Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)
1974-01-02 / 1. szám
Vitatkozni persze lehet. Hazánkban közel 11 millióan, óarany jban több mint négyszázezren hisszük, hogy 1973-ban a 1/gncgyo juai, a i legtöbbet tettük társadalmunkért, családunkért, barátainkért, önmagunkért. A HDN munka' :qi oz o' Mt napokban villám közvéle- ményku.utást rendeztek: ki volt az 1973-as esztendő ieg- sikeresebb embere? Nos, a j válaszok csaknem annyifé- ! lék vd'Sci'-. mint eh —/on a I mentis .zl ri ci -el meg -ni ú- nak hisszük. Mégis: sokszá- j zan ugyanazt válaszolták, hop* ;'n*ü'ket a m,r'Eó’-»on, a pnütikoi életben, p m 'vé- ! szeíbzn, kö-rv "zetü'1- aiekí- ! tá-ában. eas'-ség in'!. éle- ! tünk védelmiben leotöbbet tett emberek határozzák meg. A baranyai közvélemény kiaiakPott egy kicsiny esaoatot, amelynek tcg:ai talá- nem mmden'mok egy- fo'mán gz sztárjai. d" r-’ ■’ -í-k Hrnng-rlo é'c,“-,':r al'gho v:'nt’ozho- tunk. AZ ÉV EMBEREI Dr Tigy» József professzor, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora Nagy László Kossuth-díjas költő A költő katonás szabású, vállpántom kék ingben fogad, farmernadrágját széles sárga derékszíj fogja össze. Arca zárt, szigorú — amilyenek a versei is. Legutolsó kötete a Versben buj- dosá — napok alatt elfogyott. — Üj év - úi fogadalmak. Megváltozók, újrakezdem... ön is érzett már valami ilyesmit .. .f — A megváltozás; hűtlenség. Nem megváltozni kell, hanem megújulni, az ifjúkorban vállalt Ideákhoz csak így maradhat hű az ember... — Könyve Irodalmi szenzáció volt — a nagyobb városokban pult alól árulták. De vajon ki- elégiti-e ez a költőt, aki fa- lusi származású, s ma is természeti embernek vallja magáti — Tehát arra kíváncsi: megértenek-e, akik közül származom? — £s hogy ml jelent ön a számukra...?-- Felsőiszkájri vagyok, anyám most is ott ói. Ha hazamegyek tiszteletet, $ egy kis tartózkodásfélét érzek, de fel tudom oldani, mert a lényeget illetően a régi vagyok. Ugyanazokkal a dolgokkal foglalatoskodom, mint valamikor, faragok, reperálok, felmászok a háztetőre. .. Ami pedig azt a kérdést illeti: megértenek-e — hát ez valóban nehéz dolog. Magam sem tudom, mennyire értenek, van azonban amit nagyon világosan átéreznék a versből. A szavak varázsa megfogja a falusi embert... A fiataloktól persze sokkal többet várok., ök az én igazi közönségem ... — Sok könyvet adunk el - de vajon ez egyet jelent-e azzal, hogy olvasó nép vagyunk . ., — Messze van ... A nagyon jelentős változások ellenére is valamiféle stagnálást érzek: kényelmesebbek vagyunk, vagy anyagiasabbak ... Nincs szorongatott helyzetben senki, pedig a szorongatottság érzete viszi az embereket közel az irodalomhoz, a művészetekhez ... Sokáig7 az volt a cél: ne legyünk végre az éhesek országa, ezt most elértük, a szellemi éhség érzete pedig nem olyan bántó...- Üj versek, új kötet? — Szeptember óta nem írtam verset. Fordítok. Az egészségemmel se vagyok elégedett, nyögdécselve, betegen pedig nem tudok verset írni.- Néhány szót a vágyakról...- Ami tőlem függ, azt meg tudom valósítani. Újév van - sokat beszélünk a békéről... Régen volt már ilyen biztató a helyzet, de valahogy mégis azt érzem: nagyon sok a bizonytalansági tényező is. Akár pillanatok alatt rosszra fordulhat minden... Egy vágyam van tehát: ez ne következzék be... Évszámok dr. Tigyi József professzor életéből. 1945 szeptemberében a másodéves orvostanhallgató gyakornokként kerül a biofizikai intézet akkori vezetője, Ernst professzor mellé. 1950- ben avatták, 1955-ben már kandidátus. 1964-ben a biológiai tudományok doktora, négy év múlva egyetemi tanár, s két éve a Biofizikai Intézet igazgatója. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, de megtisztelő külföldi küldetésekkel is büszkélkedhet: a KGST Tudományos Együttműködési Bizottságának csúcsszervében, a Meghatalmazottak Tanácsában tevékenykedik, tisztséget visel az !CSU — a Nemzetközi Tudományos Uniók Tanácsá-ban, a Nemzetközi Biofizikai Unió-ban, és egy éve a WHO (az Egészségügyi Világszervezet) Végrehajtó Tanácsában is taggá választották. A megtisztelő megbízatások természetesen kemény fizikai megterhelést is jelentenek. A professzor tavaly tizenegy alkalommal járt külországban, közöttük Amerikában, Svájcban, de Moszkva, Cambridge, Varsó és Berlin orvosi egyetemein is megfordult. Az elkövetkezendő három évben ezek az utazások megritkulnak, hiszen az eddigi munkák a rektori fejadatok el látásával is bővülnek. — A jövőben milyen kutató sokat végeznek az ön által vezetett biofizikai intézetben? — Fő témám az ideg- és izom- rendszer ingerületei elektrontermészetének további vizsgálata. A jobb kutatási eredmények elérésére most állítunk fel egy neutrongenerátort. A generátor gyakorlati haszna: segítségével többek között a bányászok veszedelmes betegsége, a szilikózis kutatásában és gyógyításában juthatunk előbbre. Ezzel a műszerrel ugyanis meghatározható a bányászok tüdejébe került igen kis mennyiségű fématomok koncentrációja. A negyvenhét éves professzor közismert hihetetlen munkabírásáról. Lássuk csak ... — Fél hatkor kelek, egy óra múlva már az intézetben vagyok, átnézem a szakfolyóiratokat, megválaszolom o különböző országokban dolgozó kutatótársaim leveleit. Fél kilenckor, amikor itt bent kezdődik a munka, eligazítom munkatársaimat, délelőtt előadok vagy a hallgatói gyakorlatokat ellenőrzőm. A déli órákban „rektorkodom”, ugyanis akkor van a fogadóórám. Délután megbeszélés vagy tudományos vita következik, öt körül mikor elcsendesedik az épület jut idő az olvasásra. Hét óra felé hazamegyek, s a vacsora mellett, ha nem vagyok nagyon fáradt, az iskolában- történtekről faggatom a középiskolás Gábor fiamat, és a kicsit, a 11 éves Zoltánt. Aztán tizenegyig, éjfélig ismét az intézetben a kutatás, tanulás, írás következik. Alvásra öt-hat óra jut... — Az új évben mit kívánna? — Mindenekelőtt időt, időt, időt! De, mivel ez nagyon banálisán hangzik, így mondanám: azt kívánom, hogy a rendelkezésre álló időt mindenütt nagyobb hatásfokkal tudjuk hasznosítani. Ha serkenteni akarom magam, mindig azt mondom: az idő nemcsak pénz, de nem is lehet kapni ... Mire ezek a sorok megjelennek, Tigyi József ismét úton van. Genfben január 7-én kezdődik a WHO Végrehajtó Bizottságának 53. tanácsülése. Ez az út. különösen nagy felelősséget ró a professzorra, hiszen — mivel a Szovjetunió megbízottja nem lesz jelen — Lengyelország küldötte mellett egyedül képviseli a szocialista országokat. S nem kisebb kérdésekben, mint o feketehimlő, a malária, a rák, s a modern kor hozta betegség, a szív. és érrendszeri elváltozások legeredményesebb gyógyítási módjának kidolgozásában kell szavát hallatnia, vagy vétót emelnie az ésszerűtlen intézkedések elten ... Lovai István Állami-díjas vájár- Április 2-án megkaptam az | Ailami-dijat, Fock Jenő, dr. Ajtói Miklós, dr. Szekér Gyula társaságában megírtunk egy po| hór bort - soha azelőtt nem beszéltem államférfiakkal —, aztán hazajöttem s dolgoztam tovább. Úgy, mint régebben ... Néhány hónappal később ismét találkozott a magyar kormány elnökével Komlón. A Kos- suth-bányai vájár talán maga sem gondolta, hogy Fock Jenő olyan gyorsan eleget tesz a meghívásnak . . . — Ott a Parlamentben mondtam, hogy ha Baranyában jár, jöjjön el Komlóra is. Eljött . . . Emlékszem erre a találkozásra: a június 20-i tragikus bá- I nyatűzről tájékoztatták Fock Je- ! nőt a Szénbányák vezetői, s akkor Lovai Istvánt is meghívták.- Látja, megint sokat kell dolgozni - mondta a fiatal vájárnak a miniszterelnök - megint áldozatot kérünk önöktől .. Nincs igaza Lovai Istvánnak. Az Állami-díj átvétele utáTi ta Ián három hónapig dolgozott úgy, mint a kitüntetés előtt, utána azonban úgy, mint még soha. A brigád napi 12 métert haladt előre, 4 méter átmérőjű bányafolyosót hajtott, új bányát kellett építeni az elpusztult helyett. Volt olyan hónap, amikor 29 műszakot teljesített A nyaralás, a VIT felöl kérdem. Rosszul érti. Meg kell ismétel nem, kicsit hangosabban kell beszélnem: munkahelyén átverj méterenként bömbölnek a ventillátorok, a vájvégen öt-hat fúrógép ugyanennyi géppuska zaját elnyomná, sűrített levegős vezetékek sikoltanak, a robban tások a dobhártyát tépik . . . — Az idén először voltam a családdal külföldön. Az NDKban üdültünk. Ez is úgy sfV^ rült, hogy a VIT-részvételt — tagja voltam a politikai delegációnak - lemondtam. Egész esztendőben, különösen a tűz után, alig lehettünk együtt, amikor hoazjövök, csak alszom a fáradtságtól, így aztán ha már ezt is, azt is nem lehetett választani, inkább a családot választottam. — Ez volt tehát életed legsikeresebb esztendeje .. . — Nem. Három éve már augusztus 20-ra befejeztük a tervet, máskor bányásznapra, most meg csak október 15-re. Eszébe sem jut, hogy a siker alatt mást is érthetek, mint a munkát. Pedig Lovai István országos hírű ember lett, a kocsmában megtörtént, hogy a szembenülők azzal dicsekedtek, hogy nekik a lovai jó haverjuk, puszi pajtás ... Soha nem látta őket. .. Az Allami-díj aranyfokozatának tulajdonosa 36 esztendős. Több mint két évtizede dolgozik a bányában, ízületei betegek, térdei megkoptak. Mint mondja. most volt Sikondán egy kis felújításon. Azt tervezi, hogy az idén lőmesteri vizsgát tesz, ha majd nem megy már úgy a hajtás, mint az utolsó 15 esztendőben, legyen mihez kezdenie. Aztán a telken is van mit tenni, és hát az idei tervvel (minden évben egy kicsit több iesz) sem akarnak októbernél tovább piszmogni . / Dr. Madas László, Európa-díjas, a Pilisi Parkerdő igazgatója helyeket alakítottak ki. Arra törekedtek, hogy a nagyváros füstjéből szabaduló ember a ,,zó/d mentőövben" otthonosan érezze magát. Egyik nagy gondja a gazdaság vezetésének az volt, hogy kialakítsák az erdőkben a gyalogos és az autós turizmus határát. Az Ideális megoldást sikerült megtalálniok — ezt bizonyítják a hazai és a külföldi Emília, Jágó felesége felragasztja a műszempilláit, mosolyog, és a színpadról, szereprekről, s Úgy általában az életről beszélget. Eqy órával színpadra lépés előtt. f Almási Éva színművész A felvétel Budapesten a Duna Intercontinental Szállóban az „Európc-díj” átadásán készült. — (A képen balról a második dr. Madas László) Almási Éva, a Madách Színház művésze, s az óév egyik legsikeresebb, legnépszerűbb fiatal színművésznője. Tucatnyi színházi, televíziós, rádiós és szinkron szerep után vajon elégedett-e az elmúlt esztendővel? — Teljesen elégedett sohasem lehet az ember. Mindig valami újat, jobbat szeretne nyújtani és természetesen kapni is. — Legkedvesebb szerepek? — A városmajori színpadon játszottam a Trójai nók-ben, a Vígszínházban is vendégeskedtem a Popfesztiválban. Ez egyébként is a szívemhez nőtt, mert az erről készült hanglemez Aranylemezes lett. A televízió Greta Garbo sorozatában az egykori sztár magyar hangját én alakítom. — Szerepálom? — Szeretnék egyszer önfeledtem komédiázni, nevettetni. Tudja, vahalogy úgy, mintha egy cirkusz lenne... — Szereti a közönséget? — Óh, a színházban nagyon! Ott egyébként is egymásra vagyunk utalva. Az utcán már más. Ha felismernek, akkor kedvesek, vagy feltűnőskődnek, van aki megbámul, mint egy marslakót. Ez nagyon feszélyez, szeretnék ilyenkor láthatatlanná válni. Vannak egészen furcsa megnyilvánulások is. Nemrégiben egy kisgyerekhang utánam kiált az utcán: Almási Évaaa! Visszafordulok, és puff! Fejen- talál eay hógolyóva!. — Szabadidő? — A tél főszezon, a nyarat — ha nem játszom valamilyen szabadtéri színpadon — Budajenón töltöm kis faházamban. — Szívesen játszana Pécsett? — Igen. Nagyon jó a pécsi színház. Csakhogy ennek sok feltétele van. Először is szerepet kell kapni, meg aztán az időt is nehezen lehet egyeztetni. Egyébként nagyon szeretem a várost, még középiskolás koromból sok szép emlékem van Pécsről. — Az Ilyenkor szokásos kérdés most sem maradhat el, mit vár az újévtől? — Nem szeretek semmit sem várni. Nem igénytelenség miatt, hanem féfek a csalódás. tói. Európa környezetvédelmi szakemberei felfigyeltek a Magyar- országon folyó környezetvédelmi munkára. A hazánkban végzett munkák rangját jelzi, hogy 1973-ban először magyar szakembernek ítélték a Svájcban székelő Goethe-alapítvány „Európa-díját” a tájgondozásért A kitüntetett dr. Madas László, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság igazgatója, a Goethe- alapítvány zsűrije szerint a tájfejlesztés és a környezetvédelem területén végzett kiemelkedő tevékenységet. Egy érdekesség: a Bőseibe elhelyezett alapítványt és az első magyar parkerdőt, a pilisit egy- időberj — 1969-ben — hozták létre. A parkerdőgazdaság esztergomi központjában a hazai és külhoni újságírók, rádió- és tv-riporterek a közelmúltban szinte egymásnak adják a kilincset, — érdeklődnek a főváros és a Duna-kanyar környékének erdeiben folyó tájvédei- * mi munkáról. Vajon miért kapta e rangos kitüntetést dr. Madas László? A Pilisi Parkerdőgazdaság 35 ezer hektáros területe Süttőtő! egészen Ráckevéig terjed. A hatalmas kiterjedésű erdőben 1250-en dolgoznak. Az erdővédelmi munkáját a gazdaságnak a 300 főnyi társadalmi erdészszolgálat segíti. Az erdőgazdálkodásnak három fő feladata van: a fakitermelés, az erdővédelem, a szociális, kulturális teendők. Amikor a gazdaságot alapították, fő feladatul ez utóbbi célt tűzték a szakemberek elé. Természetesen a Parkerdőgazdaság sem hanyagolhatta e! a gazdálkodási tevékenységet, annak ellenére, hogy költségvetési szerv. Épp ezért modem faipari részleget hoztak létre, korszerű gépesített fakitermelést vezettek be, s kísérleti jelleggel a legújabb erdőgazdálkodási berendezéseket itt próbálják ki. Az elmúlt fél évtizedben számos erdőfeltáró utat építettek, kilátókat, esőbeállókat, pihenőneves erdészeti szakemberek elismerő véleményei is. Az autós utakat és pihenőket az erdők peremterületén alakították ki, csupán egy út vezet majd a Pilis belsejébe, melynek építése már megkezdődött. A gyalogos turistautak azonban elvezetnek a Pilis zugaiba, így megőrizhetik az erdők csendjét, a források, patakok tisztaságát, a jó levegőt. Tréfásan a pilisi parkerdőt csikkszedő erdőnek is titulálják. A gazdasághoz tartoznak ugyanis a Pest környéki erdők kedvelt kirándulóhelyei, ahol hetente 10 ezer ember is megfordult. Ezeket az erdőket hetente két alkalommal takarítják. Egyedülálló feladatok várnak a gazdaságra. Az elkövetkezendő 5—10 esztendőn belül a pesti oldalon egy 10 ezer hektáros zöldövezet kialakítása a feladat. Az új erdők déli és keleti oldalról karolják majd át a fővárost. Ezenkívül pedig a Várostervező Tudományos Intézet elkészítette a pilisi táj fejlesztési programját, az elképzelések szerint Ma. gyarorszáq első „tudományos tájára” 200 ezer ember kirándulhat majd egy-egy alkalom- mai. nrsífflm
