Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)

1973-11-11 / 300. szám

Magyar paprika

A fajszi komp néhány per- cig manőverezik a Dunán, ezalatt országnyi távolságba kerül az ember a tolnai tájtól. Amott a Dunántúlon a dombori nyaralótelep üveg-fa- -kó-műanyag villáival, emitt felkapaszkodunk a meredek folyóparton s néhány száz méternyi út a paprikafaluba vezet.

Meseházak. Valamennyi házon piros paprikahurkák, a kerítések paprika alatt roskadoznak. Az ereszek alját cseresznyepaprika gyöngyfüzérek díszítik. Az ablakokon nem lehet kilátni — a paprika minden helyet elfoglalt. Nádtetős, szoba- konyhás vályog- és hatszobás, nagyablakos kőház most paprikafüzérek függönye mögül les a világra. Fájsz, Bátya, Dusnok, Kalocsa, aztán a szegedi paprikavidék, falvak és városok most paprikatüzben égnek. Pirosak a házak, pirosak a földek. Itt- ott a földek is még lángpirosak, pedig már csak utószedés van. A földek mellett Zsiguli, gyakrabban régi Moszkvics, motor és bicikli. A paprikák közt bőszoknyás asszonyok.

Bencze Jánosnét, Frank De- zsőnét percekre is nehéz megállítani a szedésben. Ezeröles ez a terület — a fajszi szövetkezeté, igyekezni kell, küszöbön a rossz idő.

Ketten három sort hajtanak, ötven-hatvan méterenként 30 kilós műanyagzsákokba ürítik a kosarat

— Részesbe kaptuk a szövetkezettől, fele termés a miénk — mondja a beszédesebb Benczé- né. — Nekem az idén száz mázsa körül lesz a jussom, öt forintjával 25 ezer forint. A vetést, ekézést a tsz végzi, mi csak kapáljuk és szedjük. A szállítást is a tsz vállalta. Tíz nap a kapálás, egy hónap a szedés. Ennyit dolgozunk vele. Van ezenkívül uborkánk — idén 7500 forintot hozott, aztán a kukoricából is jött 3500, a digitális is hoz párezret. Harmincötezerre felmegy eg^ esztendőben. De télen nem megyünk dolgozni, akkor csak várjuk a pénzt.

Meg a derekukat gyógyítgat- ják.

— Tizenöt éves korom óta járok paprikát szedni, megszoktam a munkát, de azért estére nem kell az ágyba csalogatni. Most csak így hajolva szedjük, első szedésnél azonban a bokor mellé ülünk, guggolunk, letérdelünk. A böngészésnél nem lehet már csücsülni. Ez a fönállós paprika jól terem, szépen hoz.

A férjem Baján dolgozik — (az enyém meg Bátyán — szól közbe Frankné —) kijönnek a férfiak is gyakran segíteni. Kicsit be kell őket fogni.

— Piros most a maguk háza is.

— Amíg szárítjuk, utóérleljük. Aztán már nem. Én tavaly is csak 20—22 fonalat hagytam: kis pörköltbe, halászlébe elég ennyi. A fűzés nálam már gyorsan megy: egy óra alatt 3 füzért is megcsinálok, de a hálóba még gyorsabban elteszem. Tölcsérrel akár 40 hurkát is megcsinálok egy óra alatt.

Alig-alig látni már füzért, mindenütt a műanyagzsákos paprika díszíti a falvakat.

fóliasátrait, autót...

Most várja az új

Egyszer júniusban jártam Medgyesegyházán. Pécsett még nyolc-tíz forint volt a zöldpaprika kilója, ott egy ember a disznókkal etette meg a bokrokon maradt több mázsa paprikát.- Akkor már nem volt érdemes Pestre vinnie.

/y Kalocsai Állami Gazda- sóg paprikaföldjein néhány napig egy amerikai babszedőgép dolgozott. A kísérleti gépmonstrumból hazánkban egy

— Európában mindössze négy

— működik. Szűkén számolva is 250—300 ember munkáját helyettesíti.

A kombájn mindent leszed a paprikabokorról, csak égfelé nyúló csupasz szárak maradnak a gép mögött, mint lefejezett szegfűszárak. A paprikát tartályba dobja, a levelet kifújja magából. Tisztán, igaz fele-fele arányban sértetten adja át a fűszerpaprikát a szállítóknak.

— A kézi munkaerőt szinte száz százalékig megtakaríthatjuk — mondja a gazdaság mezőgazdasági mérnöke — de ha csak hetvenszázalékos megtakarításra törekszünk, akkor a gép által leszedett és megsérült

Node a Dunántúli Naplótól ritkán járnak erre, egy félórát tudok szakítani.

