Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)

1974-01-02 / 1. szám

Vidám, önfeledi óév-búcsúztató Politikus „házikabátban" A Megyei Pártbizottság titkára, örömeinkről, gondjainkról. A VOLÁNTRÖSZT tervei URH ado-vevö berende­zéseket kapnak a taxik, fiatalodik a pécsi autó­busz-park. Elfogták az úimecsekaljai , sz átírt,. Az év emberei... Munkatársaink villám- közvéleménykutatást ren­deztek: kik voltak az 1973-as esztendő legsi­keresebb emberei? Al- mási Éva, Lovai István, dr. Madas László, Nagy László, dr. Tigyi József nyilatkozik lapunk 5. ol­dalán, Kristóf, az erőművész e«e Nagyapja fejét leharapta az oroszlán. Botrány a PVSK­kosaratoknál Hová megy Pálvölgyt és Rabb? Világ proletárjai, egyesüljetek' nettől unantait opto XXXI. évfolyam, 1. szám 1974. január 2. szerda Ára: 1,50 forint Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Karnevál a Széchenyi téren ÜGY ILLIK, HOGY AKI ÜJ ÉLETET FOGADOTT, AZ MOST ELKEZDJE, AKI NEM, AZ IS MUNKÁBA SIET MA REGGEL TEG­NAPTÓL, EGY ÉVEN KERESZTÜL MINDENKI ÍGY KEZDI A DÁTU­MOT: 1974. ELBÚCSÚZTUNK AZ ÓÉVTŐL, KÖSZÖNTÖTTÜK AZ ÚJAT. MEGADTUK A MÓDJÁT, AHHOZ KÉTSÉG NEM FÉR. KI ÍGY, KI ÚGY. MUNKATÁRSAINK ÍGY LÁTTÁK EZT A BOLONDOS, KEDVES ÉJSZAKÁT: A malacfarok szerencsét hoz Az Olimpia-bárban és az ét­teremben már jóval az év vége előtt minden hely elkelt. Négy­száztízen szilvesztereztek itt, kö­zöttük osztrákok, németek, leg­többen Jugoszláviából jöttek. Néhány perccel múlt éjfél, magasra csap a jókedv. A zene­kar minden tőle telhetőt meg­tesz. Hol tánczenét játszanak, hol magyar nótát. A kóló sem hiányzik, pattogó ritmusára hosszú sorok kígyóznak az asz­talok között. Hektószóm fogy a pezsgő, sokan még az éjfélt sem várták meg, elsőre mind­járt azt rendeltek. Hatféle me­nüből választhattak, nyolcvan forintért, s a malacoknak szo­morú éjszakájuk volt, 150 kiló sült malac fogyott. A szerencse kegyeltjei márkás italokat, élő malacot nyerhettek. Sőt! Farkas Zoltán üzletigazgató egy fekete dobozt is mutat: benne egy malac orra és farka, amely köztudottan szerencsét hoz. Van ott még két papír is, az egyiken boldog új évet kíván az Olimpia vezetősége, a másik ingyenes italrendelésre jogosít a bárpultnál. Üzletvezető as SB f s> 8 y a sorosiadan A belépődíj egy kör az aszta­lok között ugrándozó, összeka­paszkodott, harsányan éneklő csoporttal. Rumbach Árpád, a Vadásztanya üzletvezetője egy sörösládán ülve törölgeti a ve­rejtékét. A székén már rég a vendégek ülnek, az irodát el­árasztották, hogy telefonon kí­vánjanak ismerőseiknek boldog új évet. Szilveszter éjjelén min­dent szabad . .. Durrognak a petárdák, főleg a jugoszláv vendégek jóvoltá­ból. A nemzetközi társaságból itt sem hiányoznak a németek és az osztrákok. A telt ház ter­mészetes. Egy héttel Szilveszter előtt mind a száz helyet lefog­lalták. Kétféle menüt szolgálnak fel, hetven forintért. Az egyik a helyi specialitás: vadételek. Ez a sztár, nyolcvanon kértek ilyent. A másik a hagyományos ételösszeállítás. A vaddisznóhúst éjiéiig 70 ífteCj pezsgovzfi és rengeteg borral locsolták meg. Baj nem történhet, két óra felé hozzák a korhelylevesí. Pangás a kijózanítóban Hasonló a helyzet a Dömör- kapu Turistaházban. A hangulat, a jókedv itt is féktelen, rend­bontás itt sem történt. A kü­lönbség csak annyi, hogy az üz­letvezető itt egy hűtőszekrényen rendezte be az irodáját. Másutt már neki sem akadt hely. Száz­hatvan vendég — főleg buda­pestiek, de mór törzsvendégek — éjfélig 140 üveg bort és 70 üveg pezsgőt bontott Azt mégsem lehet megtenni, hogy szeszesital nélkül rendez­zenek Szilvesztert, a Ságvári Endre Művelődési Házban. így hát jócskán fogyott a sör, bor, még a pezsgő is, pedig itt a túlnyomó többség aligha lépte Vidám táncolok Pécsett, a Széchenyi téréit túl a huszadik évét! Egy óra táj­ban éppen pihen a beat-zene- kar, a nagyterem zsongása csendnek tűnik. Párás szemek, meg-megbillenő