Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)

1973-12-16 / 335. szám

Örökösödési per 1973-ban A temetőhöz elkísér Bátyi ** B. Józsefné. Egyedül aligha találnám meg a sírt, a hótakaró alatt most csaknem valamennyi egyforma. A juss Groteszk ötlet volt a temetőt és a futball-pályát egymás mel­lé építeni. Bár talán, amikor o legelőből kiszakították ezt a te rületet, arra gondolhattak, hogy jól megférnek majd ott egymás mellett a sportolók és a holtak Rohannak, fellökik egymást, ra­vasz cseleket alkalmaznak, hogy a bőrlabdót a görbe fákból ácsolt kapuba juttassák. Ez a cél. A küszködés eredménye. — Bizony — mondja az idős asszony, miközben fürgén ka­paszkodik a domboldalra a va­kítóan fehér havon úgy tűnik, mintha csak árnyékát látnám a sírok között — küszködünk, gya- rapítunk, aztán egyszer mind- annyiunkat behoznak itt a ka­pun. Ez a vége, az eredménye mindennek. Na, már itt is va­gyunk. A síremlékről valaki leseperte a havat. A márványtáblába azt véste a kőfaragó: id. Kakas Já­nos, élt 82 esztendőt Gyászol­ja Erzsébet... * Id. Kakas János negyedszá­zadon keresztül járt a pécsbá- nyai Széchenyi aknára. Egykori munkatársai ma is emlékeznek a szorgalmas parasztemberre, aki gyalog Járt a munkahelyére. A napi harminc kilométeres út, nyolc órás bányamunka után néhány hold földdel, szőlővel küszködve nevelte három gyer­mekét. Az egyik már mellette Nyugszik, a másik kettő hentes és mészáros szakmát kapott ap- -jótó! és jó egészségben él. Id. Kakas János 1955-ben vesztette el feleségét. Két esz­tendeig egyedül élt a bodai házban, fiai akkor már külön otthonokat teremtettek maguk­nak. A 65 esztendős id. Kakas Jánosnak 1957-ben ajánlották, hogy él Pécsbányatelepen egy tiszta, szorgalmas özvegyasz- szony, az majd gondját viseli. özv. Bitterman Jónosné ekkor 65 esztendős volt. Bözsi néni a pécsbányai focisták felszerelését mosta, a sáros cipőket tisztítot­ta. — Szép, szoba-konyhás la­kása volt Széchenyi-akna mel­lett a Kórház tér 2-ben. Nem házasodtak össze. Ai öreg bányász ötszáz forintos nyugdíja mellé jól jött a kettő­száz, amit Bözsi néni kapott, s mindketten kaptak egy-egy szén- utalványt és kocsi fát is. Ha elmennek az anyakönywezető- höz, a törvény szerint csak egyi­küket illette volna a bánya gon­doskodása. A gyerekek ellenséges érzé­sekkel fogadták apjuk tettét Igaz, korábban is ritkán nyitot­ták rá az ajtót, amióta Bözsi néni ott lakott, egyszer sem. * 1/ akas János hórmasabia- kos, szempernovós ház­ban lakik Bodán. Színes üveg­gel fedett veranda a főbejárat. Az ajtó előtt nyugágy, most há­tulról közlekednek. Szorgalmas, gyarapodó gazda kezenyomát viseli a ház minden szeglete. Csak lányát találom otthon, a szülők Szigetvárra mentek. Az egykori mészárszéken keresztül kényelmesen berendezett szobá­ba vezet. A szőnyegeket másik­kal óvják, televízió, képek, dísz­tárgyak ... — Kellett maguknak az a va­cak pár forintnyi juss? Erzsébet előbb megnézi e szomszéd szobában síró gyér mekét, csak aztán felel: nem tudok én semmiről ... —■ Ismerte az öregapját? — Persze, hót itt laktam én Is, meg ő is mindig Bodán. A gyerek megint felsír. Anyja kiszalad hozzá, plédbe csavarva hozza magával, a kis Tamás vé­dőn öleli magához. A gyerek ra VASÁRNAPI melléklet megnyugodva hallgat bennün­ket .. . Bár tulajdonképpen nincs is miről beszélni. Hirtelen az jut eszembe, hogy Kakas János­sal sem tudnék, miről. A bírósági tárgyaláson talál­koztunk. Mindössze két monda­tot hallottam tőle, mégis sokat elárult Bözsi néni sorolta, hogy a ha­lotti tor mennyibe került: csibék, hús, .20 liter bor .. . Kakas Já­nos családjával részt vett a to­ron — sokallta a pénzt, amit a bíróság megállapított. Mint ak­kor mondotta: a bor nem kerül­hetett 400 forintba, az saját ter­més volt. A fizetése: néhány száz forinttal kevesebb havi jö­vedelmet vallott be, mint ameny- nyit — később megnéztem — munkahelyén nyilvántartanak „Mentségére”, öccse Kakas Ist­ván valóságos jövedelmének csak alig több mint kétharma­dát diktálta jegyzőkönyvbe. * Kakas István új háza Szenti ő- rlncen, a Táncsics u. 37. Sátor­tetős, három-négy szobásnak vélem. Itt senki sincs itthon. Gondozott kert körös-körül. Fe­nyőfák, rózsabokrok. Betonjárda vezet a gazdasági udvarba, mö­götte a garázs, amelyből a kijá­rat másik utcára vezet. A tv- antenna a Mecsek felé tekint. Beton idomvasakból építettek lugast a főbejárat elé — ügyes ember munkáját dicséri. Ez is, s minden a ház körül... A periratok között olvastam, hogy Kakas István nem ment el apja temetésére sem. A bodaiak azonban egybehangzóan mond­ják, amikor a hantolás volt, megérkezett a kisebbik Kakas gyerek is... A bíróságon mondott szavai rém lenek fel; — Csak egy fájó pontom van, hogy anyám halála után nem hozhattunk el semmit, nem is hoztunk, csak két ágyat, szek­rényt és ógyneműféíeségeket Azoknak nem volt semmi érté­kük... 5 még egy mondat, már nem emlékszem pontosan ki mondta: a sírkő állítás az alperes er­kölcsi kötelessége volt, ha mór örökölt.,. * • A z ügyvéd, a Bözsi néni ügyvédje: — Amikor a Kakas gyerekek megtudták, hogy apjuk a ház egynegyedét ajándékozás címén átadta özv. Bittermannénak, az öreget saját lakásában megtá­madták. Később még az unoká­kat is eltiltották a köszönéstől. 1966. június 24-én 78 esztendős korában operálták id. Kakas Já­nost. Hat hét alatt sem gyer­mekei, sem családtagjai feléje sem néztek. A beteg embert Bö­zsi néni becsülettel ápolta, tisz­tán tartotta, pedig az utóbbi időben már az öreg magatehe­tetlen volt * A juss. Hatvanezer forintért adták el a házat. Felét eleve a két gye­rek kapta — ez volt az anyai örökség. Ezenkívül kerestek a Kakas testvérek egy 35 ezres ta­karékbetétet, amelyet a bírósá­gi iratok szerint követelni fog­nak, ha Bözsi néni a mostani perben akadékoskodik és ötezer forintot, amelyet még id. Kakas Jánosék állítólag kölcsön adtak thárosi Józsefnek s azok vissza­adták Bözsi néninek. Ehhez jön 2500 forint értékű mezőgazda- sági ingatlan. Ezek szerint a házeladásból visszamarqdt 30 ezer, az ötezer és a 2500 forin­tot együttesen tartják hagyaték­nak, amelyből a törvényes kö­telező részt perelik. Ezzel szemben állnak Bözsi néni kiadásoi: temetés 1200, a sírkő 6120, a halotti tor 400 és a hagyatéki illeték 2200 forint. A Bözsi néni kiadása a perira­tok szerint 12 440 forint volt. Az ellen, hogy a bíróság ezt levon­ja a hagyatékból nem emeltek kifogást. Maradt 25 080, amely­nek fele illeti a Kakas fivéreket, vagyis 12 500 forint. Bözsi néninek a házból ki kell mennie, régi pécsbányai lakását is hiába siratja. A perköltség, mert Bözsi néni vesztes maradt, ,1646 forint... * A bírónő: — A törvény a köteles részt mindenképpen biztosítja. A Pol­gári Törvénykönyv 623. parag­rafusa szerint a Kakas testvé­rek így fele annyit kapnak, mint amit törvényes örökösként kap­nának. Más kérdés, hogy szük­ségük van-e erre a pénzre, hi­szen az a hatezer néhányszáz forint számukra talán alig je­lent valamit... Az idős asszony­nak pedig mindene lenne, amit 16 esztendő munkájával kiérde­melt. A törvény azonban nem veheti figyelembe, hogyan bántak apjukkal. Más lenne a helyzet, ha id. Kakas János ki­tagadta volna őket. Viselkedé­sük miatt ki lehetett volna őket tagadni. Ezt azonban most mái senki sem teheti meg. — A periratokból úgy tűnik — mintha mégiscsak kevesebb járna a köteles részben. Itt van például az ötezer forint amit a hagyatékhoz csatoltak. Ihárosi József azt mondta nekem, s haj­landó a bíróság előtt is elmon­dani, hogy ó soha nem tarto­zott, fgy nem is adhatott vissza pénzt a Bözsi néninek. Ha ezt leszámítjuk, már csak tízezer forint lehet a fivérek követelése. Aztán a háznak is más ára van, ha lakóval veszik meg, s akkor is más, ha üresen. Az idős asz- szonyt azzal tudták rávenni a házeladásra, hogy 30 ezer fo­rintra, vagyis a fele összegre számított, hiszen egynegyedet már korábban ajándékként megkapott, a másik negyednek pedig a végrendelet szerint a tulajdonosa. Ha bent maradha­tott volna a házban persze más lenne a helyzet, de hát akkor valószínűleg olcsóbban is tud­ták volna csak eladni...’ A bírónő: — Van ebben igazság. A fel- jebbviteli tárgyaláson ezeket a körülményeket is bizonyára meg­vizsgálják ... * Ihárosiék jó barátai voltak * az idős élettársnak. Ihárosíné: Amikor a Papa ma­gára maradt, a gyerekek feléje sem néztek. Egy kicsit mosott, egy kicsit főzött magának, de a komolyabb dolgokat a szom­szédok csinálták meg. A Mama, az ellátta, megtakarította a Pa­pát. Ezt bárki megmondhatja a faluban. Olyan egy ügyes, fürge asszony volt, hogy délelőtt ki­szaladt a hegyre — ott volt a szőlő a házukkal szemben — de délre mégis megvolt az ebéd. Ihárosi: Amikor azt kérdezték Bicsérden a Pistától: hogy van az apád? — azt mondta, nem ismerem apámat. A Jani meg azt állítja, hogy mi pénzt kér­tünk kölcsön. Nézzen körül, rá vagyunk mi szorulva, hogy két öreg pénzét használjuk? Amikor a Papa beteg volt, feléje sem néztek, aztán beperelik és kép­zelje még a perköltséget Is a Mamának kell fizetni! Sajnos, ide köllött jutni az öregnek a fiai utón, az öregasszonyt pedig a Papa vitte a bajba. Pedig a János még a halotti toron Is azt mondta; nem követelek én semmit. * Szedeczki József haragosa volt id. Kakas Jánosnak. Két hó­napja temette el feleségét, most naphosszat egyedül üldögél a hatalmas házban. — Ügy hallottam, vereked­tek te... — A háborúban megrokkan­tam, aztán mindig gúnyolódott velem... A Kakas mindenkibe belemart, nem szívelt ez senkit, de ezt az öregasszonyt szível­te. Ezek igen megértették egy­mást. Én nem hallottam, hogy a Szülével veszekedett volna. — A verekedést már megbo­csátotta? — Hát ha a Kakas nekem igen? Mert kétszer olyan na­gyon meg találtam ütni, hogy elfeküdt... összeférhetetlen ember volt, de a Szüli, ez nem vétett senkinek. Most hallom, hogy porolik, pedig nagyon megérdemelne valamit, ameny- nyit ez dolgozott... * — Nem bírt az öreg akárkivel élni. Elhozta az öregasszonyt, és semmi baj sem volt többé. Pe­dig a gyerekek semmibevették! Az öreg mór akkor elosztott a gyerekek között mindent, ami­kor a felesége meghalt. Ami­kor a fia elment a házuk előtt autóval, a Papa átszólt: nézd, itt megy a Baba meg Manci. A lovakból lett az autó ... A termelőszövetkezet major­jában beszélgetünk. Szedeczki Elemér apjával ellentétben na­gyon pártolja az id. Kakas Já­nost. Az üres házra gondolok, amelyben az ő apja üldögél most a sezlon végében. Szeren­csésebb, mint szomszédja volt. A fia szenvedélyesen támadja a Kakas fivéreket, amiért apju kát magára hagyták, ö biztos másképp bánik majd szüleivel. — Én azt mondom a Mamá­nak, legjobb, ha hagyja az örökséget. Számoljon fel napi 20 forint házvezetőnői bért. hogy ápolóit, vagy takarítónőit, a tör­vény biztosan megítéli neki. Szá­mítsa ki: egy esztendőre 7200 forint, tizenötre közel 110 000. Ezt minden törvény megadja ... Becsapták ezzel a házeladás­sal is. Most hova menjen pénz nélkül? Mert akórhova megy is, csak úgy fogadják szívesen, ha visz egy kis pénzt, * Bátyi B. József né csak úgy kendőben, papucsban kísért a temetőbe. Sietünk, bár jobb sze­retnénk útközben beszélgetni, ő is vigasztalanul egyedül van szép nagy házában. Hiába, az élete rendje, hogy a gyerekek külön otthont teremtenek. Az azonban, hogy végleg magára hagyják, hogy nem törődnek az öregekkel, már nem termé­szetes. A feketeruhás, kendős asszony gyerekei a közelben vannak, ayakran találkoznak is, mégis irtóztató egyedül van a nagy házban. Még jó, hogy a tehenek, disznók, a házkörüli munka leköti. — Amíg mozdulni tudok, én dolgozom itthon, elvesznék én a városban. Hív a lányom min­dig. Én itt születtem ... De hát maga a Papáról, meg a Mamá­ról akart hallani: ott voltam az utolsó óráján is. A Janit emle­gette, hogy miért nem jön el. Mesélte, hogy akkor is magára hagyta, amikor a kórházból jött a nagy esőben. Elment mellet­te s nem vette fel. A Mama miatt haragudtak rá annyira a gyerekek, pedig az egy kifogás­talan asszony. Még régebben történt, hogy az öreg sírt, ami­kor átmentem, hogy kisgyerek sorsra Jutott Nem baj, nem baj — mondta a Mama —, nem tudja ^ízt meg senki sem. Hány­szor könyörögtem neki: Papa biztosítsa a mamát. Erre azt vá­laszolta: ne legyen szomszéd- asszony gondja, őt innen senki ki nem mozdíthatja, papíron van az... Aztán látja? Azok meg most vettek az Erzsinek há­zat, Pécsett — 240 ezerért * Ooda, Petőfi út 11. A ” juss. Néhány kis fenyő a kertben, a rózsafák műanyagba burkolva. A gazdasági épület vakítóan fehér, talán az ősszel meszelhették. Az utcai fronton megrozsdásodott a kis tábla: Tiszta udvar, rendes ház. Szem­ben a domboldalon volt az öreg szőlőié, a fiatalabb Kakas Já­nos kivágta az elöregedett tőké­ket, amikor az örökséget birto­kába vette.„. iasnbosf Jenő Dr. Lajos László: Siklós Lovasposta századokon át A posta első nyomai az ókor­ból maradtak fenn. A perzsa Ky- ros birodalmában postahálózatot létesített, hogy továbbítsák pa­rancsait és lovas postaküldön­cök járták be a tartományokat Egynapi járóföldenként állo­másokat létesítettek, amelyek­ben királyi postaküldöncök szállást és ellátást kaptak és lovat is válthattak. Egy egykorú beszámolóban olvasható, hogy különlegesen fontos útvonala­kon, főként nagy kereskedelmi utakon, kisebb közönként he­lyezték el az ilyen állomásokat. Azon az úton például, amely a susai rezidenciát az Égel- tengerrel kötötte össze, 111 állo­más helyezkedett el. Hasonló létesítmények Kíná­ban és Mongóliában is voltak már évezredekkel időszámítá­sunk előtt. Görögország egyes államai a hírközlésre saját gyorsfutárokat, un. hemerodro- mokat tartottak. Galliában, a mai Franciaor­szágban már a római invázió előtt i. e. 200-ban lovas küldön­cök vitték a fontos híreket a bi­rodalom legtávolabbi sarkai­ba is. A POSTA A RÉGI RÓMÁBAN Á római világbirodalomban Augustus császár lemásolta a példás perzsa postaszervezetet, $ egyúttal a lehető legmaga­sabb szintre fejlesztette. A jól gondozott, szinte örök életre szánt országutakon a ró­maiak ugyancsak rendszeres kö­zönként állomásokat helyeztek el, ahol mindig tartottak kül­döncöket. kocsikat és lovakat készenlétben, hogy a hírek a ró­mai birodalom fővárosából a bi­rodalom legtávolabbi pontjára vagy onnan a fővárosba a le­hető leggyorsabban elérjenek. Augustus császár ilyen segít­séggel a birodalom legtávo­labbi, ázsiai határairól is húsz nap alatt tudott híreket kapni, s nem sokkal tovább tartott egy kormánytisztviselő útja, ha a legtávolabbi gyarmatokon kellett ellenőrzést tartania. Magánutasok és kereskedők számára az állami posta hasz­nálat csak Nagy Konstantin alatt vált lehetségessé, s az, hogy Róma kereskedelme és bankjai abban az időben olyan óriási fellendülést tapasztaltak, nem utolsósorban a postának tudható be, amely az akkor is­mert világ minden része között kapcsolatot létesített. Amikor Nagy Theodorik a ke­leti gótok hadának élén beha­tolt a római világbirodalomba, egyik legfőbb gondja az volt, hogy sértetlenül megmaradjon a csodálatraméltó postahálózat. E gondosságnak köszönhetően Naqy Károly még évszázadok­kal később is hasznát látta fel­törekvő birodalmában a rend­szeres posta értékes szolgálatai­nak. A Karollng-korszakban Aachen volt az' akkori frank és később német birodalom postájának fő központja. Aachenből sugara­san Indultak a postaútvonalak a birodalom minden részébe. Ez a létesítmény azonban, bár­mennyire elengedhetetlen és fontos volt is a birodalom ren­dezett igazgatósához, a kultúra és civilizáció fejlődéséhez, nagy támogatóját nem élte túl. Nagy Károly halálával és a birodalom megosztásával a római Augus­tus császár öröksége, a posta is megbukott. LOVASPOSTA A KÖZÉPKORBAN Csupán akkor vált Ismét ele­venné a hírközlés állandó háló­zata iránti igény, amikor az ököliog korszakának befejező­désével a városok szaporodtak, a kereskedelem és a kézműipar pedig felvirágzott, s a középkor kezdetén a nagy kereskedő-vá­rosok, kereskedők voltak az el­sők, akik ismét éltek a posta­szolgáltatásokkal. Körülbelül abban az időben amikor Habsburg Rudolf gró­fot német császárrá választották, már lovas postaküldöncök rend­szeres kapcsolatot létesítettek Nürnberg, Majna-Frankfurt és Köln között egyfelől, valamint Riga, Königsberg, Danzig, Stet­tin. Hamburg és Bréma között másfelől. 1290 körül már Velence és Nürnberg között is volt posta­összeköttetés Salzburgon ke­resztül és nem sokkal később Köln és Bécs között Áugsburgon keresztül. AZ ELSŐ VALÓDI MAGANPOSTA? Az első valódi manánpostót a XV. sz. vége felé I. Roger von Thurn und Taxis létesítette Ti­rolban, amely akkoriban a déli kereskedelem csomÓDontja és gazdag bányavidékként nagy gazdasági jelentőségű volt. Miután I. Maximilian jutott o német-római császári koronához. Thurn és Taxis bárójára bízta, hogy Bécs és Brüsszel között rendszeres összeköttetést léte­sítsen, ami 1516-ban kezdte meg eredményes működését. A németalföldi postán kívül mór 1543-ban rendszeres posta- összeköttetés volt Brüsszel és Speyer között Kölnön át, majd innen Auqsburqon át Innsbruck felé, végül pedig onnan a Bren- ner-háqón keresztül Olaszország leqfontosabb kereskedelmi és kézműipari városaiba. T595-ben Leonard vgn Thurn und Taxis birodalmi főposta­mester lett, Ha létre is hozták 1597-ben az első birodalmi postalétesít­ményeket, s emellett számos bi­rodalmi rendnek megvolt a sa­ját postaútvonala, ezek közül egyik sem ért fel a Thurn und Taxis pos*a meabízhatósáaával, naayvonalúsáoával, ayorsasá- aával és olcsó-ágával, amely évszázadokon át fennmaradt 1850. április 6-án meaalaoítot- ták a német—osztrák posta­egyesületet, ez pedig a Dostoügy történetében új, alapvető válto­zásokat hozó fejezetet nyitott I 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom