Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)

1974-01-23 / 22. szám

*971. ftmuár 23. DUNÄNTOll NAPlö 3 Gimnázium? Szakközépiskola? Szakmunkásképző intézőt ? Pályaválasztás és élethivatás Huszka-Mortos-Romhőnyi operettje a Pécsi Nemzeti Színházban GUL BABA dorló szegénylegényt, altit az eredeti színlap „magyar lantos diák-"nak nevez. Mester István lant vagy gitár nélkül is, újabb előrelépést jelentő nemes pá­tosszal játssza szerepét, énekli Gábor diák ismert dalait — az „Ott túl a rácson ..és az „Az utolsó kívánságom” kezde­tűeket. A Lukács Lóránt karmesteri pálcája nyomán felcsendülő melódiákból (a jól mozgatott és szépen éneklő kórus teljesítmé­nye Károly Róbertét dicséri) szintén mesevilág édes hangu­lata árad, melyet át meg átjár a magyaros hang, a hazai szín. A magyar operettstílus felé va­ló közeledés hozta meg annak idején, 1905 decemberében, a Bob herceg és az Aranyvirág után, a harmadik Huszka-ope- rett, a Gül baba kirobbanó si­kerét. „Huszka partitúrája finom és választékos. A Gül baba mu­Lomtárból iskolarendszerünk nyitottsá­gáról már esett szó. Ehhez hoz­zá kell fűznünk még azt a ke­véssé ismert lehetőséget is, hogy a szakmunkásképző isko- ákban ma már mindenki előtt adott a lehetőség, hogy akár gimnáziumi, akár szakközépis­kolai érettségivel zárja tanul­mányait. Nincs tehát egziszten ciólis zsákutca egyetlen hazai iskolatípusban sem. Az egyéni vágyak hiánytalan megvalósítá­sára természetesen soha nem volt korlátlan lehetőség: az egyénnek mindig tudomásul kell vennie a közösségi realitásokat is. Ez idén megyénkben 5900 ta­nuló végzi el az általános isko- ■ let, s 3100 szakmunkástanuló J iskolai, 1070 gimnáziumi és 1130 szakközépiskolai hely vár­ja öltét s a férőhelyek száma várhatóan jóval több, mint az 'aénylőké. Ha nem is lesz könnyű meg­oldani a továbbtanulási jelent­kezési lapok adta „házi felada­tot", de többszörösen adott an­nak a biztosítéka, hogy az egyéni érdeket, törekvéseket és a társadalmi igényeket, lehető­ségeket összhangba hozzuk. Bárdi László Leila álmairól beszél apjának, Gül babának (Cseh Mária és Paál László) Erb János feltétele Hr Iskola tanulói díszít ÍV az alagsori szobákat. — Szokolaí fehr. — Sok ezer csalódban, ahol utolsó éves általános vagy kö­zépiskolás tanuló van, mostanában fó téma a pályaválasztás. E napokban osztják ki iskoláinkban a továbbtanulási jelentkezési lapokat, s 5900 idén végző pécsi, baranyai 8. osztályos tanuló mérlegeli szüleivel: melyrk gimnáziumban, szakközépiskolában vagy szakmunkásképzőben folytathatná tanulmányait. A döntések körültekintő meg­gondolására ez idén a szoká­sosnál hosszabb idő áll rendel­kezésre. A jelentkezési lapok továbbításának ideje egy hó­nappal megnövekedett. Ugyan­akkor a megyei pályaválasztási tanácsadó füzet jóval előbb megjelent, mint a korábbi évek­ben. s ez is enyhítheti a gon­dokat. Pályaválasztási problémákkal tulajdonképpen több életsza­kaszban is találkozunk, így vég­eredményben minden iskolafo­kozat befejezésekor, sőt a fel­nőttek hasonló útkeresése sem ritka. E próbálkozásokban sok a közös vonás, de most csupán azokkal a sajátosságokkal fog­lalkozunk, amelyek az első nagy, sőt talán a legdöntőbb válasz­táshoz, az általános iskolát kö­vető életszakaszhoz kapcsolód­nak. Ezt a döntéshelyzetet gya­korlatilag a legtöbb magyar ál­lampolgár eléri, tömegméretű, össztársadalmi eseményről van tehát síó. Ilyenkor még a leg­szélesebb a választások skálá­ja, amely a későbbi, magasabb iskolafokozatok után már egyre jobban összeszűkül. Az első nagy választás Fz az első nagy választás több szempontból is a legfon­tosabb. Bár iskolarendszerünk egyre nyitottabb — azaz lehe­tővé tesz átváltozásokat egyik típusról a másikra, aikalmat ad későbbi korrekciókra és vala­mennyi fokozat elérésére —, mégis alapvető fontosságú, hogy az általános, egységes is­koláztatási szakasz után milyen irányban halad tovább valaki. A - későbbi pályamódosítás míndannyiunk lehetősége, de az tekinthető ideálisnak, ha már 14 éves korban is megközelí­tően a megfelelő útra léphet mindenki. A szegedi vonatról le lehet szállni Baján meg Kiskun­félegyházán is, nemcsak a vég­állomáson; eljuthatunk vele vígeredményben Győrbe is, ha van türelmünk az átszállásokhoz és kitérőkhöz . . . Ennék a kije­lölése azonban sokszor csak utólag látszik könnyűnek. Ilyen­kor nemcsak a számos lehető­ség csap össze, de az ezernyi — eltérő — jótanács is. A tel­jesülében szülői vágyak, a tár­sadalmi divat, a várható fizeté­si jegyzék, a rokonság és a ba­ráti kör véleménye egyformán — ha szerencsére nem is egyforma súllyal — esik a mérlegbe, s ebben a nagy tumultusban né­ha egészen lahaikul magának ■az érintett gyermeknek a hang­ja. És ez nem jó a gyerek szem­pontjából. Nemcsak iskolaválasztás Való igaz, ilyen életkorban egymaga nem képes minden körülményt mérlegelni egy ta­nuló, szüksége van a családi és pedagógusi tanácsokra. A vég­ső döntésben azonban a gyer­mek érdeke mellett — amire mi felnőttek annyiszor hivatkozunk! — az ő véleményének is benne kell lennie, hiszen végeredmény­ben ő dolgozik majd a válasz­tott pólyán, nem a tanácsadói. A saját vélemény képviseleté­ben néha azért is bátortalan, bizonytalan sok gyermek, s nem meri vállalni azt, amit valójá­ban szeretne, mert kedves cél­kitűzését esetleg hamis társa­dalmi köztudat övezi, s értékén alul becsüli Mi felnőttek, gyak­ran meggyőződés nélkül is túl­értékelünk bizonyos dolgokat. Sokan mondogatják: „az ember a diplománál kezdődik” .., Eb­ben néha egészségesebbek a gyermeki törekvések, s egy-egy szerényebbnek látszó döntésük­ből is érződik a felismerés: min­den hasznos tevékenység lehet nagyszerű és alkotó jellegű, hi­szen bármi a maga helyén pó­tolhatatlan, mással nem helyet­tesíthető! A nyomdászt, vagy sütő szakmunkást ríem tudja pótolni a mégoly kiváló sebész- orvos, de a közgazdászt sem a j meteorológus! A társadalom za- I vartalon működéséhez és fejlő­déséhez vclarnennyiük munkája elengedhetetlen, s bármely tu­datos gyermeki vagy szülői fel­ismerés egy kicsit ennek a kife­jezése is. Az iskoláskori pályaválasztás nem egyszerűen valamilyen is­kolaválasztás, meg ha napja inkban már tíz végzős tanulóból j tulajdonképpen nyolc-kilenc ezt teszi is —, tanuló nemzet 'et­tünk, s ez így van rendjén. A kívánatos az, hogy a továbbta­nulás irányának eldöntése már a majdani pálya és élethivatás irányát is jelölje ki, s ne csak haladékot adjon a ködös jöven­dőbe- halasztott újabb döntés­nek. Az ember és a hivatás egy- másratalálása már a gyermek­kor végefelé kibonlako/hat. A korszerű közoktatás számos új eleme — a fakultatív tárgyak, a szakkörök és rendkívüli tár­gyak — is azt kívánják egyen­getni. A tárgyi ösztönzésen tűi mi: szülők, nevelők igen sokat tehetünk azért, hogy mindenki már fiatal korától úgy készüljön választott pályájára, hogy eb­ben ne egyszerűen a megélhe­tés, hanem az emberi örömök és az emberi kiteljesedés alap­vető forrását is keresse. Közismert, hogy egyes isko­lákban, népszerűbb tagozatok fa néni éppen könnyű bejutni. A jelenlegi felvételi rendszerben — s ez alól a felsőfok sem min­dig kivétel — gyakran sokkal nagyobb fontosságot tulajdoní­tunk annak, hogy képes-e a je­lentkező elkezdeni az adott is­kolát, s nem azt figyeljük, hogy képes lesz e befejezni azt? Mert a kettő gyakran nem esik egy­be, bár sajnos a gyakorlatban sokszor tévesen azonosítjuk eze­ket egymással! Végezetül külön nyomatékkai szólnánk arról a hamis társa­dalmi nyomósról, amely ugyan szűnőben van, de eltűnéséért sokat kelt még tennünk. Zsákutca nélkül A középfok egyik intézményé- röl, a dinamikusan erősödő szakmunkásképző iskolákról kell szólnunk, bár egyre kevésbé szorulnak „védelemre". Sok szülő ezt csak a szükségmegal- dások között tartja számon: a tájékozatlan közvélemény egy­fajta „deklasszálódósnak" véli, különösen értelmiségi szülők esetében, ha valaki ott tanul tovább. A tüllfüggönyőn átsejiik a karcsú minaretek, félholdas ku­polák aranyos sziluettje, aho­gyan Vata Emil díszlettervező Budát 1541-ben elképzelve a nézők elé varázsolja Huszka Je­nő rövid, az operett során fel­csendülő népszerű melódiáit előlegező, hangulatot teremtő nyitánya utón ez a színpadkép tárul elénk, egy kicsit a realitás és a képzelet határán táncolva, hogy játékteret nyújtson az ügyes kezű, a műfajt megfiata­lító, korszerűsítő Fényes Márta irányította mozgalmas, kétrészes cselekménynek. Fényes Márta a törők világot annyi realitással ábrázolja, ahogy az álom idézi a valósá­got, megjelenítve a vendég Ke- menes Fanny jelmezeibe öltöz­tetett és Léka László maszkmes­ter által illúziókejtóvé tett basá­kat, háremhölgyeket, kontyos janicsárokat és a dalolva ván­nyoknak. Kerül ide még rácfió és lemezjátszó, gombfoci-asz- tal és a polcokra sok-sok könyv. A többi terembe kisebb bi­liárd- és rexasztalt helyeznek el, sőt pingpongozni is lehet. Esténként, de főleg hét végén a szijlók és pedagógusok má­zolják át a „helyre pofozott" bútorokat, padokat, rakják fel a polcokat virágtartókat, vil­lanyt szerelnek, fúrnak, farag­nak. Hamarosan a műanyag- padlókat is lerakják :és a fa­lakra tapétákat borítanak. A hét újra felfedezett alag­sori teremben egyszerre mintegy kétsráz tanuló tudja hasznosan eltölteni idejét a napközis fog­lalkozásokon, az iskolatelevíziós órákon, a könyvtárban és a klubszobában. zsikája nem kél eget, de a kö­zönség szeretetét igyekszik meg­nyerni. És ez sikerült is a kom­ponistának." — írja a korabeli kritika, és ez a helyzet ma is. Az 1974-es bemutató sikerét o Huszka-melódiák mellett — azokkal győztesen vetélkedve — annak köszönheti, hogy Martos Ferenc épkézláb librettóját Romhányi József, a tőle íVfeg- szokott brillíóns versekkel aol- gozta ót. Kár, hogy nem minden szereplő ajkán érvényesülnek, oly szépen, csengőén Romhány» ve-ssorai, mint az opeiettvilág ba átlátogató két, kitűnő prózai színészünkén. Gül babát, a ró zsák atyját, a szent kertészt annyi bölcsességgel, jósággal, szelídséggel nem is ala­kíthatná más, mint a kitűnő Paál László. Árnyaltan, a műfaj keretein belül hatásosan játsz- sza Kücsük Alit Srabó Otió, az est egyik legjobb alakítását nyújtva. Gül baba lányát, a szépséges Leiiát kettős szerep­osztásban Cseh Mária és Elahct Márta eleveníti meg, a műfaj nemes hagyományainak tiszte­letben tartásával. Aztán valóban a magasból, a fejünk fölött, valahol a régi kakasülő tájáról megszólal a müezzin dala (Szabó Csaba enekli), a színpadon pedig fó- tyoiruhás háremhölgyek, a szín- ház balett-együttese lánckará­nak tagjai, Tóth Sándor koreog- ráifájára az operettbe illő, még­is igényes és szép táncot járnak. Az. ún. szíriésztóncok is rango­sabbakká válnak, különösen öt­letgazdagok Péter Gizi és Fa- lady László táncai — ők ketten pedig a kacagftatósnak, o mű­fai legjellegzetesebb, mégis mértéktartó képviselői. Éppoly megérdemelt a sikerük, mint a másik vidám páré: Mujkóné szerepében a temperamentu­mos, jól táncoló Vári Évát lát­juk, míg a „muzsikás cigóny”-t, Mujkót Mendelérryi Vilmos, illet­ve Takács Gyulb kelti életre sok ötlettel. fü/öp Mihály ízes budai bíró alakítása, Kutas Béla, Rácz Ró­zsa, Gábor Piroska, Vincze Já­nos, Erdélyi Tibor és a többiek játékára egyaránt jól reagál a közönség, éivezi és vastapssa' sűrűn megszakítja az előadást S mivel a kezdeti zökkenők c továbbiak során minden bizorry- nyal elsimulnak, kellemes szó­rakozást nyújtó estéket ígér a Gül baba, kacagással, táncok­kal és az operettnél oly lénye­ges látványossággal. $s estéről estére külön taps illeti Romhá­nyi hol lírai lágyságú, hol szi- porkázóan játékos, másutt el- gondolkoztatócm elmélkedő ; vagy kaeajtfakasztóan humoros verseit Dr. Nádor tamás Atafakitjak és felújítják Pécsett a Fürst Sándor utcai benzinkutat. Az eddigi egysoros elhelyezéssel szemben kétoldalra helyezik el c kutakat, három új nagyméretű tartályt is kap a töltőállomás. A kezelő személyzet részére új ölíöző és pihenő épül, a benzinkút mögött pedig stervizallomást lítesítenek. A munkálatokkal előre­láthatólag a harmadik negyedévben készülnek el. Értesítjük Tisztelt megrendelőinket, hogy ért 1973-ban eladott osztályozásán bányakavicsra szóló utalványok visszaváltás céljából történő BEKÜLDÉSÉNEK HATÁRIDEJE az eredetileg meghirdetett 1974. FEBRUAR 28 A HELYETT 1974. JANUAR 31-E. KAVICSBÁNYA VALLALAT PÉNZÜGYI OSZTÁLY 1349 Budapest, Postafiók 351. Egykor lomtárak, ellelejtett zegzugok lapultak a Pécs-me- szesi Általános Iskola alagsorá­ban. Ma már itt találhatjuk az I úttörő klubszobát, az iskolai | könyvtárat, a tévé és vetítőter­met, valamint o négy napközis játékszobát. Alig kellett ehhez anyagi kiadás. A szülők, tanárok és a gyerekek fogtak össze és alakították át a „kallódó” szo­bákat. Három éve kezdődött, amikor az alagsori szintbe telepitették a klubszobát Tavaly november 29-én, Pécs felszabadulására és Csokonaira emlékezve a könyv­tárat, mellette a tévé- és vetítő­termet adták át az iskolásoknak. Az ötezer kötetes, szabadpolcos könyvtár állományának fele if­júsági irodalom. Az úgynevezett tévés szobában már az iskola- televíziós órákat nézik, külön­féle diafilmeket vetítenek. Leg­többet a gyerekek dolgoztok ezért a szobáért: a régi, kiselej­tezett asztalokat átfestették, el­végezték a dekorációs munká­kat A Mecseki Szénbányák épí­tési üzemének Tálas János szo­cialista briaád'a pedig felsze­relte a fűtőtesteket Január végére kész a négy ' napközis Játékterem. Az egyík- j ben már ott a négy asztal: eze- ■ ken gyurmáznak, barkácsolnak, ' rajzolnak és festegetnek majd | a napközisek. A másikban jó- i ték- és baba-sarok készül a Iá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom