Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)

1973-11-28 / 317. szám

1973. november 28»

DUNANYOlf NAPIO

3

,, „múzeumban helyeztessenek elf"

Néprajz és történelem

Mit jelent a korrekc

Akik már e sőben „leverik a iécet" — Nem gyógypedagógia, hanem lassabban tejiődő gyerekek segítője - Kom<ón már bevált

Nem ízlik az iskola! — mondják sok elsős kisgyerek nevében, ilyenkor karácsony felé közeledve. Nem új eset, nem új mondás — a gyerekek közül, sokan már elsőben t,leverik a lécet”, nem tudják venni a tanulás: akadályokat. De éppen azért van a tudomány: meg kell oldani az eddig rejtélyes, vagy elfogadott gondokat. Nevezetesen a pedagógia tudomány is fejlődik, s így vizsgálni kezdték annak okát, hogy miért bukik méq oly sok kisgyerek az első osztályban? Az országos statisztikák szerint ugyanis az elsősök bukási aránya makacsul magas. Kutatták az okát, s főképpen arra gyanakodtak, hogy a bukottak között sokan vannak, akik tulajdonképpen csak gyógypedagógia segítségével tanulhatnak. A vizsgálatok azonban ellentmondtak: a rosszul tanuló elsősök többsége szellemileq ép, testileq is az. A papa és a mama mégis szégyenkezve tereli másra a szót, ha így december tóján megkérdik; hogy tanul a gyerek?

Mi hát a gyenge eredmény valódi oka? — A pedagógia tudománya szerint; ezek a gyerekek lassabban fejlődnek. Nem szellemi fogyatékosak tehát, és ezt nagyon kell hangsúlyozni. E helyett a következő okok valamelyike lassította az érésüket; komolyabb betegség kisgyermek korban, koraszülés, testi gyenqeség, állami gondozásban bensőséges családi környezet nélkül eltöltött kicsiny kor, szülők elválása vagy más eredetű lelki sérülés.

A feladat tehát nyilvánvaló: ezeket a gyerekeket egyszer fe| kell zárkóztatni g többihez. Ezért a fővárosban megszervezték az úgynevezett korrekciós vagy felzárkóztató osztályokat. Most mór néhány megye, így Baranya is csatlakozott a szervezethez, S Komlón már két osztályban érték el a célt, az idén meg Pécsett is nekiláttak a korrekciós osztályban való tanításhoz. Mindenekelőtt iskolaorvos és gyermekpszichológus válogatta külön a fejlődésben lassú gyerekeket a nagy többségtől is, meg a gyógypedagógiára indítottak közül is. Az ilyen kisfiúkat és kislányokat kis létszámú, legfeljebb 15 főnyi osztályokba helyezték és jó pedagógusokat válogattak ki a tanításukra. Ez már óriási előny, hiszen a többi qyerek „sűrű osztályba” jár, mivel máskülönben negyvenegy' tanulóig nem szabad egy osztályból kettőt csinálni és sok helyütt valóban 35—38 elsős van egy osztályban. De a lassabban fejlődő gyerekekkel ilyen normál létszámú osztályban a tanító néni nem tudna külön foglalkozni. Korrekciós osztályban viszont tud, mert ott legfeljebb 15 kisgyerek van, ráadásul mind egyívású.

Ennyi az egész, legfeljebb még az, hogy n«kik csak tanterei minimumot oktatnak. Aztán év végén kiderül, hogy mi lesz a kisfiú, a kislány sorsa a következő szeptemberben. Ha lehet, felzárkóztatják a többi átiaggyerekhez — hiszen éppen ez a cél — és mehet másodikba. Ha nem sikerül, akkor újra járja az elsőt. Végül csak a harmadik változat — és erre eddig igen kevés példa akadt —, hogy mégis csak megpróbálják a

gyógypedagógiát. De a korrekciós.. vagy felzárkóztató oktatásban nincsen második, csak első osztály. És ez nem gyógypedagógia, ‘

Sarosácz György, a mohácsi múzeum igazgatója a néprajzi anyagból kiállítást rendez.

Miről ír a „Tárcza-rovat?“ — Évente 1000 új tárgy — Lavór és vizeskancsó az egykorú cégtáblán... — Kerámiatörténet, viselettörténet

jr

Uj kiállítás a mohácsi vészről

Az évforduló csendben elmúlt nem ünnepeltünk. Egy iö- vid . visszapillantást mégis — úgy gondoljuk, — megérdemel Oz a tény, hogy Mohácson 50 esztendeje született meg a mú- zeumalapítás nemes gondolata.

1923. aug. 12.

A Magyar Néprajzi Társaság 1923-ban itt tartotta vándor- gyűlését. Ekkor vetődött fel először, hogy a gazdag múltú, történelmi levegőjű, soknemzetiségű -Duna-porti városkának múzeum kellene. A Mohácsi Hírlap megsárgult' oldalairól- tudjuk meg, hogy Aggházy Kamill, a „magyar' kir. Hadtörténeti Múzeum igazgatója a mohácsi csatatérről szóló érdekes < Icadasaban pendítette .meg a múzeum eszméjét”. A hallgatá- .'ág ezt olyan hazafias lelkesedéssel karolta fel, hogy rövidesen,. 1923. augusztus 12-én a polgári iskola nagytermében hivatalosan is megalakult a „Múzeumi Egyesület”. Alapszabályuk egyik pontjában „ . . . felkérték Mohács nagyközség lakosságát, miszerint a birtokában levő múzeumi tárgyakat tidják át a múzeumnak, s a levéltárat szakértő által rendez- tetve az értékesebb okmányok innen a múzeumban helyeztessenek él.” Elnökük, dr, Margiiaí Lajos felkérte Mohács társadalmát, hogy a taggyűjtő ivekre — évi „örökös", „alapító”, „rendes” és „pártoló” taqdíjak ,és muzeális értékű tárgyak megaiánáiásával — miné| főbben iratkozzanak fel.

Ezt követően a lap „Tárcza- rovatában" ,,A Mohácsi II. Lajos Király Múzeum jövőben valói működésének körvonalazása” címmel több folytatás jelenik meg. Tájékoztatják a lakosságot a- gyűjtőmunka hármas céljáról: könyveket, néprajzi (és régi tárgyakat gyűjtenek elsősorban, Kérik „

__ a földmunkáv

al foglalkozó, kubikosokat, kőműveseket, szőlő- és földműveseket, téglágyártulajdonosokat, hogy, bármily csekélynek látszó leletet találnak, szolgáltassák be azokat múzeumunknak."

Múlt és ielen

A mohácsi vész 400. évfordulóján tartott országos ünnepségek 1926-ban nagy lendültet adtak a múzeum kialakulásához, , A város lakosságának Telkes támogatásával lehetőve vált- hogy az egyesület házat vásároljon és ott helyezze el egyre gyarapodó, sokrétű gyűjteményét. A 30-os években a kezdeti lelkesedés alábbhagyott; sehonnan nem kapott kellő támogatást a szép kezdeményezés. Döntő változást csak a felszabadulás hozott. 1950- ben a többivel együtt a mohácsi intézmény is állami kezelésbe került. Ekkor kapta mai nevét a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum. Első tudományosan megalapozott modern állandó kiállítása 1952-től 1958- ig állt.

Életében 1965-től új fejezet nyílt. Ekkor alakították át múzeumi célokra jelenlegi épületét, a Szerb u. 2. szám alatt, és ekkor nyílt meg „Képek Mohács történetéből” címmel az intézmény új négyrészes állandó kiállítása Is.

Ä mostani kiállítási anyag — mint ismert —, régészeti leletekkel Mohács legrégibb történetét,. további, a mohácsi vészre emlékeztető tárgyi anyagot; c harmadik teremben Mohács történetét a hódoltságtól a XIX. század végéig, végül a mohácsi fazekasságot mutatja be.