— Három esztendeje ez a munkaigényes fűszerpapriko- termesztés úgy tűnt, hogy zsákutcába jutott. Azóta sok minden történt: A Duna—Tisza-közi Mezőgazdasági Kutató Intézet kalocsai paprikakutató állomása, a Mezőgép Fejlesztési Intézet, a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár és mi együtt dolgoztuk ki azt a programot, amelyben az új. egyszerre érő paprikafajták bevezetésétől a paprika szedéséig egy zárt rendszerben történik a termesztés. Mór csak az utolsó fázist kell megoldani — talán éppen az itt dolgozó amerikai gép lesz az, amely ebben segítségünkre lesz.

— Jó termés volt az idéní

— Amióta a törökök idehozták a paprikát, ennyi még soha nem termett a kalocsai körzetben ...

Szigetvári Károly, a gyár minőségi és technológiai osztályának vezetője. Vegyészmérnök.

— Lecsóvegyész vagyok. Mióta Szegeden elvégeztem az egyetemet, a konzerviparban dolgozom. Tíz esztendeig Kecskeméten, ötödik éve itt a «.Paprikában”.

paprikát akár ki is válogathatjuk. Három esztendeje még deficites volt a paprikatermelés, ma már nyereséges.

*

M

agyarországon talán csak Szabolcsban éltek oJyan szegény népek, mint Medgyesegyházán. Néhány hold földet kínoztak a betevő falatért, cselédek voltak az uraságnál, kivándoroltak Amerikába. Más választás nem volt. Most nem válogatnak ennyi lehetőség közül. Legtöbbször így folyik két medgyesházi között a beszélgetés:

— A hajas Kovács mit csinál?

— Paprikázik. Már három fóliás ágya van, a Wartburg mellé vett egy Volga-Combit is, azzal hordja Pestre a paprikát.

— Hát a Kovács, aki a cigánysoron lakott?

— Paprikázik. Szivattyús kutat épített, olajkályhával fűti

« S HHMi

I dézet a Kertészet és Sző- " lészet című szaklapból: „ ... nagy hagyományú fűszerpaprika-termesztésünk már több válságos időszakot élt át. Nép- gazdasági súlya miatt ilyenkor mindig az érdeklődés középpontjába kerül. Most a figyelem más okból fordul a „piros arany” felé, nem a termesztés hanyatlásának, hanem megújulásának lehetünk tanúi. A kalocsai fűszerpaprika termőtáj központjában, a fajszi Kék Duna Termelőszövetkezetben az utóbbi évek során a termesztéstechnológia fejlesztésében jelentős eredményeket értek el.

...A hagyományos módszer megváltoztatásával a hektáronkénti átlagok 20 mázsával növekedtek. Amióta a palántázás helyett bevezették a helyben- vetést, a csemege minősítésű őrlemény aránya is 63 százalékról 80-ra emelkedett.

— |W| aga a tizenhatodik új- ®ságíró, aki ma a gyárunkba jött — mondja a kalocsai „Paprika" főmérnöke. —

— Hogy ml a titka a magyar paprikának? — kérdez vissza.

— Hát először is néhány félreértést tisztáznunk kell: a legkiválóbb minőség kellemesen edes, csípmentes fajta. A minősítések nálunk a következő rangsorolás szerint történnek: különleges, csípősségmentes, csemege, édes-nemes, félédes, rózsa és végül erős. Az első három fajtát exportáljuk.

— Talajadottságaink, a napos órák magas száma, hagyományaink tették lehetővé, hogy a világpiacon legdrágábbon a mi paprikánk kél el jó fűszerező és színezőképessége, s a már említett íze miatt. Hazánkban mintegy 15—16 ezer holdon termesztünk fűszerpaprikát csaknem fele-fele arányban a szegedi és a kalocsai vidéken. A teljes termelés 9—9,5 ezer tonna lehet, amelyből 5—6 ezer tonnát exportálunk. Ez is ötvenötven százalékban kalocsai és szegedi.

— A világon vannak nálunk nagyobb paprikatermelő országok is: Bulgária, Jugoszlávia (a bácskai vidéken termelnek), Spanyolország (nagyon Já srfnű paprikát készítenek, ízben

azonban a miénk sokkal jobb) és Marokkó. Mondom: a miénk a legdrágább és legkeresettebb. A termelés színvonalában vannak eltérések, a gépi betakarítást azonban még egyik országban sem sikerült tökéletesen megoldani. Legtöbb gond azzal van, hogy megsérülnek a paprikák. A sérült paprikát nem lehet utóérlelni, ezáltal a színe mór nem lesz tökéletes. Nagyon fontos az is, hogy egyszerre érő fajtákat termeljünk, o gép egyszerre leszed mindent. A zöld paprikából pedig, sohanem lesz piros fűszer.

Bejárjuk a gyárat. Az udvaron paprikaprizmák — sokszáz mázsa. Jól meg lehet kü-' lönböztetni melyik prizmát szedte a gép, melyiket az ember. Illatuktól délutánra megfájdul a fejem. Asszonyok válogatják a gumiszalagon vándorló paprikát. A sérült azonnal a feldolgozóba kerül. Először egy szeletelőgép felszeleteli, artán megszárítják. Tavasszal dolgozzák fel.

A keverőben a felszeletelt, megszárított paprikahegy egyre nő, különböző zsákokból ön- tik o nyersanyagot a megadott recepturák szerint. Minden minőséget az úgynevezett jellegmegállapító bizottság dönt el. Tagjai: a két fűszerpaprika vállalat, aztán a kimondhatatlan nevű állami-megyei élelmiszervizsgáló bizottság, a kalocsai és szegedi paprikakutató állomás, a MONIMPEX, a KERMI, a BELKER Min. Int. és a konzervipari tröszt képviselői.

— Hiába indítok például egy őrleményt csemegének — mondja a vegyészmérnök —, az őrlés végére kiderül, hogy csak édes-nemes.

A malomban zárt gépek üvegfala mögött zuhog a téglapiros fűszer. Méternyi malomkövek között forrósodik a paprika. A 70 fokra felhevült őrlemény sejtjeiből az olajtartalom a felületre sajtolódik. Az olajban a festék jól oldódik és a felületet tűzpirosra festi.

Sziták, raktárak, laboratóriumok, csomagolok a paprika további útja.

— A fajszi tsz akkora nyereséget szerzett már paprikából, hogy ha egy év teljes termelése kiesne, az sem lenne katasztrófa számukra, de a többi gazdaságnak is kifizetődő, — mondja Szigetvári Károly. — Volt egy időszak, amikor a kalocsai körzetben ötezer holdra csökkent a paprikatermő terület, ma ismét hétezer körül van. Kialakult a környéken az öntözőfürt. Az új kalocsai nemesített fajták a régi fajták valamennyi jó tulajdonságait megőrizték, nagyobb terméshozamúak, a gépi művelést lehetővé teszik. Én azt gondolom, hogy öt esztendő múlva a paprikaföldeken is annyira természetes lesz a kombájn, mint a búzamezőkön.

— Külföldön — bár nem tudom pontosan — úgy hallottam 1300 forint körül veszik a paprikánkat. Ez a népgazdaságé. De nézzen körül Fajszon, Bátyán. Dusnokon, Sükösdön, Miskén hogy épülnek a házak!

A csomagolóban kilós fehér zsákokban, hosszanti irányban piros-fehér-zöld szalaggal díszítve sorakozik az exportra váró áru. Egy kartondobozban leszakított ólomzáras, félig kiömlött zsák — talán az ellenőr bontotta fel. Tenyerünkbe veszünk egy kis paprikát. Megízlelem. Lángot vet a szám. Szemem könnybe lábad.

A mi éghajlatunk, a mi földünk, a mi nemesítésünk képes csak ilyen ízekre, ilyen illatra, erre a tűzpiros színre.

Lombosi Jenő

Szavaink szomszédaink nyelvében

Gyakori témája nyelvészeinknek a magyar nyeiv jövevényszavainak elemzése, szókincsünk idegen ösz- szetevőinek nyomon követése. Ritkábban születik olyan munka, amely azt igyekszik felderíteni: mennyire hat a magyar nyelv határainkon túl, alakítja, formálja-e nyelvünk a szomszéd népek idiómáját. Erre a korántsem könnyű munkára vóllalko zott Erdődi József, amikor az osztrák—magyar nyelvi kapcsolatok történetét kutatva számba vette a szomszédaink nyelvében élő magyar elemeket.

