Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)

1974-01-06 / 5. szám

Hetvenéves a pécsi Gyermekkórház A nyugtalan igazgatók háza... C chatz bácsi volt az orvo- sunk, hetenként egyszer eljött, s akkor le kellettt vetkőz­ni derékig, fülét a hátunkhoz nyomta, majd dörmögve felírt mindenféle szirupokat... Hála- isten, különösebb baj nélkül nőttünk fel, soha nem voltunk kórházban, mi gyerekek. Azóta persze megváltozott a világ. El­tűntek a sztetoszkópok, ma már nem divat füllel hallgatózni, szirupok helyett csillogó műsze­rek, antibiotikumok gyógyítják a kisgyerekeket. Friss szél kapja fel a petú­niák illatát, s lenget két fehér köpenyt mellettem. Valamit mondanak is — igazán illet­lenség, de nem tudok figyelni, mert valami más foglalkoztat. Klingertéglás, öreg ház maga­sodik előttünk, mögötte a ba ticsi szőlőhegy, a Mecsek, o tiszta illatú kék ég, egy-két ker- getőző fehér gomoly. És az öreg ház első emeletén, az egyik ablakban, a rács mögött kócos gyermekfej. Apró keze az ablak­üvegre tapad, orrát is odanyom­ja. Apu, anyu, távol van, k! tud­ja, hol járnak, törődnek-e vele? Kis szája lefelé görbül . . . * Egy kis részlet a Pécsi Napló 1901. december 17-i számából; „Miként tudva van, az állam törvényhozási intézkedés alapján magára vállalja a 7 éven alóli gyermekek gondozását és e végből lelenczházakat létesít az ország különböző vidékein. Pécs is ily állami lelenczházat kac, ami által fölöslegessé válik, hogy a város itt külön lelencz­házat tartson főn.” Valahogy így kezdődött az öreg, klinkertégiás ház történe­te, folytatása pedig valóságos regény. Dr. Gobbi Gyula, az Ál­lami Gyermekmenhely egykori igazgatója visszaemlékezéseiben a következőket meséli: „A vá­ros északnyugati szélén a szi­geti külvárosban, a Rókus- dombon a Bálicsí völgy alsó vé­génél 3 katasztrális holdnyi ko­pár, sziklás, lejtős terüle­ten ..." A város ingyen telket a:án!ott föl ezen a helyen, s az építkezés két év múlva el is kezdődött. „Ifjabb Ybl Miklós tervei szerint Pilich Andor és Oscsodál Ödön pécsi műépíté­szek 1903. év május 11-én kezd­ték meg az építési munkákat, amelyek tényleg teljesen csak 1904. év június 11-én készültek el és összesen 230 000 békebeli koronába kerültek". Lelenczek. Akkoriban sok gyermeket „leltek" az apácako­lostorok ajtóiban, az elnevezé­sük innen van. Persze, nem is sokára eltörölték ezt a rossz csenaésű kifejezést, az épület homlokza'án, körpecsétjén már Állami Gyermekmenhely olvas­ható az induláskor. Három me­gyében csaknem négyezer ál­lami gondozott volt, s már ak­kor is komoly fejtörést okozott: ki maradjon az intézetben, kit helyezzenek ki nevelőszülők­höz? Az intézetben főleq a be­tegek maradtak, két okból is: azokat nem szívesen fogadták o nevelőszülők, no meg aztán meg is kellett gyógyítani őket. Hooyan ír erről a menhely egy­kori igazaatója? „A gyakorlati élet csakhamar bebizonyította azt, hogy minden egyes állami gyermekmenhely központi inté­zetének jól berendezett és fel­szerelt, kellő számú és szak­képzett és megbízható gyermek- orvossal és gyermekgondozó­nővel bíró csecsemő- és gyer- mekkór''ó»nak is kell lennie." 