Nemzetiségi kultúra

Az irodába lépve első pillantásra is szembetűnik a múzeum igazi szép elhivatottsága: nemzetiségi karaktere. A mennyezetig érő könyvespolcon horvát, szerb, nemét és magyar tudományos kötetek — és vicsorgó busóálarcok. Alatta sokac hím- zésmínták, dobozok. Lelkű rozás folyik. A szűk kis szobában a szellemi gazdagság mellett a tisztes szegénység árulkodó jelei: a mennyezet és a falak kormosak — festetni kellene—; a cserépkályha felett ujjnyi re- pedés a falon — azt javíttatni, de miből? —; a székem karfáit állandóan vissza kell igazítanom ...

Sarosácz Györgyöt, a múzeum vezetőjét a beszerzésből kérdezve megtudom, hogy 1965 óta — kerámitától a népi szobabútorokig kb. 8000 tárgyat vásárolt, szerzett be rgen csekély évi összegekből, amiket a .város alkalomszerűen megpótolt. Sarosácz György évtizedek óta foglalkozik a táj nemzetiségi kultúrájával. Ennek köszönhető, hogy ma már egyedülálló (mintegy 1400 darabos) kerámiagyűjteménye teljességében* történeti fejlődésében képes bemutatni a fekete kerámiát a XVIII. századtól napjainkig, és a többi anyaq (mázas kerámia, tűzálló edények) is méltóan reprezentálja Mohácsot, mint a Dunántúl egykori legnagyobb fazekasközpontját. 1967-ben népi bútorokat gyűjtött. Ma már több református magyar; három sókae, három bosnyák népi szobaberendezés és számos egyedi darabjuk van itt. 1968-tól a népviseletet gyűjtötte. Ma a közel 100 nemzetiségi és magyar népi öltözettel már teljessé vált a baranyai viselettörténet muzeális összegyűjtése. is. Ezen túl a paraszti gazdálkodás számos darabia p'hen a raktárakban. Igen értékes a helytörténeti szerzeményezés anyaga Is: ókmányokj ban, történelmi relikviákban, plakátanyagban, céhes dokumentumokban. Egy festett bó- dogcégér például országosan is egyedülálló: mosdótálban vizeskancsó .. . Valamelyik Du- na-parti kocsma ajtajánál lógott a múlt században, a ház nyilvánossága mellett a szolgáltatás tisztaságát, higiéniáját is hangsúlyozva , . .

ígéretes évforduló

Több újabb állandó kiállítás tematikus anyaga is összejött már az utóbbi nyolc évben. Mit várhatunk?

— Új állandó kiállításokhoz — új- épüfet kellene.. Vannak bizonyos tervek arra, hogy 1976-ban lerakják az új mohácsi múzeum alapjait. Arra is, hogy a mostani anyag elbontásával a mohácsi vész 450. évfordulójára reprezentatív állandó kiállítás kerülne a helyére. Természetesen sok kölcsön anyaggal, hisz az itteni kevés. Be kellene itt mutatni a közelmúlt, a sírhelykutatások értékes új eredményeit is. (Eddig 69 tömegsírt találtak.)

Egy biztos: a kerek évforduló, miként az ötven év előtti is — sok mindent elindíthat. ,.

Watfinger Endre

Kivételes

teljesítmény

Ágoston Edit Stella szerepében

A múlt héten megbetegedett Vári Éva. a Pécsi Nemzeti Színház népszerű szub- rettie. Dunajevszkij: Szabad szél című operettjének előadása veszélybe került. Ez azért is komoly gondot okozott, mert két alkalommal Szekszórdon, a Babits Mihály Művelődési Házban kellett a darabot bemutatni, s elmaradása esetén decemberben mór nehezen lehetett volna pótolni a szekszárdi vendégszereplést — ; a műsoregyeztetés gondjai miatt

A színház Igazgatósága Ágoston Editet kérte meg a beugrásra. Mindössze másfél napja volt a hosszabb terjedelmű prózai szöveg és az igényes énekbetétek megtanulására. Mégis elvállalta, s mindkét szekszárdi előadást megtartották. Sőt. utána vasárnap délután is eljátszotta Stellát, Ágoston Edit igényes énekléssel, egyéni hangulatú, kellemes színészi játékkal oldotta meg feladatát, a valóban rekordnak Számító másfél nap alatt.

Nem közömbös a komlóiak eddigi eredménye: oft a.korrekciós első osztályok tanulóinak túlnyomó többsége elsajátította a tantervi minimumot, nagyjából közepesen, vagy annál vala. mivel gyengébben fejezte be az első osztályt és felzárkózott a többihez; bukás nélkül a másodikba mehetett. De az sem közömbös, hoqy a szülök milyen intelligenciával fogadják azt a javaslatot, hogy kisgyerekük- ilyen osztályban járja az első évet. Elterjedt ugyanis, hagy ez tulajdonképpen gyógypedagógia. Ezért sokan szégyenlették, hogy ilyen gyerekük von és olyan anya is akadt, aki inkább elköltözött másik falubb, ahol nincsen korrekciós osztály, csak- boqy a vélt szégyentől szabaduljon. De ezzel feladta gyerekének az érdekét, és ezért az a nyolc éves általános iskolai tanulás alapjait veszítette el, s jövője a bukdácsolások kínja íesz. Ráadásul tévhit az „álcázott ayógypedaqógia”, mert ez nem ilyen osztály. Fontos fel* qdat tehát: megértetni a szülőkkel, hoqv mi a gyermekük érdeke, s felesleges szégyenkezniük vélt megbélyegezéstől.

Ennél azonban sokkal fontosabb lenne, hogy lehetőleg minden helységben szervezzünk korrekciós osztályt a valóban makacsul nagyszámú bukott elsős réteg megszüntetése, vagy csökkentése céljából. Csakhogy ehhez iskolaorvos és gyermekpszichológus kívántatik, s mindkettő, főleg az utóbbi „pedagógiai hiánycikk”. De ahoi mégis van rá lehetőség, ott támogassuk, tiszteljük ezt a kezdeményezést sokezer gyerekünk jövője érdekében,

Pöldessy Dénes

Költői díjat kapott: „ Berták László ° ■ oover

Az elmúlt héten zajlottak te Győrben a II. Költészeti Biennale versenyei. A versenyek végén a Rába Városi Művelődési Központban kiosztották a biennale dijait. A fődfjat Nagy László, Kossuth-díjas költő kapta. A további két díjazott: Berták László, aki jelenleg is Pécsett él és Kalász Márton, aki a baranyai Somberekén született, és költői pályafutását Pécsett kezdte.

„Csak a faiak...11

Egy balatoni falu — könyvök nélkül

November 6-án este szomorú hírt közölt az Esti krónika. Szig- ligetén, a szép, új modern művelődési ház és könyvtár, benne több mint négyezer kötetnyi könyvvel — felavatása után alig egy órával — porig leégett.

Szentiványi Kálmán író, aki maga is részt vett a meghitt hangulatú avató ünnepségen, az Elet és Irodalom múlt heti számában, egyebek közt így számolt be a tűz utáni napról';

„Nem tudtam elaludni hajnalig. Másnap csak senyvedtem, nem ment a munka.

Odamentem a majorhoz.

— Ha nern zuhog az eső, elvtárs — mondja egy cejgruhás öreg — mi leégünk... Kinéztem, hát a tetőn láng volt és pirosán izzott a gépház vasajtaja. Kiabáltam. Mihozzánk futottak a könyvekkel ... itt van, vigyázunk rá, elvtárs.

Sipos József tanácselnök szemében fekete üszők.