Meglepetéssel fedezte fel például, hogy a még manapság is szereplő bécsi kifejezés, a tschaiigehen, magyar eredetű, és végső fokon az állattenyésztés nyelvéből származik: a jószág csáléra megy, azaz a marha letér a kívánt útról, elesel leng. Az osztrákok ma így használják: bei ihm geht alles tschali, azaz, nála minden ferdén megy, tönkremegy. Részben magyaros helyesírással ötlik fel olykor a das Gulyas szó és változata, a Gulas, de nyelvjárási alakja már Golasch, Gol- lasch, németes helyesírással : Gulasch. Még néhány ételnévvel szolgáltunk az osztrákoknak - és az ő révükön a bajoroknak —: die Pogatsche, die Palatschinke - egyikben sem nehéz felfedezni a magyar pogácsát, illetve palacsintát. A magyar „paprikás" konyha közvetítette a paprika szót, ebből származott a paprizieren, paprikáz ige, amely az osztrákban is kettős jelentésű: 1. fűszerez, 2. energikus hangulatban szól. Sűrűn szerepel a bécsi vendéglők étlapján a Fogosch, a fogas, s a török eredetű magyar „tolmács" szó is átkerült szomszédaink nyelvébe. Már a középfelnémetben megjelent a XIII. században, mégpedig tolmetsche alakban; ebből rövidült a mai osztrák Dolmetsch. (A bécsi fordítóképző régebbi neve: Dolmetschinstitut.)

Hangalakja miatt gyanítható, hogy az osztrák Die Kotatsche, azaz a kalács szó a magyaron ét került a szlávból az osztrákba, ugyanis a magyar rövid, labiális „a" hangot helyettesítették o-val. Az utóbbi évtizedben még két magyar ételnév került a bécsiek nyelvébe. Divatba jött a lángos (írásmódja: Langos) borsozva, fokhogymázva árusítják. A másik étel, amely hazánkból jutott nevével együtt az osztrák fővárosba és talán Ausztria más városaiba is, a lecsó.

A szó eredete az értelmező szótár szerint „hangutánzó eredetű, a locsog családjába tartozik... magas hangrendű változatából léces, lecs, szétfőtt főzelék vonó- dott el, a lecsó ennek a továbbképzése lehet". Német írásmódja Letscho, nevének elterjedését az exportált konzerveken levő feliratnak köszönheti.

A magyar kormányok családfája

A legutóbb hazánkban megtartott IV. nemzetközi diplomatikai kongresszuson, amelyen 23 ország tudósai vettek részt, a legújabb kutatások alapján elemezték a mai kormányok őseinek tekinthető középkori kancelláriák kialakulását, munkáját. A kancelláriák a korábbi szóbeliséget, amely bizonytalanságánál fogva azonos volt o mende-mondával, írásbeliséggel váltották fel. Ezzel egyben nagy fejlődést nyitottak az egyes országok gazdasági, politikai, sőt kulturális életében is.

Ez utóbbival kapcsolatban érdekes magyarországi tényeket sorakoztattak fel a hazai tudósok. Nálunk a kancellária kialakulása Ili. Béla uralkodásával függ össze, és éppen most 800 éves. Amikor a fiatal Árpád-házi herceg trónra került, új intézményeket is teremtett. Az uralkodói oklevelek kibocsátása nálunk is a kancellária feladata

volt. A magánfelek a közhivatali írás igényeinek a kielégítésére azonban a királyi egyházak gondjaira bízott hiteleshelyeket (körülbelül a mai köz- jegyzőségnek felelt meg) létesítettek.

A kancellária sokáig a felső értelmiség nevelő iskolája, alkotásainak műhelye, a magyar történetírás bölcsője is volt. A kancellária klerikusai,

így többek között Ml. Béla krónikása, Anonymus, az Anjou- korabeli Kükülei, valamint Mátyás krónikása, Thuróczy, tudták legjobban, mi, miért és hogyan méltó a megörökítésre. A budai kancellária generációkon ót a humanista kultúra fellegvára volt. Akik ott szolgáltak, nemcsak a pontos és szép írásnak, hanem a szép szólásnak is mesterei kellett, hogy legyenek. Ez eleinte csak a jó és szép deákossógot, vagyis a latin beszédet jelentette, de később ez vált az anyanyelvi kultúra kibontakozásának fő forrásává. A nyelvi igényességet ugyanis átplántálták a magyar nyelv használatába is. Ezt bizonyítja, hogy a XVI. század elejétől kezdve nagy számban fennmaradt magyar levelezési emlékek rendkívül szép és pontos fogalmazósúak. Méltón állíthatók latin nyelvű emlékeink mellé.

A magyar kancellária története 1848-ban ért véget. Elnevezése egy darabig még élt ugyan, de 1867 utón véglegesen átadta helyét a miniszteri felelősségen és illetékességen alapuló kormánynak.

1