Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)

1974-01-10 / 9. szám

1974. Január 10. DUNANTOLI NAPLÓ 5 Új igazgató a Cipónagykereskedelmi Vállalatnál „Az lenne 2 szép, hogy nehéz“ Villámgyors költözés Kétmillió forintos beruházással korszerűsítik a pécsi vasútállomást Levonult a jég Megszűnt a készültség a Felső-Tiszán Máshogy 01 az ember egy másik fotelben, új irodában, szokatlan íróasztal mögött Reggelente még idegennek tűnnek a köszöntések: „jó reg­gelt igazgató elvtárs'’. Új mun­ka, új gondok, ezt is meg kell szokni, hiszen alig tíz napja, hogy a Dunántúli Cipőnagyke­reskedelmi Vállalat igazgatója Hock Márton. Az út idáig, lótszólaq egye­nes. A létra „fokai": 1943-tól 46-iq inaskodott a Klobucsár- féle csemegekereskedésben. Az Inasból seqéd lett, majd első segéd, boltvezetőhelyettes, az­után boltvezető. — A pult mögött a vásárló­kat ismertem meg. Később há­lózati ellenőr lettem — hát ez nem volt valami népszerű fog­lalkozás, de legalább így a ke­reskedői szellemről, viselkedés­ről is tapasztalatot szerezhet­tem. Az áruforgalmi ügyintézői beosztásban pedig betekint­hettem a kereskedelmi mecha­nizmus egészébe Is, Az ember­nek mindig, mindenből tanul­nia kell. Alkalomban nem volt hiány. íme egy gyors áttekin­tés: 1945-től párttag, eleinte a MADISZ és a Kommunista Párt között »olt összekötő. 1957; részi vett a párt újjá­szervezésében. 1958; a Bara­nya megyei Élelmiszerkereske­delmi Vállalat szakszervezeti bizottságának titkárává vá­lasztják. — Nehéz egy ennyire szét­szórt, sok apró egységből álló vállalatnál eredményes szak- szervezeti munkát végezni. De akkor Is, most h azt vallom, hogy a nehézség ad Igazi szépséqet a munkának. Az eredmények sem maradtak el. Nem vártuk meg, míg valaki szakszervezeti segélyt kér. Aki eoy hónapnál tovább volt táp­pénzen, annak kérelem nélkül kiutaltuk a segélyt, s az igaz­gató, az SZB-titkárral együtt vitte el a pénzt a rászoruló munkatársnak. A következő, s talán sorsdön­tő dátum: 1965. A Megyei Pártbizottság ipari osztályának munkatársává nevezték ki Hock Mártont, — Az első két év nagyon nehéz volt. Nem láttam azon­nal a konkrét eredményt. Nem volt az. amit addig megszok­tam, hogy rögtön lássam, mit tettem helyesen és mit helyte­lenül, A pártbizottságon is a kereskedelem volt a fő terüle­tem. csak sokkal átfogóbban, nagyobb léptékben kellett gon­dolkodni. Csaknem tíz éviq dolgozott a megyei apparátusban. Ha azonnal nem is, de bizonyos idő múltán jelentkeztek az eredmények. Elég, hacsak a déli raktárbázis kialakítását, vagy a Mecsek Áruház megnyi­tását és szinte páratlan fejlő­dését emlftjük. És most, az újabb nevezetes dátum: 1974, január 1. Ahogy tíz évvel ezelőtt meg kellett szokni, tanulni a megyei, sőt népgazdasági szintű gondolko­dást, most újból meg kell ta­lálni a nagyvállalatot jól irá­nyító helyes döntéseket — Bízom a munkatársaim­ban. Az a célom, hogy a dön­tés ott szülessen, ahol legjob­ban ismerik a megoldásra váró kérdést A személyi feltételek adottak. Nagy területen dolgozik a cipő nagykereskedelem, ezenkí­vül a vásárlók, az ipar és a kiskereskedelem ütközőpontja. Nincs könnyű dolga eqyik dol­gozónak sem, ez alól az Igaz­gató se lehet kivétel. De, mint 6 mondta: „a munkában az a szép, hogy nehéz". K. Gy. Pécsi siker született az NDK­beli Schwedt-ben