— Négyszáz könyvet megmentettünk ... a többi elégett. A kopasz falak maradtak. Nincs kultúrotthonunk, könyvtárunk, mozink. Minden odavan. Ami közel volt az ajtóhoz, az ábécé utolsó betűi szerint.., azokat hoztuk kifelé, sajnos a lexikonok, a drága könyvek elégtek.

Benn volt a sok társadalmi munka is, de az nem számos, hanem érték I S most, mi legyen velünk?

A szigligetiek máris ajzal köszönnek rám, hogy szívesen dolgoznak, megteszik amit lehet... de felső segítség nélkül, mire juthatunk?

Telefonáltak a megyei könyvtárból, hogy még egyszer át kell forgatni a pernyét, hátha vannak megéqett könyvek, be lehet őket köttetni.

Sípos Jözsefné könyvtárossal megyünk be a falak közé, '

Csak a falak ... minden elégett a földig.

Korom és pernye, égésszag. Néhány polc maradványa. S égett könyvek ,.. némelyik csak félig semmisült meg.

A könwtárosnő sír. '

üszkös lécdarabbal forgatom, ami megmaradt.

Az első beköthető könyvet én találom: Bartók Béla válogatott művei. A fedele leégett, de használható még, helyre lehet kozmetikázni.

A következő leletem: Magyar Irodalmi Lexikon.

A vastag kötésű könyvek némelyike átvészelte a halált.

Sokat felveszek, épnek látszik szinte, aztán porlik a kézben, leválik a fekete pernye.

Kölcsey Ferenc verset — azt is be lehet kötni. Hetvenhét magyar népmese. A tartalomjegyzék is elégett, majd pótolják, ez még jó lesz a gyerekeknek. Körkép 1972. Kies it forgatom, kell róla verni a kormot. A Kárpáti rapszódia. Illés Béla fényképével. S utoljára felem meg az agyonolvasott Puszták népe egy példányát

összeszedtünk már két ruhás- kosárral.

S aztán őt gyerek érkezik. Segíteni akarnak.

Azt mondja nekem egy kislány, három mesekönywef a kezében.

— Ugye ezeket is bekötik?

A könyvek széle Is égett, sarkuk sincs.

— Nem, ezeket nem érdemes már.

— Tessék megengedni, hogy eivihessem, azért elolvassuk a testvéreimmel.

Hogyan adjak, engedélyt? Nem tudok megszólalni. Bólintok.

Mit tehetünk?

Soha nem kezdeményeztem semmiféle akciót, most ezt teszem.

Kérek minden művészt, festőt, szobrászt, írót, akiknek kedves

Szígttget, a táj s az itteni emberek: segítsen! Adjunk először Is könyvet: magam is felajánlok húsz kötetet.

A Művészeti Alapot már értesítettük, de ezúton is kérjük, gyűjtse össze, Illetve vegye át Budapesten az adományokat,

azután juttassa el Szigligetre, itt már várják. Adjunk legalább ezer könyvet az új könyvtárnak, együtt.” •

Ügy gondoljuk, nélkülözhető könyv nemcsak írók, művészek házikönyvtárában akad. Vagy esetleg olyan, amiről nagyobb áldozatvállalás nélkül is lemondhat valaki. Különösen, ha időnként átnézve könyvespolcát szelektálni készül, hiszen az újonnan vásárolt kötetek már alig-aliq férnek be a régiek közé ... S a mesekönyveket, Ifjúsági könyveket is néhány év alatt „kinövik" gyermekeink.

Minden különösebb akcióra való felhívás igénye nélkül tettük közzé e sorokat. Azzal a titkos reménnyel, hogy a mindig segíteni kész pécsi és baranyai emberek között is lesznek, akik szívesen leemelnek a polcukról legalább eqy vagy két könyvet, becsomagolják és a néhány forintos postaköltséget is vállalva — ahoqyan szerkesztőségünk több munkatársa is tette — elküldik oda. ahonnan a legjobban hiányzik.

A cím: Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága 8264 Szigligeb,