1954-ig kellett várni erre, * O’-mn húsz éve, a paraván föl"tt mrt-kelt erv ősz szakállú, állandóan m-zgó báb'igura . . . A d'sz'é'ghók, falak között űayetlenül forgolódott, állan­dóan b u "‘ötté o fejét a falba. Olykor felkiáltott: — M: az? Tegnap itt még a;ió volt! Ett a flaunt dr. Barla Szabó Jer ":-cl, a Gyermekkórház tu- lc' ' '-"eni megteremtőjéről mi'-'cz'C'': meg. N "j-Hüba ment, persze, ez egyáltalán nem azt jelenti, V A Á R N A p i| [J ‘í M t L L E K l E t § hogy elszakadt az annyira sze­retett háztól, munkatársaktól, szakmától. Most is a Déldunán- túii Gyermekgyógyász Társaság elnöke, — Mi kellett ahhoz, hogy az egykori menhelyből szakos gyer­mekkórházat alakíthasson? — Egy nyugtalan igazgató — válaszol mosolyogva. Mozdula­taiban, beszédében csöndes derű, gondolatai azonban — különösen az emlékek hatására — most is nyugtalanok. Félti, szereti a kórházat. Egyelőre nem tudom megmagyarázni magam­nak, hogy vajon mi késztette őt arra a nyolc évnyi megszakítás nélküli küzdelemre, ami végül nyolc osztályos, nagyhírű inté­zetet eredményezett? — Tűrni kellett mindent — mondja — mindent. Nyolcvan ágyunk volt az elején, meg egyetlen orvosom .. , Dr. Stra­ub Gabriella. Mindenes volt, fáradhatatlan munkatárs. Elő­ször a csecsemőosztályt alakí­tottuk ki. Ezt a gyermekosztály követte. Soroljam? Fertőző osz­tály, tbc-osztály, ez most a lég­úti betegségek osztálya, aztán a sebészet, a röntgen, labora­tórium, végül a gégészet. Ez röviden nyolc év története, mert 1962 novemberében kezdte mű­ködését a gégészeti osztályunk. Hát, valóban rövid történet. Vajon mit kellett tűrni ez idő alatt? Mi volt az a „minden"? Először is, ki kellett alakítani az épületen belül a különböző osztályok működési feltételeit, Állandó építkezés — lám, mi­lyen találó volt a bábfigura! — nehezítette a munkát, mert ter­mészetesen egyetlen pillanatra sem álltak meg. Szakembereket kellett odahozni — nem kis do­log! — és gazdaságilag meg­teremteni mindennek a hátterét, gépeket beszerezni, státuszokat megteremteni... — Emlékszem, hogyan sze­reztem mosógépet — meséli. - Felmentem Budapestre, és egész egyszerűen elhoztam azt a masinát, amelyet a Vas utcai kórháznak utaltak ki. Akkora volt, hogy be sem tudtuk állí­tani a helyére. Két nap múlva megjöttek egy autóval, hogy vi­szik a gépet. Én lármáztam, hoqy mór beépítettük, meg kell fizetni, és így tovább. Ak­kor megmérték, hogy kapunk egy kisebbet. Elvitték, s hoztak is helyette másikat. így lett mosógépünk, egy kis jótékony hazugság árán. Kevés pénz, agilis munkatár­sak, gyógyulásra váró kisgyer­mekek . . . Egy pillanatra belém- vág a kép: a rács mögött kó­cos gyermekfej. két apró kis kéz, tömpe orr. . . Most kezdem ér­teni ezt a nyugtalanságot, most kezdek rájönni, hogy vajon mi­ért tűrtek sokan évekig, miért küzdöttek a bürokrácia tengeri kígyójával, a pénzügyi emberek száraz ké'lelhetetlenségével, lé­lek nélküli hivatalokkal s miért örülnek még ma is — emlékez­ve — egy-egy aprócska győ­zelemnek, amely lehetővé tette az újabb harcot, újabb pénz­ügyi csetepatét, konok fejlesz­téseket. Mi volt e „minden”? Hát például, hogy mindezért olyan köszönet is volt, hogy az akkori megyei főorvos tajték­zott: „Ha még egy ajtót arrébb teszel abban a házban, kirúgat- lak!" Már mindenki unta az örökös tevékenységet — csak ő és munkatársai nem. Ezt csak az tudja megérteni, aki már állt síró kisgyermeke ágya fölött, és a tehetetlenség­től ökölbe szorult a keze . . . Csak az, aki bebugyolálva vi­szi rohanva a kis beteget, hogy gyógyítsák meg, enyhítsenek szenvedésein. És mégegy — érdekes — amikor a kórház megindult, 1954-ben, a Dunántúli Napló mindössze gyermeknapi vezér­cikkében említi meg .........Meg­nö vekedett a kórházak gyermek- ágyainak száma is. A mohácsi kórházban 60 ágyas új gyermek- osztály létesült. Pécsett, a volt „gyermekmenhely" helyén ma már 135 ágyas gyermekkórház van. Állandóan növekszik a kórházak szakképzett személy­zete is. A gyermekklinika mel­lett kétéves, a gyermekkórház mellett pedig egyéves gondozó­női tanfolyam működik.” Ma, Budapest után az ország legnagyobb szakosított gyer­mekkórhaza működik az egykor kopár, sziklás, lejtős területen. * K ét fehér köpenyt lenget a szél. Az ambulancia mögött, egy füves területen ál­lunk, a kórház igazgatója, dr. Horváth Mihály és a gondnok, dr. Melegh Zoltán fénymásola­tokat teregetnek ki, nehéz meg­fogni, folyton összecsukódik. Körbejárjuk a kórházat, a nyolc- osztályos, összesen már száz- hetvenöt embert foqlalkoztató intézetet. Mi lesz? Már az igaz­gató-főorvos szobájában kiala­kult bennem valami, egyelőre bizonytalan kontúrokkal rendel­kező érzés .. . Még korábban, de éppen aznap reggel a Bara­nya megyei Tanács Egészség- ügyi Osztályán hangzott el egy szó a csodaszép örökségbe lé­pett igaznatóról: „megszállott­ként csinálja...” — Hiába — mondja — kicsi a hely. Újabb osztályok is kel­lenének. Meglevőket kell bőví­teni, méghozzá alaposan. Kezdődik hát elölről a küzde­lem, a tengeri kígyóval, szikár véleményekkel, kezdődik a pénz­ügyi csetepaté ... Vagy inkább — folytatódik. — Ez az ambulancia rendkí­vül szűkös — mondja a kórház igazgatója — ide mögé építünk egy kétszintes házat, és akkdr végre méltóképpen el tudjuk helyezni a gyermek-szívgondo- zót, és a sebészet is kaphat ambulanciát. Jelenleg ők a mű­tőjük előterében, az osztály fo­lyosóján végzik a járóbetegek ellátását. — És az emeleten? — Oda költözne az igazgatói iroda, a gazdasági hivatal, a könyvtár. — És azok jelenlegi helyén? — Ott bővülhet a röntgen és a labo zitórium, mert azon a folyosón van. Terveket mutatnak, ezeket a Pécsi Építő Ktsz és a Műszaki Főiskola kollektívái adták tár­sadalmi munkában. Ez is taka­rékosság, Pénzt kell gyűjteni innen-onnan csípni, mindig csak a legszükségesebb műszereket beszerezni, ahol lehet, megfog­ni a filléreket. Mert méltó hely­re kell tenni például a szivgon- dozót. * A váróban is nagy helyet foglalnak el a szekrények. Kar­tonok vannak a fiókokban, egy- egy karton, egy-egy életet, rosz- szul működő gyermekszívet je­lent. A falakon fényképek. Va­lamennyien mosolyognak. A ké­pek között minta, különbözőek, de mindegyikben ott a szív-mo­tívum. — Szívműtött gyerekeink ké­pei — magyarázza dr. Péntek Erzsébet, a megyei gyermek­szívgondozó vezetője. — Régen volt méq időnk, hogy kidíszítsük a tablókat.., Nemcsak az idő kevés már, hanem a hely is. Sok-sok gyer­mek jelenik meg itt vizsgála­ton, a váróban zsúfolódnak, ha valaki egyszerre kinyitja a ke­zelők ajtóit, nem tud a folyo­sóra menni. Pedig éppen a szív­betegek vizsgálatához, ellátásá­hoz kellene a nyugodt környe­zet. Nem panaszkodnak volta­képpen, tárgyilagosan mutatják meg a hiányosságokat. Tudják, hoay seqítenek gondjaikon előbb-utóbb. Nézek egy kartont. Vastag filctollal tűnik szembe a diagnó­zis: Insuff, bicusp, etsten, mitr. Ez azt jelenti, hogy nem működ­nek jól a szívbillentyűk, szűk a véráram útja ... A gyerek régóta vár műtétre, most már hetente kétszer van rosszul, el- kékül . . . Harmincon vannak még előtte, tizenöt hét múlva sorra kerül. És akkor két mű­billentyűt ültetnek a szivébe. Vége lesz az állandó halálfé­lelemnek, a folytonos rosszul- létnek, olyan életet élhet műtét utón, legalábbis hasonlót, mint