Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)

1974-01-05 / 4. szám

6 1974. január 5. DUNÄNTÜLI NAPLÓ LAPOZGATÁS AZ 1974-ES NAPTARBAN i Irmo s'űz'e Ca rmenf Az utóbbi evekben 1967 óta változtak jelentősen a naptárbeli nevek: 8 év atatt 90 női és 33 új férfinevünk kapott itt helyet, 34 név he­lyesírása változott. Ha nem volna szeszélyes a névnapok statisztikája, akkor azt mond­hatnánk, hogy 20 százalék­ban új nevek keletkeztek, 1 százalékban pedig eltűntek. Az utóbbi 8 év statisztikái egyenletének megoldása­kor azonban olyan furcsa­ságokat találunk, hogy pél­dául 1969-ben 15 új név ke­rült be a naptárakba, de a következő évben ezek nyom­talanul el is tűntek onnan. 1967 ben például június 2- án helyet kapott a Cármen, de két év múlva kiűzte on­nan az Irma — bár neki már május 3-án volt napja. Vé­gül 1970-ben ismét vissza­tért a Cármen. Ugyanígy járt Töhöföm 1971-ben: szeptem­ber 2-án az István kiszorítot­ta. de 1973-ra ismét vissza­tért a Töhötöm. íme az utóbbi evekben a naptárakban helyet kapott új női és férfinevek: Abigél, Alida, Aliz, Andrea, Apolló­nia, Cármen, Diana, Emőke, Eufrozina, Fatime, Gyöngy­vér, Györgyi, Hella, Izolda, Rcchel, Réka, Szilvia. Villő, Viola, Virág, Zita — Áron, Bulcsú, Buda, Csongor, El­lák, Izidor, Jusztin, Koppány, Nándor, Szabolcs, Taksony, Tiborc, Tihamér, Titusz, Tö­hötöm, Vid, Zalán. Eltűnt viszont Alex, Arisz­tid, Cirill, Gotthárd, Ilma, Ireneus, Kleofás, Klementina, Leona, Milos, Noé, Pelágia, Rikárd, Szaniszló, Szörény és Tibold. Végképp persze nem kell veszteség listára írnunk őket, a naptáron kívüli ne­veket is számon tartó koráb­bi névnapjegyzékünk több mint 800 nevet tartalmazott, míg most a Magyar Utónév­könyv már 1827 anyaköny­vezhető nevet tart számon. NAPTAR — NÉVTÁR A mézeskalács története Recept a XVI. század középéből Farmet ben feszeng a fél YÜág A jeans szerelmesei Piszeorrú es társai Január 5. SIMON ősi hé­ber név, jelentése „meghall­gató'’ és eredeti alakja „Si­meon" volt. Szerepel a gö- icg nyelvben „Szimón" for­mában, itt azonban „pisze­orrú" az értelme. Január 6. BOLDIZSÁR ere­deti formáia „Balthazar” »olt az óhéber nyelvben, s jelentése: „a fény ura". Né­met névkutatók a babilóniai —asszír „Belsazar"-t tartják alapjának, amelynek viszont „isten védje éltedet" az ér­telme, A névvel kapcsolatos mondák közül talán a legis­mertebb, hogy Belsazar (Bel- zacar) babilóniai király la­komáján megjelent a bal­jóslatú „Mene, tekel ufar- szin” („Megmérettél és könnyűnek találtattál") (el­hat és a királyt még aznap éjjel megölték Január 8. GYÖNGYVÉR. Ha nem is pontosan ebben az alakban, de a név a Vá rodi Regestrumban szerepel t .Gyönqy, Gyönyörű”). Arany János: Buda halála című el­beszélő költeményében Bu­da feleségének adta ezt a nevet azzal a magyarázattal, hogv vele a „nvönay—test­vér” fogalmát kívánta kife­jezni. Janiié' 9 M^RCFLI ielen rése a latin nyelvben „kóla rácsos” tovább' éozés~hen n-rtiq ,.Mars hod'sten fia". Január 1° Mr' aaö­rön . m?ir-s" s--bAI ',oszi e-e­»zp’.pt jelen*-.lot: ia ­-ir­ma ‘ -t. „SO- *k nőnemű Január Ti. r.evöok 1 nöröo noorhos" sióból ;7á-mo7'k omioot iá" a ie- enté"> Nvijoat-eurónai .»aiwo'-k-n Anrrtho. Anathe ormá'ában használatos. A legkedveltebb ajándékok közé tartozik a mézeskalács. Ré­gi hagyomány, hogy az embe-ek mézeskaláccsal kedveskednek egymásnak — különösképpen a szerelmesek. A lényegében mézből és fű­szeres tésztából készített mézes­kalács hagyománya a legősibb dőkre megy vissza. A mézeska- .ács-kutatók azt állítják, hogy másfél évezreddel időszámítá­sunk kezdete előtt az egyipto­miak ezt sütötték különösen ün­nepi alkalmakra Nem csoda, hogy a görögök is átvették, any- nyira ízlett nekik, hogy meggvő ződésük szerint az istenek sem vetették meg. Érosz különösen kedvelte, az alvilág isteneihez hasonlóan, s — legalábbis Arisztofanész szerint — még a poklot őrző Cerberust is meg lehetett vesztegetni mézeska láccsal. Eliegyzés a rómaiaknál A gyakorlatiasan gondolkodó rómaiaknál az eljegyzés akkor számított befejezett ténynek, ha az ifjú pór kettétört egy mézes­kalácsot, az egyik felét felaján­lotta Jupiternek, s a másik felét együttesen megette. Svájcban is hosszú időn át a szerelem és a házasság záloga volt a mézes­kalács. A berni Niklaus Kra- henbühl 1669,ben mézeskalá­csot nyújtott át Madelene Hal dimann leányzónak, miközben kimondta a kettőjük jövője szempontjából jelentőségteli j szavakat: „Ha ezt elfogadod, ; engem is el kell fogadnod” Nem vitás, hogy Nyugat- . Európában a mézeskalács-sütés | hagyományát a kolostorok tar- > tották fenn. A szerzetesek I ugyanis jól értettek a konyha és I a sütés gyönyörűségéhez. A 1 konyhafőnök testvér nagy te- j kintélynek örvendett, s a Szent j Gallen-i kolostorban egy ízben | a konyhából az apátság élére . került. A kolostorok mézeskalácsa j hosszú időn át állta a versenyt a nemesi és polgári házak sü­teményeivel, minthogy a kolos­toroknak elegendő mézük volt, s nemcsak a régi írásokból is­merték a fűszerezés titkait. He­lyenként még az egyházi ható­ságnak is állást kellett foglalnia a mézeskalács-sütés iránt érzett túl nagy lelkesedés ellen. Egy Bernerli nevű apát pél­dául megtiltotta a mézeskalács szegfűborssal készített változa­tának élvezését azzal a kijelen­téssel, hogy túl gazdagon fű­szerezik a szerzetesek számára. A világi hatóságok viszont elő­szeretettel követelték meg, hogy a kolostorok karácsonykor mé­zeskaláccsal ajándékozzák meg a polgármesteri hivatalt. Négy korsó méz Sok város becsületbeli kér­désnek tekintette, hogy ott kü Ionosén finom mézeskalácsot vigyenek a piacra. A leghíre­sebb a nürnbergi mézeskalács volt. Utóbb komoly vetélytársá- vá fejlődött a „leckerli", ame­lyet a zsinat idején kezdtek ké­szíteni Bőseiben. Zürichben di­vatba jött a „tirggel", amelyet eredetileg a mézen és liszten kí­vül mindenféle finomságokból készítettek. A fölöttes hatóság azonban gondosan ügyelt a kalácssütők- re, s előírta nekik, hogy a fűsze­rekből csak csipetnyit süssenek kalácsaikba. Egy 1563-ban Ba­selban kiadott rendelet a kö­vetkező összetételt követelte meg: 4 korsó méz, a hozzávaló liszt, csipetnyi gyömbér, fahéj és szeqfűszea. Nemcsak a városokban ették szívesen a mézeskalácsot, ha­nem a vidéki lakosság is elő­szeretettel fogyasztotta. Amikor j 1515 decemberében a hatósá­gokkal eléqedetlen parasztok betörtek Zürichbe, mindenek­előtt a városháza előtt felállí­tott mézeskalácsos-sátrakat fosztották ki. Az akkori meg­mozdulás mint „mézeskalács­háború" vonult be a város tör­ténetébe. Lengyel szósz Az évszázadok folyamán „rá­jöttek”, hogy a mézeskalács nem csupán nyalánkság, ha­nem gyógyszer is különféle ba­jok ellen. Felhasználták a mé­zeskalácsot kgnyhai célokra is: minthogy akkoriban a húst álta­lában nyárson sütötték, külön kellett a szószt hozzá előállíta­ni. A finomra darált mézeska­lácsot gvümölcsborral, ecetei és gyógyfüvekkel összefőzték s ennek eredményét még ma is ismerik mint „lengyel szószt”. Ma már mindenfélét tesznek be­le: disznózsírt, porcukrot, ma­zsolát, fügét, aszaltszilvát, man­dulát, mogyorót, fehér- vagy vö­rösbort, konyakot és húslevest. Csak Hz éven alu'iaknak... „MESES” ÉLVEZET Dr. W. Rzniecka, egy lódzi általános iskola fogorvosr.ő- je új módszerrel próbálko­zott, hogy a gyerekekkel megkedveltesse a fogászati rendelést. Mesére invitálja’ őket. A meséket magneto­fonszalagra játszották és most a kis delikvens fülhall gatón hallgatja — tótott szájjal — Hófehérke vagy Piroska és a farkas történe­tét. ELEKTRONIKUS DAJKA Két ukrán mérnök elektro­nikus dadát szerkesztett. A csecsemő ágyába szerelt ki: berendezés különösen ér­zékenyen reagál ... a ned­vességre. Ha a csecsemő pe­lenkája nedves lesz, a „da­da” messzehangzó szóval hívja fel erre az eseményre a szülői figyelmét. Az elektronikus dada termesze- . tesen nem beszél, csak jel­zéseket ad. MESEPARNA Hogy a gyermekek kedvet kapjanak a lefekvéshez, egyes európai cégek a rajz­filmek népszerű hőseivel „mintázzák" a gyermekágy­neműt. A kicsinyek szíveseb­ben fekszenek le, ha párná­jukon Mickey Mouse, pap- lanukon Donald kacsa képe foqadia őket. A „meseáqy- nemű" műszálas pamutból készül. Nincs olyan ruhadarab, amely annyira meghódította volna a világot, mint a jeans. A legna qyobb amerikai cégek számára ez a divat milliárdos üzletet je­lent. Amerika gépkocsi-királya, Ffenrv Ford hét végén viseli, a legismertebb play-boy. Günter Sachs számára úgy tűnik, ez az egyetlen ruhadarab: éjjel­nappal viseli. Szegények és gazdagok, névtelenek és híre­sek, nemesek és pénzmágnások jeans-ben feszítenek. Csakúgy, mint a Coca-Cola, a iazz és a rágógumi, a főként kék, ütött-kopott, de strapabí­ró nadráq világsikerré lett. Japán lányai a ládában hagyják a szabad időben hor- i dott kirrionót, munkába farmer- ! ben járnak. A jeans elrejti véz­na lábukat. A jeans lehet talpig vagy térdig érő nadrágtartós, öves, vagy akár fürdőnadrág. Sőt, mór megjelentek a jeans szok­nyák, a ieans blúzok vagy jeans kabátkák — mostanában főként fémcsillaggal, gombbal vagy hímzéssel díszítve. A frankfurti autókiállitáson a legutóbbi nagy siker a Volkswagen mű vek kocsija volt, amelyben a párnák jeans anyagból készül­tek; ez a „jeans bogár”. Tavaly a jeans szerelmesei minden korcsoportból a világ 50 országában kereken 500 millió feszes és — ami mostanában különösen „menő" — már a gyárban foltozott nadrágot vei­tek. A jeans vásárlói a nadrá­gok esetében, amelyek szinte teljesen egyformák, s csak szín­ben. díszítésben és a szár bő­ségében különböznek csekély mértékben, olyan tulajdonsá­gokat értékelnek, amelyek min. den más ruhadarab esetében elriasztanának a vásárlástól. A kaliforniai Levi Strauss cég pl., amely a világ legnagyobb farmerayártó cége, kezeskedik róla, hogy termékei: „össze- ménnek, gyúródnék és fakul­nak". Ezek a hiányosságok egyút­tal azonban a valódiság fém- jelzői, azaz egyenesen kívána­tos bizonyítékai az eredetiség­nek egy olyan korban, amely egyébként tökéletességre és fi­nomításra törekszik. A farmerdivat okairól filozó­fusok, szociológusok és divat- szakemberek vitatkoznak. Bárhogyan is van: a farmer virágkora a qyprtóknak olyan nyereséget biztosított, amilyen egyébkén a textilágazatban is­meretlen. Tíz évvel ezelőtt még az em­lített Strauss céq forgalma nem egészen 100 millió dollár volt, 1972-ben már 504 millió dollár, A múlt év végén a cég mened­zserei több mint 600 millió dol­lárra számítottak a kasszában, ez annyi, mint Bitswana, Mali és Mauritius bruttó társadalmi terméke együttvéve. Mit tanultunk a lepkékről? Törés nélkül húsz lencsén át Az üvegfelület fényvisszaveré­se sokáig komoly akadályt je­lentett az optikai műszerek ké­szítésénél és főként a többlen­csés műszereknél okozott ne­hézséget. Húsz évvel ezelőtt át­látszó vékony rétegek alkalma­zásával sikerült ezt a -.problé­mát meqoldani és ezzel lehe­tővé vált olyan periszkópok készítése is, amelyekben a fénysugarak húsz lencsén ha­tolnak át anélkül, hogy a leg­kisebb fénytörés zavarná a lá­tást. Az éjjeli lepkék szaruhártyá­jának elektromikroszkóp alatti vizsgálata most arra a megálló- pításra vezetett, hogy a fenti problémát a természet jóval az ember előtt kitűnően megol­dotta. A lepkék szaruhártyóján ugyanis 0,2 mikron nagyság- rendű dudorok láthatók, ame­lyek a törésmutató variációját biztosítják és ilymódon ugyan­azt a szerepet töltik be, mint a lencséken alkalmazott vékony rétegek. Nagyított szaruhártya modellen tanulmányozták a rá­dióhullámok törését és ilymó­don is nyilvánvalóvá vált a lep­kék szaru hártya szerkezetének említett szerepe. Ár angol National • Physical Laboratory két fizikusának újabban sikerült természetes nagyságban is előállítania a lepkék szaruhártyájának dudor­hálózatát. Fényérzékeny réteg­gel vontak be egy üveglapot és kialakították rajta két fénysu­gár interferenciasávjait. A fény­érzékeny.. réteg kétszeri megy:-, tágítása után, amikor az inter- ferenciasávokat két különböző merőleges irányba állították, be, megfelelő kémiai hatásnak tették ki a fényéizékeny réte­get. Ugyanolyan dudorhálóza­tot sikerült így létrehozniuk, mint amilyen a lepkék szaru­hártyáján látható. Fénytörés­mérő műszerekkel bebizonyítot­ták, hogy az általuk előállított dudorhálózatnak ugyanolyan töréskiküszöbölő tulajdonsága van, mint a lencséknél alkal­mazott vékony rétegeknek. Le­hetséges, hogy ezzel a mód­szerrel is ki lehet majd küszö­bölni optikai műszereknél a za­varó fénytöréseket. Nem első esetben történik, hogy az állatvilág megfigyelé­se technológiai problémák megoldásához vezet. A rezgő­lemezes qirosrkóp szerkesztésé, hez a léqy második pár szár­nyát pótló lemezkék adták az ötletet. A tonhal orsóalakja a repülőgépgyártásban inspirált jó megoldásokat. Konio'xtfiian rónai Mottó: Vagy két éve, hogr a kira­katba kiállított dilimet kupát, o legtöbb lagdarúgá trófeát ellopták. Na és I Ilyeneket mi is tudunk. Barátom egy kedves, ópkéz láb esetet mesélt el. Ismerőse art mondja: — Elhoznál nekem egy te­kercs kátránypapirt? Neked van kocsid, — Nagyon szívesen, holnap reggel elhozom, jó? Az ismerős megadta az utcát és a házszámot. Ö meg szavá­nak állt, a kátránypapírt feltet­te a kocsira és elhozta Hórom nap múlva a rendőr­ség kihallgatta lopásért. Ki­derült, hoqy az ismerős a kát­ránypapírt vele lopottá el. A barátom megúszta, a fel bujtó nem. Szerencsére az mást is lopott. * A másik látványos történet­nek valamelyest résztvevője vol­tam. Diákkoromban pingpon­goztunk. (Akkor még nem asz­talitenisz volt és nem tenyeres meg fonák, hanem potyogás, meg backhand, meg vorhand.) Lopod történetek . Szóval bejutottunk a páros döntőbe. (Mellesleg nem nyer­tük meg.) Lelkiszemeink állan­dóan ott lógtak az érméken, amit közszemlére kiraktak, hogy majd a győztesek megkapják. Egy bronzra, a legrosszabb esetben, én is esedékes voltam. Nem kaptam meg. Mire ki­osztásra került volna a sor, szónélkül ellopták. Nemcsak azt az egyet. Az összesét. * Nem ez a legszebb történet, az is diákkoraiéhoz fűződik. Akkor még pöttömebb ember­kék is kosárlabdázhattak, tehát én is iskolai csapat tagja vol­tam. Ma már ez a lakiik sport­ja. Óriási küzdelemben voltunk. A legnagyobb izgalom köze­pette feltűnik, hogy mi ugyan vadul küzdünk, mozgunk, de a labda nincs sehol. Nem is került elő. Nekünk is tíz perc kellett, hogy észreve­gyük Ezek régi történetek voltak, hadd szolgáljak egy maival is. Kint vagyunk Orfűn és a ba­rátom kertjéből kiástunk három nyírfát. A fákkal elindultunk a? autóhoz, hoqy azokat levigyük a kulipintyóhoz. Szóval fásítás­ba kezdtünk. Ajándék fásítási hónapba. A feleségem és a barátom találtak eqy rövidebb utat, amit én nem vettem észre és mint­egy tíz métert kerültem a busz­megálló felé, hogy onnan kö­zelítsem meg az autót. Egy morcos tekintetű bácsi már messziiől szemezett velem. Valahogy nem tetszettem neki. Nem volt huligán, békés ter­mészetű nyugdíjasnak tűnt, de látszott az ábrázatán, hogy Ö a HIVATALOS HATALOM, én meg mintha a tilosban járnék. Ahogy odaérek, megszólal: — A LEGFŐBB elvtársnak j szabad?! — (Itt eay közismert j nevet említett.) A kérdés meglepett, bár úgy j .éreztem, hogy el kel! ezen top- 1 rengenem. Minden esetre az. igazságnak megfelelően vála­szoltam : — Az az’ érzésem Bátyám, hogy neki sem szabad, bár eh­hez tudnom kellene, hogy mit? — Szóval o LEGFŐBB elv­társnak szabad?! -— kérdezte újra és következetesen. Teljesen tanácstalan voltam, de valami isteni szikra megvi­lágosította nehezen működő agyamat, Azt még nem tudtam, hogy mi az, amit a LEGFŐBB elvtársnak szabad, de arra rá­jöttem már, hogy nem én va­gyok az illető, — Bátyám! Maradjunk meg a kérdés első részénél. Ha kí­vánja, én szavamat adom, hogy nem vagyok a LEGFŐBB elv­társ, — nem mintha nem vál­lalnám, — de az igazsághoz ra­gaszkodnom keli. — Jó, tudom én! — mondta neheztelőleg. — A LEGFŐBB elvtársnak szabad! Most leesett nekem is a húsz- filléres es megértettem a kér­dés másik részét is, azt, hogy mi az, amit nem szabad. Bá­tyánk a Fa miatt gyanakodott, vagyis mély gyökeret vert ben­ne az a meggyőződés, hogy ö fa lopott. Fia lopással vádolnak, még ilyen szelíd tormában is, nem o méreg kerekedik felül bennem, hanem a mentegetőzés. Csuda szerencsétlen természetem van! — Bátyám, a főt eqy kertből kaptuk, ajándék és én nem va­gyok a LEGFŐBB elvtárs. Megcsóválta busa fejét, egy pillanatra sem tűnt el ábiára- táiól a mély bizalmatlanság. Nem köszönt és egész maga­tartása elárulta, hogy két do­log változatlanul kétségtelen előtte, hogy a LEGFŐBB elv­társnak sem szabad és e fa lopott. Mi elindultunk és az öreg elővette a füzetét és felírta a kocsi számát. Most várom, kit csuknak be lopásért, a LEGFŐBB elvtársat, vagy a barátomat, a kocsi gazdáját. Rólam nevn volt szól Szőllősy Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom