Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)

1974-01-12 / 11. szám

6

DUNÁNTÚL! NAPLÓ----------^-------------------------------.--------------------Na

ptar — szótár

A küzdelemtőlj a bárányig

1974. január 16. 3USZ- TÁV. Ango iszosz eiedeiű i:év, alapja e nyelvben a „guth' vagy az ógermán „grund” szó, amelynek „küzdelem, harc" a jelentése. Eredeti alakja a „Gunsstab" volt.

Január 17. ANTAL. Az j ókori Róma Antonius nemzetségnevéből származó, jelentése annyi, mint . „di- | cséretes".'

Január 18. PIROSKA. E-e- o’eti magyar névnek tekint- j heto, mert Bonfini ,,Pi,iská”- ; nak említi I. László király leányát, de származhat a latin Prisca, • Priscilla nevek- j bői is, amelyeknek „becsű- j letes, öreg" az értelme.

Január 19. SÁRA. ősi héber eredetű név, a mondabeli Ábrahám feleségét hívták „Sárai"-nak, melynek ! jelentése az előkelő „úrnő, hercegnő".

Január 20 FÁBIÁN. A latin „faba": „bab” szó után j „babtermelő” jelentésű, Se- I BESTYEN alapszava pedig a I görög „sebastos”: „felséges, magasztos” volt, eredeti formája „Sebastinus" volt.

Január 21. ÁGNES. Eredeti alakja ó „Hagno, Hag- ne vagy Hagnes” volt. A görög nyelvben a „hangos" szó „áhítatos, kegyes” je- i lentésű, az „agnus” pedig „bárány”-t jelent. Gondolattársítás révén „tiszta, szelíd, ártatlan" — mivel az ókorban a bárány e tulajdonságok jelképe volt.

Január 22. VINCE nevünk c Győzővel tart rokonságot, mert mind a két név alapja a latin „vincere": „győzni" jelentésű ige.

Január 23. ZELMA nevünk j ógermóri eredetű, a szó el- j ső felében az istenség neve j rejtőzik, a másik fele („heim”: „sisak") révén pe- j dig „isteni védő” a jelen- ; tése. Német névkutatók em- | lítik az Anselma rövidítése- | kánt a Salome arab formájának és Mac Pherson Ősz- ! szián-hamisítvány költeménye egyik helységneveként j is.

Január 24. 77MÓT erede- J ti formája a görög „Timotheus” volt, melyben a „time” a megbecsülés, a „theos” pedig az isten fogalmát fedi.

Január 25. PÁL nevünk a latin „Paulus” névből ered, aminek „kicsiny, szerény" a iefentése: Pavel, Paolo,

Pablo, Paul formában hasz- j nó'atos Európában.

Január 26. VANDA. A ti- tokzatos név különleges, zárkózott elszigeteltséget : sejtet. Szláv eredetű, a szerb j és lengvel nyelvterületen használják, jelentése isme- | retten.

Január 27. ANGELIKA, j j éngéla, Angyalka neveinkben a latin „angelicus”: j j . ann"n|i” vaav a görög „an- ; nelos": „hírnök” szó bújik j meg.

1974. január 12,

Min mosolygott Mona Lisa?

Pusztító ördögi növény..,

A dohányzás krónikája

Napoleon

hálószobájában

*

Varázslatos báj

Giorgio Vásári (1511—1574) 1550-ben átfogó és lenyűgöző művet írt az olasz festőkről és az olasz festészetről. Művében hízelgő leírást adott Leonardo da Vinciről: „Csevegése oly kellemes volt, hogy, minden szívet meghódított. Bár Leonardo úgyszólván vagyontalan volt és rendszertelenül dolgozott, mégis mindig voltak szolgái, kedvelt lovai és különféle állatai, amelyekkel nagy érdeklődéssel és óriási türelemmel foglalkozott. Beszélik, hogy a modárkereske- dőknél kivette kalitkájukból a madarakat, s miután kifizette az árukat, szabadon bocsátotta őket."

Négy évig festette

Vasari nem fukarkodott a jelzőkkel: azt írta, hogy Piero da Vinci fia, Leonardo „valóban bámulatra méltó és mennyei volt". Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy hozzá- teaye: „Sokra vihette volna művészetének elmélyítésében, ha nem lett volna olyan szeszélyes és állhatctlan.”

Ha megpróbáljuk lehántani Leonaráoról a 450 év óta rárakódott legendákat, s megnézzük a maga valóságában, felmerül a kérdés: hogyan történhetett, hogy ez a különös, ezer dolog iránt érdeklődő, élénk fantáziájú ember, meglepő tehetségű karikaturista, és iszonyú hadigépezetek megszerkesztője éppen arról a művéről lett híres, am^ly a legkevésbé vall rá: a Mono Lisáról.

