Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)

1973-12-30 / 347. szám

6 \ DUNANTÜII NAPLÓ 1973. december 30. Vicc­kaleidoszkóp PÁRIZS Maurice, a gyanakvó léri beront a hálószobába, s ott találja feleségét egy férfi karjában. — Maurice! — kiált ró az asszony. — Hogy kerülsz ide? Mi egy emelettel lej­jebb lakunk!... PRÁGA Az igazgató behivatja az egyik alkalmazottat: — Nem tudom, hogy te­szünk meg maga nélkül — mondja nagyot sóhajtva —, de elsejétől mindenesete megpróbáljuk. LONDON Egy londoni klubban két gentleman a mai erkölcsök­ről folytat eszmecserét. — Nekem a házasságunk előtt nem volt viszonyom a feleségemmel. És önnek? — Nemigen emlékszem... Mi is volt a kedves neje leányneve? . . . VARSÓ Kora reggel cseng a fele­fon. — Konstantyn, te vagy ez? Itt állok a ház előtt, s majd megőrülök. — Az ég szerelmére, mi baj van? , — Mondd el gyorsan azo­kat a káromkodásokat, ame- -lyektől a te kocsid el szó- kott indulni. ., HAMBURG Hirschhornné a viharos családi veszekedés után be­kötözi férje megsérült fejét, és közben ezt gügyörészi: — Látod, te csacsi, ki kö­tözné most be a fejedet, ha én nem lennék melletted?.., BELGRAD — Milyen gyógyszert ír­jak fel magának, néni ke? — Mindegy, lelkem, dok­tor úr. Csak valami új gyógy­szer legyen, amilyet eddig még nem szedtem ... BECS Megérkezik a bécsi roko­nokhoz a grázi nagynéni, s 0 kisfiúnak Így súg a mama; — Gondolj a hős Win- nctourú, kisfiam, és csókold meg a Stázi nénit I... BUKAREST — Ember, hogy tudott ; ennyire berúgni? Mit szól j majd a felesége? — Se-se-se-semmit. Nőt- j len vagyok. — Akkor meg nem értem, j hogy miért ilyen állapotban megy haza? . ■ ■ GLASGOW A skót kislány fogadja ud­varlóját: — ló, hogy jön, Patrick. Egy fontos ok miatt tudnom kellene, hogy feleségül vesz-e? , — Mr' az a fontos ok? — Szilvát rakok el télire. Ha elvesz, akkor négy üveg­gél többet teszek el . SZÓFIA A férfi elmélyülten olvas­sa az újságot, az asszony egy állatkönyvet lapozgat. — Édesem — szólal meg j az asszony —, itt az áll, j hogy a macskák önzők, hűt­lenék, pákosztosak, hamisak, j Elhiszed? — Természetesen, cicus- ■ k.ám... STOCKHOLM Két barátnő találkozik: — Ó, S/w, te már szem üveget hordasz? — kiált fel dz egyik derűsen. — Gratu­lálok, Siw! Remekül eltakar- < ja a ráncokat a szemed kő- ! rül. .. j — A szemüvegnek k o- ! szönhetem, hogy most nagy­I szerűen látom a te ráncai- i | döf /. . AMSZTERDAM . - — Miért veszel annyi tar- j talék benzint, amikor tele ván a tartályod? — Mégneszeltem, hogy o feleségem ezzel a kocsival akar megszökni tőlem ... . Révész Tibor gyűjtéséből Az ötödikes srác úgy állt a tanári szobában sosemfésülhető hajával, mint a pedagógia csődje. — Tavaly négy egész kettő voltál és most háromból meg­buktathatnánk I Miért nem mon­dod meg. mi bajod? Szegény gyerek csak vörösö- dött, de nem szólt semmit. Alig két iskolával odébb, ugyancsak Pécsett és ugyan­csak a napokban egy harma­dikos kislánynak az édesanyját hívta be az osztályvezető taní­tónő : — Asszonyom, a gyerek há­rom hét óta szinte végigverte az osrtálvt, még a fiúknak is ne­kiment. de semmiségért. Mi tör­ténhetett vele? Sem a két gyerek, sem a szü­leik. de a nevelőik sem tudtak felelni a kérdésre. Küldték vol­na a városi gyermekideggondo­zóba. de ott. idegbeteg gyere keket kezelnek, és a szülök azt mondták! Azért mégse! A két történet jellemző. Még­hozzá nem is az elvált szülők, hanem az úgynevezett látszat- családokban élők gyermekei so­rában több a lelki sérülés. Ami­kor a házasságok csak jogsze­rűen és esetleg még a „közös kasszában” léteznek, mert erre kötelez o szülők tekintélye, vagy a társadalmi szokás, vagy ép­pen a gyávaság, de a gyereke­ket fojtoqatja a csalód bizony nagyon fojtogató léqköre. Ez a főok: a rossz család. De méq a többi: az ismeretlen eredetű idegrendszeri sérülések, a félel­mek, a túlkényeztetés, vaay a papa és a mama eqyetértó bru­talitása, a másik testvér alig észrevehető lelki terrorja. Egyik­nek az eredménye sem biztosan idegbetegség, de mindegyik al­kalmas arra, hogy tönkreteave a gyerek éleiét, most és felnőtt korára előre. Aztán a mind ez ideig elég oktatásközpontú pe­dagógiai rendszer, amelynek nevelési oldalát országosan erősbítgetjük, de hót például eqy kémia tanár mégiscsak több kémiát tanult a főiskolán, mint pedaqógiát. Kell tehát egy intézmény, amelyben a pedagógustársada­lomtól elvárható mélységnél is mélyebben foglalkoznak a szo­ros értelemben vett pedagógiá­val, legalább azoknak a gyere­keknek a sorsán segítve, akiken már ilyen jelleaű ártalmak lát­hatók. Ezért indul meg most, január másodikén Pécsett, a Megye utcában a Pécs megyei város Tanácsa Nevelőotthoná­ban a Nevelési Tanácsadó. Szi­lágyi Jánosnak, a nevelőotthon igazgatójának irányítása alatt gyermekpszichológus, pedagó­gus, gyermekideggyógyász kezdi el a nagy munkát: megoldani a családban vagy az iskolában keletkezett nevelési gondokat. Sajátosabbon, szakszerűbben, mint az iskolától elvárható, de mindenképpen az iskolára tá­maszkodva. Hiszen a szülők oé- dagógioilog képzetlenek, s a szűrő mégiscsak az iskola, aho­vá minden gyereket kötelesek vagyunk elküldeni, s ahol mégis­csak szakértő pedagógusok ve­hetik észre a kirívóbb pcdagó- | giai panaszokat. — Elsősorban az iskolákba , akarunk támaszkodni — mondja | Szilágyi János, o tanácsadó ve- j zetöje. — Az alapvető társadal­mi feladat, hogy már a terhes­ségtől kezdve jobban kell óvni a gyerekeket, hiszen már ott kezdődik a folyamat, amely alapján eldől, hogy milyen sze­mélyiségű felnőtt lesz majd be­lőlük. Ezért hároméves korig az egészségügyi szervezet, utána pedig már óvodás kortól a hoz­zánk hasonló intézmények fel­adata lesz a jövőben a peda­gógiai gondozás. El kell hatá­rolni a feladatunkat a gyermek­ideggondozótól, ahol már be­teg, pontosában idegbeteg gyermekeket gyógyítanak majd. A mi hatáskörünkbe azok a kis­korúak tartoznak, akik orvosi értelemben még nem betegek, de pedagógiai értelemben se­gítségre szorulnak. Célunk: csökkenjen a közösséghez rosz- szul alkalmazkodó, a nem ké­pességeinek megfelelő tanul­mányi teljesítményű gyerekek száma. Továbbá: megelőzni — közösen az iskolai pedagógu­sokkal — a személyiség-, vagy ha úgy.tetszik a jellemtorzulás, a társadalomellenességre és a bűnözésre való hajlam kialaku­lását. Vqn azonban ennek az új in­tézménynek egy másik feladata is: a már nyilvánvalóan meg­romlott helyzetű családokon is segíteni kell. Az elvált szülők gyermekeiről van szó, akik felett a gyámhatóság rendelkezik jog­körrel. Egy jogász szervezetre bízták tehát a pedagógiai és pszichológiai feladatokat. A jö­vőben végre lesz egy intézmény, ahová a nem idegbeteg gyere­keket is el lehet, sőt, el kell küldeni, hogy a jogi rendezés­hez végre szervezett szakmai se­gítséget is adjanak. így például a gyermekláthatós kérdéseiben a nevelési tanácsadó vizsgál­hatja a gyermeket érintő viták okait — a szülők vizsgálata ré­vén is. A gyámhatóság a bizo­nyítékok között a jövőben köte­les az érdemi döntéshez a ne­velési tanácsadótól származó szakvéleményt figyelembe ven­ni. Végül: milyen esetekben ér­demes a szülőknek a nevelesi tanácsadóhoz vinni gyermekű­ket: tartós nyugtalanság, ag­resszív magatartás, tartós figyel­metlenség, aztán túlzottan ér­zékeny, gátlásos, félénk, vissza­húzódó, szorongó magatartás, iskolakerülés, vagy elcsavargás otthonról, egyébként jó gyerek rendszeres ellenőrzőkönyv-hamí- sítása, több tárgyból való hir­telen romlás. És persze még sokmindpn más. De nem árt e'ötte az iskola pedagógusaival megbeszélni a kérdést. Minden­esetre lesz munkája az intéz­ménynek, igen fontos, társadal­milag nagyon értékes munkája Földessy Dénes A Telefongyár nagykátai gyáregysége 1970 óta üzemel. Jelenleg közel 600 embernek biztosit munkalehetőséget. A dolgozók nagy része nő, Nagykótáról és környékéről járnak ide dolgozni. A gyár­ban a CB 667-es típusú telefonból naponta, két műszakban négy­százat szerelnek össze. Képünkön; Az elkészült telefonok külön­böző színekben csomagolás előtt. Nem mindig újévkor volt újév... Hogyan lett január 1. az év kezdete és szilveszter a vidám­ság ünnepe? Elég változatos, kalandos életút során — mondja Ponori Thewrewk Aurél csilla­gász-történész. A régi Egyiptomban például még július közepén kezdődött az esztendő. Akkor az évet 12, egyenként 30 napos hónap és utána 5 szökőnap alkotta. Ezek a többlet-napok aligha lehettek kellemesek; ilyenkor ugyanis nem volt szabad semmit elkez­deni, s nem volt szabad mula­tozni, lakodalmat ülni sem. A zsidók ősszel, Tisri hó elsején kezdik az évet, mert most 5733 esztendeje azon a napon szüle­tett Adóm, Rómában az időszámításunk előtti Ili. század végén a kon­zulok általában március első fe­lében léptek hivatalba: ekkor kezdődött a konzuli év. Egyéb­ként is márciusnak Mars isten volt a névadója, aki viszont kez­detben a földművelés istene volt, s o föld új életre kelésé­hez kapcsolták az év kezdetét. A márciusi újévet bizonyítja, hogy szeptember, október, no­vember és december csak akkor lehetett a hetedik, nyolcadik, kilencedik és tizedik hónap — i ami az elnevezésükben rejlő la­tin számnevekből következik —, ha az esztendő valóban márci­usban kezdődött. Időszámításunk előtt 153-ban azonban elrendelték a konzuli év kezdetének áthelyezését ja­nuár 1-re, s attól kezdve több mint egy évszázadon át részben a régi, részben az új határidő­vel indították az évet. Végül is időszámításunk előtt 45-ben Ju­lius Caesar véglegesen rögzítet­te az újévet január 1-re. De miért? A közéikor és az újkor folya­mán mindig a vidámságnak, a mulatozásnak szentelték az év utolsó napját. Ez a szokás po­gány eredetű. Az ősi napistenek ugyanis mindig a téli napéjegyenlőség után „születtek", amikor a leg­hosszabb éjszakát követően hosszabbodni kezdtek a nappa­lok. Ezeken a napokon, decem­ber 21, illetve 25 körül ünnepel­te születésnapját Mithras, Attis, Dionysos stb.; ilyenkor a nép ki­vonult a hegyekbe és vidáman, boldogan üdvözölte a kelő na­pot, az újjászületett istent A boldog, felszabadult ünnep­lésnek ez az ősi pogány hagyo­mánya olyan kiirthatatlanul élt tovább, hogy az V. században a keresztény egyház kénytelen volt ezekhez kapcsolni Jézus szüle­tésének és körülmetéltetésének dátumát is­Mindehhez a nagy természet­nek nincs hozzászólása. Ennek megfelelően a kérdésben a csillagászok is érdektelenek. Ök a Napot, a naprendszert, a vi­lágmindenséget tanulmányozzák, és jól tudják, hogy a Föld kerin­gését a Nap és forgását saját tengelye körül egyáltalán nem befolyásolja, hogy az emberek mikor fújják meg éjszaka a papir trombitákat, mikor koccintanak a pezsgés pohárral és mikor sor- solják ki a visítozó malacot, Dr. Török Zoltán Január másodikén nyilik W Uj pedagógiai intézmény Küzdelem a gyermekekért a félelmek, a túlkényeztetés, a brutalitás ellen — A gyámhatóság köteles tigyefembe venni a szakvé>eményét — Melyik gyereknek ie'ent segítséget? Kflmo!>tainn royaí Huligán történet Mértékkel/ Kedves Fiatalok! Az ünnepek hangulata mindenkire hatással van! A szilveszteri hangulat különösen magával ragad, ,,feldob"! Az ember egészségével való törődés azonban a legifjabb generációnál kezdődik, s minden korosztályra vo­natkozik! Sokan helytelenül úgy tartják, hogy a szórakozáshoz, vidám hangulathoz hozzá tartozik az alkoholfogyasztás. Sokan virhisságból, ,,ivókér*ességükM mutooatása, o ,,felnöttnek-látszásM érdekében isznak . . . Jeles ünnepe­ket, eseményeket használnak fel a nagymértékű ivás ürügyéül. Kísérletek igazolják, hogy az arány­lag cseké'y a'^oholtarta'om is káros következményekkel inr az élő szerve­zetre. Az alkohol különösen az ideg- sejteket károsítja, a központi ideg­tevékenység egyensúlyát zavarja meg. Jelentős károkozást idéz elő a figye- lem-összoontositó képessége és át­váltó kéoessége területén. Kikapcsol­ja az értelmi nádasokat, fokozza a szexuális vágyat. Ez utóbbi a mea- nondólptlan. ná»*ástalan. veszélyes kancsolat felé viheti a fiatalt. A r. elmondottakká' nem kívántuk n tej les alkoholos önmentarfóztatást «'Sírni A mértékletesség mindenben, de különösen az alvoho,fonyasrtás- ban az ön'eavelem mércéje, a józan é'et tartozéka! 5-eszes helvett: fogyasszunk alkoholmentes italokat, srör- Mé«js, ha olyan he,v-»*»+'-«e Ve-r'önk- ho«y ita't k“'l fo­hv'rtt. n m^'*-kletesséonek fel­tétlen"*' owőznie kel', a Hamis illúzió­kat odó óé mégbetegitö káros szen- vedély fő»»«. Ar' őnneve'és, az akarat kiműve- biztosít «a a kit«ttóst az e'ha- tároTÓsban és a munkában, I«v válik a hornin'1’!'»-. «'okuló ifjú kiegyen­rv'—* C*-».„T P’„ár...^V ninJAn k»JW5 «*»- »n'oak e-*t. és józanul is kelleme« ""neoüést! Pécs m. Városi Tanács V. B. eaé$r«éaíiayi osztályának egészségnevelési csoporttá I Mottói Tizenöt fiatalkorú elcsalt a városvégi erdőbe egy faluról bekerült lányt és valameny- nyien megerőszakolták. Szabadjon nekem is beleavat­koznom ebbe az ügybe és a régiek pártjára állnom. Ez a mi korunkban szokatlan volt, ha ugyan egyáltalán elő­fordult, Legfeljebb egy-egy vá- nyadt mecseki szotír ha akadt. Kis városban laktunk és 17 éves voltam, mikor áttelepül­tünk a kínai negyedbe. Ez a város egyik peremvidéke volt. Onnan nem messze kezdődött egy bokros, fás legelő, majd az erdő. Az átköltözés télen történt. Az utca végén egy lejtős, dom­bos rész volt, ahonnan ragyo­góan lehetett ródlizni. Kivittem hát a magunk eszikábálta ród- lit, magyarán szánkót és pom­pás sportolásba fogtam. Nem egyedül voltam persze, hisz a kínai negyed teljes fia­talsága ott dévajkodott. Lányok, fiúk vegyesen. Volt úgy, hogy hármon jutottak egy ródlira, volt hogy ketten. Én a magam egyedüli ródlijával szánkó-arisz- | tokratának számítottam. Rövidesen feltűnt az egyik helybeli szűz.'Ródlítlánul és ma­gányosan, Ma így szólítanák meg: — Szia, Csaj! Mi annak idején még régi- módaik voltunk, egymásra mo­solyogtunk, mint a pék kutyája a zsemlére, és rövidesen ket­ten suhantunk lefelé a dombról, Nem sokáig! Hol egy ródlit raktak keresztbe, hol hátulról belénk nyomultak, hol kisiklat­tak. A vége az lett, hoqy állok egy kör közepén, köröttem a Lennszülött fiatalság, és a pár­beszédnél tartottunk: — Te mit keresel itt?! — Itt lakom! — Ezt akárki mondhatjaI Kü­lönben sem érdekel bennünket! Hajaj, mondtam magamban, ezt már ismerem! Üj szemüveg kell. Azelőtt sem az úri negyed­ben laktam, tudtam, hogy mi történik. Nem mintha szembe ütöttek volna, annál lovogia- *obbak voltak, de a szemüveg törékeny holmi. A párbeszéd elmélyültebb lett és azt kérdezték tőlem: — Hogy merted az Elzát fel­venni?! A hölgy neve tehát tisztázó­dott, láttam már, hogy a be­szédnek kb. a végénél tartunk. Zsebretettem tehát a szem­üvegemet és a következő pilla­natban ütöttem. No nem sokat, legfeljebb még kettőt. Kb. nyol­cán voltak, én hárrtiat, ők is hármat. Nyolcszor hármat. Égnek emeltem a talpaimat. Itt a ring elég puha völt, vagy­is belehuppantam a hóba. Most kányarodunk el a mai fordulattól: Következne a rugdosás. Be­csületesen, oldalba, hátba, ha jól meqy még kupán is. Aztán ha már nem tudna mozogni, otthagynák. Itt a fordítottja történt. Nyol­cán ütöttek, tehát nyolc baráti kéz segített talpraállni, egymás­sal versengve nyújtották a ke­züket és kijelentették: — Szevasz! Most már idetar­tozol I Még a szemüvegem sem tört el, az utóbbi azonban már csak véletlen, A kínai negyedben természe­tesen sexes történetek is akad­tak, de nem a mai módszer szerint. Itt most azt kellene ír­nom, hogy tizenöten lerohantak és megerőszakoltak kislányokat. Na nem, ilyen sexes történe­tet néni tudok! Nálunk ' annak idején oz szokott történni — mondtam már, hogy közel volt az erdő és legelő —, hogy amikor fia­tal párok andalogtak arrafelé, a kínai negyed harsány fütty­szavára, a galeri, mint a tigris lopakodott utánuk. Csuda zaj­talanul tudtunk suhanni! Aztán, amikor rajtakaptuk őket, csendben felállt a kórus és elénekeltük hanti dalunkqt: „Bum bele, bum bele, bum bele hót Szoperftsul a hazát.” Nem is volt a demográfiai helyzet olyan nyomorult, mint manapság! A párok nem mindig méltá­nyolták ezt, pedig szívünket, lel. künket beleadtuk az éneklésbe. A férfi többnyire dacos volt és csúnyán beszélt, úgy ment a kislány után, . Megerőszakolva nem volt senki, sőt többnyire az önkéntes erőszak is abbamaradt. A kínai negyed ebből a szempontból túlságosan zajosnak tetszett. Pedig még tragédiák is adód. tok. Egyszer láttunk ismét egy if­jú párt andalogni, Szabálysre- rűen utánuk Siklottunk, és ahogy történni szokott, rajtakaptuk őket, és elénekeltük a harci dalt. Na kiderült, hogy a titkos szerelmem volt az áldozat. Én naponta elsétáltam az ablakuk alatt, de méq megismerkedni sem sikerült vele, annyira meg­közelíthetetlen volt. Ez, amin! o fentiekből kiderült, csak lát­szat volt. Na szóval nekem a régi mód­szer jobban tetszett. Ez az. amiben nem irigylem a mai világot. SrőTIösy Knlmáw i t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom