Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)
1974-01-26 / 25. szám
DUNÄNTOL» NAPLÓ 1974. Január 24. Férfi és nő A FELSZARVAZOTT FÉRJÉK VÉDÖSZF.NTIF Franciaorsrágban a megcsalt férjeknek külön védőszentjük van: Szent Genovéva A róla elnevezett templomot Abbevihe- ban találhatjuk meg. Az abbe- viile-i plébános panaszkodó, hogy úiabban naavon megcsappant a látogatóknak a száma, akik házasságuk megmentése érdekében zarándokolnak el . Abbevi!le-be. Art jelentené ez, hogy kevesebb o megcsalt férjek száma? A házassáqtörés kérdésében végzett közvélemény-kutarás eredménye mást mutat. A férlek 30 és a feleségek 10 százaléka vallja be azt, hogy megcsalta házastársát. A 20—79 évesek korcsoportjában a nőknél gyakoribb a ,,kilengés". A szóban- forgó korcsoportba tartozó férfiak még feleségük futókalandját is nehezen bocsátják meg, a nők viszont ötvenéves koron tál veszik inkább zokon a férj házassáaförését. Férfiak és nők egyformán azon a véleményen vannak, hogy a hűtlenséget nem szabad bevallani. BOLDOGSÁG A HALLGATÁSBAN A leaboldogabbak és n leq- tartósobbak azok a házasságok, amelyekben a partnerek a legkevesebbet beszélnek egymással Leaalábbis Ray Birdwhistefl professzor amerikai pszichológus ezt állítja. A pennsylvaniai professzor hosszabb időn át tudományos megfigyeléseket végzett. 100 . házaspárral kapcsolatban, akiknek beszélgetéseit Felvették maanetofonszalaora. A hosszabb ideje együttélő boldog házaspárok hetente legfeljebb 27,5 percet beszélgetnek egymással. A leghosszabb disputákat azok a párok folytatják, amelvek válás előtt állnak: heti 117 nercet. A professzor ezenkívül meaállapította, hogy az idősebb házasoárok kevesebbet beszélnek eavmással, mint a P'rta'ahbnk A fiatalok hetente átlaa 57 percet beszélgetnek envmá"a|; húszévi ea''ütté'és u^á" a beszélgetések időtarta- ,.ma 21 percet csökken, ' NŐI ERÉNYEK ÉS HIBÁK Nemrég eyy közvéleménvku- tatás keretében megkérdezték a francia férfiakat, mi a véleményük a nőkről és a nők egyenjogúságáról. A megkérdezett férfiak 68 százaléka nem bánná, ha hivatali főnöke nő lenne. A legtipikusabb női vonásoknak a következőket tartják: érzékenység (a megkérdezettek 54 száza'ékcV intuíció (28 százalék), felelősséqérzet (27 száza- >ék), hűség (24 százalék), kötelességtudót (23. százalék), képzelőerő (22 százalék). A nők legfőbb hibái viszont: a féltékenység (45 százalék), a szeszélyess éa (44 százalék), az irigy- séq . (30 százalék), a füllentés (17 százalék), a pletykásság (17 .s'áza'ék) és a meggondolatlanság (15 százalék). Arra a kérdésre hogy milyen vonások jellemzik a modern nőt. a következő volt a válasz: a modern nő szabad, füagetlen, merész, igényes, intelligens, számító, kiegyensúlyozott. Miért o szív a szeretet szimbóluma Ha az urárkész'et kimerül,.. Közel az anyaszívhez Költők nemzedékei énekelték meg a szívet a szeretet szimbólumaként. Vajon miért vált a szív a szeretet szimbólumává? E kérdésre általában azt válaszolják, hogy az ember dobogó szíve erre alkalmasabb, mint a né- ma aqy, ezért az agynak az érzelmek székhelyeként betöltött szerepét hosszú időn át félreismerték. Az új vizsgálatok szerint azonban egyáltalán nem súlyos tévedésről van szó, amikor a szívet a szeretet jelképének tekintik. A vizsgálatok ugyanis megmutatták, hogy az anyák gyermeküket túlnyomó- részt bal karjukon tartják, ahol a qyermekek a szívhez közel kerülnek, s hogy a szívverés a gyermekre megnyugtatóan hat. A szívdobogást tehát g gyermekek a szerető gondoskodás jeleként érzékelik. E vizsgálatok eredményeit Lee Salk professzor, a New York i Cornell egyetem gyermekpszichológusa foglalta össze a Sei entific American c. tudományos folyóiratban, Az a kérdés, hogy a szívet és a szeretetet miért hozzák egymással oly gyakran kapcsolatba, már régóta foglalkoztatta Salk professzort, amikor a New York-i Central Park állatkertiében egy majomanya viselkedésére lett figyelmes. A majom- anya csecsemőjét baloldalán hardta. Salk 42 alkalommal tért vissza a helyszínre, és megállapította, hogy a majomanya 40- szer baloldalon és csupán 2 alkalommal tartotta jobb oldalon a gyermekét. Lehetséges, tette fel magának a kérdést, hogy a „közel az anyaszívhez" több mint szólás? Az ilyen egyedi megfigyelés azonban még semmit sem mond. Salk érdeklődését azonban felkeltette és ezután megfigyelte azt is, mit tesznek az emberi anyák, ha odaadják nekik gyermeküket. 287 anyát figyelt meg, 255 jobbkezes közül 83 százalék baloldalt tartotta gyermekét, a 32 balkezes közül 78 százalék. Különösen'érdekes Salk azon megfigyelése is, hogy a nők hajlama arra, hoov gyermeküket a szívük közelében tartsák, nem veleszületett. Sókkal inkább a qyermek születése utáni első napokban alakul ki. Az anya magatartását ané'kül, he>ay észrevenné a gyermek alakítja. Ai irodaion és a hosszúée*ű‘éa A Nobel-dirasok túlélik a rrhalandókat tt •A neves .olasz rákkutató és diétás' szakorvos, Carlo Sirtori véleménye szerint az irodalmárok „hosszabb ideig élnek és nagyobb ellenállást tanúsítanak az idő romboló hatásával szemben”. Demográfiai statisztikai adatokra támaszkodva Sirtori kimu tatta, hogy az irodalmi Nobel- díjasok átlagosan 76 évig élnek, ugyanakkor az orvosi Nobel-díj- ial kitüntetett tudósok 75,5, a fizika Nobel-díjasok 75, a kémia Nobel díiasok pedig 72 éves kort érnek meg. Sirtori véleménye szerint a Béke Nobel-díiasok is hosszú életűek: általában 75 évig élnek. Megfigyelése szerint a Nobet- díjasok öt évvel élik túl a „közönséges” halandókat. Az olasz rákkutató véleménye szerint a nagy emberek azért élnek sokáig, mert agystruktúrájuk ellenállóbb és alkalmazko- dóbb, megvédi őket a modern élet stressz-hatásaí és az ennek következtében fellépő pszichoszomatikus betegségek ellen. „Ha összehasonlítást végzünk az agy atlétái (Nobei-dijasak) és az izom atlétái (olimpiai bajnokok) között, azt tapasztaljuk, hogy az első csoportba tartozók négy évvel élik túl az utóbbiakat — szögezte le Sirtori professzor. A füstölgő koporsó Francois Lionet francia újságíró összeállította azoknak a tudósoknak a listáját, akik a tudományért szenvedtek. A listán szerepel II. Szilveszter romai pápa neve is. Márpedig ez így igaz. Mielőtt 999-ben a francia érseket, Guilbert d’Origniac-ot a legmagasabb katolikus papi mé'táságra emelték, tudománnyal foglalkozott, elsó- serban matematikával. Elsők között győződött meg Európában a tízjegyű számrendszer előnyeiről és vezette be oz arab számjegyek használatát. Megjegyzendő, hogy gyököt vonni olyan számból, amelyet római számjegyekkel írtak, igen nehéz dolog lenne. Lehetővé vált később II. Szilveszternek, hogy döntsön a matematika oktatásának reformjáról. Az újítás azon- j bon az inkvizíció dühödt ellenállásába ütközött. A pápát megvádolták azzal, hogy eladta lelkét a szaracén ördögnek. A matematikus pápa tűzhalált halt. De halála után sem hagyták nyugodni. Néhányszáz évvel később olyan hírek ter- ledtek el, hogy II. Szilveszter márvány szarkofágjából kénes füst szivároq, és ördögök motoszkálása hallatszik belőle. A hidroaén a jövő energiaforrása „Hiszem, hogy részünk lesz az emberiség energiaéhségének megszüntetésében.” Ezekkel a szavakkal fogadta a moszkvai Kurcsatov atomkutató intézet ve- j zetője, Alekszandrov professzor a sajtó képviselőit Tokárnak Ebben a kutatóintézetben fejlesztették ki az első hidrogénszintetizáló kísérleti reaktorokat, amelyekkel a jövőben fel akarják váltani a mai atomerőműveket. (A szakemberek körében Tokárnak néven ismertek.) Egyszer ugyanis kimerül az uránkészlet is, amely az atomener gia alapanyaga — jelentette ki Alekszandrov professzor. Bár a „jó isten” az urán elosztásakor nem feledkezett meg a Szovjetunióról, ez a probléma ebben az országban is felmerül. A Kurcsatov Intézet tudósai első ízben 1969-ben számoltak be kutatásaikról, amelyek segítségével korlátlan mennyiségű energiát tudnak előállítani a könnyű hidrogénmagok szintézisével. E kutatások során fejlesztették ki a Tokamakot. Időközben már a 10. ilyen kísérleti reaktort vizsgálják. A Tokárnak alapján kutatások folynak az Egyesült Államokban és a világ sok más ipari országában is. Kimeríthetetlen Eltérően a mai atomerőművektől, amelyekben az atomenergia előállítása nehéz magok bontásával történik, a Tokama- kokban hidrogénből nyerik az energiát. Ez gyakorlatilag kimeríthetetlen energiaforrás. A Tokárnak név orosz rövidítés, amelyet azonban mindenütt használnak. Alekszandrov professzor és munkatársai úgy vélik, hogy az energiaelőállítás e forradalmasító eliárását a gyakorlatban 2000 előtt nem lehet felhasználni. Velük együtt azonban más országok fizikusai is felismerték, hogy valójában ez az „egyedüli helyes és járható út” a tudomány és az embeiiség számára Amikor a Kurcsatov Intézet kutatói 1969-ben Novoszibirszk- ben beszámoltak felismeréseikről nemzetközi hallgatóság előtt, szinte kizárólag hitetlenségbe ütköztek. Ez azonban hamarosan megváltozott. Az Egyesült Államokban is időközben a Tokárnak 11. fejlesztési fokára értek. Ilyenfajta reaktor-modellek nélkül ugyanis nem lehetséges a jövő hidrogénreaktorait felépíteni. A hidroqénreaktorok nélkül viszont a világ az olaj, a földgáz és az urántartalékok kimerülése után mór nem maradhatna fenn, Hid'ogénplazma Bármekkorák is a nehézségek és a megoldatlan problémák, a szovjet fizikusok mégis biztosok abban, hogy a Tokamak-reak- torral, azaz a plazmává változtatott hidrogén mágneses megkötésével „meghatározható azon lépések száma, amelyeket a technikai megvalósításig rneg kell tenni”. Sok időre van szükség, s a kutatás természetesen sok pénrt is felemészt. Alekszandrov professzor véleménye szerint az egész emberiséget érintő problémát közösen kellene megoldani. Mégpedig sok ország tudósainak együttműködésével és kutatási eredményeinek, tapasztalatainak kicserélésével. A moszkvai Kurcsatov Intézetet 1943-ban alapították, amikor az atomkutatással összefüggő ösz- szes problémát összefogni szükségessé vált. Az intézet szervezője és első igazgatója, I. V» Kurcsatov nemzetközi hírű atom- fizikus volt. Szovjet tudósok viszonylag kicsiny csoportjával létrehozta az első szovjet atom- reaktort, amelyet 1946. december 25-érl helyeztek üzembe. Három évvel később sor kerü't az első szovjet kísérleti atom» robbantásra. Ősidők tanúja Vándorló fügefa Anuradhapura ez idő szerint kis vidéki város csupán, jóllehet hajdan a hatalmas szinga- léz állam fővárosa volt. Sok látnivalója közül ma is kimagaslik egy ógas-bogas óriásfa: a szent fügefa. A fát őrző Ma- havihara kolostorba a világ minden tájáról ellátogatnak a buddhista zarándokok, mert az nem akármilyen fügefa, hanem Buddha híres-nevezetes fája. A Mahavamsza című régi krónika szerint i. e. 251-ben az Észgk-lndiában fekvő Bodhi- Gajából Sri Lankába hozták annak o fának egyik ágát, amely alatt Buddhára leszállóit a „megvilágosodás”. A szert ojtóág elültetése Anuradhapu- rában a buddhizmus megerősödését jelképezte a szigeten. A Mlíhavihara kolostor fügefáját erősen irigyelték a töbí i kolostor lakói, s időszárnitásur. { harmadik évszázadában — kihasználva azt, hogy Mahaviha- ra lakói kegyvesztetté lettek a királynál — a vele vetélkedő Abhajagiri kolostor szerzetesei átültették saját kertjükbe a szent fát. De nem sokáig maradhatott ott, mert amint Ma- havihara ismét a király kegyeibe került, a fügefát visszaültették korábbi helyére. Kimo'vtalflil róna/ N | em hívták Bcbettnek. Böbének, Buzsunak, csak egyszerűen Erzsébetnek. Erzsébet csodálatos volt! Zongorázott is. Két művet egy érzelgős német darabot, a Szűz Imáját (amihez egyébként nem sok joga volt) és Mendelssohn Prestoját. Ezt szebben játszotta, mint Szvjatoszlav Richter, hisz 15 évig csak ezeket tanulta. Többre zenei tudásából nem !s igen futotta, legfeljebb néhány tánc-slágerre, ha nagyon megszorították. De nem szorították, mert írók és művészek között forgolódott és azoknak ez a két darab untig elég. Erdel.es teremtés volt, Frufru lógott a homlokába, ami keletivé tette. Egyszer rávették, hogy fruhujá’: hóírafésülje, akkor kiderült, hogy széles, lapos az grea. Ahogy a haja, úgy semmi sem volt rajta természetes. Kölnijét egyedül neki csinálták. Ha az ember a zsebkendőjére cseppentett egy cseppet, azt ollóval sem lehetett kiirtani. Buja, egzotikus, kelet! illat voll A Szűz imája Műveltségére sem • lehetett azt mondani, hogy hézagos. Ugyanis csak a hézagok voltak. Ezzel szemben akadt egy ritka női adottsága, csodálatosan tudott hallgatni. Keleti, ferdevágású szemét, ha valakire rámeresztette, a lelke (bár nem lehet tudni, volt-e egyáltalán) is rajta csüggött, s lehetett valaki Nobel-díjas matematikus, világotjárt zenész, vagy bármilyen díjas költő, egy órai társalgás Után rájött, hogy ilyen jól még soha senkivel nem beszélgette ki magát. Pedig Erzsébet szókincse ilyenfajta buzdításokból állott: — Ez érdekes!... Nahát? ..Valóban így van!... Ezt még nem hallottam!... El kell gondolkodnom rajta!... Kétségkívül, jól ismerte a férfiakat. A nagy költő belegabalyodott, és a drámaíró is nagyjából Egyszer egyedül maradtak a drámaíróval ketten. Erzsébet ráfüggesztette szemét és a férfi úgy érezte, hogy ennyi szerelem szinte nincs is a világon és azonnal belepusztul, ha nem csókolja meg. — Ne tegye! Megcsókolhat, de a maga érdekében mondom, ne tegye! — intette az irodalmárt Ez teljesen új voltl Egyrészt szokatlan volt a bevezetés formája, másrészt az író meg volt győződve arról, hogy az érdeke pontosan az ellenkezője. Ezért döbbenten kérdezte: — Miért ne?! — Majd éjfélkor megmondom! — volt a válasz. Még csak este 9 óra volt, éjfélig valahogy el kellett tölteni az időt, tehát az ipse, érdekeit feladva, vad esókolózás- bc merült Éjfél után aztán firtatta, hogy mi is van azzal a titokkal? — Gyógyíthatatlan tüdőbeteg vagyok! — mondta Erzsébet. A drámaíró, ami azt illeti, nem sok között választhatott Vagy pánikszerű menekülés, vagy folytatja a csókolózást Folytatta, de kétségkívül kevesebb lelkesedéssel. Mikor hajnaltájt elváltok, addigra kiderült. mint annyi minden a világon. a tüdőbaj sem igaz. Másnap újra összebotlottak, Erzsébet megkérdezte: — Mondja, mik a maga szándékai? Az író szándékai addigra már komolyak voltak, de tisztességtelenek. Ezt azonban nem vallhatta be, tehát mekegett. A lány aztán megnyugtatta: — Mert ha komoly, akkor kerüljön «!! Éjt nem mehetek férjhez magához. Ha így jó le szék, akkor itt vagyok! Újabb meglepő fordulat! Ilyen csak a mesében van! A drámaíró nem is szerette, ha rejtélyek voltak körülötte. Azonnal meg is kérdezte, hogy ez meg mi akar lenni? — Vőlegényem van, de nem szeretem. Mikor az anyám halálos betegen feküdt, én megesküdtem, ha felgyógyul, feleségül megyek a kiszemeltjéhez. Meggyógyult és én hozzámegyek — mondta Erzsébet. Kétségkívül romantikus fordulat volt, de rokonszenves. Élénk palaverbe is bonyolódjak, mostanság ezt úgy hívják, hogy tek- mek. Egyszer a lány azt mondja: — Jöjjenek el a jövő vasárnap, Sándorral együtt. Nagyot sétálunk az erdőben. Erzsébet egy erdő közepén lakott. Sándor, az író barátja, költő volt Lelkesen készülődtek tehát amikor a drámaíró hivatalában az egyik gépírónő azt mondja: — Halljuk, nősül! — Hé! Mit hallanak? — kérdezte megdöbbenve. — Azt hogy nősül! — Akkor maguk többet tudnak, mint én! Mondja, hol? Megmondták. Az erdő közepén, ott, ahová meghívták őket. A drámaíróban megállt az ütő. Elképzelte a megérkezést. Erzsébeteknél már nagyban süt- nek-főznek, pecsenyeillat száll és várják, amikor megérkezik a vőlegény. Ő leszáll a vonatró!, az állomáson ott a fél falu. Jövendő anyósa a nyakába omlik: — Jaj, édes fiam, de jó, hogy megismertelek! — mondja. Ő meg kettőt tehet: vagy bambán vigyorog maga elé, és szert tesz egy kiterjedt, új rokonságra. vagy kijelenti, hogy valami tévedés van a dologban. Ő nem érzi magát vőlegénynek, és akkor szájonkap- ják. Azon a vasárnapon nem ment le. Abból az időből maradt egy emléke, egy levelezőlap, amelyet Erzsébet írt búcsúzóul. Stílusa szintén a hézagos műveltség példaképe volt, de szókincse egyike a legszínesebbeknek. A drámaíró még ma is nőtlen. Szőllősy Kálmán A