léptek. Magas­ra hág a szeretet lángja. Ezek a kibékülés órái. „Tudod, hogy én mindig is ... Haverod va­gyok, vagy nem vagyok a have­rod?" A taxisofőr fáradt, nem csoda. Ráadásul vaksötétben keresgél­jük a kijózanító állomást, a Hő­erőmű melletti barakk-renge­tegben. Fénycsík az úton: Béke cukrászda. Itt szilvesztereznek az erőmű dolgozói és a telep lakói közül sokan. A rádió zenéjére táncolnak, itt ez szilveszteri spe­cialitás. Kelemen Lászlóné, az üzletvezető büszkén mondja: — Tíz éve vagyok itt, de in­nen még senki sem ment gyo­mormosásra. A rendőrök is meg­dicsértek bennünket... Útbaigazít, de a kijózanító­ban csend van. Szilveszterkor? No, igen ... ilyenkor természe­tesen elnézőbbek vagyunk. Éjjel két óra, egy rendőrautp fordul a meliékutrá. villog a kék fény. Jön az első páciens, a Borostyánból. Pécsett az új esztendő első perceit a belvárosban lakók és szórakozók harsogó dudaszóval, valamint petárdák pütögtetésé- vel köszöntötték. A jókedvű szil­veszterező sereg körültóncolta a mindenki karácsonyfáját, a zsú­folt Kossuth Lajos utcában pe­dig énekszó kíséretében „évőd- tek” a fiúk és lányok. ' Amerikaiak, angolok^ franciak A Nádor étteremben és ká­véházban is igen bohókás volt éjféltájt a hangulat. A malac- pecsenyére és a különböző liba­máj-készítményekre jól csúszott a pezsgő, melyből ezúttal re­kordmennyiséget, 320 üveget, hörpintett fel a 400 főnyi ven­dégsereg. Sok külföldi turista — amerikaiak, franciák, angolok, németek és jugoszlávok — bú­csúztatták az ó-esztendőt a Me­csek cukrászdában, a Pannónia bárban és pincében, A Nádor­kombinátban több mint ezer vendég szórakozott szilveszter éjjel. Pécs legifjabb városnegyede, a Kertvárosnak lakói a Himnusz után elözönlötték c lakótelep „főutcáját". Petárdák robban­tak, rakéták húztak a magasba, s akik féltek a szemerkélő eső­től, az erkélyekről trombitáltak az éjszakába. A zalaegerszegi Aranybárány Szállóban még egy gombostűt sem lehetett leejteni, oly nagy volt a zsúfoltság: kereken ezer szilveszterező, köztük 140 len­gyel vendég, mulatott itt A négyfajta vacsora közül a helyi specialitás, a göcseji pe­csenye bizonyult a legkapó- sabbnak. Egy kis személyeske- . dés: az Aranybárány 153 ezer forintos szilveszteri forgalmát bi­zony elfogadná e sorok írója az új esztendőtől. A somogyi főváros szállodá­jában hamisítatlan nemzetközi szilvesztert tartottak, a hazai vendégsereg mellett szovjet, ju­goszláv és olasz turisták vígad­(Fofytcrtás a 2. oldalon) íos&rczS Pál ii|évi k8sz@ntö$c Tiszteit Honfitársaim! A hagyományokhoz illően el­búcsúztattuk az óévet, és kö­szöntöttük az újat. Az óesztendőnek búcsút mondva, visszaemlékeztünk az eltelt háromszázhatvanöt nap­ra, és elgondolkodtunk, hogy mit is hoz számunkra ez az újabb tizenkét hónap! Mérleget készítettünk végzett munkánkról, hogy felkészültebben látha'ssunk idei teendőinkhez. Az országos számvetést elké­szítette és az új feladatokat ki­munkálta pártunk Központi Bi­zottságának novemberi tanács­kozása, valamint országgyűlé­sünk decemberi ülésszaka. A jól végzett munka tudatá­val nézhetünk vissza 1973-ra, amelynek során népünk a fizi­kai és szellemi munka minden területén becsülettel helytállt. Jó eredménnyel zártuk ötéves ter­vünknek harmadik évét. A nem­zeti jövedelem, az ipari és a mezőgazdasági termelés szint­je, a munka termelékenységé­nek alakulása meghaladja a tervezettet, és felülmúlja vára­kozásainkat Gazdasági eredményeink le­hetővé tették az életszínvonal - elsősorban a nagyüzemi mun­kásság életszínvonala — gyor­sabb ütemű emelését, a lakás- viszonyok javulását, az egész­ségügyi, szociális és kulturális ellátás bővülését. Népünk teljesítményei kiáll­ják az összehasonlítást a fejlet­tebb országokéval is. A szocia­lista országokból érkező bará­taink és a világ minden tájáról ide látogatók is tanúsítják ezt Ez persze nem azt jelenti, hogy gondtalan az életünk. Az el­múlt évben is az ipar korszerű­sítésének problémáival, az utób­bi évek legnagyobb aszályával, nagyarányú száj- és körömfájás által okozott kárral kellett meg- küzdenünk. Társadalmunk életét mégis a kiegyensúlyozottság és a biztonságérzet jellemzi. Nin­csenek politikai kitérők, és nem fenyeget bennünket a tőkés vi­lággazdaság egészét megrázó pénzügyi- és energiaválság, az utol nem érhető áremelkedés és a nyomukban járó munkanélkü­liség mind ijesztőbb réme. Szá­munkra nem volt „kiemelkedő”, „különleges” esztendő. Munkás hétköznapok váltották egymást, a munka éve volt. Munkánknak köszönhetjük, hogy kedvezőek a feltételek nemzetünk felemelkedését szol­gáló terveink megvalósításához. Elmondhatjuk, hogy sikeresen munkálkodunk pártunk X. kong­resszusa határozatának végre­hajtásán: a szocializmus maga­sabb szinten történő építésén. Lelkesítő, alkotó program ez munkásosztályunk, parasztsá­gunk, értelmiségünk, egész né­pünk száméra. A nagyobb fel­adatokhoz, nagyobb erővel kell hozzálátnunk. Mindannyiunk kö­zös erőfeszítésével elégíthetjük ki az egyén, a család, a kis és a nagy közösség igényét. To­vábbra is csak szorgalmas mun­kával érhetjük el, hogy az eddi­ginél több család juthasson la­káshoz, hogy könnyebb legyen a nagycsaládosok sorsa és a dolgozó nők helvzete. hogy gyermekeink élete mind tartal­masabb legyen. Azért, hogy job­ban boldoguljunk, gyümöícsöz- tetnünk kell a szocialista de­mokráciában, milliók tevékeny részvételében, társadalmunk egyre erősödő szocialista jelle­gében rejlő lehetőségeket. Az óesztendőt búcsúztatva el­mondhatjuk: 1973-ban is adva volt számunkra a legfontosabb, a teremtő, az alkotó munkához szükséges béke. Megvalósul az a nagyszabású, világméretű bé- keprogram, amelyet a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa dolgozott ki: előbbre jutottunk a két világ­rendszer kapcsolatainak rende­zésében, a nemzetközi helyzet alapvető normalizálásában. A Szovjetunió és a testvéri szocia­lista országok együttes erőfe­szítései nyomón — a békés egy­más mellett élés elve alapján — kezdenek kibontakozni az euró­pai biztonsági rendszer körvo­nalai. Az elmúlt esztendőt úgy fog­ja számontartani az emberiség, mint a békéért küzdő erők nagy győzelmeinek évét. Oly hosszú szenvedés, hősi küzdelem és pusztítás után a vietnami nép győzelmével, az amerikai csa­patok kivonulásával végétért Délkelet-Ázsióban a jelen tör­ténelem hosszú és véres háború­ja. fs úgy tűnik, hogy egy újabb, nagyon súlyos, az egész világ békéjét fenyegető válság után, a Közel-Keleten is lehető­ség nyílt a békés rendezés elő­készítésére. Szádjának most gondolataink a világ azon tájaira, ahol a né­peknek még tovább kell folytat- niok küzdelmüket szabadságu­kért, függetlenségükért Kö­szöntjük az elnyomói ellen har­coló chilei népet. Köszöntjük a gyarmati elnyomás ellen har­coló szabadságharcosokat, kö­szöntjük az öt világrészben küz­dő haladó erőket. Nemcsak hisszük, hanem meg is vagyunk győződve, hogy a társadalmi haladás törvényszerű folyamatát feltartóztatni csak ideig-óráig lehet, megállítani pedig soha­sem. Hazánk mindenkor cselekvőén kivette részét a szocialista kö­zösség külpolitikai tevékenysé­géből, a békéért folyó harcból. Lehetőségeinkhez mérten, a jö­vőben is mindent megteszünk a béke zálogának, a szocializmus erőinek tömörítéséért, egységé­nek megszilárdításáért. Kedves Barátaim! Hagyomány, hogy az új év első napja a jókívánságoké. Magam is csatlakozom ehhez a jó szokáshoz. Szívből kívánom, hogy kísérje siker és szerencse népünk min­den jószándékú törekvését. Kívánom, hogy boldoguljon és szeretettel aondoljon a szülő­hazára minden becsületes, a haladást támogató magyar, bár­hova vetette is a sors. Külön szeretettel és megbe­csüléssel köszöntőm testvérein­ket, a szocializmust építő népe­ket. Boldog és békés új esztendőt kívánok önöknek, egész né­pünknek, minden barátunknak! I

Next

/
Oldalképek
Tartalom