Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)
1973-12-01 / 320. szám
6 DUNANTQll NAPlö 1973. december 1. Találkozás az „Őszinte számvetés“ írójával A négyhetes SZB műhelybizottság tilkártantolyam hallgatói találkoztak Fazekas lózseffel, az „Őszinte számvetés" Írójával. A klubszoba megtelt érdek ó- dőkkel, akik vagy olvasták a könyvet, vagy a személyes varázs kedvéért jöttek el. Igazat kell adni a könyv előszói tójának, Kahána Mó- i zesnek, aki a mozgalmi életből véve „Kicsi"-nek nevezi, Egy testalkatra tényleg aprótermetű, de — amint a későbbi beszélgetésből kiderült — lélekben annal nagyobb embert ismertünk meg. Szerénysége nem csak könyvéből, hanem megjelenéséből is, szavaiból is kitűnik. Félt attól, hogy a dicsekvés bűnébe eshet, vagy annak a látszatát keltheti, ö nem tartja magát írónak, csak egy olyan embernek, akinek a visszaemlékezéseit, élettörténetét kiadták. Egyszerű szavakkal, minden pátoszt nélkülözve beszélt az illegalitásban végzett pártmunkáról, a roman királyi börtönökben elszenvedett kínzásokról, a parti- zónharcok veszélyéről. Tizennyolc éves korától kezdve van kapcsolatban a mozgalmi harccal. Első mozgalmi tevékenysége egy béremelésért folytatott sike- I res sztrájk megszervezése volt. A mozgalom szervezői felfigyelnek rá, megbíznak benne, s most már mind:g nagyobb feladatokat bíznak tó. 1925 januárjában — 20 éves korában —- a Kommunista Párt tagja lesz. Majd éveken át, mint az jllegglis Román Kommunista Párt instruktora járta be Erdély városait, falvait, ipar- télépéit. Két évig szenvedett a világszerte hírhedtté vált Doftana fcgyházban. Több éhségsztrájkban részt vesz. 1941-ben, mint az Erdélyi naay oer egyik vádlottja ismét börtönbe került. A váci iegyház gyötrelmeinek az vetett véget, hogy a foglyokat Is beosztották büntető- századba és kivitték a szov- iet frontra, ahol hamarosan fogságba estek. Partizán lesz, 1944 őszén hazakerül, maid Debrecenben és Szeneden pártszervezó munkát végez. Az ötvenes években őt Is a bizalmatlanság légköre veszi körül, de ez forradnl- m1 lendületét nem töri meg. Ezt bizonyítja 1956-ban az ellenforradalom válságos napjaiban való töretlen helytállása. Fegyverrel a kézben védte a munkásosztály vívmányait. 1965-ben megkapta a Munkaérdemrend arany fokozatát. 1968- bon, mint a Könnyűioari Minisztérium iparszervezési osz- ! tályvezetője ment nyugdíjba. Nyugdíjas éveire is jellemző az aktivitás. Jelenteg is fiatalos lendülettel különféle pártmegbizatásoknak i tesz eleget. ! Kérdésünkre, hoav hon- | nan meríti e hallatlan sok energiát, így válaszolt. — Nem sainálom az átdolgozott vasárnapokat, a munkában átvirrasztott éjszakákat, még a börtönben töltött éveket sem. Hiszem, hoav sokkal iobb világot hagyok magam után, mint, amilyet találtam." A hallgatóság mélyen át- éiezte Fazekas elvtárs sza- | vart, elgondo'kozott, hogy - vajon a mai feltételek mel- | left, mindig elkövetnek-e I mindent, hoqy szebb, boldo- I nabh leaven az ember éle■ j te. Ő mintha kita'á'ta volna aondn'o‘a!nkat, erekkel a szavakkal búcsúzott tétünk. „Bízom, mert a viláanc.k csaknem minden országában a nének és a kommur.is- ■ ta pártok kitartóan küzdenek a békéért." Nerc kilencvenezer íorintért Műbőrkr,’'!'t->k, műszőrmebundák. A csurgói 1700 dolgozót foglalkoztató Napsugár Ipari Szövetkezet harminc országba exportálja ruházati termékeit. Képünkön: téliesített bakfis műbőrkabát. Bundadivat „Nyáron van bunda bőven — a futballban. Télen viszont nincs bunda — az üzletben" — panaszkodott az üzletvezető a Kossuth Lajos utcai szőrmeboltban. Persze csak a szőrmeboltban hiánycikk a bunda, mert a pécsi áruházakban kapható. S különben is: bunda dolgában nem is állunk olyan rosz- szul. Budapesten 90 ezer forintért már kapható nercbunda. Szerencsére . . , Igaz. hogy csak 8—10 darabot adtak el két év alatt, de ha meggondoljuk, ez is szép mennyiség. A nerc viszont kemény valuta. Meglehetősen borsos ára ellenére tavaly 500 darabot exportáltunk. A szőrmeáru egyébként az egyik legjobb dollár-forrás: ebben az évben az újpesti Pannónia Szőrmegyár 6 millió dolláros tőkés exportot bonyolít le. A legtöbb szörmekabátot juh- ból és bárányból készíti a Pannónia. Évente 800 ezer bárány és 500 ezer juh sorsát pecsételi meg a szűcsök ollója. Juhbói készül a ma már világhírű pa- nofix, melyet a Pannóniánál kísérleteztek ki. 40 ezer panofix- kabát kerül ki a gyárból ebben az évben, több mint fele külföldre megy. Néhány szót a bunda-divatról. Rövidülnek a kabátok, egyre több úgynevezett nadrágkabát készül, „népszerű viselet” a dzseki és a kiskabát szőrmebetéttel, szóval a sportos öltözet Érdekes viszont, hogy a nyugati országokban a hagyományos irha mellett a férfiak körében egyre kedveltebb a kifelé szőrös, háromnegyedes kabát. Nagyon népszerűek a panofixből filmnyomással készített állatbőrutánzatok. így aztán gepárdban, tigrisben, leopárdban pompázhatnak a hölgyek. Még mondja valaki, hogy van új a nap alatt... A divatot persze nem a divattervezők, hanem a nyersanyagárak irányítják. Olyan gyorsan emelkednek a világpiacon a szőrök- bőrök árai, hogy az idén már 9000 forintba kerül egy női irha- bunda. S ha már az áraknál tartunk: a legolcsóbb a hörcsög, bár ebből Is egyre kevesebb van, ezért csak bélésnek használják. A pézsmát hazai alapanyagból gyártják, sötétbarnában és pasztellszínekben divatos. Ara 20 ezer forint. Az irha is értékesebb áru: egyre drágul az alapanyag, melynek 90—95 százalékát importáljuk. Készítenek a Pannóniánál wizelből, azaz kínai menyétből is bundát, melynek alapanyagát a londoni szőrmeaukción vásárolják. De hasonlóképp veszik a kínai gidát, az amerikai spitznutriát is. A perzsalábbundát hulladékból állítják össze, mégis értékes: 13 ezer forintért már kapható. A valódi perzsa viszont már igazi nemesprém, potom 40 ezer forint a belőle készült bunda. S végül a nerc, a maga 90 ezer forintos órával a bundák királya. (Panics) Kfimo'vtalan rovat Generációs probléma A XX. század vége és o római birodalom bukása egyben azonos. A fiatalok nem értették meg az öregeket, az öregek meq a fiatalokat Én, miután sem az öregeket, sem a fiatalokat nem értem, kénytelen vagyok mindkét oldal megnyilvánulását közreadni. * — Én gyűlölöm a szüléimét! Korlátoznak! Egy jersey nácit akartam. Megtagadták! * — Mégse lehet őket gyűlölni, e szülő is ember! * A lázadást nem lehet elég korán elkezdeni! Egy gyereknek kötelessége a szülői önkény ellen már a bölcsőben fellépni! * — Anyu nem tud engem észérvekkel meggyőzni. Amikor vitatkozunk, a tapasztalatait fitogtatja. Azok nekem is vannak I * — Akart a gyerek megszületni?! Nem! Ha megszületett, akkor viseljék annak kötelezettségét! * — Nekem az a véleményem, hogy a gyerek, mihelyt kinyílt a csipája, már harcoljon! Mit akar egy mai szülő, aki úgy el van maradva, hogy fogalma sincs arról, hogy mi a lézer? * — Szüleim terrorja elviselhetetlen! A múltkor az apám a cigit kiverte a szómból. Hát lehet az ember választási jogát így sárba taposni? Vita helyett azt mondják. — alávaló módon, — hoqv kölyök vagyok. — Hát kölyök az, aki már egy hónappal előbb betöltötte <s 9-ik évét? — Ha az anyám még egyszer kifogásolni meri barátnőimet, a szoknyámat, meg azt, hogy későn jövök haza, írok a tv-nek és majd megkapja a magáét! * — En nem értem az anyámat lehetetlen vénasszony! öreg korára tört ki rajta a bolondéria! Most akar flancolnil? Hát nem beperelt valamennyiünket száz forint tartásért, azért, mert kilenc gyereket nevelt fel abból, hogy mosott. Pediq van 400 forint nyugdíja is! Nekünk minden fillért be kell osztani, most jött ki a Zsiguli utalványunk, honnan veszem én a pénzt! * Bezzeq a ml Időnkben, ha fürdőruhát húztunk, fel kellett öltözni. Én nem tudom ezeket a büdös kölykeket megérteni, — farmer nadrág, mini szoknya! Akkor mégis több gyerek született, mint most. * Bezzeq hiába győzködöm ezzel a ronda kölyökkel, nem tudom a fejébe verni a szülők iránti tiszteletet! Pedig már egész hurkák vannak a fenekén! * — Bezzeg a mi időnkben nem pofázott vissza a lányi,Ha meg- nyikkant, kiosztottam! * — Bezzeg, ha annak idején a falun végigmentünk, méq a feleségemnek is mögöttem kellett mennie. Az ebédhez is csak akkor mert leülni, amikor ón már megettem a levest. — Most pedig? ! 11 i — Bezzeg a mi időnkben, j amikor anyádat megkértem, ak- | kor fogtam meq először a ke- ! zét, mégis hét gyerek született. * — Bezzeq a mi időnkben, úgy tanultunk, hogy beleőrültünk! — De Apa, megtaláltam a bizonyítványodat. * — Büdös kölyök! Holmijaim között kotorászol? Mindjárt szájon kaplak! * — Bezzeg a mai fiatalság elviselhetetlen I A mi korunkban szomszédasszony előfordulhatott, hogy a gyerek éjfél után jöhetett haza? — Hó ny éves a fia ? — ötvenhat. * — Bezzeg a mi időnkben éjt-napot dolgoztunk kegyelem kenyéren. Ezek a mai fiatalok képtelenek átérezni, pedig beszélünk nekik eleget. * — Bezzeg én ahhoz mentem feleségül, akihez az anyám akarta. Ez a disznó meg köp a véleményünkre. Azt mondja magának nősül! * Felsoroltam mind a két oldalt. Kérem olvasóimat döntsenek helyettem I Én nem tudok. Szollősy Kálmán A tulajdonos az igazak álmát aludta, miközben összetörték a kocsiját. Pedig, mint minden este, most is odaállította a lámpa alá a kis térre, ahol még a pótkocsis kamion is meg tud fordulni. Csak épp egy személygépkocsi nem tudott. „Össze is csukta" az autó oldalát rendesen. Ez lenne persze a kisebbik baj, hisz ilyesmi nap mint nap előfordul. A nagyobb ott kezdődött, hogy az illető gyorsan eltűnt a helyszínről név és cím nélkül. Valamit azért „ottfelejtett" — s mint ilyenkor lenni szokott — ennek alapján megtalálták. Néhány lámpaüvegda- rab volt csupán a nyomravezető. A kárvallott — látva a négyezer forintos kárt — az üvegdarabokkal a kezében Sherlock Holmesként járt egyik szerelőtől a másikig. Ügy sejtette ugyanis, hogy a károkozó a , saját kocsiját előbb-utóbb megjavíttatja valahol. Szimata nem csalt: az egyik szerelőnél jelentkezett valaki egy R 10-essel, törött lámpával, az autó oldalán az áruló festéknyomokkal. Nem szaporítjuk a szót: így végül is rendőrségi feljelentés lett a dologból, s fizetett a biztosító is, mert megkerült a károkozó. S ami még érdekes a történetben: az illető azt vallotta, hogy azért hagyta el „névjegy" nélkül a helyszínt, mert megijedt. Annyira persze már nem, hogy a saját kocsiját ne vigye el két napon belül mégjavíttatni. S hogy ez az ijedtség a kárvallottnak került négynapi magánnyomozásába .. .? Miért meséltük el mindezt? Mert mostanában, a télies időjárás beálltával megszaporodtak a koccanásos balesetek, a kisebb-nagyobb súrlódások. S azért, hogy minél kevesebb embernek kelljen efféle rendőrösdit iá .szama. No és nem utolsósorban etika, írott és íratlan szabályok is vannak a világon. Nem beszélve arról, hogy aki ma károkozó, holnap károsult is lehet, s akkor tón ő nyomozgat — természetesen munkaidőben — a másik után. Pedig a dolog egyszerű. Aki másnak koccanásos kárt okoz, értesítse valahogy kilétéről a károsultat, s 48 órán belül közösen jelentsék a kárt az Állami Biztosítónál. A biztosító ugyanis csak akkor fizethet, ha van kinek a felelősségbiztosítása alapján fizetni. Ugyanakkor a biztosító nem nyomozó hatóság, tehát nem keresi o károkozót. Azt magának a kárvallottnak kell tennie, ha a károkozó nem nevezi meg magát. A megnevezés és a bejelentés viszont nem jár hátrányos jogkövetkezményekkel. De akkor miért van szükség ilyen „koccanásokra”? Eitiiékiéglák egy Télködös a falusi reggel. Katalin évek óta hótakaróval teríti le a határt, házakat, utcákat. Az udvarok csendesek. Modenszieder Mari nénit kérésem, aki ha kell nótafa, emléktár, mesepatak. Most az első óvodáról idéz emlékeket. — Először a mai posta-házban volt az óvoda. Aztán áthurcol- kodtunk a Centrumban levő intézői udvarba. Az uraságné ideépíttetett egy nagyobb szobát. Ide jártunk. Az intézőnének nem nagyon tetszett, de az uraságné miatt nem mert szólni. — Ki volt az óvónénijük? — Hát az igazában nem volt óvónóni, mint most, hogy iskolájuk van. A Bánáti Bözsi volt velünk. Aztán amikor férjhez ment a Brünner henteshez, a I Bóna Rozi vett át bennünket. Játszottunk, verset tanultunk, énekeltünk, táncoltunk. — Emlékszik valamilyen játékra, versre? — Hogyne — és már mondja is. „Kis kertemben szép zöld búza, Kihajlik az országútra. Még a fejét ki sem hányta, Már a galamb körüljárta. Bárha én azt megfoghatnám, Kallckába bezárhatnám. Buzaszemmel etetgetném. Édes tejjel itatgatnám." — Ha már az evésnél vagyunk, maguk az óvodában mit ettek? Hazulról vittek ennivalót? — Nem. A Bóna Rozi néni reggel leírta papírra mennyien vagyunk és azt elvittük a kastély-konyhába. Délben aztán két kerti lány elhozta az ebédet. Az „első" óvodának 1914-ben a világháború vetett véget A most már Schrenk-ház udvarán omladozó kis épület anyaqát 1956-ban az épülő művelődési háznál használták fel. Az iskolának nagv a körzete. Galambos, Bükkfa, ödőn-völgy, Szt. Miklós, a két szőlőhegy gyerekei több mint a felét tették a tanulóknak. Az őszi-tavaszi, embert, állatot, szekeret marasztaló sár kimerültén zuhantatta Iskolapadba a hajnalban útnak indult gyereket. A tél hova minden utat elzárt A puszták és szőlőhegyek gyermekes szülői reqgelenkint télapókká váltak. A hátukon kuporgó kis iskolással, maguk előtt a havat laoátolva, törték az utat az iskola félé. A tanítói szem sokszor észrevette, hogy a kimerült gyermeknél — a tanítás akkor délelőtt- délután folyt — nem eléq az egész napra a vászontarisznvá- ban, vagy csuma-szatyrokban ebédre hozott aliqvalaml. így született meg az iskolai ebédeltetés gondolata. Az iskola épületében levő üres nevelői lakás lesz az étkezde. Minden gyerek hoz széket, tányért, evőeszközt, poharat. A tejcsarnok reggelihez „soványtejet” ajánl fel. A VI. osztályosok pedig minden hónap első hétfőjén „végigkole- dálják” a falut, tassan közismert lesz a kis. kétkerekű kordé. És gyűlik a zöldség, hagyma, krumpli, bab. A képviselőtestület is kénytelen megszavazni a főzőasszony bérét. Az uradalom pedig hússal segít. Az iskola jellegzetes „gyerek- szagába" délelottönkint étvágy- gerjesztő illatok vegyülnek. Melyik gyerek ne emlékeznék még ma is Kovács Miklósné „rö- nögö” palacsintájára, Bóna Rozi néni illatos buktáira, Heider Rózsi néni „tötyögős”, fénylőn csillogó túróscsuszóira? A könyvelést, gyűjtést az igazgató vezette, a két tanítónő felügyelt a terítésre és az étkezésre. Hol volt akkor még különóradíj?! Mindezt elvitte a II. világháború. 1948-ban a járás „szociális* előadója keresi fel az iskolát A tárgyalás rövid, s most mór állami segítséggel beindítják az iskolai napközi működését. Hely a még mindig üresen levő nevelői lakás, főző pediq Bóna Rozf néni, majd Heider Rózsi néni. Többtanerősse és körzetivé fejlesztik az iskolát A helyiségekre szükség van. A szülők munkaelfoglaltsága szükségessé teszi a kicsinyek felügyeletét, így alakul meg az óvoda. Első helye a mai italbolt épületében van. Az együttélés mindenképpen tarthatatlan. Az óvodavezetők már óvónői képzettségűek vagy érettségizett tanfolyamosok. A teljes fenntartó most már a szocialista állam. 1958-ban az elkészült művelődési ház épületében az óvoda is helvet kap. 1962 őszén a tanács kertjében lerakták az új óvoda alapját. Az asztalomon két meghívó: — Örömmel közöljük, hogy az 50 fős óvoda építése községünkben befejeződött. — Aláírás: vb- tiíkór. — örömmel vennénk, ha óvodánk avatási ünnepségén részt venné. — Aláírás: Szülői munka- körösséai elnök. Ki senítette? Mivel? Ez statisztikai adat. Eqv szóval azért jellemezni kell: M'NDENKI. Miiven? Valaki art mondta: üvegpalota. Én azt írnám a homlokzatára: MESEVAR. Lengyeltóti Jénáé