a többi fiatalember. . . * Á gazdasági hivatal meg­” ^ ürülő helyén pedig — mutogat tovább dr. Horváth Mihály — egy láztalan cse­csemőosztályt szeretnénk létre­hozni. Jelenleg a szívesek, a fej­lődési rendellenességgel világra jöttek, koraszülöttek ott feküsz- nek a lázasok között. A KÖJÁL parazitológiai labo­ratóriuma nemsokára költözik. Helyén orvosi ügyeleti szobát alakítanak ki. Most tizenhár­mán öltöznek egyetlen kis szo­bában ... A fertőző osztály te­tejére húznának még egy eme­letet, oda költözhetne a légúti osztály, tizenöt ággyal bővülve, helyén pedig a belgyógyászati osztály egy részlege alakulhatna ki, gyermek ideg, serdülő-osz­tály ... A gégészeti pavilon mö­gött is van egy terület, oda mű­tőtraktust kéne kialakítani, ezál­tal bővülhetne a mindössze hu­szonöt ágyas sebészet és a har­minc ágyas gégészet is . .. Valami feltűnik nekem az egészből: minden egyes csele­kedet egyben megteremti a kö­vetkező tennivaló feltételeit is. Oiy szépen illeszkedik egymásba minden, mint a szervezetben, Ha ott egyszer elindul egy folyamat, akkor végig is megy minden fá­zisán — kivéve, ha valami be­tegség közbe nem lép. Akkor közbelép az orvos, küzd a rend felborulása ellen, s végül győz. Ha ezt a felújítási tervet — amely a kórház ötödik ötéves terve is — valahol megbolygat­nák, nagy küzdelem indul meg.,. — ... és az a helyzet, hogy a kazánház rekonstrukciója bor­zasztó sokba kerülne, de meg­tudtuk az illetékesektől, hogy három év múlva itt, a Bálicsi úton visznek fel egy távfűtési gerincvezetéket. Nagyon éssze­rű lenne, ha kapnánk belőle egy leágazást. Minden igaz, pontos és lo­gikus. ♦ Mini-sebészet. Azt kérdezem dr. Halmos László .főorvostól, hogy mekkora területről jönnek ide a beteg gyermekek? — A Balatontól délre — vá­laszolja lakonikusan. Mutatja az osztályt, a huszonöt ágyat. „Egy szabad ágyunk van és ma mi vagyunk az ügyeletesek" — mondja, és közben eszembe jut az egyik kollégám. Néhány nap­pal ezelőtt Szigetvárról jött ha­za Pécsre, az országúton egy lerobbant taxi állt, mellette em­berek. Megállították: nem vin­né-e be Pécsre ezt az anyukát a gyerekkel? A kórházba igye­keznek, a gyerek már nagyon rosszul van .., Kaposvárról jöt­tek taxival. A kisgyerek azóta már jól van, megoperálták. Sú­lyos bélelzáródása volt. Tulajdonképpen ők sem pa­naszkodnak. Csak elmondják, hogy mostoha szakma a gyer­meksebészet, tizenhárom eszten­deig kell tanulni, amíg „kezdő" lesz valakiből. A kollégát másutt már régen adjunktus úrnak szó­lítják. És, bizony, külön szak­ma ez. Egy gyermeksebész vi­dáman megoperál egy felnőttet, — de fordítva? — Képzeljen el egy bélvarrást — mondja a főorvos — a fel­nőtt műtőben vicceket mesélnek közben, nálunk halotti csend van, hiszen egy piciny, ceruzavé­kony kis szervet kell megvarr­nunk .. „ * C gy nyugtalan igazgató — ^ hallom magamban. A kórház megteremtetett, az örök­ség megvan, de van bőven nyugtalanság is. A tervek cso­daszépek, s én biztos vagyok benne, hogy meg is valósulnak. Hiszen — és itt a lényeg itt minden a beteg gyermekek gyógyulása érdekében történik, minden tégla, minden kapavá­gás, minden perc társadalmi munka. Jött a PlK, téglát adott. A Megyei Kórház is. A Tüdő­gyógyintézet az alapozásokhoz szükséges követ szállítja. A kór­ház saját műszaki gárdája glé- dában áll. A fiatalokra is szá­míthatnak. Az építőipari szövete kezet és a Műszaki Főiskola tár­sadalmi munkában tervez. Utób­bi vizsgafeladatként adja ki majd a falazásokat és már je­lentkeztek termelőszövetkezetek is, hogy segítsenek. Nincsenek egyedül. És a legnagyobb ga­ranciát minderre az a határta­lon lelkesedés adja, amely a kórház vezetőinek minden sza­vából kicséng. Ehhez persze er­kölcsi hátteret szolgáltat az Egyetem, hiszen a kapcsolatuk kitűnő, s szeptembertől hivata­losan is oktató-kórház lett a Nyár utcai Megyei Gyermekkór­ház. Kell tehát egy oktató te­rem, egy könyvtár . .. Hagyjunk a következő hetven évre is valamit! Kampis Péter Januári pécsi esték SZÍNHÁZ A Pécsi Nemzeti Színház jcnuári bemutatóján Huszka Jenő Gül baba című operett­je szerepel. Huszka Jenő igé­nyes, a törökviiág kerettör­ténetében is magyar dahoi- mákat hordozó muzsikáiét, örökzöld melódiáit hallhatja a közönség. Ezen kívül lát­hatjuk még Shakespeare-íől a Tévedések vígjátékát, Sán­dor Iván: Az áldozat hegyén című darabját, Liszt Faust- szimfóniáját, Bartók Két arc­képét, Verditől a Don ,Car­lost, Fazekas—Móricz lúdas Matyiját, valamint Duna jevszkij Szabad szél című operettjét. FILM Az „Éva és Adóm” című NDK-film egy házasság vál­ságáról és egy asszony em­beri helytállásáról szól. „A szerelem határai” című ma­gyar film középpontjában egy védtelen fiatal nő áll. A színes magyar film Fenákel Judit: Vetköztetö című novel­lája alapján készült. „Ka­maszkorom legszebb nyara” című színes amerikai film lí­raion, nosztalgiával idézi fel a kamaszkor varázsát. ,,A rendőrség megköszöni” című olasz—NSZK bűnügyi film áttekintést nyújt a jelenlegi olasz társadalom belső bom­lásáról, az erőszak növeke­déséről. Olyan társadalmat mutat be a film, amelyben ez igazság halálra van ítél­ve „A halál válogat” című csehszlovák filmben a Fla­mingó együttes játszik. A mozik műsorán szerepel még többek között „A hetedik töltény” és a „Jelszó: A puszták angyala” című szov­jet film. „A hetedik töltény” című színes, szélesvásznú, szinkronizált film egyik írója Andrej Mihalkov-Koncsa- lovszkij. ZENE Január 16-án a Liszt-te­remben a Mesterbérlet II. hangversenyén Kovács Dé­nesi (hegedű) és Bacher Mi­hályt (zongora) hallhatjuk, A Nemzeti Színházban 21-én a Fonográf együttes mutat­kozik be. Január 29-én a középiskolai bérlet 3., 4., so­rozata III. hangversenyén a Pécsi Barokk együttes és a Pécsi Liszt Ferenc Kórus Bach kantátáit szólaltatja meg. Vezényel Antal Györqy. Műsorismertető: Fasang Ár­pád. RENDEZVÉNYED Január 12-én a Városi Gyermekkönyvtárban szere­pel az Üttörőház Gyermek- színpada. A József Attila Művelődési Házban a Szü­lők Akadémiáján előadás hangzik el 18-án a „Mun­kára nevelés az iskolában és a családban" címmel. A Színházbarátok Klubjának tagjai a Doktor Sándor Mű­velődési Központban 19-én Bérlők László költővel talál­koznak. A Műelemző Kollé­gium résztvevőinek a. Dok­tor Sándor Művelődési Köz­pontban 24-én Bata Imre tudományos kutató tart elő­adást Weöres Sándor költé­szetéről. Heltai-estet rendez­nek 29-én a József Attila Művelődési Házban, A KP- VDSZ színjátszó csoportja Heltai-müveket ad elő. Ugyancsak 29-én a Mecseki Ércbánvászati Vállalat mun­kásszállójában a pécsi Rö­püli Páva Kör leaújabb mű­sorával jelentkezik. KIÁLLÍTÁSOK Az SZMT Hírlapolvasójá- ban, a pécsi Kisgalériában nyílik 7-én Baktai Patricia kiállítása. Ugyanitt 28-án Bachmann Zoltán mutatko­zik be alkotásaival. A MÉV Sóqvári Endre Művelődési Házban 17-én Halász Ká­roly díszítőművészeti kiállí­tását nyitják meg ünnepé­lyesen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom