve Bikali Állami Gazdaság hal és baromfi főágazata lett, központja Dombóvár. Ebben az évben 828 hektár tófelületről 121 vagon halhozamot állíta­nak elő. ezen kívül 130 ezer — tavakon nevelt — pecsenye- kacsát, és 17 vagon pulykát ér­tékesítenek. A MÉM a közel­múltban a nagyüzemi halte­nyésztés orézágós rendszer gazdájává jelölte ki a Bikali Állami Gazdaságot. A többi nagyüzem számára is átvehető rendszer kidolgozását a gazda­ság szakemberei ezekben a na­pokban megkezdték. — Rné — A Carbon cipőüzeme Erb János felvétel» Előtérben a hazai piackutatás A Komlói Carbon Könnyű­ipari Vállalat vezetői némi ag­godalommal Figyelik a nyugati piac szinte naponta változó helyzetét. Érthető, hiszen a vál­lalat ruházati exportjának fele — kereken 100 millió forint ér- tékű termék nyugati országokba irányul. Különösebb veszély- helyzet azonban még nincs, a partnercégek 1973-hoz képest növelték rendelésüket. Sőt az elmúlt napokban sikerült első­Pest országűtja, a Rákóczi át Mi is lett a Rákóczi útból í Mert most egy éve, hogy elmen­tek róla a villamosok, s mar csak autó, busz suhan rajta vé gig, s alatta a metró, Arcán, szívében — hogy az utcáknak lelkűk, jellemük van, azt ugye nem kell bizonygatni — mi vál­tozás hagyott nyomot? Utána jártam. Dreg lapokat forgattam, emlékeimet idéztem, pohár sör mellett a város tudós mérnökével, városépítészével, Granasztói Pállal beszélgettem, „Nőtt átm Jellemén, karakterén? Hát semmit. Akkor nem is téma. Ép­pen az! Felnőtt (az építész így mondja: „nőtt út”, vagyis nem tervezett), s mindig, ifjan is, ko­rosodva is megőrizte jellemét, a gyermekkor emlékét. Az idős ember mosolyában is a hajdani gyermekszem csillan. Öhren év, száz év, szekérút, lóvasút, villa­mos; nagyobb, gazdagabb, kül­sőben világvárosibb lett, de mégis az maradt, amit gyermek­korából hozott. De milyen is ez a mi Rákóczi utunk? — Az európai nagyvárosok között is kiemelkedő rangot je­lentő, reprezentatív, bevezető, állomásról bevezető út — így a várostervező mérnök. — Mint Bécsnek a Mária Hilferstrasse. De annál elevenebb. Mint Ró­mának a Via Nazíonaie. De ott sok a középület Mint Lenin- grádban a Nyevszkij Proszpekt. De az más, inkább ünnepélyes, A mi Rákóczi utunk semmihez sem hasonlítható. Pályaudvarról bevezető út; világvárosiasan eleven, s mégis őrzi kedves vi- dékiességét. (. Épületei nem mú- emlékjeliegűek: vegyes vala­mi.,.' De itt nem az egységet kel! keresni, mint mondjuk a Népköztársaság útján. Ez nőtt út. Országútból nőtt. Még most is .görbe’, országút eredetét méc egyenetlenségeiben is őr ti”) Az utca személyisége I Utaknak, utcáknak épp olyan j személyiségük van, mint az em­bereknek. Ha oly egyszerű len- : ne, ha oly könnyen lehetne sza- i bályozással. Ilyenné,, olyanná r alakítani arculatukat! Országút volt. Hívták Hatvani útnak, Egri útnak, majd Kere­pesi útnak, 1906-ig az is ma­radt a neve. " míg Rodostóból haza nem hozták a fejedelem hamvait Már 1858-ban is „megváltozásáról" írtak a lapok. „A Kerepesi út, mely a Rókus határán túl egy falu csöndes képét ölti magára, s végpontján a halottak hazájával, a temető­vel végződik, ez idillszerűségé- ből alkalmasint nemsokára ki fog vetkőzni, és városunk e ré­szén Is otthonos leend . . Amit régebben híreltünk, valósulásá- hoz közéig, A tiszai vasúttársa­ság, mely a pest—‘kassai vonal építését nemsokára folyamatba veendi, a Kerepesi út végén fog­ja indóházát fölépíteni, s ekkor kétségtelen, hogy az apró házak csakhamar fölcsapják emeletes süvegüket, s a kurta kocsmák egy-egy nagyszállodóvá alakú-’ landnak át. ” Felépült a Keleti, Az 1881-es esztendő a helykeresés éve volt; hol legyen? Csakis a város szí­vében. A Kerepesi út és a Csö­möri út elágazása közti térséget tartották legalkalmasabbnak. Srázháznak hívták akkor ezt a területet. Az omnibusz társaság­nak voltak itt az istállói. Köny- nvű volt velük megegyezni: csőd előtt állták. 1882-ben kezdődött meg a munka, de gyorsan meg is akadt. A terület nemcsak hogy egyenetlen, de vizenyős is volt. Cölöpalap-építményre van szükség. Ez meghosszabbítja egy évvel az építkezést. A ta­lajt is ki kellett cserélni — nem is pesti földön, talajon áll a Keleti! —, hónapokon át vago­nok ezrei hordták az ország kü­lönböző vidékéről a kemény, szi­lárd alapot adó földet. A befe­jezés esztendeje 1384. Ezentúl már nemcsak szekerek, gyorsko­csik hozzák az utas embert, a mai Rákóczi útra. Érdekes la­pozgatni az első utasstatisrtiká- ban. Pontos adatot csak 1898- ból találunk: ebben az eszten­dőben két millió 600 ezer ember- érkezett a Keletibe, de azt tud­juk, hogy megnyitásának idején naponta 52 érkező vonat futott be üvegkupolája alá. * „Országút”, csakhogy na­gyobb, rendezettebb. A Kere­pesi út nevezetességét — idé­zem a múlt század végéről egy kolléga leírását — nem egyedül 'orqalmassága adja. A? üzleti élénksége. Különösen télen pe­dig különféle látnivalók és az alkalmi árusok sokasága. Az üres telkeken a mutatványosok — télire a Ligetből a városba, a Kerepesi útra húzódnak be — és az üzletek sora nyílik. „Schnell-verkäuferek. Egy nagy állvány, azon mindenféle olcsó j holmi. Az állvány alatt egy do­bogón fel-alá járt az árusífó és I hadart Egy ceruza tíz krajcár, j Hozzátett egy radírt, hozzácsa­pott egy noteszt, egy apró tol!- kést és most már kiabálta, az egész; 5 krajcár.” (Megbánta­nám a Rákóczi út sok jó, olcsó áruhárát ha rokonítanék?) ízben nagyobb mennyiségű ci­pőre is nyugati vevőt találni: egy belga vállalat 100 ezer pá­rat rendelt. Ugyanakkor azonban ez alapanyag beszerzés nehézke­sebbé, körülményesebbé vált. Ezért a vállalat bizonyos módo­sításokat hajtott végre a belső termelésszervezésben, A tavalyi profiltisztítási. törekvésekkel el­lentétben most bővíteni kény­telen a termékszerkezetet, és gyakoribbak az átállások. Ez kétségtelenül rontja a haté­konyságot, és feszültségeket te­remt a munkahelyeken, de enélkül nem lehet alkalmazkod­ni a bonyolultabb üzleti körül­ményekhez, A Carbon vezetői az átmene­ti nehézségek kivédése .érdeké­ben a belső tartalékok fokozot­tabb mozgósítását tartják szük­ségesnek, így többek között az idén végrehajtják a gépi,re­konstrukció második szakaszát, amelynek során az elmúlt évek­ben felújított gépparkot nagy­hatékonyságú speciális gépek­kel egészítik ki, Felkészültek a hazai piackutatás intenzívebbé tételére is, hiszen a belföldi és a szocialista országok, megren­delései nagyobb biztonságot nyújtanak a vállalat gazdálko­dásában. A szocialista országokba irá­nyuló 100 millió forint értékű ruhaexport, a Szovjetuniónak gyártandó 400 ezer pár cipő, az NDK által bérmunkában ren­delt 150 ezer pár cipőfelsőrész, továbbá a hazai kereskedelem útján értékesítendő 50 millió forint értékű ruhanemű, 200 ezer pár dlvatcipő, 70 millió forint értékű gyermekbútor le­gyártása nem okoz különösebb gondot a Carbonnál -c­Berkics Janes Elmentek a villamosok Mi lett a Rákóczi útból? Mi lett volna? A Rákóczi útról elmentek a villamosok, De elment a lóvas­út is. A Rákóczi út megmarad ne­künk gyönyörű, semmivel sem összehasonlítható, önmagához mindig hű, a város szívén átha­ladó országúinak. Szállodákkal, üzletekkel, áruházakkal, eszp­resszókkal. Még ú tízéli, falusi fák rs bontanak lombot — vi­gyázzunk is e megmaradt, régi metszetre — a kis Rókus-kóp'öl- na körül. Kőbányái György Sikerült a bemutatkozás Befutott a pécsi bőrkonfekcié A kesztyű világpiac időnkénti keresleti bizonytalanságai miatt hozta létre tavaly tavasszal bőrkonfekcíó üzemét a Bécsi Kesztyűgyár. A varrodát és a szabászatot a Mecseki Szénbá­nyáktól átvett pécsbányatelepi üzemépületekben rendezték be, s ma már túl vannak az alapok lerakásán, az új profil, Idei fi­gyelemre méltó termelési érté­kével — fogalmazhatunk így is — már a kétlábon való járást jelenti a Pécsi Kesztyűgyárnak, azaz a nagyobb termelési brz- i tonságot, A. január elsejétől önálló gyáregységként működő bőrru­házat! üzem létszáma 160—170 fő, részben a környékről, rész­ben Péasről járnak |ri Pécsbá- nyára. Az elmúlt évben a kon­fekció varrásban kezdőknek számító lányok és asszonyok két műszakban 12—13 ezer darab különböző bőrholmit — szok­nyákat, kosztümöket, kabátokat, de még sapkákat is — varr­tak, a bőrruházat! üzem terme­lési értéke meghaladta a húsz­millió forintot. Konfekcióik fe­lét egy budapesti ruházati nagykereskedelmi vállalaton ke­resztül értékesítették, 5 már az első évben célul tűrték ki a külföldi bemutatkozást is. Ez sikerült. Kezdetként hatezer da­rabot szállítottak külföldre; az USA-ba, Angliába Ausrtriába é5 az NSZK-ba. Az idei évre 30 ezer darab bőrkonfekciót, összesen 40—50 millió forintos termelési érté­ket terveznek. A kereslet a bőr­holmik iránt változatlan, de szüntelenül figyelni kell <3 di­vatra. ezért a Kesztyűgyár a piaci munkát nagy körültekin­téssel végezte. Az 1974-es mo­delleket már a múlt ősszel be­mutatták a ruházati kiskeres­kedelmi vállalatok képviselői­nek, akik az ország minden ré­széből sereglettek Pécsre, Ép­ben a kiskereskedelmi vállala­tokat vették célba, mert ők job­ban ismerik a piacot, közelebb állnak a vásárlókhoz. A TANNIMPEX-szel is jóidő­ben összeültek meghatározni, az idei drvatvonalakat A. kül­kereskedelmi vállalat bonyolí­tásában az idén 22 ezer darab Sórkonfekeiót szánnak exportra, ennek egyrésze bérmunka. An­gol, holland, osztrák, amerikai és más megrendelőkkel kötöt­tek üzleteket Egyébként sok a konkurrens, de a Pécsi Kesz­tyűgyár álljo a sarat, g bőrru­házat terén a nagy tradícióval rendelkező budapesti Május. 1. Ruhagyárral együtt - emlegetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom