Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)
1974-01-19 / 18. szám
T974. jonuár !9. DUNANTOU NAPLÓ 3 Mi történt eddig Pécs gyomjának oltására? Folyami vezetékpár m* optimális megoldás 1968-ban hetekig tartó széleskörű vita folyt a Dunántúli Napló hasábjain arról, hogy miért szomjas város Pécs. A vitában úgyszólván mindenki hallatta szavát, aki valamit le tudott tenni az asztalra e tárgykörben. Néhány idézet erejéig érdemes feleleveníteni a vitában elhangzottakat adnak megállapításával, hogy Pécs azóta is — szomjas város. Változatok a megoldásra Valamennyi hozzászóló egyetértett abban, hogy a fejlődő Pécsnek sok, nagyon sok vízre van szüksége ahhoz, hogy a vízhiány ne váljon a növekedés gátjává. Sokféle javaslatot adtak a megoldás hogyanjára, Dulánszky Nándor, a Vízmű ny főmérnöke a mélységi vizek kutatásában és termelésében látta a megoldás kulcsát, s az1 így termelhető víz mennyiségét napi 40 ezer köbméterre becsülte. Majoriak! József vízellátási szakmérnök annak az esetlegességére hívta fel a figyelmet, intve a termelés gazdct- ságtalanságára. Ugyanő a felszíni vizeket állította előtérbe. Dr. Erdős Ferenc, a DTI tudományos munkatársa szerint a Pécs környéki vizeket már a völgykapuban meg kellene fogni tározókkal. Egy geológushármas — dr. Szederkényi Tibor—-dr. Kassai Miklós—Rónaki László pedig úgy vélte, hogy Pécs környezetéből összesen napi 90 ezer köbméter víz nyerhető különböző helyeken. Felvetődött a Dráva-vezeték gondolata is (dr. Lovász Györgytől, a DTI főmunkatársától) és az is, hogy valahol Pécs térségében egy többmíllió köbméteres víztározót kellene létesíteni a kisebb vízfolyások összegyűjtésére. Szoyka Pál, a PTV főmérnöke azt írta, hogy a karszt- és mélységi vizekre az e célból mélyített fúrások tapasztalatai nyomán lehetne alapozni (t. i. minden olyan fúrás, ami valahol vizet mutatott ki, más célból mélyült, ami az adatok megbízhatóságát teszi kérdésessé). Többen sürgették a régóta tervezett regionális vízellátás kialakítását, mint a megoldás legfőbb biztosítékát és „gyorssegélyként” a pellérdi és a tortyogói terület kapacitásbővítését. Az akkori vitából érgemes néhány számadatra is hivatkozni, ■ nem feledve, hogy a vita 1968-ban — tehát őt és fél esztendeje — zajlott Akkor napi 5 ezer köbméteres vízhiánnyal számoltak, s város napi vízszükségletét 1970-re 50, 1980-ra pedig 72 ezer köbméterben határozták meg. Egy másik számi tás 1975-ig 58—60 ezer köb méteres szükséglettel számolt. A lakosság számának növekedéséről kevés szó esett, de az biztos: akik a vízszükséglet növekedéséről beszéltek, aligha gondolták, hogy 1974 elején Pécsett 159 ezer ember él. Márpedig a, város vízszükségletét ma ez'határozza meg! Évről évre ezrek vándorolnak Pécsre, s százszámra szűnnek meg olyan lakások, amelyek avujt- ságuxnál fogva minimális vízigényt elégítettek ki, s amelyek helyére maximális vízigényt kielégítő lakások lépnek. regionális vízellátásának terve, s az OVIBÉR hozzákezdett a pellérdi és a tortyogói víznyerő terület kapacitásbővítő beruházásénak előkészítéséhez, mcjd kivitelezéséhez. Fontos esemény volt az Országos Vízügyi Hivatal valamint a megye és a város vezetőinek 1972 eleji tárgyalása, amelyen egyebek között olyan elhatározás született, hogy meg kell gyorsítani és 1975-ig be kell fejezni a helyi vízkészletek feltárását és termelésbe állítását, és részletesen fél kell tárni a máriakéberuhózásból, aminek végcélja, hogy e területről 20 új kútból naponta 12 ezer . köbméterrel több vizet kapjon Pécs. A pel- rédi beruházás előirányzata 127 millió forint. Ebből a kutakon kívül 19 kilométernyi gyűjtővezetéket, két 2,5 ezer köbméteres gyűjtőtárolót, s eayéb kiszolgáló létesítményeket építenek (vas- talanító és man-ántalanitó tisztító' berendezést egyelőre nem). E területen a teljes kapacitás üzembehelyezésének időpontja 1975. december. Más a helyzet a T-területen. táptól ilyen reményeket. 5 ha nem .? Nos, ha nem, hát ez azt je lenti, hogy nem elegendő egy lapra feltenni mindent. Ha Szederkény—Máriakéménd nem szolgáltat olyan optimális meny- ■nyiséget, amit gazdaságosan lehet Pécsre szállítöni, akkor nyilvánvalóan másfelé kell próbálkozni. A folyami vezeték ügye tehát bizonyára — és az eddig tervezettnél talán jóval előbb — napirendre kerül. Ez pedig nem \|cis dolog. Többszázmilliós beruházás, ami csakis’ az orszá gos vízügyi alapból képzelhető el. Folyami vezetéket mondunk, mintaliogy a város távlati vízellátási terve is a Drávát vagy a Dunát jelöli meg legbiztosabb vízenyerésí lehetőségként, mérlegelve mindkettő előnyeit Nem befolyásolhatja a rendelet. Vállalja-e a h Vélemények az ui népesedéspolitikai I ' rendeletekről Üj vezetéken érkezik majd a viz a Tortyogőból Pécsre "Még mindig • szomjas város Pécs ma is szomjas város. ménd—szederkényi terűiét vízkészleteit. Egy másik fontos esemény pedig az volt, hogy a Pécs városi Tanács megtárgyalta és elfogadta a város vízellátásának középtávú és távlati fejlesztési tervét, 2000-ben 120 ezer köbméter kell A terv középtávon 1975-ig 63 ezer köbméteres vízszükséglettel számolt, tehát többet a 68- as becslésnél. A tervezett városfej leszéshez 18,5 ezer köbméternyi napi víztermelés-növelést tort szükségesnek. Elsőszámú lehetőségként a pellérdi és a tortyogói terűlet bővítését, a másodikként a szennyvíztisztításból nyerhető ipari vizet jelölte meg, s számolt a dunoi vezeték rekonstrukciójával, kaka pacitás- bővítésével. Távlatban a terv túlmegy Pécs határain, hiszen világos: a város vízellátását csak távolabbi víznyerő területek feltárásával és bekapcsolásával lehet megoldani, ez pedig a százmilliókban mérhető költségek gazdaságossá tétele érdekében megkívánja, hogy általa egyúttal a megye más területeinek vízellátását is megoldják. A terv mindenesetre alapvetően Pécs ellátására támaszkodik, s 1985-re 170 ezer (!) lakossal számolva a lakossági-intézményi vízigényt 58, a teljes vízigényt 88 ezer köbméterben határozza meg, az ezredfordulóig pedig a középtávra tervezett 63 ezer köbméteres maximum megkétszerezését tartja szükségesnek. Az elkerülhetetlenül bekövetkező vízigény-növekedés feltétlenül megköveteli valamelyik folyami vezeték megépítését, de a terv könnyebben megvalósítható lehetőségként érthetően nagy jelentőséget tulajdonít a máriakéménd—szederkényi területnek, s kimondja: „meg kell alapozni a különböző regionális vízbeszerzési változatok közötti döntést ...” Az elmúlt évben a víztermelés átlagosan 45—50 ezer köbméter körül mozgott (ebben nagy része volt a dunai vezeték megtisztításának), a vízszolgáltatás ; r°' mégsem volt kielégítő. Gyakoriak voltak a vízhiányos napok, j ingadozott a víznyomás. Az pe- j dig, hogy egy nyárvégi zavatar ; villámcsapásai következeiében f megbénultak a kutak, s a város egy-kettőre víz nélkül maradt, arra figyelmeztetett, hogy Pécs tározókapacitása elégtelen és szinte csak „vésztartalékot” jelent. Ezek hát a tervek, melyek fel. idézére után most azt nézzük meg, hogy 1974 elejéig mi is történt Pécs szomjának oltásáT ermelésbövítéí 233 millióért A pellérdi és a tortyogói víznyerő területen az OVH beruházásában az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat bonyolításában folyik a bővítés, sőt a P-terület az eddigi 13 ezer A '68-as sajtóvita, után el- j köbméter víztermelésen kívül készült a MÉLYÉPTERV-né! Pécs l már további 5 ezret ad az új ahol 106 millió forint költséggel 16' kútból 8 ezer köbméter vizet kell nyerni. Itt a kutakat már lefúrták, .készül a gyűjtő- vezeték és folyik a vízműtelep szükséges rekonstrukciója is. Szembetűnő, ha összehasonlítjuk, hogy az utóbbi beruházás költségesebb a pellérdinél. Miért? Legfőképpen azért mert a Tortyogón nem lehet úgy alkalmazkodni a meatévő létesítményekhez, mint Pellérden. De ez csak egy része a költségtöbbletnek. Nem kis tehertételként jelentkezik itt oz a 400 milliméter átmérőjű Dynadur-cső, amelynek homályos eredetéről néhány hónapja mór irtunk lapunkban. A drága, import műanyagcső alkalmazását annakidején azzal indokolták, hogy az rugalmas voltánál fogva sokkal alkalmasabb az azbeszt- cement — „magyarul" — eternitcsőnél a vezetéképítésre. Az utóbbi ugyanis rideg, s ha terhelést kap, könnyen törik. Ez városi használatnál elfogadható indok, itt azonban, ahol szabad mezőben fektetik a vezetéket, s a 80—100 cm-es földtakarón kívül egyéb terhelés nem éri, már aligha fogadható el. Mint ahogy az is vitatott, hogy a kettő közül melyiknek jobbak a súrlódási jellemzői. Ismerünk olyan szakvéleményt, amely szerint Dynadur-cső semmivel sem szállítja jobbon a vizet és nem ÓH jobban ellen a szeny- nyeződés lerakódásának, mint az eternitcső, aminek egyébként megvan az az előnye is, hogy Nyergesűjalu es Selyp ma már minden méretben és mennyiségben szállít. Felvetődik tehát a kérdés: nem volt-e elhamarkodott a költséges Dynaaur beszerzése, s nem lett volna helyesebb a többletet a víztermelés növelésére fordítani? Vizet a tiszta Drávából A Máriakéménd—Szederkény területen folyik a vízkutatás, a 3 darab kutatófúrás és a korábbi fúrási adatok tapasztalatai alapján a felszín alatti vízkészletet, a tartósan ivóvíz-ellátásra kivehető mennyiséget és a várható vízminőséget vizsgálják, s készül a )avo^ct c vízmíjtelep műszaki megoldására is. A vizet Pécs ellátásánál hasznosítanák — ha a kutatás | a feltételezett kedvező eredménnyel jár. Csakhogy a jelenlegi adatok alapján máris kisebb a bizakodás. Úgy tűnik, kétséges, hogy ez a terület hozzájárulhat-® Pécs ellátásához. A kinyerhető víz mennyisége ma és hátrányait A Drávának a határfolyó jellegéből adódó hátrányai mellett van egy jelentős előnye: térségében nem várható olyan ipari szennyforrás ami a víz minőségét akár hosszabb távon is befolyásolná. A Drávából vagy kavicsteraszáról napi 70 ezer köbméter víz nyerhető, amit kell ugyan tisztítani, de feltétlenül kevésbé intenzíven, mint a Dunát A vezeték építésénél szakértői vélemény szerint célszerű mindjárt vezetékpár építésére gondolni, hiszen ennek költsége viszonylag olcsóbb, arról riem is beszélve, hogy így biztosítható folyamatosan a vezetékek szakaszos tisztítása. Pécs tehát ma meg szomjas város, bár szomjának oltására már történtek erőfeszítések. Ügy tűnik azonban, hogy az eddi— Szeretnék még gyeteket, de nem csinálom még egyszer végig o hajnali sétákat. Fél ötkor igazén nem jó végigrohanni gyerekkel a. vállamon a városon. mert csak a gyári óvodába kerülhetett. .. A Doktor Sándor utcában ülünk, egy kétszobás panellakásban. Amit hallok, indulatokkal teli. — Hatszáz forintot fizettünk egy öregasszonynak. Amikor a férjemet elvitték katonának, felvették bölcsődébe. Addjg? Nem. Hároméves korától óvodás lett. A börgyári óvodába vették fel, máshová nem. Sok szenvedés, kialvatlanság egy ilyen kis gyereknek ... Nem, ezt még egyszer nem csinálnám végig. Három óvoda van a közvetlen szomszédomban, oda persze mások gyerekei járnak. Üj óvoda a Mezőszél utcában, szemben a Stock-házi óvoda, a Honvéd utca sarkán pedig az egyetemi óvoda. Valóban közel vannak. Kozarics Mi- hályné, aki tímár szakmunkás a Bőrgyárban, egy gyermeket vállalt, vállalna még, de csak úgyf ha valamtelyik közeli óvodába, bölcsődébe vihetné. Nem is annyira a több pénz izgatja. Dékány Gézáné, szintén bőrgyári munkásasszony, még mást is mond. — Hosszú távon kellene gondolkodni azoknak, akik intézkednek gyermekügyekben. Első gimnazista a nagyobbik nálunk, s hiába ingyenes o tanítás, év eleje ezerötszáz forintba került. Ez most négy évig így megy, aztán ha tehetsége és kedve van, tanuljon tovább Valamelyik egyetemen.,. Miért ne? Munkásgyerek. De az újabb öt évig nekünk kell helytállni anyagilag is. És akkor már kezdi a kisebbik ugyanezt... Mindig azt mondják, hogy az államnak igen sokba kerül ez a dolog, de higgyék el; nekünk is. Dunaszekcsé, gyógyszertár. Azt szerettem volna megkérdezni, ho! találok kismamát? És egy kismama válaszolt, Szabó Jánosné gyógyszerész asszisztens. Férje Mohácson dolgozik, mindketten szekcsőiek. Kisfiúk hárontesztendős. Most várják o másodikat , — Harmadik? — gondolkodik el — nem ... Kettőnél többet nem akarunk. Anyagi hely, , . ..... . , „ . zetünk ennyit enged. Két gyegieknef sokkal többet kell meg reket rende?sen £ szépen arfel tenní- j tudunk nevelni, a harmadik már Hársfai István bizonytalan lenne. Valami felelősséget is kell érezni, és ezt előre kell eldönteni. Van ám néhány sérelmük is a falusi kismamáknak: a tápszer kevés, Linolac nevű tápszer sokszor egyáltalán nincs, Laktorizan is kevés van. Az iránt is érdeklődöm, hogyan áll a „tabletta" dolog, azt válaszolják, bizony, felszökött, amióta a körzeti orvos is felírhatja a bi- securint, intecundint. Szedik. És f egyikük azt is kijelenti, "hogy szerinte hasznos volt o népesedéspolitikai rendelet, de az el maradott rétegek között sole gyerek születik majd csak azért, hogy megkapják a több pénzt.. Később ezek neveltetése már nem látszik biztosítottnak, — Jó, hogy többet kapnak« szülőanyák, főleg az első gyereknél jön jól. Kis kádat, járókát meg lehet' venni belőle. A második ezeket viszont már örökölheti, a pénzt másra is fordíthatják. Az emeli gyermek gondozási segélyt is biztosan sokan igénybe veszik, magam is szeretnék a kicsivel otthon maradni, de csak egy évig, . i Lakás. Fehér köpenyes orvosnőkkel beszélgetek — inkognitóban maradnak. Azt bizonyítják, hogy okos spórolással a fiatalok könnyűszerrel lakáshoz juthatnak. Kiszámolom a jegyzettömböm szélén, hogy Havi ezer forint félretevésével —- ennyit szavaztak meg — már hét év alatt összejön e nyolcvanezer beugró az OTP-lakós- ra, de persze, ehhez kell kéfl gyerek is... Addig? Hát albérlet — Nehogy azt higgye, hogy nekünk csupa öröm az élet Lakásunk nem volt gyerekünk viszont igen. öt évig laktunk az intézetben, akkor kaptunk szövetkezeti lakást A két gyerek között hat év korkülönbség van.. Hogy miért? Egyszerű: nem tudtam kihordani korábban. Vagy azt hiszi, hogy o másnaponként! ügyelet az egész napos hajsza megfelelő környezet egy terhes anyának? Tizenegy éves házasok vogyunk, férjem is orvos, így aztán tizenöt na pót egy hónapban külön töltünk egymástól md is. És azt mondom, hogy mégis szeretnék harmadikat is... Egyszerűen azért mert szeretnék. Nem o pénzek miatt meggyőződésem hogy hatezer forintos • családi jövedelem felett az új intézkedéseknek már nem lesz ilyen hatása Kompi* Ajándék m ezrediknek Hétezer ifjúsági betét Persze már elhaladták ezt a számot azóta. Népszerű lett az ifjúsági takarék betét megyénkben, amit igazol eqv kedves esemény: megajándékozták a sziqetvári járásban kiváltott ezredik betétkönyv tulajdonosát, Lieb Józsefnét. Czibuika Mártonnal, tzz OTP megyei igazgatóhelyettesével együtt kerestük fel Liebéket lakásukon. — Gyermekgondozási segélyen vagyok itthon' kétéves kislányommal — mondta a boldog tulajdonos. Férje építész technikus, az asztalon családi ház tervei. — Ez saját ház lesz? — Igen, vettünk egy házhe- lyet. Meg is kezdtük az építkezést. úgy számítottuk, hogy öt év múlva készen lesz. Nincs még lakásunk, ezt úgy béreljük, — Mennyit tesznek e takarékkönyvbe? — Egyelőre havi száz forintot. Én is, a férjem is. Mindketten megállapodást kötöttünk. Két év múlva talán sikerül az összeget felemelni, úgy számítjuk, hogy hétezer forintot kapunk, és ugyanannyi külön kölcsönt 's. Jól számítottak, hiszen csaknem pontos az összeg. Hatezer a megtakarított pénz, ehhez jön a kamat és a prémium. És iái is járnak, hiszen mindkettőjüknek jár c külön felvehető kölcsön is. Mintegy harmincezer forinthoz jutnak így hozzá öt ’év múlva. — Száz forintot nem tettunk volna egyébként c takarékba havonta — mondja Lieb- né, majd hozzáteszi: — az öcsémet Is rábeszéltem már, ő 's megállopodást köt ifjúsági betétre. Az ajándék: elektromos hajszárító. Az is jól jön a háznál. — Az .új házat három gyerekre tervezték? Nevet, — Nincs kizárva ..