A hagyomány szerint Leonardo négy évig festette világhírű képét. Négy év hosszú idő, egy 0,77x0,53 méteres kép megfestésére, bármilyen gondosan készül. Azt hiszem, túl nagy szentségtörés nélkül megkockáztathatjuk, hogy Leonardo azért festette olyan sokáig a Mono Lisát, mert egy kissé lusta volt. Lusta, i akárcsak Flaubert, aki évekig írt egy-egy könyvet, s ábrándjaiba, a tökéletes cizel- lálásba menekült, mert félt a nagy alkotó erőfeszítéstől, amellyel Michelangelo és Balzac világokat épített fel.

Mona Lisa jó firenzei polgárasszonyhoz méltóan, mezítláb és lesütött szemmel állított be a mesterhez. Elhelyezkedett a híres félkörtámláiú székben és mosolygott, mint a fotográfusnál. Leonardo elővette palettáját és ecseteit, néhány ecsetvonást felmaszatolt képére és azután tá-salogni kezdték. A csevegés elbűvölő lehetett, nemcsak a többiek, hanem a maga számára is. Mona Lisa nem értett mindent, de azért időnként el-elkacagta magát. Egészében véve mosolygott, a kor gondosan betanult, divatos mosolyával.

Leonardo mindent elkövetett, hogy szórakoztassa Mona Lisát: bohócokat, akrobatákat, idomí- tókat, illuzionistákat és színészeket hozatott műtermébe a maga

bőkezű módján. Persze, nyilván maga is jól szórakozott egy-egy csepűrágó mutatványain.

Különösen az tetszhetett neki Mona Lisában, hogy ne,m hasonlított a kor hosszúnyokú, csapottvállú nemes asszonyaira, akik teleoggattók magukat mindenféle ékszerekkel. Mona Lisa paraszti szépség volt, kendőzetlen, természetes, egészséges, pirospozsgás: egyszerű, közepén elválasztott frizurával. Nem tartom meglepőnek, hogy a Pisanellc és Botticelli platina- szőke gazelláihoz szokott firenzei polgárok csalódottan nézegették Leonardo új képét, s arról panaszkodtak, hogy a mester előszeretettel fest csúnya nőket.

Sztár a Louvre-ban

!. Ferenc francia király mindenesetre 4000 aranytallérért vásárolta meg a Mona Lisát, ami körülbelül 4 millió franknak felel meg. Vajon melyik élő festő kap ilyen árat 1973-ban egy 77x53 centiméteres képéért? Igaz, hogy körülöttünk nem is nyüzsögnek a Leonárdók. Ferenc király pedig rajongott Leonardóért, magával vitte Amboise-ba, s öreg napjaira neki ajándékozta a szép kis cloux-i kastélyt.

A kép története nem volt különösebb 1519-től 1800-ig, a királyi gyűjteményekhez tartozott, s hol Fontainebleauban, hol Versailles-ban akasztották ki, 1760-ban az építésügyi főfelügyelő szalonját díszítette, amj nem különösebben hízelgő. De 1800-ban végre több megbecsüléshez jutott Bonaparte hálószobájában kapott helyet. Végre 1804-ben a Louvre-ba került, s ott is maradt békében 1911-ig. Csak 1870-ben töltött kis időt a bresti fegyverraktár föld alatti helyiségeiben, hogy a hóború borzalmaitól fnegkí- méljék.

De ez alatt a csöndes 107 év alatt sztár lett belőle. A híres és névtelen látogatók tömege vonult el előtte. S bár a Louvre- ban legalább 200 olyan remekmű van, amely vele egyenértékű vagy még értékesebb — nem számít: 1804 óta a Mona Lisa a sztár.

ifjú karaté- bajnok

A két és fél éves angol Preston Mahon minden bizonnyal a világ legifjabb karaté bajnokai közé tartozik. Játszi könnyedséggel töri szét egyetlen csapással a 3, egyenként 2,5 centiméter vastag, egymásra helyezett téglát. Az alma nem esik messze a fájától. Preston apja, Maurice Mahon 18 éves koróban a világ legifjabb fekete öves karaté bajnoka volt. Ha a kicsi Így fejlődik tovább, már 16 éves korában megkapja a fekete övét, a karaté játékos legnagyobb kitüntetését, amit ózzál lehet elnyerni, hogy egyetlen könyökcscpással 15 egymásra helyezett téglát tör ketté az ember.

Amikor Kolumbusz és társai első ízben léptek az új világ földjére, és ott találták az indiánokat pöfékelve, még ezek sem értettek egyet abban, hogy a csodátaos növényt hogyan is keli tulajdonképpen élvezni. 1511-ben Pietro d' Anghiera beszámolt arról, hogy Guana- hani indiánjai dohányleveleket tekertek kukoricalevélbe és így dohányoztak. E tabacosnak nevezett kukoricalevél-tekercsek- ről — a cigaretta elődei — kapta a dohánynövény a nevét,

Haitiban viszont az indiánok dohányleveleket tekertek össze és hosszú csövekből szívták, mint ahogyan ma sokan a szivarokat.

Észak-Amerikában viszont a kalumetet részesítették előnyben, az agyagból metszett és May Károly révén ismertté vált pipát.

Abban viszont egyetértettek az indiánok, hogy a dohány kitűnő sebgyógyszer és csodanövény. Intenzív dohányzás révén a törzsfők transzállapotba kerültek, amelyben naqy terveket vázoltak fel s nem egyszer jósoltak is.

MINT GYÓGYSZER

A dohány főként gyógyszerként került Európába, miután i Gonzales Fernandos de Oviedo 1 1525-ben pontosan leírta csodaerejét. A francia Jean Nicot már 1560-ban mintát küldött belőle az anyakirálynőnek, Medici Katalinnak, aki ezt követően fiát, II. Ferencet állandó fejfájása ellen dohányporral kezeltette, Valószínűleg jót is tett neki, mert a dohánypor- szippantás attól fogva Francia- országban divattá lett. A dohány hatékony alkotórészét e Jean Nicotrói nevezik nikotinnak,

XIV. Lajos, a Napkirály és udvarhölgyei sem vetették meg, bár az utána következő hangos tüsszögés miatt minden beszélgetést abba kellett hagyni, és a mellrészen levő csipkegallérok világosan mutatták a szenvedély nyomait.

DOHANYADÓ

Amióta az angolok Virginiában az indiánokat agyagpipákból dohányt „inni" látták, a városokban mindenütt feltűntek a dohányzó házak, ahol búz- gón pöfékeltek az agyagpipákból. Alig 20 évvel később a dohányzás már olyan orszáqos csapássá lett, hogy 1604-ben I. Jakab király rendeletet írt ciá a dohányzás ellen, 1619- ben sajátkezűleq méq egy trak- tátumot is fogalmazott, amelyben a különben értékeit „gyógyszert" „pusztító ördögi növénynek’’ titulálták.

Mindez úgy tűnik, nem használt túlságosan sokat, mert 1643-ban Angliában a dohányra magas adó kivetését is szükségesnek tartották. Mivel ez angolok nem akartak lemondani az élvezetéről, töltsék legalább meg az államkincstárat. Kilenc év múlva dohányte.-. mesztési tilalmat adtak ki, hogy gyökerénél irtsák ki a bajt. Bár ez. a tilalom a konzervatív angoloknál minden korszakváltást túlélt egészen 1910-ig, mégsem gátolt meq senkit ked- véne pipájának élvezetében,

HOHERPALLOS ÁLDOZ A1 AJ

A dohányzással szembeni ér. zelmeivel I, Jakab nem állt egyedül. Ugyanebben az időben Oroszországban minden olyan orr, amely beszívta e csodálatos füstöt, a hóhér áldozata lett. Ezt a rendeletet csupán Nagy Péter szüntette meg.

Bár nehezen tudunk törököt nemdohányosként elképzelni, még Törökországban is halál- büntetéssel sújtották a dohányzást 1605-ben. Ha valakit rajtacsíptek és megkegyelmeztek neki, akkor a kádi a bűnösnek átfuratta oz orrát a pipával és elriasztó példaként végigvezettette az utcán. Cigarettára vagy szivarra, amellyel nehéz lett volna ezt megvalósítani, nyilvánvalóan akkoriban méq senki sem qondolt. Hogy valóban csak a tűzvésztől való félelem indított a dohányzás betiltására, nehéz eldönteni. Az, hogy a törökök később vízipipát szívtak, még nem bizonyíték.

A pápa is egyházi átokkal súitotta a dohányosokat, s az 1690-es Bulla ezt még megerősítette. Valóiában azonban papok hozták Rómába a dohányzást és az eqyházi átok csak azokra vonatkozott, akik még a templomban sem akarták abbahagyni a dohányzást.

A BERLINI TÍZPARANCSOLAT

Azt viszont, hogy dohányzás a tízparancsolat tilalmai közé tartozik, Berlin találta ki. Amikor a tanács 1661-ben rendőri rendelkezést adott ki, melyet a tízparancsolat szerint osztottak föl, ebben eay dohányzási tilalom is szerepelt. A dohányzás a 6. volt és szigorúan tiltották,

A XVIII. század elején azonban valószínűleq már nem volt érvényben ez a furcsa rendelkezés, különben 1. Friayes Vilmos nem tarthatta volna meg híres „dohánykollégiumait”. Fia, Frigyes azonban ennek nagy ellensége volt. Míq az utcán tűzveszély miatt 1764-ben megtiltotta a dohányzást, 5 maga szorgosan szívott, s barátait is megajándékozta dohányzó szerszámokkal.

Az első német szivargyár 1788-ban létesült. Igen merész vállalkozás volt, mert a dohányzás kényes ügy volt. Először nem találtak vevőre, s végül már el kellett ajándékozni őket, hogy megszabaduljanak tőle. Később vált a dohányzás élvezete általánossá, gyártása világméretűvé.

Ha azonban egy kismacskát kiemelnek az újszülöttek közül, egy hétig másutt tartják, nem ismeri fel otthonát, csak néhány ncp múlva képes tájékozódni. Ez azt/bizonyítja, hogy a tájékozódó képesség nem veleszületett tulajdonság.

Végül is hogyan tájékozódnak a macskák?

Az első két hétben csupán a szaglásuk irányítja őket. Megfigyelték, hogy ha felmossák a ketrec padlózatát, a kis áliatol; eltévednek. A 13. naptól kezdve azután a tájékozódás alapja a látás lesz. A macskák akkor is hazatalálnak, ha a padlózatot teljesen megtisztítják. Megfigyelték azt is, fogy az anya, az otthon biztonságérzetet kelt a macskában. A kismacska csak akkor feilődik eoészsége- sen és akkor lesz képes legyőzni a körülötte lévő világ akadályait, ha pici korában állandóan érintkezésben van ezzel az úgynevezett „biztonsági övezettel”.

Az állatvilág megfigyelése

Mit tudnak a kiscicák?

konnyá. Erre a felfedezésre jutott egy kutatócsoport hosszan tartó megfigyelései után. Mindaz, amit az állat közvetlenül születése után tanul meg, jelentősen befolyásolja további fejlődését.

Kutatásaikhoz a legnehezebben kiismerhető és legváratlanabb dolgokat produkáló állatokat, a macskákat választották. Laboratóriumukban ketreceket helyeztek el. Ezekbe o ketrecekbe macskákat telepítettek újszülött kicsinyeikkel. Türelmesen szemlélték, mit csinálnak az újszülött macskák. A kísérlet első fázisának célja az volt, hogy megfigyeljék: hogyan viselkednek a kicsinyek életük első három hetében.

A kismacskák az első hét vé- ■ gén nyitják ki a szemüket, ae látni csak a második hét végén kezdenek. Fő tevékenységük a táplálkozás, egymás harapda- lása, pofozgatása, szagolgatá- sa és nyalogatóso. Megfigyelték, hogy a kis állatok mindig a ketrec azonos sarkában tömörülnek.

Játékuk csak a negyedik hét vége felé válik aktívabbá: most már eltávolodnak olykor-olykor az „otthonnak” nevezhető saroktól. Ekkor már hajlandók a számukra elhelyezett edénykéből enni.

Néhány egyedet közvetlenül a születés után kiszakítottak környezetéből — és mesterséges anya gondjaira bízták. A mesterséges anya puha szórtömlő volt, amelyből két mesterséges mellbimbó állt ki, az egyik üres volt, a másik tejjel telt. A kismacskák bizonytalanul ugyan, de mindig visszatértek a tejet adó műmellbimbóhoz.

Az igazi macskaanyóval végzett kísérletek során (a macska mellbimbóit lemosták, körülötte a szőrt levágták, hogy minden irányító szagot megszüntessenek) bebizonyosodott, milyen különlegesen tanulékonyak a kiscicák. Nemcsak mindig visszataláltak a tej forrásához, hanem mindegyik megtalálta a saját külön tulajdonát képező mellbimbót és ezt a tulajdonát vadul meg is védte az esetleges bitorlókkal szemben.

Mielőtt a kismacska látna, meg tudja különböztetni ketrecének különböző részeit. Ha megszokott sarkából kiemelik, mindig visszatér „támaszpontjára". Ha látszólag azonos ketrecbe is helyezik ót, azonnal észreveszi és nyávogva tiltok».

Az cm'” kicsinyei már életük c-'-j ríl■ kezdve fogékony:'-: a tanulásra, nemcsak néhány hetes vagy néhány napos korukban válnak tanúié-