meghirdetett „A Barátság olajvezeték men­tén” elnevezésű ifjúsági képző­művészeti pályázaton. A pá­lyázat legmagasabb diját o fő- dijat már harmadszor Csizmadia Márta, a Pécsi Művészeti Szak- középiskola III. osztályos sző­nyegszövő-szakos növendéke nyerte el. Két gobelinnel és egy sárközi szőttessel indult Jutal­mul egy hétig vendégül látták > Pánikhangulat a pécsi í vasútállomáson. Villám- f gyors költözés. Szűkszavú 1 telefon az újsághoz: „A pécsi főpályaudvar épüle­tén ma kezdődő építési munkák miatt a főbejárat­tól nyugatra eső iárdasza- í kaszt lezárják ..." I S tegnap, azaz szerda í reggel a vonattal Pécsre < érkezők a raktársor melletti < tér vasoszlopára függesztett I > asztalnyi táblán, öles be­tűkkel a következőket ol­vashatták: „Gyalogos köz­lekedés csak a 30. 31, 32-es autóbusz járatokhoz." Kar­vastagságú nyíl jelzi az irányt. Újabb szöveg „Egyéb gyalogos közlekedés" stb. stb. Sok hűhó, semmiérti — gondolhatnánk, pedig 1 nem így van. A lópályaud- ‘ var nyugati szárnyát - ép- í pen a két várótermet — í életveszélyesnek nyilvánítót- ' ták. öregember nem vén ember, — a pécsi állomás esetében ez a közmondás sajnos nem igaz. Mert a mi pályaudvarunk bi­zony már elégqé agqastyán: 1890-ben építették az 1869-ben épült üszög—barcsi vasútvonal, valamint az 1882-es szentlő- rinc—kelenföldi vonal járulékos beruházásaként Uqyanis haj­danán át — az 1800-as évek közepén — nem ez volt a főpá­lyaudvar Pécsett. Az első vas­útvonal végállomása a mai Pécs-Bányarendezői állomás volt. Innen indult kl a DGT ál­tal 1854-ben épített üszögöt Moháccsal összekötő sínpálya. A közel egy évszázados mai főpályaudvart 1912-ben bőví­tették, a jelenlegi keleti szárny­nyal, valamint a postai résszel. A nyugati épületrészt az „új­korban” csupán az utasellátó kísérőjével együtt Schwedt-ben és Berlinben. Schwedtben az ifjúsági kép­zőművészeti pályázatot már ha­todik alkalommal hirdették meg. Az ifjúsági, az úttörő és a kisdobos tagozaton évenként több mint 100 ezer munka vesz részt, az előselejtezőket is fi- gyelembevéve. Rendszeresen Indulnak a pályázaton szovjet, lengyel, NDK-beli, csehszlovák, magyar és bolgár fiatalok. nyújtotta meg. így aztán nem csoda, hogy a MÁVTl közel­múltban végzett statikai vizsgá­lata siralmas helyzetet rögzí­tett; a nyugati épület szárny­födémének fagerendái elszúva- sodtafc, korhadtak. A födém­csere halaszthatatlan. * Délelőtt az állomás „sziesz- tázik". Néha-néha indul egy- egy vonat A központi csarnok­nak csak az egyik oldala for­galmas, vele szemben, a jegy­pénztárak ablakai mögött a padlótól a mennyezetig desz­kapalánk feszül. Az- utasellátó­hoz. a csomagmegőrzőhöz ve­zető folyosót farúd zárja le. A kihalt átjáró egyik ajtaján olvasom: „Idegeneknek bemen­ni tilos. Podgyász-pénztár." A figyelmeztető jelzés természete­sen már elavult, mert a sebhe­lyes parketten, a tátongó kor­mos kályhacsövek között nem­hogy úticsomagot, de még egy fityinget sem talál az ólálkodó. A gyermekváróterem ablakain csinos télikabátok, sálak, a padlón sportszatyrok, ülőalkal­matosság egy fia sem. A kultúr- váróteremben már naqyobb az élet, bár itt is lehangoló a kép: néhány hórihorgas létra kapasz­kodik a mennyezetre. Porcelán mosdókagylók dobozokba rakva a sarokban, malteros vödör, s munkások, akik mindezt bizo­nyosan elcipelik a teremből. Az emeleti részen serényen bontják a falakat. * — így vagyunk. Ezt az álla­potot utas és vasutas egyaránt megsínyli. De kérünk mindenkit, hogy legyen türelmes, mert ezt az intézkedést mindannyíunk ér­dekében szükséges volt meg­tenni. - mondja Hornyok István állomásfőnök. — Ml hová kerüht — A pénztárak a szemközti oldalra. Az automata csomag- megőrzők a kijárati folyosóra. A ruhatár és a podgyászmeg- őrző a gyorsáru raktárba. A két váróterem helyett mást nem tud­tunk nyújtani, mint a nem ép­pen kultúrhelynek számító bü­fét Az emeleti helyiségek Irodái az állomás vendégszobáiba ke­rültek. — Ml lest a tulajdonképpeni átalakítási — Vasbeton gerendákra cse­réti át a MÁV Pályafenntartási Főnöksége és a kishajmási tsz kisipari részlege az elavult fa­Képzőművészeti fődij Pécsi kislány sikere az NDK-ban Csalás made in USA módra.~ Bűvész a bárban — JŐ estét kívánok, — moraj­já az úr tört magyarsággal és a kezét nyújtja. A másik ke­zével meg egy egész pakli rö- mikórtyát emel ki a zakóm zse­béből. Istenbizony nem volt benne kártya. Más se nagyon. Ilyen alapon megpróbálunk egyezkedni Jerry Rondini úrral, hogy nem lehetne-e ezt a mu­tatványt százforintosokkal meg­ismételni. Nem lehet. Jerry Ron­dini úr „csak" bűvész. * Elismert és jól ismert bárlá­togatók vallják: ilyen csend és óhítatos figyelem még akkor sem volt a pécsi Olimpia bár­ban, amikor a szépkeblű Mäd­lein ropta a táncot zsebkendő- nyi „egyenruhájában”. Pedig... Szóval Rondini úrra oda kell fi­gyelni, mert olyan dolgokat produkál kedves közvetlenség­gel, sok ötlettel és humorral, hogy a már kissé fátyolos te­kinteteket is vonzza. Először is galambokat varázsol minden lehetséges és lehetetlen hely­zetből. aztán konyakot és rumot csinál a vízből — egy rosszmá­jú vélemény szerint ezt a „re- ceotet" már több gebines pró­bálta megszerezni — golyókat szed elő onnan, ahol nincsenek golyók és golyókat tüntet el úgy, hogy „majd most rajtakap­lak.’.’ tekintetek lesik a kezét és a zakóuflát. Machlnál kendők­kel és kártyákkal, s egy rádió „lelke” galamb képében távo­zik a pódiumról... Nem tudom a szakmabeliek mire tartják ezeket a mutatvá­nyokat, — bár kétségtelen, hogy Rondini mester neve jól cseng a nemzetközi bűvész­piacon — annyi mindenesetre bizonyos: o közönség hulede- zik, hitetlenkedik, nevet és tap­sol. Es ha ennyit sikerül elérni egy bárban, késő éjszaka, az már jelent valamit. Egyébként Rondini úr nem bóvlit kinél: egy sereg egészen új számmal készteti lélegzetfojtó figyelemre a közönséget s mindezt úgy adja el, illetve elő, mintha a világ legtrmészetesebb dolga lenne, az ember szinte kedvet érez, hogy utána csinálja. Az ő mutatványára még a sokat lá­tott, sokat próbált ruhatárosok is bejönnek. Ez értékben körül­belül annyi, mint egy felma­gasztaló kritika... * Ő aztán igazán elmondhat­ja, hogy Amerikából jöttem, mesterségem ...” Valóban Amerikából jött Persze, égy kis kerülővel: közben megjárta a világot, mulattatott minden földrészen. Negyvenegy ország­ban járt 1960 óta, — akkor döntött úgy, hogy a hobbykén* űzött ügyeskedésből főfoglalko­zás lesz — és az isten tudja merre visz még az útja. Ma­gyarországon egy kicsit hosz- szabban szeretne időzni, ugyan­is. itt érte utol a „végzet": az egyik produkciójához egy hölgyvendég közreműködésére volt szükség. Először felkérte a hölqyet, — később megkérte. Azóta tudja mondani kerékbe tört magyarsággal, hogy „jó es­tét kívánok"... És azóta nős. Legjobb mutatványait gondo­san kiművelt. Japánban vásá­rolt galambok segítségével vég­zi, — és beszélgetés közben fényképeket mutat: ácsorgó oroszlánok között áll Rondini mester, s vérengző tanítványai engedelmeskednek az alacsony, «vézna idomárnak. De a galam­bok valahogy jobban illenek hozzá ... — D. Kánya — erendázatot. Aztán minden a elyére kerül, lényeges változ­tatások nélkül. — Mikort — Március végére. — S mindez mennyibe kerül? — Körülbelül kétmillióba. * Naponta 20 ezer utas fordul meg a megyeszékhely vasútál­lomásán. Várakoznak, vásárol­nak, esznek, isznak. Most per­sze a jól megszokott és begya­korolt tíz- és húszpercek egy kissé meg vannak bolygatva. Néhány hónap türelem - kéri a MÁV. Igazuk van, mindezt az utasokért teszik. S végül is csak tíz méterrel arrébb kell menni nyugat felé a 32-es, 30-as és a 31-es autóbuszmegállóhoz, s ezt majd csak valahogy kibír­juk. Mécs László Az Észak-magyarországi Víz­ügyi Igazgatóság jelentése sze­rint a Tiszakarád térségében szétrombolt jégtorlasz a folyón leúszva, szerda reggel elhagyta Tokajt, s így a Tisza felső sza­kaszán megszűntették o har- mqdfogú árvízvédelmi készültsé­get. Ugyanakkor Tokaj és Ti- szalök között elsőfokú készült­séget rendeltek el és a gátakon figyelőszolgálatot tartanak. Az úszó jégtáblákat jégtöröhajók kísérik, amelyek a vízen cirkál­va tovább aprítják a nagyobb darabokat. Különösen sok ve­szélyt rejt a tiszanagyfalui ka­nyar, ahol a zajló jég köny- nyen megállhat és összetorlód­hat. Ezért az éles folyókanyar­ban két jégtörőhajót helyeztek készenlétbe, amelyek szerdán több alkalommal zúzták szét a megakadt jeget. A hajók által felaprított jeget a tiszalöki vízi- lépcsőn a duzzasztótáblák meg­felelő mozgatásával folyamato-J san engedik át Néhány nap itthon Világjáró pécsi hegedűs Illetve már nem k pécsi. Már csak szülei kötik ide, őket is csak néhány napra volt most ideje meglátogatni. Cser Lász­ló, q Magyor Rádió és Televí­zió fiatal hegedűse budapesti lakásán is sokszor csak átuta­zó vendég. Olaszország, Bul­gária, Ausztria, aztán néhány hete tértek csak haza negyven­két napos amerikai útjukról, s máris készülnek Angliába, utá­na valószínűleg Svédország kő- vetkezik. A pécsi konzervatórium el­végzése után, 1962-ben a Ze­neakadémiára került az otta­ni ötesztendős tanulmányai so­rán és azóta elmúlt több mint hat év alatt is mindössze kétszer volt alkalma Pécsett játszani. A város szívesen fo­gadta mindkét esetben — va­lamiért mégis megszakadtak a kapcsolatok.., — Ogy tudom az Egyesült Államokban ismét nagy sikerrel koncerteztek a torontói „üres ház"-at leszámítva .., — Sok helyen Jártunk ahol már hallották játszani az MRT szimfonikus zenekarát, Chica­góban például — itt élnek a legszigorúbb kritikusok — két esztendeje mérsékeltebb volt az érdeklődés, most zsúfolásig megtöltötték a koncerttermeket. Előfordult, hogy a Vj9-re hir­detett hangversenyen már 1 .'-8 órakor megtelt a terem, próbál­ni sem tudtunk. Észak-Carolina fővárosában például az első hangversenyünket 6 ezren, a másodikat 8 ezren hallgatták meg. Torontóban viszont, ahol 40 ezer magyar él, s lelt házra számítottunk talán százan vol- tok ránk kíváncsiak .,. — Háromféle műsorral lép­tünk fel: az egyikben két De­bussy, Bartók III. zongoraver­senyét, Szállási András egy mű­vét és Hindemith „Festőjét” játszottuk. A második romanti­kus műsor volt: Rossinit, We- bert. Liszt zongoraversenyét és C. Frankot játszottuk, míg a harmadikban Bartókot és R. Strausst... — Úgy gondolom, nem ben­nünk volt a hiba. A menedzse­rünk sajnálta a pénzt a rek­lámra, a lepedőnyi újságokban egy gyufásdoboznyi hirdetéssel adták hírül játékunkat... Az Impresszáriónk ezúttal nagyon rosszul szervezte meg utunkat Két és fél héttel később indul­tunk, mint kellett volna, 24 órás fárasztó repülőút végez­tével szinte azonnal játszani kellett... Szinte végigrohan­tuk Amerikát. Naponta 6—8 órát töltöttünk buszon, nem egyszer 500 mérföldet hagy­tunk magunk mögött. Megér, keztünk, egy árát pihentünk, rövid próba és máris kezdődött a koncert. Utária pihenni tér­hettünk volna, aludni azonban nem tudtunk, a játéktól „fel­dobva" órákig álmatlanul fe­küdtünk... — így b felejthetetlen voH utazásunk: a torontói látoga­tásunk közben kimentünk a Niágaróhoz, alaposan megis­mertük az olajválság miatti amerikai gondokat. Az észokr keleti államokban ugyanis csak 10—15 gallon (1 gallon 3,5 li­ter) benzint adtak, Kanadában pedig USA rendszámú gépko­csi nem kaphat benzint, így q sofőrök kénytelenek voltak min, den tank-állomásnál gyűjteni oz üzemanyagot... Játszottunk sportcsarnokokban, nagyszerű akusztikájú koncert-termek, ben ... Az amerikai ember no, gyón vágyik a jó zenére, s vk> szonylag ritkán jutnak el a já zenekarok mindenhová... — Egy kicsit régebbi élmém tryeiről i$ szeretnénk hallani. Beszéljen kérem a világhírű karmesterről, Claudio Abbado- tói. Koncerteztek együtt.., — Igen, Regglno nell EmU Rábán. Itt baloldali a város ve. zetése, s munkásokat hívtak meg a zenei előadásra. Clou- dió Abbado vezényelt, de úgy, hogy a nézőtérről bárki kérdez, hetett. Az előadásnak Vs^-kor vége volt, de Abbado még éj­jel 2-kor is beszélgetett a mu».; kasokkal. — Hihetetlenül szuggeszthr egyéniség, keveset beszél, de anélkül, hogy a zenészekben gátlásokat okozna megvalósít­ja saját elképzeléseit Most 40 esztendős, óriási hímeve van, a Milánói Scala zenei főigazga­tója, a Bécsi Filharmónia fő­karmestere. Nagyon nagy él­mény volt az irányítása alatt játszani... — Ml a véleménye a mat magyar hegedűsökről, lehetsé­ges, hogy soha nem lesznek olyan nagy hegedűseink többé, mint Szigeti és Gertiért Lehet­séges, hogy ma csak a virtuo­zitás. a technika a fontos és az érzelem másodrendű.,.? — Az én véleményem sze­rint megváltoztak az esztétikai értékek... Nagy, hatalmas tér. mekben játszanak a zenekarok, sokkal nagyobbak a zeneka­rok ... Most naqyobb hang­erő kell. Ma már csak olyan színvonalú zenészek képesek produkálni, akiknek játéka tá­madhatatlan, másrészt a szóló- játékra mór kevés a lehetőség. Aki ma zenekarban játszik — komoly zenekarban — az alig­ha képes egyéni fellépésekre készülni. Napi 8—10 órás el­foglaltság, állandó utazás mel­lett ez szinte lehetetlen ... Én például □ Rádió mellett tagja vagyok a Mihály András vezet­te Budapesti Kamaraegyüttes­nek. Modern és klasszikus mű­veket játszunk, igényes szóló lehetőségeim ís vannak. L 1 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom